Fejezet

  1 I     |           volna a világgal érintkezni; de mivel ez egyelőre lehetetlen
  2 I     |              apám, - viszonzá Fritz. - De mivel ma délelőtt még van
  3 I     |      olvasgatni, tanulgatni szeretett, de a bátyja jó kedve őt is
  4 I     |         elindult a patak jobb partján, de Zermatt úr visszahívta őket.~-
  5 I     |       Évről-évre kilőjük az ágyúinkat, de dörgésük csak a visszhangot
  6 I     |      költeménnyel... Gyerünk, Fritz!~- De előbb figyelmeztetni kellene
  7 I     |               nem szállnak tengerre?~- De pedig az a szándékunk, Jenny! -
  8 I     |          testvérüknek fogadták Jennyt, de Fritz még jobban szerette,
  9 I     |            megcsipkedte testvéreit is, de ezek szívesen megbocsátották
 10 I     |         tengere, sem flottája nincs!~- De hát a jövő... Jack!... a
 11 I     |             apja otthon van Angliában: de hogyan jusson el oda, ha
 12 I     |           utánunk pár száz családot.~- De Svájcznak soha sem voltak
 13 I     |                rá, - viszonzá Fritz. - De én attól félek, hogy ha
 14 I     |    messzelátóval vizsgálták a tengert, de hiába. A nagy síkon, mely
 15 I     |          tisztítani kezdte az ágyúkat, de alig dugta be az ágyú csövébe
 16 II    |                dolgukra akartak menni, de Jenny, a ki messzelátóval
 17 II    |         valahol az üldözők csónakjait. De semmi gyanúsat sem vett
 18 II    |              felé, a nyílt tengerre.~- De hát mi történt? - ismételte
 19 II    |         kötöttek ki a keleti parton... de az Indiai-Óczeánt gyakran
 20 II    |                hozza, s azon indul el, de erről a tervéről is le kellett
 21 II    |               a tengert.~Ez igaz volt, de nem is lehetett rá gondolni.
 22 II    |         lehetőségének meghiúsulásával. De annál jobban bánkódott Fritz,
 23 II    |             percz alatt rendbe hozták. De midőn Fritz bele akart ülni,
 24 II    |             csalogatták őket a hajóra: de Fritz és Jack, bár most
 25 III   |              semmi hírt sem hallottak, de hogy elveszett, az bizonyos
 26 III   |            fölszedte a nyílt tengeren. De sem Greenfield kapitányról,
 27 III   |            rögtön megnézte a térképet, de sehol semmi nyomát sem találta
 28 III   |               vizsgálják a szemhatárt: de hiába! sehonnan semmi...~
 29 III   |        körülhajózza az egész szigetet.~De még ugyanaz napon, délután
 30 III   |               szót is kiabált feléjük, de a kaiak, midőn már puskalövésnyire
 31 III   |           sziget, az Indiai-Óczeánban; de a térképeken eddig még semmi
 32 III   |              szívesen látott vendégük, de a parancsnok hallani sem
 33 III   |              alsó ruhákat, fehérneműt, de különösen sok puskaport,
 34 IV    |               is, meg egy szétszedett, de összerakható nagy sajkát,
 35 IV    |             elnevezték Sakál-pataknak. De itt, a sziklás völgyben
 36 IV    |              Ez jó volt nyárilakásnak; de ideje volt téli szállásról
 37 IV    |              el-elkóborolt a szigeten. De midőn eljött az est és Fritz
 38 IV    |             hogy Fritz a tengeren jár, de hogy merre, azt nem tudták.
 39 IV    |   Czápa-szigetre és át akarta kutatni; de nem jutott tovább, mint
 40 IV    |                el Fritz az utazásáról; de midőn egyedül volt apjával,
 41 IV    |              megtudom, hogy hol van... de a madár mihelyt szárnyra
 42 IV    |               és Jack vadászni mentek, de nagyon óvatosak voltak,
 43 IV    |          csapkodta bordáit a farkával; de miután Fritz a hímoroszlánt
 44 IV    |        golyóját, mely csak megsebezte, de meg nem ölte.~Április 16-
 45 IV    |            ismét elöl ment a kaiakban; de midőn megkerülték a Csalódás-fokot,
