Fejezet

 502 XVII  |                       is.~- Úgy van, a szél! - bólintott John Block, s legott dolgozni
 503 XX    |                       vitorlamester helyeslően bólintottak.~- Tehát - folytatta Fritz -
 504 XVII  |                       szélcsend. - Nyolcz napi bolyongás a tengeren. - Harry Gould
 505 XXV   |                      el a folyosó bejáratát.~- Bontsuk ki! - szólt a kapitány izgatottan.~
 506 XXVII |                        vitorlamester - éljen a bor!~- De nehogy leigyuk magunkat! -
 507 IV    |                      dühösen ordítva csapkodta bordáit a farkával; de miután Fritz
 508 XIX   |                        mely szintén féltette a bőrét.~Így aztán, szeptember 13-
 509 XXII  |                 tajtékban porló víz sűrű ködbe borította őket. De nem tágíthattak;
 510 XII   |                        volt elvetni a magot, s boronával ráhúzni a földet: a többit
 511 XXVIII|                     élelmiszerek szétszórva, a boros hordók feneke beverve, minden
 512 III   |                       hadnaggyal: néhány hordó bort és pálinkát, felső- és alsó
 513 XXIX  |                         félig meztelen, fekete bőrű vadember, - a minők nyugati
 514 XXXI  |                        fogják olcsón odaadni a bőrüket.~A vadak nem pihentek. Napkeltéig
 515 X     |                     fölé óriási indiai fügefák borultak, melyeknek sűrű lombsátorán
 516 XXXII |                    jutalma nem is maradt el. A borúra derű következett, az elveszettnek
 517 XXII  |                       aggodalmasan vizsgálta a borús szemhatárt.~- A baj sokkal
 518 XIV   |                       hogy több ezer gyarmatos bőségben megélhetett volna rajta.
 519 VI    |                    szerette is őket, de nagyon bosszantotta, hogy Jenny sakálja meg
 520 XIX   |                       szenvedélyes természetű, bosszúálló és irigy ember, csalódván
 521 XXVII |                     nem: csak fölöklelt; hanem bosszúból majd a fejét eszem meg,
 522 VII   |                csodálom, kedves barátom, azt a boszorkánysággal határos szorgalmat, mellyel
 523 XIV   |                        Wolston úr erős, hosszú botját kövekkel körülbástyázták
 524 XIV   |                     előbb gondosan kipróbált a botjával minden sziklát s csak aztán
 525 VII   |                       a vályúba. A két kutyát, Braunt és Falbot, magukkal szándékoztak
 526 VI    |               száguldozott a szigeten; a másik Brausewind, a strucz, mely szintén
 527 III   |                           Tervek a jövőre. - A búcsú. - A korvett elutazása.~
 528 XII   |                fölfedezőt, s a sziklaszorosnál búcsúznak el tőlük.~Szeptember 25-
 529 III   |                     Wolston úr, mikor estefelé búcsúzni kezdtek, így szólt Zermatt
 530 XVIII |                  maradt bátyjánál és könnyezve búcsúzott el Jennytől, a kit Wolstonné
 531 XXIII |                     boldogtalanokra; szomorúan búcsúztak el Szilveszter estéjén a
 532 XXI   |             megpillantva a homokba rakott apró buczkákat.~- Ön csak szedje ki a tojásokat, -
 533 XIX   |              igazságszolgáltatást!~- Sem Isten büntetését! - tette hozzá Ferencz.~-
 534 XII   |                        fekete televény földben buján fizetett és harminczszoros
 535 XXIV  |                        hallották.~- Ugyan hová bújhatott a ficzkó? - dörmögött magában
 536 V     |                      nyugati felében egy kaiak bujkált a part mentén.~Soha, egész
 537 XXV   |                   szabaddá tett nyíláson Fritz bújt ki először; társai nyomon
 538 XIX   |               tatarozásra.~Az utasok csak most bújtak elő kabinjaikból. Mindnyájan
 539 XIX   |                       erős hajlásából és gyors bukdácsolásából, hogy nagyon sebesen haladnak...
 540 XVII  |                   lehetett, mert a hajó nagyon bukdácsolt.~- De hol vagyunk hát? -
 541 XXVIII|                       a fele úton, egy patakra bukkantak, melyen erős, széles híd
 542 I     |                       meg volt az a bocsátandó bűne, hogy nagyon szerette a
 543 VII   |                       búza-, árpa-, maniok- és burgonyaföldek szegélyeztek. Bő aratást
 544 IV    |                      megszoktak az új hazában. Bútorokban, ruházatban, szerszámokban
 545 VII   |                      kukoricza-, köles-, zab-, búza-, árpa-, maniok- és burgonyaföldek
 546 XII   |                     egy egész hetet töltöttek. Búzát, kölest, kukoriczát és zabot
 547 VI    |                     kérdésével. Különösen Ernő buzgólkodott; tanulmányozta a talajt,
 548 VI    |               kirándulásra. Néha magával vitte Cocót is, a szelídített sakált,
 549 XVIII |                      Dániel örökszép «Robinson Crusoe»-je.~Ennélfogva az angol
 550 XVIII |                    leány.~- A meghívás valóban csábító, Zermatt úr, - szólt most
 551 XV    |                   kutyák egyszerre csak hangos csaholással előre rohantak a Hattyú-tó
 552 XV    |                       Sakál-patak felé. Hangos csaholásukra távolról szintén elhaló
 553 II    |                      híja, hogy el nem tépte a Család-hidat is. Zermatt úr és fiai erősen
 554 XV    |                 hagyták a munkát és átmenvén a Család-hídján, Eberfurt felé indultak,
 555 VIII  |                       Mert családapa lesz, s a családapák szeretik a kényelmet...~-
 556 II    |                    támadt a különben egyetértő családban, ő volt a béke közvetítője,
 557 XXIX  |                         hogy mi lett hát a két családból?... Ha a Felsenheimból fölszálló
 558 IX    |                  kérdezte Zermattné.~- A Jenny családi neve...~Ez mindnyájuknak
 559 XVIII |                       foka. - James Wolston és családja. - ~Angliában. - Fritz Zermatt
 560 XXI   |                       födte a partot; az algák családjába tartozó indás, kacsos növényen
 561 XII   |                szarvtalan orrszarvú, a tapírok családjából.~Szeptember 15-dikén átmentek
 562 XXVIII|                        hogy ott fogjuk találni családjainkat: hiszen nyár van!~- Adná
 563 I     |                        igazán becsületére vált családjának. Természete is szelídebb
 564 XXIX  |                     Felsenheimba menniök, mert családjuk ott volt a Czápa-szigeten:
