Fejezet

1502 XXI   |                    állni és nem szökhetik meg. Féltuczatot mindjárt magukkal vittek,
1503 XVI   |                   honnan jöttek. De ha nem is, féltükben az elefántoktól bizonyára
1504 XII   |                  ezúttal otthon maradnak, Ernő felügyelete mellett, a három férfi pedig
1505 XIX   |             fordították volna a szélnek, egész felületével a szélnek állították, úgy,
1506 XXXI  |              lecsillapult, az aggodalmak ismét felülkerekedtek. Fogytán lévén a puskapor,
1507 XIII  |                      kiterjedt, hogy még onnan felülről sem láthatunk a végére.~
1508 II    |                     parton pedig sátrak voltak felütve a legénység számára.~Mihelyt
1509 XIII  |                  elhatározták, hogy nem állnak felváltva őrt, hanem mindnyájan aludni
1510 XXXI  |                       sikertelen várakozást, s félvén az ostromlottak ágyúitól,
1511 XIX   |                        egyre szivárgott a hajó fenekébe s a legénységnek állandóan
1512 XVII  |                     jajdult föl valaki a sajka fenekéről.~- Azt magam sem tudom pontosan -
1513 XXVIII|                     eltörve, ládák, szekrények fenekestől fölforgatva, az ágynemű
1514 XVI   |                     élelmet szerez a puskám, a fenevadakkal pedig szintén elbánhatok.
1515 XV    |                     agyon Jackot, akkor most a fenevadaknak eshetik martalékul.~Másnap
1516 XXII  |                        Nem kellett félniök sem fenevadaktól, sem vademberektől: hisz
1517 XIII  |                        mely csakis valami nagy fenevadtól származhatott.~- Ma van
1518 XXIX  |                        az ágyúk mellett valami fény csillant föl...~Mindnyájan
1519 XVI   |                        vademberek részéről sem fenyegetett közvetlen veszedelem; lehet,
1520 II    |                       dobják, akkor veszedelem fenyegeti őket, s Fritznek mindjárt
1521 X     |                        s ha esetleg veszedelem fenyegetné őket, - a mi nem valószínű -
1522 XXIV  |                       én nagy szerencsétlenség fenyegette a menekülteket. Bob, mint
1523 XIV   |                       pillanatban lezuhanással fenyegették őket.~Jack, a ki elöl járt,
1524 XIII  |                       óra felé végre elérték a fenyő-erdő déli határát. A talaj itt
1525 XIII  |                      fákon s csupa mulatságból fenyő-tobozokkal dobálta a három utast. Ezek
1526 XIII  |                  levált sziklatömbök, a kitört fenyőfa-törzsek keresztül-kasul hevertek
1527 IV    |             valamennyien megcsodálták a tiszta fényű igaz gyöngyöket.~Ennyit
1528 XXVII |                    Nyolcz óra tájban elérték a fenyves-erdő szegélyét és csakhamar rábukkantak
1529 VI    |                           Jennyvel, Fritzczel, Ferenczczel, a fokföldi Wolston-családdal
1530 XXVII |                       útjukat, s ha Fritzen és Ferenczen állt volna, ők bizonyára
1531 XXIX  |                       elveszettnek hittek, s a férfiaknak csak nagy nehezen sikerült
1532 XV    |                      szoktak, mert hiányzott a férfikéz.~Harmadnap délután valamennyien
1533 V     |                   legfeljebb húsz éves és csak férfiruhába öltözött. Jenny Montrose
1534 V     |                        meg. Fiatal leány volt, férfiruhában, s oly édesen aludt, hogy
1535 III   |                eresztettek a vízbe, melybe két férfiú ült be, s a fehér lobogóval,
1536 III   |                   fogja hozni hajóján Fritzet, Ferit és Montrose kisasszonyt, -
1537 II    |                        közbe szólt. Arra kérte férjét, hogy ne ő maga menjen,
1538 VI    |                     itt, sem Felsenheimban nem férnek el mindnyájan.~Kirándulásaik
1539 II    |                 tanácsolta, hogy Jack és Fritz fessék be magukat úgy, mint a vademberek
1540 XII   |                        Ernő pedig szorgalmasan festegetett, rajzolgatott... hogy mit,
1541 XII   |                gyönyörű fekete hattyúk, melyek festői rajokban úszkáltak a vízen.
1542 XXII  |                    James felesége, a kis Bobot fésülte, Jenny és Doll pedig a még
1543 X     |                   vízparti bokrok közt ezrével fészkelt a vadkacsa, a szárcsa, a
1544 XII   |                       a fa ágai közt épült kis fészket, melyet a vihar meglehetősen
1545 XXIII |                       Valamennyien izgatottan, feszült figyelemmel lesték Fritz
1546 VII   |                        sem, kivált mikor még a fiaim kicsinyek voltak... s végre
1547 V     |                        és ok nélkül fölizgatni fiait és feleségét. Ő maga azonban
1548 XI    |                       látták, hogy ebből a két fiatalból boldog pár lesz, talán nemsokára.
1549 III   |                        menjenek haza... ők még fiatalok, övék a jövő... s bármily
1550 XIV   |                     szóval mondjuk el. Szerető fiatok Ernő.»~Kivették a galambot
1551 IV    |                    éjszaka után Zermatt úr két fiával, Ernővel és Jackkal kora
1552 IX    |                        hajó mellett seregestől ficzkándozott a tok, köztük hat-hét láb
1553 XXIV  |                         Ugyan hová bújhatott a ficzkó? - dörmögött magában John
1554 XXIII |               Valamennyien izgatottan, feszült figyelemmel lesték Fritz mozdulatait
1555 XIV   |                        felelte Ernő - de előbb figyeljük meg, hogy merre tart.~Wolston
1556 I     |                   tette hozzá Fritz.~- Majd én figyelmeztetem őket, - szólt Zermatt úr. -
1557 I     |                     Gyerünk, Fritz!~- De előbb figyelmeztetni kellene anyánkat, - mondta
1558 XVII  |                    sajkából és füleit hegyezve figyelt: valóban hallani lehetett
1559 XIV   |                     Wolston úr e közben élesen figyelte a hajó minden mozdulatát
1560 XXVI  |                   egész éjszaka talpon voltak, figyelve-lesve, hogy nem hallják-e ismétlődni
1561 XXVII |                növényzetet, melyhez a fokföldi flóra nem is volt hasonlítható.
1562 I     |                     Svájcznak sem tengere, sem flottája nincs!~- De hát a jövő...
1563 XIX   |                        Borupt ott várta őket a főárbocz előtt. A matrózok, egyetlen
1564 XVIII |                      oly híressé lett, mint De Foe Dániel örökszép «Robinson
