Fejezet

 1 IV    | ráírva:~«Akárki vagy, a kihez Isten eljuttatja ezt az izenetet,
 2 XI    |   fölfedezését: hadd juttassa Isten annak, a kinek akarja!~Az
 3 XVII  |   sajkába, s a habok kényére, Isten kegyelmére bíztak bennünket.~
 4 XVII  |       van, mindig remélhetünk Isten jóságában és kegyelmében...~-
 5 XIX   | legénység zendülése. - Kitéve Isten kegyelmére a nyílt tengeren.~
 6 XIX   |   hogy merre? - azt csak a jó Isten tudta!~Annyit gyanítottak,
 7 XIX   |   igazságszolgáltatást!~- Sem Isten büntetését! - tette hozzá
 8 XX    |       megsegít bennünket a jó Isten! A mint engem megsegített
 9 XXII  |          s én reménylem, hogy Isten, a ki eddig segített rajtunk,
10 XXII  |      Úgy van: küzdeni fogunk, Isten nevében...~- És ki Istenben
11 XXVII |       őket a sajkában kitette Isten kényére a tengeren, alig
12 XXVIII|       hiszen nyár van!~- Adná Isten! - sóhajtott Jenny.~- Attól
13 XXIX  |  vissza hangos zokogásukat... Isten ments, hogy a lent kóborló
14 XXXI  | megszabadulunk tőlük valahogy Isten segítségével, - mondta Fritz,
15 XXXI  | ezeket az ördögöket...~- Adná Isten! - sóhajtott Zermatt asszony
16 XXXI  |       ostromlottakat, ha csak Isten különös csodával meg nem
17 XXXII |  kétségbe. Csüggedten bár, de Isten gondviselésében bízva, küzdöttek