Fejezet

  1 I     |              FEJEZET.~Jön a tavasz! - Fritz és Jack. - Látogatás a Czápa-szigeten. - ~
  2 I     |           rendes munkájukhoz. A mióta Fritz megmentette a fiatal angol
  3 I     |               a Sakál-patak partjára. Fritz és Jack már megelőzték és
  4 I     |          Horgászni megyünk, - felelte Fritz.~- Az öbölbe? - kérdezte
  5 I     |         Zermatt úr.~- Nem, - viszonzá Fritz. - Ha fölmegyünk a Sakál-patak
  6 I     |              helyes, apám, - viszonzá Fritz. - De mivel ma délelőtt
  7 I     |         mihelyt a tavasz beköszönt...~Fritz oda lépett apjához, gondolkozva
  8 I     |                  hát nem jut eszedbe, Fritz?... s neked sem, Jack?...
  9 I     |               esős évszak elmúltával, Fritz és Jack át szoktak csónakázni
 10 I     |            Tökéletesen igaz! - mondta Fritz - mi bizony meg feledkeztünk
 11 I     |         teszik...~- Ohó! - szólt most Fritz - csakhogy a haditengerészeknek
 12 I     |              költeménnyel... Gyerünk, Fritz!~- De előbb figyelmeztetni
 13 I     |              Jennyt is, - tette hozzá Fritz.~- Majd én figyelmeztetem
 14 I     |              kibukkantak a fák közül. Fritz először megcsókolta anyját,
 15 I     |            megfordulva és megállva. - Fritz meg én nagy útra készülünk.~-
 16 I     |        örvendezett Jenny. - S mialatt Fritz meg Jack odajárnak a szigeten,
 17 I     |        Sakál-patak torkolatáig, s ott Fritz is beszállt. A többiek,
 18 I     |         összekötötte.~Ebben az időben Fritz már huszonöt éves volt.
 19 I     |          Jenny Montrose okozta. Mióta Fritz a Füstölgő-Sziklán megmentette
 20 I     |      testvérüknek fogadták Jennyt, de Fritz még jobban szerette, mintha
 21 I     |             sem tudta elfeledni, hogy Fritz mentette meg az életét.~
 22 I     |              fáradhatatlan volt, mint Fritz, s e mellett vidám, szolgálatra
 23 I     |               bizonyos, - szólalt meg Fritz, - hogy a mi új hazánk épen
 24 I     |                 a jövő?... - kérdezte Fritz.~- A jövő? - viszonzá Jack. -
 25 I     |               vele elégedve, - mondta Fritz gondolkodva - hanem te elfelejted
 26 I     |             tudta, hogy miért törődik Fritz oly nagyon Jenny sorsával.~
 27 I     |          partot ért a Czápa-szigeten. Fritz és Jack első gondja volt
 28 I     |             az állatokkal? - kérdezte Fritz, gyönyörködve a vígan ugrándozó
 29 I     |          melyek megveszik? - kérdezte Fritz.~- Szó sincs róla! - felelte
 30 I     |                 Persze, hogy lesznek, Fritz: éppen úgy, mint lesznek
 31 I     |           lakni...~- Idegenek?~- Nem, Fritz: nem idegenek! - erősködött
 32 I     |                Hm! - csóválta a fejét Fritz - a mi földieink nem igen
 33 I     |   kényszerítve voltunk rá, - viszonzá Fritz. - De én attól félek, hogy
 34 I     |           Jack a lobogóval bajlódott, Fritz gondosan megvizsgálta, megtöltötte
 35 I     |             Készen vagy-e? - kérdezte Fritz.~- Készen! - kiáltotta Jack
 36 I     |                 Tüzet!... - kiáltotta Fritz. - Tüzet!... ismételte másodszor
 37 I     |           távoli hegyek visszhangját.~Fritz mindjárt tisztítani kezdte
 38 I     |             Jack.~- Nem... - viszonzá Fritz - az lehetetlen!... Bizonyára
 39 I     |              lőttek!... - tette hozzá Fritz.~Hát csakugyan hajó lett
 40 II    |             csak fölkiáltott:~- Nini! Fritz és Jack már indulnak is!~-
 41 II    |                  kérdezte Zermatt úr.~Fritz és Jack annyira kimerültek
 42 II    |           izgatottan belekapaszkodott Fritz karjába.~- Ti nem hallottátok? -
 43 II    |         hallottátok? - kérdezte végre Fritz lihegve.~- Mit?... a két
