Fejezet

1002 XIV   |                 szívvel egyezett bele a szikla elkeresztelésébe s Ernő tovább folytatta
1003 XXXI  |                     puskáinkkal már nem tudtuk elkergetni őket!~- Akkor nincs más
1004 VI    |                        volna a kereket oly jól elkészíteni.~Másnap délelőtt tíz óra
1005 XXVII |                       hol a nők legott az ebéd elkészítéséhez láttak. Az antilop húsa
1006 XII   |                      asszonyok a villásreggeli elkészítésével foglalatoskodtak, a férfiak
1007 XXXI  |                     csüggedést, magukban mégis elkészültek a legrosszabbra is.~E közben
1008 VII   |                         Mihelyt az esős évszak elkezdődik, azonnal meghányjuk-vetjük
1009 XIII  |                     iramodva a sziklacsúcsnak, elkiáltotta magát:~- A ki szeret, kövessen!~-
1010 XII   |                        úr is, meg a hölgyek is elkísérik a három fölfedezőt, s a
1011 XVIII |                       Fritz és Ferencz szintén elkísérték Jennyt és deczember 23-dikán
1012 I     |                        mennyit villásreggelire elkölthetünk.~- Hát aztán? - tudakolta
1013 XXVII |                  Miután szegényes vacsorájukat elköltötték, s Bobot lefektették, alvás
1014 XXVIII|                        s egykori lakói végképp elköltöztek róla.~- Nincs más hátra,
1015 XIX   |                    ezalatt Harry Gould mindent elkövetett, a mi tőle telt, hogy a
1016 XXIII |                           kesergett Doll. - Ha elkövetkezik a tél, utóbb is éhen halunk.~-
1017 XXXII |           termékenysége elcsábította. De ekkor elkövetkeztek a nehéz megpróbáltatások
1018 IV    |                     magnóliafa belseje egészen elkorhadt, belül kanyargós csigalépcsőt
1019 IX    |                    természetes határokkal volt elkülönítve a sziget többi részétől.
1020 XXI   |                       örvendezve.~- Azt hiszem ellakhatunk benne, - felelte Fritz -
1021 VI    |                       már neki egyedül kellett ellátnia a konyhát hússal és Jack,
1022 XI    |                       kárt ne ejtsenek bennük. Ellátogattak a Bálna-szigetre is, hol
1023 VII   |                         Megsimogatták és bőven ellátták mindennel s aztán visszamentek
1024 XIX   |                      szemben hasztalan volt az ellenállás. John Block, Fritz, James
1025 IX    |                     bírunk-e menni a vízfolyás ellenében? - kételkedett Jack.~- Föl,
1026 XXIV  |                     hogy öt perczre sem tudtak ellenni egymás nélkül.~Az este közeledett
1027 XIX   |             vitorlamester gyanította, abból az ellenséges magaviseletből, a mellyel
1028 XIX   |              tulajdonosainak bizalmát.~Egészen ellentéte volt neki Robert Borupt,
1029 XV    |                        nap most igen fontos...~Ellenvetés nélkül elfogadták Wolston
1030 XV    |                        itthon lesznek!~Erre az ellenvetésre senki sem tudott megfelelni.
1031 XI    |                    tövig leégett, a gyújtó-por ellobbant - de az ágyú nem sült el.~-
1032 XXIX  |                     elszántan.~- Próbáljuk meg ellopni annak a két bitang vadembernek
1033 XXIX  |                         így határozták - akkor ellopóznak egész a partig. Ha ott lelik
1034 XXXI  |                       most, mióta a menekültek ellopták a vadak egyik pirógáját;
1035 XXXI  |               készletük már fogytán volt, s ha ellőtték az utolsó töltést is: mi
1036 III   |                     Jenny?...~- Ő mindenesetre elmegy az apjához, - sóhajtott
1037 I     |                    szigeten, Ernő, Feri meg én elmegyünk horgászni... ha ugyan Betsie
1038 II    |              Mindnyájan rettegtek, hogy a hajó elmenekül a vihar elől és soha többé
1039 XXXI  |                      sokáig, nem czélszerűbb-e elmenekülni a Czápa-szigetről, akár
1040 II    |                       Mert ha a hajó csakugyan elmenekült és nem jön vissza többé,
1041 XXV   |                     nem mulaszthatták el, hogy elmenjenek a fönsík éjszaki széléig
1042 XXIX  |                        kérdés, hogy mindnyájan elmenjünk-e?~- Nem mindnyájan, - felelte
1043 XXXI  |                    Csak az volt a kérdés, hogy elment-e kedvük az újabb támadástól,
1044 VI    |                   Kirándulásaik közben egyszer elmentek a Bálna-szigetre is, mely
1045 I     |                         mely Új-Svájcz mellett elmenve meghallotta a két ágyúlövést
1046 XXXI  |                         melyek fölfordultak és elmerültek, magukkal víve a tenger
1047 XXX   |                  Zermatt úron volt a sor, hogy elmondjon mindent, a mi azóta történt
1048 XXVI  |                        lelkében, emlékezetében elmosódva él ennek a fölséges vidéknek
1049 I     |                          Igaz, - mondá Jack és elmosolyodott, mert tudta, hogy miért
1050 II    |                          Nem szabad semmit sem elmulasztanunk... Ha a hajó csakugyan ott
1051 II    |               reménységét... Kérdés, hogy mire elmúlik, ott lesz-e még a hajó,
1052 I     |                        felében, az esős évszak elmúltával, Fritz és Jack át szoktak
1053 II    |                        kik már tizenegy év óta élnek a világtól távol... olyan
1054 XXIX  |                gondoltak, hogy szeretteik mind élnek-e még, nem esett-e foglyul,
1055 XIV   |                 ijesztőbb volt. A három kutató elnémult, míg a puszta sivatagot
1056 IV    |                        ácsolt össze fiaival, s elnevezte «Falkenhorst»-nak - sólyomtanyának.
1057 XIX   |                     biztatta, bátorította őket elnézésével, kedvezéseivel.~E közben
1058 XIX   |                     sem, hogy Borupt nagyon is elnézően bánik a legénységgel, elhatározta,
1059 XXI   |                    sziklás és meg bírunk rajta élni, akkor itt is maradunk,
1060 XXXI  |                        vadak túlereje végre is elnyomja az ostromlottakat. S ha
1061 XXXI  |                         s akkor nagy számukkal elnyomják az ostromlottakat, ha csak
1062 V     |                 sodorták; köröskörül sehol egy élő lény: - valószínű, hogy
1063 XI    |                       az ember ilyen titkokkal előáll...~- Ugyan mi veszély lehetne
