Fejezet

 1 I    |                 mondta Zermatt úr - s ön se aggódjék, kedves Jenny.
 2 III  |         kérdezte a parancsnok - a hol ön már tíz év óta lakik?~-
 3 VII  |          háziállat: minden dicséri az ön páratlan ügyességét és szorgalmát.
 4 VII  |             szigeten...~- Azért, mert ön angol - viszonzá Zermatt
 5 X    |             is - mondta Wolston úr.~- Ön tehát azt hiszi, - kérdezte
 6 XVII |          kelet felé...~- Nos, mit lát ön ott?~- Ha nem csalódom,
 7 XVIII| megmagyarázott James Wolstonnak.~- Az ön szülei, James úr, és Anna
 8 XVIII|    legszörnyűbb csapás ért. De, ha az ön szándéka azért nem változott...~-
 9 XVIII|        életemet annak szentelem, hogy ön boldog legyen!~- Tudom,
10 XVIII|          házasságunkat... Most már ha ön is beleegyezik, a gyász
11 XIX  |             szólt:~- Borupt kapitány, ön fogságban van... Mit akar
12 XXI  |               többit...~- Irigylem az ön higgadtságát, vitorlamester -
13 XXI  |                suttogva - nem hallott ön semmit?~- Nem én; csak a
14 XXI  |              rakott apró buczkákat.~- Ön csak szedje ki a tojásokat, -
15 XXI  |          vitorlamester. - Aztán ismét ön lesz a kapitány, s a mit
16 XXII |          kérdezte tőle.~- Csak menjen ön maga, kedves Block - felelte