 565 XXIX  |                     Kezeiket tördelve siratták családjukat, melyet elveszettnek hittek,
 566 XVIII |                    szüleik hazájába utazzanak. Családjuknak alig egy-két távoli rokona
 567 XVIII |                       velünk, James, s elhozod családodat is. Apámnak és az anyámnak
 568 XXX   |                  örömöt, a mit a rég elszakadt családok éreztek, mikor végre viszontláthatták
 569 III   |                        engedhetné meg nekem és családomnak, hogy meghúzódjunk a sziget
 570 XX    |                   rettenetes csapás lesz a két családra a szörnyű hír, hogy várva
 571 XXII  |                      És ki Istenben bízik, nem csalatkozik - szólt most közbe Ferencz,
 572 XVIII |                 Ausztráliából. De mekkora volt csalódása, mikor csak egyik húgát,
 573 XVII  |                       mit lát ön ott?~- Ha nem csalódom, valami világos csíkot a
 574 XXVI  |                 hallgatóztak. Lehetetlen, hogy csalódtak... a mit hallottak, valóban
 575 XIX   |                     bosszúálló és irigy ember, csalódván abban a reményében, hogy
 576 II    |                       őket, mert csak jelekkel csalogatták őket a hajóra: de Fritz
 577 XI    |                     csend lett... A villám ott csap hatott le Felsenheim közelében.~
 578 XXIII |                       hónapjai oly sok bajt és csapást hoztak a boldogtalanokra;
 579 XXVII |                   lábához és Fritz, a ki a kis csapat élén járt, a tájékozás csodálatos
 580 X     |                     bivaly-csordákat és strucz csapatokat is láttak, míg a fákon a
 581 XXVII |                    hirtelen megállította a kis csapatot egy tisztás szélén, melyet
 582 V     |                    Jenny nem utazhatott ezen a csapatszállító hajón, apja megkérte Greenfield
 583 XXIII |                         A hullámok nagy erővel csapdosták a sziklát és világos volt,
 584 XXV   |                    rohantak ki.~- A villám itt csaphatott le valahol a közelben, -
 585 IV    |                        fenevad dühösen ordítva csapkodta bordáit a farkával; de miután
 586 XIX   |                 következtek rájuk. A hajófenék csapó-ajtaja naponkint kétszer megnyílt
 587 XVII  |                     lógott le, s tompa nesszel csapódott jobbra-balra, követve a
 588 VIII  |                       volt az első. Álmélkodva csapta össze a kezeit, s hátrafordulva
 589 VI    |                    gépet, s utána nagy lakomát csapunk Wolston úr tiszteletére.~-
 590 VI    |          szágó-törzseken át, kétszáz öl hosszú csatornában egyenesen a Hattyú-tóba
 591 VI    |                     föld esését, a tervbe vett csatornahálózatot, s egy este így szólt:~-
 592 XXVIII|                        a patak jobban hasonlít csatornához, - mondta a kapitány - s
 593 VI    |                      derekán hozzá is fogtak a csatornázáshoz, mely öt hétig eltartott.
 594 XI    |                   tanyákhoz. Az aratás, hála a csatornázásnak és szorgalmas öntözésnek,
 595 XV    |                  hirtelen.~A galambházból halk csattanás hallatszott: a kis ajtó,
 596 XXV   |                      éjféltájban mégis szörnyű csattanásra riadtak föl álmukból. Az
 597 IV    |                   legkisebb, Feri, még csaknem csecsemő volt. Velük nem törődtek
 598 XXVI  |                    fogta el mindnyájukat; ez a csekélynek látszó dolog csak még jobban
 599 XXXI  |                  színlelt elutazása tehát csak csel volt. Így akarták rászedni
 600 II    |                   kívánatos is volna, hogy így cselekedjék, föltéve, hogy nem kalózhajó.~-
 601 IV    |                vulkánikus szigeten!~- S te mit cselekedtél? - kérdezte Zermatt úr.~-
 602 XVII  |                 czimborái jól tudták, hogy mit cselekszenek! Mialatt fogva tartottak
 603 III   |                  kaczagva, s elmondta az ügyes cselt a hadnagynak, a min aztán
 604 XXXI  |                  rászedni az ostromlottakat és cselük sikerült is: kikötöttek
 605 XXVII |                      kis társaságnak valóságos csemege volt: hisz hónapok óta egyebet
 606 XX    |                        eredeti útjától, hogy a Csendes-Óczeánnak azon a vidékén, a hol őket
 607 X     |                     ordítása verte föl az erdő csendjét, melyre a nyulak ezrei,
 608 XXI   |                       csak itt-ott tengődött a csenevész moha, de a nap perzselő
 609 IV    |                       e nyílást, gyönyörű szép csepegőkő-barlangba jutottak. Ennél szebb, védettebb,
 610 XI    |                        át az aratás, kaszálás, cséplés, nyomtatás, az eleség betakarítása
 611 III   |                visszatér. Ezenkívül Zermatt úr csereberélt is egyet-mást Littlestone
 612 XXVIII|                       legmélyebb csönd volt: a cserénybe zárt állatok, melyek rendesen
 613 I     |                      ötven darab legelészett a cserényben, s valószínű volt, hogy
 614 XIII  |                       testvér.~Mikor az utolsó cserjéket is elhagyták s fölöttük
 615 VI    |                   azonnal összemarakodtak, s a csetepatéba rendesen beleszólt Knipp
 616 XXVIII|                  melyet csak az apróbb madarak csicsergése zavart meg.~Már elértek
 617 XXIX  |                        emeletet és följönnek a csiga-lépcsőn, a mint egyenkint kibuknak
 618 XI    |                        a tömérdek kagylóból és csigahéjból, mely a partokon hevert.
 619 XXIII |                         ha majd csak halakkal, csigákkal kell táplálkozniok? Meddig
 620 IV    |                     elkorhadt, belül kanyargós csigalépcsőt építettek, s azon jártak
 621 XXVII |                       ettek, mint teknősbékát, csigát és halat!~Újult erővel folytatták
 622 XXIII |                   teknősbékával, meg rákokkal, csigával, hallal éltek, a mit horog
 623 XVII  |                       csalódom, valami világos csíkot a habok fölött... Ezt pedig
 624 XXIV  |                        két óra tájban az addig csillagos ég felhősödni kezdett. Éjszak
 625 XVII  |                       Föld!... Föld!...~Sötét, csillagtalan éjszaka volt. Alig lehetett
 626 XXIX  |                      ágyúk mellett valami fény csillant föl...~Mindnyájan megrettentek:
 627 XVII  |                         szólt a vitorla-mester csillapítóan - ha ellenben a sajka már
 628 XVIII |                    múlva, midőn fájdalma kissé csillapodott, így szólt Fritzhez:~- Fritz,
 629 XVII  |                      vigasztalására, csókjaira csillapult le ismét.~Az árbocz előtt,
 630 I     |                     semmit sem, csak a feketén csillogó szirtcsoportot, melyen a
 631 XXIX  |                       vízből kinyúlva, feketén csillogtak a szirtek. Itt sem volt
 632 XXIII |                       néni meg is ígérte, hogy csinál...~- Csinálok, édes Bob, -
 633 XXIII |                 megkapod...~- Akkor hát kettőt csinálj, - kérte Bob: - úgy, mint
 634 II    |                       is oda mehetünk.~- S mit csináljunk ott? - kérdezte Zermatt
 635 XXV   |                   tegye... de hová?~- Miért ne csinálnánk raktárt a hátulsó barlangból? -
 636 XIII  |                   ámbár sok vargabetűt kellett csinálniok, mert az erdő néhol oly
 637 XXIII |                       ígérte, hogy csinál...~- Csinálok, édes Bob, - mondta Doll: -
 638 VII   |              mosolyogva - hogy Ernő már meg is csinálta útitervét!~- Persze, hogy
 639 XI    |                   dolgait végezték, befőtteket csináltak, varrtak, foltoztak, vagy
 640 XXV   |                        és két kezéből tölcsért csinálva a füléhez, a lélegzetét
 641 XV    |                        útitervét, s vargabetűt csinálván, hosszabb úton akart Felsenheimba
 642 XXXII |                    épült az árnyas fasorban; a csinos templom tornya kimagaslott
 643 I     |                indultunk útnak, úgy-e, Ernő? - csipkelődött Jack.~Mert Ernőnek meg volt
 644 XVI   |                     rázta meg, mintha a legyek csípnék és nyugodtan tovább ivott...
 645 XXI   |                       Csak türelem, türelem, - csitítgatta a vitorlamester - ha még
 646 IX    |                       lábuk meg fekete, mintha csizmát húztak volna...~Az Elisabeth
 647 XXVII |                  Wolstonék alig bírtak betelni csodálkozással. A természetnek ez a kimeríthetetlen,
 648 II    |                        is!~- Ilyen hamar?... - csodálkozott Ernő. - Hisz még alig tisztíthatták
 649 I     |                   Miről, apám? - kérdezte Jack csodálkozva.~- Arról, a mit minden esztendőben
 650 XXXI  |          ostromlottakat, ha csak Isten különös csodával meg nem szabadítja őket.~
 651 XI    |        szerencsevadászok durva tömege mind ide csődülne, s magával hozná a romlást,
 652 XXV   |                   vonva: - mi hasznunk belőle? Csöbörből vödörbe jutunk: ott sem
 653 XV    |                          S hátha ez a szél nem csökken, sőt éjszaka még erősödik?...~-
 654 XX    |                  vitorlát begöngyöltette, hogy csökkentse a sajka sebességét. Így
 655 XXVI  |                ágyúdörrenéseket; de az éjszaka csöndben, nyugodtan telt el.~- Annyi
 656 XIX   |                     Valószínű, hogy a «Flag» a Csöndes-Óczeán vizeire igyekszik, mely
 657 XXVI  |                          De bizonyos-e, hogy a Csöndes-óczeánon vagyunk? - vágott közbe
 658 XI    |                        kis csónakokat.~Az első csöndesebb napon tehát Zermatt úr,
 659 XX    |                       s alighanem végkép el is csöndesül.~- Akkor evezni fogunk! -
 660 XXVII |                      meg-megzavarta az éjszaka csöndjét, s bár nagyon távolról,
 661 XIII  |                        nagyot ittak a lábuknál csörgedező hűvös patak vizéből.~Rövid
 662 IX    |                     keresztül-kasul a tájat, s csörgedeztek a folyó felé; délnyugatnak
 663 I     |                       de alig dugta be az ágyú csövébe a töltővesszőt, midőn hirtelen
 664 XVII  |                     csak anyja vigasztalására, csókjaira csillapult le ismét.~Az
 665 XXIV  |                       ájult Bobot, a kit anyja csókjaival térített magához.~ ~
 666 XVIII |                 nyakába borult és össze-vissza csókolgatta.~- A meddig pedig a «Licorne»
 667 II    |                   könnyezve, boldogan ölelték, csókolták egymást.~- Mindenekelőtt
 668 I     |                     nem köszöntöttünk föl, nem csókoltunk meg annak az örömére, hogy
 669 I     |                       Fritz és Jack át szoktak csónakázni az Üdv öblén át a szigetre,
 670 XXIX  |                      is, mint az imént.~Mire a csónakhoz értek, az már vígan ringott
 671 XXIX  |                   rémülten menekülő vademberek csónakja mögött.~- Ott... ott... -
 672 XXXI  |                     menekülő vadakat, s a mint csónakjaikba szálltak a tengeren, egymás
 673 II    |                     látja-e valahol az üldözők csónakjait. De semmi gyanúsat sem vett
 674 XXIX  |                       két bitang vadembernek a csónakját - mondta a vitorlamester -
 675 XXIX  |                    kapitány, - akkor bizonyára csónakjuk is van a parton!~Ez valószínű
 676 XXIII |                       Bob: - úgy, mint annak a csónaknak volt, a melyen ide jöttünk.~-
 677 XI    |                        a nagy sajkát meg a kis csónakokat.~Az első csöndesebb napon
 678 V     |                      meg, s a legénység rögtön csónakokra szállt, hogy a partra evezzen.
 679 XXIX  |                        oda menni; s mivel nagy csónakunk, az «Elisabeth» bizonyára
 680 XXI   |                       úgy tetszett, mintha egy csoport patkány igyekeznék a tenger
 681 IV    |                      még a bivaly, melyek nagy csoportokban kószáltak a szigeten.~Egy
 682 XIX   |                        s a másodkapitány körül csoportosultak.~Harry Gould kirántotta
 683 XXXI  |              őrültségig dühös, vérszomjas, vad csordától.~E pillanatban, - pontban
 684 XIV   |                      minden mozdulatát s fejét csóválva mondta:~- Ez a hajó nem
 685 XXV   |                        sziklafal közt, melynek csúcsai szédületes magasban vesztek
 686 XIV   |                        emberi hang volt ezen a csúcson - dörögve zúgták vissza
 687 XI    |                    kimenni. Zermatt úr maga is csudálkozott; még ily hosszú, viharos
 688 XXVIII|                           Fönt a fa tetején. - Csüggedés. - Füst Felsenheimban.~Másnap,
