Fejezet

  1 I     |               kezdődik a szép idő. A tél nem volt nagyon zordon a szigeten,
  2 I     |                 aggódtak jövőjükön, mert nem igen volt valószínű, hogy
  3 I     |                 horgaikat is; Ferencz is nem sokára utánuk ment, Ernő
  4 I     |                   kérdezte Zermatt úr.~- Nem, - viszonzá Fritz. - Ha
  5 I     |                hogy megnézzem, a viharok nem rongálták-e meg. Különben,
  6 I     |                  az?~- Hogy-hogy?... hát nem jut eszedbe, Fritz?... s
  7 I     |             kérdezte Zermatt úr.~- Talán nem köszöntöttünk föl, nem csókoltunk
  8 I     |             Talán nem köszöntöttünk föl, nem csókoltunk meg annak az
  9 I     |            vágott közbe Zermatt úr. - Ha nem adunk jelt magunkról, még
 10 I     |                lobogót a nyílt tengerről nem lehet meglátni: ellenben
 11 I     |              kettőt a tél végén - ez még nem tesz tönkre bennünket.~-
 12 I     |               Falkenhorst visszhangjának nem tetszik a dörgés: itt van
 13 I     |                   Micsoda?... talán csak nem szállnak tengerre?~- De
 14 I     |               Jenny. Jack csak tréfál... Nem mennek messzire: csak a
 15 I     |                 hogy a mi új hazánk épen nem esik a hajók útjába, s az
 16 I     |                  vállat vonva - legalább nem födözik föl Új-Svájczot...
 17 I     |                 bizonyos, hogy az a hajó nem svájczi hajó lenne, - mivel
 18 I     |                  folytatása lesz s ha te nem vagy vele megelégedve...~-
 19 I     |                 ha csak valami hajó erre nem téved?...~- Igaz, - mondá
 20 I     |                ültetvényeket, hogy a tél nem pusztította-e el őket. A
 21 I     |               fog lakni...~- Idegenek?~- Nem, Fritz: nem idegenek! -
 22 I     |                  Idegenek?~- Nem, Fritz: nem idegenek! - erősködött Jack. -
 23 I     |                  is lesznek...~- Ha több nem is, legalább ez az egy meglesz...~-
 24 I     |             fejét Fritz - a mi földieink nem igen szeretnek kivándorolni...~-
 25 I     |               kiáltott föl Jack - hát mi nem vagyunk svájcziak?... és
 26 I     |      meghazudtolja a nevét, mert lakosai nem svájcziak, hanem angol-szászok
 27 I     |                  szarva közt hullámzott, nem láttak semmit sem, csak
 28 I     |                     kiáltott föl Jack.~- Nem... - viszonzá Fritz - az
 29 II    |                tengert mindenfelől, hogy nem látja-e valahol az üldözők
 30 II    |     belekapaszkodott Fritz karjába.~- Ti nem hallottátok? - kérdezte
 31 II    |                Persze, hogy hallottuk!~- Nem azt, nem! - felelte Jack -
 32 II    |               hogy hallottuk!~- Nem azt, nem! - felelte Jack - nem a
 33 II    |               azt, nem! - felelte Jack - nem a mi lövéseinket, hanem
 34 II    |                beszélt, hogy állításában nem kételkedhettek. Egyébiránt
 35 II    |                  fekszik. Biztosan ugyan nem tudták ezt, mert Új-Svájcznak
 36 II    |               hogy soha többé az életben nem láthatja viszont... Zermatt
 37 II    |                  szólt végre Feri - hogy nem hagyott el bennünket, hanem
 38 II    |              délnek húzódik.~- Ki tudja, nem késtünk-e már el? - aggodalmaskodott
 39 II    |                  elég lesz a kaiak is.~- Nem bánom! - hagyta helyben
 40 II    |               óvatosak legyünk. Az ugyan nem valószínű, hogy malájok,
 41 II    |             csakugyan kalózhajó, jobb ha nem is talál meg bennünket...~-
 42 II    |                tengeren, hogy a kaiakkal nem lehetett megkoczkáztatni
 43 II    |                 ott lesz-e még a hajó, s nem menekült-e a part közeléből,
 44 II    |               cselekedjék, föltéve, hogy nem kalózhajó.~- Mi tehát őrködni
 45 II    |                tengert.~Ez igaz volt, de nem is lehetett rá gondolni.
 46 II    |             áradt, s kevés híja, hogy el nem tépte a Család-hidat is.
 47 II    |                 vihar elől és soha többé nem tér vissza.~Az éjszaka még
 48 II    |                  megnézni, hogy az orkán nem tépte-e el a csónak és a
 49 II    |                szoktak ehhez az élethez, nem sokat törődtek a szabadulás
 50 II    |                  csakugyan elmenekült és nem jön vissza többé, akkor
 51 II    |                 helyben Zermatt úr is. - Nem szabad semmit sem elmulasztanunk...
 52 II    |                nyugtatva, hogy a korvett nem kalóz hajó, egyelőre nem
 53 II    |                 nem kalóz hajó, egyelőre nem akartak érintkezésbe lépni
 54 III   |             kellett útjában azt is, hogy nem maradt-e valami nyoma a
 55 III   |                 ezredes leánya is volt - nem tudták, hogy a tengerbe
 56 III   |               többet Littlestone hadnagy nem tehetett. Miután hajója
 57 III   |                 hajója le volt szerelve, nem indulhatott el az ágyúlövés
 58 III   |                  semmi nyoma sincs.~- Mi nem tudtuk, hogy sziget, - mondta
 59 III   |          szívemből beszélsz!... Csakhogy nem csupán magunkról van ám
 60 III   |               ezen az áldott szigeten... Nem engedhetné meg nekem és
 61 III   |                  tette hozzá Ernő.~Fritz nem szólt, csak Jennyre nézett,
