Fejezet

  1 I     |           felel a tengerrõl.~A tavasz már október második felében
  2 I     |               partjára. Fritz és Jack már megelőzték és magukkal vitték
  3 I     |            állandóan szép marad, mert már itt a tavasz.~- Mit fogunk
  4 I     |            kiáltott föl Jack - sőt én már érzem is, hogy egy szép
  5 I     |   összekötötte.~Ebben az időben Fritz már huszonöt éves volt. Erős,
  6 I     |     félszerből.~- Úgy van, úgy!... ez már ágyúlövés! - ismételte Jack.~-
  7 II    |    fölkiáltott:~- Nini! Fritz és Jack már indulnak is!~- Ilyen hamar?... -
  8 II    |   szerencsétlen hajótöröttjeit, a kik már tizenegy év óta élnek a
  9 II    |             ágyúlövésben... Zermattné már a jövőn tépelődött, Jenny
 10 II    |               Ki tudja, nem késtünk-e már el? - aggodalmaskodott Jenny.~-
 11 II    |               a levegőben.~Zermatt úr már arra gondolt, hogy a nagy
 12 II    |               Zermatt úr és Zermattné már lemondtak reményeikről.
 13 II    |             Ernő, Jack és Feri, a kik már zsenge gyermekkoruktól hozzá
 14 II    |           csak visszajön: miután most már tudják, hogy Új-Svájcz is
 15 II    |               a tenger, s hajnal felé már alig hullámzott.~Az egész
 16 II    |              tanácsolta Fritz. - Most már oly csöndes a tenger, hogy
 17 II    |              kiáltott föl Jenny, a ki már maga is szeretett volna
 18 II    |              Fritzet és Jackot, a kik már elég nagyok arra, hogy megbízhassanak
 19 II    |               Fritz és Jack, bár most már meg voltak nyugtatva, hogy
 20 III   |        hajótörésének. Erről a hajóról már harmincz hónap óta semmi
 21 III   |            feléjük, de a kaiak, midőn már puskalövésnyire ért a hajóhoz,
 22 III   |          hajótöröttjei, s hogy a hajó már vagy tíz éve pusztult el.
 23 III   |               a parancsnok - a hol ön már tíz év óta lakik?~- Mi Új-Svájcznak
 24 III   |    Természetes, hogy az ezredes ezóta már megtudta a Dorcas elsüllyedését,
 25 III   |              viszonzá Zermattné. - Mi már öregek vagyunk, nekünk csak
 26 III   |          Zermattné szomorúan. - Pedig már leányomnak tekintettem őt...~
 27 IV    |           mert a viharos, esős évszak már közeledett. A szerencse
 28 IV    |                szikla-otthonnak. Most már tehát volt lakásuk télen
 29 IV    |        kereste legidősebb fiát: Fritz már nem volt otthon. Fritznek
 30 IV    |      Új-Svájcz szomszédságában, talán már évek óta szenved valami
 31 IV    |          Istenben... a segítség talán már közel van!» - s ezzel útnak
 32 IV    |             meglehet, hogy a ki írta, már régen meg is halt. S ha
 33 IV    |              partra szálltak; s mivel már esteledett, tüzet raktak,
 34 V     |          hadseregben szolgált. Anyját már hét éves korában elvesztette,
 35 V     |       hozzávetőlegesen gondolta, hogy már két és fél éve lehet, mióta
 36 V     |              alig távozott a parttól, már is találkozott a sajkával, -
 37 V     |              a sajkával, - s a többit már tudjuk.~Ettől fogva Jenny
 38 VI    |            velük ment Jenny is, a kit már lányukként szerettek. S
 39 VI    |              vígan vadászgatott. Most már neki egyedül kellett ellátnia
 40 VI    |        gyarmatosok megérkeznek, nekik már másutt kell majd házat építeniök,
 41 VI    |    elözönlötték a földeket, hogy most már tűzzel-vassal irtják őket.~
 42 VI    |            szólt:~- Wolston úr meg én már kiszámítottuk, hogy elég