 689 XXXI  |                    mondani, hogy ne fokozzák a csüggedést, magukban mégis elkészültek
 690 XXVI  |           fáradságosabb lett, de az utasok nem csüggedtek.~Félóra múlva már fölértek
 691 XVII  |                   gyógyulni: azok a gazemberek csúnyául elbántak vele! Ah, hiszek
 692 XXI   |                        oda rohant, két markába csurgatta a vizet, s miután megkóstolta,
 693 XXI   |                  lépésnyire szikláról-sziklára csurgó kis vízsugarat pillantottak
 694 XXII  |                  raktak alája, hogy könnyebben csússzék. De hiába álltak neki valamennyien:
 695 VIII  |                        elől, mihelyt a sajka a Czápa-szigetet megkerülte.~Zermatt úr kormányzott;
 696 II    |             kémszemlére. - A hadihajó.~Mikor a czápa-szigeti két ágyú eldördült, Felsenheim
 697 II    |                   láthatták a tengert, egész a Czápa-szigetig, s ha a hajó arra téved,
 698 II    |                      folyócska torkolatából.~A Czápa-szigetnél Fritz egészen a parti szirtek
 699 XXXI  |                       nagyon is távol voltak a Czápa-szigettől, úgy hogy nem lehetett rájuk
 700 XXVII |                 valamennyien szinte repültek a czél felé, s este hat óra körül
 701 XVI   |                        töltöttem a puskámat és czélba vettem először az egyik,
 702 X     |                        átkutatják a vidéket; e czélból Wolston úr és Ernő a csónakkal
 703 XXXI  |                        jeléül, hogy több golyó czélhoz ért. Ez a fogadtatás aligha
 704 V     |                        semmit Fritz utazásának czéljáról, mivel nem akarta idő előtt
 705 XXIX  |                  vakmerőségéről. Átlátta, hogy czélszerűbb bevárni az estét és az éjszaka
 706 XXXI  |                   védhetik magukat sokáig, nem czélszerűbb-e elmenekülni a Czápa-szigetről,
 707 XVIII |                     gyarmatai közé!~Az eladott czikkek árának egyharmad részén
 708 XVIII |                   Új-Svájczból magukkal hozott czikkeket: a Bálna-sziget vizeiben
 709 XVII  |                       földet!... Ah, Borupt és czimborái jól tudták, hogy mit cselekszenek!
 710 XVIII |                   jelent, a «Svájczi Robinson» czímen csakhamar éppen oly híressé
 711 XXXI  |                        sziget éjszaki partjain czirkáltak.~Az éjszaka nagyon sötét
 712 VI    |                       a kereket, s fölnyitni a cziszterna zsilipeit, hogy öntözhessék
 713 XIII  |                    megsütötte az antilop egyik czombját, Wolston úr s Ernő pár száz
 714 XIII  |                     volt a járás; itt-ott sűrű czukornád-bozótok zárták el az utat, melyeket
 715 VI    |            kukoricza-törés, a rizs-kaszálás, a czukornád-vágás, a banán-szedés, - mind
 716 XII   |                        csupa mocsár volt, tele czukornáddal - egy egész hetet töltöttek.
 717 XIX   |                        hogy nem volt szigorú a daczos, féktelenkedő matrózokhoz,
 718 X     |            kanyarulatnál tovább már nem visz a dagály, azért határozzuk el, hogy
 719 XVIII |                      híressé lett, mint De Foe Dániel örökszép «Robinson Crusoe»-
 720 XXVIII|                      eszközök, szerszámok ezer darabban szerteszét.~Világos volt,
 721 VIII  |                      aztán még sétálgattak egy darabig, s úgy kilencz óra tájban
 722 XX    |                         Így legalább nem törik darabokra, ha véletlenül sziklához
 723 IV    |                       az ütéstől, letéptem egy darabot a zsebkendőmről, vérrel
 724 X     |              partkiugrást, melyen túl ismét jó darabra látták a folyó medrét: keresztben
 725 XX    |                  Amsterdam és Saint-Paul, vagy délebbre a Kerguelen-szigetcsoport.
 726 XXI   |                        teknősbékát.~Még azon a délelőttön behurczolkodtak a barlangba,
 727 I     |                     volna Felsenheimban, a hol délelőttönkint olvasgatni, tanulgatni szeretett,
 728 XXII  |                     egy féltuczat teknősbékát. Délfelé kivitték a kapitányt a friss
 729 XXVII |                 eljuthatnak Felsenheimba.~Hogy délig ne is kelljen pihenniök,
 730 XIII  |                         Vagy egy mérföldnyire, délkeleti irányban, kanyargott egy
 731 VIII  |                  hegygerincz, a melyen álltak, délnyugat felé lejtősödött, s rajta
 732 XX    |                        a szabadulás, ha csak a délnyugati partokra nem veti őket a
 733 XXV   |                    kevés.~Igaz, hogy ha a szél délről fújt, a tenger egyre újabb
 734 X     |                    haladt a kedvező szélben, s délutáni öt óra tájban szerencsésen
 735 XIII  |                        volt, hogy egész a hegy derekáig eltart. Wolston úr tehát
 736 XXIII |                 kísérletét; Fritz levetkőzött, derekára kötötte a sajka kötelét,
 737 XI    |                      vihar okozott. Óriási fák derékban kettétörve hevertek a földön,
 738 XVII  |                      helyére. Órák teltek el a dermesztő, kétségbeejtő mozdulatlanságban,
 739 XXXII |                     nem is maradt el. A borúra derű következett, az elveszettnek
 740 XVII  |                      hátha a hajnal szürkülete derül éppen ott keleten? - kételkedett
 741 XXII  |                     csónakot a parton, s ekkor deszkákat raktak alája, hogy könnyebben
 742 IV    |                     vágtak a falában, belsejét deszkákkal szobákra osztották, s az
 743 XIII  |                      nagyszerű volt. A csaknem deszkasíma tájék egészen a távolban
 744 XXIX  |                     evezni, míg a kapitány egy deszkával jól-rosszul kormányzott.~
 745 XII   |                      van ni! - mutatta Ernő.~S diadalmasan tartotta magasra a kis kalitkát,
 746 XXI   |                       jövünk ám üres kézzel! - dicsekedett Ferencz, s kirakta a teknősbéka-tojásokat,
 747 XVIII |                 szépségeinek, termékenységének dicséretéből; nem csoda hát, ha James
 748 VII   |                        a sok háziállat: minden dicséri az ön páratlan ügyességét
 749 XIX   |                        is egyeztek a szállítás díjában és szeptember 29-én a «Licorne»
 750 XX    |                   aggódtak is. Most október 13-dika volt, s a «Licorne» csaknem
 751 XXII  |                    megmásszák. - Az október 26-dikáról 27-dikére virradó éjszaka.~