 46 V     |              szigeten vadak is laknak; de most, mivel félhettek a
 47 V     |              lövésre készen fölhúzták. De a mint a kaiak közelebb
 48 V     |                 mint Montrose ezredes, de útja nagyon szerencsétlen
 49 V     |               második csónakba szállt, de ez fél óra múlva fölfordult,
 50 V     |                fiatal leány fölébredt, de mihelyt megpillantotta az
 51 V     |           indulni akart haza Jennyvel, de a kaiak, mely jövetközben
 52 V     |              pisztolyát. El is indult, de alig távozott a parttól,
 53 V     |             hogy viszontlássa apját, - de ekkor jött közbe az a fontos
 54 VI    |               örökre eltávozott tőlük. De lassankint mégis csak beletörődtek
 55 VI    |              láz nagyon elgyöngítette, de most Új-Svájcz egészséges
 56 VI    |        fiatalabb volt, mint Zermattné, de természetére, ízlésére és
 57 VI    |            Wolston Anna, 17 éves volt, de a láz az ő egészségét is
 58 VI    |                 Anna szerette is őket, de nagyon bosszantotta, hogy
 59 VI    |              kissé szűk volt, az igaz, de megnagyobbítani még sem
 60 VI    |          öntözéssel kellene pótolni: - de hogyan?~A szigeten nem volt
 61 VI    |      gyűjtötték. Ez könnyű munka volt; de annál nehezebb volt a kifúrt
 62 VII   |                szemügyre vett mindent, de mindent a legnagyobb rendben
 63 VII   |              ügyességét és szorgalmát. De mégis van valami, a minek
 64 VII   |                Zermatt úr mosolyogva - de ha megépítjük is a templomot,
 65 VII   |                   felelte Zermatt úr - de részint nem tartottam szükségesnek,
 66 VII   |                   felelte Wolston úr - de én még sem tudtam volna
 67 VII   |                ugyan nem vagyok angol, de azért szeretek utazni...~-
 68 VIII  |               hol Annára kacsintott. - De most nem erről van szó,
 69 VIII  |           semmi veszedelemtől sem...~- De én mégis aggódom, s nem
 70 VIII  |      Forduljunk vissza - szólt Ernő.~- De előbb még megmászom azt
 71 VIII  |               ismételte Wolston úr is.~De két mérföldnyi út a sziklákon
 72 IX    |             szigonnyal vadászni rájuk, de persze a hajó nem állhatott
 73 IX    |             állhatott meg a kedvükért.~De minél inkább dél felé mentek,
 74 IX    |          minduntalan rájuk akart lőni, de Anna nem engedte.~- Hátha
 75 IX    |            partok mentén siklott tova, de most már sokkal beljebb
 76 IX    |            ezeknek is két lábuk van, - de egyszersmind tollasok is.~-
 77 IX    |           messzire benyúlt a tengerbe. De mikor ezt a hegyfokot megkerülte,
 78 IX    |                oly boldogok voltunk!~- De hisz nem lakni jöttünk ide, -
 79 IX    |     valamennyien együtt maradhatunk.~- De föl bírunk-e menni a vízfolyás
 80 IX    |         megvárjuk a tengerdagályt...~- De az csak hat óra múlva lesz!...~-
 81 IX    |                vissza a hajóra aludni. De lefekvés előtt Zermatt úr
 82 IX    |               fiatal leány elpirulva - de én jobb nevet is tudnék
 83 X     |             perczében érkezett vissza; de nem járt eredménytelenül:
 84 X     |                 mondta Zermatt úr is - de azt hiszem, hogy a kanyarulatnál
 85 X     |                  viszonzá Zermatt úr - de azért ne félj; majd meglátod,
 86 X     |                mekkorának gondoljuk.~- De a hegy legalább tizenkét-tizenötszáz
 87 X     |              figyelmesen hallgatóztak, de nem hallottak egyebet, mint
 88 X     |                   felelte Wolston úr - de szálljunk csak ki; hátha
 89 X     |               a folyóra...~Kiszálltak, de ebből a tervből semmi sem
 90 X     |                vélt egy-egy vízilovat; de ezek sem támadták meg a