 62 III   |                   hogy az esetleges, bár nem valószínű támadásokat vissza
 63 IV    |                 mivel túl volt terhelve, nem messze a hajótól elmerült
 64 IV    |             csaknem csecsemő volt. Velük nem törődtek az önző, menekülő
 65 IV    |        ruházatban, szerszámokban szintén nem volt hiány; sőt elhozták
 66 IV    |             kedvezett a hajótörötteknek. Nem messze a Sakál-pataktól
 67 IV    |               legidősebb fiát: Fritz már nem volt otthon. Fritznek szokása
 68 IV    |             mivel a kaiak, a kis csónak, nem volt a helyén, gondolták,
 69 IV    |                  jár, de hogy merre, azt nem tudták. A nyugtalanul eltöltött
 70 IV    |                 és át akarta kutatni; de nem jutott tovább, mint az első
 71 IV    |                   mert a különös levélen nem volt kelet, s meglehet,
 72 IV    |                 a fölfedező útra; otthon nem maradt más, mint Zermattné
 73 IV    |                  csak megsebezte, de meg nem ölte.~Április 16-dikán reggel
 74 V     |           Hazaérve Zermatt úr még mindig nem szólt semmit Fritz utazásának
 75 V     |              utazásának czéljáról, mivel nem akarta idő előtt és ok nélkül
 76 V     |           megkerülte a Csalódás-fokot, s nem sokkal aztán épen horgonyt
 77 V     |                is volt; s mivel távolról nem ismerte meg a sajkát, a
 78 V     |                 veteránjait. Mivel Jenny nem utazhatott ezen a csapatszállító
 79 V     |               napon a hajó léket kapott. Nem messze a szemhatáron partot
 80 V     |               végtelen szemhatáron, hogy nem látja-e valahol a füstöt...
 81 V     |                 édesen aludt, hogy Fritz nem merte fölkelteni.~Végre
 82 V     |          megnyugtatta.~- Ne féljen... Én nem akarom bántani... Azért
 83 V     |               megsérült, hogy kettőjüket nem bírta volna el. Elhatározták
 84 VI    |                Zermatt úr és neje sokáig nem bírtak megnyugodni abban,
 85 VI    |               ezredes is, a ki bizonyára nem hagyja el leányát, sőt velük
 86 VI    |               paripa», a minők Európában nem igen használatosak. Az egyik
 87 VI    |              szedegette a lábait, mintha nem is az övéi lettek volna.~
 88 VI    |               sem itt, sem Felsenheimban nem férnek el mindnyájan.~Kirándulásaik
 89 VI    |              mely az Üdv öblében feküdt, nem messze a Sakál-patak torkolatától.~
 90 VI    |                  és Ausztráliában, a hol nem törődtek velük, úgy elözönlötték
 91 VI    |                    de hogyan?~A szigeten nem volt más folyóvíz, mint
 92 VI    |       Új-Svájczban...~S bár Jacknak épen nem tetszett a dolog, Wolston
 93 VI    |                 úgy is kóborol elég...~- Nem szeretném, ha ide tévednének
 94 VI    |                  Hát fölavatási ünnepély nem lesz?~- Hogyne! - sietett
 95 VI    |                  ujjongásnak vége hossza nem volt; most már nem kellett
 96 VI    |                hossza nem volt; most már nem kellett félniök a szárazságtól:
 97 VII   |                  Jack nevetve - s ha már nem lehet részük Ernő verseiben,
 98 VII   |                 csak estére jönnek haza. Nem nagyon siettek, mert egy
 99 VII   |                 aratást várhattak tehát, nem is számítva, hogy az északra
100 VII   |             senki se hozzon puskát, mert nem vadászni mennek, hanem sétálni
101 VII   |                  Zermatt úr.~- Aztán meg nem elég, hogy egész esztendőn
102 VII   |              mostani? - kérdezte Jack.~- Nem az! - viszonzá Wolston úr
103 VII   |             szigetem és átkutassák a még nem ismert vidékeket.~- Csodálom,
104 VII   |                  Zermatt úr - de részint nem tartottam szükségesnek,
105 VII   |              szükségesnek, részint pedig nem is értem rá. A Gondviselés
106 VII   |              kényelmes, nyugodt élethez, nem is vágyakoztam soha másfelé.
107 VII   |          vágyakoztam soha másfelé. Aztán nem hagyhattam itthon a feleségemet
108 VII   |                dolgom akadt itthon, hogy nem is mehettem volna el.~-
109 VII   |               közbe most Jack - én ugyan nem vagyok angol, de azért szeretek
110 VII   |               Jack. - Még ma?...~- Miért nem mindjárt tegnap? - kaczagott
111 VII   |              tegnap? - kaczagott Ernő.~- Nem jó lenne mindjárt az egész
112 VII   |              kérdezte Wolston úr.~- Arra nem volna elég az idő, - felelte
113 VIII  |              viszonzá Zermatt úr - ámbár nem tudhatjuk, hogy a Landlord
114 VIII  |                Landlord legénységéből is nem menekült-e meg más is rajtunk
115 VIII  |              sajkából, nézve, keresve, - nem látják-e a tenger fenekén
116 VIII  |                   hogy hajótörésünk után nem erre a partra vetődtünk!
117 VIII  |              kiáltott föl Jack.~- Bezzeg nem volt ily vállalkozó szellemű
118 VIII  |                Jack vállat vonva - ő már nem igen fog ilyen kalandokra
119 VIII  |             Annára kacsintott. - De most nem erről van szó, hanem arról,
120 VIII  |               kényelmesen pihenhetünk, s nem kell félnünk semmi veszedelemtől
121 VIII  |                   De én mégis aggódom, s nem szeretnélek egyedül hagyni
122 VIII  |              szinte be sem látható síkon nem volt egyetlen fa, egyetlen