1064 XXX   |                   Keleti-fok mögül már kezdtek előbukkanni a vadak pirógái, melyek
1065 IV    |                   mikor a keleti szirtek mögül előbukkant a kaiak.~Fritz ült benne
1066 XI    |                        roppant felhőszakadások elöntik a tanyákat, az orkánok pedig
1067 VI    |                        nem törődtek velük, úgy elözönlötték a földeket, hogy most már
1068 IV    |                  gazdag volt; a fenevadak közt előfordult az oroszlán, a tapír, a
1069 XXVI  |             tűzkorongja fölbukkant a habokból, előjöttek a nők is; Suzan kézen fogva
1070 XXVIII|                      Fritz és a vitorlamester, előkeresvén Zermatt úr messzelátóját,
1071 XXVII |                  pihenni, s az éjszakai tanyát előkészíteni. Sem hidegtől, sem időváltozástól
1072 XV    |                         Még el sem végezték az előkészületeket, mikor Turk és Braun hirtelen
1073 XXV   |                     szakadékon át a barlangba, előkészülni a hosszú, zordon télre és
1074 XXIX  |               mindannyian, s mihelyt a kötelét eloldozták, az áradat rögtön hátára
1075 XXV   |                    erősebb légáramlat hirtelen eloltotta, s ő sötétben maradt.~Fritz
1076 XVI   |                        hanem, miután szomjukat eloltották, tovább siettek az erdőben,
1077 XIII  |                     mehettek, a mi nem csekély előny volt ebben az évszakban
1078 IX    |                      mert minden városnak nagy előnye, ha folyamtorkolat mentén
1079 XXVI  |                        kis Bob meghúzódhattak.~Előszedték tehát az eleséget és mindenekelőtt
1080 XVII  |                      és szorongva várták a köd eloszlását; valamennyien az északi
1081 XIV   |                     tengeren voltunk.~- No, és eloszlik ez a köd? - kérdezte Ernő.~-
1082 V     |                        a mely újra megnyitotta előtte az utat haza, rég látott
1083 XXVIII|                      Már elértek a Falkenhorst előtti kis erdőséghez, s izgatottan
1084 XXII  |                   kapitány; - ez a fok, a mely előttünk áll, nagyon hasonlít ahhoz,
1085 XXVIII|                         s valamennyiöket ismét elővette a kétségbeesés. De Jenny
1086 XIV   |                       van! - fejezte be Ernő s elővévén jegyzőkönyvét, írni kezdett,
1087 XXXI  |                     Egyelőre azonban semmiféle elővigyázati intézkedést nem hanyagoltak
1088 XIX   |                         Flag» nemcsak hogy nem előzi meg a «Licornet» Új-Svájczban,
1089 XI    |                       volt, hogy ez is, meg az előző dörrenés is ágyúlövés...~
1090 XI    |                        s ezúttal villámlás sem előzte meg. Most már kétségtelen
1091 VII   |                  üdvözölte Wolston Annát, a ki elpirult örömében és boldogságában,
1092 IX    |                        viszonzá a fiatal leány elpirulva - de én jobb nevet is tudnék
1093 XXIII |                  sietve oda szaladt és szintén elpityeredett. De Jenny ölébe vette a
1094 VI    |                       Zermatt úr - mindenünket elpusztítanák.~Ezalatt Wolston úr és Ernő
1095 XIX   |                       éhség, a szomjúság, vagy elpusztítja a vihar!... hisz együtt
1096 XII   |                      nekik, különben bizonyára elpusztították, legázolták volna az ültetvényeket:
1097 XVII  |                      fiatal ember - mindnyájan elpusztulunk.~- Ez igaz... igaz - ismételte
1098 XXII  |                        Hátha a tenger áramlata elragadja Fritzet: ki fogja akkor
1099 XIV   |                 vadász-szenvedélye minduntalan elragadott, több ízben lekapta válláról
1100 IV    |                     szárnyra kelt, oly gyorsan elrepült, hogy nemsokára végképp
1101 XIII  |                    melyet néhány puskalövéssel elriasztottak. A megriadt állatok veszett
1102 XXIV  |                       sikongatni szokott. Hogy elröpült, az nem volt valószínű,
1103 III   |                    ezóta már megtudta a Dorcas elsüllyedését, s bizonyára kétségbeesetten
1104 XVII  |                      vetne bennünket...~- Vagy elsüllyesztene, Block!~- Szó sincs róla!....~
1105 XXX   |                 ágyúlövéssel fenékbe lőttek és elsüllyesztettek egy-kettőt, mire a többi
1106 XXIX  |                  rögtön a végzetes lövés, mely elsüllyesztheti csónakjukat?...~Ekkor, nem
1107 XI    |                      ágyúk, egyik a másik után elsültek...~Ez a magyarázat nagyon
1108 V     |                  partra szálltak ; aztán Fritz elsütötte a pisztolyát, s erre rögtön
1109 XXX   |             boldogságot és örömöt, a mit a rég elszakadt családok éreztek, mikor
1110 XI    |                      orkánok pedig összetörik, elszakítják a parttól a nagy sajkát
1111 VI    |                 nehezebb volt a kifúrt törzsek elszállítása. A két bivaly, az onagra,
1112 XIX   |                       Gould, bátor, hidegvérű, elszánt tengerész volt és teljes
1113 XXXI  |                         Ez a támadás vadságra, elszántságra és hevességre meghaladta
1114 XI    |                       tengeri nyulak rendkívül elszaporodtak, sőt meg is híztak, mert
1115 XIX   |                        a neki testtel-lélekkel elszegődött legénység sem merte a pártját
1116 XIII  |                        magas lehetett, még egy elszigetelt hegykúp emelkedett föl,
1117 XXI   |              gerinczére.~Ez a kép meglehetősen elszomorító volt; a homokos parton,
1118 VIII  |                        üszke-hamva, az itt-ott elszórt kétszersült-darabok mind
1119 XXII  |                     mily sok csapás ért téged, elszorul a szívem... Először a Dorcas
1120 XXV   |                       izgatottan.~Félóra alatt eltakarították a sziklatörmeléket, s a
1121 XXVIII|                   földjeit.~Tudjuk, hogy Fritz eltalálta a valót.~Átmentek a hídon
1122 IX    |                           Ez a termékeny vidék eltarthatna sok ezer gyarmatost, ha
1123 VI    |                  csatornázáshoz, mely öt hétig eltartott. Először is több száz szágópálmát
1124 XVI   |                     öreget, a kicsikét könnyen elterelhetném Felsenheimba... persze csak
1125 XX    |                 hajófenékben, a «Flag» annyira eltérhetett eredeti útjától, hogy a