 752 IV    |                   napon, április 12-dikétől 15-dikéig gyöngykagylót halásztak
 753 XIX   |                      de a korvett augusztus 19-dikének éjjelén oly válságos helyzetbe
 754 II    |                       létezik...~Az október 11-dikéről 12-dikére virradó éjszakán
 755 IV    |                    következő napon, április 12-dikétől 15-dikéig gyöngykagylót
 756 XXII  |                       Az óriási hullám, mint a dióhéjat, hátára kapta a sajkát,
 757 XII   |                      az ember!~A kápolna belső díszítését, berendezését, a mit mindenki
 758 XVI   |                    Anna a kis kápolna belsejét díszítették föl.~Így érkezett el október
 759 XIII  |                   növényzet teljes szépségében díszlett. Vagy egy mérföldnyire,
 760 V     |                     füstöt... Egyszerre nagyot dobbant a szíve: úgy rémlett neki,
 761 II    |             meglobogtatják, s aztán a tengerbe dobják, akkor veszedelem fenyegeti
 762 VIII  |                        melyre a vihar hajónkat dobta.~- Rémes nap volt az! -
 763 XXXI  |                     fejeit, Ferencz markolatig döfte kését egynek az oldalába,
 764 XXVII |                       úgy, mint ez az átkozott dög!~- De csak nem történt valami
 765 XIX   |             szélrohamok a hajót ismét oldalára döntenék, a habok pedig végig söpörnék
 766 XIV   |                      semmiféle szélvész le nem dönthette.~Ezalatt Wolston úr a messzelátóval
 767 II    |                       a váratlan vihar halomra döntötte a szegény száműzöttek minden
 768 I     |                      voltak, s alig néhány fát döntöttek ki. A sövény-kerítés, melybe
 769 XXIX  |                        mindnyájunkat veszélybe dönts elhamarkodásoddal .~Ez a
 770 XXIX  |                    parazsa volt-e ez?... S nem dördül-e el rögtön a végzetes lövés,
 771 XXV   |                    fölijesztett álmából a nagy dördülés, rémülten fölsikoltott:~-
 772 XXIX  |                föllobbanását, mely megelőzte a dörgést... és látta a golyót is,
 773 I     |                       kilőjük az ágyúinkat, de dörgésük csak a visszhangot ébresztik
 774 XXIV  |                 vitorlamester kezdett kiabálni dörgő hangon:~- Bob! Bob!~Sem
 775 XXIII |                     alhattak, mert egész éjjel dörgött és villámlott, a sziklákat
 776 XXVI  |                        kellene lennie, a tompa dörrenésről ítélve; ilyen nagy sziget
 777 I     |                      félálmosan nyújtózkodott, dörzsölte a szemeit.~- Akkor hát az
 778 VI    |                         mely szimat és furfang dolgában mindkét kutyán túltett.~
 779 XI    |                    asszonyok pedig a háztartás dolgait végezték, befőtteket csináltak,
 780 XIX   |                         Ő már elintézte minden dolgát és indulásra készen várta
 781 VII   |                        sürgős, halaszthatatlan dolgom akadt itthon, hogy nem is
 782 XVII  |                 bólintott John Block, s legott dolgozni kezdett a kormánnyal, hogy
 783 VII   |                 kettőzött szorgalommal kellett dolgozniok, hogy pótolják a távollevő
 784 XXXII |                  értelmes család lankadatlanul dolgozott tizenkét éven át, s termékennyé
 785 XII   |                        az új gyarmatosok, hadd dolgozzanak ők is magukért.~Három nap
 786 II    |                    üdvözölte.~Aztán mindnyájan dolgukra akartak menni, de Jenny,
 787 I     |                          majd csak akad valami dolgunk. Délután, például, ki akarok
 788 VI    |                    Wolstonékkal erről a fontos dologról tanácskozott, Jack vígan
 789 VIII  |                  villásreggelit, melyet a fűbe dőlve valamennyien kitűnő étvággyal
 790 VIII  |                   tíz-tizenkét öl magas szikla domb nyílt föl a köves talajról.
 791 XX    |            félmérföldnyire közvetlenül előttük domborodott a magas sziklafal, a mely
 792 I     |                       fölállították. Fölérve a dombra, messzelátóval vizsgálták
 793 XV    |               haladhattak.~Két óra tájban nagy dübörgést és hangos trombitálást hallottak
 794 XXIII |                        ostromló hullámok pedig dübörgő morajjal zúgtak.~Reggel
 795 X     |                          Nem... csalódtam... - dünnyögte Wolston úr...~- Miben csalódott?...
 796 XXVIII|                       melyet gondosan az övébe dugott.~Mindnyájan megkövülten
 797 I     |                     kezdte az ágyúkat, de alig dugta be az ágyú csövébe a töltővesszőt,
 798 XXXII |                       hogy a vadak sem föl nem dúlták, sem ki nem fosztották Felsenheimot.
 799 VII   |               verseiben, adjunk nekik legalább dupla abrakot!~- Jacknak igaza
 800 XXVIII|                        vadászó Jack puskájának durranását, vagy kutyájának az ugatását...
 801 XV    |                       fák és cserjék: de puska durranást nem hallottak... Jack talán
 802 XXX   |                  fölkeresni a vadban és halban dús, termékeny szigetet.~Wolston
 803 XIII  |                         csaknem sima volt és a dúsan növő moha puhává tette,
 804 IX    |                  partján, a hol a hölgyek kész ebéddel várták őket. Anna időközben
 805 XIII  |                    jegyzé meg Jack; - de előbb ebédeljünk, mert én már szörnyen éhes
 806 XXXI  |                        a kapitány, a ki nagyon éber alvó volt, egyszerre rezzent
 807 XIX   |                    hiába: a fegyveres matrózok éberen őrködtek és minden kísérletet
 808 XXVIII|                        is?... S a rablók talán Eberfurtot is csak azért nem pusztították
 809 I     |                    dörgésük csak a visszhangot ébresztik föl Falkenhorst és Felsenheim
 810 V     |                      volt, férfiruhában, s oly édesen aludt, hogy Fritz nem merte
 811 XXI   |                        örvendve fölkiáltott:~- Édesvíz!~- És ráadásul friss is,
 812 XXIII |                      evezőket, köteleket, s az édesvizes hordókat. Ezeknek is nagyobb
 813 XXI   |                       a vitorlamester - ha még édesvizet is találunk valahol a sziklák
 814 XXII  |                       sötét felhők támadtak az égen, s a tenger erősebben kezdett
