Fejezet

  1 I    |              nem sokára utánuk ment, Ernő azonban, a ki szeretett
  2 I    |            Ej, dehogy! - szólt közbe Ernő, a ki épp most ért oda,
  3 I    |              indultunk útnak, úgy-e, Ernő? - csipkelődött Jack.~Mert
  4 I    |            Szó sincs róla! - felelte Ernő a fejét rázva. - Apám csak
  5 I    |              puskaport? - jegyzé meg Ernő.~- Na, erről rád ismerek,
  6 I    |               Na, erről rád ismerek, Ernő! - felelte Jack nevetve. -
  7 I    |                  Akkor hát, - mondta Ernő - legokosabb lenne lövöldözni
  8 I    |               ha elfogy, - toldá meg Ernő - azért okosabb volna abban
  9 I    |            tetszik a dörgés: itt van Ernő... majd kiengeszteli őket
 10 I    |           Jack odajárnak a szigeten, Ernő, Feri meg én elmegyünk horgászni...
 11 I    |             szegény hontalanok közé.~Ernő, Jack és Feri testvérüknek
 12 II   |             úr, a felesége és Jenny, Ernő meg Ferencz mind fölszaladtak
 13 II   |             hamar?... - csodálkozott Ernő. - Hisz még alig tisztíthatták
 14 II   |          Czápa-szigetről? - kérdezte Ernő. - Persze, hogy hallottuk!~-
 15 II   |               Alig hiszem! - felelte Ernő. - Lehetetlen, hogy a hajó
 16 II   |               visszatér-e megint?...~Ernő reménykedett legjobban.
 17 II   |          őrködést, hogy Fritz, Jack, Ernő és Feri két-két óránkint
 18 II   |              lemondtak reményeikről. Ernő, Jack és Feri, a kik már
 19 II   |         megbízhassanak okosságukban. Ernő pedig azt tanácsolta, hogy
 20 III  |        tudtuk, hogy sziget, - mondta Ernő - soha sem mertük átkutatni,
 21 III  |              maradnak! - tette hozzá Ernő.~Fritz nem szólt, csak Jennyre
 22 III  |              családjával a szigetre. Ernő és Jack Új-Svájczban maradnak
 23 III  |            szigetnek, s erre Jack és Ernő két lövéssel feleltek a
 24 IV   |           Zermatt úr, Fritz, Jack és Ernő elindultak a fölfedező útra;
 25 V    |             Gyöngyház-öbölben, mikor Ernő hirtelen fölkiáltott:~-
 26 VI   |              mindkét kutyán túltett.~Ernő ezalatt szívesebben halászgatott.
 27 VI   |            és a nők szekéren mentek, Ernő rendesen a bivalyra ült,
 28 VI   |        tetszett a dolog, Wolston úr, Ernő és Zermatt úr szorgalmasan
 29 VI   |        öntözés kérdésével. Különösen Ernő buzgólkodott; tanulmányozta
 30 VI   | elpusztítanák.~Ezalatt Wolston úr és Ernő elkészítették a vízemelő
 31 VI   |            tiszteletére.~- A melyből Ernő is kiveszi a maga részét, -
 32 VII  |            örültek, boldogok voltak. Ernő, a ki verseket is szokott
 33 VII  |      örömében és boldogságában, hogy Ernő ily szép verseket írt a
 34 VII  |              ha már nem lehet részük Ernő verseiben, adjunk nekik
 35 VII  |         hanem sétálni és szórakozni. Ernő szívesen bele is egyezett,
 36 VII  |           majd ha visszajön - mondta Ernő.~- Addig pedig magunk fogunk
 37 VII  |              Magam is! - tette hozzá Ernő lelkesülten - s arra szavazok,
 38 VII  |          most Anna mosolyogva - hogy Ernő már meg is csinálta útitervét!~-
 39 VII  |         Persze, hogy meg! - viszonzá Ernő tréfásan - sőt alig, várom,
 40 VII  |         mindjárt tegnap? - kaczagott Ernő.~- Nem jó lenne mindjárt
 41 VIII |             kormányzott; Wolston úr, Ernő és Jack pedig a vitorlaköteleknél
 42 VIII |         szerencsésebb volt, - mondta Ernő - legalább néhány matróza
 43 VIII |           hadd beszéljen, - nevetett Ernő - majd eljön Jack ideje