1126 XXIX  |               kiemelkedő sziget felé, de ekkor eltért balra, úgy hogy Fritz és
1127 XVII  |                        s pár száz mérföldnyire eltértek a rendes iránytól... Akkor
1128 XIII  |                      az évszakban s a fenyőfák éltető gyanta-illatában szinte
1129 XX    |                      az éjszaka leszáll, ismét eltévedhetnek; de nem volt más választásuk.~
1130 XXIV  |                  más-más irányban indult el az eltévedt gyermek keresésére. De félóra
1131 XIX   |                      ezt a gyűlöletet sikerült eltitkolnia. John Block azonban, a viharedzett,
1132 IV    |               elmondott, a mit a többiek előtt eltitkolt.~Midőn a Gyöngyház-öbölben
1133 IV    |                      nem tudták. A nyugtalanul eltöltött éjszaka után Zermatt úr
1134 XXVIII|                  törve-zúzva: székek, asztalok eltörve, ládák, szekrények fenekestől
1135 XXVI  |                    kétfelől láttak, lassankint eltünedezett szemük elől.~Tizenegy óra
1136 X     |                 növényzet kezdett megritkulni, eltünedezni, s a gazdag rétek helyett
1137 VIII  |                       a partra vetődtünk! Hogy éltünk volna meg itt?~- Az bizonyos, -
1138 XXVII |                       a hol pár pillanat alatt eltűnhetett üldözői elől.~De itt már
1139 XX    |                       A sajka utasai. - A föld eltűnik a ködben. - Fenyegető idő. - ~
1140 XXII  |                      mint erőt adott a balsors eltűrésére, úgy adjon kitartást is,
1141 VI    |                        szelídített meg. Ezeket elutazásakor Anna gondjaira bízta. Anna
1142 XVI   |                    dike: évfordulója a Licorne elutazásának, s egyúttal az a nap, a
1143 VI    |                       dik év vége.~A «Licorne» elutazására következő napokon mély szomorúság
1144 XXIX  |                     rövid szóváltás után három elvált tőlük. Egyenesen az udvarba
1145 XII   |                     ráhúzni a földet: a többit elvégezte az áldott jó természet.~
1146 XII   |               Szeptember 21-dikén végre itt is elvégeztek minden munkát és elégedetten
1147 XII   |                   mellett, a három férfi pedig elvégzi a mezei munkát.~Zuckertopban -
1148 XVIII |                       míg önök minden dolgukat elvégzik...~- Ahogy kívánja, Jenny -
1149 I     |                        is rögtön elfoglalná, s elvenné tőlünk... Mert az bizonyos,
1150 II    |                 visszatért, ha a vihar esetleg elverte a parttól... Megint lőnünk
1151 XXII  |                       sajka összetörik, örökre elvész a reménységük, hogy megszabadulhatnak
1152 XVII  |                         de néha a kétségbeesés elveszi türelmünket...~- De hol
1153 II    |                  nyugati szelet, pár óra alatt elveszt szem elől? S ha egyszer
1154 XXIII |                      Szilveszter este.~A sajka elvesztése nagyon leverte a szerencsétlen
1155 IV    |                         hogy nemsokára végképp elvesztettem szemeim elől...~Zermatt
1156 XXIV  |                fájdalmában, hogy attól féltek, elveszti az eszét. A férfiak ismét
1157 XII   |                szántani sem kellett: elég volt elvetni a magot, s boronával ráhúzni
1158 XVI   |                      és letepertek... az egyik elvette a puskámat, a másik a vadász-tarisznyámat,
1159 X     |                       csak itt-ott röppent föl elvétve, s az is röpült a boldogabb
1160 VI    |                       fölszivattyúzni, s akkor elvezethetjük addig a lejtőig, a honnét
1161 VI    |               hajó-szivattyút, s akkor a vizet elvezethetnők a waldeggi és zuckertopi
1162 I     |            beletörődtek a sorsba, s igyekeztek élvezni azt a kevés örömet, a mit
1163 IX    |                      kint maradtak a parton és élvezték a gyönyörű, kellemes estét.
1164 XXIX  |                    engedelmet sem kérnek, hogy elvihessék!~- Ha most halászni mennek, -
1165 XII   |                           S hol a postás, a ki elviszi? - nevetett Jack.~- Itt
1166 XIV   |                        benne, hogy a hajó csak elvitorlázik Új-Svájcz mellett és még
1167 XII   |                        mert a régit letépte és elvitte az orkán. A háznak magának
1168 XXI   |                     mégis kényelmes és könnyen elzárható volt. A fenekét finom, nedvességtől
1169 XII   |                        ezt a hegyszorost, hogy elzárja az utat, de ez a bástya
1170 VIII  |                   sziklák között, s a kilátást elzáró hegy gerinczén Jack volt
1171 XXI   |                    röppentek föl, megijedve az emberektől.~- Sebaj! - szólt John Block -
1172 XX    |              Leuwin-fok tájékára, a hol a vad, emberevő pápuák laknak...~- Egy bizonyos, -
1173 XXII  |               ausztráliai vad pápuáktól, a kik emberevők.~- Föl kellene másznunk
1174 XXVIII|                      épületből állt, s a felső emelet az óriási magnólia fán volt,
1175 XXVIII|             messzelátóját, mely mindig a felső emeleten volt, fölmásztak a magnólia-fa
1176 XXVIII|                     sem látszott.~Erre a felső emeletre a rablók nem akadtak rá;
1177 XXXI  |                    körös-körül roppant sziklák emeltek természetes bástyát védelmére
1178 VI    |                szivattyúk harmincz láb magasra emelték föl a patak vizét, mely
1179 XXXII |                      szerencsés megjelenésének emlékére Szabadulás-foknak neveztek
1180 XXIII |               rokonaikra, barátaikra, a kiknek emlékét ez a madár élénkebben fölújította
1181 XXVI  |                        képet... hogy lelkében, emlékezetében elmosódva él ennek a fölséges
1182 XIV   |                viszonzá Ernő; - például, ha az emlékezetem nem csal, a Földközi-tenger
1183 IV    |                     szelídíthető állatok közül említésre érdemes az onagra még a
1184 I     |                     vidám, szolgálatra kész és engedelmes. Túlságos jó kedvében néha-néha
1185 XIX   |                      szólt egy szót sem, hanem engedelmesen lement a szobájába.~Három
1186 XXIX  |                      vitorlamester: - még csak engedelmet sem kérnek, hogy elvihessék!~-
1187 III   |                      az áldott szigeten... Nem engedhetné meg nekem és családomnak,
1188 IV    |                        az ég felé, s ments meg engemet, szerencsétlent, a ki ott