 815 IV    |                       szobákra osztották, s az egészet elnevezték «Felsenheim»-
 816 VI    |                       éves volt, de a láz az ő egészségét is megrongálta; remélhető
 817 XI    |                     volt! Meszet pedig szintén égethetnek a tömérdek kagylóból és
 818 XXIV  |                        barlangban éjjel-nappal égetniök kell a tengeri füvet: elég
 819 X     |                  Wolston úr és Ernő, bár a nap égetően sütött, lankadatlanul eveztek
 820 XXV   |                    tengeri füvet, mely lobogva égett, mint a szalma, s fojtó
 821 XXXII |                      boldogultak az egészséges éghajlatú, termékeny szigeten, melynek
 822 XXXI  |                        őket, míg Fritz és Jack égő kanóczcal álltak az ágyúk
 823 XVIII |                         Licorne» kiért a forró égövből, s körülbelül Isle de France
 824 XVII  |              ugyanekkor a nap, mint a tropikus égövön rendesen, hirtelen a szemhatár
 825 XVII  |                    megkülönböztetni a vizet az égtől, mert az ég is oly sötét
 826 XXXI  |                       rendet vágott soraikban, egy-kettő ismét fölkapaszkodott a
 827 XXX   |                     lőttek és elsüllyesztettek egy-kettőt, mire a többi eszeveszetten
 828 XVIII |                     elvégezvén, Fritz és Jenny egybekeltek a plébánia-templomban. Az
 829 II    |                állításában nem kételkedhettek. Egyébiránt Jack is megerősítette bátyja
 830 XI    |                       mindnyájukat, hogy semmi egyébre nem volt idejük.~Mindkét
 831 XVIII |                       Fokvárosban horgonyzott, egyébről sem beszéltek, mint Új-Svájczról.
 832 XXI   |                     kemény gránit-falak simák, egyenesek voltak, s csak itt-ott volt
 833 XXIX  |                        a csiga-lépcsőn, a mint egyenkint kibuknak a teraszon, megragadják
 834 XIII  |                     kényelmesebb volt; a talaj egyenletes, csaknem sima volt és a
 835 I     |                     zordon a szigeten, mely az Egyenlítő és Baktérítő közt, a déli
 836 XIX   |                       Licorne» már áthaladt az egyenlítőn, de ettől kezdve viharok
 837 III   |                      Zermatt úr csereberélt is egyet-mást Littlestone hadnaggyal:
 838 XIX   |                     aztán az ájult kapitánnyal egyetemben, lebocsátották őket a hajófenékbe.~
 839 II    |                     súrlódás támadt a különben egyetértő családban, ő volt a béke
 840 XXIII |                    sorsa semmit sem változott. Egyformán teknősbékával, meg rákokkal,
 841 XXXI  |                         akkor aligha mennek el egyhamar... Oh, hogy ezek az ördögök
 842 XXIII |                   összetörte, s a hajótöröttek egyhangú sorsa semmit sem változott.
 843 XVIII |                      Az eladott czikkek árának egyharmad részén a gyarmatosításhoz
 844 XIV   |                        a leszállásra elég volt egyharmada is annak az időnek, melyet
 845 XXXII |                      hogy a tengerbe fúltak, s egyidejűleg a vademberek is megtámadták
 846 XVII  |                  Rögtön fölébe hajolt az alvók egyikének, s halkan suttogta:~- Fritz
 847 XXXII |                        a katonaság számára: az egyiket a Keleti-fokra, a másikat
 848 XXXI  |                        ágyú mellett, melyeknek egyikét golyóra, másikát kartácsra
 849 XI    |                        beledugta a kanóczot az egyiknek serpenyőjébe, fölporozta
 850 XXII  |                vállalkozás mégis vakmerő volt; egyiküknek sem volt fegyverük: s ki
 851 XIV   |                      gerinczétől: ennél még az egyiptomi nagy gúla is magasabb! Csakhogy
 852 I     |                       parton csak az alacsony, egymásba folyó homokdombok látszottak,
 853 XXXI  |                   mindnyájan, s bár nem merték egymásnak mondani, hogy ne fokozzák
 854 XIV   |                    hevertek s oly lazán álltak egymáson, hogy minden pillanatban
 855 XIX   |                    kétségbeesetten védekeztek, egymásután leeresztették őket a hajó
 856 XIV   |                        a magasságban még akadt egynéhány szárnyas: igazi király a
 857 XXXI  |                 Ferencz markolatig döfte kését egynek az oldalába, a kapitány,
 858 XXXI  |                        a kilőtt nyilak, melyek egynémelyike a félszer falában állt meg;
 859 XI    |                       Jack.~- Semmi esetre sem égzengés - felelte Zermatt úr.~-
 860 III   |                      Sydneybe tartó hajó félig éhenhalva megtalálta és fölszedte
 861 XX    |                       három férfi, bár ki volt éhezve, elcsigázva, megtörve a
 862 II    |                  gyermekkoruktól hozzá szoktak ehhez az élethez, nem sokat törődtek
 863 XIX   |                     előbb-utóbb megöli őket az éhség, a szomjúság, vagy elpusztítja
 864 XVI   |                        ki majd összerogyott az éhségtől és a fáradtságtól. Előbb
 865 X     |                        holdas éjszakák voltak, éjfél utáni egy órakor neki indulnak
 866 XXXI  |                      Harry Gould már lefeküdt; éjfélig ő volt az őr, akkor felköltötte
 867 XXV   |                   tenger is csöndes maradt, de éjféltájban mégis szörnyű csattanásra
 868 X     |                      mert úgy határozták, hogy éjfélutáni egy órakor a tengerapállyal
 869 XIX   |                   korvett augusztus 19-dikének éjjelén oly válságos helyzetbe jutott,
 870 XXIV  |                        akadtak.~Ily rettenetes éjszakájuk még nem volt, mióta a Flag
 871 X     |                     nap. Mivel gyönyörű holdas éjszakák voltak, éjfél utáni egy
 872 XXIV  |                      ismét neki vágtak a sötét éjszakának.~Négy óra tájban pitymallani
 873 XXXI  |                     férfiak fölváltva végezték éjszakánkint az őrjárás fontos és fáradságos
 874 XIV   |                       bércztetőn. - Mit láttak éjszakon, keleten és nyugaton. - ~
 875 XXVII |                    Fritz ezt akarta zsákmányul ejteni.~Ennek legegyszerűbb módja
 876 XIX   |                     Kevés kerülővel tehát útba ejthetné Új-Svájczot is, föltéve,
 877 VI    |                       kedvenczére, s ha szerét ejthette, ugyancsak megtépázta.~Volt
