Fejezet

  1 III   |            Összesen négyen voltak: Wolston úr, a neje és két leányuk,
  2 III   |            a másik tizennégy éves. Wolston úrnak volt még egy fia is,
  3 III   |            a Wolston-családnak; és Wolston úr, mikor estefelé búcsúzni
  4 III   |          félreeső zugában...~- Oh, Wolston úr! - kiáltott föl Zermatt
  5 VI    |       leányát, sőt velük jön James Wolston úr is, egész családjával.~
  6 VI    |            idősebb Wolston-család. Wolston úr, a család feje, negyvenöt
  7 VI    |           ereje. A felesége, Marry Wolston, pár évvel fiatalabb volt,
  8 VI    |     megszerették egymást. Leányuk, Wolston Anna, 17 éves volt, de a
  9 VI    |            ilyenkor Zermatt úr meg Wolston úr és a nők szekéren mentek,
 10 VI    |       szigetre szorultak, - mondta Wolston úr - különben idővel fölfalták
 11 VI    |          Ez a vízhiány aggasztotta Wolston urat, a ki egy napon, október
 12 VI    |         épen nem tetszett a dolog, Wolston úr, Ernő és Zermatt úr szorgalmasan
 13 VI    |            s egy este így szólt:~- Wolston úr meg én már kiszámítottuk,
 14 VI    |          öntözhetjük - tette hozzá Wolston úr.~- Így már egyszerű és
 15 VI    | mindenünket elpusztítanák.~Ezalatt Wolston úr és Ernő elkészítették
 16 VI    |    elkészítették a vízemelő gépet. Wolston úr, a ki nagyon ügyes gépészmérnök
 17 VI    |          készen volt a nagy munka, Wolston Anna tréfásan kérdezte:~-
 18 VI    |         utána nagy lakomát csapunk Wolston úr tiszteletére.~- A melyből
 19 VI    |            a maga részét, - mondta Wolston úr - mert nála nélkül aligha
 20 VI    |            foka körül, a hol James Wolston várta a húgát... Még háromszor
 21 VII   |        újévi köszöntővel üdvözölte Wolston Annát, a ki elpirult örömében
 22 VII   |         Jacknak igaza van! - mondá Wolston úr.~S erre mindnyájan fölkerekedtek,
 23 VII   |         Jack.~- Nem az! - viszonzá Wolston úr nevetve.~- Lám! - sóhajtott
 24 VII   |          teljesen jókarban talált. Wolston úr még egyszer megcsodálta
 25 VII   | harangokkal!... Hisz van miből!... Wolston úr megcsinálja a tervet...~-
 26 VII   |           kedves Zermatt, - mondta Wolston úr - hogy tizenkét év alatt,
 27 VII   |         mind igaz lehet, - felelte Wolston úr - de én még sem tudtam
 28 VII   |              Úgy van, - helyeselte Wolston úr - ez lenne a legkényelmesebb.~-
 29 VII   |    szigetet megkerülni? - kérdezte Wolston úr.~- Arra nem volna elég
 30 VII   |       megbizonyosodnunk - viszonzá Wolston úr.~Végre abban állapodtak
 31 VIII  |            Zermatt úr kormányzott; Wolston úr, Ernő és Jack pedig a
 32 VIII  |         mind elvesztek? - kérdezte Wolston úr.~- Mind! - felelte Zermatt
 33 VIII  |          el. Mikor megreggeliztek, Wolston úr azt mondta:~- Ma délután
 34 VIII  |            velünk jönnek, - mondta Wolston úr - ha aztán elfáradnak,
 35 VIII  |           szörnyű hőségben - vélte Wolston úr is.~- Forduljunk vissza -
 36 VIII  |       aztán lekiáltott apjának meg Wolston úrnak, hogy jöjjenek utána.~
 37 VIII  |        úrnak, hogy jöjjenek utána.~Wolston úr meg Zermatt úr némi fáradsággal
 38 VIII  |               Menjünk! - ismételte Wolston úr is.~De két mérföldnyi
 39 VIII  |            végzetes lehetett volna Wolston úrra, s azért Zermatt úr
 40 IX    |       Elisabeth vasmacskáját. Most Wolston úr kormányzott, s a sajka
 41 IX    |            Zermatt úr kormányzott, Wolston úr és Ernő a hajó orrában
 42 IX    |           Gyönyörű vidék! - mondta Wolston úr evés közben.~- S ez a
 43 IX    |            jöttünk ide, - nevetett Wolston úr - hanem azért, hogy átkutassuk
 44 IX    |     reggeli után tehát Zermatt úr, Wolston úr, Jack és Ernő elindultak
 45 X     |      kanyarodik el, - jegyezte meg Wolston úr.~- S ha vízesések meg