 91 X     |               vették ki a messzelátót, de egyikük sem látott semmit.~-
 92 XI    |                megtették a két lövést: de feleletet sehonnan sem kaptak
 93 XI    |               lehetett lépni a házból.~De nem is volt kedve kimenni
 94 XI    |            indul vissza Európából...~- De hátha odamentében hosszabb
 95 XI    |               fog állni a Fokvárosban: de az mit se tesz; október
 96 XI    |              pusztítás elég nagy volt, de minden kárt helyre lehetett
 97 XI    |              apám?~- Egyelőre semmi... De ha híre futna, hogy a szigeten
 98 XI    |        pillanatig rémülten hallgattak, de ezalatt Zermatt úr összeszedte
 99 XI    |             kisiettek a szakadó esőbe. De olyan sötét volt, hogy egymást
100 XI    |               még sokáig hallgatóztak: de mivel több lövést már nem
101 XI    |                Felsenheim erkélyére... de sehol semmit sem láttak:
102 XI    |               a gyújtó-por ellobbant - de az ágyú nem sült el.~- Bizonyosan
103 XI    |             bedugta a töltő-vesszőt... de az ágyúban nem volt töltés!
104 XII   |            orkán csak a háznak ártott, de a károkat hamar kijavították;
105 XII   |            tértek vissza Felsenheimba. De az otthon maradtak sem pihentek.
106 XII   |     hegyszorost, hogy elzárja az utat, de ez a bástya most félig-meddig
107 XIII  |           Helyes, - jegyzé meg Jack; - de előbb ebédeljünk, mert én
108 XIII  |   gyanta-illatában szinte megifjodtak.~De volt kellemetlenségük is.
109 XIII  |               lábnyira a fejük fölött, de azon túl csak kopár szikla
110 XIV   |               puskáját, hogy rájuk lő; de Wolston úr mindig visszatartotta.~-
111 XIV   |              mi, mert hamarabb hazaér; de két nap múlva talán már
112 XIV   |           vizsgálta a mutatott helyet, de nem látván semmit, délnek
113 XIV   |              hogy az, - felelte Ernő - de előbb figyeljük meg, hogy
114 XV    |                részben hogy szárítsák: de még sem annyit, mint más
115 XV    |           indultak, a hazatérők elébe. De semmi jel sem mutatta, hogy
116 XV    |                lakhattak volna belőle. De mivel a várt vendégek még
117 XV    |            mérföldnyire elébük mentek.~De sehol semmi nesz, sehol
118 XV    |            Igaz, - felelte Zermattné - de Ernő azt írta, hogy két
119 XV    |            komoly okuk az aggodalomra, de azért azon az éjszakán még
120 XV    |               nyugodtan Felsenheimban.~De másnap este már mindannyian
121 XV    |             elő.~Wolston úr és Ernő...~De hát Jack?... Bizonyára csak
122 XV    |             öröm-ujjongással fogadták; de mivel ők nem mozdultak,
123 XV    |          Wolston úr elmondott mindent: de többször meg kellett állnia,
124 XV    |            vissza!... kiabált Ernő is.~De Jack se látott, se hallott,
125 XV    |              az apróbb fák és cserjék: de puska durranást nem hallottak...
126 XV    |          köröskörül le voltak tiporva, de Jacknak sehol semmi nyoma.
127 XV    |        kiabálták a nevét, lövöldöztek, de sehonnan sem kaptak feleletet.~
128 XV    |               le egy fa tövébe aludni; de előbb nagy tüzet raktak,
129 XV    |          szintén csak Jackot keresték, de eredménytelenül. Sehol semmi
130 XV    |             kiszaladtak a kutyák után, de a koromsötétben tétován
131 XV    |           megálltak... merre menjenek?~De csaknem rögtön szaladva
132 XV    |      Megmenekültem, - mondta lihegve - de lehet, hogy mindnyájunkat
133 XVI   |          keríthetném kézre a kicsikét, de valami rejtélyes erő űzött,
134 XVI   |                 A két lövés eldördült, de a két állat csak a fülét
135 XVI   |             tovább siettek az erdőben, de ezúttal oly gyorsan, hogy