1565 XIX   |                   habok pedig végig söpörnék a födélzetet.~De ezt a parancsot Robert
1566 XIX   |                      és fölvitte a foglyokat a födélzetre.~Robert Borupt ott várta
1567 I     |                    vállat vonva - legalább nem födözik föl Új-Svájczot... Az első
1568 IV    |                   játék közben egy kis nyílást födözött föl. Kitágítván e nyílást,
1569 XVI   |             támaszkodott; a tetejét bambusszal födték be, még pedig oly erősen,
1570 XVII  |                      kis fiú is, a ki időnkint föl-föl sírt, s csak anyja vigasztalására,
1571 III   |                maradnak szüleikkel.~Zermatt úr fölajánlta a szigetet Angliának. Littlestone
1572 XVI   |                        a Felsenheim magaslatán fölállított ágyúkkal... Ellenben ha
1573 I     |                         mely alatt a két ágyút fölállították. Fölérve a dombra, messzelátóval
1574 VI    |                       tréfásan kérdezte:~- Hát fölavatási ünnepély nem lesz?~- Hogyne! -
1575 XXVI  |                        midőn a nap tűzkorongja fölbukkant a habokból, előjöttek a
1576 XXIII |                        hatalmas hullám tetején fölbuknia, s körül tekintenie a tengeren,
1577 XXVII |                        Hamarosan megnyúzták és földarabolták az antilopot; most már holnap
1578 XIII  |                       antilopot, melynek húsát földarabolva a vadásztáskájukba rakták.~
1579 XII   |                         mely a fekete televény földben buján fizetett és harminczszoros
1580 II    |                  óvatosan megkerülték a kiugró földdarabot, egy mérföldnyire tőlük,
1581 I     |                  csóválta a fejét Fritz - a mi földieink nem igen szeretnek kivándorolni...~-
1582 XX    |                       kontinens, vagy Tazmánia földje, a honnan szintén könnyű
1583 XXVIII|                      át is öntözhessék Waldegg földjeit.~Tudjuk, hogy Fritz eltalálta
1584 IX    |                 családjával, - s melyet Ígéret földjének is szoktak nevezni - körülbelül
1585 IX    |               átengedjük nekik: csak az Ígéret földjére ne jöjjenek.~- Úgy van,
1586 XIII  |                   hegylánczcal, mely az Ígéret földjét a sziget többi részétől
1587 XXVII |                   mérföldre lehettek az Ígéret földjétől: - így nevezték el Felsenheim
1588 XIV   |                        emlékezetem nem csal, a Földközi-tenger egyik igen fontos szigete
1589 IV    |                         a tengerbe nyúló lapos földnyelv közt volt a gyönyörű Gyöngyház-öböl,
1590 XIV   |                        tengerbe kiugró fokait, földnyelveit.~Ernő rajza szerint a sziget
1591 I     |                   felében beköszöntött. A déli földtekén ezzel a hónappal kezdődik
1592 XXXI  |                        előbbi hármat. A vadak, földühödve eddigi kudarczaikon és veszteségeiken,
1593 XXVIII|               Falkenhorstba. - A csatorna. - A földúlt tanya. - ~Fönt a fa tetején. -
1594 XVII  |                       felől kerekedett.~Rögtön fölébe hajolt az alvók egyikének,
1595 XXII  |                       megvárom, míg a kapitány fölébred, hogy a teendőkről beszéljek
1596 II    |                        s a mi két ágyúlövésünk fölébresztette a figyelmét...~- Hajó!...
1597 IV    |                         kérdezte Zermatt úr.~- Fölélesztettem az albatroszt, a mely csak
1598 XIX   |                        Gould nagy erőlködéssel fölemelkedett fektéből, s a kezeit ökölre
1599 XIX   |                      nagy nehezen tudott ismét fölemelkedni.~Harry Gould rögtön fölszaladt
1600 XVII  |                       kérdezte a megszólított, fölemelkedve fektéből.~- Nézzen arra,
1601 XV    |                   rögtön ír, mihelyt a csúcsra fölérnek, s a galamb is bizonyára
1602 X     |                  folyón fölfelé.~- Lehet, hogy fölevezhetünk egészen a Montrose-forrásig
1603 VI    |                   Wolston úr - különben idővel fölfalták volna Új-Svájcz minden veteményét.
1604 XI    |                  meddig lehet, titkoljuk ezt a fölfedezést...~- Jól mondtad, édes férjem -
1605 XXX   |                adhatott hírt Európában az újon fölfedezett szigetről.~Szomorúan ülték
1606 XXXII |                        is Új-Svájcznak hívják, fölfedezője, a Zermatt-család tiszteletére.~-&-~
1607 XII   |                   hölgyek is elkísérik a három fölfedezőt, s a sziklaszorosnál búcsúznak
1608 XXX   |                  Felsenheimban ütöttek tanyát. Fölfedezték már azt is, hogy Új-Svájcz
1609 XXIX  |           bennszülöttjei, - nyilakkal és íjjal fölfegyverezve, ment a fasorban. Most már
1610 XIX   |                      Ez az átkozott Borupt még fölfordítja a hajót! - kiáltott föl
1611 XVII  |                      ellenben a sajka már most fölfordul, akkor nem lesz holnapunk.~-
1612 XVII  |                        lenne, ha mindjárt most fölfordulna a sajka és valamennyien
1613 V     |                    szállt, de ez fél óra múlva fölfordult, kevéssel aztán, hogy az
1614 XXXI  |                     törékeny pirógákat, melyek fölfordultak és elmerültek, magukkal
1615 XXVIII|                   ládák, szekrények fenekestől fölforgatva, az ágynemű leszórva a földre,
1616 VI    |                      fajtájú halakkal. Gyakran fölgyűrte a nadrágját, s bele is ment
1617 XXXI  |                      tűrhető volt. A hombárban fölhalmozott eleség bőven elég volt félesztendeig;
1618 II    |                     part közeléből, melyet, ha fölhasználja a kedvező nyugati szelet,
1619 VI    |                      könnyebb, - mondta - mint fölhasználni a Sakál-patak vízesését
1620 XVIII |                  angolok. Ferencz öcsém meg én fölhasználtuk ezt az alkalmat, hogy haza
1621 XV    |                        adtak a háziállatoknak, fölhordták a szükséges ágyruhát és
1622 XX    |                      mögött.~John Block legott fölhúzatta a másik vitorlát is és egyenesen
1623 XXIX  |                      valami jelt, vagy lobogót fölhúzni a magnólia-fa csúcsára!...
1624 XXV   |                     midőn Jenny, a kit szintén fölijesztett álmából a nagy dördülés,
1625 XXVI  |                        szívük elszorult a nagy fölindulástól; lélegzetüket is visszafojtva
