Fejezet

  1 I     |        Füstölgő-Sziklán, azóta Zermatt úr, a felesége, négy fia és
  2 I     |            nekik.~Ezen a napon Zermatt úr kora reggel eltávozott Felsenheimból,
  3 I     |                fiam, - felelte Zermatt úr - sőt reménylem, hogy az
  4 I     |             öbölbe? - kérdezte Zermatt úr.~- Nem, - viszonzá Fritz. -
  5 I     |                fiam, - felelte Zermatt úr - majd csak akad valami
  6 I     |               jobb partján, de Zermatt úr visszahívta őket.~- Annyira
  7 I     |               Feri? - kérdezte Zermatt úr.~- Talán nem köszöntöttünk
  8 I     |                   vágott közbe Zermatt úr. - Ha nem adunk jelt magunkról,
  9 I     |                fiam, - felelte Zermatt úr - egyelőre még elég puskaporunk
 10 I     |   figyelmeztetem őket, - szólt Zermatt úr. - Szegények még utóbb azt
 11 I     |               Betsie, - mondta Zermatt úr - s ön se aggódjék, kedves
 12 II    |    visszaverték a dörrenést és Zermatt úr, a felesége és Jenny, Ernő
 13 II    |              sietnek, - mondta Zermatt úr, látva, hogy a kaiak csakugyan
 14 II    |            történt? - kérdezte Zermatt úr.~Fritz és Jack annyira kimerültek
 15 II    |                   kiáltott föl Zermatt úr - a feleletet?...~- Hát
 16 II    |            lövést? - tudakolta Zermatt úr.~- Keletről, a nyílt tenger
 17 II    |            láthatja viszont... Zermatt úr és fiai az édes hazáról
 18 II    |                   jegyezte meg Zermatt úr.~- Az nagyon sokáig tartana, -
 19 II    |                 hagyta helyben Zermatt úr.~Majd hozzátette:~- A fő
 20 II    |                  jelentette ki Zermatt úr - s mielőtt szóba állok
 21 II    |       kergetőztek a levegőben.~Zermatt úr már arra gondolt, hogy a
 22 II    |              meglehet, - szólt Zermatt úr - sőt kívánatos is volna,
 23 II    |               Család-hidat is. Zermatt úr és fiai erősen dolgoztak,
 24 II    |                jobban tombolt. Zermatt úr parancsára a fiúk lefeküdtek,
 25 II    |   negyvennyolcz óráig tartott. Zermatt úr és fiai a pogány időben
 26 II    |             közelében maradni.~Zermatt úr és Zermattné már lemondtak
 27 II    |                ott? - kérdezte Zermatt úr.~- Lehet, hogy a hajó még
 28 II    |                 hagyta helyben Zermatt úr is. - Nem szabad semmit
 29 II    |               bele akart ülni, Zermatt úr azt mondta, hogy ő maga
 30 II    |              megvárhatják, míg Zermatt úr és Jack a kaiakkal hazatér.~
 31 III   |        Összesen négyen voltak: Wolston úr, a neje és két leányuk,
 32 III   |                 Ez a két férfi Zermatt úr és legidősebb fia, Fritz
 33 III   |             melynek végeztével Zermatt úr meghívta a parancsnokot,
 34 III   |                sajkában, a hol Zermatt úr bemutatta neki egész családját
 35 III   |               Micsoda föld ez, Zermatt úr, - kérdezte a parancsnok -
 36 III   |         neveztük el, - felelte Zermatt úr - s reméljük, hogy meg is
 37 III   |              Hát sziget ez, parancsnok úr? - kérdezte Fritz.~- Úgy
 38 III   |              egyetlen leányát.~Zermatt úr az egész családjával haza
 39 III   |               Betsie, - mondta Zermatt úr a feleségének, midőn egyedül
 40 III   |                   kiáltott föl Zermatt úr, megölelve a feleségét -
 41 III   |              tekintettem őt...~Zermatt úr és neje még sokáig beszélgettek
 42 III   |       Valamennyien megbámulták Zermatt úr sziklába vájt otthonát,
 43 III   |          Wolston-családnak; és Wolston úr, mikor estefelé búcsúzni