136 XVI   |              pedig szintén elbánhatok. De az fájt, nagyon fájt, hogy
137 XVI   |      meghallják, lőttem is néhányszor, de eredménytelenül... Gondolkozva
138 XVI   |              akartam, hogy itt vagyok, de hirtelen eszembe ötlött,
139 XVI   |               fogva megindultak velem, de hogy merre, mily irányban,
140 XVI   |             láttak volna fehér embert, de nem bántottak. Sőt adtak
141 XVI   |             félniök a vademberektől... De megérkezik-e?... és idejében
142 XVI   |   visszahajóztak oda, a honnan jöttek. De ha nem is, féltükben az
143 XVI   |       visszaérkezése is ki volt tűzve. De sem ezen, sem a következő
144 XVI   |  Prospect-Hillre szétnézni a tengeren. De a tenger puszta volt: egyetlen
145 XVI   |       elnevezték Jack elbeszélése óta.~De a vademberek sem mozogtak;
146 XVII  |             vakító villámok czikáztak. De maga a tenger tükre sima
147 XVII  |                egy vitorla sem volt... De lehet, hogy a mi elmaradt
148 XVII  |              föltűnik a szemhatáron.~- De ha negyvennyolcz óra alatt
149 XVII  |                ismételte John Block. - De majd csak partot érünk valahogy...~-
150 XVII  |                szorongatva az öklét. - De hát a kapitány?~- Beteg, -
151 XVII  |                suttogta halkan James - de néha a kétségbeesés elveszi
152 XVII  |               elveszi türelmünket...~- De hol vagyunk hát tulajdonképpen? -
153 XVII  |               ne tudjuk, merre mennek. De annyi bizonyos, hogy jó
154 XVII  |              hajó nagyon bukdácsolt.~- De hol vagyunk hát? - ismételte
155 XVII  |               is űzheti a kalózkodást. De én azért hiszem, hogy előbb-utóbb
156 XVII  |              volt még, penészes az is, de mi ez tizenegy éhes embernek!
157 XVII  |               a vizet: az világít...~- De hátha a hajnal szürkülete
158 XVIII |             égövből, s körülbelül Isle de France szigete közelében
159 XVIII |             indultak el Ausztráliából. De mekkora volt csalódása,
160 XVIII |               legszörnyűbb csapás ért. De, ha az ön szándéka azért
161 XVIII |               felelte Jenny sóhajtva - de mégis szerettem volna, ha
162 XVIII |           éppen oly híressé lett, mint De Foe Dániel örökszép «Robinson
163 XVIII |             sem igen emlékeztek rájuk: de annál nagyobb szeretettel
164 XIX   |                áthaladt az egyenlítőn, de ettől kezdve viharok gátolták
165 XIX   |              feldühödött elemek ellen, de a korvett augusztus 19-dikének
166 XIX   |          korvettet, egész családjával.~De a «Licorne» egyelőre nem
167 XIX   |      parancsnoka, gyűlölte kapitányát, de ezt a gyűlöletet sikerült
168 XIX   |           végig söpörnék a födélzetet.~De ezt a parancsot Robert Borupt,
169 XIX   |               kirántotta a pisztolyát, de arra már nem volt ideje,
170 XIX   |          Ferencz megkísértették ugyan, de egy szempillantásban megkötözték
171 XIX   |          megkísértették a szabadulást, de hiába: a fegyveres matrózok
172 XIX   |             nagyon sebesen haladnak... de hogy merre? - azt csak a
173 XIX   |             kalózhajók tanyája volt... de mi szándéka van a foglyaival?
174 XIX   |              Flag» farához volt kötve.~De mekkora volt örömük, midőn
175 XIX   |             napra való eleség és ital.~De mit törődtek most azzal,
176 XX    |               mutatott irányba néztek, de semmit sem láttak, s maga
177 XX    |            felhő - viszonzá Ferencz.~- De hátha csak csalódott? -
178 XX    |                    Világosan láttam... de most az a felhő ismét eltakarta...~-
179 XX    |          szárazföld, azt nem tudhatom, de hogy láttam, az bizonyos!~
180 XX    | vitorlamesternek kormányoznia kellett. De a három férfi, bár ki volt