1626 V     |                  akarta idő előtt és ok nélkül fölizgatni fiait és feleségét. Ő maga
1627 IV    |                    elől...~Zermatt urat nagyon fölizgatta ez a hír. Ki az a szerencsétlen,
1628 XXIX  |                észreveszik a felső emeletet és följönnek a csiga-lépcsőn, a mint
1629 XXII  |                    sziklafal közepéig még csak följuthatnánk valahogy, de onnan tovább
1630 XXV   |                      remélhették, hogy valóban följutnak a fönsík tetejére.~Mivel
1631 XXII  |                    volt a sziklafal gerinczére följutni.~A kapitány úgy határozta,
1632 XXII  |                     egyik szikláról a másikra, följutottak ugyan, de ez nagyon veszélyes
1633 XXVI  |                   legmagasabb pontja.~- Ha oda följutunk, - mondta Jenny, - minden
1634 XXXI  |                     soraikban, egy-kettő ismét fölkapaszkodott a bástyára; a hol birokra
1635 XVI   |                        bele ugrált... én pedig fölkapván puskámat és tarisznyámat,
1636 V     |                    aludt, hogy Fritz nem merte fölkelteni.~Végre a fiatal leány fölébredt,
1637 XXI   |                       Menjünk! - felelte Jenny fölkelve.~- Kedvesem, - mondta most
1638 IV    |                         hogy a Füstölgő-Szikla fölkeresésére indul.~ ~
1639 V     |                       miután elhatározta, hogy fölkeresi a Füstölgő-Sziklát, sorra
1640 XXX   |                        mihamar számosan fogják fölkeresni a vadban és halban dús,
1641 VIII  |                        tengerbe szakad... Majd fölkeressük a sajkával, s akkor egy-két
1642 XVIII |                    közben a «Licorne» teljesen fölkészült az útra. Portsmouthba június
1643 XXVI  |                      földi paradicsom! - Fritz fölkiáltása.~Valamennyien mozdulatlanul
1644 XXII  |                       megkísértették már, hogy fölkússzanak a sziklatetőre, de sohasem
1645 XVII  |                 sejtették; s egyikük, hirtelen fölkúszván az árbocz kötelein, ujjongva
1646 IV    |                       akart szállni, hogy fiát fölkutassa, mikor a keleti szirtek
1647 XXX   |                födélzetére, melynek legénysége föllázadt, hogyan értek sajkájukban
1648 XXIX  |                 Megpillantotta az ágyú tüzének föllobbanását, mely megelőzte a dörgést...
1649 XXXI  |          megkerülhették a szigetet és titokban föllopózhattak rá.~Elhatározták tehát,
1650 XXV   |                   segíteniök kellett egymást a fölmászásban.~Végre, hallatlan erőfeszítés
1651 XIV   |                      annak az időnek, melyet a fölmászásra fordítottak, a három utas
1652 I     |                           viszonzá Fritz. - Ha fölmegyünk a Sakál-patak mentén egész
1653 XXIX  |                    hogy a legelső gyanús jelre fölmehessen a többiekhez.~Fritz és a
1654 II    |                         egész éjjel is!~- S ha fölmehetnénk a Prospect-Hillre, vagy
1655 XXXI  |               összekapkodta, a mit lehetett és fölmenekült az ágyútelephez.~Helyzetük
1656 VIII  |                       s úgy kilencz óra tájban fölmentek a hajóra aludni.~ ~
1657 XVI   |                     fölnyergelte az onagrát, s fölnyargalt vele a Prospect-Hillre szétnézni
1658 XVI   |                       ágyúlövéseit. Jack 20-án fölnyergelte az onagrát, s fölnyargalt
1659 VI    |                       megindítani a kereket, s fölnyitni a cziszterna zsilipeit,
1660 XXVII |                       a nagy kosarakat kellett fölnyitnia; volt azokban minden: szágó-liszt,
1661 XXVII |                       ért oda.~- Oh, nem: csak fölöklelt; hanem bosszúból majd a
1662 VI    |                      piacz, a hol eladhatjuk a fölösleges termést...~- Majd lesz, -
1663 XII   |                        aratásból még úgyis sok fölöslegünk van, s ha megjönnek az új
1664 XIII  |                       cserjéket is elhagyták s fölöttük már csak a kopár sziklabércz
1665 XI    |                    Wolston úr könyvei is. Ha a fölolvasást megunták, beszélgettek,
1666 XI    |                        s valamelyikük hangosan fölolvasott. Könyvük volt elég: ott
1667 XV    |                  lábáról a levelet és hangosan fölolvasta.~A rövid kis levél valamennyiüket
1668 XVII  |                    pedig csak a szél teheti... fölpaskolja a vizet: az világít...~-
1669 XXVIII|                     Világos volt, hogy a házat fölprédálták: még pedig nem is annyira
1670 IX    |                      szemhatárt.~Ernő mindjárt fölrajzolta ezt a hegylánczot is Új-Svájcz
1671 XIX   |                       pedig az árboczhoz, hogy fölránthassák a vitorlát, mihelyt a hajó
1672 I     |                     kiáltotta Jack és hirtelen fölrántotta a zászlót az árbocz csúcsára,
1673 XXIX  |                        kiket a lövés bizonyára fölriasztott, észre ne vegyék őket.~De
1674 XIX   |               fölemelkedni.~Harry Gould rögtön fölszaladt a hajóhídra s parancsot
1675 II    |                   Jenny, Ernő meg Ferencz mind fölszaladtak a partra, a honnan még láthatták
1676 XXIV  |                        szárnyaidat, hogy mi is fölszállhatnánk veled! - sóhajtott a vitorlamester: -
1677 XXIX  |               családból?... Ha a Felsenheimból fölszálló füst azt jelenti, hogy még
1678 III   |                         Feri meg Jenny és Doll fölszálltak a hajóra, mely lassan kifeszítette
1679 XII   |                meglehetősen megtépett, s aztán fölszántották, bevetették a földeket.~-
1680 XVIII |                       a településhez szükséges fölszerelésekbe fektetvén, megvárja, míg
1681 III   |                       elutazása.~A tíz ágyúval fölszerelt «Licorne» nevű angol hadi
1682 IV    |                     megnézi a Gyöngyház-öblöt. Fölszerelték hát a sajkát, s április
1683 VI    |                        vizét harmincz lábnyira fölszivattyúzni, s akkor elvezethetjük addig
1684 XXVII |                   földön. Közben John Block is föltápászkodott.~- Már az igaz, - dörmögte
1685 XXVII |                  készen várták; ha nem sikerül föltartóztatniok az antilopot, a préda elveszett.
1686 XII   |                       a szekérbe és mindnyájan föltelepedtek rá. A bivalyok lassan, kényelmesen
1687 XXVI  |                     még hogyha tévedt volna is föltevésében, ha csakugyan egy hajó ágyúzott
