Fejezet

  1 I     |          világgal érintkezni; de mivel ez egyelőre lehetetlen volt,
  2 I     |  Czápa-szigeten levő ágyúkból.~Valóban ez volt a szokás. Október második
  3 I     |           itthon lehetünk.~- Mire való ez a czéltalan lövöldözés?...
  4 I     |            lőni sem volna szabad, mert ez pazarlás!~- Nincs igaza! -
  5 I     |           mérföldnyire elhallatszik... Ez az egyetlen mód, hogy észrevetessük
  6 I     |           elején, kettőt a tél végén - ez még nem tesz tönkre bennünket.~-
  7 I     |             ágyúlövéssel üdvözöljék... Ez az egész!~- Akkor jól van! -
  8 I     |               sőt még fővárosa is... s ez a főváros maga Felsenheim
  9 I     |               Ha több nem is, legalább ez az egy meglesz...~- Hm! -
 10 I     |              feléjük a szél.~- Mi volt ez? - kiáltott föl izgatottan.~-
 11 I     |         félszerből.~- Úgy van, úgy!... ez már ágyúlövés! - ismételte
 12 II    |              az is eszébe jutott, hogy ez a gyors visszatérés talán
 13 II    |          bejáratához közel lehetett...~Ez valószínű volt, mert szinte
 14 II    |               újság, olyan remény volt ez, mely valamennyiüket lelkük
 15 II    |                vallásos volt mindig, s ez a vallásosság idővel egyre
 16 II    |               igyekezzék megtudni...~- Ez mind csak üres beszéd! -
 17 II    |         helyeselte Zermattné is - s ha ez a hajó csakugyan kalózhajó,
 18 II    |           tudni akarom, hogy kicsodák.~Ez okos terv volt: csak meg
 19 II    |             szerencsétlenségre, az idő ez alatt nagyon megváltozott.
 20 II    |                habokat az Üdv öblében.~Ez a váratlan vihar halomra
 21 II    |           szemmeltarthatnók a tengert.~Ez igaz volt, de nem is lehetett
 22 II    |                milyen szomorú nap volt ez! Mindnyájan rettegtek, hogy
 23 II    |            bánata mélyen meghatotta. - Ez a hajó... vagy egy másik...
 24 III   |         találta rajta a szárazföldnek. Ez a föld tehát - valószínűleg
 25 III   |          szigeten, s ott horgonyt vet. Ez meg is történt, s a legénység
 26 III   |                evezett a korvett felé.~Ez a két férfi Zermatt úr és
 27 III   |         kisasszonyt is.~- Micsoda föld ez, Zermatt úr, - kérdezte
 28 III   |              ezt a nevét.~- Hát sziget ez, parancsnok úr? - kérdezte
 29 III   |                hadnagynak, a min aztán ez is jól mulatott.~Legnagyobb
 30 III   |         valamit?~- Sőt kérem!~- Lássa, ez a nyugodt, boldog élet tetszik
 31 III   |               is ő maga fogja végezni. Ez alkalommal vissza fogja
 32 IV    |             önző, menekülő matrózok és ez volt a szerencséjük.~Zermatt
 33 IV    |            hordott. Több napig tartott ez az ide s tova utazás, melynek
 34 IV    |          jártak föl a szellős villába.~Ez jó volt nyárilakásnak; de
 35 IV    |           onnan, s látta, hogy angolul ez van ráírva:~«Akárki vagy,
 36 IV    |         Zermatt urat nagyon fölizgatta ez a hír. Ki az a szerencsétlen,
 37 V     |             Jack fölkiáltott:~- Hiszen ez Fritz!...~Csakugyan ő is
 38 V     |              hozzá, akkor látták, hogy ez a fiatal ember tulajdonképpen
 39 V     |            második csónakba szállt, de ez fél óra múlva fölfordult,