1189 XVIII |                 örökszép «Robinson Crusoe»-je.~Ennélfogva az angol admiralitás sietett
1190 XXI   |                     Block - hisz ezt meg lehet enni! Az én hazámban, Írországban,
1191 XXVII |                        lesz, s nem kell tovább ennünk ezt az átkozott teknősbékát!~-
1192 XXI   |                       sebeztek meg, mindnyájan épek és egészségesek voltak.
1193 XI    |                         Meghányták-vetették az építendő kápolna tervét is és abban
1194 VI    |                     már másutt kell majd házat építeniök, mert sem itt, sem Felsenheimban
1195 XI    |                   rögtön hozzáfognak a kápolna építéséhez, melyet két-három hónap
1196 IV    |                   belül kanyargós csigalépcsőt építettek, s azon jártak föl a szellős
1197 XI    |                      hogy Felsenheim közelében építik föl, a konyha kert végében,
1198 XXXII |              letelepíthetik, hogy házaikat ott építsék föl.~Azt határozták, hogy
1199 X     |                     alkalmas arra, hogy várost építsenek rá! - mondta Zermattné. -
1200 VII   |                        Istennek tartozunk...~- Építsünk hát neki templomot! - kiáltott
1201 XXXII |                  rendelt oda, s két kis erődöt építtetett a katonaság számára: az
1202 IX    |                       ha folyamtorkolat mentén épül. Valószínű tehát, hogy az
1203 XVI   |               ablakokat vágtak, úgy hogy a kis épület egészen el volt szigetelve
1204 XXX   |                  számban, együtt volt abban az épületben, mely lakóház és raktár
1205 XXVIII|                       falkenhorsti nyaraló két épületből állt, s a felső emelet az
1206 XI    |                     gondosan bezárták a tanyai épületeket, s kívülről is megtámogatták,
1207 XXXII |                        Sakál-patak két partján épüljön, s Felsenheim legyen az
1208 VI    |                        ezeken kívül még néhány érdekes «házi állat» Felsenheimban.
1209 XVIII |                    csaptak Angliában. Mindenki érdeklődött a derék svájczi család iránt,
1210 VIII  |                       túlsó partját pedig sűrű erdők szegélyezték.~- Menjünk
1211 XVI   |                 tarisznyámat, neki rohantam az erdőnek, a hol legelőször is Falbbal
1212 XXVIII|                       a Falkenhorst előtti kis erdőséghez, s izgatottan siettek tova
1213 XIII  |              barlangtól egyszerre vége lett az erdőségnek. A hegy oldalán itt-ott
1214 XXVI  |                        fákat is láttak... sűrű erdőt, a mit már fél esztendő
1215 IV    |              megfeneklett hajón csak a svájczi eredetű Zermatt-család maradt: az
1216 XIX   |                   szorult, mielőtt ismét útnak eredhetett. Ez nagy késedelem volt
1217 XXIV  |             kutatásuknak, fáradtságuknak semmi eredménye nem volt: Bob csak nem került
1218 XXIII |                   FEJEZET.~Válságos helyzet. - Eredményes halászat. - Kísérlet a sziget
1219 V     |                szigeteit. Az első napi kutatás eredménytelen volt.~A második napon Fritz
1220 XV    |               kényelmesen ügető elefántok után eredt a kutyájával együtt.~- Jack!...
1221 XXIII |                       felén; John Block teljes erejéből húzta a kötelet, s még így
1222 VIII  |          vitorlaköteleknél voltak, hogy a szél erejének megfelelően tágabbra eresszék,
1223 I     |                 Jennynek, ha szíve-lelke egész erejével apjához kívánkozik?... Tudja,
1224 XVII  |            tagbaszakadt, vihartól edzett, nagy erejű férfi, a kit sem a fáradság,
1225 XX    |                        Fritz, Ferencz és James erejük teljes megfeszítésével eveztek,
1226 VIII  |                  erejének megfelelően tágabbra eresszék, vagy szorosabbra húzzák
1227 XIX   |                         tette hozzá Ferencz.~- Eresszétek el! - kiáltott Robert Borupt.~
1228 III   |                    épen midőn tengerre akarták ereszteni a csónakot, a keleti szirtek
1229 III   |                      pedig egy kisebb csónakot eresztettek a vízbe, melybe két férfiú
1230 XIV   |                      levelet s azzal szárnyára eresztették.~A galamb először hirtelen
1231 IV    |                    közel van!» - s ezzel útnak eresztettem a madarat. Abban reménykedtem,
1232 X     |                      vállukon, míg ismét vízre ereszthetik. Wolston úr kedvetlenül
1233 XIII  |                     gyümölcsöt is találtak: jó érett banánokat s a bő reggelire
1234 XVII  |                        Félóra múlva a szél már érezhető volt, bár még nem volt elég
1235 XXVII |                        A fáradtságot senki sem érezte többé; mintha szárnyuk keletkezett
1236 XXX   |                       a rég elszakadt családok éreztek, mikor végre viszontláthatták
1237 XVII  |                     vitorla-mester. - Különben éreztem is már a szelet... Pszt!
1238 XXVI  |                   látszó dolog csak még jobban éreztette velük nyomorúságukat, elhagyatottságukat.~
1239 XV    |                  eleséget is.~Egy mérföldnyire érhettek már Felsenheimtól, midőn
1240 XIX   |                     szörnyű csalódás, fájdalom éri a Wolston- és Zermatt-családot,
1241 I     |                     szerettek volna a világgal érintkezni; de mivel ez egyelőre lehetetlen
1242 VII   |                      ezt, mikor kint a szellős erkélyen letelepedtek:~- Gyakran
1243 XI    |             valamennyien kirohantak Felsenheim erkélyére... de sehol semmit sem láttak:
1244 XX    |                       s onnan lesték a korvett érkezését, figyelve, hogy nem hallják-e
1245 XVI   |                   megérkezik-e?... és idejében érkezik-e meg?...~Október 5-dike volt:
1246 XXXII |                      míg az új gyarmatosok meg érkeznek; ez azért volt szükséges,
1247 XVI   |                  Grünthal felé, a hova délután érkeztem; onnan a hegyszorosnak tartottam,
1248 XV    |                        úton akart Felsenheimba érni.~- Nem, az nem lehet! -
1249 I     |                        csipkelődött Jack.~Mert Ernőnek meg volt az a bocsátandó
1250 XVI   |                  kicsikét, de valami rejtélyes erő űzött, hajtott utánuk, s
