Fejezet

 1 III |            megfordult és eltűnt, a merre jött.~A délután hátralevő
 2 IV  |            a tengeren jár, de hogy merre, azt nem tudták. A nyugtalanul
 3 X   |          szerencsésebben jártak; a merre csak mentek, a vidék fölötte
 4 XIV |          előbb figyeljük meg, hogy merre tart.~Wolston úr e közben
 5 XV  | koromsötétben tétován megálltak... merre menjenek?~De csaknem rögtön
 6 XVI |         megindultak velem, de hogy merre, mily irányban, azt nem
 7 XVI |     kezdtek!... Mindenki futott, a merre látott: egy részük a sziklák
 8 XVII|          fenekére, hogy ne tudjuk, merre mennek. De annyi bizonyos,
 9 XVII|           szemhatárt vizsgálták, a merre a földet sejtették; s egyikük,
10 XIX |  boldogtalanok még azt sem tudták, merre mennek, csak azt érezték
11 XIX |        sebesen haladnak... de hogy merre? - azt csak a jó Isten tudta!~
12 XXIV|         eszébe, hogy utána nézzen, merre van a fiú.~Csak mikor ozsonnatájban
13 XXIV|           lábánál, hogy Bob lássa, merre jöjjön.~Késő éjszaka vetette
14 XXV |       csalódás volt. Köröskörül, a merre néztek, mindenütt csak kopár,
15 XXVI|     bennünket, nem tudhattuk, hogy merre megy a hajó... épp úgy lehetünk
16 XXXI|            is.~- Előbb nézzük meg, merre mennek, - felelte Wolston