Fejezet

2002 XIX   |                      Robert Borupt megjelent a hajóhídon.~Harry Gould legott oda
2003 XIX   |                      Gould rögtön fölszaladt a hajóhídra s parancsot adott a vitorlarudak
2004 III   |                      már puskalövésnyire ért a hajóhoz, hirtelen megfordult és
2005 XIX   |                        hajlandó lenne fölvenni hajójára a kivándorlókat.~Fritz és
2006 XXX   |                     Angliában, hogy sérült meg hajójuk a hazafelé utazásban, hogyan
2007 I     |                     magunkat a netán erre járó hajókkal...~- Akkor hát, - mondta
2008 XVII  |                      kerekedett.~Rögtön fölébe hajolt az alvók egyikének, s halkan
2009 VIII  |                        volt, s az utasok hiába hajoltak ki a sajkából, nézve, keresve, -
2010 XXIV  |                    mondta:~- Bár csak inkább a hajónk tört volna össze ezeken
2011 VIII  |                      mondta - a melyre a vihar hajónkat dobta.~- Rémes nap volt
2012 VI    |                         ez pedig viszont a két hajószivattyút hajtotta. A szivattyúk harmincz
2013 XIX   |                     mennek, csak azt érezték a hajótest erős hajlásából és gyors
2014 XXXII |                      fogva, midőn a vihar és a hajótörés partjaira vetette Zermatt
2015 I     |                   leánya is elveszett a Dorcas hajótörésében... Vajon nincs-e igaza szegény
2016 III   |                 maradt-e valami nyoma a Dorcas hajótörésének. Erről a hajóról már harmincz
2017 XIX   |                 boldogult apja, mikor a Dorcas hajótöréséről és neje meg egyetlen leánya
2018 VIII  |                       mondta Zermatt úr - hogy hajótörésünk után nem erre a partra vetődtünk!
2019 III   |                        megvendégelni a szegény hajótörötteket. Teríttetett tehát a Licorne
2020 II    |                       a Landlord szerencsétlen hajótöröttjeit, a kik már tizenegy év óta
2021 IV    |                    volt terhelve, nem messze a hajótól elmerült és egyetlen egy
2022 XXI   |                        heti kínos, veszedelmes hajózás után végre hát partot értek.
2023 X     |                      nagyon is alkalmas volt a hajózásra.~Félórai meglehetős gyors
2024 IX    |                       szirtek veszélyeztetik a hajózást. Egyszerre csak Jack, a
2025 IX    |                    lesz, ha a sajkával fölfelé hajózunk rajta; így legalább valamennyien
2026 VII   |                     birodalmunkat.~- Még pedig hajózzuk körül a nagy sajkán! - tette
2027 XXXI  |                        kiáltott föl Ferencz.~- Hajrá! - harsogott Jack.~S az
2028 VII   |                       hessegette, s a nyulakat hajszoltatta a kutyákkal. Mikor elindultak
2029 VI    |                Sakál-patak vízesését egy kerék hajtására; ez működésbe hozhatná a
2030 XX    |                       voltak, hogy csak lassan hajthatták a nehéz sajkát; valószínűleg
2031 XXVI  |                       férje nyakába, egyre azt hajtogatván:~- Itthon vagyunk! Itthon
2032 XXVII |                  maniok, sózott hús és füstölt hal, befőtt gyümölcs, aszalt
2033 XXVII |                      Jenny - úgy illenék, hogy háladatosabbak legyünk e szegény állatok
2034 XXIX  |                        erről a késedelemről. Ő haladéktalanul indulni akart Zuckertopba...~-
2035 XV    |                     volt az erdő és gyorsabban haladhattak.~Két óra tájban nagy dübörgést
2036 XIX   |           bukdácsolásából, hogy nagyon sebesen haladnak... de hogy merre? - azt
2037 X     |                       között.~- Ha ily gyorsan haladunk, - mondta Ernő - akkor nem
2038 IV    |                        fértek meg a rákok és a halak. Volt azonkívül a szigeten
2039 XXI   |                     Jenny, megmutatva a fogott halakat.~- De mi sem jövünk ám üres
2040 XXXI  |                   vakon rohantak a golyók és a halál elé. Fogytán lévén a puskapor,
2041 XIX   |                       neje meg egyetlen leánya haláláról értesült. Megtört szívvel
2042 XXIII |                       messziről jöhetett, mert halálosan fáradtnak látszott, leszállt
2043 II    |                    Jenny odalépett Fritzhez, s halálsápadtan az izgatottságtól szorongva
2044 VIII  |                    gyermekek menekültünk meg a haláltól.~- S a többiek mind elvesztek? -
2045 XIV   |                        tiszteletére.~A két fiú hálás szívvel egyezett bele a
2046 XXIII |                 Válságos helyzet. - Eredményes halászat. - Kísérlet a sziget átkutatására
2047 VI    |                       Ernő ezalatt szívesebben halászgatott. Leült valami árnyas helyre
2048 XXXI  |                       félesztendeig; e mellett halászhattak, friss húst bőven adtak
2049 XVI   |                        fekete vadak, alighanem halászok, kiket a keleti szelek sodorhattak
2050 VII   |                     végre mindig annyi sürgős, halaszthatatlan dolgom akadt itthon, hogy
2051 XXI   |                       helyeselte John Block. - Halászunk, vadászunk... Igaz ugyan,
2052 XXX   |                  fogják fölkeresni a vadban és halban dús, termékeny szigetet.~
2053 XIII  |                      Wolston úr; - akár meg is hálhatunk majd ott, annál a kis ligetnél.~-