1251 XXXI  |                        úr ezenfölül még vállig érő falat is rakott sziklákból,
1252 XXXI  |                   ismét tisztára söpörte a kis erőd környékét.~Napkelte után
1253 XXXII |                      is rendelt oda, s két kis erődöt építtetett a katonaság számára:
1254 XXV   |                 fölmászásban.~Végre, hallatlan erőfeszítés után, valamivel öt óra előtt,
1255 XXXI  |                   Harry Gould kapitány roppant erőfeszítéssel küzdöttek, de attól lehetett
1256 II    |                      annyira kimerültek a nagy erőlködésben, hogy eleinte csak zihálva
1257 XII   |                      meredek lejtőin ugyancsak erőlködtek a bivalyok meg az onagra,
1258 XXII  |                     viszonzá Jenny, vidámságot erőltetve. - Ez a sok csapás már mind
1259 XXVI  |                   elhagyatottságukat.~Az egyre erősbödő szél lassankint kezdte szerte
1260 XXXI  |                        gerendákat, fatörzseket erősítettek meg, hogy azok mögül puskával
1261 I     |                         Fritz: nem idegenek! - erősködött Jack. - Mind svájcziak,
1262 XV    |                       csökken, sőt éjszaka még erősödik?...~- Ha az idő nem változik
1263 XVII  |                   vitorlákat. A mily mértékben erősödött, azon mértékben szállt föl
1264 III   |                  szorgalmas munkával ki tudott erőszakolni ezen a puszta szigeten.
1265 XIX   |                        második kapitány. Ez az erőszakos, szenvedélyes természetű,
1266 XXXI  |                      újabb támadásuk hevesebb, erőszakosabb lett. Az utolsó rohamban
1267 XXII  |                     kérjük Istent, hogy a mint erőt adott a balsors eltűrésére,
1268 XXVII |                    patak hűs vizéből éppen egy erőteljes, kinőtt antilop oltotta
1269 XXXII |                      Ez a bátor, szorgalmas és értelmes család lankadatlanul dolgozott
1270 XX    |                      Legelőször is a kapitányt értesítették a fontos fölfedezésről,
1271 XXXI  |                     szólt most a kapitány, - s értesítsük a többieket is.~- Előbb
1272 XIX   |                      egyetlen leánya haláláról értesült. Megtört szívvel ment el
1273 XXIX  |                       visszajövünk a csónakkal értetek...~- Fritz! - kiáltott föl
1274 XVIII |                      nagyon termékeny: könnyen érthetjük Fritz és Ferencz örömét,
1275 X     |                      volna mindnyájukra nézve. Érthető tehát, hogy Zermatt úr,
1276 XI    |                Legföljebb úgy, hogy imádkozunk értük - tette hozzá Wolston úr.~
1277 I     |                 kiáltott föl Jack - sőt én már érzem is, hogy egy szép pisztráng
1278 XXV   |                      Ah, itt ég valami!... Nem érzitek a fojtó füstöt?...~- Nem
1279 V     |                   ekkor jött közbe az a fontos esemény, a «Licorne» megérkezése,
1280 VI    |                        mely gazdag volt fontos eseményekben és új korszak kezdetét jelezte
1281 XIV   |                        üdvözölte az ünnepélyes eseményt.~ ~
1282 VI    |                 tanulmányozta a talajt, a föld esését, a tervbe vett csatornahálózatot,
1283 X     |                    róluk, nagy erővel, szédítő eséssel. Ennek a morajlását hallották
1284 XXV   |                       időnk lesz, hogy szükség esetén visszatérhessünk a barlangba.~
1285 XXIX  |               szeretteik mind élnek-e még, nem esett-e foglyul, vagy nem halt-e
1286 XV    |                      akkor most a fenevadaknak eshetik martalékul.~Másnap egész
1287 XIV   |                      gondoljunk erre a szörnyű eshetőségre! - mondta Wolston úr - hisz
1288 XVIII |                        plébánia-templomban. Az esketési szertartást «Licorne» hajó
1289 XXXII |                     nőül Doll Wolstont. Ezt az esküvőt már nem abban a szerény
1290 XX    |                       Oh, hogy kétségbe fognak esni: hisz bizonyára és joggal
1291 XI    |            köpönyegüket és kisiettek a szakadó esőbe. De olyan sötét volt, hogy
1292 XI    |                        felében megkezdődtek az esőzések, s a két család végkép beköltözött
1293 IV    |                   szigeten. De midőn eljött az est és Fritz még mindig oda
1294 III   |        Wolston-családnak; és Wolston úr, mikor estefelé búcsúzni kezdtek, így szólt
1295 XXIII |                       búcsúztak el Szilveszter estéjén a régi évtől és szomorúan
1296 XI    |                   FEJEZET.~Az aratás. - A téli esték Felsenheimban. - A kápolna. - ~
1297 XXVIII|                  családnak?... a rablók kezébe estek-e, vagy elmenekültek a szigetről?...~
1298 IV    |                   partra szálltak; s mivel már esteledett, tüzet raktak, jó vacsorát
1299 IV    |                     nagyon bő zsákmányuk volt. Esténkint Fritz és Jack vadászni mentek,
1300 XX    |                   habok szeptember 27-dike óta észak felé hajtották, akkor lehet,
1301 I     |                    mert egészen nyitva volt az északkeleti szelek előtt; az idei télen
1302 VIII  |                       hullámzik is. Zermatt úr északkeletnek fordította a sajka orrát,
1303 XX    |                folytatta Fritz - ha jó széllel északnak tartunk, két-három óra alatt
1304 VII   |                       nem is számítva, hogy az északra fekvő földek is termékenyebbek
1305 II    |                    mentén, a mely valószínűleg északról délnek húzódik.~- Ki tudja,
1306 I     |                      Hogy-hogy?... hát nem jut eszedbe, Fritz?... s neked sem,
1307 XXVII |                   hanem bosszúból majd a fejét eszem meg, mert azon vannak a
1308 XXIV  |                      attól féltek, elveszti az eszét. A férfiak ismét hozzáláttak
1309 I     |                           Apám csak azt akarja eszetekbe hozni, hogy tavasz kezdetén
1310 XXI   |                    hüvelyk hosszú és rovarokat eszik.~- Itt tojások is vannak! -
1311 XVIII |                     gyarmatosításhoz szükséges eszközöket, szerszámokat, gépeket stb.
1312 XVII  |                     fárasztó evezésben, szinte eszméletlenül feküdtek ott. Volt köztük
1313 V     |             elvesztette szem elől.~Mikor Jenny eszméletre tért, ott feküdt a parton
1314 V     |                    hogy a messze nyugaton alig észrevehető szürke oszlop száll az ég