 46 X     |    átkutatják a vidéket; e czélból Wolston úr és Ernő a csónakkal fölfelé
 47 X     |          délnyugatnak kanyarodott. Wolston úr és Ernő, bár a nap égetően
 48 X     |      Montrose-forrásig is - mondta Wolston úr.~- Ön tehát azt hiszi, -
 49 X     |              Az bizonyos - felelte Wolston úr. - Ez a vidék ép oly
 50 X     |       néhány evezőcsapás, - mondta Wolston úr - s aztán megkerüljük
 51 X     |          Ernő.~- Meg ám! - felelte Wolston úr - de szálljunk csak ki;
 52 X     |           ismét vízre ereszthetik. Wolston úr kedvetlenül nézte a tajtékzó
 53 X     |           keleti fokot megkerülte. Wolston úr, a ki a hajó orrában
 54 X     |           csalódtam... - dünnyögte Wolston úr...~- Miben csalódott?...
 55 X     |           hogy csalódtam, - mondta Wolston úr. - Talán csak reggeli
 56 XI    |     dolgoztak a téli évszakban is. Wolston úr, a ki a lakatossághoz
 57 XI    |      széltől, vihartól védve lesz. Wolston úr nem fából, hanem kőből
 58 XI    |          Zermatt úr, Jack, Ernő és Wolston úr kimentek Felsenheimből,
 59 XI    |    gyarapított, s végre ott voltak Wolston úr könyvei is. Ha a fölolvasást
 60 XI    |     imádkozunk értük - tette hozzá Wolston úr.~Visszamentek tehát a
 61 XI    |           kilőtték? - kiáltott föl Wolston úr.~- Ki... mindkettőt!...~-
 62 XII   |           házra meg a hölgyekre és Wolston úr meg Jack és Ernő, hárman
 63 XII   |         egyszer összeölelkeztek, s Wolston úr meg a két testvér nekivágott
 64 XIII  |           Ernő véleményét - mondta Wolston úr; - akár meg is hálhatunk
 65 XIII  |            a találkozás arra bírta Wolston urat, hogy estére kelve,
 66 XIII  |            antilop egyik czombját, Wolston úr s Ernő pár száz lépéssel
 67 XIII  |            a hegy derekáig eltart. Wolston úr tehát azt ajánlotta,
 68 XIII  |     vállalkozás lett volna s ezért Wolston úr, bár nem szívesen, éjjeli
 69 XIII  |       voltak.~- Úgy van, - felelte Wolston úr; - ha a hegy nem túlságosan
 70 XIII  |         Jack, utána Ernő, leghátul Wolston úr. Száz lépésnyire a barlangtól
 71 XIII  |            pihenniök is, különösen Wolston úrnak, a ki nem volt sem
 72 XIII  |            hogy szeretjük - mondta Wolston úr - és menjünk utána.~ ~
 73 XIV   |           csak aztán mert rálépni; Wolston úr és Ernő pedig ügyeltek,
 74 XIV   |        puskáját, hogy rájuk lő; de Wolston úr mindig visszatartotta.~-
 75 XIV   |           Nem sokkal aztán Ernő és Wolston úr is fölkapaszkodtak az
 76 XIV   |        ekkora sincs, - tette hozzá Wolston úr.~- Úgy van, - viszonzá
 77 XIV   |               kiáltott föl büszkén Wolston úr; - ez az angoloké! És
 78 XIV   |      szörnyű eshetőségre! - mondta Wolston úr - hisz már úgyis elmúlt.~-
 79 XIV   |      legyen a neve! - kiáltott föl Wolston úr - az apátok tiszteletére.~
 80 XIV   |           nektek, kedves szüleink, Wolston asszonynak és Annának, -
 81 XIV   |        lobogó kitűzése volt hátra. Wolston úr erős, hosszú botját kövekkel
 82 XIV   |          le nem dönthette.~Ezalatt Wolston úr a messzelátóval állandóan
 83 XIV   |            kérdezte:~- Mi van ott, Wolston úr?~- Mintha láttam volna,
 84 XIV   |           volna, hogy... - felelte Wolston úr habozva.~- Mit? - kérdezte
 85 XIV   |            a folyón túl, - felelte Wolston úr - hacsak nem olyan köd,
 86 XIV   |            Ah, nem oda kell nézni, Wolston úr!... hanem arra ni!...~-
 87 XIV   |           háromárboczos hajó!~Most Wolston úr is kezébe vette a messzelátót;
 88 XIV   |    figyeljük meg, hogy merre tart.~Wolston úr e közben élesen figyelte
 89 XV    |    otthonmaradtak nyugtalansága. - Wolston úr és Ernő. - ~Mi történt? -
 90 XV    |           Az elefántok üldözése. - Wolston úr tanácsa. - Jack!~Ugyanaz