 43 VI    |               hozzá Wolston úr.~- Így már egyszerű és könnyű a munka -
 44 VI    |            vége hossza nem volt; most már nem kellett félniök a szárazságtól:
 45 VI    |             termékeny földeket.~Ekkor már három hónap telt el a Licorne
 46 VI    |               óta. Most ott járhatott már a Jó-reménység foka körül,
 47 VII   |            mondta Jack nevetve - s ha már nem lehet részük Ernő verseiben,
 48 VII   |                  Gyakran megcsodáltam már, s még most is egyre csak
 49 VII   |             lennie és nincs meg... Én már beszéltem is róla Zermattnénak...~-
 50 VII   |              most Zermattné - hogy ha már Falkenhorstban úgy sem lakhatunk,
 51 VII   |           Anna mosolyogva - hogy Ernő már meg is csinálta útitervét!~-
 52 VIII  |           fokot megkerüljük. Azon túl már a nyílt tengeren leszünk,
 53 VIII  |            hogy a szerencsétlenségnek már sehol semmi nyoma sem volt,
 54 VIII  |           szólt Jack vállat vonva - ő már nem igen fog ilyen kalandokra
 55 VIII  |             néztek körül. A vidék itt már egészen megváltozott. A
 56 VIII  |           közbeszólt:~- Ne ma... most már későn is van... majd holnap.
 57 IX    |         Kilencz óra felé az Elisabeth már egészen alacsony partok
 58 IX    |          mentén siklott tova, de most már sokkal beljebb járt a sík
 59 IX    |             számunkra.~Hat óra tájban már ismét ott voltak a folyó
 60 X     |     megkezdődött a tengerdagály. Jack már kora hajnalban vadászni
 61 X     |             hajlott el, úgy hogy most már valószínű volt, hogy az
 62 X     |           hogy a kanyarulatnál tovább már nem visz a dagály, azért
 63 X     |               öbölbe, s holnap estére már otthon lehetnénk Felsenheimban.~
 64 X     |            után elhatározták, hogy ha már idáig jöttek, alaposan átkutatják
 65 X     |         következtek. Négylábú állatot már nem láttak sehol, madár
 66 X     |              Hat órakor haza értek, s már otthon találták Jackot és
 67 XI    |                nagyon bő volt, s most már az új gyarmatosok élelmezése
 68 XI    |           összebarátkoztak és szüleik már előre látták, hogy ebből
 69 XI    |         legkésőbb július első felében már elindulhat Angliából - mondta
 70 XI    |           mégis valószínűleg itt lesz már...~- Még négy hosszú hónap! -
 71 XI    |             évszak még egyre tartott. Már elmúlt július, elmúlt augusztus
 72 XI    |             telet soha sem ért, pedig már tizenharmadik éve lakott
 73 XI    |              egészen oda volt; máskor már július végén mehetett vadászni,
 74 XI    |        villámlás sem előzte meg. Most már kétségtelen volt, hogy ez
 75 XI    |           lehet a Licorne, mert akkor már három hónappal előbb kellett
 76 XI    |          szobába, a hol a három hölgy már imádkozott. Aztán még sokáig
 77 XI    |    hallgatóztak: de mivel több lövést már nem hallottak, azt következtették,
 78 XII   |       visszatértek Felsenheimba. Most már még csak a zuckertopi és
 79 XIII  |                hogy pihenjenek meg.~- Már? - kiáltott föl Jack, a
 80 XIII  |             előbb ebédeljünk, mert én már szörnyen éhes vagyok.~Miután
 81 XIII  |              hagyták kialudni.~Reggel már csak mintegy három mérföldnyire
 82 XIII  |       hegyláncz lábától. A vidék most már megváltozott: jobbra-balra
 83 XIII  |       rengeteg annál sűrűbb lett. Itt már kevesebb lett a vad is:
 84 XIII  |              is elfogadta.~Útjok most már kényelmesebb volt; a talaj
 85 XIII  |             Jack másnap reggel, mikor már mind a hárman talpon voltak.~-