 44 II    |                Azt, Jenny, - viszonzá Fritz - három ágyúlövést, még
 45 II    |             időközökben, egymás után!~Fritz oly határozottan beszélt,
 46 II    |              tenger felől, - viszonzá Fritz - s én azt hiszem, hogy
 47 II    |              mit tegyenek.~Legelsőnek Fritz szólalt meg:~- Azt hiszem
 48 II    |              sokáig tartana, - mondta Fritz - elég lesz a kaiak is.~-
 49 II    |          maguk közt az őrködést, hogy Fritz, Jack, Ernő és Feri két-két
 50 II    |             De annál jobban bánkódott Fritz, különösen a szegény Jenny
 51 II    |              reméljünk! - vigasztalta Fritz a szegény leányt, kinek
 52 II    |          Czápa-szigetre, - tanácsolta Fritz. - Most már oly csöndes
 53 II    |               kapunk rá...~- Úgy van, Fritz! úgy van! - kiáltott föl
 54 II    |               rendbe hozták. De midőn Fritz bele akart ülni, Zermatt
 55 II    |               ő maga megy el Jackkal, Fritz meg maradjon otthon a többiekkel.~
 56 II    |              tanácsolta, hogy Jack és Fritz fessék be magukat úgy, mint
 57 II    |       torkolatából.~A Czápa-szigetnél Fritz egészen a parti szirtek
 58 II    |         csalogatták őket a hajóra: de Fritz és Jack, bár most már meg
 59 III   |         Zermatt úr és legidősebb fia, Fritz volt. Fölérve a hajóra,
 60 III   |             parancsnok úr? - kérdezte Fritz.~- Úgy van: sziget, az Indiai-Óczeánban;
 61 III   |             bennszülöttek mi voltunk: Fritz és én! - felelte Jack kaczagva,
 62 III   |         maradnak! - tette hozzá Ernő.~Fritz nem szólt, csak Jennyre
 63 III   |           marad a szigeten; helyettük Fritz, Feri és Jenny hajóra szállnak,
 64 III   |      töltöttek meg. Ezeknek az árából Fritz a gyarmatosításhoz szükséges
 65 III   |             visszafojtani könnyeiket. Fritz, Feri meg Jenny és Doll
 66 IV    |               kik közül a legnagyobb, Fritz, tizenötéves, a legkisebb,
 67 IV    |              kereste legidősebb fiát: Fritz már nem volt otthon. Fritznek
 68 IV    |             De midőn eljött az est és Fritz még mindig oda volt, aggódni
 69 IV    |               helyén, gondolták, hogy Fritz a tengeren jár, de hogy
 70 IV    |             mögül előbukkant a kaiak.~Fritz ült benne és hazafelé igyekezett.
 71 IV    |           ostromolták, hogy hol járt. Fritz röviden elmondta, hogy átrándult
 72 IV    |         gyöngyöket.~Ennyit mondott el Fritz az utazásáról; de midőn
 73 IV    |          április 11-dikén Zermatt úr, Fritz, Jack és Ernő elindultak
 74 IV    |               mint Zermattné és Feri.~Fritz a sajka előtt ment kaiakjában.
 75 IV    |            zsákmányuk volt. Esténkint Fritz és Jack vadászni mentek,
 76 IV    |         bordáit a farkával; de miután Fritz a hímoroszlánt egyetlen
 77 IV    |             haza felé indult fiaival. Fritz ismét elöl ment a kaiakban;
 78 V     |              év a Füstölgő-Sziklán. - Fritz elbeszélése.~Hazaérve Zermatt
 79 V     |               mindig nem szólt semmit Fritz utazásának czéljáról, mivel
 80 V     |               nyugtalan volt, s midőn Fritz harmadnapra sem jött haza,
 81 V     |              fölkiáltott:~- Hiszen ez Fritz!...~Csakugyan ő is volt;
 82 V     |               partra szálltak ; aztán Fritz elsütötte a pisztolyát,
 83 V     |          izenetet, a mely szerencsére Fritz kezeibe került.~Fritz elbeszélte,
 84 V     |     szerencsére Fritz kezeibe került.~Fritz elbeszélte, hogy miután
 85 V     |   eredménytelen volt.~A második napon Fritz neki vágott kaiakjával a
 86 V     |           múlva a kaiak partot ért, s Fritz kikötött egy kis patak torkolatában.
 87 V     |              s oly édesen aludt, hogy Fritz nem merte fölkelteni.~Végre
