Fejezet

   1 VII   |                       Márczius 15-dike.~Január 1-jén a két család kölcsönösen
   2 XXV   |                       mivel a szikla gerinczét 1000-1200 láb magasnak tartom -
   3 XXV   |                        a szikla gerinczét 1000-1200 láb magasnak tartom - még
   4 IV    |                       de meg nem ölte.~Április 16-dikán reggel aztán Zermatt
   5 XVII  |                      jóval fiatalabb volt, úgy 18 éves lehetett, s meglátszott
   6 IV    |                          A tizedik év vége.~Az 1803-dik év október hó 7-dikén,
   7 V     |                     gonddal és szeretettel. Az 1812-dik év derekán Montrose
   8 XVIII |                    font sterlinget (körülbelül 190 ezer koronát) kaptak; s
   9 XXV   |                       hogy még csak körülbelül 200 lábnyira lehetnek a barlang
  10 XII   |                 Prospect-Hill»-nek.~Szeptember 21-dikén végre itt is elvégeztek
  11 XXV   |                       szép idő volt, de január 22-ikén heves vihar támadt
  12 XVIII |                 elkísérték Jennyt és deczember 23-dikán reggel szerencsésen
  13 XXII  |                   látszik, akkor megkerülik és 24, legkésőbb 48 óra alatt
  14 X     |                      fölfelé. A víz szélessége 250-300 lábnyi lehetett, s a
  15 XXXI  |                    alakú volt; hosszú tengelye 2600, a rövidebb pedig 700 lábnyi
  16 XVIII |                      útra. Portsmouthba június 28-ikán érkeztek s a következő
  17 XIV   |                       délután, 1817 szeptember 30-án, négy órakor, a... a...» -
  18 X     |                  fölfelé. A víz szélessége 250-300 lábnyi lehetett, s a meddig
  19 XXIX  |             megragadják és lehajigálják őket a 40-50 láb magasból.~Az öt vad,
  20 XXII  |                    megkerülik és 24, legkésőbb 48 óra alatt ismét visszaérkeznek.~
  21 XXI   |                        25, a mélysége pedig 50-60 láb lehetett, s jobbra-balra
  22 XXXI  |                tengelye 2600, a rövidebb pedig 700 lábnyi volt, a sziget egész
  23 XVIII |                       vaníliát.~Mindezért vagy 8000 font sterlinget (körülbelül
  24 XXI   |                 sziklafalak közé; a körülbelül 900 láb magas sziklafalra sehol
  25 XI    |                     ismételte Zermatt úr, s az ablakhoz lépve, jobban szemügyre
  26 VII   |                    adjunk nekik legalább dupla abrakot!~- Jacknak igaza van! -
  27 II    |                        és fiai az édes hazáról ábrándoztak... És mindnyájan könnyezve,
  28 IV    |                  helyén deszkákból kis házikót ácsolt össze fiaival, s elnevezte «
  29 XVI   |                        szakíthatta. Wolston úr ácsolta össze a szószéket meg az
  30 V     |                      magával hozott kovával és aczéllal pedig tüzet is tudott gyújtani.~
  31 III   |                     kit apja bizonyára örömmel ad nőül Fritzhez - továbbá
  32 II    |                    zászlót is, hogy azzal jelt adhassanak az otthon valóknak. Ha a
  33 XXX   |                  kezdetén elsüllyedt, s nem is adhatott hírt Európában az újon fölfedezett
  34 XXII  |                        balsors eltűrésére, úgy adjon kitartást is, hogy bizodalommal
  35 XVIII |                        je.~Ennélfogva az angol admiralitás sietett elhatározni a sziget
  36 XXIV  |                   hívná az alant maradtakat.~- Adnád csak kölcsön a szárnyaidat,
  37 IX    |               mindnyájan kíváncsian.~- Még nem adtunk nevet ennek a folyónak...~-
  38 I     |                     közbe Zermatt úr. - Ha nem adunk jelt magunkról, még a parthoz
  39 III   |                  Ausztráliából indult útnak az afrikai Fokvárosba. Kapitánya, Littlestone
  40 XXIX  |                       a magnólia-fa legfelsőbb ágaira, hogy kikémleljék a vidéket;
  41 XXVIII|                   óriási magnólia fán volt, az ágak szétágazásának közepén,
  42 VI    |               fatörzseket, mint én a legkisebb ágat... S mivel a szigeten úgy
  43 IV    |                      hatvan lábnyi magasságban ágaztak szét a törzsből. Itt, az
  44 XXXI  |                        Pedig a hajó késése oly aggasztó volt, hogy már nem igen
  45 XXXI  |              mindnyáján megtörtek, s bár belső aggodalmait mindenki titkolni igyekezett,
  46 XXII  |                        parthoz ér. Harry Gould aggodalmasan vizsgálta a borús szemhatárt.~-
  47 II    |                        nem késtünk-e már el? - aggodalmaskodott Jenny.~- Alig hiszem! -
  48 XXIV  |                      nőt találták ott, halálos aggodalomban.~Suzan úgy sírt, jajgatott
  49 XIX   |                      meg a Wolston-család nagy aggodalommal gondoltak Új-Svájczra, a
  50 I     |                    czéltalan lövöldözést.~- Ne aggódjál, fiam, - felelte Zermatt
  51 I     |                    mondta Zermatt úr - s ön se aggódjék, kedves Jenny. Jack csak
  52 XI    |            Felsenheimba, hogy megnyugtassák az aggódó asszonyokat.~ ~
  53 XVI   |                         biztatta Zermatt úr az aggódókat - két heti, sőt egy hónapi
  54 VIII  |             veszedelemtől sem...~- De én mégis aggódom, s nem szeretnélek egyedül
  55 X     |                  antilopot, néhány nyulat, egy agoutit, s vagy féltuczat mindenféle
  56 XXII  |                      pedig a még alvó kapitány ágya mellett ültek.~Fritz sétálni
  57 X     |                     medrét: keresztben a folyó ágyában, egyik parttól a másikig
  58 XVI   |                    gondolat a másikat kergette agyamban. Nem magamért aggódtam,
  59 XXVIII|                     fenekestől fölforgatva, az ágynemű leszórva a földre, a konyhaedények,
  60 XV    |                      az elefántok nem tiporták agyon Jackot, akkor most a fenevadaknak
  61 IX    |                      Jenny albatroszát találná agyonlőni! - aggódott a fiatal leány;
  62 XXXI  |                    Gould kapitány éjszakára az ágyú-telepet őrizték, Jack, Ernő, Ferencz
  63 XI    |                       a töltő-vesszőt... de az ágyúban nem volt töltés! Oda ugrott
  64 XXVI  |                        hallják-e ismétlődni az ágyúdörrenéseket; de az éjszaka csöndben,