 86 XIII  |               is elhagyták s fölöttük már csak a kopár sziklabércz
 87 XIV   |       szemhatáron. - Az angol lobogó.~Már csak három-négyszáz lábnyira
 88 XIV   |               fölfelé mászás is. Most már gyakran kellett egymást
 89 XIV   |              mondta Wolston úr - hisz már úgyis elmúlt.~- Úgy van! -
 90 XIV   |                de két nap múlva talán már mi is otthon leszünk Felsenheimban,
 91 XIV   |           hacsak nem olyan köd, a mit már szintén láttam egyszer,
 92 XIV   |               közepére vártuk, s íme! már szeptember végére megjött.~-
 93 XV    |              három kirándulóról, akik már negyednapja voltak oda.~-
 94 XV    |    lövöldözött volna.~Este hat órakor már feltálalták az ebédet -
 95 XV    |              írta, hogy két nap múlva már itthon lesznek.~- Persze,
 96 XV    |         Felsenheimban.~De másnap este már mindannyian szorongó szívvel
 97 XV    |             Egy mérföldnyire érhettek már Felsenheimtól, midőn a kutyák
 98 XV    |               egy kicsike.~Jack, a ki már régóta szeretett volna fogni
 99 XV    |               nem akart lőni?... vagy már nem volt rá ideje? Ők odasiettek:
100 XV    |            eleséget az Elisabethre: s már éppen indulni is akartak,
101 XVI   |            hogyan találok haza. A nap már leáldozóban volt, s mivel
102 XVI   |         zörejt hallottam jobbfelől... Már kiáltani akartam, hogy itt
103 XVI   |             messze a vízeséstől. Most már legalább tudtam, hol vagyok!
104 XVI   |             és honnan jönnek?... Most már tudták, hogy a szigeten
105 XVI   |        megérkezik. A négy falba, mely már fölért a barlang tetejéig,
106 XVI   |              sem látszott rajta!~Most már az eddigi türelmetlenséget
107 XVII  |           John Blocknak hívták. Társa már jóval fiatalabb volt, úgy
108 XVII  |    csillapítóan - ha ellenben a sajka már most fölfordul, akkor nem
109 XVII  | vitorla-mester. - Különben éreztem is már a szelet... Pszt! hallgassa
110 XVII  |        bennünket.~Félóra múlva a szél már érezhető volt, bár még nem
111 XVII  |   tűztányérától.~Öt óra tájban a szél már néhány fonálnyi sebességgel
112 XVII  |               úszott.~A sajkában ülők már mind ébren voltak és szorongva
113 XVIII |             fogadták, s egy óra múlva már ott voltak James Wolston
114 XVIII |           Most huszonhét éves volt és már árva volt, mikor James Wolston
115 XVIII |              meghiúsultak - mert apja már nem élt!~Pár nap múlva,
116 XVIII |        megáldja házasságunkat... Most már ha ön is beleegyezik, a
117 XIX   |          Augusztus elején a «Licorne» már áthaladt az egyenlítőn,
118 XIX   |    valamennyien örömmel üdvözöltek. Ő már elintézte minden dolgát
119 XIX   |          legénységben egyre jobban és már szembetűnően meglazult a
120 XIX   |         forgószél támadt, hogy a hajó már az első lökésre féloldalt
121 XIX   |      kirántotta a pisztolyát, de arra már nem volt ideje, hogy hasznát
122 XIX   |             megtudják, hogy kedveseik már jóval előbb elindultak haza
123 XIX   |        történik kedveseikkel!...~Most már, ha bizonyosan nem tudták
124 XIX   |              hisz együtt voltak! s ha már halniok kell, legalább együtt
125 XX    |         szüleik Új-Svájczban?... hisz már most is bizonyára aggódnak,
126 XX    |              nak, számításuk szerint, már rég meg kellett volna érkeznie!~
127 XX    |            Zermatt- és Wolston-család már nemcsak a napokat, hanem