2054 I     |                Új-Svájcz piaczain?... Ha téged hall az ember, azt hihetné, hogy
2055 XXIII |                        meg rákokkal, csigával, hallal éltek, a mit horog formára
2056 XXVII |                    nehéz is volt, mert a finom hallású és éles szemű állat nagyon
2057 XXV   |                 egymást a fölmászásban.~Végre, hallatlan erőfeszítés után, valamivel
2058 I     |                        Bizonyára csalódtunk!~- Hallgassunk csak! - mondta Jack halkan,
2059 XXI   |                           kérdezte Fritz rövid hallgatózás után.~Most már a vitorlamester
2060 XXV   |                      szerencse, hogy Fritz meg hallotta az albatrosz sikongatását,
2061 XVI   |                     egyszerre csak halk zörejt hallottam jobbfelől... Már kiáltani
2062 II    |                  kérdezte Ernő. - Persze, hogy hallottuk!~- Nem azt, nem! - felelte
2063 XXVI  |                     kapitány hajnalban - a mit hallottunk, az ágyúlövés volt, s én
2064 XII   |                  Zermattné.~- Sőt még hírt sem hallunk felőlük! - sóhajtott Wolstonné.~-
2065 XXV   |                  szakadékban sziklák sziklákra halmozva álltak, s az utasoknak segíteniök
2066 XXIX  |                baloldali félszerből kihozták a hálókat, melyeket Zermatt úr kötött.~-
2067 IX    |                      köztük hat-hét láb hosszú halóriások is; Jack és Ernő nagyon
2068 XXI   |                      is voltak benne, melyeket hálószobáknak használhattak.~- Ez már
2069 XXVIII|                      láttak. Ez a mély, szinte halotti csönd és nyugalom szinte
2070 IV    |                      ki írta, már régen meg is halt. S ha él, hol lehet a Füstölgő-Szikla?...
2071 XXIX  |                      esett-e foglyul, vagy nem halt-e meg valaki a küzdelemben?~
2072 XIV   |                        mert itt alighanem éhen haltunk volna.~- Ne is gondoljunk
2073 XXVI  |                      is.~- Ma éjjel az erdőben hálunk meg! - örvendezett a kapitány.~
2074 XIV   |                    szerencsésebb mint mi, mert hamarabb hazaér; de két nap múlva
2075 XXVII |                       a mi szemükbe tűnt, az a hamurakás volt, mely a Wolston úrtól
2076 XXIV  |                hallgatózott.~- Ez az albatrosz hangja, - szólt végre: - ráismertem.~
2077 XXIX  |                  moczcant, senki sem szólt egy hangot sem, még suttogva sem. Mindnyájuk
2078 III   |                        reggel két nyugat felől hangzó ágyúlövés vonta magára a
2079 XXI   |                   vetették partra, s ki tudja, hány száz év óta gyűlt meg oly
2080 XXXI  |                   elővigyázati intézkedést nem hanyagoltak el; mint rendesen, e napon
2081 XXII  |                     társait, hogy valamennyien hanyatt estek; csoda, hogy a hullám,
2082 XXXI  |                       ínyükre a vadaknak, mert hanyatt-homlok rohantak vissza a sziget
2083 XXII  |                        szertezúzott romjai ott hányódtak a tajtékzó habok taraján.~ ~
2084 XXIV  |                 Gyorsan letérdelt, s maga mögé hányván a homokot, hamar kitágította
2085 XXXI  |                    erővel küzdöttek és szörnyű haraggal fordultak ismét támadóik
2086 XXII  |                        előbb lecsöndesül, mint haragja a parthoz ér. Harry Gould
2087 VIII  |                      felelte Jack, csöppet sem haragudva meg az incselkedésért.~-
2088 VII   |                  kiáltott föl Jack - még pedig harangokkal!... Hisz van miből!... Wolston
2089 XIX   |                ezredest, mikor ez még Indiában harczolt. Szegény Jenny tőle tudta
2090 XV    |                     mert hiányzott a férfikéz.~Harmadnap délután valamennyien abba
2091 XII   |                       végkép elzárták az utat. Harmadnapon pedig, szeptember 27-dikén,
2092 V     |                  nyugtalan volt, s midőn Fritz harmadnapra sem jött haza, elhatározta,
2093 XXIII |                 kétszer visszavetették, s csak harmadszorra sikerült neki, egy hatalmas
2094 XXXI  |                hevességre meghaladta az előbbi hármat. A vadak, földühödve eddigi
2095 XIV   |                       hirtelen felröppent vagy harmincz-negyven lábnyira, mintha tájékozni
2096 XVI   |                     aljában volt a tábor: vagy harminczan lehettek a fekete vadak,
2097 XIII  |                      órai lövöldözés után vagy harminczat megöltek az arczátlan, kötekedő
2098 XIV   |                       igen fontos szigete csak harminczhat négyszögmérföld területű.~-
2099 XII   |                      földben buján fizetett és harminczszoros magot is adott. Jack szórakozásképen
2100 XXIX  |                 meghallják is, a vitorlamester harsányan fölkiáltott:~- Ne lőjenek!...
2101 XIV   |                       a czukorsüveg tetejére s harsogó hangját - a mely bizonyára
2102 XXXI  |                        föl Ferencz.~- Hajrá! - harsogott Jack.~S az ágyúlövéstől
2103 XIX   |                        Hurrah Robert Borupt! - harsogták a matrózok valamennyien
2104 XV    |                 pillanatban az elefántok ismét harsogva tülköltek, s a távolban
2105 X     |                   sakálok vonítottak a sziklás hasadékok közt.~- Jack ugyan jól tette,
2106 XXV   |                   szikla végtől végig meg volt hasadva: csak az volt a kérdés,