  65 XXXI  |                  huszonöt percz volt, - hangos ágyúdörrenést hozott a szél éjszak felől.~
  66 XXXI  |                        hogy pár nap múlva az ő ágyúi űzik el ezeket az ördögöket...~-
  67 I     |                          Évről-évre kilőjük az ágyúinkat, de dörgésük csak a visszhangot
  68 V     |                    megtöltötték az «Elisabeth» ágyúit, s a puskákat is lövésre
  69 XXXI  |                       s félvén az ostromlottak ágyúitól, puskáitól, nem mertek támadni...
  70 IV    |                        sőt elhozták a hajó két ágyúját is, meg egy szétszedett,
  71 I     |                    tenni a Czápa-szigeten levő ágyúkból.~Valóban ez volt a szokás.
  72 XVI   |              Felsenheim magaslatán fölállított ágyúkkal... Ellenben ha a szárazföldről
  73 XXX   |                      vagy ötszáz lépésnyire az ágyuktól, melyek fölött Új-Svájcz
  74 II    |               lehetőségét látták ebben a három ágyúlövésben... Zermattné már a jövőn
  75 XXIX  |                    támadásai elől, s a mint az ágyúlövésből látszott, ugyancsak bátran
  76 III   |                   Licorne» angol korvett. - Az ágyúlövések. - A sajka megérkezik. - ~
  77 II    |                    szorongva kérdezte:~- Talán ágyúlövéseket hallottak?...~- Azt, Jenny, -
  78 XXXI  |                           harsogott Jack.~S az ágyúlövéstől megdöbbent vadakra rohantak.
  79 II    |                 Új-Svájcz közelébe, s a mi két ágyúlövésünk fölébresztette a figyelmét...~-
  80 XXV   |                  hozott feléjük a szél...~- Ez ágyúszó volt! - kiáltott föl a vitorlamester.~ ~
  81 XXXI  |                     lehetett és fölmenekült az ágyútelephez.~Helyzetük most már kétségbeejtő
  82 III   |                       korvett elutazása.~A tíz ágyúval fölszerelt «Licorne» nevű
  83 XXVI  |                     lövöldözött.~- De miért ne ágyúzhatnának a szárazföldről?... a szigetről
  84 XXVI  |            föltevésében, ha csakugyan egy hajó ágyúzott volna, nekik akkor is a
  85 II    |                         Miután az egész család áhítatosan hálát adott Istennek különös
  86 I     |                        kis kikötője felé siet, ahol a csónakok álltak, azt kérdezte:~-
  87 XXV   |               elhatározni a távozásra.~- Fritz ajánlata nagyon bölcs, - szólt most
  88 XIII  |              élesztette a tüzet, a mi azért is ajánlatos volt, mert napszállat felé
  89 III   |                      ideiglenesen elfogadta az ajánlatot s megígérte, hogy a hivatalos
  90 XXII  |                       meg kerülni. Fritz ugyan ajánlkozott, hogy körülússza, de a kapitány
  91 XXXI  |                   reménytelenséget. Mindnyájuk ajkán ott lebegett ez a szörnyű
  92 XIX   |                bezárták kabinjaikba, melyeknek ajtait, Borupt kapitány parancsára,
  93 XV    |                   csattanás hallatszott: a kis ajtó, mely a hazavárt galamb
  94 XXVII |                 rendben volt. Kinyitogatták az ajtókat, ablakokat, hogy a szobák
  95 XXVIII|                találták meg a fölvezető titkos ajtót és lépcsőt, tehát szét sem
  96 III   |                hajótörötteknek valahol nyomára akadhat.~Október 8-dikán az őrt
  97 X     |                      félj; majd meglátod, hogy akadnak mások, a kik hasznát veszik.~-
  98 II    |                 gyanúsat sem vett észre. Közös akarattal mindnyájan a Sakál-patak
  99 XXV   |                   ösvény, mely előttük állt?~- Akárhová, csak ki a börtönünkből! -
 100 XXVI  |                széléhez kell menniök, ha látni akarják, mert a lövések zaja éjszak
 101 VI    |                      Jack - úgy-e, anyám?~- Ha akarjátok - nevetett Zermattné.~-
 102 IV    |                        angolul ez van ráírva:~«Akárki vagy, a kihez Isten eljuttatja
 103 XXVI  |                Jennyhez.~- Mintha csak az utat akarná mutatni, - mondta Jenny.~-
 104 XXIX  |                kiáltott föl Jenny ijedten - át akarnád úszni ezt a tengerszorost?...~-
 105 I     |                  dolgunk. Délután, például, ki akarok rándulni Falkenhorstba,
 106 VII   |                       állataink?...~- Nos, mit akarsz velük? - kérdezte Zermatt
 107 XVI   |                      jobbfelől... Már kiáltani akartam, hogy itt vagyok, de hirtelen
 108 XXV   |                     óráig kell mennünk, ha föl akarunk jutni a fönsíkra.~- Még
 109 X     |                         S ha vízesések meg nem akasztanak bennünket - tette hozzá
 110 XVII  |                    levegőben!~- Bizonyos, hogy akasztófán végzi az életét, - hagyta
 111 XXIII |                      százat elfogtak és füstre akasztották, télire.~Már hat hete voltak
 112 XV    |            természetesen a három kirándulóról, akik már negyednapja voltak oda.~-
 113 XIV   |         négyszögmérföld területű lehet, vagyis akkora, mint Sziczíliának a fele.~-
 114 XXVIII|                        Ferencz az istállókhoz, aklokhoz szaladt: üresek voltak!...~
 115 XXI   |                  legalább ma délben lesz mivel alágyújtani - mondta Ferencz.~- Föltéve,
 116 XXII  |                       s ekkor deszkákat raktak alája, hogy könnyebben csússzék.
 117 XXXI  |                     éjjelre rendes őrjáratokat alakítanak, melyek körüljárnak a partokon,
 118 V     |                  feketére mázolta az arczát és alakját, hogy malájinak nézzék.~
 119 XVII  |                     majd a sajka fenekén fekvő alakok egyike fölült, s kétségbeesetten
 120 XXXI  |                         A Czápa-sziget kerülék alakú volt; hosszú tengelye 2600,
 121 XVIII |                 Wolston irodája, melyet öt éve alapított a Fokvárosban, virágzó üzlet
 122 XVIII |                 gyarmatba, melyet honfitársaik alapítottak. Fritz viszont biztosította
 123 X     |                      hogy ha már idáig jöttek, alaposan átkutatják a vidéket; e
 124 XXI   |                     azt hiszem, nem nyílik meg alattunk, s nem is nyel el bennünket.
 125 XXIII |                  irányban. - A Füstölgő-Szikla albatrosza. - Szomorú Szilveszter este.~
 126 XXIII |               kalandozni szülőföldjétől. Jenny albatroszának ittléte tehát korántsem
 127 IX    |                  engedte.~- Hátha épen a Jenny albatroszát találná agyonlőni! - aggódott