1315 XXIX  |               ingerülten. - A vadak okvetlenül észrevennének bennünket és akkor...~-
1316 I     |                       Ez az egyetlen mód, hogy észrevetessük magunkat a netán erre járó
1317 XXX   |                      föl Jenny.~- Még idejében észrevettük őket, mikor a nyílt tengeren
1318 III   |                  kényelmet és jólétet, mit tíz esztendei szorgalmas munkával ki tudott
1319 I     |             csodálkozva.~- Arról, a mit minden esztendőben meg szoktunk tenni, mihelyt
1320 XV    |                       még sem annyit, mint más esztendőkben szoktak, mert hiányzott
1321 VII   |                       meg nem elég, hogy egész esztendőn át kedvedre vadászhatsz?
1322 I     |                     elég puskaporunk van. S ha esztendőnkint négy ágyúlövést teszünk -
1323 XXXII |                      még több is követett. Két esztendőre rá Ferencz vette nőül Doll
1324 XXX   |                 szívvel kezdték meg az 1817-ik esztendőt. Néha-néha még fölcsillant
1325 XXIII |                    kutyát is, de a húsukat nem ették meg, mert rossz volt; a
1326 VIII  |                      dőlve valamennyien kitűnő étvággyal fogyasztottak el. Mikor
1327 XXVI  |                 ismeretlen, s ha nem lakják is európaiak, kétségtelen, hogy néha-néha
1328 XXXII |                       már nemcsak Angliával és Európával kereskedik, hanem Ázsiával
1329 XX    |                       mikor?... Hátha nekik is évekig kell lakniok egy puszta
1330 XXXII |               lankadatlanul dolgozott tizenkét éven át, s termékennyé tette
1331 XXXII |                       úgynevezett gyarmatáruk, évente több hajót elláttak rakománnyal,
1332 VIII  |                        hogy négyünk helyett is evett...~- Most pedig négyünk
1333 XVII  |              kimerülvén az egész napi fárasztó evezésben, szinte eszméletlenül feküdtek
1334 XX    |                    mérföldet hét órai keserves evezéssel!... Szerencsére három óra
1335 XX    |                  mindnyájukra. Így csak hárman evezhettek: Fritz, Ferencz és James
1336 X     |                       Ernő a csónakkal fölfelé eveznek a Montrose-folyón, Zermatt
1337 XXIX  |                        pirógája, s benne a két evező!~Fritz és a vitorlamester
1338 X     |                        zuhogását.~- Még néhány evezőcsapás, - mondta Wolston úr - s
1339 XX    |                        a sajkát, mint imént az evezők; s egy pillanatra, a mint
1340 XXIII |                     padokat, a kormánylapátot, evezőket, köteleket, s az édesvizes
1341 XX    |                  fogunk! - felelte Fritz.~- Az evezőkhöz! - parancsolta a kapitány
1342 XX    |                     szinte görcsösen húzták az evezőt.~Útközben azon tanakodtak,
1343 V     |               csónakokra szállt, hogy a partra evezzen. Jenny Montrose a szobalányával,
1344 XVI   |                   érkezett el október 15-dike: évfordulója a Licorne elutazásának,
1345 XXII  |                       visszaérkeznek.~Ámbár az évnek ebben a szakában nem igen
1346 XVI   |                 Licorne itt járt; s miután egy évnél hosszabb ideig nem tarthatott
1347 XXIII |               szomorúan gondoltak a kezdődő új évre is, mert attól sem mertek
1348 I     |                       czéltalan lövöldözés?... Évről-évre kilőjük az ágyúinkat, de
1349 XII   |                    hetében végre a hosszú esős évszaknak is vége lett, s a két család
1350 VI    |                    gyarmatosok jönnek ide, pár évtized múlva városok is keletkeznek
1351 XXIII |                     Szilveszter estéjén a régi évtől és szomorúan gondoltak a
1352 XXIII |                       vetődött a szirtek közé: ezekből több százat elfogtak és
1353 I     |                     fog.~- Ugyan mit csinálunk ezekkel az állatokkal? - kérdezte
1354 II    |                  gyakran látogatják a kalózok, ezektől pedig minden gonoszság kitelik...~-
1355 XXXI  |                        védelmére és Zermatt úr ezenfölül még vállig érő falat is
1356 I     |                      Jack: s alig hiszem, hogy ezentúl is lesznek...~- Ha több
1357 XII   |                        a Hattyú-tóhoz, melyben ezerszámra tanyáztak a vízi szárnyasok:
1358 III   |                   Természetes, hogy az ezredes ezóta már megtudta a Dorcas elsüllyedését,
1359 V     |                     Szomorúan gondolt Montrose ezredesre, a ki bizonyára kétségbeesve
1360 XVIII |                        Jenny apjáról, Montrose ezredesről, a ki bizonyára végtelenül
1361 V     |                      derekán Montrose őrnagyot ezredessé nevezték ki, azzal a paranccsal,
1362 VI    |             Wolston-családdal s talán Montrose ezredessel is, a ki bizonyára el fogja
1363 X     |                      csendjét, melyre a nyulak ezrei, a foglyok, fürjek s egyéb
1364 X     |                         A vízparti bokrok közt ezrével fészkelt a vadkacsa, a szárcsa,
1365 XXVII |                   foltjai, a patakok kanyargó, ezüstös szalagjai.~Távol vidám őzek
1366 V     |                 épített magának kunyhót lombos faágakból; madártojással, kókuszdióval,
1367 XI    |                     védve lesz. Wolston úr nem fából, hanem kőből akarta építeni:
1368 XXIV  |                    tengeri kutyákra, melyeknek faggyából és zsírjából öntötte a gyertya
1369 XXIX  |               vitorlamester nesztelenül, fától fához kúszva közeledtek a parthoz.
1370 XVIII |                      élt!~Pár nap múlva, midőn fájdalma kissé csillapodott, így
1371 XXXI  |                   lövés dördült el, melyet vad fájdalomkiáltások követtek, annak jeléül,
1372 XXIII |                  szomorúságát, mert mindnyájan fájó szívvel gondoltak rokonaikra,
1373 XIV   |                   sasok és a hatalmas kondorok fajtájából, melyek szédítő magasra
1374 VI    |                      tele voltak a legfinomabb fajtájú halakkal. Gyakran fölgyűrte
1375 X     |                    hatalmas, déli hegylánczból fakad?~- Azt; és ha eljuthatunk
1376 XXVI  |                      száz lábnyira alattuk már fákat is láttak... sűrű erdőt,
1377 XXVII |                        friss körtét és almát a fákról szedhettek, zöldséget zsákszámra
