Fejezet

501 XXIII |                 sajka vékony köteléből, s óvatosan bujkálva közeledett
502 XXIII |        ráhajította a pányvát, rárohant, s megfogván az alig vergődő
503 XXIV  |              parton, eleség után nézve, s néha felröppent a szikla
504 XXIV  |            madarat mindenhová a parton, s órák hosszán át eljátszott
505 XXIV  |               tél nagyon is hideg lesz, s a barlangban éjjel-nappal
506 XXIV  |         gyertyát kellett hát mártaniok, s ezt a dolgot a vitorlamester
507 XXIV  |                aggasztotta a férfiakat, s a vitorlamester többször
508 XXIV  |                mindent, a mi rajta van, s most nem szűkölködnénk semmiben!~
509 XXIV  |               Suzan leszaladt a partra, s ott is hívta. - Semmi felelet!~
510 XXIV  |                 sem látták a gyermeket, s a hangját sem hallották;
511 XXIV  |           Éjszak felől szél kerekedett, s a tompa moraj jelezte, hogy
512 XXIV  |             tájban pitymallani kezdett, s a szél szűntével a tenger
513 XXIV  |                a sziklafalhoz tartotta, s figyelmesen hallgatózott.~-
514 XXIV  |               Legott gyertyát gyújtott, s a többiekkel együtt vizsgálni
515 XXIV  |              nyílást, melyen bemászott; s ha ott volt az albatrosz,
516 XXIV  |           albatrosz nagyot sikoltott... s a következő perczben kibújt
517 XXIV  |               perczben kibújt a likból, s egyenesen Jennyhez futott.~-
518 XXIV  |                  Ezt kellett eldönteni, s a vitorlamester nem habozott.
519 XXIV  |            habozott. Gyorsan letérdelt, s maga mögé hányván a homokot,
520 XXIV  |          másodpercz múlva ismét kibújt, s karjaiban hozta az ájult
521 XXV   |             könnyelműen bebújt a likba, s aztán nem bírt visszamászni.
522 XXV   |                 albatrosz sikongatását, s a vitorlamester még idejében
523 XXV   |           oldalára? - mondta tűnődve.~- S ha kivezet is, - viszonzá
524 XXV   |               volt tehát, mint barlang, s nem volt valószínűtlen,
525 XXV   |          gránit-tömeg zárta el útjukat, s midőn vagy ötven lépésnyire
526 XXV   |                 oldalról nem érte őket, s a tenger is csöndes maradt,
527 XXV   |           lobogva égett, mint a szalma, s fojtó füstöt árasztott szerte
528 XXV   |         kísérletek sikertelenek voltak, s a tüzelő-anyagból semmit
529 XXV   |                  Ez okos gondolat volt, s Fritz legott gyertyát gyújtott
530 XXV   |              hűvös légáramlatot érzett, s halk fütyülést is hallott.~-
531 XXV   |          légáramlat hirtelen eloltotta, s ő sötétben maradt.~Fritz
532 XXV   |      eltakarították a sziklatörmeléket, s a szabaddá tett nyíláson
533 XXV   |                mindnyájuk szíve mélyén, s ezért rögtön el is határozták,
534 XXV   |        sietséggel megreggeliztek tehát, s nem is beszéltek evés közben,
535 XXV   |          világos lesz, - mondta Fritz - s még mindig elég időnk lesz,
536 XXV   |                 felé ismét megpihentek, s ezúttal ettek is. Most már
537 XXV   |              lehettek a barlang fölött, s remélhették, hogy valóban
538 XXV   |     indítványozta, hogy maradjanak itt, s várják meg, míg ő, a kapitány,
539 XXV   |              sziklákra halmozva álltak, s az utasoknak segíteniök
540 XXV   |                a fönsík éjszaki széléig s onnan nézzenek szét: nem
541 XXVI  |          hallottunk, az ágyúlövés volt, s én azt hiszem, hogy hajó
542 XXVI  |              hajó van a part közelében, s az lövöldözött.~- De miért
543 XXVI  |         ugrándozott szikláról-sziklára, s röpdösve szállt éjszak felé,
544 XXVI  |          hegynek körülbelül a közepéig, s ekkor Fritz hirtelen meglepetve
