Fejezet

 1 II    |               csodálkozott Ernő. - Hisz még alig tisztíthatták meg
 2 VII   |          még pedig harangokkal!... Hisz van miből!... Wolston úr
 3 VIII  |         bizonyára a tengerig nyúl: hisz folyója is van, a mely mindenesetre
 4 IX    |         oly boldogok voltunk!~- De hisz nem lakni jöttünk ide, -
 5 XI    |        hanem kőből akarta építeni: hisz annyi terméskövük volt!
 6 XIII  |          mindnyájan aludni fognak: hisz a kutyák úgy is résen lesznek
 7 XIV   |           visszatartotta.~- Minek? hisz úgyis a mélységbe zuhanna!~-
 8 XIV   | eshetőségre! - mondta Wolston úr - hisz már úgyis elmúlt.~- Úgy
 9 XVIII |            és Ferencz örömét, mert hisz a sziget méltán sorakozhatott
10 XIX   |            elpusztítja a vihar!... hisz együtt voltak! s ha már
11 XX    |           szüleik Új-Svájczban?... hisz már most is bizonyára aggódnak,
12 XX    |         hogy kétségbe fognak esni: hisz bizonyára és joggal azt
13 XXI   |          kiáltott föl John Block - hisz ezt meg lehet enni! Az én
14 XXII  |   fenevadaktól, sem vademberektől: hisz ki is járt volna ezen a
15 XXII  |        módomban rajtad segíteni.~- Hisz ez nem a te hibád, Fritz, -
16 XXIII |     álmélkodva fölsikoltott:~- Ah, hisz ez az én madaram!... úgy
17 XXIV  |  legrosszabbtól is lehetett félni, hisz már egy órája hiába keresik
18 XXV   |         itt töltsék az éjszakát... hisz köröskörül egyetlen egy
19 XXVII |           is megmenekülésükben!... Hisz nélküle talán sohasem födözték
20 XXVII |            valóságos csemege volt: hisz hónapok óta egyebet sem
21 XXVIII|         zászlót távozásuk után is: hisz rendesen fölhúzták egyik
22 XXIX  |            bizonyára ott van, mert hisz azon kellett menekülniök,