123 VIII  |               szigetnek ezen a részén.~- Nem is volna értelme neki vágni
124 IX    |                  rájuk, de persze a hajó nem állhatott meg a kedvükért.~
125 IX    |                rájuk akart lőni, de Anna nem engedte.~- Hátha épen a
126 IX    |                    bennszülötteket?~- Oh nem!... oh nem! - felelte Jack. -
127 IX    |         bennszülötteket?~- Oh nem!... oh nem! - felelte Jack. - Igaz
128 IX    |              boldogok voltunk!~- De hisz nem lakni jöttünk ide, - nevetett
129 IX    |        sziklahegyek határolták, melyeken nem volt hágó, csak a déli lejtőkön.
130 IX    |               itt? - kérdezte Jack, a ki nem nagyon örült annak, hogy
131 IX    |             mindnyájan kíváncsian.~- Még nem adtunk nevet ennek a folyónak...~-
132 X     |            perczében érkezett vissza; de nem járt eredménytelenül: két
133 X     |          haladunk, - mondta Ernő - akkor nem sokára oda érhetünk a déli
134 X     |                 úr.~- S ha vízesések meg nem akasztanak bennünket - tette
135 X     |   tengerdagálynak nemsokára vége lesz és nem juthatunk el odáig - mondta
136 X     |                 kanyarulatnál tovább már nem visz a dagály, azért határozzuk
137 X     |              sűrű lombsátorán a napsugár nem bírt áttörni, a háttérben
138 X     |                  fenyegetné őket, - a mi nem valószínű - vészlövést tehetnek
139 X     |               Új-Svájczot, föltéve, hogy nem sokkal nagyobb, mint a mekkorának
140 X     |        következtek. Négylábú állatot már nem láttak sehol, madár is csak
141 X     |               Jack ugyan jól tette, hogy nem erre jött! - mondta Ernő -
142 X     |             figyelmesen hallgatóztak, de nem hallottak egyebet, mint
143 X     |                majd jobban megvizsgálja.~Nem volt más mit tenni, mint
144 X     |             rábízva a kormányt Jackra.~- Nem... csalódtam... - dünnyögte
145 XI    |         mindnyájukat, hogy semmi egyébre nem volt idejük.~Mindkét család
146 XI    |              lehetett lépni a házból.~De nem is volt kedve kimenni senkinek,
147 XI    |          vihartól védve lesz. Wolston úr nem fából, hanem kőből akarta
148 XI    |               kavicsot. - Bizonyos, hogy nem tévedsz? - kérdezte komolyan.~-
149 XI    |                     kérdezte komolyan.~- Nem, apám; gondosan megvizsgáltam,
150 XI    |                megvizsgáltam, elemeztem: nem tévedhetek; a Montrose vízesésénél
151 XI    |                 erről a fölfedezésről?~- Nem, apám.~- Jól tetted... nem
152 XI    |               Nem, apám.~- Jól tetted... nem ugyan azért, mintha nem
153 XI    |                  nem ugyan azért, mintha nem bíznám Jackban meg Wolstonékban...
154 XI    |               első fele is és még mindig nem lehetett kimenni. Zermatt
155 XI    |                  megnyugtatta őket... Ez nem lehet a Licorne, mert akkor
156 XI    |                 de mivel több lövést már nem hallottak, azt következtették,
157 XI    |                 álltak helyeiken; ezeket nem bírta megmozdítani az orkán.~
158 XI    |        gyújtó-por ellobbant - de az ágyú nem sült el.~- Bizonyosan nedves
159 XI    |           töltő-vesszőt... de az ágyúban nem volt töltés! Oda ugrott
160 XII   |                  orkán. A háznak magának nem sokat ártott a tél, s Zermatt
161 XII   |                  vízen. Persze hogy Jack nem kímélte a puskaport, s mindig
162 XII   |            falánk, pusztító állatokat, s nem sokkal aztán behajtottak
163 XII   |       Ígéret-földjére és szerencse, hogy nem sikerült nekik, különben
164 XII   |            vettek egymástól.~- Két hétig nem látjuk egymást! - mondta
165 XII   |            sóhajtott Wolstonné.~- Dehogy nem! - vigasztalta őt Ernő. -
166 XIII  |                út ezen a mezőségen éppen nem volt könnyű és kényelmes.
167 XIII  |           kiáltott föl Jack, a ki ép úgy nem volt fáradt, mint a kutyái.~-
168 XIII  |              útjukban semmi gyanús vadat nem láttak, sőt még az ordítását
169 XIII  |            hallották, elhatározták, hogy nem állnak felváltva őrt, hanem
170 XIII  |                 csak a sziklás hegyhátra nem érnek. Ezt a tervet a két
171 XIII  |                 árnyékban mehettek, a mi nem csekély előny volt ebben
172 XIII  |                néhol oly sűrű volt, hogy nem mehettek rajta át.~Este
173 XIII  |                  s ezért Wolston úr, bár nem szívesen, éjjeli szállás
174 XIII  |                  Wolston úr; - ha a hegy nem túlságosan meredek, még
175 XIII  |                  csak dél és nyugat felé nem olyan kiterjedt, hogy még
176 XIII  |            különösen Wolston úrnak, a ki nem volt sem oly fiatal, sem
177 XIV   |              magasabb! Csakhogy a hegyen nem voltak meg azok a roppant
178 XIV   |                     tudtam, hogy sziget!~Nem sokkal aztán Ernő és Wolston
179 XIV   |               például, ha az emlékezetem nem csal, a Földközi-tenger
180 XIV   |                fordítottak, a három utas nem nagyon sietett. Egyelőre
181 XIV   |               hogy a Landlord hajótörése nem itt történt, hanem a sziget
182 XIV   |               hogy semmiféle szélvész le nem dönthette.~Ezalatt Wolston
