Fejezet

  1 I     |                         föl sem kelt.~Zermattné meg Jenny ugyanekkor a háztartás,
  2 I     |                         viharok nem rongálták-e meg. Különben, mihelyt a szép
  3 I     |                         szép idő állandó marad, meg kell látogatnunk többi telepeinket
  4 I     |                        a mit minden esztendőben meg szoktunk tenni, mihelyt
  5 I     |               köszöntöttünk föl, nem csókoltunk meg annak az örömére, hogy itt
  6 I     |                 csipkelődött Jack.~Mert Ernőnek meg volt az a bocsátandó bűne,
  7 I     |                        mondta Fritz - mi bizony meg feledkeztünk a kötelességünkről!...
  8 I     |                pazaroljuk a puskaport? - jegyzé meg Ernő.~- Na, erről rád ismerek,
  9 I     |                        adni, ha elfogy, - toldá meg Ernő - azért okosabb volna
 10 I     |                        Jack. - És ha Felsenheim meg Falkenhorst visszhangjának
 11 I     |                megfordulva és megállva. - Fritz meg én nagy útra készülünk.~-
 12 I     |                        Jenny. - S mialatt Fritz meg Jack odajárnak a szigeten,
 13 I     |                odajárnak a szigeten, Ernő, Feri meg én elmegyünk horgászni...
 14 I     |                  elfeledni, hogy Fritz mentette meg az életét.~Jack méltó öccse
 15 I     |                       Annyi bizonyos, - szólalt meg Fritz, - hogy a mi új hazánk
 16 I     |                       megelégedve...~- Mi talán meg lehetnénk vele elégedve, -
 17 I     |                         te elfelejted Jennyt... meg az apját, a ki azt hiszi,
 18 I     |                        és Jack első gondja volt meg vizsgálni az ültetvényeket,
 19 I     |                      egy második dörrenés rázta meg a levegőt, majd egy harmadik,
 20 II    |                         felesége és Jenny, Ernő meg Ferencz mind fölszaladtak
 21 II    |                     Hisz még alig tisztíthatták meg az ágyúkat! Ugyan miért
 22 II    |                         bátyja szavait, sőt még meg is toldotta ezzel a föltevéssel:~-
 23 II    |                         még soha sem vizsgálták meg.~Pár perczig valamennyien
 24 II    |                        Legelsőnek Fritz szólalt meg:~- Azt hiszem legczélszerűbb
 25 II    |                       nagy csónakot, - jegyezte meg Zermatt úr.~- Az nagyon
 26 II    |                 kalózhajó, jobb ha nem is talál meg bennünket...~- Én magam
 27 II    |                         Ez okos terv volt: csak meg kellett valósítani. Csakhogy,
 28 II    |                     maga megy el Jackkal, Fritz meg maradjon otthon a többiekkel.~
 29 II    |                        csak kétszer lobogtatják meg, s aztán fölhúzzák az árboczra
 30 II    |                   látszott, hogy azért húzódott meg az öbölben, hogy tatarozzák,
 31 II    |                     Fritz és Jack, bár most már meg voltak nyugtatva, hogy a
 32 III   |                       neje és két leányuk, Anna meg Doll, az egyik tizenhét,
 33 III   |                        menekültek. Ezért bízták meg a Licorne parancsnokát,
 34 III   |                          s ott horgonyt vet. Ez meg is történt, s a legénység
 35 III   |                     tehát, hogy azok látogassák meg őt, a kik a segítségére
 36 III   |                         tájban egy kaiak jelent meg azok közt a szirtek közt,
 37 III   |                    parancsnokot, hogy látogassa meg őket sajkájukban. Littlestone
 38 III   |                   Zermatt úr - s reméljük, hogy meg is tartja ezt a nevét.~-
 39 III   |                        vidám beszélgetés közben meg ebédeltek, három sátrat
 40 III   |                      hadnagy is két tisztjével, meg az egész Wolston-család.~
 41 III   |                     tetszik nekem. Hiszem, hogy meg is gyógyulnék, ha itt maradhatnék
 42 III   |                      szigeten... Nem engedhetné meg nekem és családomnak, hogy