181 XX    |              ki megszabadít bennünket.~De mikor?... Hátha nekik is
182 XX    |               megfeszítésével eveztek, de oly gyöngék és kimerültek
183 XX    |              kormányozhatott volna!... De semmit sem láthattak és
184 XX    |                egész, mint a káprázat, de neki ez is elég volt; most
185 XX    |          leszáll, ismét eltévedhetnek; de nem volt más választásuk.~
186 XXI   |              forró vággyal igyekeztek, de föld volt mégis, a hol legalább
187 XXI   |       vitorlamester - felelte Fritz. - De nekem éppen nem tetszik
188 XXI   |           volna végig a part homokján; de ez a nesz oly bizonytalan
189 XXI   |             vonult keletről nyugatnak, de onnan, a hegyfok lábától,
190 XXI   |              sziklatömbök, a melyeken, de mindenesetre nagy fáradsággal,
191 XXI   |            tengődött a csenevész moha, de a nap perzselő sugarai azt
192 XXI   |          vitorlamester Fritz fülébe. - De legalább a vadaktól nincs
193 XXI   |          bennük egy-két repedés, üreg, de ezek oly kicsinyek voltak,
194 XXI   |         bejárata nem túlságosan tágas, de mégis kényelmes és könnyen
195 XXI   |               sziklás, homokos partba, de köröskörül ezt is magas,
196 XXI   |              igyekeznék a tenger felé. De a vitorlamester, a ki ismerős
197 XXI   |         megmutatva a fogott halakat.~- De mi sem jövünk ám üres kézzel! -
198 XXII  |          csapás miatt, mely téged ért: de hidd el, engem kétszerte
199 XXII  |              ily hamar elcsüggedned.~- De ha meggondolom, - sóhajtott
200 XXII  |          ajánlkozott, hogy körülússza, de a kapitány nem engedte.
201 XXII  |           földnek mely táján lehetnek; de természetesen nem lévén
202 XXII  |    áttekinthessünk az egész vidéken.~- De ez lehetetlen, - szólt Fritz. -
203 XXII  |                följuthatnánk valahogy, de onnan tovább nincs rá mód;
204 XXII  |           fölkússzanak a sziklatetőre, de sohasem sikerült. Két-háromszáz
205 XXII  |            másikra, följutottak ugyan, de ez nagyon veszélyes utazás
206 XXII  |            készen legyen az indulásra.~De még ugyanaz nap délután
207 XXII  |              Fritz a vitorlamestertől.~De a tapasztalt tengerész nem
208 XXII  |              hogy könnyebben csússzék. De hiába álltak neki valamennyien:
209 XXII  |             sűrű ködbe borította őket. De nem tágíthattak; mert ha
210 XXII  |              magával nem ragadta őket!~De a csapás, a mitől rettegtek,
211 XXIII |            ruháikat. Aztán lefeküdtek; de nem sokat alhattak, mert
212 XXIII |                hogy megszabaduljunk.~- De mit tehetnek ők is, ha már
213 XXIII |              és szintén elpityeredett. De Jenny ölébe vette a fiút
214 XXIII |            csinált, - felelte a fiú. - De nincs vitorlája, pedig szeretném
215 XXIII |             varrok neked két vitorlát. De ne menj ám messzire!~- Nem,
216 XXIII |                fél tuczat teknősbékát, de tojást már egyet sem találtak.
217 XXIII |             szólt Fritz elkeseredve.~- De hogyan?... ha csak föl nem
218 XXIII |              néhány tengeri kutyát is, de a húsukat nem ették meg,
219 XXIII |                lenne most a helyzetük! De, fájdalom! semmit sem tehettek
220 XXIV  |              senyvesztő tengődés volt. De legalább minden nap kijárhattak
221 XXIV  |                nem csak a hideg miatt, de azért is meg kell majd tenniök,
222 XXIV  |           tengeri fű rostjaiból fonta.~De nem volt meleg ruhájuk és
223 XXIV  |       küszöbéről hangosan hívta Bobot.~De a kis fiú nem felelt.~Suzan
224 XXIV  |              James épen arra sétáltak, de a kis Bob nem volt velük.~
225 XXIV  |                 James nagyon megijedt; de Fritz megnyugtatta, mondván:~-