 40 VI    |                déli végébe torkollott. Ez a vízhiány aggasztotta Wolston
 41 VI    |         vízesését egy kerék hajtására; ez működésbe hozhatná a Landlordról
 42 VI    |           bambusz-hordókba gyűjtötték. Ez könnyű munka volt; de annál
 43 VI    |              mozgásba hozta a kereket, ez pedig viszont a két hajószivattyút
 44 VII   |        Zermattné.~- Szökőév-e legalább ez a mostani? - kérdezte Jack.~-
 45 VII   |              Zermattné. - Igaza van... ez csakugyan mulasztás... hiszen
 46 VII   |             úgy sem lakhatunk, jó lesz ez kápolnának...~- Csakhogy
 47 VII   |                is mehettem volna el.~- Ez mind igaz lehet, - felelte
 48 VII   |                helyeselte Wolston úr - ez lenne a legkényelmesebb.~-
 49 VII   |              Zermatt úr - az én tervem ez. Tíz-tizenkét napunk van
 50 VIII  |      bizonyosan kapunk elég szelet is.~Ez a remény teljesedett. Kilencz
 51 VIII  |      tengerpart hajlásait. A szigetnek ez a része, mint Zermatt úr
 52 VIII  |               hölgyek itt maradhatunk. Ez a kirándulás nagyon megviselne
 53 VIII  |           legnagyobb folyója öntözött. Ez a völgy valóságos paradicsom
 54 VIII  |                fáradság nélkül... Mert ez a völgy bizonyára a tengerig
 55 IX    |             aggódott a fiatal leány; s ez lefegyverezte Jackot.~Kilencz
 56 IX    |             partot, fölkiáltott:~- Ah, ez a vidék ugyancsak népes
 57 IX    |                mondta Zermatt úr, a ki ez alatt messzelátóval vizsgálta
 58 IX    |            Wolston úr evés közben.~- S ez a folyó megbecsülhetetlen
 59 IX    |      besötétedik - tette hozzá Ernő.~- Ez igaz - felelte Zermatt úr. -
 60 IX    |         fölfedező útjukra. A szigetnek ez a része fölötte termékeny
 61 IX    |                és örvendezve mondta:~- Ez a termékeny vidék eltarthatna
 62 IX    |                kövér pontyot fogott, s ez az ízletes fogás csak növelte
 63 IX    |                A Jenny családi neve...~Ez mindnyájuknak tetszett,
 64 X     |            mindenfelé, s e tekintetben ez a vidék többet ért, mint
 65 X     |           visszaereszkedünk az öbölbe.~Ez a hely valóban gyönyörű
 66 X     |               tölgyfaliget zöldellt.~- Ez a hely valóban alkalmas
 67 X     |                veszik.~- Addig is; míg ez megtörténik, - szólt Jack -
 68 X     |                  felelte Wolston úr. - Ez a vidék ép oly terméketlen,
 69 X     |                füleiket... Mi lehetett ez?... Valami hegyi patak,
 70 X     |                száz öllel odébb.~- Na, ez megakasztott bennünket! -
 71 X     |              ok az izgatottságra, mert ez a füst csak ott tanyázó
 72 XI    |     Czápa-szigeten, mint minden évben, ez idén is megtették a két
 73 XI    |              október 20-dikán ment el: ez tehát kerek kilencz hónap...
 74 XI    |             rajta?~- Érdemes megnézni: ez aranyrög.~- Aranyrög? -
 75 XI    |                hallgatóztak.~- Mi volt ez? - kiáltott föl Jack.~-
 76 XI    |                  felelte Zermatt úr.~- Ez ágyú volt! - mondta Ernő
 77 XI    |             már kétségtelen volt, hogy ez is, meg az előző dörrenés
 78 XI    |          kiáltott föl:~- A Licorne!... Ez csak a Licorne lehet!...~
 79 XI    |             aztán megnyugtatta őket... Ez nem lehet a Licorne, mert