 878 XII   |                    eberfurti tanyát majd akkor ejtik útba, ha elindulnak a sziget
 879 XI    |                    hogy a téli viharok kárt ne ejtsenek bennük. Ellátogattak a Bálna-szigetre
 880 XXI   |                     ölnyi szélességben be volt ékelve kétfelől igen magas és meredek
 881 XIV   |                      igen nevezetes sziget még ekkora sincs, - tette hozzá Wolston
 882 IV    |                        szerencsétlen, s vajjon él-e még?... mert a különös levélen
 883 IV    |                  szokása volt, hogy magányosan el-elkóborolt a szigeten. De midőn eljött
 884 XXI   |                    melyet a fodros tenger vize el-elöntött minden hullámverésre. Pár
 885 VI    |                   Mivel úgy sincs piacz, a hol eladhatjuk a fölösleges termést...~-
 886 I     |                      Új-Svájcz piaczain fogjuk eladni.~- Új-Svájcz piaczain?...
 887 XVIII |                legbecsesebb gyarmatai közé!~Az eladott czikkek árának egyharmad
 888 IV    |                       szét a törzsből. Itt, az elágazás helyén deszkákból kis házikót
 889 XXV   |                       aztán végkép kimerült és elájult; ezer szerencse, hogy Fritz
 890 XI    |                        romlást, fejetlenséget, elaljasodást... Ezért, a meddig lehet,
 891 XXVII |                 poharaztak tovább. Majd, mikor elálmosodtak, mindenki lefeküdt a kényelmes,
 892 XI    |                     csónakot. A szigetre érve, elbámultak a szörnyű pusztításon, mit
 893 XVI   |                     fenevadakkal pedig szintén elbánhatok. De az fájt, nagyon fájt,
 894 XVII  |                     azok a gazemberek csúnyául elbántak vele! Ah, hiszek Istenben,
 895 III   |                   álmélkodva hallgatták az apa elbeszélését, melynek végeztével Zermatt
 896 IX    |                      gyönyörű, kellemes estét. Elbeszélgettek egész tíz óráig, s csak
 897 II    |               elindulást. Lassan kint az ég is elborult: sötét, viharos felhők kergetőztek
 898 XIX   |                       födélzetére, szívélyesen elbúcsúzván Littlestone kapitánytól,
 899 II    |                  viaszos vászonköpönyegükbe, s elbukdácsoltak a Sakál-patak torkolatáig,
 900 XXXI  |                    fogadta őket. Húsz-huszonöt elbukott a bandából, de a többiek,
 901 XXXII |                        szépsége, termékenysége elcsábította. De ekkor elkövetkeztek
 902 XVII  |                       sietett. A többiek pedig elcsendesedtek, s a néma éjszaka nyugalmát
 903 VI    |                       megszorultak, a kalászok elcsenevészedtek. Szemmel látható volt, hogy
 904 XX    |                     férfi, bár ki volt éhezve, elcsigázva, megtörve a testi-lelki
 905 XXX   |                   válságos volt.~Mihelyt kissé elcsitult a viszontlátás öröme, Fritznek
 906 XIX   |                szeptember 13-án, mikor a vihar elcsöndesedett, csak a vitorlákban esett
 907 III   |                       tartott. Mihelyt a vihar elcsöndesült, október 13-án ismét több
 908 XXII  |                         nem szabadna ily hamar elcsüggedned.~- De ha meggondolom, -
 909 XV    |              kedvetlenül ebédeltek.~- Nem kell elcsüggedni - vigasztalta őket Zermatt
 910 VI    |                     elefántunk!... Oly könnyen elczipelnék e nehéz fatörzseket, mint
 911 XXIV  |                     fal mögött?... Ezt kellett eldönteni, s a vitorlamester nem habozott.
 912 XVI   |                       a vademberekben... Egész elefánt-csorda - lehetett vagy harmincz
 913 XVI   |                       vademberek tanyáztak, az Elefánt-öböl mellett, a hogy ezt a partot
 914 VI    |                       apám, hogy nincs egy pár elefántunk!... Oly könnyen elczipelnék
 915 I     |                         valósággal a vidámság, elégedettség költözött a szegény hontalanok
 916 XXV   |                     héttel a tél kezdete előtt elégett a tüzelőszerük és csak imitt-amott,
 917 I     |                       svájcziak... A mi hazánk eléggé népes és könnyen küldhet
 918 XIX   |                        koczkáztatásával a hajó elejére rohant a második kapitányhoz
 919 XIII  |                       vad is: szerencsére Jack elejtett egy fiatal antilopot, melynek
 920 XVII  |          kétségbeesésbe merültek. Az a csekély élelem, mit a Flag fölzendült legénysége
 921 XI    |                     most már az új gyarmatosok élelmezése miatt sem kellett aggódniok.~
 922 XXVIII|                   inkább rombolási vágyból. Az élelmiszerek szétszórva, a boros hordók
 923 XXVI  |                      még maradt két napra való élelmiszerük: ez talán elég lesz addig,
 924 XIX   |                        küzdöttek a feldühödött elemek ellen, de a korvett augusztus
 925 XI    |                        gondosan megvizsgáltam, elemeztem: nem tévedhetek; a Montrose
 926 XXVII |                       Fritz, a ki a kis csapat élén járt, a tájékozás csodálatos
 927 XXIII |                      kiknek emlékét ez a madár élénkebben fölújította szívükben.~Így
 928 VII   |             két-háromszáz lépésre megálltak, s élénken beszélgettek. Anna virágokat
 929 XIX   |                       vitorlát, mihelyt a hajó elereszti a sajkát. A sebesült kapitányt
 930 XIII  |                     dél felé, alig várva, hogy elérjék a végét, a honnan lepillanthatnak
 931 XVI   |                       így huszonnégy óra múlva elérkeztem a Montrose-folyó jobb partjára,
 932 X     |                 visszaindulnánk, két óra alatt elérnénk az öbölbe, s holnap estére
 933 II    |                   kitartó evezés után sikerült elérniök a sziget nyugati kiálló
 934 X     |                       utazás után az Elisabeth elérte a Montrose-folyó első kanyarulatát.
 935 IX    |                        is, s a magukkal hozott eleségből ízletes villásreggelit ettek
 936 VII   |                   dikén este megrakták a hajót eleséggel; négy puskát, négy pisztolyt,
 937 VII   |                      asszonyok gondoskodtak bő eleségről és vízről a házi állatok
 938 XIV   |                      tart.~Wolston úr e közben élesen figyelte a hajó minden mozdulatát
 939 XIII  |                     azonban mindig őrt állt és élesztette a tüzet, a mi azért is ajánlatos