2107 XXVII |                     fokföldi flóra nem is volt hasonlítható. Hát még mit fognak szólni
2108 XIV   |                        összenyomott falevélhez hasonlított s a mint szemmel látható
2109 XXIII |                  kormoránok és albatroszok is, hasonlók azokhoz, melyeket Jenny
2110 VI    |                       minők Európában nem igen használatosak. Az egyik volt Sturm, a
2111 XXI   |                         melyeket hálószobáknak használhattak.~- Ez már valami! - kiáltott
2112 XV    |               megszelídítse, rögtön föl akarta használni ezt az alkalmat, s a kényelmesen
2113 XXIII |                     megszelídített és postának használt.~Egy napon pinguineket is
2114 XXIX  |                  jutott, hogy Fritz is gyakran használta ezt az álöltözetet.~- Nem,
2115 I     |               lövéseknek nincsen kézzelfogható hasznuk, lőni sem volna szabad,
2116 XXV   |               vitorlamester vállat vonva: - mi hasznunk belőle? Csöbörből vödörbe
2117 XIX   |               fölzendült legénységével szemben hasztalan volt az ellenállás. John
2118 XIII  |                        myrtus cserjék, mintegy hat-hétszáz lábnyira a fejük fölött,
2119 XX    |                 irányban terjed ki a sziklafal háta mögött.~John Block legott
2120 I     |                partvidékeit lassankint egészen hatalmába ejtette.~A két testvér körüljárta
2121 XIII  |                      elérték a fenyő-erdő déli határát. A talaj itt egyszerre nagyon
2122 IX    |                      csak a szem látott. A két határhegy közt mély part benyomulás
2123 IX    |                      áthághatatlan természetes határokkal volt elkülönítve a sziget
2124 IX    |                    magas, meredek sziklahegyek határolták, melyeken nem volt hágó,
2125 VII   |                         azt a boszorkánysággal határos szorgalmat, mellyel igazi
2126 XXI   |                       lesz a kapitány, s a mit határoz, azt fogjuk tenni.~ ~
2127 XXVIII|                        bármi történt is, nekik határozniok kellett, hogy mit tegyenek,
2128 XXII  |                       följutni.~A kapitány úgy határozta, hogy október 27-én reggel
2129 X     |                       nem visz a dagály, azért határozzuk el, hogy horgonyt vetünk-e,
2130 XXIV  |                      Ekkor Suzan kétségbeesése határtalan lett. Mértéktelen fájdalmában
2131 II    |                      kaiak hazatérése. - A hír hatása. - Három napos zivatar. - ~
2132 XXXII |                     Licorne», mint a hivatalos hatóság képviselője mindaddig az
2133 XI    |                      lett... A villám ott csap hatott le Felsenheim közelében.~
2134 XXVIII|           messzelátóval vizsgálódott, hirtelen hátrafordult:~- Füstöt látok... Felsenheim
2135 VIII  |                       csapta össze a kezeit, s hátrafordulva odakiáltotta a többieknek:~-
2136 XXVII |                     kereket old.~Mialatt a nők hátramaradtak, az öt férfi, csupán késével
2137 VI    |                 szágó-törzseken át egyenesen a Hattyú-öbölbe sietett.~Mikor öt hét múlva,
2138 XII   |                      Jack eljárogatott lesre a Hattyú-tóhoz, melyben ezerszámra tanyáztak
2139 XII   |                vízityúkok, s a gyönyörű fekete hattyúk, melyek festői rajokban
2140 XVII  |                  követve a sajka ingadozásait; hátuljában két férfi beszélgetett halk
2141 XXX   |                       végzetes esztendő január havának második hetében történt,
2142 XXVII |                        nem volt senki, hanem a ház és minden egyéb a legnagyobb
2143 IV    |                     hamarosan megszoktak az új hazában. Bútorokban, ruházatban,
2144 XII   |                       visszük, s a hegytetőről hazabocsátjuk.~Valamennyien tapsoltak
2145 XIV   |           szerencsésebb mint mi, mert hamarabb hazaér; de két nap múlva talán
2146 XV    |                   sziklacsúcsról egy óra alatt hazaérhet...~- Még pedig reméljük,
2147 V     |         Füstölgő-Sziklán. - Fritz elbeszélése.~Hazaérve Zermatt úr még mindig nem
2148 XXXI  |                         a vademberek csakugyan hazaeveztek. Valószínűleg megunták a
2149 XVI   |                        vergődve rajta, csaknem hazáig futottam!~Ez volt Jack kalandja;
2150 XXXII |                polgárokat letelepíthetik, hogy házaikat ott építsék föl.~Azt határozták,
2151 I     |                    bánatosan emlékeztek vissza hazájukra és szerettek volna a világgal
2152 XXI   |                      ezt meg lehet enni! Az én hazámban, Írországban, főzeléket
2153 III   |                   Reggel aztán az egész család hazament Felsenheimba, s velük ment
2154 II    |                     Zermatt úr és fiai az édes hazáról ábrándoztak... És mindnyájan
2155 XVIII |                       Új-Svájczba, mint fiatal házaspárt.~Ezek az események nagy
2156 XVIII |                      Zermatt és Jenny Montrose házassága. - Vissza a Fokvárosba.~
2157 XVIII |                     volna, ha apám is megáldja házasságunkat... Most már ha ön is beleegyezik,
2158 XXXI  |                       rájuk lőni.~Ernő gyorsan hazaszaladt a hírrel, s pár percz múlva
2159 II    |                  Zermatt úr és Jack a kaiakkal hazatér.~Ekkor Zermattné is közbe
