Fejezet

  1 I     |            Jer csak, Jack: készítsük el a kaiakot és menjünk...
  2 I     |          Angliában: de hogyan jusson el oda, ha csak valami hajó
  3 I     |              a tél nem pusztította-e el őket. A szigetnek az a része,
  4 II    |              Feri - hogy nem hagyott el bennünket, hanem segedelmünkre
  5 II    |             tudja, nem késtünk-e már el? - aggodalmaskodott Jenny.~-
  6 II    |           rendbe hozza, s azon indul el, de erről a tervéről is
  7 II    |            áradt, s kevés híja, hogy el nem tépte a Család-hidat
  8 II    |            hogy az orkán nem tépte-e el a csónak és a kaiak köteleit.~
  9 II    |              tudja, mennyi idő múlik el, míg ismét alkalma lesz
 10 II    |             mondta, hogy ő maga megy el Jackkal, Fritz meg maradjon
 11 II    |            őket, s Fritznek mindjárt el kell vinnie az egész családot
 12 II    |     legénysége előtt.~Ezt a tanácsot el is fogadták. A két testvér
 13 III   |               1816 áprilisban hagyta el Sydney kikötőjét, s parancsnokának,
 14 III   |             a munkához.~Két nap telt el így, midőn október 10-dikén
 15 III   |              három ágyúlövés dördült el a Licorne födélzetén.~Ennél
 16 III   |            szerelve, nem indulhatott el az ágyúlövés után; várta
 17 III   |         ismét több ágyúlövés dördült el a szigetnek ama felén, a
 18 III   |            már vagy tíz éve pusztult el. Az angolok álmélkodva hallgatták
 19 III   |             Mi Új-Svájcznak neveztük el, - felelte Zermatt úr -
 20 III   |              hajnal felé szunnyadtak el egy kissé.~Reggel aztán
 21 III   |              következőket határozták el.~A Wolston-házaspár, idősebb
 22 IV    |            találhattak volna; legott el is foglalták téli szállásnak,
 23 IV    |           gyöngyöket.~Ennyit mondott el Fritz az utazásáról; de
 24 IV    |        két-háromszáz mérföldnyire is el szokott kalandozni a lakóhelyétől.~
 25 V     |              pár nappal előbb indult el, mint Montrose ezredes,
 26 V     |         melyet fiatal korában fogott el, s ennek a lábára kötötte
 27 V     |           kettőjüket nem bírta volna el. Elhatározták tehát, hogy
 28 V     |       jeladásul kisüti a pisztolyát. El is indult, de alig távozott
 29 VI    |              ki bizonyára nem hagyja el leányát, sőt velük jön James
 30 VI    |             Felsenheimban nem férnek el mindnyájan.~Kirándulásaik
 31 VI    |           Ekkor már három hónap telt el a Licorne elutazása óta.
 32 VI    |        ezredessel is, a ki bizonyára el fogja kísérni leányát és
 33 VI    |            új otthonukba...~Így telt el az 1816-dik év, mely gazdag
 34 VII   |             ajánlta, hogy sétáljanak el Falkenhorstba: - az egész
 35 VII   |         Tizenegy óra tájban indultak el, azzal a szándékkal, hogy
 36 VII   |           hogy nem is mehettem volna el.~- Ez mind igaz lehet, -
 37 VIII  |     mindnyájan aggódtak, hogy végkép el is áll, a mi nagy baj lett
 38 VIII  |              étvággyal fogyasztottak el. Mikor megreggeliztek, Wolston
 39 VIII  |              túl széles völgy terült el, melyet valószínűleg a sziget
 40 IX    |          pedig magas hegyláncz zárta el a szemhatárt.~Ernő mindjárt
 41 IX    |            is. - Mi soha sem hagyjuk el azt a helyet, melyet maga
 42 IX    |             a folyónak...~- Nevezzük el Anna-folyónak! - ajánlta
 43 X     |         hegyláncz aljában kanyarodik el, - jegyezte meg Wolston
 44 X     |             jobban nyugatnak hajlott el, úgy hogy most már valószínű
 45 X     |           vége lesz és nem juthatunk el odáig - mondta Ernő.~- Valóban
 46 X     |             dagály, azért határozzuk el, hogy horgonyt vetünk-e,
 47 X     |          mindenféle szárnyast ejtett el.~Ebéd után mind siettek
 48 X     |      hátralevő része kellemesen telt el. Az Elisabeth gyorsan haladt
 49 XI    |             év október 20-dikán ment el: ez tehát kerek kilencz
