Fejezet

  1 I     |             Jön a tavasz! - Fritz és Jack. - Látogatás a Czápa-szigeten. - ~
  2 I     |       Sakál-patak partjára. Fritz és Jack már megelőzték és magukkal
  3 I     |           szép napunk lesz, - mondta Jack.~- Magam is azt hiszem,
  4 I     |               Hát aztán? - tudakolta Jack.~- Aztán, kedves fiam, -
  5 I     |       egy-két szabad óránk: menjünk, Jack! rajta, Feri!...~- Készen
  6 I     |              vagyunk! - kiáltott föl Jack - sőt én már érzem is, hogy
  7 I     |              Miről, apám? - kérdezte Jack csodálkozva.~- Arról, a
  8 I     |               Fritz?... s neked sem, Jack?... Feri? - kérdezte Zermatt
  9 I     |              itt a tavasz? - tréfált Jack.~- Ej, dehogy! - szólt közbe
 10 I     |          úgy-e, Ernő? - csipkelődött Jack.~Mert Ernőnek meg volt az
 11 I     |          évszak elmúltával, Fritz és Jack át szoktak csónakázni az
 12 I     |       kötelességünkről!... Jer csak, Jack: készítsük el a kaiakot
 13 I     |             ismerek, Ernő! - felelte Jack nevetve. - Szerinted, mivel
 14 I     |       Mindenesetre, - hagyta helyben Jack - éppen úgy, mint a haditengerészek
 15 I     |              igaza van! - helyeselte Jack. - És ha Felsenheim meg
 16 I     |      köszöntést; majd meglátva, hogy Jack egyenesen a patak kis kikötője
 17 I     |        szándékunk, Jenny! - viszonzá Jack vidáman megfordulva és megállva. -
 18 I     |              aggódjék, kedves Jenny. Jack csak tréfál... Nem mennek
 19 I     |         Jenny. - S mialatt Fritz meg Jack odajárnak a szigeten, Ernő,
 20 I     |            alatt megfőzöm az ebédet.~Jack levitte a kaiakot a Sakál-patak
 21 I     |       szegény hontalanok közé.~Ernő, Jack és Feri testvérüknek fogadták
 22 I     |              mentette meg az életét.~Jack méltó öccse volt Fritznek.
 23 I     |                Bánom is én - felelte Jack vállat vonva - legalább
 24 I     |            nincs!~- De hát a jövő... Jack!... a jövő?... - kérdezte
 25 I     |          Fritz.~- A jövő? - viszonzá Jack. - Nos, a jövő a jelen folytatása
 26 I     |            téved?...~- Igaz, - mondá Jack és elmosolyodott, mert tudta,
 27 I     |             Czápa-szigeten. Fritz és Jack első gondja volt meg vizsgálni
 28 I     |             Majd eladjuk, - viszonzá Jack.~- Hát azt hiszed, hogy
 29 I     |            Szó sincs róla! - felelte Jack - ha valaha eladjuk őket,
 30 I     |           nem idegenek! - erősködött Jack. - Mind svájcziak, csupa
 31 I     |           soha sem voltak gyarmatai, Jack: s alig hiszem, hogy ezentúl
 32 I     |            Hát mi?... - kiáltott föl Jack - hát mi nem vagyunk svájcziak?...
 33 I     |             a hazai zászlót.~Mialatt Jack a lobogóval bajlódott, Fritz
 34 I     |         Fritz.~- Készen! - kiáltotta Jack és hirtelen fölrántotta
 35 I     |            Ágyúlövés! - kiáltott föl Jack.~- Nem... - viszonzá Fritz -
 36 I     |           Hallgassunk csak! - mondta Jack halkan, a lélegzetét is
 37 I     |           már ágyúlövés! - ismételte Jack.~- És kelet felől lőttek!... -
 38 II    |        fölkiáltott:~- Nini! Fritz és Jack már indulnak is!~- Ilyen
 39 II    |        kérdezte Zermatt úr.~Fritz és Jack annyira kimerültek a nagy
 40 II    |              Nem azt, nem! - felelte Jack - nem a mi lövéseinket,
 41 II    |           kételkedhettek. Egyébiránt Jack is megerősítette bátyja
 42 II    |          üres beszéd! - vágott közbe Jack. - Jobb lesz, ha rögtön
 43 II    |      Falkenhorstra is, - tette hozzá Jack - sokkal jobban szemmeltarthatnók
 44 II    |             az őrködést, hogy Fritz, Jack, Ernő és Feri két-két óránkint
 45 II    |        lemondtak reményeikről. Ernő, Jack és Feri, a kik már zsenge
 46 II    |      megvárhatják, míg Zermatt úr és Jack a kaiakkal hazatér.~Ekkor
 47 II    |           pedig azt tanácsolta, hogy Jack és Fritz fessék be magukat