 88 V     |                rémülten felsikoltott. Fritz azonban megnyugtatta.~-
 89 V     |              megszabadulásáért. Aztán Fritz legott indulni akart haza
 90 V     |              Elhatározták tehát, hogy Fritz egyedül megy haza, s majd
 91 VI    |           többször tapasztalták, hogy Fritz és Feri dolgos kezei hiányzanak.
 92 VII   |             hogy pótolják a távollevő Fritz és Ferencz hiányát. Végre
 93 VIII  |      vállalkozóbb szellemű lesz, mint Fritz.~- Fritz? - szólt Jack vállat
 94 VIII  |          szellemű lesz, mint Fritz.~- Fritz? - szólt Jack vállat vonva -
 95 XIV   |            Füstölgő-Szikla, a melyről Fritz megmentette Jennyt.~A szigetnek
 96 XVII  |       egyikének, s halkan suttogta:~- Fritz úr!...~- Mi az, vitorla-mester? -
 97 XVII  |            ott keleten? - kételkedett Fritz.~- Még nagyon korán van,
 98 XVII  |               Pszt! hallgassa csak...~Fritz kihajlott a sajkából és
 99 XVII  |         valóban a szél! - mondta most Fritz is.~- Úgy van, a szél! -
100 XVII  |            hajt bennünket! - aggódott Fritz.~- A hová neki tetszik! -
101 XVIII |             családja. - ~Angliában. - Fritz Zermatt és Jenny Montrose
102 XVIII |     mindenkinek ünnepi jó kedve volt.~Fritz és Jenny sokat beszélgettek
103 XVIII |               meg Jenny Montroset is.~Fritz aztán mindent megmagyarázott
104 XVIII | Nyolcz-kilencz hónap múlva - viszonzá Fritz - s akkor a szigetet birtokba
105 XVIII |                hogy hajóra szálljunk.~Fritz és Ferencz örömmel szorították
106 XVIII |            Ferencz, Jenny Montrose és Fritz ki nem fogytak a sziget
107 XVIII |             bizonyára mindent tudott.~Fritz és Ferencz szintén elkísérték
108 XVIII |   csillapodott, így szólt Fritzhez:~- Fritz, kedves Fritz: minket a
109 XVIII |             Fritzhez:~- Fritz, kedves Fritz: minket a legszörnyűbb csapás
110 XVIII |             Oh, Jenny! - kiáltott föl Fritz mély gyöngédséggel - egész
111 XVIII |        kívánja, Jenny - egyezett bele Fritz.~Jenny ettől fogva nagynénje
112 XVIII |       nagynénje házában lakott, a hol Fritz és Ferencz minden nap meglátogatták.
113 XVIII |          termékeny: könnyen érthetjük Fritz és Ferencz örömét, mert
114 XVIII |           minden dolgukat elvégezvén, Fritz és Jenny egybekeltek a plébánia-templomban.
115 XVIII |             honfitársaik alapítottak. Fritz viszont biztosította őket
116 XIX   |            különös dolog nem történt. Fritz és Ferencz nagyon megbarátkoztak
117 XIX   |             Ez nagy késedelem volt és Fritz, Ferencz, meg a Wolston-család
118 XIX   |             hajójára a kivándorlókat.~Fritz és James Wolston beszéltek
119 XIX   |               ellenállás. John Block, Fritz, James Wolston és Ferencz
120 XIX   |           sajka kormányrúdjához állt, Fritz és Ferencz pedig az árboczhoz,
121 XX    |           láttad a partot? - kérdezte Fritz izgatottan.~- Amott, a hol
122 XX    |            kormányához vitette magát.~Fritz röviden igyekezett összefoglalni
123 XX    |      bólintottak.~- Tehát - folytatta Fritz - ha jó széllel északnak
124 XX    |              evezni fogunk! - felelte Fritz.~- Az evezőkhöz! - parancsolta
125 XX    |               csak hárman evezhettek: Fritz, Ferencz és James Wolston,
126 XX    |             az, a mit Ferencz látott. Fritz szerint a nyolcz nap alatt,
127 XX    |             Egy bizonyos, - folytatta Fritz - s ez az, hogy alig hanem
128 XX    |          gondolnak ránk...~- Oh, édes Fritz, - viszonzá Jenny gyöngéden -
129 XX    |              a földet megpillantotta. Fritz, Ferencz és James erejük
130 XX    |           némi kis szellő kerekedett; Fritz és Ferencz legott fölhúzták
131 XXI   |                         XXI. FEJEZET.~Fritz és a vitorlamester beszélgetése. -
