Fejezet

 1 II   |         elindulást. Lassan kint az ég is elborult: sötét, viharos
 2 IV   |          tüzes füstoszlop száll az ég felé, s ments meg engemet,
 3 V    | észrevehető szürke oszlop száll az ég felé...~Rögtön elfeledett
 4 VIII |          szólt Wolstonné - hogy az ég szemmel láthatóan pártfogolta
 5 XI   |          pusztított a szigeten; az ég örökké tele volt szürke
 6 XVII |            vizet az égtől, mert az ég is oly sötét volt, mint
 7 XVII |        pirkadni kezdett keleten az ég, s a köd izzani látszott
 8 XXI  |     csaknem függőlegesen meredt az ég felé: s megkerülni sem lehetett
 9 XXI  |               Csakhogy oly gyorsan ég ám, mint a szalma - magyarázta
10 XXIV |          tájban az addig csillagos ég felhősödni kezdett. Éjszak
11 XXV  |           riadtak föl álmukból. Az ég csupa tűz volt a folytonos
12 XXV  |            fölsikoltott:~- Ah, itt ég valami!... Nem érzitek a
13 XXV  |         fojtó füstöt?...~- Nem itt ég! - kiáltott be John Block,
14 XXV  |        szabadba: - A tüzelőszerünk ég!~Valóban, a villám fölgyújtotta
15 XXV  |          nyomon követték.~A szabad ég alá értek. A két sziklafal
16 XXVI |      szállta volna meg, karjait az ég felé tárva fölkiáltott:~-
17 XXVII|            majd meghálnak a szabad ég alatt: elég, ha a nők és