 80 XI    |               a másik után elsültek...~Ez a magyarázat nagyon is természetes
 81 XII   |          átkutatják a sziget belsejét. Ez a terv mindenkinek tetszett,
 82 XII   |               hogy elzárja az utat, de ez a bástya most félig-meddig
 83 XIII  |            Medve-barlangnak fordultak; ez arról volt nevezetes, hogy
 84 XIII  |      miákolással menekültek az erdőbe. Ez a találkozás arra bírta
 85 XIII  |                egyre emelkedő talajon, ez a rengeteg annál sűrűbb
 86 XIV   |             Sziczíliának a fele.~- No, ez elég nagy, - jegyezte meg
 87 XIV   |              föl büszkén Wolston úr; - ez az angoloké! És miért ne
 88 XIV   |             voltunk.~- No, és eloszlik ez a köd? - kérdezte Ernő.~-
 89 XIV   |              vitorlázott a tengeren.~- Ez a Licorne! - kiáltott föl
 90 XIV   |               fejét csóválva mondta:~- Ez a hajó nem a sziget felé
 91 XIV   |           kezébe vévén a messzelátót - ez a hajó délkeletnek tart
 92 XV    |           repül - jegyzé meg Anna - ha ez igaz, akkor arról a sziklacsúcsról
 93 XV    |         viszonzá Zermatt úr.~- Mi volt ez? - szólt Anna hirtelen.~
 94 XV    |          történhetett a kirándulókkal. Ez a késedelem megmagyarázhatatlan
 95 XV    |           érhetünk oda, mint gyalog, s ez a két nap most igen fontos...~
 96 XV    |         kivitorlázni a nyílt tengerre.~Ez valóban kétségbeejtő állapot
 97 XV    |           válságos lehetett...~S hátha ez a szél nem csökken, sőt
 98 XV    |           elhaló kutyaugatás felelt.~- Ez Falb! - kiáltott föl Ernő.~
 99 XVI   |               csaknem hazáig futottam!~Ez volt Jack kalandja; és most,
100 XVII  |             mindnyájan elpusztulunk.~- Ez igaz... igaz - ismételte
101 XVII  |             még, penészes az is, de mi ez tizenegy éhes embernek!
102 XVII  |         hirtelen fölegyenesedett.~- Mi ez? - mondta magában izgatottan. -
103 XVII  |             közelednék a sajka felé.~- Ez valóban a szél! - mondta
104 XVIII |              most Új-Svájczban laknak; ez a sziget eddig ismeretlen
105 XVIII |                 Apámnak és az anyámnak ez a legforróbb óhajtásuk.~-
106 XVIII |                 hajó káplánja végezte: ez a hajó hozta őket Angliába,
107 XIX   |               Montrose ezredest, mikor ez még Indiában harczolt. Szegény
108 XIX   |                ismét útnak eredhetett. Ez nagy késedelem volt és Fritz,
109 XIX   |            Borupt, a második kapitány. Ez az erőszakos, szenvedélyes
110 XIX   |               dőlt hajó födélzetére.~- Ez az átkozott Borupt még fölfordítja
111 XIX   |         szobájába.~Három napig tartott ez a szörnyű vihar s ezalatt
112 XIX   |               puszta szigetre... ámbár ez sem bizonyos.~Így hát a «
113 XX    |               XX. FEJEZET.~Miféle föld ez? - A sajka utasai. - A föld
114 XX    |                hogy kormányozhasson, s ez nagy baj volt mindnyájukra.
115 XX    |           hajtották, akkor lehet, hogy ez a föld az ausztráliai kontinens,
116 XX    |        bizonyos, - folytatta Fritz - s ez az, hogy alig hanem több
117 XX    |               mint a káprázat, de neki ez is elég volt; most már biztosan
118 XX    |               a sajkát a szirteken?...~Ez nagy szerencsétlenség lett