1688 II    |                        meg is toldotta ezzel a föltevéssel:~- Kétségtelen, hogy hajó
1689 XXXI  |                        folyton nagyobb számban föltóduló vadak lerántják őket a bástyáról...~
1690 XXXI  |                 mellett.~Mikor a fekete árnyak föltűntek a hajnal szürkületében,
1691 XIV   |                        terméketlen része innen fölülről nézve még sivárabb és ijesztőbb
1692 XVII  |                    fenekén fekvő alakok egyike fölült, s kétségbeesetten fölkiáltott:~-
1693 XX    |               örvendetes újságot. Valamennyien fölugráltak, s mindnyájan a mutatott
1694 XI    |                      hallottak... Valamennyien fölugrottak, s a lélegzetüket visszafojtva
1695 XXIII |                  emlékét ez a madár élénkebben fölújította szívükben.~Így telt el az
1696 XXXI  |                      felköltötte Fritzet, a ki fölváltotta. Két óra tájban a kapitány,
1697 XXXI  |                   Harry Gould kapitány és Jack fölváltották az ágyúk mellett Ernőt és
1698 XIX   |                        kapitány hajlandó lenne fölvenni hajójára a kivándorlókat.~
1699 XIII  |                  kutyák úgy is résen lesznek s fölverik őket, ha veszedelem közeleg.~
1700 XXVIII|                 akadtak rá; nem találták meg a fölvezető titkos ajtót és lépcsőt,
1701 XV    |                        sajkával indulunk el, s fölvitorlázva egész a Montrose torkolatáig,
1702 XIX   |                       jött le a hajófenékbe és fölvitte a foglyokat a födélzetre.~
1703 XII   |                     onagra, míg a kis szekeret fölvontathatták. Az orkán csak a háznak
1704 XVIII |                      összeköttetéseit akkor is fönntarthatja eddigi vevőivel, ha Új-Svájczba
1705 XXV   |                fölfedezése. - Indulás a szikla fönsíkjára. - ~Csalódott remények. -
1706 XXVI  |                    XXVI. FEJEZET.~Az éjszaka a fönsíkon. - Útban éjszak felé. -
1707 XXVI  |                      tudhatták, hogy a sziklás fönsíkot ezen az oldalán is oly meredek
1708 XXV   |                         ha föl akarunk jutni a fönsíkra.~- Még akkor nagyon világos
1709 XIV   |                  otthon leszünk és méltóképpen fogadhatjuk III. György angol király
1710 XXIX  |                 vadaknak nézik és ágyúlövéssel fogadják?...~Ez nagyon valószínű
1711 VII   |                     lenne a legkényelmesebb.~- Fogadni mernék, - szólt most Anna
1712 XXXI  |                        golyó czélhoz ért. Ez a fogadtatás aligha volt ínyükre a vadaknak,
1713 XVIII |                     biztosította őket a szíves fogadtatásról.~Aztán visszatértek Angliába,
1714 IX    |                        fogott, s ez az ízletes fogás csak növelte az éhes kirándulók
1715 I     |                      egész a hídig, több halat foghatunk, mint a mennyit villásreggelire
1716 VI    |                        Zermatt úr szorgalmasan foglalkoztak a mesterséges öntözés kérdésével.
1717 IV    |                találhattak volna; legott el is foglalták téli szállásnak, ablakokat
1718 XXX   |                       üldözése közben, a vadak foglya lett, el voltak rá készülve,
1719 XIX   |                           de mi szándéka van a foglyaival? A hajón semmi esetre sem
1720 XIII  |           villásreggelit rögtönöztek azokból a foglyokból, melyeket Jack útközben
1721 X     |                       eredménytelenül: két pár foglyot, s vagy féltuczat fürjet
1722 XXIX  |                       élnek-e még, nem esett-e foglyul, vagy nem halt-e meg valaki
1723 XXI   |                     Block - én majd a tyúkokat fogom el.~És Ferencz segítségével
1724 XIX   |                   szólt:~- Borupt kapitány, ön fogságban van... Mit akar itt?...
1725 VI    |                    szólt Zermatt úr.~- S mikor fogtok hozzá? - kérdezte Zermattné.~-
1726 VIII  |                  valamennyien kitűnő étvággyal fogyasztottak el. Mikor megreggeliztek,
1727 XXVII |                    Felsenheimban!~- Csak el ne fogyjon addig az eleségünk! - aggódott
1728 XXIII |                       hogy a teknősbékák egyre fogynak!~Mi lesz belőlük, ha majd
1729 XXVIII|                       hirtelen a vitorlamester fojtott hangon.~S az Üdv-öble felé
1730 XXIX  |                    csak a férfiak könyörgésére fojtották vissza hangos zokogásukat...
1731 XIV   |                        öbleit, tengerbe kiugró fokait, földnyelveit.~Ernő rajza
1732 IV    |                        sokaságban nyüzsögtek a fókák, rozmárok és tengeri kutyák.
1733 XXIII |                  sziklafalnak a tengerbe nyúló fokát. Tervét azonban csak John
1734 IX    |                         mely egyfelől a keleti fokban végződött; a keleti part
1735 XXIX  |                    hogy kikémleljék a vidéket; főként azt szerették volna tudni,
1736 VIII  |                       szemben fordult a keleti fokkal, s az utasok látták, hogy
1737 X     |             kanyarulatát. A medre itt harmincz foknyi szögben délkeletnek hajlott,
1738 III   |                         az bizonyos volt, mert főkormányosát, három matrózzal együtt,
1739 XXXII |                   jövedelmező kereskedés egyre fokozta a sziget lakóinak jólétét.
1740 XXXI  |                     egymásnak mondani, hogy ne fokozzák a csüggedést, magukban mégis
1741 XVIII |                      vetett horgonyt a korvett Fokváros előtt, legelső látogatóinak
1742 XXVII |                     meg a kisebb ligetek sötét foltjai, a patakok kanyargó, ezüstös
1743 XI    |                 befőtteket csináltak, varrtak, foltoztak, vagy hallgatták Jack tréfáit,
1744 IX    |                       városnak nagy előnye, ha folyamtorkolat mentén épül. Valószínű tehát,
1745 X     |                         mely magasról szakad a folyóba?... Vagy maga a Montrose,
1746 II    |                   kisiklott a nyílt tengerre a folyócska torkolatából.~A Czápa-szigetnél
1747 IV    |                        állattól és madártól, a folyócskában pedig alig fértek meg a
1748 IX    |                       nem adtunk nevet ennek a folyónak...~- Nevezzük el Anna-folyónak! -
1749 X     |                    ráereszthetjük a csónakot a folyóra...~Kiszálltak, de ebből
1750 XXV   |                        mentek az egyre szűkebb folyosóban, végre előttük is elzárta