545 XXVI  |              felelte a vitorlamester, - s ha jól látom, lobogó is
546 XXVI  |            erővel kapaszkodtak fölfelé, s fáradságot nem érezve, emberfölötti
547 XXVI  |                a Teknősbéka-öböl felől; s nem tudhatták azt sem, hogy
548 XXVI  |                míg a köd el nem oszlik, s meg nem bizonyosodhatnak
549 XXVI  |                 a vidék nem ismeretlen, s ha nem lakják is európaiak,
550 XXVI  |              hanem szelíden lejtősödik, s alig száz lábnyira alattuk
551 XXVI  |            álmaikban óhajthattak volna!~S túl mindezen, a zöldellő
552 XXVI  |             fölséges vidéknek a mása... S hirtelen, mintha mennyei
553 XXVII |               Van elég gyors lábunk!... S majd meglátja, kapitány,
554 XXVII |               kitűnő friss húsunk lesz, s nem kell tovább ennünk ezt
555 XXVII |               vacsorájukat elköltötték, s Bobot lefektették, alvás
556 XXVII |                vitorlázott éjszak felé, s mikor őket a sajkában kitette
557 XXVII |                 a szigetnek déli felét, s nem tudhatták, hogy a termékeny
558 XXVII |          hazájába, a Füstölgő-Sziklára, s onnan tévedt hozzájuk...
559 XXVII |                 Felsenheim környékét: - s ha mindennap négy mérföldet
560 XXVII |                antilop oltotta szomját, s Fritz ezt akarta zsákmányul
561 XXVII |                 bekerítik az antilopot, s aztán egyszerre rajtaütnek;
562 XXVII |              rohantában feldöntötte őt, s éppen föl akart ugrani,
563 XXVII |               néhányat rúgott lábaival, s aztán mozdulatlanul terült
564 XXVII |              erővel folytatták útjukat, s ha Fritzen és Ferenczen
565 XXVII |               De a nők fáradtak voltak, s ezért éjszakára pihenőt
566 XXVII |         pitymallat előtt útnak eredtek, s délután négy óra tájban
567 XXVII |               tájban megálltak pihenni, s az éjszakai tanyát előkészíteni.
568 XXVII |     időváltozástól nem kellett félniök, s ezért az ízletes vacsora
569 XXVII |                a fák alá dőltek aludni, s a fáradtság és álom csakhamar
570 XXVII |     meg-megzavarta az éjszaka csöndjét, s bár nagyon távolról, az
571 XXVII |  Hajnalhasadáskor ismét útnak indultak, s ez a nap is fontosabb események
572 XXVII |     kristálytiszta vizű patakhoz értek, s ott ebédeltek. Fritz és
573 XXVII |               Ígéret-földjére vezetett, s akkor otthon lesznek.~A
574 XXVII |            szinte repültek a czél felé, s este hat óra körül szerencsésen
575 XXVII |             hogy a szobák szellőzzenek, s aztán beszállásolták magukat.~
576 XXVII |             kényelméhez szükséges volt, s ráadásul mindig volt benne
577 XXVII |                mindnyájan koczintottak, s még jó sokáig vidám beszélgetés
578 XXVII |                  puha tengeri-fű-ágyra, s mivel itt már biztos födél
579 XXVIII|            kapitány, - felelte Fritz; - s mivel a korvett bizonyosan
580 XXVIII|                 vezetett Falkenhorstba, s onnan Felsenheimba. Ezen
581 XXVIII|      csatornához, - mondta a kapitány - s úgy látszik emberkéz munkája.~-
582 XXVIII|                 hagyta helyben Fritz, - s alighanem Wolston úr gondolata
583 XXVIII|      Falkenhorst előtti kis erdőséghez, s izgatottan siettek tova
584 XXVIII|               aztán kiértek az erdőből, s egyszerre föltűnt a major
585 XXVIII|              Felsenheimban, Waldeggben, s a többi tanyákon és majorokon
586 XXVIII|            tanyákon és majorokon is?... S a rablók talán Eberfurtot
587 XXVIII|            szívvel gondoltak szüleikre, s a legszörnyűbb aggodalmak
588 XXVIII|                     vagy vademberek?... S mi sorsa lett a két családnak?...
589 XXVIII|             kellett, hogy mit tegyenek, s minden áron meg kellett