 50 XI    |      ellobbant - de az ágyú nem sült el.~- Bizonyosan nedves lett
 51 XII   |         ritkább fajta állatot ejtett el; sötétbarna szőrű, szamár
 52 XII   |         láthattak; ezért is nevezték el «Prospect-Hill»-nek.~Szeptember
 53 XII   |             együtt maradni.~Mindjárt el is határozták, hogy a kis
 54 XII   |            sziklaszorosnál búcsúznak el tőlük.~Szeptember 25-dikén
 55 XII   |            észre. Puskával hajtották el a falánk, pusztító állatokat,
 56 XII   |             bástya most félig-meddig el volt rongálva. Úgy látszott,
 57 XIII  |             Arabs-toronynak nevezett el.~Innen egyenesen a Medve-barlangnak
 58 XIII  |             czukornád-bozótok zárták el az utat, melyeket meg kellett
 59 XIII  |           Jack a vacsorát készítette el. Találtak is egy barlang-féle
 60 XIV   |             a...» - Hogy is nevezzük el ezt a sziklacsúcsot? - kérdezte
 61 XIV   |       eredményét majd szóval mondjuk el. Szerető fiatok Ernő.»~Kivették
 62 XV    |          roppant tömegben özönlötték el a Sakál-patak torkolatát,
 63 XV    |              Nehéz szorongásban telt el az éjszaka, s a várt kirándulók
 64 XV    |      tengerpart közelében vesztettük el őt, legczélszerűbb lesz,
 65 XV    |               ha a sajkával indulunk el, s fölvitorlázva egész a
 66 XV    |    torkolatáig, mindjárt ott kezdjük el a kutatást. Így két nappal
 67 XV    |         hajnalban indulhassanak.~Még el sem végezték az előkészületeket,
 68 XVI   |         lakott, s aztán így beszélte el kalandjait:~- Mikor a három
 69 XVI   |              könnyelműséget követtem el, mikor megszöktem tőlük!...~-
 70 XVI   |            hogy a kis épület egészen el volt szigetelve a barlangtól,
 71 XVI   |        díszítették föl.~Így érkezett el október 15-dike: évfordulója
 72 XVI   |      mozogtak; ha nem is hagyták még el a szigetet, úgy látszott
 73 XVII  |               Megdöbbenve hallgattak el mindketten, s a néma éjszakában
 74 XVII  |              le helyére. Órák teltek el a dermesztő, kétségbeejtő
 75 XVII  |         átkozott szélcsendből vigyen el bennünket.~Félóra múlva
 76 XVIII |              október 20-dikán indult el Új-Svájczból Angliába. Az
 77 XVIII |        hónapi utazás után, juthatott el Fokvárosba, a hol egy hetet
 78 XVIII |           húga ezen a hajón indultak el Ausztráliából. De mekkora
 79 XVIII |     bátyjánál és könnyezve búcsúzott el Jennytől, a kit Wolstonné
 80 XVIII |             felé. Egymás után hagyta el Szent Ilona, Ascension szigetét,
 81 XVIII |              életét, s ezért veszett el...~Hiába akarták vigasztalni:
 82 XIX   |       értesült. Megtört szívvel ment el utolsó hadjáratára, a melyből
 83 XIX   |     Új-Svájczban, hanem egyáltalában el sem jut oda. És ha a «Licorne»
 84 XIX   |       tengerbe vesztek.~Egy hét múlt el azóta, a mióta Robert Borupt
 85 XIX   |          hozzá Ferencz.~- Eresszétek el! - kiáltott Robert Borupt.~
 86 XX    |           lankad, s alighanem végkép el is csöndesül.~- Akkor evezni
 87 XXI   |              alattunk, s nem is nyel el bennünket. Holnap aztán
 88 XXI   |            Az éjszaka nyugodtan telt el. Másnap már kora hajnalban
 89 XXI   |             én majd a tyúkokat fogom el.~És Ferencz segítségével
 90 XXII  |        éjszaka nagyon nyugodtan telt el. Nem kellett félniök sem
 91 XXII  |              mely téged ért: de hidd el, engem kétszerte lever az,
 92 XXII  |           megmászását.~Több nap telt el így, s a kapitány lassankint
 93 XXIII |               hogy nem pusztította-e el a vihar a teknősbékákat
 94 XXIII |           szabadulásra.~Két hét telt el, a mióta a sajkát a vihar
 95 XXIII |            csak John Blocknak árulta el, s deczember 7-én reggel
 96 XXIII |          azzal a szándékkal indultak el hazulról, hogy megkísértik
 97 XXIII |     megbetegszik?...~Így következett el deczember utolsó hete, s