226 XXIV  |          hangosan kiabálván Bob nevét, de hiába: sehol sem látták
227 XXIV  |             talán időközben megkerült; de csak Suzant, meg a másik
228 XXIV  |           eltévedt gyermek keresésére. De félóra múlva már ismét megjöttek:
229 XXIV  |              tették a szigetet Bobért, de eredménytelenül.~Ekkor Suzan
230 XXIV  |              volt az albatrosz is...~- De hol van hát a madár? - kérdezte
231 XXIV  |             éjszaka vetette őket haza, de kutatásuknak, fáradtságuknak
232 XXIV  |        kirohanjon a viharos éjszakába, de ájultan roskadt férje karjaiba.
233 XXIV  |             kiment keresni a kis fiút.~De megint eredménytelenül.
234 XXIV  |       szótlanul ültek le a barlangban, de nem volt maradásuk; kis
235 XXV   |            kiabált és sírt félelmében, de aztán végkép kimerült és
236 XXV   |                 hagyta helyben Fritz - de azért mégis meg kell kísértenünk,
237 XXV   |           hosszabb volt, mint az első, de a szélessége és magassága
238 XXV   |      Reménykedve vizsgálták a falakat, de mindenütt tömör gránit-tömeg
239 XXV   |       következő napokon szép idő volt, de január 22-ikén heves vihar
240 XXV   |              tenger is csöndes maradt, de éjféltájban mégis szörnyű
241 XXV   |          viszonzá John Block futtában.~De még ki sem értek, midőn
242 XXV   |                füvet hajtott a partra: de elég lesz-e ez a hosszú,
243 XXV   |           füvet biztos helyre tegye... de hová?~- Miért ne csinálnánk
244 XXV   |                Föltartotta a gyertyát, de ebben a pillanatban az erősebb
245 XXV   |               mely ugyan elég meredek, de mégis járhatós volt.~Világos
246 XXV   |             hová vezet a sziklaszoros, de ebbe senki sem egyezett
247 XXV   |          Ferencz addig velük maradnak. De Jenny, a kit egyébként Doll
248 XXV   |               a fönsík tovább terjedt, de hogy meddig, azt nem lehetett
249 XXVI  |                   Jennynek igaza volt. De még hogyha tévedt volna
250 XXVI  |        ismétlődni az ágyúdörrenéseket; de az éjszaka csöndben, nyugodtan
251 XXVI  |         közelében, s az lövöldözött.~- De miért ne ágyúzhatnának a
252 XXVI  |                 viszonzá a kapitány.~- De bizonyos-e, hogy a Csöndes-óczeánon
253 XXVI  |             helyben a vitorla-mester - de hiszem, hogy előbb-utóbb
254 XXVI  |        előbb-utóbb vagy így, vagy úgy, de eldől a dolog.~A mint a
255 XXVI  |             vizsgálták a szemhatárt... De sehol semmit nem láttak:
256 XXVI  |             széttekinthetünk.~Úgy van: de kimondani ezt a vágyat könnyebb
257 XXVI  |          nehezebb, fáradságosabb lett, de az utasok nem csüggedtek.~
258 XXVI  |          sóvárogva néztek éjszak felé.~De ismét keserű csalódás érte
259 XXVII |               szűk volt mindnyájuknak, de a férfiak nem törődtek vele;
260 XXVII |               onnan tévedt hozzájuk... De mekkora szerepe volt ennek
261 XXVII |              beszélgetés soká tartott, de végre a fáradság és az álom
262 XXVII |              eltűnhetett üldözői elől.~De itt már Ferencz és John
263 XXVII |              elébe ugrott az állatnak, de ez, bár maga is elesett
264 XXVII |               oldalába szúrta a kését. De ez a seb nem lett volna
265 XXVII |        hullámcsapást kaptam életemben, de egy sem bánt el velem úgy,
266 XXVII |             mint ez az átkozott dög!~- De csak nem történt valami
267 XXVII |              húsa különben is ízletes; de a kis társaságnak valóságos
268 XXVII |               megölelhessék szüleiket.~De a nők fáradtak voltak, s
269 XXVII |         vitorlamester - éljen a bor!~- De nehogy leigyuk magunkat! -
270 XXVIII|            megérkezését kell lesnie?~- De ez az, kapitány, - felelte
