Fejezet

  1 I     |            szólt közbe Ernő, a ki épp most ért oda, s még mindig félálmosan
  2 I     |              teszik...~- Ohó! - szólt most Fritz - csakhogy a haditengerészeknek
  3 I     |           lélegzetét is visszafojtva.~Most egy második dörrenés rázta
  4 II    |           majd csak visszajön: miután most már tudják, hogy Új-Svájcz
  5 II    | Czápa-szigetre, - tanácsolta Fritz. - Most már oly csöndes a tenger,
  6 II    |         hajóra: de Fritz és Jack, bár most már meg voltak nyugtatva,
  7 III   |                midőn egyedül voltak - most itt az alkalom, hogy visszamehessünk
  8 III   |      megtaláltuk itt: minek indulnánk most újra ilyen hosszú és veszedelmes
  9 IV    |                nek, szikla-otthonnak. Most már tehát volt lakásuk télen
 10 V     |             Sakál-patak torkolatában. Most az egész Zermatt-család
 11 V     |          szigeten vadak is laknak; de most, mivel félhettek a támadástól,
 12 VI    |              nagyon elgyöngítette, de most Új-Svájcz egészséges levegőjében
 13 VI    |              Jack vígan vadászgatott. Most már neki egyedül kellett
 14 VI    |         elözönlötték a földeket, hogy most már tűzzel-vassal irtják
 15 VI    |              dolgos kezei hiányzanak. Most volt a mezei munkák ideje,
 16 VI    |          Zermattné.~- Helyes! - szólt most Zermatt úr is - holnap megindítjuk
 17 VI    |     ujjongásnak vége hossza nem volt; most már nem kellett félniök
 18 VI    |              a Licorne elutazása óta. Most ott járhatott már a Jó-reménység
 19 VII   |               megcsodáltam már, s még most is egyre csak csodálom,
 20 VII   |                   Azt hiszem, - szólt most Zermattné - hogy ha már
 21 VII   |          erről még beszélni fogunk.~A most következő hónapokban azonban
 22 VII   |              Oh, apám, - vágott közbe most Jack - én ugyan nem vagyok
 23 VII   |               Fogadni mernék, - szólt most Anna mosolyogva - hogy Ernő
 24 VII   | megcsinálhassam.~- Barátaim, - mondta most Zermatt úr - az én tervem
 25 VIII  |         négyünk helyett is evett...~- Most pedig négyünk helyett fogok
 26 VIII  |               Annára kacsintott. - De most nem erről van szó, hanem
 27 VIII  |       belsejét.~- Azt hiszem, - szólt most Wolstonné - hogy mi hölgyek
 28 VIII  |             úr közbeszólt:~- Ne ma... most már későn is van... majd
 29 IX    |               Elisabeth vasmacskáját. Most Wolston úr kormányzott,
 30 IX    |               mentén siklott tova, de most már sokkal beljebb járt
 31 IX    |          húztak volna...~Az Elisabeth most még kijjebb ment a sík tenger
 32 IX    |           elfogultság lepte meg, hogy most ismét oly földre lépnek,
 33 IX    |             idején először léptek rá. Most Jack ugrott ki először a
 34 IX    |            folyó elég széles, - szólt most Zermatt úr - azt hiszem;
 35 X     |        nyugatnak hajlott el, úgy hogy most már valószínű volt, hogy
 36 XI    |        ágyúlövés. - A Czápa-szigeten.~Most hét-nyolcz héten át az aratás,
 37 XI    |         öntözésnek, nagyon bő volt, s most már az új gyarmatosok élelmezése
 38 XI    |          következő számítást tette:~- Most június 15-dike van; a Licorne
 39 XI    |      Valószínű tehát, hogy körülbelül most indul vissza Európából...~-
 40 XI    |              végén mehetett vadászni, most pedig még augusztus közepén
 41 XI    |             villámlás sem előzte meg. Most már kétségtelen volt, hogy
 42 XI    |               vihar kivert útjából, s most talán veszedelemben forog...~
 43 XII   |            visszatértek Felsenheimba. Most már még csak a zuckertopi