 44 VIII |          lesz.~- S a tiéd is, kedves Ernő - viszonzá Jack, s hol testvérére,
 45 VIII |        Nagyon helyes, - vállalkozott Ernő - én szívesen itt maradok
 46 VIII |              megpihenhetnek, s akkor Ernő hadd vigyázzon rájuk, míg
 47 VIII |            Forduljunk vissza - szólt Ernő.~- De előbb még megmászom
 48 IX   |        hosszú halóriások is; Jack és Ernő nagyon szerettek volna csónakba
 49 IX   |            hát pinguinek? - kérdezte Ernő.~- Úgy van! - felelte Jack -
 50 IX   |           kormányzott, Wolston úr és Ernő a hajó orrában lesték a
 51 IX   |            besötétedik - tette hozzá Ernő.~- Ez igaz - felelte Zermatt
 52 IX   |              úr, Wolston úr, Jack és Ernő elindultak fölfedező útjukra.
 53 IX   |     hegyláncz zárta el a szemhatárt.~Ernő mindjárt fölrajzolta ezt
 54 IX   |              és eberfurti tanyák is.~Ernő szorgalmasan rajzolt és
 55 IX   |             Anna-folyónak! - ajánlta Ernő.~- Köszönöm a megtiszteltetést, -
 56 X    |           gyorsan haladunk, - mondta Ernő - akkor nem sokára oda érhetünk
 57 X    |          juthatunk el odáig - mondta Ernő.~- Valóban kár, - mondta
 58 X    |              e czélból Wolston úr és Ernő a csónakkal fölfelé eveznek
 59 X    |           kanyarodott. Wolston úr és Ernő, bár a nap égetően sütött,
 60 X    |          tehát azt hiszi, - kérdezte Ernő, - hogy valóban abból a
 61 X    | feljuthatunk-e rá?~- Majd meglátjuk, Ernő, majd meglátjuk. Ámbár én
 62 X    |              nem erre jött! - mondta Ernő - itt ugyan alig lőhetett
 63 X    |            Rajta hát! - kiáltott föl Ernő.~Újra hozzáláttak az evezéshez
 64 X    |     megakasztott bennünket! - mondta Ernő.~- Meg ám! - felelte Wolston
 65 X    |              nézte a tajtékzó vizet, Ernő pedig figyelmesen vizsgálta
 66 X    |         térfogatuk szerint látszott. Ernő néhányat a zsebébe tett,
 67 X    |                   Füstöt? - kérdezte Ernő izgatottan - füstöt?...
 68 X    |             hogy Zermatt úr, Jack és Ernő egymás kezéből vették ki
 69 XI   |       Felsenheimban. - A kápolna. - ~Ernő fölfedezése. - A két ágyúlövés. -
 70 XI   |          segített nekik a konyhában.~Ernő és Anna mindjobban összebarátkoztak
 71 XI   |            akkor talán megtarthatják Ernő és Anna lakodalmát is.~Egy
 72 XI   |        elindulhat Angliából - mondta Ernő. - Igaz, hogy visszatértében
 73 XI   |           értett, Zermatt úr és néha Ernő segítségével, mindenféle
 74 XI   |              tehát Zermatt úr, Jack, Ernő és Wolston úr kimentek Felsenheimből,
 75 XI   |      feleségével beszélgetett, midőn Ernő belépett hozzájuk. Kezében
 76 XI   |       hasznát vehetjük itt?~- Kedves Ernő, - kérdezte Zermatt úr -
 77 XI   |               Ez ágyú volt! - mondta Ernő határozottan.~Alig mondta
 78 XI   |         alighanem a villám! - mondta Ernő hirtelen. - Becsapott a
 79 XII  |             ezúttal otthon maradnak, Ernő felügyelete mellett, a három
 80 XII  |             elvégezték a nagymosást, Ernő pedig szorgalmasan festegetett,
 81 XII  |            és Wolston úr meg Jack és Ernő, hárman átkutatják a sziget
 82 XII  |         Dehogy nem! - vigasztalta őt Ernő. - Majd csak írunk!~- S
 83 XII  |                Itt van ni! - mutatta Ernő.~S diadalmasan tartotta
 84 XII  |               Valamennyien tapsoltak Ernő ügyes ötletének, aztán még
 85 XIII |             Négy órai gyaloglás után Ernő azt tanácsolta, hogy pihenjenek
 86 XIII |             a kutyái.~- Én is osztom Ernő véleményét - mondta Wolston