119 XXI   |         egészségesek voltak. Fájdalom, ez a föld nem Új-Svájcz volt,
120 XXI   |                nekem éppen nem tetszik ez a part, s azt hiszem, a
121 XXI   |              végig a part homokján; de ez a nesz oly bizonytalan volt,
122 XXI   |          lehetett mászni a gerinczére.~Ez a kép meglehetősen elszomorító
123 XXI   |         hálószobáknak használhattak.~- Ez már valami! - kiáltott föl
124 XXI   |       sziklafalak övezték, s a partnak ez a része még vadabb és zordonabb
125 XXI   |          többiek gyorsan elmenekültek. Ez biztos préda volt, mert
126 XXII  |           éjszaka.~Jobb szállást, mint ez a barlang, lehetetlen lett
127 XXII  |                rajtad segíteni.~- Hisz ez nem a te hibád, Fritz, -
128 XXII  |                hét a tengeren, s végre ez a puszta sziklasziget...~-
129 XXII  |                vidámságot erőltetve. - Ez a sok csapás már mind elmúlt:
130 XXII  |                   mondta a kapitány; - ez a fok, a mely előttünk áll,
131 XXII  | áttekinthessünk az egész vidéken.~- De ez lehetetlen, - szólt Fritz. -
132 XXII  |         másikra, följutottak ugyan, de ez nagyon veszélyes utazás
133 XXIII |          megmenthette volna őket. Most ez a reményük meghiúsult, sőt
134 XXIII |              kúszni a szikla tetejére, ez annak a jele, hogy a sziklafal
135 XXIII |               fölsikoltott:~- Ah, hisz ez az én madaram!... úgy van,
136 XXIII |                Fritz meglepetve: - hát ez a madár?...~- Ugyanaz, a
137 XXIII |                És Jenny nem csalódott: ez az albatrosz csakugyan ugyanaz
138 XXIII |           barátaikra, a kiknek emlékét ez a madár élénkebben fölújította
139 XXIV  |                a tél hónapokig eltart?~Ez fontos kérdés volt, a melytől
140 XXIV  |              és elegendő eleségük sem. Ez a két dolog különösen aggasztotta
141 XXIV  |             erősebben kezd hullámzani.~Ez volt a tengerdagály órája
142 XXIV  |              sikongatás ismétlődött.~- Ez madár-hang, - mondta a kapitány.~
143 XXIV  |            figyelmesen hallgatózott.~- Ez az albatrosz hangja, - szólt
144 XXV   |           ejtette a kapitányt.~- Hátha ez a barlang elég hosszú és
145 XXV   |             meg kell kísértenünk, mert ez a menekvés egyedüli útja.~
146 XXV   |     elcsüggesztette. Úgy érezték, hogy ez a kopár, zordon partvidék,
147 XXV   |               sem lehetett megmenteni.~Ez szörnyű csapás volt. Pár
148 XXV   |               a partra: de elég lesz-e ez a hosszú, hideg télre?~Másnap,
149 XXV   |                 ott egészen elférne...~Ez okos gondolat volt, s Fritz
150 XXV   |                fütyülést is hallott.~- Ez a szél... az éjszaki szél... -
151 XXV   |               kiáltott föl John Block.~Ez a felelet ott volt mindnyájuk
152 XXV   |               a leereszkedés útját?...~Ez szörnyű csalódás volt. Köröskörül,
153 XXV   |             hozott feléjük a szél...~- Ez ágyúszó volt! - kiáltott
154 XXVI  |               napra való élelmiszerük: ez talán elég lesz addig, a
155 XXVI  |               a Csöndes-óczeánban...~- Ez is lehet, az is lehet, -
156 XXVI  |      szomorúság fogta el mindnyájukat; ez a csekélynek látszó dolog
157 XXVI  |              felé tárva fölkiáltott:~- Ez Új-Svájcz!...~- Az! az!...
158 XXVII |               a szabadba vezette őket.~Ez a beszélgetés soká tartott,