1751 XXVII |                      nagyon is kiszélesedik és folyóvá lesz: sőt azt sem tudták,
1752 VI    |                        A szigeten nem volt más folyóvíz, mint a Sakál-patak, meg
1753 XXXII |                     melyek a hosszas megszokás folytán régi tanyájuk közelében
1754 XIII  |                      keresztül ezen az erdőn s folytassák útjukat egyenesen nyugat
1755 XIX   |                       a «Licorne» egyelőre nem folytathatta útját. A viharok annyira
1756 IX    |           Csalódás-fokig, a honnan nyugat felé folytatódott. A nyugati partvonalt két
1757 XXV   |                         Az ég csupa tűz volt a folytonos villámlástól és Fritz, Ferencz
1758 XXIII |                      most is ott volt egy szál fonál: annak a maradványa, mellyel
1759 XVII  |                       tájban a szél már néhány fonálnyi sebességgel hajtotta a sajkát;
1760 XXI   |                perzselő sugarai azt is vörösre fonnyasztották.~- A vidék nem éppen kellemes -
1761 XXIV  |                        a tengeri fű rostjaiból fonta.~De nem volt meleg ruhájuk
1762 XI    |             Wolstonékban... hanem jól meg kell fontolni, mielőtt az ember ilyen
1763 XXVII |                        indultak, s ez a nap is fontosabb események nélkül telt el.
1764 VII   |                        találkozunk? - kérdezte fontoskodva.~- A mi vidékünkön soha
1765 XIX   |                       a vitorlarudak keresztbe fordítására, a mi nélkül az egy másra
1766 XIV   |                   időnek, melyet a fölmászásra fordítottak, a három utas nem nagyon
1767 VIII  |                         vélte Wolston úr is.~- Forduljunk vissza - szólt Ernő.~- De
1768 XVIII |                        tartotta a nagynénjéhez fordulni, a ki bizonyára mindent
1769 XXXII |                      Az állandó közlekedést és forgalmat Angliával több hajó közvetítette.
1770 VI    |                   megindították a gépet. A víz forgásba hozta a kereket, mely a
1771 XXII  |                        vad erővel paskolták és forgatták jobbra-balra? A férfiak
1772 XIX   |                       tájban hirtelen oly erős forgószél támadt, hogy a hajó már
1773 IX    |                      távolról nagyon is emberi formájuk van.~- Igazán szép! - mondta
1774 XXIII |                      hallal éltek, a mit horog formára görbített szögekkel fogtak.
1775 XI    |                       most talán veszedelemben forog...~A férfiak rögtön magukra
1776 XXXI  |                      vannak az antilopok is. A forrás vize sohasem apad ki, fegyverünk
1777 IV    |                   sziklás völgyben nagy volt a forróság és Zermatt úr egyik kirándulása
1778 XVII  |                  légköri villamosságtól erősen foszforeszkáltak.~A teljes szélcsendben egy
1779 XXVI  |                        a mint a szélben szerte foszladoztak a ködfelhők, egyszerre föltűnt
1780 XV    |                     nyoma: sem a ruhájából egy foszlány, sem a kalapja, sem a vadásztarisznyája,
1781 XXXII |                     föl nem dúlták, sem ki nem fosztották Felsenheimot. Valószínűleg
1782 I     |                      még fővárosa is... s ez a főváros maga Felsenheim lesz...~-
1783 XXI   |                      én hazámban, Írországban, főzeléket is csinálnak belőle.~Három-négyszáz
1784 IV    |                      tüzet raktak, jó vacsorát főztek szalanga-fecske-fészekből,
1785 XXI   |              szögletében állították föl, s ott főzték meg az ebédet.~Gould kapitányt,
1786 XVIII |                  égövből, s körülbelül Isle de France szigete közelében vitorlázott,
1787 XVIII |                Azori-szigeteket, Portugália és Francziaország partjai mentén beért a La
1788 XVIII |                   használták ezt az időt, hogy Francziaországon át Svájczba, szüleik hazájába
1789 VIII  |                      hol annak idején az angol fregatt horgonyzott. A kis társaság
1790 XVIII |                    kitől áldást óhajtott kérni frigyére - s íme! legszebb reményei
1791 XXXII |                    Wolston Anna kisasszonyt és frigyüket a «Licorne» káplánja áldotta
1792 XVIII |                 megmentőjét, s áldását kérheti frigyükre.~E közben a «Licorne» kiért
1793 XXIII |                      kapitány is, Jamesszel és Fritz-cel; még egyszer megvizsgálták
1794 XXXI  |                    volt, egyszerre rezzent föl Fritzcel.~- Ez puskalövés volt! -
1795 VI    |                        Üdv-öbölbe, - Jennyvel, Fritzczel, Ferenczczel, a fokföldi
1796 XXVII |                       folytatták útjukat, s ha Fritzen és Ferenczen állt volna,
1797 VIII  |                       villásreggelit, melyet a fűbe dőlve valamennyien kitűnő
1798 VI    |                    egy-egy család ugrott fel a fűből.~- Szerencse, hogy mind
1799 XI    |                   híztak, mert bőven termett a fucus saccharinus, - egy édes
1800 XXXII |                     kormány meghagyta a sziget függetlenségét, s a gyarmat kormányzójának
1801 XXIV  |                     esetleg valamennyiök élete függhetett. A második fontos kérdés
1802 XXI   |                    súgta a vitorlamester Fritz fülébe. - De legalább a vadaktól
1803 XXV   |                    kezéből tölcsért csinálva a füléhez, a lélegzetét is visszafojtva
1804 X     |                  lehulló víz moraja ütötte meg füleiket... Mi lehetett ez?... Valami
1805 XVII  |                        kihajlott a sajkából és füleit hegyezve figyelt: valóban
1806 XXII  |                      lett volna találni: a sok fülkében mindenki tetszése szerint
1807 XXI   |                       jobbra-balra még apróbb, fülkeszerű mélyedések is voltak benne,
1808 XV    |                     fenevadak ordítása egyre a fülükbe hangzott, s iszonyodva gondoltak
1809 XXVIII|                      Ferencz egyre hegyezték a fülüket, hogy nem hallják-e a folyton
1810 XXVII |                 szalagjai.~Távol vidám őzek és fürge szarvasok kergetőztek a
1811 X     |                       nyulak ezrei, a foglyok, fürjek s egyéb apró állatok ijedve
1812 X     |                      foglyot, s vagy féltuczat fürjet hozott haza.~Mihelyt Jack
1813 II    |                      család kijött a házból, s fürkészve nézte a nyílt tenger szemhatárát.~-
