Fejezet

  1 I     |      töprenkedve kérdezte:~- Ugyan mi lehet az?~- Hogy-hogy?...
  2 I     | Tökéletesen igaz! - mondta Fritz - mi bizony meg feledkeztünk
  3 I     |        szólalt meg Fritz, - hogy a mi új hazánk épen nem esik
  4 I     |         vagy vele megelégedve...~- Mi talán meg lehetnénk vele
  5 I     |    svájcziak, csupa svájcziak... A mi hazánk eléggé népes és könnyen
  6 I     |         csóválta a fejét Fritz - a mi földieink nem igen szeretnek
  7 I     |    szeretnek kivándorolni...~- Hát mi?... - kiáltott föl Jack -
  8 I     |            kiáltott föl Jack - hát mi nem vagyunk svájcziak?...
  9 I     |            hozta feléjük a szél.~- Mi volt ez? - kiáltott föl
 10 II    |            a partra ugrott.~- Nos, mi történt? - kérdezte Zermatt
 11 II    |           nyílt tengerre.~- De hát mi történt? - ismételte Ferencz
 12 II    |               felelte Jack - nem a mi lövéseinket, hanem a feleletet
 13 II    |            Új-Svájcz közelébe, s a mi két ágyúlövésünk fölébresztette
 14 II    |     föltéve, hogy nem kalózhajó.~- Mi tehát őrködni fogunk, apám, -
 15 III   |            már tíz év óta lakik?~- Mi Új-Svájcznak neveztük el, -
 16 III   |           még semmi nyoma sincs.~- Mi nem tudtuk, hogy sziget, -
 17 III   |         Littlestone hadnagy - mert mi is láttunk bennszülötteket
 18 III   |           Oh, azok a bennszülöttek mi voltunk: Fritz és én! -
 19 III   |              viszonzá Zermattné. - Mi már öregek vagyunk, nekünk
 20 V     |           meg titkolt bánata, hogy mi történt szegény apjával.
 21 VI    |       ennyi lakónak, kivált ha - a mi valószínű - még más gyarmatosok
 22 VI    |     terelte erre a beszélgetést.~- Mi sem lenne könnyebb, - mondta -
 23 VI    |     szeretném, ha ide tévednének a mi birtokunkra, - vágott közbe
 24 VII   |          kérdezte fontoskodva.~- A mi vidékünkön soha sem jártak
 25 VII   |         Wolstonné nyugtalankodva - mi egyedül maradjunk itthon:
 26 VIII  |           hogy végkép el is áll, a mi nagy baj lett volna, mert
 27 VIII  |        szólt most Wolstonné - hogy mi hölgyek itt maradhatunk.
 28 VIII  |          hadd vigyázzon rájuk, míg mi visszajövünk.~Elindultak
 29 IX    |      Zermattné ijedten kérdezte:~- Mi az, Jack?... Talán embereket
 30 IX    |           helyben Zermatt úr is. - Mi soha sem hagyjuk el azt
 31 IX    |        nevet is tudnék neki...~- S mi az? - kérdezte Zermattné.~-
 32 X     |    veszedelem fenyegetné őket, - a mi nem valószínű - vészlövést
 33 X     |      moraja ütötte meg füleiket... Mi lehetett ez?... Valami hegyi
 34 X     |    vizsgálta a part egy pontját.~- Mi az? - kérdezte Zermatt úr
 35 XI    |          mondta mosolyogva.~- Nos, mi különös van rajta?~- Érdemes
 36 XI    |             Minek nekünk az arany? Mi hasznát vehetjük itt?~-
 37 XI    |        titkokkal előáll...~- Ugyan mi veszély lehetne ebben, apám?~-
 38 XI    |       visszafojtva hallgatóztak.~- Mi volt ez? - kiáltott föl
 39 XIII  |      mellett árnyékban mehettek, a mi nem csekély előny volt ebben
 40 XIII  |           és élesztette a tüzet, a mi azért is ajánlatos volt,
 41 XIV   |          viszi, szerencsésebb mint mi, mert hamarabb hazaér; de
 42 XIV   |            két nap múlva talán már mi is otthon leszünk Felsenheimban,
 43 XIV   |        Ernő kíváncsian kérdezte:~- Mi van ott, Wolston úr?~- Mintha
 44 XIV   |          Licorne is és akkor talán mi is otthon leszünk és méltóképpen
 45 XV    |             Wolston úr és Ernő. - ~Mi történt? - Az elefántok
 46 XV    |             viszonzá Zermatt úr.~- Mi volt ez? - szólt Anna hirtelen.~
 47 XV    |      szívvel tanakodtak azon, hogy mi történhetett a kirándulókkal.
 48 XV    |            ott.~- Nem tudjuk, hogy mi történt szegény Jackkal!~
 49 XVI   |            nagy zűrzavar támadt, a mi csakhamar halálos rettegést
 50 XVII  |           volt... De lehet, hogy a mi elmaradt ma este, holnap
 51 XVII  |             Miért ne élhetnénk meg mi is úgy, mint Új-Svájcz lakosai,
 52 XVII  |           a néma éjszaka nyugalmát mi sem zavarta többé. A boldogtalanokat
 53 XVII  |            még, penészes az is, de mi ez tizenegy éhes embernek!
 54 XVII  |        hirtelen fölegyenesedett.~- Mi ez? - mondta magában izgatottan. -
 55 XVII  |         suttogta:~- Fritz úr!...~- Mi az, vitorla-mester? - kérdezte