128 XX    |               nincsenek a hajón, mert már előbb útra keltek a «Flag»
129 XX    |         számítása szerint, körülbelül már egy mérföldnyi utat tehettek...
130 XX    |            neki ez is elég volt; most már biztosan tudott kormányozni.~
131 XX    |              kellett hát lennie, mert már közel lehettek hozzá, s
132 XXI   |             fölváltva őrködnek.~Mikor már mindnyájan elaludtak, Fritz
133 XXI   |          rövid hallgatózás után.~Most már a vitorlamester is hallani
134 XXI   |             nyugodtan telt el. Másnap már kora hajnalban talpon voltak
135 XXI   |             nekünk.~Kelet felől a nap már áttörte a felhők fátyolát;
136 XXI   |     hálószobáknak használhattak.~- Ez már valami! - kiáltott föl a
137 XXI   |               kapitányt, a kinek sebe már gyógyulni kezdett, Fritz
138 XXII  |              sivatag vidéken, s aztán már Harry Gould kapitányt sem
139 XXII  |            nem volt szükség, a sebláz már nem gyötörte a kapitányt,
140 XXII  |           szépen gyógyult.~John Block már kora hajnalban kiment megnézni
141 XXII  |           barlangba; Ferencz és James már ölszámra hordták a fűteni
142 XXII  |          erőltetve. - Ez a sok csapás már mind elmúlt: s kérjük Istent,
143 XXII  |     visszamentek a barlangba; akkorra már megjött a vitorlamester
144 XXII  |           kapitányt a friss levegőre; már annyira jobban volt, hogy
145 XXII  |             segítség nélkül is tudott már sétálgatni s parton. Sőt
146 XXII  |             több ízben megkísértették már, hogy fölkússzanak a sziklatetőre,
147 XXIII |               része össze volt törve, már semmire sem volt használható.~
148 XXIII |             De mit tehetnek ők is, ha már a sajka is elveszett! -
149 XXIII |         tuczat teknősbékát, de tojást már egyet sem találtak. Visszajött
150 XXIII |           füstre akasztották, télire.~Már hat hete voltak a szigeten,
151 XXIII |            mozdult... és Fritz, mikor már csak pár ölnyire volt tőle,
152 XXIV  |             körül, a menekültek élete már így is csak unalmas, senyvesztő
153 XXIV  |               is lehetett félni, hisz már egy órája hiába keresik
154 XXIV  |           keresésére. De félóra múlva már ismét megjöttek: tűvé tették
155 XXV   |          kiáltott be John Block, a ki már kiért a szabadba: - A tüzelőszerünk
156 XXV   |            télre?~Másnap, bár a vihar már lecsillapult, még nem derült
157 XXV   |               az utat.~Tíz óra tájban már annyira kifáradtak, hogy
158 XXV   |              s ezúttal ettek is. Most már hét-nyolczszáz lábnyira
159 XXV   |             nőtt a sziklákon, míg itt már az sem tenyészett.~Senki
160 XXV   |       szabadulást.~Mind a mellett, ha már idáig eljutottak, nem mulaszthatták
161 XXVI  |           éjszak felől hangzott.~Most már szó sem volt arról, hogy
162 XXVI  |              csüggedtek.~Félóra múlva már fölértek a hegynek körülbelül
163 XXVI  |          eltakarta a szemhatárt. Most már látták, hogy a sziklafal
164 XXVI  |            alig száz lábnyira alattuk már fákat is láttak... sűrű
165 XXVI  |           láttak... sűrű erdőt, a mit már fél esztendő óta nem láttak!...~
166 XXVII |          kapitány, hogy holnap ebédre már kitűnő friss húsunk lesz,
167 XXVII |   Teknősbéka-öbölben kikötöttek.~Most már meg tudták magyarázni az
168 XXVII |      eltűnhetett üldözői elől.~De itt már Ferencz és John Block készen
169 XXVII |           Block is föltápászkodott.~- Már az igaz, - dörmögte bosszúsan, -
170 XXVII |      földarabolták az antilopot; most már holnap estig elég eleségük