 128 XXIII |                      úgy van, ráismerek: az én albatroszom!...~- Micsoda? - kiáltott
 129 XVIII |                      Fritzet, a megmentőjét, s áldását kérheti frigyükre.~E közben
 130 XVIII |                     megölelheti apját, a kitől áldást óhajtott kérni frigyére -
 131 XXXII |                 frigyüket a «Licorne» káplánja áldotta meg Felsenheim szerény kápolnájában.
 132 XXI   |                    rétegben födte a partot; az algák családjába tartozó indás,
 133 VII   |                  ágyruhát is, hogy kényelmesen alhassanak. Hajnalban pedig, mihelyt
 134 XXII  |                mindenki tetszése szerint külön alhatott a többiektől. Az első éjszaka
 135 XXIII |                       lefeküdtek; de nem sokat alhattak, mert egész éjjel dörgött
 136 XXVII |                barlangot a hegy lábánál, a hol alhatunk? - kérdezte a kapitány.~-
 137 XI    |              aranyrögök vannak, az egész világ alja, söpredéke, a szerencsevadászok
 138 XVI   |                      venni, odadobták a szikla aljába, az én nagy örömömre.~-
 139 XXVI  |                       óra tájban a czukorsüveg aljához értek. Bár nagyon fáradtak
 140 XIII  |                       távolban kéklő hegyláncz aljáig terjedt s a tropikus növényzet
 141 XXXI  |                      partot, mely az ágyútelep alján alkalmas volt a kikötésre,
 142 XXV   |                     megvilágította a sziklafal alját. Csak most vették észre,
 143 XXIV  |                         Nem messze a sziklafal aljától...~Valamennyien oda siettek,
 144 II    |                        idő múlik el, míg ismét alkalma lesz rá, hogy Európába visszatérjen?...
 145 III   |                   egyedül voltak - most itt az alkalom, hogy visszamehessünk Európába...
 146 III   |                       ő maga fogja végezni. Ez alkalommal vissza fogja hozni hajóján
 147 XXV   |                       halmozott sziklatörmelék alkotja, mely, ki tudja, mióta hullott
 148 I     |               gyarmatosított az összes európai államok közt, s az Indiai-Óczeán
 149 XV    |                        Ez valóban kétségbeejtő állapot volt!... Várniok kellett,
 150 XXXI  |                  reménykedve. ~Az ostromlottak állapota elég tűrhető volt. A hombárban
 151 VII   |                     Jack fölkiáltott:~- Hát az állataink?...~- Nos, mit akarsz velük? -
 152 I     |                        villáját... s végre még állatainkra is kell gondolnunk, s ültetvényeinket
 153 XXVII |              nesztelenül lopódzott közelebb az állathoz, mely gyanútlanul szürcsölte
 154 IV    |                       tehenük, számos szárnyas állatjuk: tyúk, kakas, lúd, kacsa,
 155 XXVII |                   rávetvén magát a még vergődő állatra, markolatig az oldalába
 156 IV    |                   hemzsegett mindenféle jóhúsú állattól és madártól, a folyócskában
 157 IV    |                       hasznos növény.~A sziget állatvilága szintén gazdag volt; a fenevadak
 158 XXI   |                     felelte Fritz sóhajtva.~Az állatvilágot csak néhány tengeri szárnyas,
 159 IX    |                    rájuk, de persze a hajó nem állhatott meg a kedvükért.~De minél
 160 XI    |                    minden kárt helyre lehetett állítani, mihelyt a tavasz bekövetkezik.~
 161 II    |                     határozottan beszélt, hogy állításában nem kételkedhettek. Egyébiránt
 162 VI    |                        Sakál-patak vízeséséhez állítottak föl, úgy hogy a lezuhanó
 163 VIII  |                     volna.~- Csak addig meg ne álljon, - mondta Zermatt úr - míg
 164 XV    |                        de többször meg kellett állnia, hogy a nők kisírhassák
 165 II    |                   Zermatt úr - s mielőtt szóba állok velük, tudni akarom, hogy
 166 XXXII |                        egyúttal fontos katonai állomás is, mert az Indiai-óceán
 167 XXIX  |                   mondta Fritz komolyan, elébe állván - mint bátyád, megtiltom
 168 XXV   |                       kit szintén fölijesztett álmából a nagy dördülés, rémülten
 169 XXVI  |                   mosolygó vidék, a minőt csak álmaikban óhajthattak volna!~S túl
 170 XXVII |                         banán; friss körtét és almát a fákról szedhettek, zöldséget
 171 XIX   |                      utasok és a kapitány nagy álmélkodására, Robert Borupt megjelent
 172 XIII  |                        zöldellő rétek, bokrok, aloé- és myrtus cserjék, mintegy
 173 XXIX  |                       gyakran használta ezt az álöltözetet.~- Nem, ezek vademberek -
 174 III   |                    bort és pálinkát, felső- és alsó ruhákat, fehérneműt, de
 175 III   |                        parton, hogy legyen hol aludniok.~- Kedves Betsie, - mondta
 176 XXV   |                       vették észre, hogy a fal alul nem tömör, hanem egymásra
 177 XXVII |              elköltötték, s Bobot lefektették, alvás helyett beszélgetni kezdtek.~
 178 XVII  |                        Rögtön fölébe hajolt az alvók egyikének, s halkan suttogta:~-
 179 III   |               ágyúlövés dördült el a szigetnek ama felén, a honnan az első
 180 XV    |            vadásztarisznyája, sőt még vér sem, amiből azt következtethették volna,
 181 XX    |                    csak igen kevés sziget van: Amsterdam és Saint-Paul, vagy délebbre
 182 II    |                       úgy öltözködött, mint az andománi és nikobári bennszülöttek
 183 III   |                       úr fölajánlta a szigetet Angliának. Littlestone hadnagy ideiglenesen
 184 I     |                   lakosai nem svájcziak, hanem angol-szászok lesznek.~Fritznek igaza
 185 XVIII |                   apjától örökölt, betették az Angolbankba, a honnan Zermatt úr, ha
 186 XIV   |                    büszkén Wolston úr; - ez az angoloké! És miért ne lehetne Új-Svájcz
 187 VII   |                     viszonzá Zermatt úr - s az angoloknak szenvedélyük az utazás...~-
 188 V     |                      Gyöngyház-öbölben...és az angolt is...fiatal leány...egyedül
 189 IV    |                 leoldotta onnan, s látta, hogy angolul ez van ráírva:~«Akárki vagy,
 190 IX    |                      folyónak...~- Nevezzük el Anna-folyónak! - ajánlta Ernő.~- Köszönöm