 43 III   |                          s aztán visszajön vele meg egész családjával a szigetre.
 44 III   |                      mellyel zsákokat töltöttek meg. Ezeknek az árából Fritz
 45 III   |                        anyagokat, gépeket veszi meg, mikor a szigetre visszatér.
 46 III   |                         könnyeiket. Fritz, Feri meg Jenny és Doll fölszálltak
 47 IV    |                         egy matróz sem menekült meg.~A megfeneklett hajón csak
 48 IV    |                         maradt: az apa és anya, meg négy gyermekük, kik közül
 49 IV    |                         kecskéjük, egy szamaruk meg egy tehenük, számos szárnyas
 50 IV    |                 elhozták a hajó két ágyúját is, meg egy szétszedett, de összerakható
 51 IV    |                  folyócskában pedig alig fértek meg a rákok és a halak. Volt
 52 IV    |                      még sok más finom gyümölcs meg hasznos növény.~A sziget
 53 IV    |                        az elefánt, a párducz, - meg a majmok nagy serege, a
 54 IV    |                       száll az ég felé, s ments meg engemet, szerencsétlent,
 55 IV    |                       hogy a ki írta, már régen meg is halt. S ha él, hol lehet
 56 IV    |                      ment kaiakjában. Csakhamar meg kerülték a Csalódás-fokot,
 57 IV    | szalanga-fecske-fészekből, mit az úton szedtek, meg pemmikánból és néhány tojásból.
 58 IV    |                        mely csak megsebezte, de meg nem ölte.~Április 16-dikán
 59 V     |                      mivel távolról nem ismerte meg a sajkát, a melyről különben
 60 V     |                     partmenti kis pálmaligetben meg pillantottak egy hottentotta
 61 V     |                 szemhatáron partot pillantottak meg, s a legénység rögtön csónakokra
 62 V     |                  utasaiból csak ő maga menekült meg.~A szerencsétlen leány e
 63 V     |                      egy alvó alakot pillantott meg. Fiatal leány volt, férfiruhában,
 64 V     |                    családnak. Csak néha zavarta meg titkolt bánata, hogy mi
 65 VI    |                        Jack, két kutyája, Braun meg Falb társaságában minden
 66 VI    |                         Jennynek egy kormoránja meg egy sakálja, melyeket még
 67 VI    |                    Füstölgő-Sziklán szelídített meg. Ezeket elutazásakor Anna
 68 VI    |                bosszantotta, hogy Jenny sakálja meg a Jacké semmiképpen sem
 69 VI    |                         melyet szekérbe fogtak, meg néhány különös «paripa»,
 70 VI    |              ültetvényeket; ilyenkor Zermatt úr meg Wolston úr és a nők szekéren
 71 VI    |                      pedig a struczot nyergelte meg. Néha ott háltak meg Falkenhorstban,
 72 VI    |                  nyergelte meg. Néha ott háltak meg Falkenhorstban, a mely egy
 73 VI    |                   folyóvíz, mint a Sakál-patak, meg nyugaton a Falkenhorst és
 74 VI    |                         így szólt:~- Wolston úr meg én már kiszámítottuk, hogy
 75 VI    |                         tudtak szállítani.~Jack meg is sajnálta őket és azt
 76 VI    |                         s akkor a hajónak ismét meg kell jönnie az Üdv-öbölbe, -
 77 VII   |                     felelte Zermatt úr.~- Aztán meg nem elég, hogy egész esztendőn
 78 VII   |                 levegőbe épített sólyomfészket; meg is mondta ezt, mikor kint
 79 VII   |                       mégis van valami, a minek meg kellene lennie és nincs
 80 VII   |                         kellene lennie és nincs meg... Én már beszéltem is róla
 81 VII   |                       fogunk imádkozni - toldta meg Wolstonné.~- Nagyon helyes -
 82 VII   |                  végezzék előbb. A mezei munkák meg az aratás minden dolgos
 83 VII   |                      mosolyogva - hogy Ernő már meg is csinálta útitervét!~-
 84 VII   |                       útitervét!~- Persze, hogy meg! - viszonzá Ernő tréfásan -
