Fejezet

  1 I     |         szeretett lustálkodni, még föl sem kelt.~Zermattné meg
  2 I     |         Készen vagyunk! - kiáltott föl Jack - sőt én már érzem
  3 I     |            Talán nem köszöntöttünk föl, nem csókoltunk meg annak
  4 I     |            a visszhangot ébresztik föl Falkenhorst és Felsenheim
  5 I     |       vonva - legalább nem födözik föl Új-Svájczot... Az első hajó,
  6 I     |              Hát mi?... - kiáltott föl Jack - hát mi nem vagyunk
  7 I     |            hozzáfogtak a munkához. Föl kellett húzniok a félszer
  8 I     |            ágyúlövés dörögve verte föl a távoli hegyek visszhangját.~
  9 I     |             Mi volt ez? - kiáltott föl izgatottan.~- Ágyúlövés! -
 10 I     |              Ágyúlövés! - kiáltott föl Jack.~- Nem... - viszonzá
 11 II    |                Micsoda? - kiáltott föl Zermatt úr - a feleletet?...~-
 12 II    |         Fritz! úgy van! - kiáltott föl Jenny, a ki már maga is
 13 III   |      szorultak. Matrózokat küldött föl az árbocz-kosárba, hogy
 14 III   |        piros-fehér lobogót rántott föl, a következő perczben pedig
 15 III   |   ebédeltek, három sátrat üttetett föl számukra a parton, hogy
 16 III   |          kedves Betsie! - kiáltott föl Zermatt úr, megölelve a
 17 III   |             Wolston úr! - kiáltott föl Zermatt nagy örömmel - boldogok
 18 III   |            Új-Svájcz! - kiáltottak föl valamennyien és vígan koczintgattak.~-
 19 IV    |           építettek, s azon jártak föl a szellős villába.~Ez jó
 20 IV    |           egy kis nyílást födözött föl. Kitágítván e nyílást, gyönyörű
 21 IV    |            ezt az izenetet, kutasd föl azt a szigetet, melynek
 22 VI    | Sakál-patak vízeséséhez állítottak föl, úgy hogy a lezuhanó vízsugár
 23 VI    |       harmincz láb magasra emelték föl a patak vizét, mely a balparti
 24 VII   |         neki templomot! - kiáltott föl Jack - még pedig harangokkal!...
 25 VII   |    következő hetet arra használták föl, hogy kissé szétnézzenek
 26 VII   |          Mikor utazunk? - kiáltott föl Jack. - Még ma?...~- Miért
 27 VII   |        puskaport és golyót hordtak föl rá, s elegendő ágyruhát
 28 VIII  |           induljunk is! - kiáltott föl Jack.~- Bezzeg nem volt
 29 VIII  |           azt a hegyet! - kiáltott föl Jack.~És balra mutatott,
 30 VIII  |            magas szikla domb nyílt föl a köves talajról. Öt percz
 31 VIII  |            Menjünk oda! - kiáltott föl Jack.~- Menjünk! - ismételte
 32 IX    |           együtt maradhatunk.~- De föl bírunk-e menni a vízfolyás
 33 IX    |   ellenében? - kételkedett Jack.~- Föl, ha megvárjuk a tengerdagályt...~-
 34 IX    |    telepedjenek le itt! - kiáltott föl Jack. - Ezt a földet szívesen
 35 X     |     sakálok ocsmány ordítása verte föl az erdő csendjét, melyre
 36 X     |            is csak itt-ott röppent föl elvétve, s az is röpült
 37 X     |              Rajta hát! - kiáltott föl Ernő.~Újra hozzáláttak az
 38 X     |            vízparton. Egyet-kettőt föl is vett: sokkal nehezebbnek
 39 X     |            a többieket. Egy órakor föl is keltette a férfiakat,
 40 XI    |          hosszú hónap! - sóhajtott föl Zermattné.~A férfiak különben