 44 III   |               zugában...~- Oh, Wolston úr! - kiáltott föl Zermatt
 45 III   |           maradnak szüleikkel.~Zermatt úr fölajánlta a szigetet Angliának.
 46 III   |          kisasszonnyal együtt.~Zermatt úr aztán mindent összeszedett,
 47 III   |           visszatér. Ezenkívül Zermatt úr csereberélt is egyet-mást
 48 IV    |   megtelepedése a szigeten. - ~Zermatt úr naplója. - A tizedik év
 49 IV    |                a szerencséjük.~Zermatt úr hamarosan tutajt kötözött
 50 IV    |       megmenekülésükért. Aztán Zermatt úr, fiai segítségével, visszaevezett
 51 IV    |             volt a forróság és Zermatt úr egyik kirándulása alkalmával
 52 IV    |         április 9-dikén, mikor Zermatt úr kora reggel fölkelt, hiába
 53 IV    |         eltöltött éjszaka után Zermatt úr két fiával, Ernővel és Jackkal
 54 IV    |        cselekedtél? - kérdezte Zermatt úr.~- Fölélesztettem az albatroszt,
 55 IV    |               április 11-dikén Zermatt úr, Fritz, Jack és Ernő elindultak
 56 IV    |             dikán reggel aztán Zermatt úr haza felé indult fiaival.
 57 V     |          elbeszélése.~Hazaérve Zermatt úr még mindig nem szólt semmit
 58 V     |             egyedül van ott...~Zermatt úr egyenesen a kis sziget felé
 59 VI    |      uralkodott Felsenheimban. Zermatt úr és neje sokáig nem bírtak
 60 VI    |                velük jön James Wolston úr is, egész családjával.~Egyelőre,
 61 VI    |                Wolston-család. Wolston úr, a család feje, negyvenöt
 62 VI    |          jönnek velük.~Mialatt Zermatt úr Wolstonékkal erről a fontos
 63 VI    |        ültetvényeket; ilyenkor Zermatt úr meg Wolston úr és a nők
 64 VI    |        ilyenkor Zermatt úr meg Wolston úr és a nők szekéren mentek,
 65 VI    |            szorultak, - mondta Wolston úr - különben idővel fölfalták
 66 VI    |            lesz, - szólt közbe Zermatt úr - hiszen ha gyarmatosok
 67 VI    |              tetszett a dolog, Wolston úr, Ernő és Zermatt úr szorgalmasan
 68 VI    |            Wolston úr, Ernő és Zermatt úr szorgalmasan foglalkoztak
 69 VI    |              este így szólt:~- Wolston úr meg én már kiszámítottuk,
 70 VI    |      öntözhetjük - tette hozzá Wolston úr.~- Így már egyszerű és könnyű
 71 VI    |                a munka - szólt Zermatt úr.~- S mikor fogtok hozzá? -
 72 VI    |                lesz, - felelte Zermatt úr - akkor úgy is lesz három
 73 VI    |                   vágott közbe Zermatt úr - mindenünket elpusztítanák.~
 74 VI    |         elpusztítanák.~Ezalatt Wolston úr és Ernő elkészítették a
 75 VI    |                vízemelő gépet. Wolston úr, a ki nagyon ügyes gépészmérnök
 76 VI    |           Helyes! - szólt most Zermatt úr is - holnap megindítjuk
 77 VI    |                lakomát csapunk Wolston úr tiszteletére.~- A melyből
 78 VI    |               részét, - mondta Wolston úr - mert nála nélkül aligha
 79 VII   |              velük? - kérdezte Zermatt úr.~- Ej, hát csak ők is megérdemlik,
 80 VII   |             igaza van! - mondá Wolston úr.~S erre mindnyájan fölkerekedtek,
 81 VII   |       reggelizni.~Reggeli után Zermatt úr azt ajánlta, hogy sétáljanak
 82 VII   |           jártak még - felelte Zermatt úr.~- Aztán meg nem elég, hogy
 83 VII   |             Nem az! - viszonzá Wolston úr nevetve.~- Lám! - sóhajtott
 84 VII   |     megérkezett Falkenhorstba, Zermatt úr gondosan szemügyre vett
 85 VII   |               jókarban talált. Wolston úr még egyszer megcsodálta