 85 VII   |                        ajánlom, hogy látogassuk meg ezen idő alatt a szigetnek
 86 VII   |                        itthon: Zermattné, Anna, meg én?... Egészen egyedül?~-
 87 VII   |                          Végre abban állapodtak meg, hogy holnapután indulnak.~
 88 VIII  |                     kellett volna.~- Csak addig meg ne álljon, - mondta Zermatt
 89 VIII  |                         szomorúan - csak férjem meg én és a gyermekek menekültünk
 90 VIII  |                         a gyermekek menekültünk meg a haláltól.~- S a többiek
 91 VIII  |                     hogy egy lélek sem menekült meg.~- E tekintetben a Dorcas,
 92 VIII  |                 legénységéből is nem menekült-e meg más is rajtunk kívül. Köröskörül
 93 VIII  |                    vetődtünk! Hogy éltünk volna meg itt?~- Az bizonyos, - szólt
 94 VIII  |                     Jack, csöppet sem haragudva meg az incselkedésért.~- Az
 95 VIII  |                        aztán lekiáltott apjának meg Wolston úrnak, hogy jöjjenek
 96 VIII  |                      jöjjenek utána.~Wolston úr meg Zermatt úr némi fáradsággal
 97 VIII  |                         lehetett s a keleti fok meg az Üdv öble közt feküdt.
 98 IX    |                     persze a hajó nem állhatott meg a kedvükért.~De minél inkább
 99 IX    |                    olyan, mint két kar, a lábuk meg fekete, mintha csizmát húztak
100 IX    |                         a sík tenger felé, mert meg kellett kerülnie a sziklapart
101 IX    |                  völggyel, melyet tegnap láttak meg a keleti partról.~- Folyó!...
102 IX    |                      bizonyos elfogultság lepte meg, hogy most ismét oly földre
103 IX    |                       mélyebb és nagyobb, aztán meg mert mély, hajók befogadására
104 IX    |                  Meghalnék szívfájdalmamban, ha meg kellene válnom Felsenheimtól,
105 IX    |                        múlva lesz!...~- Akkorra meg besötétedik - tette hozzá
106 IX    |                    felelte Zermatt úr. - Várjuk meg tehát a holnapot, s akkor
107 IX    |                           Körüljárjuk az öblöt, meg a környékét; a hölgyek pedig
108 IX    |                       borított talajt, hol ezer meg ezer kérődző bő táplálékot
109 IX    |                   partvonalt két öböl szaggatta meg: a Nautilus-öböl, melybe
110 IX    |                        keleti folyó torkollott, meg a Gyöngyház-öböl. Az a terület,
111 IX    |                         a Falkenhorst-csermely, meg a Hattyú-tó öntözte; ezen
112 IX    |                   gyarmatost, ha itt telepednék meg!~- S miért épen itt? - kérdezte
113 IX    |                     paradicsomot idegenekkel is meg kell osztania.~- Azért,
114 X     |                       kanyarodik el, - jegyezte meg Wolston úr.~- S ha vízesések
115 X     |                    Wolston úr.~- S ha vízesések meg nem akasztanak bennünket -
116 X     |                        állatok ijedve rebbentek meg és menekültek a sűrűbe.
117 X     |                         a szárcsa, a vízi tyúk, meg a sokfajta gém.~Valamivel
118 X     |                       Végre is abban állapodtak meg, hogy horgonyt vetnek, s
119 X     |                       lehulló víz moraja ütötte meg füleiket... Mi lehetett
120 X     |                 Montrose, melyet vízesés szakít meg?...~A csónak megállt, s
121 X     |                    Ennek a morajlását hallották meg vagy száz öllel odébb.~-
122 X     |                     bennünket! - mondta Ernő.~- Meg ám! - felelte Wolston úr -
123 X     |                 vízilovat; de ezek sem támadták meg a hajót. A nap épen kelőben
124 XI    |                    rendkívül elszaporodtak, sőt meg is híztak, mert bőven termett
125 XI    |                          hogy visszatértében is meg fog állni a Fokvárosban:
126 XI    |                   tervét is és abban állapodtak meg, hogy Felsenheim közelében