1814 XXI   |                       szőlőéhez hasonló bogyós fürtök nőttek.~- Lám, lám! - kiáltott
1815 X     |                    csak reggeli köd volt, s én füstnek néztem.~Ebben aztán mindnyájan
1816 XXVII |                kasszáva, maniok, sózott hús és füstölt hal, befőtt gyümölcs, aszalt
1817 X     |                   hittem, hogy füstöt látok... füstoszlopot...~- Füstöt? - kérdezte
1818 XXIII |                        több százat elfogtak és füstre akasztották, télire.~Már
1819 XXV   |                       azt is megtöltötte volna füsttel.~- Mentsük meg, a mit lehet! -
1820 XXV   |                    légáramlatot érzett, s halk fütyülést is hallott.~- Ez a szél...
1821 XXIX  |                    kiáltott föl Fritz, csaknem fuldokolva és a Czápa-szigetre mutatott -
1822 XVII  |                        valamennyien a tengerbe fúlnánk!... Holnap megesszük az
1823 VI    |             szelídített sakált, mely szimat és furfang dolgában mindkét kutyán
1824 VIII  |                     volt egyetlen fa, egyetlen fűszál sem. A köves, sziklás talajon
1825 XXXI  |                  ágyúlövés, mire a vadak őrült futásnak eredtek.~- Ez a «Licorne»! -
1826 XXVII |                    telt el. Dél felé egy gyors futású, kristálytiszta vizű patakhoz
1827 XI    |                   Egyelőre semmi... De ha híre futna, hogy a szigeten aranyrögök
1828 VI    |                        mert szélsebesen tudott futni; a harmadik Leichtfuss,
1829 XV    |                       nem mozdultak, a többiek futottak hozzájuk.~- Hát Jack? -
1830 XVI   |                 vergődve rajta, csaknem hazáig futottam!~Ez volt Jack kalandja;
1831 XXV   |           sziklacsúcsra, - viszonzá John Block futtában.~De még ki sem értek, midőn
1832 XXXI  |                  puskalövés hangzott, s legott futva szaladt arra, követve a
1833 XV    |                         szólt Anna hirtelen.~A galambházból halk csattanás hallatszott:
1834 XXIX  |                 kifosztásának is: ezek a vadak garázdálkodtak a szigeten, a hova bizonyára
1835 XIX   |                        de ettől kezdve viharok gátolták útjában. A kapitány és a
1836 XXXII |                    sohasem művelt földet, mely gazdagon fizetett a fáradságért.~
1837 XXVII |                       kimeríthetetlen, roppant gazdagsága annyira meglepte őket, hogy
1838 XXVII |                   vidékek szépségeit és csodás gazdagságát, álmélkodva nézték a hatalmas,
1839 XV    |                     bizonyára megérezték volna gazdáikat, sem Jack puskáját nem hallották,
1840 III   |                  sziklába vájt otthonát, a kis gazdaságot, a kényelmet és jólétet,
1841 XXXI  |                   szállást.~- És sikerült is a gazembereknek! - kiáltott föl Jack, a
1842 X     |                      vízi tyúk, meg a sokfajta gém.~Valamivel tizenegy óra
1843 XXIV  |                       bevert vízpárákban el ne gémberedjenek, - mivel fognak világítani?
1844 XII   |                   tanyáztak a vízi szárnyasok: gémek, pelikánok, halász-sasok,
1845 VI    |                    család feje, negyvenöt éves gépész-mérnök volt. Az erős, izmos embert
1846 VI    |                  Wolston úr, a ki nagyon ügyes gépészmérnök volt, először is összeállította
1847 I     |                    hazai zászlót. Aztán inkább gépiesen, mint kíváncsiságból, szétnéztek
1848 XXXI  |                        sziklákból, melyek fölé gerendákat, fatörzseket erősítettek
1849 IV    |                     kötözött össze deszkákból, gerendákból és átvitte rá egész családját.
1850 XIV   |          három-négyszáz lábnyira voltak a hegy gerinczétől: ennél még az egyiptomi
1851 IX    |                        nyoma; mindenfelé magas gerinczű mészkő- vagy gránit-sziklák,
1852 X     |                     vizsgálta azokat a barnás, gömbölyű kavicsokat, melyek szerteszórva
1853 XXIII |                     éltek, a mit horog formára görbített szögekkel fogtak. Megöltek
1854 XXIV  |                   Mértéktelen fájdalmában síró görcsöket kapott és csaknem ájultan
1855 XX    |                   reménye, s mindhárman szinte görcsösen húzták az evezőt.~Útközben
1856 XXXI  |                           de meddig?... Utolsó golyóikat is kilőtték, s a vadak új
1857 IV    |                  megfutott, magával vivén Jack golyóját, mely csak megsebezte, de
1858 XXXI  |               veszteségeiken, vakon rohantak a golyók és a halál elé. Fogytán
1859 II    |                       a honnan még láthatták a gomolygó szürke füstöt, mely lassan
1860 V     |                    fogva apja nevelte őt, nagy gonddal és szeretettel. Az 1812-
1861 VI    |                       Ezeket elutazásakor Anna gondjaira bízta. Anna szerette is
1862 XXVIII|                         s alighanem Wolston úr gondolata volt, hogy a Sakál-patak
1863 XVII  |                        elmerült szomorú, sötét gondolataiban.~Ugyanekkor a vitorla-mester
1864 XVI   |                  nyugat felé. Útközben szomorú gondolatok gyötörtek. Magam miatt nem
1865 XXXI  |                    hogy hol keressék.~- Azt is gondolhatnák, - szólt Fritz, - hogy a
1866 X     |                     nagyobb, mint a mekkorának gondoljuk.~- De a hegy legalább tizenkét-tizenötszáz
1867 XIV   |                    éhen haltunk volna.~- Ne is gondoljunk erre a szörnyű eshetőségre! -
1868 XXIII |                      sziklafal gerinczén, a mi gondolkodóba ejtette őket. Ha ezek az
1869 I     |                       elégedve, - mondta Fritz gondolkodva - hanem te elfelejted Jennyt...
1870 XXV   |                    barlang fölfedezése azonban gondolkozóba ejtette a kapitányt.~- Hátha
1871 XVIII |                        üzlet volt és James úgy gondolkozott, hogy összeköttetéseit akkor
1872 XX    |                 bizonyára halálos szorongással gondolnak ránk...~- Oh, édes Fritz, -
1873 I     |                        még állatainkra is kell gondolnunk, s ültetvényeinket is rendbe
1874 V     |                      Csak úgy hozzávetőlegesen gondolta, hogy már két és fél éve
1875 XXV   |                        második barlangba, hogy gondosabban megvizsgálja. Midőn a folyosó
1876 VII   |                    csak a baromfiakról kellett gondoskodniok, s ezeknek elég magot szórtak