 86 VII   |          ügyességet, a mellyel Zermatt úr lakhatóvá tudta tenni ezt
 87 VII   |             Hisz van miből!... Wolston úr megcsinálja a tervet...~-
 88 VII   |                 hagyta helyben Zermatt úr mosolyogva - de ha megépítjük
 89 VII   |                  egyezett belé Zermatt úr. - Mihelyt az esős évszak
 90 VII   |          messze van - aggódott Zermatt úr. - Jobb lenne valahol Felsenheim
 91 VII   |              Zermatt, - mondta Wolston úr - hogy tizenkét év alatt,
 92 VII   |               ugyan, - felelte Zermatt úr - de részint nem tartottam
 93 VII   |               lehet, - felelte Wolston úr - de én még sem tudtam volna
 94 VII   |               angol - viszonzá Zermatt úr - s az angoloknak szenvedélyük
 95 VII   |              van, - helyeselte Wolston úr - ez lenne a legkényelmesebb.~-
 96 VII   |        Barátaim, - mondta most Zermatt úr - az én tervem ez. Tíz-tizenkét
 97 VII   |           asszonyom, - felelte Zermatt úr - valamennyien elférünk
 98 VII   |         megkerülni? - kérdezte Wolston úr.~- Arra nem volna elég az
 99 VII   |              az idő, - felelte Zermatt úr - mert mikor először kirándultunk
100 VII   |   megbizonyosodnunk - viszonzá Wolston úr.~Végre abban állapodtak
101 VIII  |     Czápa-szigetet megkerülte.~Zermatt úr kormányzott; Wolston úr,
102 VIII  |                úr kormányzott; Wolston úr, Ernő és Jack pedig a vitorlaköteleknél
103 VIII  |               álljon, - mondta Zermatt úr - míg a keleti fokot megkerüljük.
104 VIII  |              sőt hullámzik is. Zermatt úr északkeletnek fordította
105 VIII  |          elvesztek? - kérdezte Wolston úr.~- Mind! - felelte Zermatt
106 VIII  |                Mind! - felelte Zermatt úr. - Még Littlestone hadnagy
107 VIII  |                van, - viszonzá Zermatt úr - ámbár nem tudhatjuk, hogy
108 VIII  | szerencsétlenség színhelyéhez. Zermatt úr megmutatta azt a szűk sziklatorkolatot,
109 VIII  |               ez a része, mint Zermatt úr korábbi kirándulásaiból
110 VIII  |            szerencse, - mondta Zermatt úr - hogy hajótörésünk után
111 VIII  |                megreggeliztek, Wolston úr azt mondta:~- Ma délután
112 VIII  |             bizonyos, - mondta Zermatt úr - hogy Jack még vállalkozóbb
113 VIII  |            benneteket - mondta Zermatt úr.~- Nagyon helyes, - vállalkozott
114 VIII  |               jönnek, - mondta Wolston úr - ha aztán elfáradnak, megpihenhetnek,
115 VIII  |     kirándulásunknak, - mondta Zermatt úr - legalább a szigetnek ezen
116 VIII  |               hőségben - vélte Wolston úr is.~- Forduljunk vissza -
117 VIII  |                jöjjenek utána.~Wolston úr meg Zermatt úr némi fáradsággal
118 VIII  |                 Wolston úr meg Zermatt úr némi fáradsággal fölkapaszkodtak
119 VIII  |           Menjünk! - ismételte Wolston úr is.~De két mérföldnyi út
120 VIII  |          Wolston úrra, s azért Zermatt úr közbeszólt:~- Ne ma... most
121 IX    |             vasmacskáját. Most Wolston úr kormányzott, s a sajka elég
122 IX    |          Igazán szép! - mondta Zermatt úr, a ki ez alatt messzelátóval
123 IX    |                lássa a partot.~Zermatt úr messzelátóval vizsgálta
124 IX    |                haladtak előre; Zermatt úr kormányzott, Wolston úr
125 IX    |                úr kormányzott, Wolston úr és Ernő a hajó orrában lesték
126 IX    |                vidék! - mondta Wolston úr evés közben.~- S ez a folyó
127 IX    |           kincs, - tette hozzá Zermatt úr. - Sokkal többet ér, mint