 48 II    |           őket a hajóra: de Fritz és Jack, bár most már meg voltak
 49 III   |               Fritz és én! - felelte Jack kaczagva, s elmondta az
 50 III   |      családjával a szigetre. Ernő és Jack Új-Svájczban maradnak szüleikkel.~
 51 III   |           búcsút a szigetnek, s erre Jack és Ernő két lövéssel feleltek
 52 IV    |         tömör sziklatömeg, a melyben Jack játék közben egy kis nyílást
 53 IV    |             dikén Zermatt úr, Fritz, Jack és Ernő elindultak a fölfedező
 54 IV    |             volt. Esténkint Fritz és Jack vadászni mentek, de nagyon
 55 IV    |             megfutott, magával vivén Jack golyóját, mely csak megsebezte,
 56 V     |          mint a kaiak közelebb jött, Jack fölkiáltott:~- Hiszen ez
 57 VI    |        fontos dologról tanácskozott, Jack vígan vadászgatott. Most
 58 VI    |         ellátnia a konyhát hússal és Jack, két kutyája, Braun meg
 59 VI    |       rendesen beleszólt Knipp is, a Jack szelídített majma, mely
 60 VI    |             rendesen a bivalyra ült, Jack pedig a struczot nyergelte
 61 VI    |                   Minek az? - mondta Jack. - Mivel úgy sincs piacz,
 62 VI    |           helyére tudtak szállítani.~Jack meg is sajnálta őket és
 63 VI    |           Hogyne! - sietett ráhagyni Jack - úgy-e, anyám?~- Ha akarjátok -
 64 VII   |         tiszteletére.~Egyszerre csak Jack fölkiáltott:~- Hát az állataink?...~-
 65 VII   |            kívánjunk nekik! - mondta Jack nevetve - s ha már nem lehet
 66 VII   |           virágokat szedett Ernővel, Jack pedig a madarakat hessegette,
 67 VII   |      szívesen bele is egyezett, csak Jack makacskodott egy kicsit...~-
 68 VII   |             ez a mostani? - kérdezte Jack.~- Nem az! - viszonzá Wolston
 69 VII   |          nevetve.~- Lám! - sóhajtott Jack színlelt szomorúsággal -
 70 VII   |            templomot! - kiáltott föl Jack - még pedig harangokkal!...
 71 VII   |            apám, - vágott közbe most Jack - én ugyan nem vagyok angol,
 72 VII   |           nagy sajkán! - tette hozzá Jack.~- Úgy van, - helyeselte
 73 VII   |              utazunk? - kiáltott föl Jack. - Még ma?...~- Miért nem
 74 VIII  |     kormányzott; Wolston úr, Ernő és Jack pedig a vitorlaköteleknél
 75 VIII  |         induljunk is! - kiáltott föl Jack.~- Bezzeg nem volt ily vállalkozó
 76 VIII  |          fogok gyalogolni! - felelte Jack, csöppet sem haragudva meg
 77 VIII  |             mondta Zermatt úr - hogy Jack még vállalkozóbb szellemű
 78 VIII  |              Fritz.~- Fritz? - szólt Jack vállat vonva - ő már nem
 79 VIII  |           nevetett Ernő - majd eljön Jack ideje is, mikor ő is családapa
 80 VIII  |               kedves Ernő - viszonzá Jack, s hol testvérére, hol Annára
 81 VIII  |       kilátást elzáró hegy gerinczén Jack volt az első. Álmélkodva
 82 VIII  |             a hegyet! - kiáltott föl Jack.~És balra mutatott, a hol
 83 VIII  |          Menjünk oda! - kiáltott föl Jack.~- Menjünk! - ismételte
 84 IX    |            láb hosszú halóriások is; Jack és Ernő nagyon szerettek
 85 IX    |     rikácsolva szeldelték a levegőt. Jack minduntalan rájuk akart
 86 IX    |             hajózást. Egyszerre csak Jack, a ki figyelmesen vizsgálta
 87 IX    |           ijedten kérdezte:~- Mi az, Jack?... Talán embereket látsz
 88 IX    |            nem!... oh nem! - felelte Jack. - Igaz ugyan, hogy ezeknek
 89 IX    |           Ernő.~- Úgy van! - felelte Jack - s így távolról nagyon
 90 IX    |              folyó!... - kiáltott le Jack az árboczról, a hová fölmászott,
 91 IX    |          közt kanyargó folyó, melyet Jack megpillantott.~A hajót egyenesen
 92 IX    |           valahol szirt az útjukban, Jack pedig az árboczról vizsgálódott.
 93 IX    |              először léptek rá. Most Jack ugrott ki először a csónakból,
 94 IX    |          lakni is? - kíváncsiskodott Jack.~- Szó sincs róla! - tiltakozott