1877 VII   |                       a tengeren.~Az asszonyok gondoskodtak bő eleségről és vízről a
1878 VI    |                        apja.~Zermatt úrnak sok gondot okozott az, hogy hol fognak
1879 XXXII |                       Csüggedten bár, de Isten gondviselésében bízva, küzdöttek a rossz
1880 II    |                  kalózok, ezektől pedig minden gonoszság kitelik...~- Úgy van, -
1881 XXI   |                      tömör sziklákat.~A kemény gránit-falak simák, egyenesek voltak,
1882 IX    |                    magas gerinczű mészkő- vagy gránit-sziklák, melyekbe a tenger mély
1883 XXV   |                    falakat, de mindenütt tömör gránit-tömeg zárta el útjukat, s midőn
1884 VII   |                     mikor először kirándultunk Grünthalba, a szemhatáron csak a távol
1885 XIV   |                    ennél még az egyiptomi nagy gúla is magasabb! Csakhogy a
1886 XIV   |                      roppant lépcsők, melyek a gúlára mászást megkönnyítik: sőt
1887 I     |                 Túlságos jó kedvében néha-néha gúnyolta, megcsipkedte testvéreit
1888 XI    |                        A viharok azonban egyre gyakoriabbak és hevesebbek lettek. Félni
1889 XI    |                       hogy magukat kölcsönösen gyakorolják, fölváltva német, angol
1890 XXXI  |                       elfogyhatott, ha a vadak gyakrabban megújítják támadásukat,
1891 XIII  |                     kellett kerülni.~Négy órai gyaloglás után Ernő azt tanácsolta,
1892 I     |                       bátor vadász és hatalmas gyalogló volt: szóval igazán becsületére
1893 XXVII |                       mindennap négy mérföldet gyalogolnak, másnap estére oda érhetnek
1894 VIII  |                    pedig négyünk helyett fogok gyalogolni! - felelte Jack, csöppet
1895 XVI   |                       éjjel s másnap egész nap gyalogoltam: csak addig pihenve, míg
1896 XXIX  |                        félniök, hogy a mit sem gyanító vadak észre veszik őket:
1897 XIX   |                       a jó Isten tudta!~Annyit gyanítottak, hogy Robert Borupt menekszik
1898 XXIX  |                 észreveszik őket. Különben sem gyanították, hogy a magnólia-fa tetején
1899 XIII  |                  évszakban s a fenyőfák éltető gyanta-illatában szinte megifjodtak.~De volt
1900 II    |                 szokták, akkor kevésbé lesznek gyanúsak a hajó legénysége előtt.~
1901 XXVII |                     közelebb az állathoz, mely gyanútlanul szürcsölte a vizet.~Egyszerre
1902 XII   |                     örömére, a tavaly ültetett gyapot-cserjék is szépen teleltek ki; a
1903 XI    |                    becses, tudományos munkával gyarapított, s végre ott voltak Wolston
1904 XXXII |                  sziget lakossága napról-napra gyarapodott. Az új gyarmatosok mind
1905 XXXII |                 nyersterményei, az úgynevezett gyarmatáruk, évente több hajót elláttak
1906 XVIII |                       hogy kivándorolnak az új gyarmatba, melyet honfitársaik alapítottak.
1907 XVIII |                      gyermekkora java részét a gyarmatokban töltötte, a hol szülei kereskedők
1908 VI    |                       fognak lakni a sziget új gyarmatosai, ha Montrose ezredes és
1909 I     |                      abban az időben legjobban gyarmatosított az összes európai államok
1910 IX    |                     vidék eltarthatna sok ezer gyarmatost, ha itt telepednék meg!~-
1911 XVIII |                        ha ön is beleegyezik, a gyász miatt is várjunk addig,
1912 XXIX  |                      ezt a tengerszorost?...~- Gyerekjáték az egész, kedvesem - felelte
1913 XXIV  |                 irányban indult el az eltévedt gyermek keresésére. De félóra múlva
1914 XX    |                   szörnyű hír, hogy várva várt gyermekeik nincsenek a hajón, mert
1915 XXIX  |                       zárták elveszettnek hitt gyermekeiket, testvéreiket.~ ~
1916 VI    |                       úgy tetszett nekik, hogy gyermekeikkel együtt az öröm és boldogság
1917 VIII  |                        csak férjem meg én és a gyermekek menekültünk meg a haláltól.~-
1918 XIX   |                        fönt a három nővel és a gyermekkel! Ráadásul még ott volt a
1919 XVIII |                kereskedő-család leánya volt, s gyermekkora java részét a gyarmatokban
1920 II    |                      és Feri, a kik már zsenge gyermekkoruktól hozzá szoktak ehhez az élethez,
1921 IV    |                       az apa és anya, meg négy gyermekük, kik közül a legnagyobb,
1922 XXIV  |               faggyából és zsírjából öntötte a gyertya anyagát, belét pedig a tengeri
1923 XXV   |                   vitorlamester pedig letartva gyertyáját a földre, megvilágította
1924 XXV   |              fölfedezését.~A négy férfi legott gyertyákat gyújtott és visszament vele.
1925 XXVII |                      alatt lesznek. És, a mint gyertyával megvilágították a barlang
1926 I     |                    valami szép költeménnyel... Gyerünk, Fritz!~- De előbb figyelmeztetni
1927 XXIX  |                   törtek be.~S egyre gyötrőbb, gyilkosabb aggodalom emésztette őket,
1928 II    |               vallásosság idővel egyre mélyebb gyökeret vert szívében. A fiú végtelenül
1929 XX    |                vitorlákat, s kissé pihentek.~A gyönge szél is gyorsabban vitte
1930 XVIII |                        kiáltott föl Fritz mély gyöngédséggel - egész életemet annak szentelem,
1931 XX    |                megfeszítésével eveztek, de oly gyöngék és kimerültek voltak, hogy
1932 XVIII |                   meggondoljuk, hogy koráll és gyöngy még tömérdek volt a sziget
1933 IV    |                       talált, a mely tele volt gyöngy-kagylókkal. Hozott is haza egy párt
1934 XVIII |                  vizeiben halászott korállt, a Gyöngy-sziget öblében halászott igazgyöngyöket,
1935 IV    |               elhatározta, hogy ő is megnézi a Gyöngyház-öblöt. Fölszerelték hát a sajkát,
1936 V     |               Felsenheimba. - Az «Elisabeth» a Gyöngyház-öbölbe megy. - ~A vadember. - Jenny
1937 IV    |                   április 12-dikétől 15-dikéig gyöngykagylót halásztak és nagyon bő zsákmányuk
1938 IV    |               megcsodálták a tiszta fényű igaz gyöngyöket.~Ennyit mondott el Fritz