128 IX    |                ide, - nevetett Wolston úr - hanem azért, hogy átkutassuk
129 IX    |           széles, - szólt most Zermatt úr - azt hiszem; legjobb lesz,
130 IX    |              Ez igaz - felelte Zermatt úr. - Várjuk meg tehát a holnapot,
131 IX    |             reggeli után tehát Zermatt úr, Wolston úr, Jack és Ernő
132 IX    |              tehát Zermatt úr, Wolston úr, Jack és Ernő elindultak
133 IX    |                terület, melyen Zermatt úr megtelepedett családjával, -
134 IX    |                 hagyta helyben Zermatt úr is. - Mi soha sem hagyjuk
135 IX    |              De lefekvés előtt Zermatt úr még azt mondta:~- Valamit
136 X     |                   jegyezte meg Wolston úr.~- S ha vízesések meg nem
137 X     |        bennünket - tette hozzá Zermatt úr.~A vidéken, melyet a Montrose
138 X     |          Valóban kár, - mondta Zermatt úr is - de azt hiszem, hogy
139 X     |                van, - viszonzá Zermatt úr - de azért ne félj; majd
140 X     |              tetszik, - mondta Zermatt úr - ámbár, ha mindjárt visszaindulnánk,
141 X     |             vidéket; e czélból Wolston úr és Ernő a csónakkal fölfelé
142 X     |               Montrose-folyón, Zermatt úr és Jack pedig gyalog kutatják
143 X     |      délnyugatnak kanyarodott. Wolston úr és Ernő, bár a nap égetően
144 X     |  Montrose-forrásig is - mondta Wolston úr.~- Ön tehát azt hiszi, -
145 X     |             bizonyos - felelte Wolston úr. - Ez a vidék ép oly terméketlen,
146 X     |          evezőcsapás, - mondta Wolston úr - s aztán megkerüljük ezt
147 X     |              Meg ám! - felelte Wolston úr - de szálljunk csak ki;
148 X     |             vízre ereszthetik. Wolston úr kedvetlenül nézte a tajtékzó
149 X     |                visszaindulnak. Zermatt úr ébren maradt, hogy felkelthesse
150 X     |              fokot megkerülte. Wolston úr, a ki a hajó orrában állt,
151 X     |              Mi az? - kérdezte Zermatt úr nyugtalanul, rábízva a kormányt
152 X     |       csalódtam... - dünnyögte Wolston úr...~- Miben csalódott?...
153 X     |            Érthető tehát, hogy Zermatt úr, Jack és Ernő egymás kezéből
154 X     |            csalódtam, - mondta Wolston úr. - Talán csak reggeli köd
155 XI    |        lakodalmát is.~Egy este Zermatt úr a következő számítást tette:~-
156 XI    |             téli évszakban is. Wolston úr, a ki a lakatossághoz és
157 XI    |  kovácsmesterséghez is értett, Zermatt úr és néha Ernő segítségével,
158 XI    |           vihartól védve lesz. Wolston úr nem fából, hanem kőből akarta
159 XI    |         csöndesebb napon tehát Zermatt úr, Jack, Ernő és Wolston úr
160 XI    |              úr, Jack, Ernő és Wolston úr kimentek Felsenheimből,
161 XI    |               végre ott voltak Wolston úr könyvei is. Ha a fölolvasást
162 XI    |               Július vége felé Zermatt úr egy reggel feleségével beszélgetett,
163 XI    |          Aranyrög? - ismételte Zermatt úr, s az ablakhoz lépve, jobban
164 XI    |               Ernő, - kérdezte Zermatt úr - még senkinek sem szóltál
165 XI    |              lehetett kimenni. Zermatt úr maga is csudálkozott; még
166 XI    |             égzengés - felelte Zermatt úr.~- Ez ágyú volt! - mondta
167 XI    |         hallgattak, de ezalatt Zermatt úr összeszedte magát, s aztán
168 XI    |               Sehogy - felelte Zermatt úr.~- Legföljebb úgy, hogy
169 XI    |            értük - tette hozzá Wolston úr.~Visszamentek tehát a szobába,