183 XIV   |              felelte Wolston úr - hacsak nem olyan köd, a mit már szintén
184 XIV   |                  köd? - kérdezte Ernő.~- Nem... sőt azt hiszem, megint
185 XIV   |                  is láttam... Talán csak nem hajótöröttek?... vagy vademberek?...~
186 XIV   |          vizsgálta a mutatott helyet, de nem látván semmit, délnek fordult
187 XIV   |              hirtelen fölkiáltott:~- Ah, nem oda kell nézni, Wolston
188 XIV   |             csóválva mondta:~- Ez a hajó nem a sziget felé igyekszik.~-
189 XIV   |              felé igyekszik.~- Akkor hát nem a Licorne! - kiáltott föl
190 XIV   |                     kiáltott föl Jack.~- Nem az, - viszonzá Ernő, kezébe
191 XIV   |            Új-Svájcz mellett és még csak nem is kíváncsi rá.~- Sebaj! -
192 XV    |         hazatérőben vannak: sem a kutyák nem ugattak, pedig ők bizonyára
193 XV    |             gazdáikat, sem Jack puskáját nem hallották, pedig ő mindenesetre
194 XV    |                 várt vendégek még mindig nem jöttek, senkinek sem jutott
195 XV    |                 kedvetlenül ebédeltek.~- Nem kell elcsüggedni - vigasztalta
196 XV    |                másnap is.~Tulajdonképpen nem is volt komoly okuk az aggodalomra,
197 XV    |    megmagyarázhatatlan volt, ha csak föl nem tették, hogy a három férfi
198 XV    |               akart Felsenheimba érni.~- Nem, az nem lehet! - szólt Anna, -
199 XV    |             Felsenheimba érni.~- Nem, az nem lehet! - szólt Anna, - mert
200 XV    |                  Anna, - mert akkor Ernő nem írta volna azt, hogy két
201 XV    |            reggel, ha a kirándulók addig nem jönnek haza, ők mennek elébük
202 XV    |             éjszaka, s a várt kirándulók nem tértek meg.~Másnap reggel
203 XV    |   öröm-ujjongással fogadták; de mivel ők nem mozdultak, a többiek futottak
204 XV    |                Jack, sem Falb, a kutyája nem volt ott.~- Nem tudjuk,
205 XV    |                  kutyája nem volt ott.~- Nem tudjuk, hogy mi történt
206 XV    |                  elefántok jártak ott... Nem sokkal aztán három elefánt
207 XV    |              cserjék: de puska durranást nem hallottak... Jack talán
208 XV    |                  hallottak... Jack talán nem akart lőni?... vagy már
209 XV    |                  akart lőni?... vagy már nem volt rá ideje? Ők odasiettek:
210 XV    |               arra, hogy ha az elefántok nem tiporták agyon Jackot, akkor
211 XV    |                  heves szél támadt, hogy nem merészkedhettek kivitorlázni
212 XV    |            lehetett...~S hátha ez a szél nem csökken, sőt éjszaka még
213 XV    |                 erősödik?...~- Ha az idő nem változik meg az éjjel, akkor
214 XV    |                mondta Wolston úr.~A szél nem változott, sőt vihar volt
215 XVI   |                leáldozóban volt, s mivel nem tudtam tájékozódni, találomra
216 XVI   |        gondolatok gyötörtek. Magam miatt nem igen aggódtam: élelmet szerez
217 XVI   |                  hogy Ernő és Wolston úr nem jöhetnek erről az oldalról,
218 XVI   |           fenevad lehet... vagy kígyó... Nem volt rá időm, hogy megtöltsem
219 XVI   |              alak ugrott ki a sűrűből... nem majmok, a mint eleinte hittem:
220 XVI   |                merre, mily irányban, azt nem tudtam...~- Egész éjjel
221 XVI   |               másikat kergette agyamban. Nem magamért aggódtam, nem!
222 XVI   |                   Nem magamért aggódtam, nem! hanem miattatok, ha rajtatok
223 XVI   |                 a vadak!... Ha a Licorne nem jön meg idején, nem birtok
224 XVI   |              Licorne nem jön meg idején, nem birtok nekik ellent állni!...~-
225 XVI   |            láttak volna fehér embert, de nem bántottak. Sőt adtak néhány
226 XVI   |            Montrose-folyó jobb partjára, nem messze a vízeséstől. Most
227 XVI   |                Licorne megérkezik, akkor nem lesz mit félniök a vademberektől...
228 XVI   |                 egy évnél hosszabb ideig nem tarthatott az utazás Angliába
229 XVI   |                   a honnan jöttek. De ha nem is, féltükben az elefántoktól
230 XVI   |                  hogy semmiféle orkán le nem szakíthatta. Wolston úr
231 XVI   |                  sem a következő napokon nem hallották a korvett ágyúlövéseit.
232 XVI   |          vizsgálták a tengert, még pedig nem csupán a Csalódás-fok felől,
233 XVI   |              vademberek sem mozogtak; ha nem is hagyták még el a szigetet,
234 XVI   |                  és a Licorne még mindig nem mutatkozott. November 7-
235 XVI   |            szorongva leste a szemhatárt: nem lát-e rajta vitorlát? Sehol
236 XVII  |                az olaj; semmiféle szellő nem bodrozta a hullámokat, melyek
237 XVII  |                   sem a kétségbeesés meg nem tört soha.~Nemzetségére
238 XVII  |                  meglátszott rajta, hogy nem tengerész.~A sajka fenekén
239 XVII  |                 fekvő fiatal embernek:~- Nem... nem... napnyugtakor jól
240 XVII  |                fiatal embernek:~- Nem... nem... napnyugtakor jól szemügyre
241 XVII  |                  negyvennyolcz óra alatt nem jön segítség, - felelt a
242 XVII  |               felelte Block. - A fejsebe nem akar gyógyulni: azok a gazemberek