132 XXI   |             rajta vérengző fenevadak, Fritz és a vitorlamester vállalkoztak
133 XXI   |             már mindnyájan elaludtak, Fritz odament John Blockhoz, a
134 XXI   |               vitorlamester - felelte Fritz. - De nekem éppen nem tetszik
135 XXI   |             holnapig lesz ismeretlen, Fritz úr: s addig, azt hiszem,
136 XXI   |          Akárhogy lesz is, - viszonzá Fritz - az bizonyos, hogy kissé
137 XXI   |               bennünket...~- Úgy van, Fritz úr - helyeselte John Block. -
138 XXI   |                  Pszt! - vágott közbe Fritz hirtelen, suttogva - nem
139 XXI   |                  Hát most? - kérdezte Fritz rövid hallgatózás után.~
140 XXI   |                 súgta a vitorlamester Fritz fülébe. - De legalább a
141 XXI   |               kopár helyről - felelte Fritz sóhajtva.~Az állatvilágot
142 XXI   |               Kedvesem, - mondta most Fritz - bár látszólag semmi veszély
143 XXI   |             ígérkezett. A négy férfi: Fritz, Ferencz, James és a vitorla-mester
144 XXI   |         fűteni valónk télre, - mondta Fritz - ha itt kell maradnunk.~-
145 XXI   |          ellakhatunk benne, - felelte Fritz - csak attól félek, hogy
146 XXI   |           sebe már gyógyulni kezdett, Fritz és a vitorlamester karjaikon
147 XXI   |             éppen nem volt biztató és Fritz mindjárt szóba is hozta,
148 XXII  |           FEJEZET.~Az első éjszaka. - Fritz és Jenny. - Gould kapitány
149 XXII  |               semmi baja sem történt. Fritz épen ekkor lépett ki a barlangból.~-
150 XXII  |                kedves Block - felelte Fritz. - Én megvárom, míg a kapitány
151 XXII  |  vitorlamester az öböl felé távozott, Fritz visszament a barlangba;
152 XXII  |          kapitány ágya mellett ültek.~Fritz sétálni hívta Jennyt a partra,
153 XXII  |               Hisz ez nem a te hibád, Fritz, - felelte Jenny - s aztán
154 XXII  |              meggondolom, - sóhajtott Fritz - hogy mily sok csapás ért
155 XXII  |              a zendülése, - folytatta Fritz - a két ínséges hét a tengeren,
156 XXII  |           sziklasziget...~- Semmi az, Fritz - viszonzá Jenny, vidámságot
157 XXII  |             Oh, Jenny! - kiáltott föl Fritz - te most visszaadtad bátorságomat.
158 XXII  |           sajkával lehet meg kerülni. Fritz ugyan ajánlkozott, hogy
159 XXII  |             De ez lehetetlen, - szólt Fritz. - A sziklafal közepéig
160 XXII  |           arra, hogy indulhassunk is.~Fritz, Ferencz és a vitorlamester
161 XXII  |               majd a nyakát törte: ha Fritz idejében meg nem kapja,
162 XXII  |             én reggel hárman, ő maga, Fritz és a vitorlamester fölfedező
163 XXII  |               Mit tegyünk? - kérdezte Fritz a vitorlamestertől.~De a
164 XXII  |               barlangba, - tanácsolta Fritz. - Akkor mentve lesz.~Hamar
165 XXIII |               kapitány, John Block és Fritz kimentek a szerencsétlenség
166 XXIII |           dolgaival vesződtek, James, Fritz és a kapitány a nyugati
167 XXIII |           sziklafal tetejére, - szólt Fritz elkeseredve.~- De hogyan?...
168 XXIII |    sikertelenül igyekeztek megmászni, Fritz elhatározta, hogy úszva
169 XXIII |         sziklát és világos volt, hogy Fritz koczkára teszi az életét,
170 XXIII |             hagyja abba a kísérletét; Fritz levetkőzött, derekára kötötte
171 XXIII |             szirtek ott is, - felelte Fritz, mihelyt lélegzethez jutott. -
172 XXIII |              barlangtól nem messzire. Fritz elhatározta, hogy megkísérti,
173 XXIII |            feszült figyelemmel lesték Fritz mozdulatait és a madarat.
174 XXIII |             azonban nem mozdult... és Fritz, mikor már csak pár ölnyire
175 XXIII |               Micsoda? - kiáltott föl Fritz meglepetve: - hát ez a madár?...~-