170 XI    |             van, fiam - mondta Zermatt úr.~Bár a tenger még erősen
171 XI    |                töltés - mondta Zermatt úr. - Próbáld csak kivenni:
172 XI    |                   kiáltott föl Wolston úr.~- Ki... mindkettőt!...~-
173 XII   |       magunknak elég, - mondta Zermatt úr - a tavalyi aratásból még
174 XII   |                ártott a tél, s Zermatt úr legnagyobb örömére, a tavaly
175 XII   |             Landlord harangja.~Zermatt úr most a sziget átkutatásáról
176 XII   |             meg a hölgyekre és Wolston úr meg Jack és Ernő, hárman
177 XII   |              eberfurti tanyáig Zermatt úr is, meg a hölgyek is elkísérik
178 XII   |            nehéz dolguk akadt. Zermatt úr annak idején nagy sziklatömbökkel
179 XII   |             összeölelkeztek, s Wolston úr meg a két testvér nekivágott
180 XIII  |                tartott, melyet Zermatt úr Arabs-toronynak nevezett
181 XIII  |            véleményét - mondta Wolston úr; - akár meg is hálhatunk
182 XIII  |                egyik czombját, Wolston úr s Ernő pár száz lépéssel
183 XIII  |               derekáig eltart. Wolston úr tehát azt ajánlotta, hogy
184 XIII  |             lett volna s ezért Wolston úr, bár nem szívesen, éjjeli
185 XIII  |             Úgy van, - felelte Wolston úr; - ha a hegy nem túlságosan
186 XIII  |           utána Ernő, leghátul Wolston úr. Száz lépésnyire a barlangtól
187 XIII  |             szeretjük - mondta Wolston úr - és menjünk utána.~ ~
188 XIV   |            aztán mert rálépni; Wolston úr és Ernő pedig ügyeltek,
189 XIV   |              hogy rájuk lő; de Wolston úr mindig visszatartotta.~-
190 XIV   |           sokkal aztán Ernő és Wolston úr is fölkapaszkodtak az alig
191 XIV   |           sincs, - tette hozzá Wolston úr.~- Úgy van, - viszonzá Ernő; -
192 XIV   |           kiáltott föl büszkén Wolston úr; - ez az angoloké! És miért
193 XIV   |          eshetőségre! - mondta Wolston úr - hisz már úgyis elmúlt.~-
194 XIV   |                   kiáltott föl Wolston úr - az apátok tiszteletére.~
195 XIV   |           kitűzése volt hátra. Wolston úr erős, hosszú botját kövekkel
196 XIV   |             dönthette.~Ezalatt Wolston úr a messzelátóval állandóan
197 XIV   |        kérdezte:~- Mi van ott, Wolston úr?~- Mintha láttam volna,
198 XIV   |              hogy... - felelte Wolston úr habozva.~- Mit? - kérdezte
199 XIV   |          folyón túl, - felelte Wolston úr - hacsak nem olyan köd,
200 XIV   |                oda kell nézni, Wolston úr!... hanem arra ni!...~-
201 XIV   |       háromárboczos hajó!~Most Wolston úr is kezébe vette a messzelátót;
202 XIV   |               hogy merre tart.~Wolston úr e közben élesen figyelte
203 XV    |               nyugtalansága. - Wolston úr és Ernő. - ~Mi történt? -
204 XV    |          elefántok üldözése. - Wolston úr tanácsa. - Jack!~Ugyanaz
205 XV    |               Ugyanaz nap este Zermatt úr, a felesége, Wolstonné és
206 XV    |               hegyet - felelte Zermatt úr.~- Akkor holnap reggelig
207 XV    |             hírrel! - viszonzá Zermatt úr.~- Mi volt ez? - szólt Anna
208 XV    |                   kiáltott fel Zermatt úr.~Valamennyien kiszaladtak;
209 XV    |      Valamennyien kiszaladtak; Zermatt úr gyorsan fölment a létrán
210 XV    |               vigasztalta őket Zermatt úr. - Három napig tartott,
211 XV    |                azt! - viszonzá Zermatt úr nevetve - mert ő szeretett
212 XV    |            alakja bukkant elő.~Wolston úr és Ernő...~De hát Jack?...