127 XI    |                         a parttól a nagy sajkát meg a kis csónakokat.~Az első
128 XI    |              Montrose-folyó vízesésénél.~- Nézd meg ezt a kavicsot, apám - mondta
129 XI    |                       mintha nem bíznám Jackban meg Wolstonékban... hanem jól
130 XI    |                       Wolstonékban... hanem jól meg kell fontolni, mielőtt az
131 XI    |                    ezúttal villámlás sem előzte meg. Most már kétségtelen volt,
132 XI    |                   kétségtelen volt, hogy ez is, meg az előző dörrenés is ágyúlövés...~
133 XII   |                      tanyákon, abban állapodtak meg, hogy az asszonyok ezúttal
134 XII   |                 ugyancsak erőlködtek a bivalyok meg az onagra, míg a kis szekeret
135 XII   |                     ültetvényeken alig látszott meg, hogy a tél viharos volt.
136 XII   |                 Felsenheimban, vigyázni a házra meg a hölgyekre és Wolston úr
137 XII   |                         hölgyekre és Wolston úr meg Jack és Ernő, hárman átkutatják
138 XII   |                eberfurti tanyáig Zermatt úr is, meg a hölgyek is elkísérik a
139 XII   |                        sziklatömbökkel töltötte meg ezt a hegyszorost, hogy
140 XII   |                          vajjon Felsenheimot is meg lehetett volna-e védeni
141 XII   |                        azzal vesződtek, hogy új meg új sziklákat zúdítottak
142 XII   |                   összeölelkeztek, s Wolston úr meg a két testvér nekivágott
143 XIII  |                     zárták el az utat, melyeket meg kellett kerülni.~Négy órai
144 XIII  |                     tanácsolta, hogy pihenjenek meg.~- Már? - kiáltott föl Jack,
145 XIII  |                       mondta Wolston úr; - akár meg is hálhatunk majd ott, annál
146 XIII  |                    ligetnél.~- Helyes, - jegyzé meg Jack; - de előbb ebédeljünk,
147 XIII  |              Természetes, hogy a fárasztó útban meg kellett pihenniök is, különösen
148 XIII  |                    szeret, kövessen!~- Mutassuk meg neki, kedves Ernő, hogy
149 XIV   |                    Csakhogy a hegyen nem voltak meg azok a roppant lépcsők,
150 XIV   |                    tolniok, húzniok s néha-néha meg is indult lábaik alatt a
151 XIV   |                        ez elég nagy, - jegyezte meg Jack.~- Sok igen nevezetes
152 XIV   |                         körülbástyázták és Jack meg Ernő úgy beékelték egy sziklahasadékba,
153 XIV   |                       Ernő - de előbb figyeljük meg, hogy merre tart.~Wolston
154 XV    |                   hiszem, hogy éppen ma mászták meg a hegyet - felelte Zermatt
155 XV    |                      sebességgel repül - jegyzé meg Anna - ha ez igaz, akkor
156 XV    |                      várt kirándulók nem tértek meg.~Másnap reggel tehát kora
157 XV    |                  elmondott mindent: de többször meg kellett állnia, hogy a nők
158 XV    |                         s a fenyőerdőben háltak meg, abban a barlangban, a hol
159 XV    |                       állat: az apa és az anya, meg egy kicsike.~Jack, a ki
160 XV    |                         s oda roskadt Wolstonné meg Anna karjaiba.~- Itt csak
161 XV    |                          Ha az idő nem változik meg az éjjel, akkor holnap reggel
162 XV    |                        rögtön szaladva érkezett meg Jack és anyja karjaiba borult.~-
163 XVI   |                        állat csak a fülét rázta meg, mintha a legyek csípnék
164 XVI   |                        tovább ivott... Még csak meg sem fordultak, hogy honnan
165 XVI   |           eredménytelenül... Gondolkozva álltam meg, s egyszerre csak halk zörejt
166 XVI   |                            Ha a Licorne nem jön meg idején, nem birtok nekik
167 XVI   |                         éhes voltam. A puskámat meg a tarisznyámat, a melynek
168 XVI   |                           és idejében érkezik-e meg?...~Október 5-dike volt:
169 XVI   |                       ácsolta össze a szószéket meg az oltárt, míg Zermattné
170 XVI   |                      míg Zermattné és Wolstonné meg Anna a kis kápolna belsejét
171 XVII  |                  nélkülözés, sem a kétségbeesés meg nem tört soha.~Nemzetségére
172 XVII  |                     tesz az! Miért ne élhetnénk meg mi is úgy, mint Új-Svájcz
173 XVII  |                  fájdalmasan hörgő hang szólalt meg:~- Vizet!... vizet!...~A
174 XVIII |         Zermatt-testvért, Fritzet és Ferenczet, meg Jenny Montroset is.~Fritz
175 XVIII |                       az angolok. Ferencz öcsém meg én fölhasználtuk ezt az
176 XVIII |                  legforróbb óhajtásuk.~- Mondja meg azt is, Doll, - szólt most
177 XVIII |                 paradicsom.~- Ezt maga James is meg fogja látni, mihelyt egyszer
178 XVIII |                     Ferencz örömmel szorították meg James kezét, Doll pedig
179 XVIII |                 szigetre költözik. Úgy egyeztek meg, hogy James Wolston pénzzé
180 XVIII |                         még növelte az is, hogy meg kellett válnia Ferencztől,
181 XVIII |                       dikán reggel szerencsésen meg is érkeztek Londonba mind
182 XVIII |                         és franczia hírlapokban meg jelent, a «Svájczi Robinson»
183 XVIII |                        lakosság, melyből többen meg is ígérték, hogy kivándorolnak
184 XIX   |                        Szegény Jenny tőle tudta meg, mennyit szenvedett boldogult
185 XIX   |                    Dorcas hajótöréséről és neje meg egyetlen leánya haláláról
186 XIX   |                         volt és Fritz, Ferencz, meg a Wolston-család nagy aggodalommal
187 XIX   |                        Wolston beszéltek vele s meg is egyeztek a szállítás
188 XIX   |                        volt a vitorlamester is, meg a legénység is, mely szintén
189 XIX   |                          nemcsak hogy nem előzi meg a «Licornet» Új-Svájczban,
190 XIX   |                      együtt és egyszerre halnak meg!~A vitorlamester rögtön
191 XX    |                        legelőször Ferencz látta meg; ő mászott föl az árbocz
192 XX    |                     számításuk szerint, már rég meg kellett volna érkeznie!~
193 XX    |                         volt a hullámcsapástól.~Meg voltak mentve!~ ~
194 XXI   |                         még a banditák sebeztek meg, mindnyájan épek és egészségesek
195 XXI   |                 kényelmes kikötőben pihenünk is meg, legalább a vihartól nem
196 XXI   |                          azt hiszem, nem nyílik meg alattunk, s nem is nyel
197 XXI   |                     part nem egészen sziklás és meg bírunk rajta élni, akkor
198 XXI   |                         lábától, a hol sajkájuk meg volt kötve, nem láthatták
199 XXI   |                     szárnyas, sirály, jégmadár, meg egy-két parti fecske képviselte;
200 XXI   |                       Block - azért csak nézzük meg, hogy hová jutottunk.~-
201 XXI   |                       föl John Block - hisz ezt meg lehet enni! Az én hazámban,
202 XXI   |                          hány száz év óta gyűlt meg oly roppant mennyiségben.~-
203 XXI   |                         vízsugarat pillantottak meg. A vitorlamester rögtön
204 XXI   |                   talpra állni és nem szökhetik meg. Féltuczatot mindjárt magukkal
205 XXI   |                    állították föl, s ott főzték meg az ebédet.~Gould kapitányt,
206 XXI   |                             Előbb azonban önnek meg kell gyógyulnia - mondta
207 XXII  |                 hegyfokot csak a sajkával lehet meg kerülni. Fritz ugyan ajánlkozott,
208 XXII  |                         Akkor a sajkán kerüljük meg, - fejezte be a kapitány. -
209 XXII  |                        törte: ha Fritz idejében meg nem kapja, lezuhan a mélységbe.
210 XXII  |                        fejcsóválva.~- Próbáljuk meg bevontatni a csónakot a