 44 XII   |         Landlord harangja.~Zermatt úr most a sziget átkutatásáról kezdett
 45 XII   |               az utat, de ez a bástya most félig-meddig el volt rongálva.
 46 XIII  |            hegyláncz lábától. A vidék most már megváltozott: jobbra-balra
 47 XIII  |           testvér is elfogadta.~Útjok most már kényelmesebb volt; a
 48 XIV   |             lett a fölfelé mászás is. Most már gyakran kellett egymást
 49 XIV   |           múlva eltűnt a szemök elől. Most még az angol lobogó kitűzése
 50 XIV   |             pedig háromárboczos hajó!~Most Wolston úr is kezébe vette
 51 XV    |          tiporták agyon Jackot, akkor most a fenevadaknak eshetik martalékul.~
 52 XV    |           csak egy teendő van - szólt most Wolston úr. - Menjünk vissza
 53 XV    |           mint gyalog, s ez a két nap most igen fontos...~Ellenvetés
 54 XV    |              Várniok kellett, s éppen most, midőn minden percz, minden
 55 XVI   |             és aggódnak értem... Csak most láttam át, mily nagy könnyelműséget
 56 XVI   |                az én nagy örömömre.~- Most következik a megszabadulásom,
 57 XVI   |              nem messze a vízeséstől. Most már legalább tudtam, hol
 58 XVI   |             Ez volt Jack kalandja; és most, hogy elmondta, valamennyien
 59 XVI   |       vademberek és honnan jönnek?... Most már tudták, hogy a szigeten
 60 XVI   |         megszokott munkás élet folyt. Most valamennyien a kápolnán
 61 XVI   |           vitorla sem látszott rajta!~Most már az eddigi türelmetlenséget
 62 XVII  |               Jobb lenne, ha mindjárt most fölfordulna a sajka és valamennyien
 63 XVII  |               ha ellenben a sajka már most fölfordul, akkor nem lesz
 64 XVII  |              valóban a szél! - mondta most Fritz is.~- Úgy van, a szél! -
 65 XVIII |           Anna húga is - így mondta - most Új-Svájczban laknak; ez
 66 XVIII |             meg azt is, Doll, - szólt most Ferencz - hogy a mi kis
 67 XVIII |          csábító, Zermatt úr, - szólt most James - ha odaköltözném
 68 XVIII |             szülei kereskedők voltak. Most huszonhét éves volt és már
 69 XVIII |             megáldja házasságunkat... Most már ha ön is beleegyezik,
 70 XIX   |           tatarozásra.~Az utasok csak most bújtak elő kabinjaikból.
 71 XIX   |             történik kedveseikkel!...~Most már, ha bizonyosan nem tudták
 72 XIX   |              és ital.~De mit törődtek most azzal, hogy a lelketlen
 73 XX    |      izgatottan.~- Amott, a hol éppen most kerekedik az a sűrű felhő -
 74 XX    |                Világosan láttam... de most az a felhő ismét eltakarta...~-
 75 XX    |               hogy csalódott - mondta most Jenny. - Ferencznek nagyon
 76 XX    |             kérdéshez.~- Legfontosabb most az, - így kezdte - hogy
 77 XX    |             Új-Svájczban?... hisz már most is bizonyára aggódnak, mert
 78 XX    |     Új-Svájczban valóban aggódtak is. Most október 13-dika volt, s
 79 XX    |          szigetről, a hová körülbelül most kellett volna visszaérkeznie.
 80 XX    |              de neki ez is elég volt; most már biztosan tudott kormányozni.~
 81 XXI   |       locsogását a sziklákon...~- Hát most? - kérdezte Fritz rövid
 82 XXI   |               rövid hallgatózás után.~Most már a vitorlamester is hallani
 83 XXI   |        fölkelve.~- Kedvesem, - mondta most Fritz - bár látszólag semmi
 84 XXI   |          megmászni a sziklát, - szólt most Ferencz - hátha a túlsó
 85 XXII  |        suttogta Jenny könnyezve.~- És most a Flag legénységének a zendülése, -
 86 XXII  |               kiáltott föl Fritz - te most visszaadtad bátorságomat.