213 XV    |            szegény Jackkal!~És Wolston úr elmondott mindent: de többször
214 XV    |                  kiabált utána Wolston úr.~- Jöjj vissza, Jack!...
215 XV    |        elefántok után. Ernő és Wolston úr rögtön utána szaladtak,
216 XV    |               van - szólt most Wolston úr. - Menjünk vissza rögtön
217 XV    |              nélkül elfogadták Wolston úr tervét és rögtön megfordultak
218 XV    |         Eberfurt felé - mondta Wolston úr.~A szél nem változott, sőt
219 XV    |                   kiáltott föl Zermatt úr, megcsókolva fiát - miféle
220 XVI   |              nagyon fájt, hogy Wolston úr és Ernő talán kétségbeesetten
221 XVI   |           ötlött, hogy Ernő és Wolston úr nem jöhetnek erről az oldalról,
222 XVI   |               nem szakíthatta. Wolston úr ácsolta össze a szószéket
223 XVI   |                 ej, - biztatta Zermatt úr az aggódókat - két heti,
224 XVI   |              is, - tette hozzá Wolston úr - ki tudja, elindulhatott-e
225 XVII  |            minden történhetik, Wolston úr, - szólt a vitorla-mester
226 XVII  |               halkan suttogta:~- Fritz úr!...~- Mi az, vitorla-mester? -
227 XVIII |      Wolstonnak.~- Az ön szülei, James úr, és Anna húga is - így mondta -
228 XVIII |               valóban csábító, Zermatt úr, - szólt most James - ha
229 XVIII |          Angolbankba, a honnan Zermatt úr, ha szüksége lesz rá, bármikor
230 XXI   |        holnapig lesz ismeretlen, Fritz úr: s addig, azt hiszem, nem
231 XXI   |          bennünket...~- Úgy van, Fritz úr - helyeselte John Block. -
232 XXVII |          ezelőtt négy hónappal Wolston úr és Jack is jártak, midőn
233 XXVII |          barlangra is, melyben Wolston úr és társai kirándulásuk alkalmával
234 XXVIII|           Fritz, - s alighanem Wolston úr gondolata volt, hogy a Sakál-patak
235 XXVIII|     vitorlamester, előkeresvén Zermatt úr messzelátóját, mely mindig
236 XXIX  |              hálókat, melyeket Zermatt úr kötött.~- Oh, a gazemberek! -
237 XXIX  |            partba ütődött, már Zermatt úr, Wolston úr, Ernő, meg Jack
238 XXIX  |                már Zermatt úr, Wolston úr, Ernő, meg Jack ott voltak
239 XXX   |       Felsenheimban, - felelte Zermatt úr.~- Sokan vannak?~- Legalább
240 XXX   |            termékeny szigetet.~Wolston úr azt tanácsolta, hogy meneküljenek
241 XXXI  |            Mindegy, - viszonzá Zermatt úr: - azért mi csak őrködjünk
242 XXXI  |           bástyát védelmére és Zermatt úr ezenfölül még vállig érő
243 XXXI  |                álltak.~Ernő és Wolston úr már épen haza akartak menni,
244 XXXI  |         megtámadni? - kérdezte Wolston úr.~- Az lehet, - felelte Ernő.~-
245 XXXI  |              mennek, - felelte Wolston úr.~A csónakok mind tele voltak,
246 XXXI  |         kiáltott föl Fritz. - Kapitány úr: menjen vissza az ágyúkhoz,
247 XXXI  |             már ott volt apja, Wolston úr, meg a nők, a kiket a lövések
248 XXXI  |            történt? - kérdezte Zermatt úr.~- Attól félek apám, - felelte
249 XXXI  |                   kiáltott föl Wolston úr.~- Éppen akkor kötöttek
250 XXXI  |            menekülni, - mondta Zermatt úr: - mert lehet, hogy legott
251 XXXI  |                  De, fájdalom! Zermatt úr és társai csak kilenczen
252 XXXI  |          oldalába, a kapitány, Zermatt úr és Ernő pedig puszta öklükkel
253 XXXI  |         vademberek? - kérdezte Zermatt úr.~- Menekülnek! - felelte
254 XXXII |             sem bántották, sőt Zermatt úr és Jack pár nap alatt összefogdosták