176 XXIV  |              tartott.~Gould kapitány, Fritz és James épen arra sétáltak,
177 XXIV  |             James nagyon megijedt; de Fritz megnyugtatta, mondván:~-
178 XXIV  |              tengerbe esett, - mondta Fritz. - Magam láttam őt, alig
179 XXIV  |           háborgása is alább hagyott. Fritz, a ki a barlang hátulsó
180 XXV   |         FEJEZET.~A hátulsó barlang. - Fritz fölfedezése. - Indulás a
181 XXV   |         elájult; ezer szerencse, hogy Fritz meg hallotta az albatrosz
182 XXV   |            meglehet, - hagyta helyben Fritz - de azért mégis meg kell
183 XXV   |             folytonos villámlástól és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester
184 XXV   |        hátulsó barlangból? - kérdezte Fritz: - ott egészen elférne...~
185 XXV   |              Ez okos gondolat volt, s Fritz legott gyertyát gyújtott
186 XXV   |       eloltotta, s ő sötétben maradt.~Fritz csaknem fölsikoltott örömében.
187 XXV   |              a szabaddá tett nyíláson Fritz bújt ki először; társai
188 XXV   |      elhagyták a barlangot.~Elöl ment Fritz és Ferencz; utánuk Jenny,
189 XXV   |         nagyon világos lesz, - mondta Fritz - s még mindig elég időnk
190 XXV   |               nagyon fáradtak voltak, Fritz azt indítványozta, hogy
191 XXV   |             vigasztalóbb tájat.~Ekkor Fritz a következőt ajánlotta:~-
192 XXV   |            elhatározni a távozásra.~- Fritz ajánlata nagyon bölcs, -
193 XXVI  |                 A földi paradicsom! - Fritz fölkiáltása.~Valamennyien
194 XXVI  |   szárazföldről, Jenny? - kételkedett Fritz.~- Úgy van, a szárazföldről, -
195 XXVI  |         szigetről magáról? - kérdezte Fritz, mint tegnap Jenny.~- Mert
196 XXVI  |        körülbelül a közepéig, s ekkor Fritz hirtelen meglepetve fölkiáltott:~-
197 XXVI  |         csúcsára pillantottak, a hova Fritz mutatott; egy öt-hat láb
198 XXVI  |               menjünk! - kiáltott föl Fritz.~- Úgy van, menjünk! - türelmetlenkedett
199 XXVI  |         örvendezett a kapitány.~Ekkor Fritz még egyszer körülnézett
200 XXVII |             lesz is barlang, - mondta Fritz - ott az erdő! Oly pompás
201 XXVII |            értek le a hegy lábához és Fritz, a ki a kis csapat élén
202 XXVII |               mint száz mérföldnyire.~Fritz és Ferencz nem ismerték
203 XXVII |       mindnyájukat. Hajnalhasadtakor, Fritz vezetése mellett, a kis
204 XXVII |                   Tizenegy óra tájban Fritz, a ki szokása szerint ismét
205 XXVII |            antilop oltotta szomját, s Fritz ezt akarta zsákmányul ejteni.~
206 XXVII |               a vizet.~Egyszerre csak Fritz vad kiáltással hirtelen
207 XXVII |     meneküljön.~E pillanatban ért oda Fritz és rávetvén magát a még
208 XXVII |         pásztortüzet is gyújtottak és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester
209 XXVII |               értek, s ott ebédeltek. Fritz és Ferencz még nem ismerték
210 XXVII |       Grünthal völgye! - kiáltott föl Fritz.~- Hurrah! - felelte rá
211 XXVII |              magunkat! - tréfálkozott Fritz.~- Szó sincs róla: csak
212 XXVIII|           vezetett.~- Lehet, - mondta Fritz, - hogy ott fogjuk találni
213 XXVIII|               az, kapitány, - felelte Fritz; - s mivel a korvett bizonyosan
214 XXVIII|           széles híd volt.~Ferencz és Fritz meglepetve álltak meg; ezt
215 XXVIII|            kapitány, - hagyta helyben Fritz, - s alighanem Wolston úr
216 XXVIII|        Waldegg földjeit.~Tudjuk, hogy Fritz eltalálta a valót.~Átmentek
217 XXVIII|             és sietve haladtak előre. Fritz és Ferencz egyre hegyezték
218 XXVIII|              az óriási magnólia-fa...~Fritz és Ferencz előre szaladtak