 91 XV    |          férfi alakja bukkant elő.~Wolston úr és Ernő...~De hát Jack?...
 92 XV    |            is itt lesz mindjárt...~Wolston urat és Ernőt öröm-ujjongással
 93 XV    |        történt szegény Jackkal!~És Wolston úr elmondott mindent: de
 94 XV    |           Jack!... - kiabált utána Wolston úr.~- Jöjj vissza, Jack!...
 95 XV    |            elefántok után. Ernő és Wolston úr rögtön utána szaladtak,
 96 XV    |            teendő van - szólt most Wolston úr. - Menjünk vissza rögtön
 97 XV    |       Ellenvetés nélkül elfogadták Wolston úr tervét és rögtön megfordultak
 98 XV    |    indulunk Eberfurt felé - mondta Wolston úr.~A szél nem változott,
 99 XVI   |            fájt, nagyon fájt, hogy Wolston úr és Ernő talán kétségbeesetten
100 XVI   |       eszembe ötlött, hogy Ernő és Wolston úr nem jöhetnek erről az
101 XVI   |          orkán le nem szakíthatta. Wolston úr ácsolta össze a szószéket
102 XVI   |         különben is, - tette hozzá Wolston úr - ki tudja, elindulhatott-e
103 XVII  |            sok minden történhetik, Wolston úr, - szólt a vitorla-mester
104 XVII  |     rakományát is, - felelte James Wolston - nekünk pedig nincs semmink
105 XVIII |         Jó-Reménység foka. - James Wolston és családja. - ~Angliában. -
106 XVIII |          látogatóinak egyike James Wolston volt. Tudta, hogy apja,
107 XVIII |      korvett ide? - kérdezte James Wolston.~- Nyolcz-kilencz hónap
108 XVIII |    valamennyien - tette hozzá Doll Wolston, a bátyjához fordulva -
109 XVIII |         múlva már ott voltak James Wolston vendégszerető házában. A
110 XVIII |         már árva volt, mikor James Wolston nőül vette.~James Wolston
111 XVIII |          Wolston nőül vette.~James Wolston irodája, melyet öt éve alapított
112 XVIII |            nem csoda hát, ha James Wolston, a kinek egyébként is volt
113 XVIII |           egyeztek meg, hogy James Wolston pénzzé teszi mindenét, s
114 XIX   |          Legelső látogatójuk James Wolston volt, a kit valamennyien
115 XIX   |      kivándorlókat.~Fritz és James Wolston beszéltek vele s meg is
116 XIX   |           John Block, Fritz, James Wolston és Ferencz megkísértették
117 XIX   |           Jennyt, Dollt és Suzant, Wolston feleségét, Bobbal együtt,
118 XX    |            Fritz, Ferencz és James Wolston, mert a vitorlamesternek
119 XXIV  |         Fiam!... Fiam!... - nyögte Wolston asszony fájdalmasan.~És
120 XXV   |   ajánlotta:~- Kedves Jenny! Doll, Wolston asszony és Bob meg te menjetek
121 XXVII |       melyen ezelőtt négy hónappal Wolston úr és Jack is jártak, midőn
122 XXVII |            a barlangra is, melyben Wolston úr és társai kirándulásuk
123 XXVII |           a hamurakás volt, mely a Wolston úrtól gyújtott pásztortűzből
124 XXVIII|       helyben Fritz, - s alighanem Wolston úr gondolata volt, hogy
125 XXIX  |           és Bob, s legvégül James Wolston meg a vitorlamester. A fasor,
126 XXIX  |           ütődött, már Zermatt úr, Wolston úr, Ernő, meg Jack ott voltak
127 XXX   |           dús, termékeny szigetet.~Wolston úr azt tanácsolta, hogy
128 XXXI  |          az ágyúk mellett Ernőt és Wolston urat, a kik addig őrt álltak.~
129 XXXI  |          addig őrt álltak.~Ernő és Wolston úr már épen haza akartak
130 XXXI  |     akarnak megtámadni? - kérdezte Wolston úr.~- Az lehet, - felelte
131 XXXI  |            merre mennek, - felelte Wolston úr.~A csónakok mind tele
132 XXXI  |        küszöbén már ott volt apja, Wolston úr, meg a nők, a kiket a
133 XXXI  |    szigeten vannak? - kiáltott föl Wolston úr.~- Éppen akkor kötöttek
134 XXXI  |         Gould kapitány, Zermatt és Wolston urak, meg Ernő, Ferencz,
135 XXXII |           Ernő vezette az oltárhoz Wolston Anna kisasszonyt és frigyüket
136 XXXII | fáradságért.~Egy második család, a Wolston család, önként telepedett