243 XVII  |                arról kérdezősködik, hogy nem látok-e földet.~És magában
244 XVII  |                már most fölfordul, akkor nem lesz holnapunk.~- John Blocknak
245 XVII  |            libegtek a végtelen tengeren, nem tudva mozdulni semerre,
246 XVII  |                  ujját és föltartotta... Nem tévedett: a szél okozta
247 XVII  |                Nos, mit lát ön ott?~- Ha nem csalódom, valami világos
248 XVII  |               már érezhető volt, bár még nem volt elég erős arra, hogy
249 XVIII |               Jenny Montrose és Fritz ki nem fogytak a sziget szépségeinek,
250 XVIII |           termékenységének dicséretéből; nem csoda hát, ha James Wolston,
251 XVIII |                  sógornője lakott. Mivel nem tudta, hogy apja szolgálatban
252 XVIII |            hadjáratban elesett... Talán, nem tudván, hogy a leánya él,
253 XVIII |             meghiúsultak - mert apja már nem élt!~Pár nap múlva, midőn
254 XVIII |                  ha az ön szándéka azért nem változott...~- Oh, Jenny! -
255 XIX   |           utazásában semmi különös dolog nem történt. Fritz és Ferencz
256 XIX   |            utolsó hadjáratára, a melyből nem is tért vissza többé?...~
257 XIX   |                  De a «Licorne» egyelőre nem folytathatta útját. A viharok
258 XIX   |                   észrevette ezt s mivel nem tetszett neki az sem, hogy
259 XIX   |         másodkapitány pedig nemcsak hogy nem volt szigorú a daczos, féktelenkedő
260 XIX   |                 elő ne merjen jönni, míg nem hivatom!~A rossz szándék,
261 XIX   |             kijavítani, mert a hajó maga nem szorult semmi tatarozásra.~
262 XIX   |                kapitány között, csak azt nem tudták, hogy mi volt Borupt
263 XIX   |          teljesítette.~A következő héten nem történt semmi különös. A «
264 XIX   |                  pisztolyát, de arra már nem volt ideje, hogy hasznát
265 XIX   |                hát a «Flag» nemcsak hogy nem előzi meg a «Licornet» Új-Svájczban,
266 XIX   |                örömükben, mert mindeddig nem tudták, hogy mi történik
267 XIX   |                  Most már, ha bizonyosan nem tudták is, mégis sejteni
268 XIX   |                 a hajóra:~- Nyomorultak! nem kerülitek ki a földi igazságszolgáltatást!~-
269 XX    |                   kérdezte John Block.~- Nem!... nem!... Világosan láttam...
270 XX    |           kérdezte John Block.~- Nem!... nem!... Világosan láttam...
271 XX    |                  ismét eltakarta...~- Én nem hiszem, hogy csalódott -
272 XX    |           sziget-e, vagy szárazföld, azt nem tudhatom, de hogy láttam,
273 XX    |                  beszélt, hogy szavaiban nem kételkedhettek. Legelőször
274 XX    |             tőlünk a part. Mivel Ferencz nem nagyon magasról látta, s
275 XX    |                 szemhatár is ködös volt, nem lehet távolabb öt-hat mérföldnél...~
276 XX    |                sajka fenekére.~Fájdalom, nem volt ereje, hogy kormányozhasson,
277 XX    |               csak a délnyugati partokra nem veti őket a balszerencse,
278 XX    |                érkezését, figyelve, hogy nem hallják-e a hajó ágyúlövéseit...~
279 XX    |                   És Ferencz szavai épen nem voltak megnyugtatók. Ezt
280 XX    |              föld sötét tömegét látta, s nem tudhatta, hogy sziklás-e
281 XX    |                 sebességét. Így legalább nem törik darabokra, ha véletlenül
282 XX    |                  ismét eltévedhetnek; de nem volt más választásuk.~Nagy
283 XX    |                  sziklafal, a mely miatt nem lehetett látni, hogy a sziget
284 XXI   |              voltak. Fájdalom, ez a föld nem Új-Svájcz volt, a hova oly
285 XXI   |             nyúló kopár szirtnél egyebet nem láttak, elhatározták, hogy
286 XXI   |          egyelőre még a sajkában töltik. Nem tudván, hogy nem járnak-e
287 XXI   |                 töltik. Nem tudván, hogy nem járnak-e a szigeten bennszülöttek,
288 XXI   |            kezdte a vitorlamester - s ha nem kényelmes kikötőben pihenünk
289 XXI   |                 meg, legalább a vihartól nem kell tartanunk. - Holnap
290 XXI   |                  Fritz. - De nekem éppen nem tetszik ez a part, s azt
291 XXI   |                 úr: s addig, azt hiszem, nem nyílik meg alattunk, s nem
292 XXI   |               nem nyílik meg alattunk, s nem is nyel el bennünket. Holnap
293 XXI   |             megpihenünk. Ha pedig a part nem egészen sziklás és meg bírunk
294 XXI   |            maradunk, ha ugyan vademberek nem fognak háborgatni bennünket...~-
295 XXI   |            puskánk nincs... a gazemberek nem mertek fegyvert adni a kezünkbe...~-
296 XXI   |               Fritz hirtelen, suttogva - nem hallott ön semmit?~- Nem
297 XXI   |                 nem hallott ön semmit?~- Nem én; csak a habok locsogását
298 XXI   |                 ritkán ismétlődött, hogy nem adott okot komoly aggodalomra.~
299 XXI   |                 sajkájuk meg volt kötve, nem láthatták be az egész területét.
300 XXI   |                fonnyasztották.~- A vidék nem éppen kellemes - súgta a
301 XXI   |                  a tengerbe is. Egyelőre nem is akarták ezt; csak valami
302 XXI   |              heves szelektől; a bejárata nem túlságosan tágas, de mégis