590 XXVIII|             nyaraló két épületből állt, s a felső emelet az óriási
591 XXVIII|                legnagyobb rendben volt, s ez némileg megnyugtatta
592 XXVIII|                magnólia-fa legtetejébe, s onnan vizsgálták a szemhatárt
593 XXVIII|              melyet a Falkenhorst-patak s az újon ásott csatorna öntözött;
594 XXVIII|               egyetlen egy vitorla sem, s a partok mentén sem láttak
595 XXVIII|          mutatni, hogy a sziget kihalt, s egykori lakói végképp elköltöztek
596 XXVIII|            füstoszlop most sűrűbb lett, s valamennyien láthatták a
597 XXVIII|                  kiáltott föl Ferencz - s már nekünk is ott kellene
598 XXVIII|            mindnyájukban meghűlt a vér, s valamennyiöket ismét elővette
599 XXVIII|                 egyik téltől a másikig, s azután egész nyáron nem
600 XXVIII|           vitorlamester fojtott hangon.~S az Üdv-öble felé fordulva,
601 XXIX  |               nagy csapatban törtek be.~S egyre gyötrőbb, gyilkosabb
602 XXIX  |        észrevették a közelgő pirogákat, s elmenekültek a vadak elől.~
603 XXIX  |                major kapujától megállt, s rövid szóváltás után három
604 XXIX  |            Egyenesen az udvarba mentek, s a baloldali félszerből kihozták
605 XXIX  |             melyet elveszettnek hittek, s a férfiaknak csak nagy nehezen
606 XXIX  |        kikémlelik Felsenheim környékét, s ha már a vadak elfoglalták,
607 XXIX  |       Mindnyájan kisiettek a verandára, s óvatosan néztek ki a lombok
608 XXIX  |                 a vadak támadásai elől, s a mint az ágyúlövésből látszott,
609 XXIX  |           Csakis úszva lehet oda menni; s mivel nagy csónakunk, az «
610 XXIX  |                a két vadember pirógája, s benne a két evező!~Fritz
611 XXIX  |           háromnegyed mérföldnyire...~- S ráadásul egy óra múlva lesz
612 XXIX  |            mentek, utánuk a nők és Bob, s legvégül James Wolston meg
613 XXIX  |         óvatosan beleültek mindannyian, s mihelyt a kötelét eloldozták,
614 XXIX  |           menekülés válságos perczében, s titokban arra gondoltak,
615 XXIX  |               Ez nagyon valószínű volt; s valóban, mikor a csónak
616 XXIX  |            kanócz parazsa volt-e ez?... S nem dördül-e el rögtön a
617 XXX   |             Sírtak, nevettek örömükben, s ki sem fogytak a vigasságból,
618 XXX   |             déli, ismeretlen partjaira, s hogyan födözték föl végre
619 XXX   |                jelenlétét a szigeten.~- S hol vannak ezek a rablók? -
620 XXX   |              vannak?~- Legalább százan, s valószínűleg az ausztráliai
621 XXX   |              nem bírtak partra szállni; s most már, hogy kétszer annyian
622 XXX   |                  Licorne» távozása óta, s hajónak még mindig nyoma
623 XXX   |                sem magyarázhatták jóra; s mivel más hajó sem látogatta
624 XXX   |             utazás kezdetén elsüllyedt, s nem is adhatott hírt Európában
625 XXX   |               torkolatában horgonyzott, s a tengerdagály kezdetével
626 XXX   |               voltak urak Új-Svájczban, s úgy látszott, hogy Felsenheimban
627 XXX   |              Czápa-szigetre menekültek, s kétszer-háromszor vagy féltuczat
628 XXX   |                minduntalan mutatkoztak, s félő volt, hogy ha tömegestől
629 XXXI  |        mulasztották el az őrködést sem, s hajnalig mindig őrt állott
630 XXXI  |                 körüljárnak a partokon, s visszakergetik az esetleges
631 XXXI  |        bizonyára hamarosan észreveszik, s mindjárt tudni fogják, hogy
632 XXXI  |              magtár és hombár tele van, s aztán itt vannak az antilopok
633 XXXI  |                  már nem késhetik soká, s lehet, hogy pár nap múlva
