Fejezet

 1 I    |          Csalódás-fokig.~- Annyi bizonyos, - szólalt meg Fritz, -
 2 I    |        elvenné tőlünk... Mert az bizonyos, hogy az a hajó nem svájczi
 3 III  | hallottak, de hogy elveszett, az bizonyos volt, mert főkormányosát,
 4 VIII |       éltünk volna meg itt?~- Az bizonyos, - szólt Wolstonné - hogy
 5 VIII |          az incselkedésért.~- Az bizonyos, - mondta Zermatt úr - hogy
 6 IX   |       hallgatott; valamennyiüket bizonyos elfogultság lepte meg, hogy
 7 X    |     lőhetett volna valamit.~- Az bizonyos - felelte Wolston úr. -
 8 XI   |    szemügyre vette a kavicsot. - Bizonyos, hogy nem tévedsz? - kérdezte
 9 XVII |       utolsót rúg a levegőben!~- Bizonyos, hogy akasztófán végzi az
10 XVII |           merre mennek. De annyi bizonyos, hogy jó szelük lehetett,
11 XIX  |         szigetre... ámbár ez sem bizonyos.~Így hát a «Flag» nemcsak
12 XX   |     tudhatom, de hogy láttam, az bizonyos!~Ferencz oly határozottan
13 XX   |  emberevő pápuák laknak...~- Egy bizonyos, - folytatta Fritz - s ez
14 XXI  |        is, - viszonzá Fritz - az bizonyos, hogy kissé megpihenünk.
15 XXI  |        nagy rakás van...~- Annyi bizonyos, hogy legalább ma délben
16 XXV  |          a végét. És az sem volt bizonyos, hogy ott, a hol végződik,
17 XXVI |       nyugodtan telt el.~- Annyi bizonyos, hogy nem csalódtunk, -
18 XXVII|         közre megmenekülésükben!~Bizonyos, hogy Robert Borupt, miután
19 XXIX |        ment a fasorban. Most már bizonyos volt, hogy Új-Svájcznak
20 XXIX |       hogy még ott laknak, akkor bizonyos, hogy a vadak ostromzár
21 XXXI |          holnapot, mert nem volt bizonyos, hogy a vadak nem térnek-e