171 XXVII |              sőt azt sem tudták, hogy már neve is van és Montrose-folyónak
172 XXVII |             mentek és négy óra tájban már ismerős vidéken jártak.~-
173 XXVII |             rá Ferencz ujjongva.~Most már csak a völgyben kellett
174 XXVII |         tengeri-fű-ágyra, s mivel itt már biztos födél alatt voltak,
175 XXVIII|            mivel a korvett bizonyosan már régen elindult, valószínű,
176 XXVIII|             elindult, valószínű, hogy már itt is van, vagy nemsokára
177 XXVIII|               csicsergése zavart meg.~Már elértek a Falkenhorst előtti
178 XXVIII|           emeletet, - mondta Jenny, - már csak azért is, hogy széttekinthessünk
179 XXVIII|              kiáltott föl Ferencz - s már nekünk is ott kellene lennünk!~
180 XXIX  | fölfegyverezve, ment a fasorban. Most már bizonyos volt, hogy Új-Svájcznak
181 XXIX  |               Wolston-családból?~Most már magyarázatát tudták adni
182 XXIX  |               nők kétségbeesését most már mi sem fékezte. Kezeiket
183 XXIX  |            Felsenheim környékét, s ha már a vadak elfoglalták, akkor
184 XXIX  |              Nyolcz óra tájban, mikor már elég sötét volt, Fritz,
185 XXIX  |            Mire a csónakhoz értek, az már vígan ringott a tengerdagály
186 XXIX  |               sziklás partba ütődött, már Zermatt úr, Wolston úr,
187 XXX   |       átkeltünk a szigetre.~- De most már tudják, hogy itt vagytok? -
188 XXX   |         bírtak partra szállni; s most már, hogy kétszer annyian vagyunk,
189 XXX   |       eltávozott.~Ezt a történetet mi már tudjuk. Csak még azt kell
190 XXX   |          mindig nyoma sem volt, ámbár már három hónap óta meg kellett
191 XXX   |               mert a Keleti-fok mögül már kezdtek előbukkanni a vadak
192 XXX   |           ütöttek tanyát. Fölfedezték már azt is, hogy Új-Svájcz egykori
193 XXXI  |            vigasztalva. - A «Licorne» már nem késhetik soká, s lehet,
194 XXXI  |               oly aggasztó volt, hogy már nem igen számíthattak rá.
195 XXXI  |            álltak.~Ernő és Wolston úr már épen haza akartak menni,
196 XXXI  |              eltűntek szem elől.~Most már semmi kétségük sem lehetett:
197 XXXI  |          parti szirteken.~Harry Gould már lefeküdt; éjfélig ő volt
198 XXXI  |           ugyan abból az irányból, de már közelebbről.~- A vadak visszajöttek! -
199 XXXI  |             szaladt, melynek küszöbén már ott volt apja, Wolston úr,
200 XXXI  |               Ernő - és a puskáinkkal már nem tudtuk elkergetni őket!~-
201 XXXI  |          ágyútelephez.~Helyzetük most már kétségbeejtő volt. A vadak
202 XXXI  |            fogtak.~Négy óra is elmúlt már, mikor a vadak mutatkoztak.
203 XXXI  |             lövöldöztek el; készletük már fogytán volt, s ha ellőtték
204 XXXI  |   meghányták-vetették helyzetüket. Ha már nem védhetik magukat sokáig,
205 XXXI  |             látszott, hogy a küzdelem már nem sokáig tarthat, s a
206 XXXI  |     megdöbbent vadakra rohantak. Most már újult erővel küzdöttek és
207 XXXII |              Wolstont. Ezt az esküvőt már nem abban a szerény kápolnában
208 XXXII |            kimagaslott a fák közül, s már három mérföldnyiről látható
209 XXXII |            Új-Svájcz lakosainak száma már meghaladta a kétezret. A
210 XXXII |              Ez idő szerint Új-Svájcz már virágzó, népes gyarmat,
211 XXXII |      termékeny, boldog szigetre. Most már nemcsak Angliával és Európával
212 XXXII |            boldogulása és jövője most már teljesen biztosítva van