 41 XI    |        Felsenheim közelében építik föl, a konyha kert végében,
 42 XI    |            minőt többet is szedett föl a Montrose-folyó vízesésénél.~-
 43 XI    |             Mi volt ez? - kiáltott föl Jack.~- Semmi esetre sem
 44 XI    |            pedig rémülten kiáltott föl:~- A Licorne!... Ez csak
 45 XI    |         Tehát kilőtték? - kiáltott föl Wolston úr.~- Ki... mindkettőt!...~-
 46 XIII  |  pihenjenek meg.~- Már? - kiáltott föl Jack, a ki ép úgy nem volt
 47 XIII  |           három óránkint váltották föl egymást s az őrtüzet sem
 48 XIII  |         van a nagy nap! - kiáltott föl Jack másnap reggel, mikor
 49 XIII  |     elszigetelt hegykúp emelkedett föl, mintegy ötven ölnyire.~
 50 XIV   |         utas minden baj nélkül ért föl a sziklabéreznek körülbelül
 51 XIV   |          szédítő magasra röppentek föl, mihelyt az első «embert»
 52 XIV   |              Ah, Málta! - kiáltott föl büszkén Wolston úr; - ez
 53 XIV   |          legyen a neve! - kiáltott föl Wolston úr - az apátok tiszteletére.~
 54 XIV   |                  Az ám! - kiáltott föl Jack is arra nézve - az
 55 XIV   |           Ez a Licorne! - kiáltott föl Jack - csak október közepére
 56 XIV   |          nem a Licorne! - kiáltott föl Jack.~- Nem az, - viszonzá
 57 XV    |  megmagyarázhatatlan volt, ha csak föl nem tették, hogy a három
 58 XV    |    szekéren, a melyre bőven raktak föl eleséget is.~Egy mérföldnyire
 59 XV    |             itt vannak! - kiáltott föl Wolstonné.~S valóban, mintegy
 60 XV    |         hogy megszelídítse, rögtön föl akarta használni ezt az
 61 XV    |      felelt.~- Ez Falb! - kiáltott föl Ernő.~Valamennyien kiszaladtak
 62 XV    |          Veszedelem?... - kiáltott föl Zermatt úr, megcsókolva
 63 XVI   |           melyet félnyersen faltam föl, hogy ne vesztegessem az
 64 XVI   |       kápolna belsejét díszítették föl.~Így érkezett el október
 65 XVI   |           és nyugtalanság váltotta föl; s mikor október 27-dike
 66 XVII  |          tulajdonképpen? - jajdult föl valaki a sajka fenekéről.~-
 67 XVII  |        magában izgatottan. - Talán föl támad a szél?~Az arczát
 68 XVII  |   erősödött, azon mértékben szállt föl a habokból a reggeli köd
 69 XVIII |          deczember 27-dikén szedte föl horgonyait és változó szerencsével
 70 XVIII |              Oh, Jenny! - kiáltott föl Fritz mély gyöngédséggel -
 71 XIX   |    fölfordítja a hajót! - kiáltott föl a kapitány dühösen.~- Úgy
 72 XX    |       Ferencz látta meg; ő mászott föl az árbocz kötélzetére, s
 73 XX    |         részén sűrű köd emelkedett föl.~- Hol láttad a partot? -
 74 XXI   |        éjszakában néhány meredeken föl nyúló kopár szirtnél egyebet
 75 XXI   |            nagy fáradsággal, talán föl lehetett mászni a gerinczére.~
 76 XXI   |            sikongatással röppentek föl, megijedve az emberektől.~-
 77 XXI   |               Lám, lám! - kiáltott föl John Block - hisz ezt meg
 78 XXI   |          Ez már valami! - kiáltott föl a vitorlamester örvendezve.~-
 79 XXI   |      tojások is vannak! - kiáltott föl Ferencz, megpillantva a
 80 XXI   |   sziklafal szögletében állították föl, s ott főzték meg az ebédet.~
 81 XXII  |              Oh, Jenny! - kiáltott föl Fritz - te most visszaadtad