219 XXVIII|               értek oda a többiek is. Fritz neki bátorodott és előre
220 XXVIII|            pusztulás képe mindenfelé.~Fritz és Ferencz keresték a puskákat,
221 XXVIII|                Senki sem bírt szólni. Fritz, Ferencz és Jenny megtört
222 XXVIII|       Induljunk Felsenheimba! - szólt Fritz hirtelen.~- Még pedig rögtön, -
223 XXVIII|            némileg megnyugtatta őket.~Fritz és a vitorlamester, előkeresvén
224 XXVIII|              csöndes és nyugodt volt.~Fritz és John Block aggódva közölték
225 XXVIII|          Felsenheimot! - kiáltott föl Fritz.~- Induljunk rögtön! - tette
226 XXVIII|        Felsenheim környékén füst van.~Fritz legott fölkapta a messzelátót
227 XXVIII|            kapta.~- Mi az? - kérdezte Fritz.~- A vademberek! - felelte
228 XXIX  |        falkenhorsti villába vezetett. Fritz, a kapitány és John Block,
229 XXIX  |           Zuckertopba? - vágott közbe Fritz.~- Hát hová, ha nem oda? -
230 XXIX  |              Felsenheimba! - viszonzá Fritz.~- Jó, menjünk hát Felsenheimba, -
231 XXIX  |             Nem mindnyájan, - felelte Fritz - legföljebb ketten-hárman,
232 XXIX  |            lehetetlen! - kiáltott föl Fritz ingerülten. - A vadak okvetlenül
233 XXIX  |       elszántan.~- Én pedig, - mondta Fritz komolyan, elébe állván -
234 XXIX  |              aggodalmak közt telt el. Fritz és a vitorlamester gyakran
235 XXIX  |        jöhetett a lövés? - találgatta Fritz.~- Talán valami hajóról,
236 XXIX  |             kinek eszébe jutott, hogy Fritz is gyakran használta ezt
237 XXIX  |               ezek vademberek - szólt Fritz - és úgy látszik, hogy menekülnek...~-
238 XXIX  |       kérdezte Ferencz.~E pillanatban Fritz fölsikoltott örömében.~Megpillantotta
239 XXIX  |                 ott... - kiáltott föl Fritz, csaknem fuldokolva és a
240 XXIX  |          jussunk minél előbb - mondta Fritz.~- De hogyan? - aggódott
241 XXIX  |              a csónakkal értetek...~- Fritz! - kiáltott föl Jenny ijedten -
242 XXIX  |             egész, kedvesem - felelte Fritz elszántan.~- Próbáljuk meg
243 XXIX  |            mikor már elég sötét volt, Fritz, Ferencz és a vitorlamester
244 XXIX  |             láttak. Óvatosságból csak Fritz és John Block mentek el
245 XXIX  |             fölmehessen a többiekhez.~Fritz és a vitorlamester nesztelenül,
246 XXIX  |        pirógája, s benne a két evező!~Fritz és a vitorlamester alig
247 XXIX  |        tengerdagály is, - tette hozzá Fritz - mely csaknem egyenesen
248 XXIX  |             udvarba; elöl a kapitány, Fritz és Ferencz mentek, utánuk
249 XXIX  |          ekkor eltért balra, úgy hogy Fritz és Ferencz kénytelenek voltak
250 XXIX  |                  ismételték fölváltva Fritz és Ferencz.~És mire a csónak
251 XXXI  |              is gondolhatnák, - szólt Fritz, - hogy a tengerdagály vitte
252 XXXI  |          Isten segítségével, - mondta Fritz, anyját vigasztalva. - A «
253 XXXI  |       őrjáratokat is megállapították.~Fritz és Harry Gould kapitány
254 XXXI  |      szorongva.~- Úgy van, - viszonzá Fritz, - és innen jött...~Éjszak-keleti
255 XXXI  |          visszajöttek! - kiáltott föl Fritz. - Kapitány úr: menjen vissza
256 XXXI  |               a válságos pillanatban, Fritz pedig egyenesen a magtárhoz
257 XXXI  |           Attól félek apám, - felelte Fritz, - hogy a vadak megkísértették
258 XXXI  |            puskákkal várták őket, míg Fritz és Jack égő kanóczcal álltak
259 XXXI  |            megállítani... Szerencsére Fritz és Jack közibük kartácsoltak,
260 XXXI  |                 Rajta hát! - viszonzá Fritz.~Mindnyájan a bástyához
261 XXXI  |              tolongó vadakat. Jack és Fritz karabélyaik tusával verték
262 XXXI  |              a mi keze ügyébe került. Fritz, Ferencz, Jack és Harry