271 XXVIII|        Eberfurt és Falkenhorst között, de erre a patakra nem emlékeztek.~-
272 XXVIII|              kutyájának az ugatását... De köröskörül mély nyugalom
273 XXVIII|       elszántan benyitott a szobába... de megkövülten állt meg a küszöbön,
274 XXVIII|             vadászatok szezonja alatt; de most nem találtak egyet
275 XXVIII|            megfelelni e kérdésekre?... De, bármi történt is, nekik
276 XXVIII|        elláttak egész Prospect-Hillig, de a vidék csöndes és nyugodt
277 XXVIII|          tenger zárta be a szemhatárt; de a végtelen, ragyogó síkon
278 XXVIII|          egészen elfödte szemeik elől; de különben a szigetnek ez
279 XXVIII|                is ott kellene lennünk!~De Harry Gould és a vitorlamester
280 XXVIII|                a füst azt bizonyítja - de kik laknak ott?... Ez a
281 XXVIII|               elővette a kétségbeesés. De Jenny újra fölkiáltott:~-
282 XXVIII|         Új-Svájcz választott lobogója. De annak a jele volt-e ez,
283 XXVIII|           nyáron nem is törődtek vele.~De most nem volt idő, hogy
284 XXVIII|           kidugta fejét a lombok közt, de rögtön aztán vissza is kapta.~-
285 XXIX  |        ostromzár alatt tartják őket... De az is meglehet, hogy idejében
286 XXIX  |           vadak elől.~Elmenekültek?... de hová?...~Jenny, Doll és
287 XXIX  |        vitorlamester hiúz-szemei elől, de mihelyt a tisztás túlsó
288 XXIX  |            hogy várják be az éjszakát, de Ferencz hallani sem akart
289 XXIX  |         indulni akart Zuckertopba...~- De miért Zuckertopba? - vágott
290 XXIX  |       Falkenhorst környékét, vagy sem.~De sehol semmi gyanúsat sem
291 XXIX  |        kiáltott föl a vitorlamester.~- De honnan jöhetett a lövés? -
292 XXIX  |    fölriasztott, észre ne vegyék őket.~De hajót semerre sem láttak;
293 XXIX  |          látszik, hogy menekülnek...~- De ugyan ki üldözi őket? -
294 XXIX  |               magnólia-fa csúcsára!... De nem tehették a vadak miatt,
295 XXIX  |                előbb - mondta Fritz.~- De hogyan? - aggódott Jenny.~-
296 XXIX  |               egy teremtett lélek sem, de a homokban féloldalt döntve,
297 XXIX  |            mind a kilenczen beleülünk, de a tenger csendes, a sziget
298 XXIX  |               vadak észre veszik őket: de viszont, épen e sötétség
299 XXIX  |                kiemelkedő sziget felé, de ekkor eltért balra, úgy
300 XXX   |                átkeltünk a szigetre.~- De most már tudják, hogy itt
301 XXX   |               Ferencz.~- Tudni tudják, de mindeddig még nem bírtak
302 XXX   |            viszontagságai miatt késik, de lassankint ez a hitök is
303 XXX   |             elhaladt a sziget mellett, de a vadak nem igyekeztek kiszállni,
304 XXX   |          kísértette a partra szállást; de Jack és Ernő néhány jól
305 XXX   |               eszeveszetten megfutott.~De azért éjjel-nappal őrködniök
306 XXXI  |             friss gyümölcsöt teremtek.~De a puskapor és golyó könnyen
307 XXXI  |           Éjjel-nappal lesték a hajót, de hiába néztek szét a tengeren,
308 XXXI  |             Czápa-szigetre szállítani.~De a többiek óvatosabbak voltak
309 XXXI  |               ugyan abból az irányból, de már közelebbről.~- A vadak
310 XXXI  |           megszökjenek a szigetről?... De, fájdalom! Zermatt úr és
311 XXXI  |            bástya ismét tiszta volt, - de meddig?... Utolsó golyóikat
312 XXXI  |     Húsz-huszonöt elbukott a bandából, de a többiek, társaik véres
313 XXXI  |              erőfeszítéssel küzdöttek, de attól lehetett félni, hogy
314 XXXII |            termékenysége elcsábította. De ekkor elkövetkeztek a nehéz
315 XXXII |        vademberek is megtámadták őket.~De ők még e válságos napokban
316 XXXII |              kétségbe. Csüggedten bár, de Isten gondviselésében bízva,