 56 XVIII |           köztünk a szigeten.~- És mi valamennyien - tette hozzá
 57 XVIII |        szólt most Ferencz - hogy a mi kis szigetünk valóságos
 58 XIX   |           keresztbe fordítására, a mi nélkül az egy másra következő
 59 XIX   |        Gould mindent elkövetett, a mi tőle telt, hogy a hajót
 60 XIX   |            Mindnyájan tudták, hogy mi történt az első és második
 61 XIX   |          csak azt nem tudták, hogy mi volt Borupt kapitány veszedelmes
 62 XIX   |       fenékbe zárt foglyokat, hogy mi történik oda fönt a három
 63 XIX   |       vonhatnák, hogy hova megy és mi járatban van. Valószínű,
 64 XIX   |      kalózhajók tanyája volt... de mi szándéka van a foglyaival?
 65 XIX   |         mindeddig nem tudták, hogy mi történik velük s mi történik
 66 XIX   |           hogy mi történik velük s mi történik kedveseikkel!...~
 67 XXI   |          mind a sajkában maradtok. Mi úgy sem megyünk messze...~-
 68 XXI   |     Ferencznek. - Számítunk reá!~- Mi pedig inkább önökre számítunk -
 69 XXI   |            Horgásszanak addig, míg mi odajárunk: valószínűleg
 70 XXI   |          csak James fölkiáltott:~- Mi mozog ott a homokon?...
 71 XXI   |  megmutatva a fogott halakat.~- De mi sem jövünk ám üres kézzel! -
 72 XXII  |      erősebben kezdett hullámzani. Mi lesz, ha a hullámverés még
 73 XXIII |     színhelyére és összeszedték, a mi a sajkából megmaradt: az
 74 XXIII |        tekintenie a tengeren, hogy mi van a szikla túlsó felén;
 75 XXIII |                 Nos, - kérdezte, - mi van a sziklán túl?~- Csak
 76 XXIII |         teknősbékák egyre fogynak!~Mi lesz belőlük, ha majd csak
 77 XXIII |      kibírni betegség nélkül?... S mi lesz akkor, ha egyik a másik
 78 XXIII |           a sziklafal gerinczén, a mi gondolkodóba ejtette őket.
 79 XXIV  |        kölcsön a szárnyaidat, hogy mi is fölszállhatnánk veled! -
 80 XXIV  |    megmenthettünk volna mindent, a mi rajta van, s most nem szűkölködnénk
 81 XXV   |     remények. - Az ágyúlövés.~Hogy mi történt Bobbal, könnyű elképzelni.
 82 XXV   |      vitorlamester vállat vonva: - mi hasznunk belőle? Csöbörből
 83 XXV   |            két sziklafal között, a mi részint jó volt, részint
 84 XXV   |         értek, ha rögtön indultok. Mi pedig, Gould kapitány, John
 85 XXVI  |          meglepetve fölkiáltott:~- Mi az ott?...~Valamennyien
 86 XXVII |     barlang belsejét, a legelső, a mi szemükbe tűnt, az a hamurakás
 87 XXVII |           meg volt benne minden, a mi a pár napi tartózkodás kényelméhez
 88 XXVIII|         aggodalmak gyötörték őket.~Mi történt itt?... Talán kalózok
 89 XXVIII|              vagy vademberek?... S mi sorsa lett a két családnak?...
 90 XXVIII|           aztán vissza is kapta.~- Mi az? - kérdezte Fritz.~-
 91 XXIX  |        csak az volt a kérdés, hogy mi lett hát a Zermatt- és Wolston-családból?~
 92 XXIX  |    aggodalom emésztette őket, hogy mi lett hát a két családból?...
 93 XXIX  |            kétségbeesését most már mi sem fékezte. Kezeiket tördelve
 94 XXIX  |     éjszaka homályában kikémlelni, mi történik Felsenheimban.~
 95 XXIX  |          tette hozzá a kapitány.~- Mi vagyunk!... mi vagyunk!...
 96 XXIX  |         kapitány.~- Mi vagyunk!... mi vagyunk!... mi vagyunk! -
 97 XXIX  |         vagyunk!... mi vagyunk!... mi vagyunk! - ismételték fölváltva
 98 XXX   |           viszontlátják egymást. - Mi történt a szigeten a «Licorne»
 99 XXX   |            kellett beszélnie, hogy mi történt a «Licorne» elutazása
100 XXX   |          hogy elmondjon mindent, a mi azóta történt a szigeten,
101 XXX   |       eltávozott.~Ezt a történetet mi már tudjuk. Csak még azt
102 XXXI  |       viszonzá Zermatt úr: - azért mi csak őrködjünk gondosan.
103 XXXI  |           ezek az ördögök laknak a mi kényelmes, kedves házunkban!~-
104 XXXI  |    lebegett ez a szörnyű kérdés:~- Mi lesz velünk, ha a «Licorne»
105 XXXI  |    ágyúkhoz, én mindjárt megtudom, mi történt.~A kapitány visszasietett
106 XXXI  |        álmukból riasztottak föl.~- Mi történt? - kérdezte Zermatt
107 XXXI  |  éjszak-keleti sziklák közt, mikor mi oda értünk, - felelte Ernő -
108 XXXI  |     ellőtték az utolsó töltést is: mi lesz velük?... Ez az idő
109 XXXI  |          puskatussal, mindennel, a mi keze ügyébe került. Fritz,