211 XXIII |                menekülteket. Addig, míg a sajka meg volt, bármikor tengerre
212 XXIII |                 szeretném ha lenne... Doll néni meg is ígérte, hogy csinál...~-
213 XXIII |                        Egyformán teknősbékával, meg rákokkal, csigával, hallal
214 XXIII |                          de a húsukat nem ették meg, mert rossz volt; a zsírjukból
215 XXIV  |                        XXIV. FEJEZET.~A kis Bob meg az albatrosz megbarátkoznak. -
216 XXIV  |                        hideg miatt, de azért is meg kell majd tenniök, hogy
217 XXIV  |                      megkerült; de csak Suzant, meg a másik két nőt találták
218 XXIV  |                       volt: Bob csak nem került meg, sőt még a nyomára sem akadtak.~
219 XXIV  |                       mert egyre sikongatott, - meg kellett találniok a nyílást,
220 XXV   |                      ezer szerencse, hogy Fritz meg hallotta az albatrosz sikongatását,
221 XXV   |                  helyben Fritz - de azért mégis meg kell kísértenünk, mert ez
222 XXV   |                      nyílást és néhány gyertyát meg gyújtva, bemásztak a hátulsó
223 XXV   |                  villámlástól és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester ijedten
224 XXV   |                        volna füsttel.~- Mentsük meg, a mit lehet! - kiáltott
225 XXV   |                      hogy a szikla végtől végig meg volt hasadva: csak az volt
226 XXV   |               izgatottak voltak és Jenny, Doll, meg Suzan semmi áron sem akartak
227 XXV   |                        annyira kifáradtak, hogy meg kellett pihenniök. A kapitány
228 XXV   |                        maradjanak itt, s várják meg, míg ő, a kapitány, meg
229 XXV   |                         meg, míg ő, a kapitány, meg John Block megmásszák a
230 XXV   |                         szét: nem pillantanak-e meg vigasztalóbb tájat.~Ekkor
231 XXV   |                          Wolston asszony és Bob meg te menjetek vissza Ferenczcel
232 XXV   |                     Gould kapitány, John Block, meg én, itt fogunk aludni és
233 XXVI  |                        szállt éjszak felé, majd meg ismét visszasietett Jennyhez.~-
234 XXVI  |                      míg a köd el nem oszlik, s meg nem bizonyosodhatnak arról,
235 XXVI  |                         éjjel az erdőben hálunk meg! - örvendezett a kapitány.~
236 XXVI  |                  mennyei sugallat szállta volna meg, karjait az ég felé tárva
237 XXVII |         Teknősbéka-öbölben kikötöttek.~Most már meg tudták magyarázni az albatrosz
238 XXVII |                    bosszúból majd a fejét eszem meg, mert azon vannak a szarvai.~
239 XXVII |                   nyugodalmat semmi sem zavarta meg. Másnap még pitymallat előtt
240 XXVII |                         csak itt-ott szaggatták meg a kisebb ligetek sötét foltjai,
241 XXVII |                    gyújtottak és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester fölváltva
242 XXVII |                      hat óra körül szerencsésen meg is érkeztek az eberfurti
243 XXVII |                         kirándult a két család, meg volt benne minden, a mi
244 XXVIII|                    mentek nyaralni. Akkor pedig meg kell kerülnünk a Csalódás-fokot
245 XXVIII|                      itt is van, vagy nemsokára meg is érkezik.~Az eberfurti
246 XXVIII|                         Fritz meglepetve álltak meg; ezt a patakot nem ismerték!
247 XXVIII|                      madarak csicsergése zavart meg.~Már elértek a Falkenhorst
248 XXVIII|                  szobába... de megkövülten állt meg a küszöbön, mialatt a többiek
249 XXVIII|                   Mindnyájan megkövülten álltak meg e nem várt szerencsétlenség
250 XXVIII|                          Talán kalózok rohanták meg a szigetet?... vagy vademberek?...
251 XXVIII|                         tegyenek, s minden áron meg kellett tudniok a valót,