 95 IX    |             ellenében? - kételkedett Jack.~- Föl, ha megvárjuk a tengerdagályt...~-
 96 IX    |       csinálunk? - türelmetlenkedett Jack.~- Körüljárjuk az öblöt,
 97 IX    |              Zermatt úr, Wolston úr, Jack és Ernő elindultak fölfedező
 98 IX    |           miért épen itt? - kérdezte Jack, a ki nem nagyon örült annak,
 99 IX    |  telepedjenek le itt! - kiáltott föl Jack. - Ezt a földet szívesen
100 X     |         megkezdődött a tengerdagály. Jack már kora hajnalban vadászni
101 X     |          fürjet hozott haza.~Mihelyt Jack a födélzeten volt, rögtön
102 X     |              ez megtörténik, - szólt Jack - ajánlom, hogy vessünk
103 X     |       Montrose-folyón, Zermatt úr és Jack pedig gyalog kutatják át
104 X     |            sziklás hasadékok közt.~- Jack ugyan jól tette, hogy nem
105 X     |              szép és termékeny volt; Jack vadászott is: egy antilopot,
106 X     |            nélkül ért az öbölbe, bár Jack néhányszor látni vélt egy-egy
107 X     |              tehát, hogy Zermatt úr, Jack és Ernő egymás kezéből vették
108 XI    |           foltoztak, vagy hallgatták Jack tréfáit, a ki gyakran segített
109 XI    |              Fokvárosban? - kérdezte Jack.~- Még akkor is legkésőbb
110 XI    |      szükséges szerszámot készített; Jack pedig, mihelyt kissé derült
111 XI    |              napon tehát Zermatt úr, Jack, Ernő és Wolston úr kimentek
112 XI    | tizenharmadik éve lakott a szigeten. Jack is egészen oda volt; máskor
113 XI    |              volt ez? - kiáltott föl Jack.~- Semmi esetre sem égzengés -
114 XI    |        segíthetnénk rajtuk? - mondta Jack.~- Sehogy - felelte Zermatt
115 XI    |         Czápa-szigetre! - tanácsolta Jack. - És lőjünk: hátha feleletet
116 XI    |         bírta megmozdítani az orkán.~Jack rögtön beledugta a kanóczot
117 XI    |          kivenni: majd újra töltjük.~Jack bedugta a töltő-vesszőt...
118 XII   |            kitűnő állapotban voltak.~Jack eljárogatott lesre a Hattyú-tóhoz,
119 XII   |       úszkáltak a vízen. Persze hogy Jack nem kímélte a puskaport,
120 XII   |       harminczszoros magot is adott. Jack szórakozásképen folyton
121 XII   |         Lesz-e tornya is? - kérdezte Jack.~- Lesz bizony: még harangja
122 XII   |          hölgyekre és Wolston úr meg Jack és Ernő, hárman átkutatják
123 XII   |             a ki elviszi? - nevetett Jack.~- Itt van ni! - mutatta
124 XIII  |       azokból a foglyokból, melyeket Jack útközben lőtt. Kenyerük
125 XIII  |           meg.~- Már? - kiáltott föl Jack, a ki ép úgy nem volt fáradt,
126 XIII  |                 Helyes, - jegyzé meg Jack; - de előbb ebédeljünk,
127 XIII  |          elaludtak tehát s hajnalban Jack volt az első, a ki fölébredt.
128 XIII  |           lett a vad is: szerencsére Jack elejtett egy fiatal antilopot,
129 XIII  |    árnyékában telepedtek le. Mialatt Jack megsütötte az antilop egyik
130 XIII  |              nézett Ernővel. Ezalatt Jack a vacsorát készítette el.
131 XIII  |             nagy nap! - kiáltott föl Jack másnap reggel, mikor már
132 XIII  |      Megindultak tehát fölfelé: elöl Jack, utána Ernő, leghátul Wolston
133 XIII  |           után az örökké türelmetlen Jack fölugrott és neki iramodva
134 XIV   |       lezuhanással fenyegették őket.~Jack, a ki elöl járt, előbb gondosan
135 XIV   |           ügyeltek, hogy mindenütt a Jack nyomába lépjenek.~A három
136 XIV   |             embert» megpillantották.~Jack, a kit vadász-szenvedélye
137 XIV   |         zuhanna!~- Igaz, - sóhajtott Jack és megadással vállára vetette
138 XIV   |               délután két óra tájban Jack fölért a csúcsra, a czukorsüveg
139 XIV   |            elég nagy, - jegyezte meg Jack.~- Sok igen nevezetes sziget
140 XIV   |           Szerencse bizony! - mondta Jack - mert itt alighanem éhen
141 XIV   |          kövekkel körülbástyázták és Jack meg Ernő úgy beékelték egy