 87 XIII |         egyik czombját, Wolston úr s Ernő pár száz lépéssel odább
 88 XIII |          megláthatjuk, - tette hozzá Ernő, - hogy mekkora a sziget
 89 XIII |            fölfelé: elöl Jack, utána Ernő, leghátul Wolston úr. Száz
 90 XIII |            Mutassuk meg neki, kedves Ernő, hogy szeretjük - mondta
 91 XIV  |          mert rálépni; Wolston úr és Ernő pedig ügyeltek, hogy mindenütt
 92 XIV  |             sziget!~Nem sokkal aztán Ernő és Wolston úr is fölkapaszkodtak
 93 XIV  |           déli felében emelkedett és Ernő, a ki értett valamit a terület-
 94 XIV  |            úr.~- Úgy van, - viszonzá Ernő; - például, ha az emlékezetem
 95 XIV  |             vizsgálták a szigetet és Ernő gondosan rajzolgatta a sziget
 96 XIV  |         kiugró fokait, földnyelveit.~Ernő rajza szerint a sziget alakja
 97 XIV  |              mint a temető, úgy hogy Ernő önkénytelenül is fölkiáltott:~-
 98 XIV  |                Úgy van! - fejezte be Ernő s elővévén jegyzőkönyvét,
 99 XIV  |            szikla elkeresztelésébe s Ernő tovább folytatta az írást:~«...
100 XIV  |           mondjuk el. Szerető fiatok Ernő.»~Kivették a galambot kalitkájából,
101 XIV  |          körülbástyázták és Jack meg Ernő úgy beékelték egy sziklahasadékba,
102 XIV  |       szemhatárt vizsgálta, úgy hogy Ernő kíváncsian kérdezte:~- Mi
103 XIV  |        eloszlik ez a köd? - kérdezte Ernő.~- Nem... sőt azt hiszem,
104 XIV  |                  vagy vademberek?...~Ernő is figyelmesen vizsgálta
105 XIV  |         Meglehet, hogy az, - felelte Ernő - de előbb figyeljük meg,
106 XIV  |           Jack.~- Nem az, - viszonzá Ernő, kezébe vévén a messzelátót -
107 XV   |       nyugtalansága. - Wolston úr és Ernő. - ~Mi történt? - Az elefántok
108 XV   |          tőlük - mondta Wolstonné. - Ernő bizonyára rögtön ír, mihelyt
109 XV   |               felelte Zermattné - de Ernő azt írta, hogy két nap múlva
110 XV   |             szólt Anna, - mert akkor Ernő nem írta volna azt, hogy
111 XV   |           bukkant elő.~Wolston úr és Ernő...~De hát Jack?... Bizonyára
112 XV   |              jöjj vissza!... kiabált Ernő is.~De Jack se látott, se
113 XV   |            rohant az elefántok után. Ernő és Wolston úr rögtön utána
114 XV   |              Ez Falb! - kiáltott föl Ernő.~Valamennyien kiszaladtak
115 XVI  |             fájt, hogy Wolston úr és Ernő talán kétségbeesetten keresnek
116 XVI  |        hirtelen eszembe ötlött, hogy Ernő és Wolston úr nem jöhetnek
117 XXIX |       falkenhorsti rév felé.~- Hátha Ernő és Jack? - suttogta Jenny,
118 XXIX |              Zermatt úr, Wolston úr, Ernő, meg Jack ott voltak és
119 XXX  |          partra szállást; de Jack és Ernő néhány jól irányzott ágyúlövéssel
120 XXXI |              a kik addig őrt álltak.~Ernő és Wolston úr már épen haza
121 XXXI |           mint minden nap, - felelte Ernő.~Jack hirtelen fölkapta
122 XXXI |            úr.~- Az lehet, - felelte Ernő.~- Résen legyünk! - szólt
123 XXXI |             nem lehetett rájuk lőni.~Ernő gyorsan hazaszaladt a hírrel,
124 XXXI |          ágyú-telepet őrizték, Jack, Ernő, Ferencz és John Block pedig
125 XXXI |             mi oda értünk, - felelte Ernő - és a puskáinkkal már nem
126 XXXI |         Zermatt és Wolston urak, meg Ernő, Ferencz, James és a vitorlamester
127 XXXI |              kapitány, Zermatt úr és Ernő pedig puszta öklükkel löktek
128 XXXII|          ültek Új-Svájczban: Zermatt Ernő vezette az oltárhoz Wolston