2160 II    |                           II. FEJEZET.~A kaiak hazatérése. - A hír hatása. - Három
2161 XV    |                     mutatta, hogy a kirándulók hazatérőben vannak: sem a kutyák nem
2162 XV    |                      Eberfurt felé indultak, a hazatérők elébe. De semmi jel sem
2163 XV    |                      nesz, sehol semmi nyoma a hazatérőknek. Szomorúan ballagtak vissza
2164 XV    |                hallatszott: a kis ajtó, mely a hazavárt galamb számára nyitva volt,
2165 VII   |                    szántóföldek, kertek, a sok háziállat: minden dicséri az ön páratlan
2166 XXXII |                       nap alatt összefogdosták háziállataikat is, melyek a hosszas megszokás
2167 XV    |                       élelmet és vizet adtak a háziállatoknak, fölhordták a szükséges
2168 IV    |                 elágazás helyén deszkákból kis házikót ácsolt össze fiaival, s
2169 XII   |                      Felsenheimban, vigyázni a házra meg a hölgyekre és Wolston
2170 XXXI  |                      milyen állapotban hagyták házukat a vadak; másodszor pedig
2171 XXXI  |                  laknak a mi kényelmes, kedves házunkban!~- Ej, majd csak megszabadulunk
2172 V     |                        sziget közepén emelkedő hegyből szállt fölfelé.~Két óra
2173 XX    |                     világosan láttam egy egész hegycsoportot... Hogy sziget-e, vagy szárazföld,
2174 XIV   |                        is magasabb! Csakhogy a hegyen nem voltak meg azok a roppant
2175 XXVIII|                         Fritz és Ferencz egyre hegyezték a fülüket, hogy nem hallják-e
2176 XVII  |                 kihajlott a sajkából és füleit hegyezve figyelt: valóban hallani
2177 XIII  |                       felé, míg csak a sziklás hegyhátra nem érnek. Ezt a tervet
2178 XIII  |                  lehetett, még egy elszigetelt hegykúp emelkedett föl, mintegy
2179 XIII  |                  párvonalosan húzódott azzal a hegylánczcal, mely az Ígéret földjét
2180 X     |                     sokára oda érhetünk a déli hegylánczhoz is...~- Föltéve, hogy a
2181 XXVI  |                       látszott, hogy a sziklás hegyláncznak a legmagasabb pontja.~-
2182 IX    |                     mindjárt fölrajzolta ezt a hegylánczot is Új-Svájcz térképére,
2183 XXVI  |                    Félóra múlva már fölértek a hegynek körülbelül a közepéig, s
2184 XXVII |             fenyőerdőben, a szelíden lejtősödő hegyoldalon lefelé.~Számításuk szerint
2185 XIII  |                       értek. Éjjel fölmászni a hegyre, veszélyes vállalkozás lett
2186 XII   |                      új sziklákat zúdítottak a hegyszorosba, s végkép elzárták az utat.
2187 XV    |                       haza, ők mennek elébük a hegyszorosig, a hol okvetetlenül találkozniok
2188 XVI   |                      délután érkeztem; onnan a hegyszorosnak tartottam, s keresztül vergődve
2189 XIII  |                     küszködött a sziklás, szűk hegyszoroson, rögtön a felé a kis magaslat
2190 XII   |             sziklatömbökkel töltötte meg ezt a hegyszorost, hogy elzárja az utat, de
2191 XII   |                     Ezt magunkkal visszük, s a hegytetőről hazabocsátjuk.~Valamennyien
2192 VIII  |               időzésének nyomai: a sátor-karók helyei, az éjszakai tüzek üszke-hamva,
2193 XI    |                   leégve!~Csak az ágyúk álltak helyeiken; ezeket nem bírta megmozdítani
2194 XXVII |                     Montrose-folyó. - ~Ismerős helyek. - Egy éjszaka az eberfurti
2195 XX    |                    kapitány és a vitorlamester helyeslően bólintottak.~- Tehát - folytatta
2196 III   |                leányával ott marad a szigeten; helyettük Fritz, Feri és Jenny hajóra
2197 VI    |                     asztal körül üresen maradt helyükre esett, a szívük elszorult,
2198 II    |                       fölváltva virrasztottak. Helyükről jól láthatták a tengert,
2199 XXIII |                       XXIII. FEJEZET.~Válságos helyzet. - Eredményes halászat. -
2200 XIX   |                   dikének éjjelén oly válságos helyzetbe jutott, hogy a hátsó árboczát
2201 XXIX  |                   rontsunk a kedvezőre fordult helyzeten.~- Az a fő, hogy a Czápa-szigetre
2202 XXII  |                      is fog tudni. Ebéd után a helyzetről beszélgettek, s elhatározták,
2203 XXXI  |                  tüzetesen meghányták-vetették helyzetüket. Ha már nem védhetik magukat
2204 XXI   |                        a part, s azt hiszem, a helyzetünk sem valami megnyugtató ezen
2205 XXIII |                   mártottak. Egyszer egész raj hering vetődött a szirtek közé:
2206 VII   |                         Jack pedig a madarakat hessegette, s a nyulakat hajszoltatta
2207 XXV   |                     ezúttal ettek is. Most már hét-nyolczszáz lábnyira lehettek a barlang
2208 XIX   |                        hadnagyot.~A három első hétben az utazás nagyon kellemes
2209 XVIII |                       Angliába. Az utazás első hetei nagyon kellemesek voltak,
2210 XXVII |                        volt benne legalább egy hétre való eleség is.~Jennynek
2211 XXIV  |                      egészen a sziklafal mellé heveredett, hirtelen megrezzent. Úgy