 191 XIV   |                szüleink, Wolston asszonynak és Annának, - minden jót kívánva valamennyinek.~
 192 VIII  |                    Jack, s hol testvérére, hol Annára kacsintott. - De most nem
 193 XII   |              sötétbarna szőrű, szamár nagyságú anta volt, olyan, mint a szarvtalan
 194 I     |             sövény-kerítés, melybe az elfogott antilopokat zárták, szintén sértetlen
 195 XXIV  |                    zsírjából öntötte a gyertya anyagát, belét pedig a tengeri fű
 196 III   |                        szükséges szerszámokat, anyagokat, gépeket veszi meg, mikor
 197 VI    |                 sietett ráhagyni Jack - úgy-e, anyám?~- Ha akarjátok - nevetett
 198 XVIII |                   családodat is. Apámnak és az anyámnak ez a legforróbb óhajtásuk.~-
 199 I     |                   előbb figyelmeztetni kellene anyánkat, - mondta Feri.~- És a kedves
 200 XXXI  |                      is. A forrás vize sohasem apad ki, fegyverünk és puskaporunk
 201 XXII  |               Füstölgő-Sziklán; majd boldogult apád halála...~- Szegény apám! -
 202 XXIX  |                        bátyád, megtiltom neked apánk nevében, hogy mindnyájunkat
 203 XIV   |                   kiáltott föl Wolston úr - az apátok tiszteletére.~A két fiú
 204 II    |                        jövőn tépelődött, Jenny apjára gondolt, a kiről azt hitte,
 205 XVIII |                     Zermatt-családról és Jenny apjáról, Montrose ezredesről, a
 206 XVIII |                        együtt, melyet Jenny az apjától örökölt, betették az Angolbankba,
 207 XVII  |                kormányt és a sebesült kapitány ápolására sietett. A többiek pedig
 208 III   |                       hat héttel ezelőtt, 1816 áprilisban hagyta el Sydney kikötőjét,
 209 VIII  |                       sivatag! valóságos köves Arábia!~Valóban az volt; a téres,
 210 III   |                      töltöttek meg. Ezeknek az árából Fritz a gyarmatosításhoz
 211 XIII  |                     tartott, melyet Zermatt úr Arabs-toronynak nevezett el.~Innen egyenesen
 212 XXIX  |                       a kötelét eloldozták, az áradat rögtön hátára kapta a könnyű
 213 II    |                      Sakál-patakot, hogy ki is áradt, s kevés híja, hogy el nem
 214 XXII  |                        engedte. Hátha a tenger áramlata elragadja Fritzet: ki fogja
 215 XVIII |                       közé!~Az eladott czikkek árának egyharmad részén a gyarmatosításhoz
 216 XI    |                   megvetően. - Minek nekünk az arany? Mi hasznát vehetjük itt?~-
 217 XI    |                    híre futna, hogy a szigeten aranyrögök vannak, az egész világ alja,
 218 XXI   |                        véget ért, a tengeri fű arasznyi rétegben födte a partot;
 219 XXV   |                       a szalma, s fojtó füstöt árasztott szerte a parton. Szerencse,
 220 XII   |                  mondta Zermatt úr - a tavalyi aratásból még úgyis sok fölöslegünk
 221 XI    |                       aggódniok.~Elvégezvén az aratási munkákat, gondosan bezárták
 222 VII   |                       napunk van még a második aratásig: és ha tetszik, azt ajánlom,
 223 VI    |                        Zermattné.~- Mihelyt az aratásnak vége lesz, - felelte Zermatt
 224 VII   |                burgonyaföldek szegélyeztek. Bő aratást várhattak tehát, nem is
 225 III   |                      Matrózokat küldött föl az árbocz-kosárba, hogy vizsgálják a szemhatárt:
 226 II    |                 öbölben, hogy tatarozzák, mert árboczai le voltak szerelve, a parton
 227 XIX   |                 helyzetbe jutott, hogy a hátsó árboczát le kellett vágni; egyúttal
 228 XIX   |                      Fritz és Ferencz pedig az árboczhoz, hogy fölránthassák a vitorlát,
 229 XIX   |              poggyászukkal átköltöztek a három árbóczos «Flag» födélzetére, szívélyesen
 230 XXXI  |                    titkolni igyekezett, egymás arczáról olvasták le a reménytelenséget.
 231 XIII  |                    vagy harminczat megöltek az arczátlan, kötekedő állatok közül.~
 232 XVII  |                     hogy az éhhalál rettenetes árnya nagy léptekkel közeledik
 233 IX    |            villásreggelit ettek a százados fák árnyában.~- Gyönyörű vidék! - mondta
 234 XXXI  |                        mellett.~Mikor a fekete árnyak föltűntek a hajnal szürkületében,
 235 XIII  |                      egy roppant tengeri-fenyő árnyékában telepedtek le. Mialatt Jack
 236 XIII  |                     volna leterítve. E mellett árnyékban mehettek, a mi nem csekély
 237 IX    |               termékeny volt. Lombos faóriások árnyékolták be a buja fűvel borított
 238 VII   |               kukoricza-, köles-, zab-, búza-, árpa-, maniok- és burgonyaföldek
 239 XVIII |                         Nekik sok dolguk volt. Árúba kellett bocsátaniok az Új-Svájczból
 240 XXIII |                     azonban csak John Blocknak árulta el, s deczember 7-én reggel
 241 XVIII |                     huszonhét éves volt és már árva volt, mikor James Wolston
 242 XVIII |                    után hagyta el Szent Ilona, Ascension szigetét, a Zöldfoki szigetcsoportot;
 243 XXVIII|                    Falkenhorst-patak s az újon ásott csatorna öntözött; itt is
 244 XIV   |                       kedves szüleink, Wolston asszonynak és Annának, - minden jót
 245 XI    |                        megnyugtassák az aggódó asszonyokat.~ ~
 246 VII   |                     egyedül?~- Szó sincs róla, asszonyom, - felelte Zermatt úr -
 247 XXVII |                  füstölt hal, befőtt gyümölcs, aszalt szilva, füge, banán; friss
 248 VI    |                       tekintetük véletlenül az asztal körül üresen maradt helyükre
 249 XV    |                     sem jutott eszébe, hogy az asztalhoz üljön.~Mind a négyen elindultak
 250 XXVIII|                      volt törve-zúzva: székek, asztalok eltörve, ládák, szekrények
 251 IX    |                          Ezt a földet szívesen átengedjük nekik: csak az Ígéret földjére
 252 IX    |                       területen volt és szinte áthághatatlan természetes határokkal volt
 253 XIX   |               Augusztus elején a «Licorne» már áthaladt az egyenlítőn, de ettől