303 XXI   |           tengereken, örvendve mondta:~- Nem patkányok azok, hanem teknősbékák!~
304 XXI   |            hátára fordított tekenős béka nem tud talpra állni és nem
305 XXI   |                  nem tud talpra állni és nem szökhetik meg. Féltuczatot
306 XXI   |              eredményét is, a mely éppen nem volt biztató és Fritz mindjárt
307 XXI   |                 hogy a sziget másik fele nem termékenyebb-e; vagy pedig
308 XXII  |                nagyon nyugodtan telt el. Nem kellett félniök sem fenevadaktól,
309 XXII  |                  éjszakai virrasztásokra nem volt szükség, a sebláz már
310 XXII  |               volt szükség, a sebláz már nem gyötörte a kapitányt, kinek
311 XXII  |               rajtad segíteni.~- Hisz ez nem a te hibád, Fritz, - felelte
312 XXII  |              aztán neked, mint férfinak, nem szabadna ily hamar elcsüggedned.~-
313 XXII  |                    És ki Istenben bízik, nem csalatkozik - szólt most
314 XXII  |                körülússza, de a kapitány nem engedte. Hátha a tenger
315 XXII  |               lehetnek; de természetesen nem lévén semmiféle műszerük,
316 XXII  |             törte: ha Fritz idejében meg nem kapja, lezuhan a mélységbe.
317 XXII  |                az évnek ebben a szakában nem igen kellett vihartól tartaniok,
318 XXII  |                 útjukban!~Mind a mellett nem haboztak; szinte élet-halál
319 XXII  |                De a tapasztalt tengerész nem tudta mit feleljen. Csak
320 XXII  |                 ködbe borította őket. De nem tágíthattak; mert ha a sajka
321 XXII  |         visszazúdult a tengerbe, magával nem ragadta őket!~De a csapás,
322 XXIII |           ruháikat. Aztán lefeküdtek; de nem sokat alhattak, mert egész
323 XXIII | vitorla-mesternek az jutott eszébe, hogy nem pusztította-e el a vihar
324 XXIII |                őket. Sem Doll, sem Suzan nem tudta visszafojtani könnyeit.~-
325 XXIII |                    Kiáltott utánad, s te nem feleltél... Úgy-e, a parton
326 XXIII |                De ne menj ám messzire!~- Nem, itt maradok egész közel, -
327 XXIII |             átlátták, hogy csónak nélkül nem lehet megkerülni a heves
328 XXIII |                De hogyan?... ha csak föl nem robbantjuk? - kérdezte Ferencz.~-
329 XXIII |                  kutyát is, de a húsukat nem ették meg, mert rossz volt;
330 XXIII |                 a sziklafal túlsó oldala nem oly meredek, mint az, a
331 XXIII |               azt a sajkát a vihar össze nem töri, mily más lenne most
332 XXIII |            leszállt pihenni a barlangtól nem messzire. Fritz elhatározta,
333 XXIII |            madarat. Az albatrosz azonban nem mozdult... és Fritz, mikor
334 XXIII |                  megtaláltál...~És Jenny nem csalódott: ez az albatrosz
335 XXIII |              különös és semmi örvendetes nem volt. Tudjuk, hogy az albatrosz
336 XXIV  |                aggasztotta őket az, hogy nem tudták, hol vannak... Hátha
337 XXIV  |                barlang nyílását, - a mit nem csak a hideg miatt, de azért
338 XXIV  |                  fű rostjaiból fonta.~De nem volt meleg ruhájuk és elegendő
339 XXIV  |                   a mi rajta van, s most nem szűkölködnénk semmiben!~
340 XXIV  |                hívta Bobot.~De a kis fiú nem felelt.~Suzan leszaladt
341 XXIV  |                Bob! Bob!~Sem a gyermeket nem látták, sem a hangját nem
342 XXIV  |                nem látták, sem a hangját nem hallották.~- Ugyan hová
343 XXIV  |              arra sétáltak, de a kis Bob nem volt velük.~James nagyon
344 XXIV  |             kérdezte szorongva az apa.~- Nem messze a sziklafal aljától...~
345 XXIV  |                  be őt a barlangba.~- Én nem hiszem, hogy Bob a tengerbe
346 XXIV  |               szokott. Hogy elröpült, az nem volt valószínű, mert annyira
347 XXIV  |           fáradtságuknak semmi eredménye nem volt: Bob csak nem került
348 XXIV  |             eredménye nem volt: Bob csak nem került meg, sőt még a nyomára
349 XXIV  |                rettenetes éjszakájuk még nem volt, mióta a Flag zendülő
350 XXIV  |              éjszakába, figyelve, lesve, nem hallják-e a kis Bob szavát
351 XXIV  |                ültek le a barlangban, de nem volt maradásuk; kis idő
352 XXIV  |              falon belül volt, - a miről nem kételkedhettek, mert egyre
353 XXIV  |             eldönteni, s a vitorlamester nem habozott. Gyorsan letérdelt,
354 XXV   |                  bebújt a likba, s aztán nem bírt visszamászni. Eleinte
355 XXV   |              volt tehát, mint barlang, s nem volt valószínűtlen, hogy
356 XXV   |             Szóval, a hátulsó barlangnak nem volt kijárata semerre, csak
357 XXV   |                 A szél erről az oldalról nem érte őket, s a tenger is
358 XXV   |                    Ah, itt ég valami!... Nem érzitek a fojtó füstöt?...~-
359 XXV   |             érzitek a fojtó füstöt?...~- Nem itt ég! - kiáltott be John
360 XXV   |              vihar már lecsillapult, még nem derült ki az idő. A kapitány
361 XXV   |            vették észre, hogy a fal alul nem tömör, hanem egymásra halmozott
362 XXV   |                Rögtön indulni fognak!~Ha nem érnek ki a sziklahasadékból
363 XXV   |                 ki a sziklahasadékból és nem találnak kedvezőbb tanyát
