Fejezet

  1 I     |         utánuk ment, Ernő azonban, a ki szeretett lustálkodni, még
  2 I     |           dolgunk. Délután, például, ki akarok rándulni Falkenhorstba,
  3 I     |        dehogy! - szólt közbe Ernő, a ki épp most ért oda, s még
  4 I     |       szorított a fiatal leánnyal, a ki mosolyogva fogadta a köszöntést;
  5 I     |            Jennyt... meg az apját, a ki azt hiszi, hogy leánya is
  6 I     |            alig néhány fát döntöttek ki. A sövény-kerítés, melybe
  7 I     |            állatok elég jól teleltek ki, mert a kerítésen belül
  8 I     |              mégis kivándoroltunk!~- Ki ám, mert kényszerítve voltunk
  9 II    |           akartak menni, de Jenny, a ki messzelátóval vizsgálta
 10 II    |            siettek, a hol a kaiaknak ki kellett kötnie. Negyedórai
 11 II    |           volt a béke közvetítője, a ki megint összhangot, szeretetet
 12 II    |           északról délnek húzódik.~- Ki tudja, nem késtünk-e már
 13 II    |          ausztráliai pápuák kötöttek ki a keleti parton... de az
 14 II    |           magam megyek, - jelentette ki Zermatt úr - s mielőtt szóba
 15 II    | megdagasztotta a Sakál-patakot, hogy ki is áradt, s kevés híja,
 16 II    |           még a lábukat sem tehették ki a lakásból.~Oh, milyen szomorú
 17 II    |      viszontlássa szeretett apját! S ki tudja, mennyi idő múlik
 18 II    |                kiáltott föl Jenny, a ki már maga is szeretett volna
 19 III   |             még egy fia is, James, a ki ekkor a Fokvárosban lakott
 20 III   |               Littlestone hadnagy, a ki épen a födélzeten sétált,
 21 III   |        esztendei szorgalmas munkával ki tudott erőszakolni ezen
 22 III   |               csak Jennyre nézett, a ki némán lehajtotta a fejét.~
 23 III   |            kisebbik Wolston-leány, a ki Fokvárosba utazik a bátyjához,
 24 IV    |           engemet, szerencsétlent, a ki ott szenvedek a Füstölgő-Sziklán».~
 25 IV    |          nagyon fölizgatta ez a hír. Ki az a szerencsétlen, s vajjon
 26 IV    |            kelet, s meglehet, hogy a ki írta, már régen meg is halt.
 27 V     |        William Montrose őrnagynak, a ki az indiai hadseregben szolgált.
 28 V     |          őrnagyot ezredessé nevezték ki, azzal a paranccsal, hogy
 29 V     |          Dorcas hajó parancsnokát, a ki Londonba indult, hogy vigye
 30 V     |              kiszállt, s alig lépett ki a parti bokrok közül, mikor
 31 V     |        gondolt Montrose ezredesre, a ki bizonyára kétségbeesve siratja
 32 VI    |           jön Montrose ezredes is, a ki bizonyára nem hagyja el
 33 VI    |          aggasztotta Wolston urat, a ki egy napon, október 9-dikén,
 34 VI    |              száz szágópálmát vágtak ki; a belét gondosan kiszedték,
 35 VI    |        vízemelő gépet. Wolston úr, a ki nagyon ügyes gépészmérnök
 36 VI    |            Montrose ezredessel is, a ki bizonyára el fogja kísérni
 37 VII   |             boldogok voltak. Ernő, a ki verseket is szokott irogatni,
 38 VII   |           üdvözölte Wolston Annát, a ki elpirult örömében és boldogságában,
 39 VII   |           megépítjük is a templomot, ki lesz a papunk?~- Hát Ferencz,
 40 VIII  |             az utasok hiába hajoltak ki a sajkából, nézve, keresve, -
 41 IX    |               Egyszerre csak Jack, a ki figyelmesen vizsgálta a
 42 IX    |                 mondta Zermatt úr, a ki ez alatt messzelátóval vizsgálta
 43 IX    |          léptek rá. Most Jack ugrott ki először a csónakból, aztán
 44 IX    |              itt? - kérdezte Jack, a ki nem nagyon örült annak,
 45 IX    |            maga a Gondviselés jelölt ki számunkra.~Hat óra tájban
 46 X     |       Wolston úr - de szálljunk csak ki; hátha a vízesés mögött
 47 X     |            megkerülte. Wolston úr, a ki a hajó orrában állt, gondosan
 48 X     |           Ernő egymás kezéből vették ki a messzelátót, de egyikük