252 XXVIII|                   Mindenek előtt azonban nézzük meg a felső emeletet, - mondta
253 XXVIII|                        akadtak rá; nem találták meg a fölvezető titkos ajtót
254 XXVIII|              vitorlamester higgadtabban ítélték meg a dolgot, Igaz, hogy Felsenheimban
255 XXIX  |             vitorlamester éles szeme pillantott meg két vadembert egy pirógában,
256 XXIX  |                    Fritz elszántan.~- Próbáljuk meg ellopni annak a két bitang
257 XXIX  |                        parton.~Ebben állapodtak meg és szorongó izgatottsággal
258 XXIX  |                     James, Jenny, Doll és Susan meg a kis Bob, adott jelre hozzájuk
259 XXIX  |                        s legvégül James Wolston meg a vitorlamester. A fasor,
260 XXIX  |                        foglyul, vagy nem halt-e meg valaki a küzdelemben?~Fél
261 XXIX  |                   Zermatt úr, Wolston úr, Ernő, meg Jack ott voltak és karjaikba
262 XXX   |                     Új-Svájcz lobogója lengett.~Meg sem kísértjük leírni azt
263 XXX   |                     járt Angliában, hogy sérült meg hajójuk a hazafelé utazásban,
264 XXX   |                       ámbár már három hónap óta meg kellett volna érkeznie.~
265 XXX   |                    mivel más hajó sem látogatta meg Új-Svájczot e hosszú idő
266 XXX   |                      szigetről.~Szomorúan ülték meg a szent karácsony ünnepét
267 XXX   |                        csüggedt szívvel kezdték meg az 1817-ik esztendőt. Néha-néha
268 XXX   |                     egyébként nem nagyon lepett meg senkit sem, mert a mióta
269 XXX   |                        vadak egyszerre rohanják meg őket, négy puskával nagyon
270 XXX   |                   vadaknak, hogy kiköthessenek, meg kellett várniok a tengerdagályt,
271 XXX   |                          jól megrakva vadakkal, meg is kísértette a partra szállást;
272 XXXI  |                       csak két oldalon lehetett meg közelíteni. Azt a partot,
273 XXXI  |                         fatörzseket erősítettek meg, hogy azok mögül puskával
274 XXXI  |                     csak Isten különös csodával meg nem szabadítja őket.~Ezt
275 XXXI  |                        csak a «Licorne» tehette meg. Éjjel-nappal lesték a hajót,
276 XXXI  |                         ha a «Licorne» idejében meg nem érkezik?~Pedig a hajó
277 XXXI  |                       vadak még nem kísérlették meg az éjszakai támadást.~Január
278 XXXI  |                    többieket is.~- Előbb nézzük meg, merre mennek, - felelte
279 XXXI  |                      ott volt apja, Wolston úr, meg a nők, a kiket a lövések
280 XXXI  |                         éppen e perczben jelent meg Ernővel és a vitorlamesterrel.~-
281 XXXI  |                        Zermatt és Wolston urak, meg Ernő, Ferencz, James és
282 XXXI  |                   Napkeltéig háromszor rohanták meg az ostromlottakat, s minden
283 XXXI  |                         s csak éjjel kísérlenek meg új támadást.~Az ostromlottak
284 XXXI  |             egynémelyike a félszer falában állt meg; szerencsére egyikük sem
285 XXXI  |                szerencsére egyikük sem sebesült meg.~- Kezdődik a táncz! - kiáltott
286 XXXI  |                         mert meghökkenve álltak meg.~- Ez ágyúlövés! - kiáltott
287 XXXI  |                         fúltak.~Az ostromlottak meg voltak mentve: annak a pár
288 XXXII |               legválságosabb pillanatban jelent meg, s most az Üdv-öbölben vetett
289 XXXII |                        Felsenheimban telepednek meg, s ezért megkímélték a kényelmes
290 XXXII |                    marad, míg az új gyarmatosok meg érkeznek; ez azért volt
291 XXXII |                       Licorne» káplánja áldotta meg Felsenheim szerény kápolnájában.
292 XXXII |                    szerény kápolnában tartották meg, hanem az új templomban,
293 XXXII |                       család, önként telepedett meg a szigeten, melynek szépsége,