364 XXV   |                  megreggeliztek tehát, s nem is beszéltek evés közben,
365 XXV   |                 részint jó volt, részint nem. Jó volt azért, mert nem
366 XXV   |                 nem. Jó volt azért, mert nem volt túlságosan meredek,
367 XXV   |                  fölött.~- Ha számításom nem csal, - mondta, - mivel
368 XXV   |             terjedt, de hogy meddig, azt nem lehetett tudni, mert nem
369 XXV   |                 nem lehetett tudni, mert nem láthatták a végét. És az
370 XXV   |             utolsó reményük meghiúsulta. Nem volt más hátra, mint visszatérni
371 XXV   |                 ha már idáig eljutottak, nem mulaszthatták el, hogy elmenjenek
372 XXV   |           széléig s onnan nézzenek szét: nem pillantanak-e meg vigasztalóbb
373 XXV   |                látszott, hogy habozik és nem tudja magát elhatározni
374 XXVI  |             voltak, figyelve-lesve, hogy nem hallják-e ismétlődni az
375 XXVI  |                     Annyi bizonyos, hogy nem csalódtunk, - szólt a kapitány
376 XXVI  |                 fogva tartott bennünket, nem tudhattuk, hogy merre megy
377 XXVI  |            szemhatárt... De sehol semmit nem láttak: egyetlen vitorla
378 XXVI  |                  mert a kis fiú különben nem bírt volna lépést tartani
379 XXVI  |         fáradságosabb lett, de az utasok nem csüggedtek.~Félóra múlva
380 XXVI  |            magasba a sziklák közül.~- Az nem fa - mondta a kapitány.~-
381 XXVI  |                fa - mondta a kapitány.~- Nem, hanem bot, - felelte a
382 XXVI  |       kapaszkodtak fölfelé, s fáradságot nem érezve, emberfölötti kitartással
383 XXVI  |                 sűrű köd takarta, melyen nem láttak át. Nem tudhatták,
384 XXVI  |           takarta, melyen nem láttak át. Nem tudhatták, hogy a sziklás
385 XXVI  |                 Teknősbéka-öböl felől; s nem tudhatták azt sem, hogy
386 XXVI  |           menekültek.~Elhatározták, hogy nem távoznak innen, míg a köd
387 XXVI  |             távoznak innen, míg a köd el nem oszlik, s meg nem bizonyosodhatnak
388 XXVI  |                 köd el nem oszlik, s meg nem bizonyosodhatnak arról,
389 XXVI  |                 volt annak, hogy a vidék nem ismeretlen, s ha nem lakják
390 XXVI  |               vidék nem ismeretlen, s ha nem lakják is európaiak, kétségtelen,
391 XXVI  |               őket a régi jó barát... és nem is tudták, hogy hová megy!~
392 XXVI  |                  a sziklafal éjszak felé nem meredeken esik alá, hanem
393 XXVI  |                 mit már fél esztendő óta nem láttak!...~És a mint a szélben
394 XXVI  |                   úgy rémlett neki, hogy nem most először látja ezt a
395 XXVII |                kérdezte a kapitány.~- Ha nem lesz is barlang, - mondta
396 XXVII |              kitűnő friss húsunk lesz, s nem kell tovább ennünk ezt az
397 XXVII |              mindnyájuknak, de a férfiak nem törődtek vele; ők majd meghálnak
398 XXVII |           mérföldnyire.~Fritz és Ferencz nem ismerték a szigetnek déli
399 XXVII |                  szigetnek déli felét, s nem tudhatták, hogy a termékeny
400 XXVII |              zordon tája is lehet: ezért nem ismertek rá, midőn a Teknősbéka-öbölben
401 XXVII |                James és Suzan, a kik még nem ismerték a forró övi vidékek
402 XXVII |                 melyhez a fokföldi flóra nem is volt hasonlítható. Hát
403 XXVII |                  Block készen várták; ha nem sikerül föltartóztatniok
404 XXVII |              szúrta a kését. De ez a seb nem lett volna elég; szerencsére
405 XXVII |                  átkozott dög!~- De csak nem történt valami baja? - kérdezte
406 XXVII |                épen akkor ért oda.~- Oh, nem: csak fölöklelt; hanem bosszúból
407 XXVII |             eleségük volt: az úton tehát nem kellett többé vadászniok.~
408 XXVII |             hidegtől, sem időváltozástól nem kellett félniök, s ezért
409 XXVII |          ebédeltek. Fritz és Ferencz még nem ismerték ezt a patakot,
410 XXVII |                  ismerték ezt a patakot, nem tudták, hogy valamivel odább
411 XXVII |          eberfurti nyaralóba.~A majorban nem volt senki, hanem a ház
412 XXVIII|         kerülnünk a Csalódás-fokot is.~- Nem ez az a hegyfok, - kérdezte
413 XXVIII|                álltak meg; ezt a patakot nem ismerték! Sok százszor megjárták
414 XXVIII|                között, de erre a patakra nem emlékeztek.~- Ez a patak
415 XXVIII|                hegyezték a fülüket, hogy nem hallják-e a folyton vadászó
416 XXVIII|                  fölprédálták: még pedig nem is annyira rablási, mint
417 XXVIII|                  szezonja alatt; de most nem találtak egyet sem, csak
418 XXVIII|                 megkövülten álltak meg e nem várt szerencsétlenség láttára...
419 XXVIII|                 Eberfurtot is csak azért nem pusztították el, mert nem
420 XXVIII|                nem pusztították el, mert nem akadtak rá?...~Senki sem
421 XXVIII|                  felső emeletre a rablók nem akadtak rá; nem találták
422 XXVIII|                 a rablók nem akadtak rá; nem találták meg a fölvezető
423 XXVIII|                  végtelen, ragyogó síkon nem volt egyetlen egy vitorla
424 XXVIII|                  csónakot. Déli irányban nem láthattak messzire, mert