 254 XII   |                   hegyszoroshoz, mely egyedüli átjáró volt az Ígéret-földjéről
 255 XIII  |                      össze s a patak a keskeny átjáróban rohanva sietett lefelé.
 256 XXV   |                barlangba, akkor mögötte útnak, átjárónak kell lennie, a melyen keresztül
 257 XXX   |                         Elisabeth»-tel gyorsan átkeltünk a szigetre.~- De most már
 258 XXIII |                      ha meglenne a sajkájuk, s átkerülhetnének a sziklafal éjszaki oldalára...~
 259 XIX   |                    utasai minden poggyászukkal átköltöztek a három árbóczos «Flag»
 260 VII   |                        sem jutott eszébe, hogy átkutassa a sziget belsejét is.~-
 261 VII   |                     szétnézzenek a szigetem és átkutassák a még nem ismert vidékeket.~-
 262 IX    |                 Wolston úr - hanem azért, hogy átkutassuk ezt a vidéket is.~- Miután
 263 XII   |                       Zermatt úr most a sziget átkutatásáról kezdett beszélni. Az ő terve
 264 XIV   |                       a meddig a messzelátóval átkutathatták a szemhatárt, sehol nyomát
 265 VIII  |                        akkor egy-két nap alatt átkutatjuk.~Ennél okosabbat semmi esetre
 266 III   |                  mondta Ernő - soha sem mertük átkutatni, mert féltünk, hogy bennszülöttekkel
 267 XXIII |                       a nyugati sziklafalat és átlátták, hogy csónak nélkül nem
 268 XV    |                       abba hagyták a munkát és átmenvén a Család-hídján, Eberfurt
 269 IV    |                        Gyöngyház-öböl, melynek átmérője hét-nyolcz tengeri mérföld
 270 IV    |                   Fritz röviden elmondta, hogy átrándult a Czápa-szigetre és át akarta
 271 XXV   |            valószínűtlen, hogy egész hosszában átszeli a sziklát és kivezet a túlsó
 272 X     |                     vidéken, melyet a Montrose átszelt, nyoma sem volt az ember
 273 XXVII |                   éppen idejében ugrott oda és átszelte az antilop torkát.~Az állat
 274 XXVI  |                rétekkel, mezőkkel, ligetekkel, átszelve patakoktól, benépesítve
 275 XXII  |                         mondta Ferencz, - hogy áttekinthessünk az egész vidéken.~- De ez
 276 XXI   |                  nekünk.~Kelet felől a nap már áttörte a felhők fátyolát; az idő
 277 XX    |                   habokba, a nap végső sugarai áttörték a sűrű köd fátyolát, s a
 278 IV    |                     deszkákból, gerendákból és átvitte rá egész családját. Ezen
 279 XXIX  |                    vadember, - a minők nyugati Ausztrália bennszülöttjei, - nyilakkal
 280 XXXII |                  kereskedik, hanem Ázsiával és Ausztráliával is, melyekhez nagyon közel
 281 XXXI  |                 gyorsan és szakadatlanul, mint azelőtt. Így hát néhány vakmerő
 282 XII   |                  szörnyetegek támadásai ellen.~Aznap délután, s másnap is egész
 283 XXVII |                       kellett fölnyitnia; volt azokban minden: szágó-liszt, kasszáva,
 284 XIII  |                     villásreggelit rögtönöztek azokból a foglyokból, melyeket Jack
 285 XXIII |                       albatroszok is, hasonlók azokhoz, melyeket Jenny a Füstölgő-Sziklán
 286 IV    |                       a rákok és a halak. Volt azonkívül a szigeten sok füge, kókuszdió,
 287 XXVI  |                       kiterjedésű lombos erdő, azontúl nagy, sík terület, tele
 288 XVIII |                       megkerülvén a Kanári- és Azori-szigeteket, Portugália és Francziaország
 289 XXXII |                    Európával kereskedik, hanem Ázsiával és Ausztráliával is, melyekhez
 290 XXIII |                     kis csónakkal, a mit Block bácsi csinált, - felelte a fiú. -
 291 I     |                       Mialatt Jack a lobogóval bajlódott, Fritz gondosan megvizsgálta,
 292 XXIII |                        utolsó hónapjai oly sok bajt és csapást hoztak a boldogtalanokra;
 293 XVI   |                    ugyancsak meggyűlne velük a bajuk, s valószínűleg a Czápa-szigetre
 294 I     |                 szigeten, mely az Egyenlítő és Baktérítő közt, a déli szélesség tizenkilenczedik
 295 XV    |                        hazatérőknek. Szomorúan ballagtak vissza Felsenheimba és szótlanul,
 296 XVIII |                   magukkal hozott czikkeket: a Bálna-sziget vizeiben halászott korállt,
 297 XXIX  |               Egyenesen az udvarba mentek, s a baloldali félszerből kihozták a hálókat,
 298 VI    |                      föl a patak vizét, mely a balparti sziklás partba vágott cziszternába
 299 XX    |                       partokra nem veti őket a balszerencse, a Leuwin-fok tájékára,
 300 II    |                    végtelenül szerette, szinte bálványozta anyját, s minden munkájában
 301 XVI   |                        támaszkodott; a tetejét bambusszal födték be, még pedig oly
 302 VI    |                       s a becses szágó-lisztet bambusz-hordókba gyűjtötték. Ez könnyű munka
 303 XXVII |                     őket, hogy perczekig némán bámulták az istenáldotta, gyönyörű
 304 XXVII |                 gyümölcs, aszalt szilva, füge, banán; friss körtét és almát a
 305 VI    |            rizs-kaszálás, a czukornád-vágás, a banán-szedés, - mind fáradságos munkák,
 306 XXXI  |                     antilopok, a kókuszdió- és banánfák pedig folyton friss gyümölcsöt
 307 XIII  |                       egymást érték a fügefák, banánok, mandulafák, sokféle pálmák
 308 XIII  |               gyümölcsöt is találtak: jó érett banánokat s a bő reggelire nagyot
 309 XVIII |                      tudván, hogy a leánya él, bánatában vakmerően koczkára tette
 310 I     |                    szigetről; az is igaz, hogy bánatosan emlékeztek vissza hazájukra
 311 XXXI  |                       Húsz-huszonöt elbukott a bandából, de a többiek, társaik véres
 312 XXXI  |               környékét.~Napkelte után a vadak bandája visszavonult a magtárba,
 313 XIX   |                      Borupt nagyon is elnézően bánik a legénységgel, elhatározta,
 314 II    |               meghiúsulásával. De annál jobban bánkódott Fritz, különösen a szegény
 315 XXVII |                   kaptam életemben, de egy sem bánt el velem úgy, mint ez az