159 XXVII |         egyszerre rajtaütnek; csakhogy ez a mód, a mily egyszerű,
160 XXVII |           elébe ugrott az állatnak, de ez, bár maga is elesett az
161 XXVII |            oldalába szúrta a kését. De ez a seb nem lett volna elég;
162 XXVII |                bánt el velem úgy, mint ez az átkozott dög!~- De csak
163 XXVII |         csodálkozással. A természetnek ez a kimeríthetetlen, roppant
164 XXVII |                ismét útnak indultak, s ez a nap is fontosabb események
165 XXVIII|         legrövidebb utat választották; ez pedig Falkenhorston át vezetett.~-
166 XXVIII|               Csalódás-fokot is.~- Nem ez az a hegyfok, - kérdezte
167 XXVIII|         megérkezését kell lesnie?~- De ez az, kapitány, - felelte
168 XXVIII|              patakra nem emlékeztek.~- Ez a patak jobban hasonlít
169 XXVIII|          kellett tudniok a valót, mert ez a kétségbeejtő bizonytalanság
170 XXVIII|             legnagyobb rendben volt, s ez némileg megnyugtatta őket.~
171 XXVIII|                de különben a szigetnek ez a része is csöndes és nyugodt
172 XXVIII|           többiekkel, hogy mit láttak. Ez a mély, szinte halotti csönd
173 XXVIII|                  de kik laknak ott?... Ez a fontos kérdés!... Mert
174 XXVIII|                 De annak a jele volt-e ez, hogy a két család még a
175 XXIX  |             csónakjuk is van a parton!~Ez valószínű volt, mert az
176 XXIX  |              dönts elhamarkodásoddal .~Ez a határozott beszéd és a
177 XXIX  |            hallottak.~- Ágyúlövés volt ez? - kérdezte Ferencz meghökkenve.~-
178 XXIX  |      visszafojtani örömsikoltásukat.~- Ez nagyszerű véletlen! - suttogta
179 XXIX  |              ágyúlövéssel fogadják?...~Ez nagyon valószínű volt; s
180 XXIX  |                a kanócz parazsa volt-e ez?... S nem dördül-e el rögtön
181 XXX   |             miatt késik, de lassankint ez a hitök is megingott és
182 XXX   |         közepén épült magtárba tettek; ez volt egyszersmind a lakóházuk
183 XXX   |            felé, a hol ki is kötöttek.~Ez körülbelül két héttel ezelőtt
184 XXX   |              mégis partra szállhatnak; ez pedig végzetes lett volna
185 XXXI  |                az esetleges támadókat. Ez annál szükségesebb volt
186 XXXI  |          Mindnyájuk ajkán ott lebegett ez a szörnyű kérdés:~- Mi lesz
187 XXXI  |                rezzent föl Fritzcel.~- Ez puskalövés volt! - kiáltotta
188 XXXI  |                több golyó czélhoz ért. Ez a fogadtatás aligha volt
189 XXXI  |          töltést is: mi lesz velük?... Ez az idő pedig nemsokára bekövetkezik.~
190 XXXI  |       Mindnyájan a bástyához rohantak. Ez a támadás vadságra, elszántságra
191 XXXI  |              meghökkenve álltak meg.~- Ez ágyúlövés! - kiáltott föl
192 XXXI  |              őrült futásnak eredtek.~- Ez a «Licorne»! - kiáltott
193 XXXII |              gyarmatosok meg érkeznek; ez azért volt szükséges, hogy
194 XXXII |       Felsenheim szerény kápolnájában. Ez volt az első esküvő a szigeten,
195 XXXII |         Szabadulás-foknak neveztek el.~Ez a szigetnek a története,
196 XXXII |       feleségével és négy gyermekével. Ez a bátor, szorgalmas és értelmes
197 XXXII |                boldogsága teljes volt.~Ez idő szerint Új-Svájcz már