2212 XXXI  |                       s minden újabb támadásuk hevesebb, erőszakosabb lett. Az utolsó
2213 XI    |                  azonban egyre gyakoriabbak és hevesebbek lettek. Félni lehetett,
2214 XXIX  |                        oda? - kérdezte Ferencz hevesen.~- Felsenheimba! - viszonzá
2215 XXXI  |                      vadságra, elszántságra és hevességre meghaladta az előbbi hármat.
2216 VII   |                    megvédik a társaságot a nap hevétől is.~Tizenegy óra tájban
2217 IV    |                 szerszámokban szintén nem volt hiány; sőt elhozták a hajó két
2218 VI    |                     Fritz és Feri dolgos kezei hiányzanak. Most volt a mezei munkák
2219 XV    |                     esztendőkben szoktak, mert hiányzott a férfikéz.~Harmadnap délután
2220 XXII  |                   segíteni.~- Hisz ez nem a te hibád, Fritz, - felelte Jenny -
2221 XIX   |                    Borupt, a második kapitány, hibásan ismételte a legénységnek:
2222 XXVIII|                 bukkantak, melyen erős, széles híd volt.~Ferencz és Fritz meglepetve
2223 XXII  |                      miatt, mely téged ért: de hidd el, engem kétszerte lever
2224 XXV   |                 halniok, vagy megfagynak a tél hidegében. A következő napokon szép
2225 XXV   |                       szél süvöltését, érezték hidegét; a vitorlamester pedig letartva
2226 XXVII |                       tanyát előkészíteni. Sem hidegtől, sem időváltozástól nem
2227 XIX   |                 Kapitánya, Harry Gould, bátor, hidegvérű, elszánt tengerész volt
2228 I     |                     Sakál-patak mentén egész a hídig, több halat foghatunk, mint
2229 XXVIII|                  eltalálta a valót.~Átmentek a hídon és sietve haladtak előre.
2230 XIX   |                  Szeptember 9-én a légsúlymérő higanyoszlopa hirtelen leszállt és heves
2231 XXVIII|                       Gould és a vitorlamester higgadtabban ítélték meg a dolgot, Igaz,
2232 XXI   |                     többit...~- Irigylem az ön higgadtságát, vitorlamester - felelte
2233 I     |                       téged hall az ember, azt hihetné, hogy Új-Svájcznak nemsokára
2234 I     |                        Szegények még utóbb azt hihetnék, hogy valami hajó vet horgonyt
2235 II    |                      hogy ki is áradt, s kevés híja, hogy el nem tépte a Család-hidat
2236 I     |                        remetelakot, a Prospect Hill villáját... s végre még
2237 IV    |                    kóborolni, sőt 14-dikén egy hím- és egy nőoroszlánnal is
2238 V     |                     készen, fölvont vitorlával himbálódzott a Sakál-patak torkolatában.
2239 XVII  |                    szélcsendben egy nagy sajka himbálózott a lomha vizeken; fölhúzott
2240 IV    |                    farkával; de miután Fritz a hímoroszlánt egyetlen lövéssel leterítette,
2241 XXI   |                        homokon?... Azt lehetne hinni, hogy patkányok...~Valóban,
2242 XI    |                        Egyelőre semmi... De ha híre futna, hogy a szigeten aranyrögök
2243 XVIII |                     czímen csakhamar éppen oly híressé lett, mint De Foe Dániel
2244 XVIII |                      mely az angol és franczia hírlapokban meg jelent, a «Svájczi Robinson»
2245 XX    |                         s a beteg ember erre a hírre legott a sajka kormányához
2246 XXII  |                       baj sokkal nagyobb, mint hisszük, - mondta fejcsóválva.~-
2247 I     |                       viszonzá Jack.~- Hát azt hiszed, hogy előbb-utóbb mégis
2248 XVII  |                    csúnyául elbántak vele! Ah, hiszek Istenben, hogy még meglátom,
2249 XX    |                        bizonyára és joggal azt hiszik, hogy mindnyájan elvesztek
2250 XXX   |                      késik, de lassankint ez a hitök is megingott és semmi vigasztalást
2251 XXIX  |                  elfödték őket a vitorlamester hiúz-szemei elől, de mihelyt a tisztás
2252 III   |                  parancsnokának, a tengernagyi hivatal megbízásából, kutatnia kellett
2253 XIX   |                       ne merjen jönni, míg nem hivatom!~A rossz szándék, mellyel
2254 XXIV  |                        sikongatva, mintha csak hívná az alant maradtakat.~- Adnád
2255 XVII  |           vitorla-mester volt és John Blocknak hívták. Társa már jóval fiatalabb
2256 XI    |                      elszaporodtak, sőt meg is híztak, mert bőven termett a fucus
2257 I     |                legalább ez az egy meglesz...~- Hm! - csóválta a fejét Fritz -
2258 IV    |                         Az 1803-dik év október hó 7-dikén, a Landlord háromárboczos
2259 XI    |                       a szobába, a hol a három hölgy már imádkozott. Aztán még
2260 XII   |                         vigyázni a házra meg a hölgyekre és Wolston úr meg Jack és
2261 I     |                           Ugyan mi lehet az?~- Hogy-hogy?... hát nem jut eszedbe,
2262 VI    |                fölavatási ünnepély nem lesz?~- Hogyne! - sietett ráhagyni Jack -
2263 XXXI  |                       nagyon sötét volt; még a hold sem világított. Köröskörül
2264 X     |                      egész nap. Mivel gyönyörű holdas éjszakák voltak, éjfél utáni
2265 XXI   |                     ismeretlen vidéken.~- Csak holnapig lesz ismeretlen, Fritz úr:
2266 VII   |                     abban állapodtak meg, hogy holnapután indulnak.~Mindjárt másnap
2267 XXXI  |                       a magasba és mint valami holt tömeget lezúdította társai
2268 XV    |                       feleletet.~Késő éjszaka, holtra fáradtan dőltek le egy fa
2269 XXXI  |                       a többiek, társaik véres holttestén át, mint őrült ördögök rohantak
2270 XXXI  |               eleségünk van bőven: a magtár és hombár tele van, s aztán itt vannak
2271 XXXI  |                  állapota elég tűrhető volt. A hombárban fölhalmozott eleség bőven
2272 I     |                       alacsony, egymásba folyó homokdombok látszottak, míg a másik
2273 XXI   |                   siklottak volna végig a part homokján; de ez a nesz oly bizonytalan
2274 XXI   |                  fölkiáltott:~- Mi mozog ott a homokon?... Azt lehetne hinni, hogy
2275 XXIV  |               letérdelt, s maga mögé hányván a homokot, hamar kitágította a likat
2276 XXIII |                       esztendő, melynek utolsó hónapjai oly sok bajt és csapást
2277 VI    |                    őket.~Az 1816-dik év utolsó hónapjaiban többször tapasztalták, hogy
2278 XXVII |                   valóságos csemege volt: hisz hónapok óta egyebet sem ettek, mint
2279 VII   |                       fogunk.~A most következő hónapokban azonban annyi dolguk akadt,
2280 XXIV  |                   füvet: elég lesz-e, ha a tél hónapokig eltart?~Ez fontos kérdés
2281 XXVII |                  szegény állatok iránt, melyek hónapokon át tápláltak bennünket.~
2282 XVIII |                        az új gyarmatba, melyet honfitársaik alapítottak. Fritz viszont
2283 I     |               elégedettség költözött a szegény hontalanok közé.~Ernő, Jack és Feri
2284 I     |                pisztráng bekapta a horgomat... Hopp! vigyázz.~S úgy tett, mintha
2285 XXVIII|               élelmiszerek szétszórva, a boros hordók feneke beverve, minden pokoli
2286 XXIII |                      köteleket, s az édesvizes hordókat. Ezeknek is nagyobb része
2287 IV    |                  tárgyat lassankint a szigetre hordott. Több napig tartott ez az
2288 VII   |                        sok puskaport és golyót hordtak föl rá, s elegendő ágyruhát
2289 XXII  |                  Ferencz és James már ölszámra hordták a fűteni való tengeri füvet,
2290 I     |                  megelőzték és magukkal vitték horgaikat is; Ferencz is nem sokára
2291 XXI   |                  számítunk - viszonzá Ferencz. Horgásszanak addig, míg mi odajárunk:
2292 XXI   |                megvagytok-e elégedve?... Hát a horgászás hogy ütött be?~- Meglehetősen, -
2293 V     |                       hajóról került szegekből horgokat készített, s horgászott
2294 I     |                       szép pisztráng bekapta a horgomat... Hopp! vigyázz.~S úgy
2295 XXIII |                  csigával, hallal éltek, a mit horog formára görbített szögekkel
2296 IX    |                    várták őket. Anna időközben horoggal néhány kövér pontyot fogott,
2297 VI    |                 tapsviharnak, ujjongásnak vége hossza nem volt; most már nem kellett
2298 XXV   |                      valószínűtlen, hogy egész hosszában átszeli a sziklát és kivezet
2299 XXIV  |                    mindenhová a parton, s órák hosszán át eljátszott vele a homokban.
2300 XXI   |                      lehetett, abból a kisebb, hosszúfarkú fajtából, mely csak 10-12
2301 XXI   |                        partot. Négy-öt mérföld hosszúságban vonult keletről nyugatnak,
2302 V     |             pálmaligetben meg pillantottak egy hottentotta módra épült kunyhót. Valamennyien
2303 II    |                        mely ismét érintkezésbe hozhatja a világgal a Landlord szerencsétlen
2304 VI    |                        hajtására; ez működésbe hozhatná a Landlordról megmentett
2305 XI    |                        ide csődülne, s magával hozná a romlást, fejetlenséget,
2306 II    |                       Talán valami fontos hírt hoznak?~- Alighanem úgy lesz, -
2307 II    |                    hogy a nagy csónakot rendbe hozza, s azon indul el, de erről
2308 I     |                 ideiglenes lakosai tehát ismét hozzáfoghattak rendes munkájukhoz. A mióta
2309 XI    |                 mihelyt az idő kiderül, rögtön hozzáfognak a kápolna építéséhez, melyet
2310 XII   |                        két család akkor rögtön hozzáfogott a szántáshoz-vetéshez, hogy
2311 XIX   |                    hangosan fölkiáltott: - Ide hozzám, fiúk!~- Hurrah Robert Borupt! -
2312 XXI   |                   megyünk messze...~- Legalább hozzanak valami ebédre valót! - mondta
2313 XXI   |                  melyekhez a vitorla-mester is hozzárakta a féltuczat teknősbékát.~
2314 XXXII |                      ezeket a derék embereket, hozzátartozóikról azt hitték, hogy a tengerbe
2315 XXX   |                      tudjuk. Csak még azt kell hozzátennünk, hogy az év utolsó napjait
2316 II    |                       helyben Zermatt úr.~Majd hozzátette:~- A fő az, hogy óvatosak
2317 V     |                       maga sem tudta. Csak úgy hozzávetőlegesen gondolta, hogy már két és
2318 VII   |                       kikötötte, hogy senki se hozzon puskát, mert nem vadászni