1378 XXV   |                       Reménykedve vizsgálták a falakat, de mindenütt tömör gránit-tömeg
1379 XII   |                        Puskával hajtották el a falánk, pusztító állatokat, s nem
1380 I     |                      hogy nagyon szerette a jó falatokat.~- Szó sincs róla! - felelte
1381 XVI   |                     Licorne megérkezik. A négy falba, mely már fölért a barlang
1382 XVI   |                   erdőnek, a hol legelőször is Falbbal találkoztam.~- Egész éjjel
1383 VII   |                        A két kutyát, Braunt és Falbot, magukkal szándékoztak vinni,
1384 XIV   |                    alakja széles, összenyomott falevélhez hasonlított s a mint szemmel
1385 XXV   |                     visszament vele. A hátulsó falhoz érve valamennyien hallották
1386 XXVII |                     fűben; majd struczok egész falkákban száguldoztak át a mezőn,
1387 IX    |                   területet a Sakál-patak és a Falkenhorst-csermely, meg a Hattyú-tó öntözte;
1388 XXVIII|                     síkság terült el, melyet a Falkenhorst-patak s az újon ásott csatorna
1389 XXVIII|                    utat választották; ez pedig Falkenhorston át vezetett.~- Lehet, -
1390 II    |                Prospect-Hillre, vagy akár csak Falkenhorstra is, - tette hozzá Jack -
1391 XVI   |                       vadat, melyet félnyersen faltam föl, hogy ne vesztegessem
1392 XXXII |                      Felsenheim legyen az első falu, s később a sziget fővárosa.
1393 I     |                      úgy, mint lesznek tanyái, falvai, községei, sőt még fővárosa
1394 XXVIII|                      emelet az óriási magnólia fán volt, az ágak szétágazásának
1395 IX    |               mindenütt sziklás és kopár volt. Fának, növényzetnek sehol semmi
1396 I     |                        épp oly ügyes, bátor és fáradhatatlan volt, mint Fritz, s e mellett
1397 XXIV  |                       hamarosan kiheverte nagy fáradságát, csakhamar megbarátkozott
1398 XXXII |                       mely gazdagon fizetett a fáradságért.~Egy második család, a Wolston
1399 XXVI  |                 fölfelé mászás egyre nehezebb, fáradságosabb lett, de az utasok nem csüggedtek.~
1400 XIII  |                     Jack, a ki ép úgy nem volt fáradt, mint a kutyái.~- Én is
1401 XXIII |                       jöhetett, mert halálosan fáradtnak látszott, leszállt pihenni
1402 XXVII |                     fák alá dőltek aludni, s a fáradtság és álom csakhamar elnyomta
1403 XXVII |                        akkor otthon lesznek.~A fáradtságot senki sem érezte többé;
1404 XVI   |                  összerogyott az éhségtől és a fáradtságtól. Előbb farkasétvággyal jól
1405 XXIV  |                    őket haza, de kutatásuknak, fáradtságuknak semmi eredménye nem volt:
1406 XXIII |                         melyet a vitorlamester faragott neki.~A három nő, egyedül
1407 XIX   |                mentő-csónakjába, mely a «Flag» farához volt kötve.~De mekkora volt
1408 XXI   |                     John Blockhoz, a ki a hajó farán ült, s halkan beszélgetett
1409 XIX   |                 kellett vágni; egyúttal a hajó farának üregében is rés támadt,
1410 XVI   |                       és a fáradtságtól. Előbb farkasétvággyal jól lakott, s aztán így
1411 IV    |                    ordítva csapkodta bordáit a farkával; de miután Fritz a hímoroszlánt
1412 V     |                      ember mászott le az egyik fáról.~Mikor egész közel értek
1413 XIII  |                       ebben az ezer öl széles, fás, bokros völgyben haladtak
1414 XXIX  |                     egyenesen befordult abba a fasorba, mely a falkenhorsti villába
1415 XVII  |                     visszament a kormányhoz és fásultan ült le helyére. Órák teltek
1416 I     |                ritkábbak voltak, s alig néhány fát döntöttek ki. A sövény-kerítés,
1417 XXIX  |                     vitorlamester nesztelenül, fától fához kúszva közeledtek
1418 XXI   |                       Föltéve, hogy lesz mit a fazékba tenni - fejezte be James.~
1419 XVIII |       Manche-csatornába, s pár nap múlva, 1817 február 14-dikén, horgonyt vetett
1420 XXI   |                    jégmadár, meg egy-két parti fecske képviselte; ezek is hangos
1421 III   |                    Teríttetett tehát a Licorne fedélzetén s miután vidám beszélgetés
1422 XIX   |                       szembetűnően meglazult a fegyelem; Borupt másodkapitány pedig
1423 XXVII |                       öt férfi, csupán késével fegyverkezve, nesztelenül lopódzott közelebb
1424 XXII  |                      volt; egyiküknek sem volt fegyverük: s ki tudja, milyen veszedelmekkel
1425 XXXI  |                   forrás vize sohasem apad ki, fegyverünk és puskaporunk is van még
1426 III   |                        felső- és alsó ruhákat, fehérneműt, de különösen sok puskaport,
1427 XXII  |                         mint hisszük, - mondta fejcsóválva.~- Próbáljuk meg bevontatni
1428 XXXI  |                      be a bástyára kapaszkodók fejeit, Ferencz markolatig döfte
1429 XIX   |                        pisztolyát s a kapitány fején találva, beleroskadt a vitorlamester
1430 XI    |                       magával hozná a romlást, fejetlenséget, elaljasodást... Ezért,
1431 V     |                       otthon van, óvatosságból feketére mázolta az arczát és alakját,
1432 XXIX  |                 kétségbeesését most már mi sem fékezte. Kezeiket tördelve siratták
1433 XVII  |                     szél, ha hozzájuk ér, neki fekhessék a petyhüdten lógó vitorláknak.~-
1434 XIX   |                     nem volt szigorú a daczos, féktelenkedő matrózokhoz, hanem még szinte
1435 XVIII |                      szükséges fölszerelésekbe fektetvén, megvárja, míg a «Licorne»
1436 XVII  |                evezésben, szinte eszméletlenül feküdtek ott. Volt köztük egy öt
1437 XI    |               Falkenhorstba költözött, melynek fekvése közelebb hozta őket a waldeggi,
1438 XIII  |                       fűvel, hogy kényelmesebb fekvésük legyen.~Vacsora után nagy
1439 XIII  |                        megebédeltek, kényelmes fekvőhelyet kerestek ki és nagy tüzet