634 XXXI  |                 megújítják támadásukat, s akkor nem védhetik magukat
635 XXXI  |                fognak kötni a szigeten, s akkor nagy számukkal elnyomják
636 XXXI  |              után mindnyáján megtörtek, s bár belső aggodalmait mindenki
637 XXXI  |                  Ezt hitték mindnyájan, s bár nem merték egymásnak
638 XXXI  |                szólt most a kapitány, - s értesítsük a többieket is.~-
639 XXXI  |              csónakok mind tele voltak, s úgy látszott, hogy egyetlen
640 XXXI  |               keleti partjainak mentén, s nagyon is távol voltak a
641 XXXI  |           gyorsan hazaszaladt a hírrel, s pár percz múlva mind a két
642 XXXI  |            sipkáját a levegőbe hajítva.~S valóban, a csónakok, folyton
643 XXXI  |                szelték át az Üdv-öblöt, s fél négy felé, megkerülvén
644 XXXI  |                a sikertelen várakozást, s félvén az ostromlottak ágyúitól,
645 XXXI  |             csak társakért mentek haza, s nemsokára még számosabban
646 XXXI  |           honnan a puskalövés hangzott, s legott futva szaladt arra,
647 XXXI  |                újabb rohamra készültek, s azért vonultak vissza?...
648 XXXI  |        ostromlottak készen várták őket, s nem fogják olcsón odaadni
649 XXXI  |         rohanták meg az ostromlottakat, s minden újabb támadásuk hevesebb,
650 XXXI  |              Jack közibük kartácsoltak, s a két ágyú ismét tisztára
651 XXXI  |             estig nyugton maradnak ott, s csak éjjel kísérlenek meg
652 XXXI  |             készletük már fogytán volt, s ha ellőtték az utolsó töltést
653 XXXI  |              neki rohantak a bástyának, s bár a két ágyú kartácstüze
654 XXXI  |           Utolsó golyóikat is kilőtték, s a vadak új támadásra gyülekeztek.
655 XXXI  |        ordítással rohantak a bástyákra, s ezúttal csak a két ágyú
656 XXXI  |                 már nem sokáig tarthat, s a vadak túlereje végre is
657 XXXI  |             elnyomja az ostromlottakat. S ha a vadak győznek, akkor
658 XXXI  |                Hajrá! - harsogott Jack.~S az ágyúlövéstől megdöbbent
659 XXXI  |           perczben eldördült a második, s aztán a harmadik ágyúlövés,
660 XXXI  |               vette a menekülő vadakat, s a mint csónakjaikba szálltak
661 XXXI  |                a többi mind elsüllyedt, s a rajt levő vadak is a tengerbe
662 XXXII |                 pillanatban jelent meg, s most az Üdv-öbölben vetett
663 XXXII |           Felsenheimban telepednek meg, s ezért megkímélték a kényelmes
664 XXXII |        Sakál-patak két partján épüljön, s Felsenheim legyen az első
665 XXXII |         Felsenheim legyen az első falu, s később a sziget fővárosa.
666 XXXII |              hogy a földek kiosztásánál s a telkek kijelölésénél surlódások
667 XXXII |              sziget összes lakosságának s a hajó legénységének jelenlétében
668 XXXII |                kimagaslott a fák közül, s már három mérföldnyiről
669 XXXII |             hajót elláttak rakománnyal, s a jövedelmező kereskedés
670 XXXII |                a sziget függetlenségét, s a gyarmat kormányzójának
671 XXXII |                 őrséget is rendelt oda, s két kis erődöt építtetett
672 XXXII |             dolgozott tizenkét éven át, s termékennyé tette a sohasem
673 XXXII |                 hogy a tengerbe fúltak, s egyidejűleg a vademberek
674 XXXII |           küzdöttek a rossz sors ellen, s küzdelmük jutalma nem is
675 XXXII |        elveszettnek hittek megkerültek, s a két család boldogsága
676 XXXII |                 virágzó, népes gyarmat, s rövid időn szűk is lesz
677 XXXII |                meghagyta eredeti nevét, s most is Új-Svájcznak hívják,