 316 V     |                        féljen... Én nem akarom bántani... Azért jöttem, hogy megszabadítsam.~
 317 XVI   |                     volna fehér embert, de nem bántottak. Sőt adtak néhány félig
 318 XXXII |                    ültetvényeket, földeket sem bántották, sőt Zermatt úr és Jack
 319 XXVI  |                        elhagyta őket a régi jó barát... és nem is tudták, hogy
 320 XXIII |                  szívvel gondoltak rokonaikra, barátaikra, a kiknek emlékét ez a madár
 321 XXIV  |                  vagyunk.~Az albatrosz legjobb barátja a kis Bob volt. Hűségesen
 322 XXIX  |                            ne lőjenek!...~- Jó barátok jönnek! - tette hozzá a
 323 III   |                      lobogóval, mint a béke és barátság jelével gyorsan evezett
 324 XXI   |                      hogy legczélszerűbb lenne barátságosabb otthont keresni...~- Úgy
 325 XIII  |                 készítette el. Találtak is egy barlang-féle üreget, melyet telehordtak
 326 XXV   |                   tömör fal. Szóval, a hátulsó barlangnak nem volt kijárata semerre,
 327 XXV   |                 kijárata semerre, csak az első barlangon át, a melyben laktak.~A
 328 XXVIII|                megfelelni e kérdésekre?... De, bármi történt is, nekik határozniok
 329 III   |                     fiatalok, övék a jövő... s bármily fájdalmas lesz is a válás,
 330 XI    |                      Kezében tartott egy olyan barna kavicsot, a minőt többet
 331 X     |                 figyelmesen vizsgálta azokat a barnás, gömbölyű kavicsokat, melyek
 332 VII   |                   bőven volt, leginkább csak a baromfiakról kellett gondoskodniok, s
 333 XXXI  |                   viszonzá Fritz.~Mindnyájan a bástyához rohantak. Ez a támadás vadságra,
 334 XXXI  |                      Vad ordítással rohantak a bástyákra, s ezúttal csak a két ágyú
 335 XXXI  |                 egyszerre újra neki rohantak a bástyának, s bár a két ágyú kartácstüze
 336 XXXI  |               föltóduló vadak lerántják őket a bástyáról...~Úgy látszott, hogy a
 337 XXXI  |                    sziklák emeltek természetes bástyát védelmére és Zermatt úr
 338 XIX   |                         kapitánya Harry Gould, Batáviába igyekezett, a Szunda-szigetekre.
 339 XIX   |                     hanem még szinte biztatta, bátorította őket elnézésével, kedvezéseivel.~
 340 XXVIII|                       a többiek is. Fritz neki bátorodott és előre sietve fölkiáltott:~-
 341 XXII  |                    Fritz - te most visszaadtad bátorságomat. Úgy van: küzdeni fogunk,
 342 XXIX  |               ágyúlövésből látszott, ugyancsak bátran védelmezték magukat.~Nem
 343 XXIX  |                  komolyan, elébe állván - mint bátyád, megtiltom neked apánk nevében,
 344 XVIII |                fájdalmas volt. Doll ott maradt bátyjánál és könnyezve búcsúzott el
 345 I     |                      mindenben versenyezhetett bátyjával: épp oly ügyes, bátor és
 346 XXV   |                      albatrosszal, könnyelműen bebújt a likba, s aztán nem bírt
 347 II    |                   alább hagyott, mind a négyen beburkolóztak viaszos vászonköpönyegükbe,
 348 XV    |                  számára nyitva volt, hirtelen becsapódott.~- Megjött a galamb! - kiáltott
 349 XI    |                        mondta Ernő hirtelen. - Becsapott a félszerbe, fölgyújtotta,
 350 I     |                   gyalogló volt: szóval igazán becsületére vált családjának. Természete
 351 XXXI  |                    félszerbe, melyet úgy ahogy bedeszkáztak, a férfiak pedig mind fegyvert
 352 XI    |                        majd újra töltjük.~Jack bedugta a töltő-vesszőt... de az
 353 XIV   |           körülbástyázták és Jack meg Ernő úgy beékelték egy sziklahasadékba, hogy
 354 XVIII |                  Francziaország partjai mentén beért a La Manche-csatornába,
 355 XVI   |                megszöktem tőlük!...~- E közben beesteledett; kiabálni kezdtem, hogy
 356 XI    |                   melyet két-három hónap alatt befejezhetnek.~A viharok azonban egyre
 357 II    |                        fogadták. A két testvér befestette magát és úgy öltözködött,
 358 XII   |                Szeptember 25-dikén kora reggel befogtak a szekérbe és mindnyájan
 359 I     |                       és felelt rájuk, s talán befordul az Üdv öblébe is?...~ ~
 360 XXVII |                     sózott hús és füstölt hal, befőtt gyümölcs, aszalt szilva,
 361 XI    |                    háztartás dolgait végezték, befőtteket csináltak, varrtak, foltoztak,
 362 XX    |                      tájban a középső vitorlát begöngyöltette, hogy csökkentse a sajka
 363 VIII  |                      melybe egy roppant hullám behajtotta a szegény hajót. Természetes,
 364 XII   |                  állatokat, s nem sokkal aztán behajtottak a tanya tágas, bekerített
 365 XXI   |                     barlangot kerestek, a hova behurczolkodhassanak.~A mint a sziklafal mentén
 366 XXI   |             teknősbékát.~Még azon a délelőttön behurczolkodtak a barlangba, a kis tűzhelyet
 367 XXIV  |                       Ha pedig rossz idő volt, behúzódtak a barlangba, a hol az albatrosznak
 368 XXI   |                     védve a heves szelektől; a bejárata nem túlságosan tágas, de
 369 II    |                    hiszem, hogy az Üdv öblének bejáratához közel lehetett...~Ez valószínű
 370 XXIX  |                     pedig ott hagyták az udvar bejáratánál, hogy a legelső gyanús jelre
 371 XXXI  |                        és fáradságos munkáját. Bejárták a sziget partjait, vigyázva,
 372 XXI   |                       hátára fordított tekenős béka nem tud talpra állni és
 373 I     |                        hogy egy szép pisztráng bekapta a horgomat... Hopp! vigyázz.~
 374 XII   |                     behajtottak a tanya tágas, bekerített udvarára.~Mialatt az asszonyok
 375 XXVII |              legegyszerűbb módja az volt, hogy bekerítik az antilopot, s aztán egyszerre
 376 XI    |                összeszokott, hogy a legnagyobb békességben éltek. A férfiak tervezgettek
 377 XI    |                esőzések, s a két család végkép beköltözött Felsenheimba. Június első