1939 III   |                   pénzzé lehetett tenni: a sok gyöngyöt, mit eddig csupa mulatságból
1940 I     |                  állatokkal? - kérdezte Fritz, gyönyörködve a vígan ugrándozó kedves
1941 XIV   |                   méltóképpen fogadhatjuk III. György angol király ő Felsége korvettját.~
1942 XVII  |                  kapitány volt, a kit a sebláz gyötört. A vitorla-mester rögtön
1943 XXII  |                      szükség, a sebláz már nem gyötörte a kapitányt, kinek fejsebe
1944 XVI   |                    Útközben szomorú gondolatok gyötörtek. Magam miatt nem igen aggódtam:
1945 XXVIII|                        legszörnyűbb aggodalmak gyötörték őket.~Mi történt itt?...
1946 XXIX  |                   csapatban törtek be.~S egyre gyötrőbb, gyilkosabb aggodalom emésztette
1947 XXII  |                   Jenny. - Gould kapitány sebe gyógyul. - A sziklafalat ~megmásszák. -
1948 III   |                     nekem. Hiszem, hogy meg is gyógyulnék, ha itt maradhatnék ezen
1949 XXI   |                   Előbb azonban önnek meg kell gyógyulnia - mondta a vitorlamester. -
1950 XXII  |                    kinek fejsebe nagyon szépen gyógyult.~John Block már kora hajnalban
1951 XVII  |                        tévedett: a szél okozta gyorsabb párolgás következtében az
1952 XXXI  |                   ostromlottakat. S ha a vadak győznek, akkor mindnyájuknak vége:
1953 XXXI  |                         s a vadak új támadásra gyülekeztek. Vad ordítással rohantak
1954 V     |                    kókuszdióval, s más e fajta gyümölcsökkel táplálkozott, majd később
1955 V     |                 aczéllal pedig tüzet is tudott gyújtani.~Hogy meddig élt és nyomorgott
1956 XI    |                        kanócz tövig leégett, a gyújtó-por ellobbant - de az ágyú nem
1957 VI    |                 szágó-lisztet bambusz-hordókba gyűjtötték. Ez könnyű munka volt; de
1958 XXV   |                 nyílást és néhány gyertyát meg gyújtva, bemásztak a hátulsó barlangba.
1959 XIX   |                  gyűlölte kapitányát, de ezt a gyűlöletet sikerült eltitkolnia. John
1960 XIX   |                     lesz a «Flag» parancsnoka, gyűlölte kapitányát, de ezt a gyűlöletet
1961 XXXI  |                  morajlása hallatszott, a mint habjai megtörtek a parti szirteken.~
1962 XXIX  |                 ringott a tengerdagály torlódó habjain; óvatosan beleültek mindannyian,
1963 II    |                 toronymagasságra korbácsolta a habokat az Üdv öblében.~Ez a váratlan
1964 XX    |                      mielőtt alábukott volna a habokba, a nap végső sugarai áttörték
1965 XXIV  |                        szél szűntével a tenger háborgása is alább hagyott. Fritz,
1966 XXI   |                    ugyan vademberek nem fognak háborgatni bennünket...~- Úgy van,
1967 XXV   |                 hallgatott; úgy látszott, hogy habozik és nem tudja magát elhatározni
1968 XXIV  |               eldönteni, s a vitorlamester nem habozott. Gyorsan letérdelt, s maga
1969 XXII  |                   útjukban!~Mind a mellett nem haboztak; szinte élet-halál kérdése
1970 XIV   |                             felelte Wolston úr habozva.~- Mit? - kérdezte Jack.~-
1971 XIV   |                           felelte Wolston úr - hacsak nem olyan köd, a mit már
1972 III   |                fölszerelt «Licorne» nevű angol hadi korvett Sydneyből, Ausztráliából
1973 II    |                    Kirándulás kémszemlére. - A hadihajó.~Mikor a czápa-szigeti két
1974 XIX   |                        hol könnyen találkozhat hadihajókkal, melyek kérdőre vonhatnák,
1975 I     |                       Jack - éppen úgy, mint a haditengerészek teszik...~- Ohó! - szólt
1976 I     |                        most Fritz - csakhogy a haditengerészeknek sok ám a puskaporuk, s ha
1977 XIX   |                 Megtört szívvel ment el utolsó hadjáratára, a melyből nem is tért vissza
1978 XVIII |                    hogy az ezredes a legutolsó hadjáratban elesett... Talán, nem tudván,
1979 III   |                      is egyet-mást Littlestone hadnaggyal: néhány hordó bort és pálinkát,
1980 III   |                      elmondta az ügyes cselt a hadnagynak, a min aztán ez is jól mulatott.~
1981 XVIII |                    kitűzését ismét Littlestone hadnagyra bízták, a kit azonban kapitánnyá
1982 V     |                      őrnagynak, a ki az indiai hadseregben szolgált. Anyját már hét
1983 VII   |                        soha másfelé. Aztán nem hagyhattam itthon a feleségemet sem,
1984 IX    |                   Zermatt úr is. - Mi soha sem hagyjuk el azt a helyet, melyet
1985 III   |                       ezt az alkalmat?~- Miért hagynók itt ezt a földet, a hol
1986 XXVIII|                     Vajjon nem feledték-e, nem hagyták-e ott azt a zászlót távozásuk
1987 XXI   |                        közt, akkor nincs semmi haj!~- Én mégis inkább szeretném
1988 I     |                      teremtés volt; szép szőke haja fényes és lágy volt, mint
1989 XXXI  |                      Jack, sipkáját a levegőbe hajítva.~S valóban, a csónakok,
1990 XIX   |                         föltéve, ha a kapitány hajlandó lenne fölvenni hajójára
1991 XIX   |                        érezték a hajótest erős hajlásából és gyors bukdácsolásából,
1992 VIII  |                    követve a keleti tengerpart hajlásait. A szigetnek ez a része,
1993 X     |                 tehetnek az egyik mozsárból.~A hajláson túl a Montrose délnyugatnak
1994 IX    |                        öböl másik oldalán erős hajlással kanyarodott a Csalódás-fokig,
1995 XXVII |                     nyitva tartani a szemüket.~Hajnalhasadáskor ismét útnak indultak, s
1996 XXVII |                    álom elnyomta mindnyájukat. Hajnalhasadtakor, Fritz vezetése mellett,
1997 XXIV  |                        kis Bob szavát valahol.~Hajnali két óra tájban az addig
1998 XXXI  |             mulasztották el az őrködést sem, s hajnalig mindig őrt állott valaki
1999 VI    |                     Landlordról megmentett két hajó-szivattyút, s akkor a vizet elvezethetnők
2000 XIX   |                     napok következtek rájuk. A hajófenék csapó-ajtaja naponkint kétszer
2001 XX    |                        míg ők foglyok voltak a hajófenékben, a «Flag» annyira eltérhetett