2319 XXVII |                 dörmögte bosszúsan, - hogy sok hullámcsapást kaptam életemben, de egy
2320 XX    |                       mögé, a hol védve volt a hullámcsapástól.~Meg voltak mentve!~ ~
2321 XXI   |                        vize el-elöntött minden hullámverésre. Pár lépéssel följebb, a
2322 VIII  |                      tenger erősen fodros, sőt hullámzik is. Zermatt úr északkeletnek
2323 X     |                      hevertek, s a víz zuhogva hullt alá róluk, nagy erővel,
2324 XXVII |                        patak szelt át. A patak hűs vizéből éppen egy erőteljes,
2325 XXVII |              elkészítéséhez láttak. Az antilop húsa különben is ízletes; de
2326 XIII  |                      fiatal antilopot, melynek húsát földarabolva a vadásztáskájukba
2327 XXVII |                   mekkora szerepe volt ennek a hűséges állatnak is megmenekülésükben!...
2328 XXIV  |                        barátja a kis Bob volt. Hűségesen követte a madarat mindenhová
2329 VI    |                     kellett ellátnia a konyhát hússal és Jack, két kutyája, Braun
2330 XXXI  |                    mellett halászhattak, friss húst bőven adtak az antilopok,
2331 XXIII |                        tengeri kutyát is, de a húsukat nem ették meg, mert rossz
2332 XXVII |                        ebédre már kitűnő friss húsunk lesz, s nem kell tovább
2333 XXXI  |                     kartács tüze fogadta őket. Húsz-huszonöt elbukott a bandából, de
2334 XXXI  |                        Az utolsó rohamban vagy húsznak sikerült fölkapaszkodnia
2335 I     |                   méltó öccse volt Fritznek. A huszonegy éves fiú mindenben versenyezhetett
2336 XVIII |                        kereskedők voltak. Most huszonhét éves volt és már árva volt,
2337 XVI   |                    vesztegessem az időt; s így huszonnégy óra múlva elérkeztem a Montrose-folyó
2338 XXII  |                       csak egy szörnyű hullám, huszonöt-harmincz láb magas, roppant víztömeg
2339 XVII  |              következtében az ujja egyik felén hűvösséget érzett; számítása szerint
2340 IX    |                     meg fekete, mintha csizmát húztak volna...~Az Elisabeth most
2341 XX    |                    mindhárman szinte görcsösen húzták az evezőt.~Útközben azon
2342 XVI   |             valamennyien és pirógáik ki voltak húzva a partra.~- Valamennyien
2343 VIII  |                     eresszék, vagy szorosabbra húzzák a vitorlákat. A szél lassankint
2344 I     |                                                I. FEJEZET.~Jön a tavasz! -
2345 IX    |                        ezt a szép paradicsomot idegenekkel is meg kell osztania.~-
2346 V     |                      mihelyt megpillantotta az idegent, rémülten felsikoltott.
2347 I     |                     foka alatt volt.~Új-Svájcz ideiglenes lakosai tehát ismét hozzáfoghattak
2348 III   |                 Angliának. Littlestone hadnagy ideiglenesen elfogadta az ajánlatot s
2349 II    |                        rá gondolni. Délután az időjárás még rosszabbra fordult.
2350 XXX   |                         Licorne» talán csak az idők viszontagságai miatt késik,
2351 II    |                   ágyúlövést, még pedig rendes időközökben, egymás után!~Fritz oly
2352 XVI   |                      vagy kígyó... Nem volt rá időm, hogy megtöltsem a puskámat...
2353 XIV   |                    volt egyharmada is annak az időnek, melyet a fölmászásra fordítottak,
2354 XXIV  |                   bekövetkezik a tél. Ettől az időtől mindenki rettegett. Bezárva
2355 XXVII |                előkészíteni. Sem hidegtől, sem időváltozástól nem kellett félniök, s ezért
2356 VIII  |                  láthatók voltak a Licorne ott időzésének nyomai: a sátor-karók helyei,
2357 VI    |                      ha Montrose ezredes és az ifjabb Wolston-család is megérkezik.
2358 I     |                        heves vérű, lobbanékony ifjúból higgadt férfi vált, s ezt
2359 XI    |                   hátha feleletet kapunk rá?~- Igazad van, fiam - mondta Zermatt
2360 XVIII |                Gyöngy-sziget öblében halászott igazgyöngyöket, a muskát-diót, s a nagymennyiségű
2361 XIX   |                       nem kerülitek ki a földi igazságszolgáltatást!~- Sem Isten büntetését! -
2362 XII   |                        egyedüli átjáró volt az Ígéret-földjéről a sziget másik felébe. Itt
2363 XXI   |                       fátyolát; az idő szépnek ígérkezett. A négy férfi: Fritz, Ferencz,
2364 XXIII |                      lenne... Doll néni meg is ígérte, hogy csinál...~- Csinálok,
2365 XVIII |                lakosság, melyből többen meg is ígérték, hogy kivándorolnak az új
2366 XXI   |                     mintha egy csoport patkány igyekeznék a tenger felé. De a vitorlamester,
2367 II    |                       hogy a hajó kapitánya ne igyekezzék megtudni...~- Ez mind csak
2368 II    |                                                II. FEJEZET.~A kaiak hazatérése. -
2369 X     |                    fürjek s egyéb apró állatok ijedve rebbentek meg és menekültek
2370 XIV   |                 fölülről nézve még sivárabb és ijesztőbb volt. A három kutató elnémult,
2371 XXIX  |                 bennszülöttjei, - nyilakkal és íjjal fölfegyverezve, ment a fasorban.