 98 XXIII |             mely óriási távolságokra el szokott kalandozni szülőföldjétől.
 99 XXIII |      fölújította szívükben.~Így telt el az 1817-ik esztendő, melynek
100 XXIII | boldogtalanokra; szomorúan búcsúztak el Szilveszter estéjén a régi
101 XXIV  |           széltől bevert vízpárákban el ne gémberedjenek, - mivel
102 XXIV  |              a vitorlamester végezte el; szorgalmasan vadászott
103 XXIV  |              más-más irányban indult el az eltévedt gyermek keresésére.
104 XXV   |             tömör gránit-tömeg zárta el útjukat, s midőn vagy ötven
105 XXV   |           mióta hullott alá és zárta el a folyosó bejáratát.~- Bontsuk
106 XXV   |          szédületes magasban vesztek el, 5-6 láb széles kanyargós
107 XXV   |         szíve mélyén, s ezért rögtön el is határozták, hogy mit
108 XXV   |           csak két-három férfi indul el megnézni, hová vezet a sziklaszoros,
109 XXV   |            meredek sziklafal zárja-e el a leereszkedés útját?...~
110 XXV   |        eljutottak, nem mulaszthatták el, hogy elmenjenek a fönsík
111 XXVI  |             csöndben, nyugodtan telt el.~- Annyi bizonyos, hogy
112 XXVI  |            távoznak innen, míg a köd el nem oszlik, s meg nem bizonyosodhatnak
113 XXVI  |          megy!~Nagy szomorúság fogta el mindnyájukat; ez a csekélynek
114 XXVII |        leszünk Felsenheimban!~- Csak el ne fogyjon addig az eleségünk! -
115 XXVII |            földjétől: - így nevezték el Felsenheim környékét: -
116 XXVII |           aztán mozdulatlanul terült el a földön. Közben John Block
117 XXVII |           életemben, de egy sem bánt el velem úgy, mint ez az átkozott
118 XXVII |       erdőből.~Termékeny mező terült el szemeik előtt. Az őserejű
119 XXVII |      fontosabb események nélkül telt el. Dél felé egy gyors futású,
120 XXVIII|      kényelmes, árnyas úton indultak el és másfél óra múlva, körülbelül
121 XXVIII|          csak azért nem pusztították el, mert nem akadtak rá?...~
122 XXVIII|              termékeny síkság terült el, melyet a Falkenhorst-patak
123 XXVIII|   fölkiáltott:~- Nem! nem menekültek el a szigetről!... Jele, hogy
124 XXIX  |           kínzó aggodalmak közt telt el. Fritz és a vitorlamester
125 XXIX  |            hát ők hogyan juthatnának el oda?... Ah, ha mertek volna
126 XXIX  |           Fritz és John Block mentek el a parthoz, Ferenczet pedig
127 XXIX  |         volt-e ez?... S nem dördül-e el rögtön a végzetes lövés,
128 XXX   |              öröme, Fritznek mindent el kellett beszélnie, hogy
129 XXX   |         töltötte. Tizenöt hónap múlt el a «Licorne» távozása óta,
130 XXX   |         közben, a vadak foglya lett, el voltak rá készülve, hogy
131 XXXI  |  természetesen beszélgetve töltötték el. Annyi mondanivalójuk volt,
132 XXXI  |             mellett nem mulasztották el az őrködést sem, s hajnalig
133 XXXI  |            hogy a tengerdagály vitte el a csónakjukat...~- Mindegy, -
134 XXXI  |          tanyát, akkor aligha mennek el egyhamar... Oh, hogy ezek
135 XXXI  |            nap múlva az ő ágyúi űzik el ezeket az ördögöket...~-
136 XXXI  |          intézkedést nem hanyagoltak el; mint rendesen, e napon
137 XXXI  |            két új puskalövés dördült el, ugyan abból az irányból,
138 XXXI  |             Hét-nyolcz lövés dördült el, melyet vad fájdalomkiáltások
139 XXXI  |      puskaport és golyót lövöldöztek el; készletük már fogytán volt,
140 XXXI  |            tuczat számra süvöltöttek el fejük fölött a kilőtt nyilak,
141 XXXI  |       pillanatban több lövés dördült el egymás után. A «Licorne»
142 XXXII |           legelésztek és nem szöktek el, bár a vadak szabadon bocsátották
143 XXXII |               Még három hét sem múlt el a «Licorne» megérkezése
144 XXXII |           Szabadulás-foknak neveztek el.~Ez a szigetnek a története,
145 XXXII |      küzdelmük jutalma nem is maradt el. A borúra derű következett,