 49 XI    |          hogy vízmentes ruhák nélkül ki sem lehetett lépni a házból.~
 50 XI    |           hallgatták Jack tréfáit, a ki gyakran segített nekik a
 51 XI    |          évszakban is. Wolston úr, a ki a lakatossághoz és kovácsmesterséghez
 52 XI    |            határozottan.~Alig mondta ki a szót, megint egy dörrenés
 53 XI    |           kiáltott föl Wolston úr.~- Ki... mindkettőt!...~- És kicsoda?~-
 54 XII   |             Itt is sok dolguk akadt; ki kellett javítani a kerítéseket,
 55 XII   |    gyapot-cserjék is szépen teleltek ki; a Hattyú-tó környékén fekvő
 56 XII   |            rajzolgatott... hogy mit, ki sem találná az ember!~A
 57 XII   |            volna az ültetvényeket: s ki tudja, vajjon Felsenheimot
 58 XII   |           valamennyien együtt mentek ki a hegyszoroshoz és érzékeny
 59 XII   |           írunk!~- S hol a postás, a ki elviszi? - nevetett Jack.~-
 60 XIII  |                 kiáltott föl Jack, a ki ép úgy nem volt fáradt,
 61 XIII  |       kényelmes fekvőhelyet kerestek ki és nagy tüzet gyújtottak.
 62 XIII  |       hajnalban Jack volt az első, a ki fölébredt. Rögtön útnak
 63 XIII  |           különösen Wolston úrnak, a ki nem volt sem oly fiatal,
 64 XIII  |               elkiáltotta magát:~- A ki szeret, kövessen!~- Mutassuk
 65 XIV   |            fenyegették őket.~Jack, a ki elöl járt, előbb gondosan
 66 XIV   |        felében emelkedett és Ernő, a ki értett valamit a terület-
 67 XIV   |           egy sziklacsúcs emelkedett ki a tengerből, vagy négy mérföldnyire
 68 XV    |          aztán három elefánt bukkant ki a kis tisztásra: két meglett,
 69 XV    |             meg egy kicsike.~Jack, a ki már régóta szeretett volna
 70 XVI   |          vitték be szegény Jackot, a ki majd összerogyott az éhségtől
 71 XVI   |               Négy sötét alak ugrott ki a sűrűből... nem majmok,
 72 XVI   |             valamennyien és pirógáik ki voltak húzva a partra.~-
 73 XVI   |          vagy harmincz darab! - tört ki az erdőből, a kis patak
 74 XVI   |           melyre a visszaérkezése is ki volt tűzve. De sem ezen,
 75 XVI   |             tette hozzá Wolston úr - ki tudja, elindulhatott-e a
 76 XVII  |             halk hangon.~Az egyik, a ki a kormányt tartotta, negyven
 77 XVII  |            egy öt éves kis fiú is, a ki időnkint föl-föl sírt, s
 78 XVIII |               Montrose ezredesről, a ki bizonyára végtelenül fog
 79 XVIII |       födélzeten! Megölelte húgát, a ki bemutatta neki a két Zermatt-testvért,
 80 XVIII |          Montrose ezredes leányát, a ki, úgy reméljük, szintén visszajön
 81 XVIII |      szigetére, én lennék az első, a ki kereskedelmi összeköttetést
 82 XVIII |              Jenny Montrose és Fritz ki nem fogytak a sziget szépségeinek,
 83 XVIII |             nagynénjéhez fordulni, a ki bizonyára mindent tudott.~
 84 XIX   | megbarátkoztak a hajó káplánjával, a ki ismerte Montrose ezredest,
 85 XIX   |           Littlestone kapitánytól, a ki megígérte, hogy siettetni
 86 XIX   |           Nyomorultak! nem kerülitek ki a földi igazságszolgáltatást!~-
 87 XX    |       kellett. De a három férfi, bár ki volt éhezve, elcsigázva,
 88 XX    |         küldhet nekünk is valakit, a ki megszabadít bennünket.~De
 89 XX    |      szárazföld mely irányban terjed ki a sziklafal háta mögött.~
 90 XXI   |             odament John Blockhoz, a ki a hajó farán ült, s halkan
 91 XXI   |            szelek vetették partra, s ki tudja, hány száz év óta
 92 XXI   |              is! - mondta Ferencz, a ki szintén megízlelte.~A kutatóknak
 93 XXI   |          felé. De a vitorlamester, a ki ismerős volt ezeken a tengereken,
 94 XXI   |          buczkákat.~- Ön csak szedje ki a tojásokat, - mondta John
 95 XXII  |              sem vademberektől: hisz ki is járt volna ezen a kopár,