1440 I     |                     most ért oda, s még mindig félálmosan nyújtózkodott, dörzsölte
1441 XXVII |              összeütközéstől, heves rohantában feldöntötte őt, s éppen föl akart ugrani,
1442 XIX   |                megfeszített erővel küzdöttek a feldühödött elemek ellen, de a korvett
1443 XII   |                Ígéret-földjéről a sziget másik felébe. Itt nehéz dolguk akadt.
1444 I     |                   mondta Fritz - mi bizony meg feledkeztünk a kötelességünkről!... Jer
1445 XXVIII|                  szigeten lakik?... Vajjon nem feledték-e, nem hagyták-e ott azt a
1446 II    |                        barátságosan integettek feléje; kétségkívül bennszülötteknek
1447 XIX   |                         Feleljen.~- Nos, itt a feleletem! - szólt Borupt s a legénységhez
1448 XXV   |                        Eleinte kiabált és sírt félelmében, de aztán végkép kimerült
1449 I     |                      meghallaná a lövéseket és felelne rájuk?...~- Tökéletesen
1450 III   |                      legénység figyelmét. Erre felelni kellett: s pár percz múlva
1451 XXIII |                      Kiáltott utánad, s te nem feleltél... Úgy-e, a parton játszottál?...~-
1452 XVI   |                       a partra.~- Valamennyien felénk rohantak és szörnyű kíváncsisággal
1453 XIV   |                    sziklabéreznek körülbelül a felére; ebben a magasságban még
1454 VII   |                        nem hagyhattam itthon a feleségemet sem, kivált mikor még a
1455 XVIII |             Mindenesetre beszélni fogok róla a feleségemmel, s ha ő is beleegyezik,
1456 III   |                  Betsie, - mondta Zermatt úr a feleségének, midőn egyedül voltak -
1457 XXXI  |            fölhalmozott eleség bőven elég volt félesztendeig; e mellett halászhattak,
1458 XXIX  |                     csónak. - «Ne lőjenek!...»~Félhárom lehetett délután. A magnólia-fa
1459 V     |                      is laknak; de most, mivel félhettek a támadástól, hamarosan
1460 XXII  |                    leírják. Akkor pedig joggal félhetünk az ausztráliai vad pápuáktól,
1461 XXIV  |                   tájban az addig csillagos ég felhősödni kezdett. Éjszak felől szél
1462 II    |                    sajtárból öntötték volna. A felhőszakadás annyira megdagasztotta a
1463 XI    |                       lehetett, hogy a roppant felhőszakadások elöntik a tanyákat, az orkánok
1464 XII   |                      utat, de ez a bástya most félig-meddig el volt rongálva. Úgy látszott,
1465 X     |                       Zermatt úr - de azért ne félj; majd meglátod, hogy akadnak
1466 V     |                     azonban megnyugtatta.~- Ne féljen... Én nem akarom bántani...
1467 XXX   |                       kevesebb okunk van, hogy féljünk tőlük.~Most Zermatt úron
1468 X     |                       hogy ily rövid idő alatt feljuthatunk-e rá?~- Majd meglátjuk, Ernő,
1469 X     |                  Zermatt úr ébren maradt, hogy felkelthesse a többieket. Egy órakor
1470 XXVIII|                     mialatt a többiek rémülten felkiáltottak.~Minden össze volt törve-zúzva:
1471 XXXI  |                    éjfélig ő volt az őr, akkor felköltötte Fritzet, a ki fölváltotta.
1472 XXII  |                      vakítóan czikáztak a sűrű fellegekből, a habok tompa morajlással
1473 XX    |                      ujjongva.~S valóban, alig félmérföldnyire közvetlenül előttük domborodott
1474 XVI   |                      szelek sodorhattak idáig; félmeztelenek voltak valamennyien és pirógáik
1475 XXIX  |                      Ekkor, nem kellvén semmit félnie a vadaktól, ha meghallják
1476 XVI   |                    lőttem valami vadat, melyet félnyersen faltam föl, hogy ne vesztegessem
1477 XXX   |                     minduntalan mutatkoztak, s félő volt, hogy ha tömegestől
1478 XII   |                       Sőt még hírt sem hallunk felőlük! - sóhajtott Wolstonné.~-
1479 X     |            vízesésekkel, s a csónakot legalább félóráig kellett volna vinniök a
1480 XXIV  |                 megnyugtatta, mondván:~- Nincs félórája sem, hogy láttam az albatrosszal
1481 II    |                nikobári bennszülöttek szoktak. Félórával később pedig a kis kaiak
1482 V     |                     anyját, testvéreit, rögtön félre húzta apját, s azt mondta
1483 XXIV  |                       egymástól. Suzan folyton félrebeszélt lázas kétségbeesésében,
1484 XX    |              pillanatra, a mint a köd hirtelen félrecsapódott, a vitorlamester is megpillantotta
1485 III   |               meghúzódjunk a sziget valamelyik félreeső zugában...~- Oh, Wolston
1486 IV    |             Gyöngyház-öbölben partra szállt, a felröppenő sok madár közül szigonyával
1487 XIV   |                     III. György angol király ő Felsége korvettját.~Ezzel fölhúzták
1488 VII   |                 mindennel s aztán visszamentek Felsenheimbe reggelizni.~Reggeli után
1489 XI    |                    Ernő és Wolston úr kimentek Felsenheimből, hogy megnézzék, milyen
1490 II    |                    fiai erősen dolgoztak, hogy Felsenheimet megóvják a kiöntött víz
1491 XXVII |                    egyhuzamban szaladtak volna Felsenheimig, hogy minél előbb megölelhessék
1492 X     |                       Kár, hogy oly messze van Felsenheimtől.~- Valóban messze van, -
1493 V     |            megpillantotta az idegent, rémülten felsikoltott. Fritz azonban megnyugtatta.~-
1494 III   |                        hordó bort és pálinkát, felső- és alsó ruhákat, fehérneműt,
1495 XXIII |                        az otromba, tehetetlen, félszeg állatok, melyeknek szárnyuk
1496 I     |                 ültetvényeket, s végre ahhoz a félszerhez ért, mely alatt a két ágyút
1497 VI    |                      szivattyút hajtotta; ezek felszivattyúzták a vizet a sziklába vágott
1498 XV    |                     volna.~Este hat órakor már feltálalták az ebédet - és milyen ebédet! -
1499 XXIV  |                        fájdalmában, hogy attól féltek, elveszti az eszét. A férfiak
1500 VI    |                szelídített majma, mely szintén féltékeny volt Jenny kedvenczére,
1501 XIX   |                     legénység is, mely szintén féltette a bőrét.~Így aztán, szeptember