 82 XXII  |      pápuáktól, a kik emberevők.~- Föl kellene másznunk a sziklatetőre, -
 83 XXIII |         miatt.~- Pedig minden áron föl kell jutnunk a sziklafal
 84 XXIII |              De hogyan?... ha csak föl nem robbantjuk? - kérdezte
 85 XXIII |          melyeknek szárnyuk sincs, föl bírtak kúszni a szikla tetejére,
 86 XXIII |                Micsoda? - kiáltott föl Fritz meglepetve: - hát
 87 XXIV  |            asszony fájdalmasan.~És föl akart ugrani, hogy kirohanjon
 88 XXV   |        szörnyű csattanásra riadtak föl álmukból. Az ég csupa tűz
 89 XXV   |            a mit lehet! - kiáltott föl a kapitány: Ha lehetett
 90 XXV   |           börtönünkből! - kiáltott föl John Block.~Ez a felelet
 91 XXV   |      öt-hat óráig kell mennünk, ha föl akarunk jutni a fönsíkra.~-
 92 XXV   |           ágyúszó volt! - kiáltott föl a vitorlamester.~ ~
 93 XXVI  |          egyetlen vitorla sem tűnt föl a tenger sima tükrén.~E
 94 XXVI  |          Menjünk utána! - kiáltott föl Doll.~Az út nagyon nehéz
 95 XXVI  |                menjünk! - kiáltott föl Fritz.~- Úgy van, menjünk! -
 96 XXVII |       talán sohasem födözték volna föl a második barlangot, mely
 97 XXVII |            feldöntötte őt, s éppen föl akart ugrani, hogy tovább
 98 XXVII |        Grünthal völgye! - kiáltott föl Fritz.~- Hurrah! - felelte
 99 XXVII |           ittunk vizet! - kiáltott föl a vitorlamester - éljen
100 XXVIII|           Felsenheimot! - kiáltott föl Fritz.~- Induljunk rögtön! -
101 XXVIII|             ott vannak! - kiáltott föl Ferencz - s már nekünk is
102 XXIX  |       előtt lehetetlen! - kiáltott föl Fritz ingerülten. - A vadak
103 XXIX  |           Mindenesetre! - kiáltott föl a vitorlamester.~- De honnan
104 XXIX  |           Ott... ott... - kiáltott föl Fritz, csaknem fuldokolva
105 XXIX  |         Czápa-szigeten? - kiáltott föl Jenny.~- Ott!... onnan lőttek!...~
106 XXIX  |     értetek...~- Fritz! - kiáltott föl Jenny ijedten - át akarnád
107 XXIX  |       mellett valami fény csillant föl...~Mindnyájan megrettentek:
108 XXX   |       partjaira, s hogyan födözték föl végre a valót, a vademberek
109 XXX   | megmenekültetek tőlük! - sóhajtott föl Jenny.~- Még idejében észrevettük
110 XXXI  |             A patvarba! - kiáltott föl John Block: - ezek a bitangok
111 XXXI  |        Szerencsés utat! - kiáltott föl Jack, sipkáját a levegőbe
112 XXXI  |            volt, egyszerre rezzent föl Fritzcel.~- Ez puskalövés
113 XXXI  |           visszajöttek! - kiáltott föl Fritz. - Kapitány úr: menjen
114 XXXI  |       lövések álmukból riasztottak föl.~- Mi történt? - kérdezte
115 XXXI  |          gazembereknek! - kiáltott föl Jack, a ki éppen e perczben
116 XXXI  |        szigeten vannak? - kiáltott föl Wolston úr.~- Éppen akkor
117 XXXI  |       Kezdődik a táncz! - kiáltott föl John Block.~- Rajta hát! -
118 XXXI  |           Ez ágyúlövés! - kiáltott föl Ferencz.~- Hajrá! - harsogott
119 XXXI  |            a «Licorne»! - kiáltott föl a vitorlamester.~Jack, mint
120 XXXII |       mindnyájan, hogy a vadak sem föl nem dúlták, sem ki nem fosztották
121 XXXII |          hogy házaikat ott építsék föl.~Azt határozták, hogy az