 378 I     |                        tenni, mihelyt a tavasz beköszönt...~Fritz oda lépett apjához,
 379 I     |                        október második felében beköszöntött. A déli földtekén ezzel
 380 XXII  |                     csapás, a mitől rettegtek, bekövetkezett. Az óriási hullám, mint
 381 X     |                 gerinczére is. Onnan alighanem beláthatnók egész Új-Svájczot, föltéve,
 382 VII   |                       Nagyon helyes - egyezett belé Zermatt úr. - Mihelyt az
 383 XI    |             megmozdítani az orkán.~Jack rögtön beledugta a kanóczot az egyiknek serpenyőjébe,
 384 III   |                       Licorne parancsnokának a beleegyezésével, a következőket határozták
 385 VI    |                     onagra, a szamár ugyancsak beleizzadtak, míg egy-egy hatalmas törzset
 386 II    |                ismételte Ferencz és izgatottan belekapaszkodott Fritz karjába.~- Ti nem
 387 XIX   |                        kapitány fején találva, beleroskadt a vitorlamester karjaiba.~
 388 VI    |                       s a csetepatéba rendesen beleszólt Knipp is, a Jack szelídített
 389 XVII  |                        iránytól... Akkor aztán beletettek ebbe a sajkába, s a habok
 390 XXIX  |                      torlódó habjain; óvatosan beleültek mindannyian, s mihelyt a
 391 XXIX  |                  megtelik, ha mind a kilenczen beleülünk, de a tenger csendes, a
 392 IX    |                       tova, de most már sokkal beljebb járt a sík tengeren, mert
 393 IV    |             sólyomtanyának. Mivel a magnóliafa belseje egészen elkorhadt, belül
 394 XXXII |                  kocsiút kötött össze a sziget belsejével és az Üdv-öböllel.~Három
 395 XXIV  |              kitágította a likat annyira, hogy bemászhatott...~Pár másodpercz múlva
 396 XXIV  |                    találniok a nyílást, melyen bemászott; s ha ott volt az albatrosz,
 397 XXV   |                   néhány gyertyát meg gyújtva, bemásztak a hátulsó barlangba. Sokkal
 398 II    |                      talán éppen a vihar elől, bemenekül az Üdv öblébe, a hol veszedelem
 399 XXII  |                      Jenny, Doll, Suzan és Bob bemenekültek a barlangba, mert az eső
 400 XXV   |                    legott gyertyát gyújtott és bement a második barlangba, hogy
 401 I     |                    Landlord törést szenvedett.~Bementek a nyitott félszer alá, s
 402 XVIII |                     örömmel gondolt arra, hogy bemutathatja apjának Fritzet, a megmentőjét,
 403 I     |                    hogy ha Új-Svájcz valamikor benépesedik, meghazudtolja a nevét,
 404 XXVI  |               ligetekkel, átszelve patakoktól, benépesítve állatokkal: - szóval oly
 405 VIII  |                     szeretnélek egyedül hagyni benneteket - mondta Zermatt úr.~- Nagyon
 406 III   |                       a kaiakot. Két sötétbőrű bennszülött ült a kaiakban, mely óvatosan,
 407 III   |                  átkutatni, mert féltünk, hogy bennszülöttekkel találkozunk.~- Jól is tették, -
 408 II    |                 integettek feléje; kétségkívül bennszülötteknek nézték őket, mert csak jelekkel
 409 XXIX  |                       minők nyugati Ausztrália bennszülöttjei, - nyilakkal és íjjal fölfegyverezve,
 410 XXVIII|               szerteszórva hevertek, elszántan benyitott a szobába... de megkövülten
 411 IX    |                       határhegy közt mély part benyomulás volt, s ebbe az öbölbe torkollott
 412 IX    |                         itt a tenger mélyebben benyomult a partba, mely az öböl másik
 413 XIV   |                        dörögve zúgták vissza a bérczek:~- Sziget!... tudtam, hogy
 414 XIV   |                                XIV. FEJEZET.~A bércztetőn. - Mit láttak éjszakon,
 415 XII   |                      kápolna belső díszítését, berendezését, a mit mindenki őszintén
 416 IV    |                        ott nyugatnak fordulva, besiklottak a parti szirtek közé, melyeken
 417 IX    |                   múlva lesz!...~- Akkorra meg besötétedik - tette hozzá Ernő.~- Ez
 418 XV    |                   fogtak belőlük, részben hogy besózzák, részben hogy szárítsák:
 419 XXV   |                        örömében. Ha a szél így besüvölt a második barlangba, akkor
 420 I     |                    torkolatáig, s ott Fritz is beszállt. A többiek, a kik idáig
 421 VI    |                      után rá is terelte erre a beszélgetést.~- Mi sem lenne könnyebb, -
 422 XXVII |                     lefektették, alvás helyett beszélgetni kezdtek.~Mennyi csodálatos
 423 XXII  |                    fölébred, hogy a teendőkről beszéljek vele.~Mialatt a vitorlamester
 424 VIII  |                        Csak hagyja, Anna, hadd beszéljen, - nevetett Ernő - majd
 425 XXX   |                    Fritznek mindent el kellett beszélnie, hogy mi történt a «Licorne»
 426 III   |                feleségét - egészen a szívemből beszélsz!... Csakhogy nem csupán
 427 XVI   |                        jól lakott, s aztán így beszélte el kalandjait:~- Mikor a
 428 VII   |                  lennie és nincs meg... Én már beszéltem is róla Zermattnénak...~-
 429 XI    |                  cséplés, nyomtatás, az eleség betakarítása annyira elfoglalta mindnyájukat,
 430 XXIII |           táplálkozniok? Meddig fogják kibírni betegség nélkül?... S mi lesz akkor,
 431 III   |                       család is, melynek feje, betegsége miatt, kénytelen volt Ausztráliából
 432 XXVII |                       és Wolstonék alig bírtak betelni csodálkozással. A természetnek
 433 XVIII |                      Jenny az apjától örökölt, betették az Angolbankba, a honnan
 434 XII   |               valószínűleg elefántok - akartak betörni az Ígéret-földjére és szerencse,
 435 X     |                       tenni, mint megfordulni. Beültek hát a csónakba és gyorsan
 436 XXIX  |                      Átlátta, hogy czélszerűbb bevárni az estét és az éjszaka homályában
 437 XXIV  |                        tenniök, hogy a széltől bevert vízpárákban el ne gémberedjenek, -
 438 XXVIII|              szétszórva, a boros hordók feneke beverve, minden pokoli vandalizmussal