 940 XXII  |                   mellett nem haboztak; szinte élet-halál kérdése volt rájuk nézve,
 941 II    |                      hitte, hogy soha többé az életben nem láthatja viszont...
 942 XXVII |                       sok hullámcsapást kaptam életemben, de egy sem bánt el velem
 943 XVIII |                     mély gyöngédséggel - egész életemet annak szentelem, hogy ön
 944 IV    |                 mindene megvolt ahhoz, hogy új életet kezdhessen és boldogulhasson.
 945 XIX   |                   tatvitorlát, a helyett, hogy élével fordították volna a szélnek,
 946 VIII  |                   mondta Wolston úr - ha aztán elfáradnak, megpihenhetnek, s akkor
 947 V     |                     száll az ég felé...~Rögtön elfeledett mindent: fáradságot, veszedelmeket
 948 I     |                       A fiatal leány sem tudta elfeledni, hogy Fritz mentette meg
 949 IX    |                      még azt mondta:~- Valamit elfeledtünk...~- Mit? - kérdezték mindnyájan
 950 I     |                   Fritz gondolkodva - hanem te elfelejted Jennyt... meg az apját,
 951 XXV   |                  kérdezte Fritz: - ott egészen elférne...~Ez okos gondolat volt,
 952 VII   |                      Zermatt úr - valamennyien elférünk a nagy sajkában.~- Mikor
 953 XXVIII|                     ligetek lombsátora egészen elfödte szemeik elől; de különben
 954 XXIX  |                        tartott; egyelőre a fák elfödték őket a vitorlamester hiúz-szemei
 955 XV    |                    fontos...~Ellenvetés nélkül elfogadták Wolston úr tervét és rögtön
 956 XXXII |                 szándékuk, hogy a Czápa-sziget elfoglalása és lakóinak kiirtása után
 957 I     |                        ráakadna, úgy is rögtön elfoglalná, s elvenné tőlünk... Mert
 958 VII   |                     aratás minden dolgos kezet elfoglaltak, s valamennyiüknek kettőzött
 959 I     |                      sövény-kerítés, melybe az elfogott antilopokat zárták, szintén
 960 XXIII |                      közé: ezekből több százat elfogtak és füstre akasztották, télire.~
 961 IX    |                        valamennyiüket bizonyos elfogultság lepte meg, hogy most ismét
 962 XXXI  |                      puskapor és golyó könnyen elfogyhatott, ha a vadak gyakrabban megújítják
 963 XVII  |                  perczében, az utolsó morzsáig elfogyott; csak egy zsák kétszersültjük
 964 XXII  |                        s parton. Sőt egy napon elgyalogolt ahhoz a meredek sziklafalhoz
 965 VI    |              Ausztráliában szerzett láz nagyon elgyöngítette, de most Új-Svájcz egészséges
 966 XXVI  |                éreztette velük nyomorúságukat, elhagyatottságukat.~Az egyre erősbödő szél
 967 XVIII |                       mely tizenkét esztendeig elhagyatva élt az Indiai-Óczeán egy
 968 II    |                         hogy a kaiak csakugyan elhagyja a partot.~- Igazán különös! -
 969 IV    |                       valami szerencsétlen egy elhagyott vulkánikus szigeten!~- S
 970 XI    |                 elsüllyedt, vagy pedig a vihar elhajtotta a sziget közeléből.~Senki
 971 XXX   |                       utóbb a vadak csónakraja elhaladt a sziget mellett, de a vadak
 972 I     |                legalább jó másfél mérföldnyire elhallatszik... Ez az egyetlen mód, hogy
 973 XXVII |                        erdőbe, a honnan messze elhallatszott jókedvű trombitálásuk.~John
 974 VII   |                       a két család kölcsönösen elhalmozta egymást jó kívánságokkal.
 975 XXIX  |                  mindnyájunkat veszélybe dönts elhamarkodásoddal .~Ez a határozott beszéd
 976 XXIX  |                     gyanúsat sem láttak. Közös elhatározással úgy végeztek, hogy Ferencz
 977 XVII  |                          Mit tesz az! Miért ne élhetnénk meg mi is úgy, mint Új-Svájcz
 978 XVIII |                       eljössz velünk, James, s elhozod családodat is. Apámnak és
 979 IV    |                    szintén nem volt hiány; sőt elhozták a hajó két ágyúját is, meg
 980 III   |                        nőül Fritzhez - továbbá elhozza Fokvárosból James Wolstont
 981 II    |                    lehetett megkoczkáztatni az elindulást. Lassan kint az ég is elborult:
 982 XI    |                        július első felében már elindulhat Angliából - mondta Ernő. -
 983 XVI   |                   hozzá Wolston úr - ki tudja, elindulhatott-e a Licorne a kellő időben
 984 XXVIII|                      Nincs más hátra, minthogy elinduljunk és kikémleljük Felsenheimot! -
 985 XII   |                      majd akkor ejtik útba, ha elindulnak a sziget belsejébe.~Mivel
 986 XI    |                   hónappal előbb kellett volna elindulnia Európából: az pedig képtelenség!...
 987 XIX   |                      örömmel üdvözöltek. Ő már elintézte minden dolgát és indulásra
 988 XV    |                        ágyruhát és eleséget az Elisabethre: s már éppen indulni is
 989 XII   |                        állapotban voltak.~Jack eljárogatott lesre a Hattyú-tóhoz, melyben
 990 XXIV  |                      parton, s órák hosszán át eljátszott vele a homokban. Ha pedig
 991 III   |                       vígan koczintgattak.~- S éljenek, a kik itt maradnak! - tette
 992 XVIII |                fordulva - reméljük, hogy te is eljössz velünk, James, s elhozod
 993 IV    |             el-elkóborolt a szigeten. De midőn eljött az est és Fritz még mindig
 994 XXVII |                         a honnan pár óra alatt eljuthatnak Felsenheimba.~Hogy délig
 995 X     |               hegylánczból fakad?~- Azt; és ha eljuthatunk odáig, szeretnék fölmászni
 996 II    |                      pogány időben alig bírtak eljutni fél útra Falkenhorst felé,
 997 XXV   |                        a mellett, ha már idáig eljutottak, nem mulaszthatták el, hogy
 998 IV    |                     Akárki vagy, a kihez Isten eljuttatja ezt az izenetet, kutasd
 999 IV    |                        albatroszt, a mely csak elkábult az ütéstől, letéptem egy
1000 XVI   |                      bizonyára óvakodni fognak elkalandozni a szigeten.~Pár napi szorongás
1001 XXV   |                      mi történt Bobbal, könnyű elképzelni. Játszogatott az albatrosszal,