Fejezet

 1 II   |              kint az ég is elborult: sötét, viharos felhők kergetőztek
 2 V    |              hogy az első csónakot a sötét éjszakában elvesztette szem
 3 XI   |              szakadó esőbe. De olyan sötét volt, hogy egymást is alig
 4 XVI  |        megtöltsem a puskámat... Négy sötét alak ugrott ki a sűrűből...
 5 XVII |    beszélgetése. - Föld!... Föld!...~Sötét, csillagtalan éjszaka volt.
 6 XVII |             égtől, mert az ég is oly sötét volt, mint a tenger, tele
 7 XVII |           fogva, s elmerült szomorú, sötét gondolataiban.~Ugyanekkor
 8 XX   |            vitorlamester csak a föld sötét tömegét látta, s nem tudhatta,
 9 XXII |          kerekedett. Dél felől sűrű, sötét felhők támadtak az égen,
10 XXIV | fölkerekedtek és ismét neki vágtak a sötét éjszakának.~Négy óra tájban
11 XXV  |        néztek, mindenütt csak kopár, sötét sziklákat láttak.~Még a
12 XXVII|      szaggatták meg a kisebb ligetek sötét foltjai, a patakok kanyargó,
13 XXIX |           óra tájban, mikor már elég sötét volt, Fritz, Ferencz és
14 XXX  |            vigasztalást sem láttak a sötét jövőben.~E végzetes esztendő
15 XXXI |        czirkáltak.~Az éjszaka nagyon sötét volt; még a hold sem világított.