425 XXVIII|                Jenny újra fölkiáltott:~- Nem! nem menekültek el a szigetről!...
426 XXVIII|                 újra fölkiáltott:~- Nem! nem menekültek el a szigetről!...
427 XXVIII|                szigeten lakik?... Vajjon nem feledték-e, nem hagyták-e
428 XXVIII|                   Vajjon nem feledték-e, nem hagyták-e ott azt a zászlót
429 XXVIII|           másikig, s azután egész nyáron nem is törődtek vele.~De most
430 XXVIII|                is törődtek vele.~De most nem volt idő, hogy ezen vitázzanak.
431 XXIX  |            függőlegesen sütő nap sugarai nem bírtak áttörni rajta; Fritznek
432 XXIX  |              Fritznek és társainak tehát nem kellett félniök, hogy a
433 XXIX  |                 láb magasból.~Az öt vad, nem messze a major kapujától
434 XXIX  |              közbe Fritz.~- Hát hová, ha nem oda? - kérdezte Ferencz
435 XXIX  |                mindnyájan elmenjünk-e?~- Nem mindnyájan, - felelte Fritz -
436 XXIX  |                 Akár észre vesznek, akár nem, én megyek - szólt Ferencz
437 XXIX  |          használta ezt az álöltözetet.~- Nem, ezek vademberek - szólt
438 XXIX  |            társaság boldogságát, örömét. Nem kételkedhettek, hogy a két
439 XXIX  |              bátran védelmezték magukat.~Nem kellett tehát Felsenheimba
440 XXIX  |              magnólia-fa csúcsára!... De nem tehették a vadak miatt,
441 XXIX  |            legrosszabb, a mitől féltünk, nem következett be, - szólt
442 XXIX  |                  lementek az udvarba; ha nem látják nyomát a vadaknak -
443 XXIX  |             szeretteik mind élnek-e még, nem esett-e foglyul, vagy nem
444 XXIX  |                nem esett-e foglyul, vagy nem halt-e meg valaki a küzdelemben?~
445 XXIX  |          Mindnyájan megrettentek: vajjon nem a kanócz parazsa volt-e
446 XXIX  |                  parazsa volt-e ez?... S nem dördül-e el rögtön a végzetes
447 XXIX  |   elsüllyesztheti csónakjukat?...~Ekkor, nem kellvén semmit félnie a
448 XXX   |                 tudják, de mindeddig még nem bírtak partra szállni; s
449 XXX   |            utazás kezdetén elsüllyedt, s nem is adhatott hírt Európában
450 XXX   |           szörnyű hírt, a mely egyébként nem nagyon lepett meg senkit
451 XXX   |               sziget mellett, de a vadak nem igyekeztek kiszállni, hanem
452 XXXI  |           fogytak belőle. Mind a mellett nem mulasztották el az őrködést
453 XXXI  |             őrködjünk gondosan. A meddig nem teszik lábukat a szigetre,
454 XXXI  |               ezek a bitangok talán csak nem maradnak itt örökre?~- Ki
455 XXXI  |           vigasztalva. - A «Licorne» már nem késhetik soká, s lehet,
456 XXXI  |          megújítják támadásukat, s akkor nem védhetik magukat tovább.~
457 XXXI  |               Isten különös csodával meg nem szabadítja őket.~Ezt a csodát
458 XXXI  |                 a «Licorne» idejében meg nem érkezik?~Pedig a hajó késése
459 XXXI  |                  aggasztó volt, hogy már nem igen számíthattak rá. Valószínűleg
460 XXXI  |                 hitték mindnyájan, s bár nem merték egymásnak mondani,
461 XXXI  |                 partjait, vigyázva, hogy nem látják-e valahol a vadakat;
462 XXXI  |                  szerencsére a vadak még nem kísérlették meg az éjszakai
463 XXXI  |               délelőtt még semmi különös nem történt. Délután Harry Gould
464 XXXI  |               vizsgálta a partot.~- Ezek nem halászni mennek, - mondta. -
465 XXXI  |                Czápa-szigettől, úgy hogy nem lehetett rájuk lőni.~Ernő
466 XXXI  |        ostromlottak ágyúitól, puskáitól, nem mertek támadni... Ámbár
467 XXXI  |                akart menni Felsenheimba, nem ugyan azért, hogy végképp
468 XXXI  |           akarták várni a holnapot, mert nem volt bizonyos, hogy a vadak
469 XXXI  |              volt bizonyos, hogy a vadak nem térnek-e vissza. Egyelőre
470 XXXI  |                 elővigyázati intézkedést nem hanyagoltak el; mint rendesen,
471 XXXI  |      visszasietett az ágyúkhoz, melyeket nem lehetett elhagyni ebben
472 XXXI  |              Ernő - és a puskáinkkal már nem tudtuk elkergetni őket!~-
473 XXXI  |       ostromlottak készen várták őket, s nem fogják olcsón odaadni a
474 XXXI  |               odaadni a bőrüket.~A vadak nem pihentek. Napkeltéig háromszor
475 XXXI  |       sziklatetőre is: a puskák tüzelése nem bírta őket megállítani...
476 XXXI  |  meghányták-vetették helyzetüket. Ha már nem védhetik magukat sokáig,
477 XXXI  |                 védhetik magukat sokáig, nem czélszerűbb-e elmenekülni
478 XXXI  |          bizonyára akad menedék?... Vagy nem lehetne-e kitörni védett
479 XXXI  |            látszott, hogy a küzdelem már nem sokáig tarthat, s a vadak
480 XXXI  |                akkor mindnyájuknak vége: nem számíthatnak kegyelemre
481 XXXII |         mindnyájan, hogy a vadak sem föl nem dúlták, sem ki nem fosztották
482 XXXII |               sem föl nem dúlták, sem ki nem fosztották Felsenheimot.
483 XXXII |                 közelében legelésztek és nem szöktek el, bár a vadak
484 XXXII |             Wolstont. Ezt az esküvőt már nem abban a szerény kápolnában
485 XXXII |               ellen, s küzdelmük jutalma nem is maradt el. A borúra derű