 96 XXII  |              Fritz épen ekkor lépett ki a barlangból.~- Ne menjünk
 97 XXII  |             reménylem, hogy Isten, a ki eddig segített rajtunk,
 98 XXII  |        fogunk, Isten nevében...~- És ki Istenben bízik, nem csalatkozik -
 99 XXII  |          szólt most közbe Ferencz, a ki észrevétlenül jött oda hozzájuk.~
100 XXII  |       vitorlamester is, Jamesszel, a ki utána ment: megint hoztak
101 XXII  |          áramlata elragadja Fritzet: ki fogja akkor megmenteni?~
102 XXII  |     egyiküknek sem volt fegyverük: s ki tudja, milyen veszedelmekkel
103 XXII  |            tompa morajlással csaptak ki a partra, s már-már nyaldosták
104 XXIII |            szót súgott Ferencznek, a ki mindjárt vele ment. A derék
105 XXIII |             Öt erős férfi van itt, a ki mindent megtesz, hogy megszabaduljunk.~-
106 XXIV  |          honnan napokig sem jöhetnek ki.~Az albatrosz, mely hamarosan
107 XXIV  |       férfiak pedig fölváltva mentek ki az éjszakába, figyelve,
108 XXIV  |              alább hagyott. Fritz, a ki a barlang hátulsó felében,
109 XXV   |       vitorlamester ijedten rohantak ki.~- A villám itt csaphatott
110 XXV   |          John Block futtában.~De még ki sem értek, midőn Jenny,
111 XXV   |            kiáltott be John Block, a ki már kiért a szabadba: -
112 XXV   |         lecsillapult, még nem derült ki az idő. A kapitány első
113 XXV   |        sziklatörmelék alkotja, mely, ki tudja, mióta hullott alá
114 XXV   |         folyosó bejáratát.~- Bontsuk ki! - szólt a kapitány izgatottan.~
115 XXV   |             tett nyíláson Fritz bújt ki először; társai nyomon követték.~
116 XXV   |       előttük állt?~- Akárhová, csak ki a börtönünkből! - kiáltott
117 XXV   |         indulni fognak!~Ha nem érnek ki a sziklahasadékból és nem
118 XXV   |              Jenny, Doll és Suzan, a ki kézen fogva vezette a kis
119 XXVII |             hegy lábához és Fritz, a ki a kis csapat élén járt,
120 XXVII |         Tizenegy óra tájban Fritz, a ki szokása szerint ismét elöl
121 XXVII |            kérdezte aggódva Jenny, a ki épen akkor ért oda.~- Oh,
122 XXVIII|          mely tárva-nyitva állt, sőt ki volt rángatva a sarkaiból
123 XXVIII|         elmenekültek a szigetről?...~Ki tudott volna megfelelni
124 XXVIII|               E pillanatban Jenny, a ki eddig messzelátóval vizsgálódott,
125 XXIX  |            teendők felől.~Ferencz, a ki leghevesebb és legizgatottabb
126 XXIX  |       ketten-hárman, hogy megtudjuk, ki lakik ott.~- Induljunk tehát! -
127 XXIX  |         verandára, s óvatosan néztek ki a lombok közül a tengerre,
128 XXIX  |             menekülnek...~- De ugyan ki üldözi őket? - kérdezte
129 XXIX  |         Jenny.~- Úszva! - jelentette ki Ferencz. - Csakis úszva
130 XXX   |        Sírtak, nevettek örömükben, s ki sem fogytak a vigasságból,
131 XXX   |    Sakál-patak torkolata felé, a hol ki is kötöttek.~Ez körülbelül
132 XXXI  |            mondanivalójuk volt, hogy ki sem fogytak belőle. Mind
133 XXXI  |             forrás vize sohasem apad ki, fegyverünk és puskaporunk
134 XXXI  |           nem maradnak itt örökre?~- Ki tudja? - aggódott Zermatt
135 XXXI  |             hogy a vadak előbb-utóbb ki fognak kötni a szigeten,
136 XXXI  |           mennek, - szólt Ferencz, a ki messzelátón nézte őket.~-
137 XXXI  |         akkor felköltötte Fritzet, a ki fölváltotta. Két óra tájban
138 XXXI  |             óra tájban a kapitány, a ki nagyon éber alvó volt, egyszerre
139 XXXI  |                 kiáltott föl Jack, a ki éppen e perczben jelent
140 XXXI  |                 Éppen akkor kötöttek ki az éjszak-keleti sziklák
141 XXXI  |           annak a pár vadembernek, a ki megmenekült, bizonyára örökre
142 XXXII |              sem föl nem dúlták, sem ki nem fosztották Felsenheimot.
143 XXXII |  kormányzójának Zermatt urat nevezte ki. Egyúttal Indiából őrséget