 439 XXVI  |                   dolog.~A mint a hajnal fénye bevilágította a tenger síkját, mindnyájan
 440 XXII  |                   fejcsóválva.~- Próbáljuk meg bevontatni a csónakot a barlangba, -
 441 XX    |                       a homokos partot; rögtön bevontatták egy hosszú, kiugró szikla
 442 XXIV  |                  fontos kérdés az volt, hogyha bezárják a barlang nyílását, - a
 443 XXIV  |                     időtől mindenki rettegett. Bezárva pár száz négyszögöl területre,
 444 VIII  |                           kiáltott föl Jack.~- Bezzeg nem volt ily vállalkozó
 445 IV    |                         Volt két kutyájuk, hat birkájuk, két kecskéjük, egy szamaruk
 446 VII   |                      minél előbb járjuk be kis birodalmunkat.~- Még pedig hajózzuk körül
 447 XXXI  |              fölkapaszkodott a bástyára; a hol birokra keltek, ölre mentek az ostromlottakkal.~
 448 XVI   |                         mert végbevinni aligha bírtam volna. Szóval gyorsan golyóra
 449 XVI   |                        nem jön meg idején, nem birtok nekik ellent állni!...~-
 450 III   |                    megígérte, hogy a hivatalos birtokbavételt is ő maga fogja végezni.
 451 VI    |                         ha ide tévednének a mi birtokunkra, - vágott közbe Zermatt
 452 XXI   |                     nem egészen sziklás és meg bírunk rajta élni, akkor itt is
 453 IX    |                   együtt maradhatunk.~- De föl bírunk-e menni a vízfolyás ellenében? -
 454 XXIX  |                        meg ellopni annak a két bitang vadembernek a csónakját -
 455 XXXI  |                       föl John Block: - ezek a bitangok talán csak nem maradnak
 456 X     |                        réten, a távolban pedig bivaly-csordákat és strucz csapatokat is
 457 VI    |                        mentek, Ernő rendesen a bivalyra ült, Jack pedig a struczot
 458 XIX   |                   bírta a hajó tulajdonosainak bizalmát.~Egészen ellentéte volt
 459 XXII  |                    nevében...~- És ki Istenben bízik, nem csalatkozik - szólt
 460 XI    |                        ugyan azért, mintha nem bíznám Jackban meg Wolstonékban...
 461 XXII  |                       adjon kitartást is, hogy bizodalommal várjuk a jobb jövőt. Lám,
 462 XXVIII|                   laknak - legalább a füst azt bizonyítja - de kik laknak ott?...
 463 XXIII |                        ittléte tehát korántsem bizonyította azt, hogy Új-Svájcz közel
 464 XXVI  |                      viszonzá a kapitány.~- De bizonyos-e, hogy a Csöndes-óczeánon
 465 II    |                    valószínű volt, mert szinte bizonyosnak látszott, hogy az Üdv öble
 466 XXVI  |                       el nem oszlik, s meg nem bizonyosodhatnak arról, hogy szigeten vannak-e,
 467 XXI   |                     homokján; de ez a nesz oly bizonytalan volt, s oly ritkán ismétlődött,
 468 VI    |                    elutazásakor Anna gondjaira bízta. Anna szerette is őket,
 469 XVII  |                      kényére, Isten kegyelmére bíztak bennünket.~Megint csend
 470 XXI   |                      is, a mely éppen nem volt biztató és Fritz mindjárt szóba
 471 XVIII |                     alapítottak. Fritz viszont biztosította őket a szíves fogadtatásról.~
 472 XXXII |                       jövője most már teljesen biztosítva van és ámbár angol gyarmat
 473 IV    |                      vérrel ráírtam ennyit: - «Bízzék Istenben... a segítség talán
 474 XI    |                        is menjünk többé oda... Bízzuk a véletlenre a kincs fölfedezését:
 475 XXI   |                  elaludtak, Fritz odament John Blockhoz, a ki a hajó farán ült,
 476 XXIV  |                         tűvé tették a szigetet Bobért, de eredménytelenül.~Ekkor
 477 I     |                     Mert Ernőnek meg volt az a bocsátandó bűne, hogy nagyon szerette
 478 XVIII |                     dolguk volt. Árúba kellett bocsátaniok az Új-Svájczból magukkal
 479 III   |                     hogy másnap délelőtt vízre bocsátják a nagy mentőcsónakot, s
 480 XXXII |                       el, bár a vadak szabadon bocsátották őket. Mivel Littlestone
 481 XVII  |                     olaj; semmiféle szellő nem bodrozta a hullámokat, melyek a meggyűlt
 482 XXV   |                          Fritz ajánlata nagyon bölcs, - szólt most Ferencz. -
 483 XXIV  |                        magas sziklafalak, mint börtönt vettek körül, a menekültek
 484 XXV   |                       meredek szikláktól, az ő börtönük, a hol vagy éhen kell halniok,
 485 XXV   |               keresztül ők is kiszabadulhatnak börtönükből!~A sötétben tapogatózva,
 486 XXV   |                    állt?~- Akárhová, csak ki a börtönünkből! - kiáltott föl John Block.~
 487 XXVIII|                       állatok, melyek rendesen bőgni, zajongani szoktak, most
 488 XXI   |                   növényen a szőlőéhez hasonló bogyós fürtök nőttek.~- Lám, lám! -
 489 XIII  |                        az ezer öl széles, fás, bokros völgyben haladtak dél felé,
 490 X     |                      elvétve, s az is röpült a boldogabb tájak felé; csak a sakálok
 491 II    |                       És mindnyájan könnyezve, boldogan ölelték, csókolták egymást.~-
 492 XV    |                       kis levél valamennyiüket boldoggá tette. Két rövid nap múlva
 493 VI    |                gyermekeikkel együtt az öröm és boldogság is örökre eltávozott tőlük.
 494 XXXII |                    megkerültek, s a két család boldogsága teljes volt.~Ez idő szerint
 495 VII   |                        ki elpirult örömében és boldogságában, hogy Ernő ily szép verseket
 496 XXIX  |               Lehetetlen leírni a kis társaság boldogságát, örömét. Nem kételkedhettek,
 497 XXX   |                     sem kísértjük leírni azt a boldogságot és örömöt, a mit a rég elszakadt
 498 XVII  |                        mi sem zavarta többé. A boldogtalanokat leverte nyomorúságuk öntudata,
 499 XXIII |                       bajt és csapást hoztak a boldogtalanokra; szomorúan búcsúztak el
 500 IV    |                        új életet kezdhessen és boldogulhasson. Volt két kutyájuk, hat
 501 XXXII |                       gyarmatosok mind könnyen boldogultak az egészséges éghajlatú,