142 XIV   |           habozva.~- Mit? - kérdezte Jack.~- Füstöt, amott a folyón
143 XIV   |                Az ám! - kiáltott föl Jack is arra nézve - az ott vitorla!...~-
144 XIV   |              Licorne! - kiáltott föl Jack - csak október közepére
145 XIV   |              Licorne! - kiáltott föl Jack.~- Nem az, - viszonzá Ernő,
146 XIV   |           Sebaj! - vigasztalta magát Jack. - Majd megjön a Licorne
147 XIV   |            Zermatt-csúcs tetejére és Jack két puskalövéssel üdvözölte
148 XV    |                Wolston úr tanácsa. - Jack!~Ugyanaz nap este Zermatt
149 XV    |      megérezték volna gazdáikat, sem Jack puskáját nem hallották,
150 XV    |         Wolston úr és Ernő...~De hát Jack?... Bizonyára csak elmaradt
151 XV    |             futottak hozzájuk.~- Hát Jack? - kérdezte Zermattné.~Sem
152 XV    |              kérdezte Zermattné.~Sem Jack, sem Falb, a kutyája nem
153 XV    |      hajnalban elindultak, még pedig Jack tanácsára kelet felé, mert
154 XV    |            az anya, meg egy kicsike.~Jack, a ki már régóta szeretett
155 XV    |         eredt a kutyájával együtt.~- Jack!... Jack!... - kiabált utána
156 XV    |        kutyájával együtt.~- Jack!... Jack!... - kiabált utána Wolston
157 XV    |           Wolston úr.~- Jöjj vissza, Jack!... jöjj vissza!... kiabált
158 XV    |                  kiabált Ernő is.~De Jack se látott, se hallott, csak
159 XV    |           durranást nem hallottak... Jack talán nem akart lőni?...
160 XV    |              nagy tüzet raktak, hogy Jack esetleg megláthassa és odatalálhasson.
161 XV    |     Felsenheimba, a még ma induljunk Jack keresésére. Mivel a tengerpart
162 XV    |         rögtön szaladva érkezett meg Jack és anyja karjaiba borult.~-
163 XV    |               A vademberek - felelte Jack - kikötöttek a szigeten!~ ~
164 XVI   |                        XVI. FEJEZET.~Jack elbeszélése. - A rengeteg. -
165 XVI   |             hazáig futottam!~Ez volt Jack kalandja; és most, hogy
166 XVI   |              a korvett ágyúlövéseit. Jack 20-án fölnyergelte az onagrát,
167 XVI   |              ezt a partot elnevezték Jack elbeszélése óta.~De a vademberek
168 XXVII |          négy hónappal Wolston úr és Jack is jártak, midőn a Zermatt-csúcsot
169 XXVIII|          hallják-e a folyton vadászó Jack puskájának durranását, vagy
170 XXIX  |            rév felé.~- Hátha Ernő és Jack? - suttogta Jenny, a kinek
171 XXIX  |            úr, Wolston úr, Ernő, meg Jack ott voltak és karjaikba
172 XXX   |        második hetében történt, hogy Jack egyik kirándulása alkalmával
173 XXX   |             senkit sem, mert a mióta Jack, az elefántok üldözése közben,
174 XXX   |     kísértette a partra szállást; de Jack és Ernő néhány jól irányzott
175 XXXI  |              Harry Gould kapitány és Jack fölváltották az ágyúk mellett
176 XXXI  |          minden nap, - felelte Ernő.~Jack hirtelen fölkapta a messzelátóját
177 XXXI  |      Szerencsés utat! - kiáltott föl Jack, sipkáját a levegőbe hajítva.~
178 XXXI  |           számosabban jönnek vissza.~Jack alig tudott hová lenni örömében;
179 XXXI  |             az ágyú-telepet őrizték, Jack, Ernő, Ferencz és John Block
180 XXXI  |        gazembereknek! - kiáltott föl Jack, a ki éppen e perczben jelent
181 XXXI  |            várták őket, míg Fritz és Jack égő kanóczcal álltak az
182 XXXI  |                 Szerencsére Fritz és Jack közibük kartácsoltak, s
183 XXXI  |            az alant tolongó vadakat. Jack és Fritz karabélyaik tusával
184 XXXI  |              került. Fritz, Ferencz, Jack és Harry Gould kapitány
185 XXXI  |        Ferencz.~- Hajrá! - harsogott Jack.~S az ágyúlövéstől megdöbbent
186 XXXI  |        kiáltott föl a vitorlamester.~Jack, mint a macska, hirtelen
187 XXXI  |                Menekülnek! - felelte Jack, lemászva az árboczról.~
188 XXXII |         bántották, sőt Zermatt úr és Jack pár nap alatt összefogdosták