 87 XXII  |               nem csalatkozik - szólt most közbe Ferencz, a ki észrevétlenül
 88 XXIII |              megmenthette volna őket. Most ez a reményük meghiúsult,
 89 XXIII |               a melyen ide jöttünk.~- Most csak menj játszani, kedvesem, -
 90 XXIII |              nem töri, mily más lenne most a helyzetük! De, fájdalom!
 91 XXIII |           megmentette őt; a lábán még most is ott volt egy szál fonál:
 92 XXIV  |            mindent, a mi rajta van, s most nem szűkölködnénk semmiben!~
 93 XXIV  |      madár-hang, - mondta a kapitány.~Most odajött John Block is; fülét
 94 XXIV  |              Bob!... Bob!... kiáltott most a vitorlamester.~Semmi felelet...
 95 XXV   |               a sziklafal alját. Csak most vették észre, hogy a fal
 96 XXV   |      megpihentek, s ezúttal ettek is. Most már hét-nyolczszáz lábnyira
 97 XXV   |           Teknősbéka-öböl, - a honnan most jöttek, - még az sem volt
 98 XXV   |        ajánlata nagyon bölcs, - szólt most Ferencz. - Semmi értelme
 99 XXVI  |           zaja éjszak felől hangzott.~Most már szó sem volt arról,
100 XXVI  |               eltakarta a szemhatárt. Most már látták, hogy a sziklafal
101 XXVI  |            úgy rémlett neki, hogy nem most először látja ezt a gyönyörű
102 XXVII |        Teknősbéka-öbölben kikötöttek.~Most már meg tudták magyarázni
103 XXVII |           földarabolták az antilopot; most már holnap estig elég eleségük
104 XXVII |          felelte rá Ferencz ujjongva.~Most már csak a völgyben kellett
105 XXVIII|                  Attól félek, - szólt most Ferencz, - hogy a Prospect-Hillre
106 XXVIII|             bőgni, zajongani szoktak, most hallgattak... vagy talán
107 XXVIII|         vadászatok szezonja alatt; de most nem találtak egyet sem,
108 XXVIII|              vékony, ritka füstoszlop most sűrűbb lett, s valamennyien
109 XXVIII|             hogy a Czápa-szigeten még most is ott leng a zászló!~Csak
110 XXVIII|               ott leng a zászló!~Csak most vették észre a többiek is,
111 XXVIII|              nem is törődtek vele.~De most nem volt idő, hogy ezen
112 XXIX  |      fölfegyverezve, ment a fasorban. Most már bizonyos volt, hogy
113 XXIX  |        Zermatt- és Wolston-családból?~Most már magyarázatát tudták
114 XXIX  |         kérnek, hogy elvihessék!~- Ha most halászni mennek, - mondta
115 XXIX  |         lesznek.~A nők kétségbeesését most már mi sem fékezte. Kezeiket
116 XXIX  |             hát Felsenheimba, - szólt most a kapitány - csak az a kérdés,
117 XXIX  |             szólt végre a kapitány. - Most csak azon legyünk, hogy
118 XXIX  |           csendes és elhagyatott volt most is, mint az imént.~Mire
119 XXX   |            átkeltünk a szigetre.~- De most már tudják, hogy itt vagytok? -
120 XXX   |              bírtak partra szállni; s most már, hogy kétszer annyian
121 XXX   |              van, hogy féljünk tőlük.~Most Zermatt úron volt a sor,
122 XXXI  |               annál szükségesebb volt most, mióta a menekültek ellopták
123 XXXI  |                Résen legyünk! - szólt most a kapitány, - s értesítsük
124 XXXI  |           végképp eltűntek szem elől.~Most már semmi kétségük sem lehetett:
125 XXXI  |               ágyútelephez.~Helyzetük most már kétségbeejtő volt. A
126 XXXI  |          megdöbbent vadakra rohantak. Most már újult erővel küzdöttek
127 XXXII |             pillanatban jelent meg, s most az Üdv-öbölben vetett horgonyt.
128 XXXII |           termékeny, boldog szigetre. Most már nemcsak Angliával és
129 XXXII |          sziget boldogulása és jövője most már teljesen biztosítva
130 XXXII |            meghagyta eredeti nevét, s most is Új-Svájcznak hívják,