2372 XVIII |                         Portsmouthba június 28-ikán érkeztek s a következő napon
2373 XV    |                  Sakál-patak torkolatát, a hol ikrákat raktak.~Sokat fogtak belőlük,
2374 XXVII |                       tréfálkozott Jenny - úgy illenék, hogy háladatosabbak legyünk
2375 XVIII |                    Egymás után hagyta el Szent Ilona, Ascension szigetét, a Zöldfoki
2376 VI    |                     megnézni az ültetvényeket; ilyenkor Zermatt úr meg Wolston úr
2377 VII   |                      Addig pedig magunk fogunk imádkozni - toldta meg Wolstonné.~-
2378 XI    |                        a hol a három hölgy már imádkozott. Aztán még sokáig hallgatóztak:
2379 XI    |                           Legföljebb úgy, hogy imádkozunk értük - tette hozzá Wolston
2380 XXVII |                 eberfurti remete-lakban.~Rövid imádság után rögtön útra keltek
2381 XVIII |                         Bob, a kit úgy szólván imádtak. Wolstonné angol kereskedő-család
2382 XXV   |                 elégett a tüzelőszerük és csak imitt-amott, a sziklák aljában maradt
2383 XIX   |                gondoltak Új-Svájczra, a honnan immár tíz hosszú hónap óta semmi
2384 VIII  |                   csöppet sem haragudva meg az incselkedésért.~- Az bizonyos, - mondta
2385 XXI   |                       algák családjába tartozó indás, kacsos növényen a szőlőéhez
2386 XIX   |                Montrose ezredest, mikor ez még Indiában harczolt. Szegény Jenny
2387 XXXII |                      urat nevezte ki. Egyúttal Indiából őrséget is rendelt oda,
2388 XXXII |                    katonai állomás is, mert az Indiai-óceán és a Szunda-tengerek bejáratát
2389 XVII  |                  kedvező széllel nekivágott az Indiai-Óczeánnak, a hol, mivel kevesebb a
2390 II    |                       a keleti parton... de az Indiai-Óczeánt gyakran látogatják a kalózok,
2391 XXV   |                     fáradtak voltak, Fritz azt indítványozta, hogy maradjanak itt, s
2392 XVIII |                      csak pár hónap múlva volt indulandó, a fiatal Zermatt-pár és
2393 XXII  |                    elég erős leszek arra, hogy indulhassunk is.~Fritz, Ferencz és a
2394 III   |                   hajója le volt szerelve, nem indulhatott el az ágyúlövés után; várta
2395 IX    |                        mindjárt kora hajnalban indulhatunk.~- S addig mit csinálunk? -
2396 I     |                      fölkiáltott:~- Előre hát! Indulj!...~Lehet, hogy Feri szívesebben
2397 III   |                     azt megtaláltuk itt: minek indulnánk most újra ilyen hosszú és
2398 XIX   |                  melynek két hét múlva kellett indulnia. Az ötszáz tonnás angol
2399 XVI   |                       hol vagyok! Újult erővel indultam útnak, egyenesen a Grünthal
2400 XXV   |                 idejében haza értek, ha rögtön indultok. Mi pedig, Gould kapitány,
2401 I     |                      lesz, hogy reggeli nélkül indultunk útnak, úgy-e, Ernő? - csipkelődött
2402 XVII  |                  jobbra-balra, követve a sajka ingadozásait; hátuljában két férfi beszélgetett
2403 XXIX  |               lehetetlen! - kiáltott föl Fritz ingerülten. - A vadak okvetlenül észrevennének
2404 XIII  |                     Úgy látszott, hogy az erdő innentől kezdve fölfelé egyre sűrűbb
2405 IV    |                       mivel sok sakál járt oda inni, elnevezték Sakál-pataknak.
2406 XXII  |                        folytatta Fritz - a két ínséges hét a tengeren, s végre
2407 XVII  |                   ember. - Akármily nagy is az ínségünk, a míg holnapunk van, mindig
2408 III   |                       parancsára, barátságosan integetett nekik, s néhány angol szót
2409 II    |                  kaiakot, azonnal barátságosan integettek feléje; kétségkívül bennszülötteknek
2410 XIX   |                    előtt. A matrózok, egyetlen intésére, megrohanták, leteperték
2411 XXXI  |                 azonban semmiféle elővigyázati intézkedést nem hanyagoltak el; mint
2412 XXXI  |                       a fogadtatás aligha volt ínyükre a vadaknak, mert hanyatt-homlok
2413 XV    |                          Ernő bizonyára rögtön ír, mihelyt a csúcsra fölérnek,
2414 XXVII |                        pedig roppant szökéssel iramodott a sűrű felé, a hol pár pillanat
2415 XIII  |             türelmetlen Jack fölugrott és neki iramodva a sziklacsúcsnak, elkiáltotta
2416 XIX   |                      hogy visszatérjen eredeti irányába.~Szeptember 20-dikán, délelőtt
2417 XXXI  |                     dördült el, ugyan abból az irányból, de már közelebbről.~- A
2418 XVII  |                 mérföldnyire eltértek a rendes iránytól... Akkor aztán beletettek
2419 XXX   |                        Jack és Ernő néhány jól irányzott ágyúlövéssel fenékbe lőttek
2420 XIV   |                       Ernő tovább folytatta az írást:~«... a Zermatt-csúcs tetejéről
2421 XIX   |                      természetű, bosszúálló és irigy ember, csalódván abban a
2422 XXI   |                        meglátjuk a többit...~- Irigylem az ön higgadtságát, vitorlamester -
2423 XIV   |                        elővévén jegyzőkönyvét, írni kezdett, hangosan mondván,
2424 XVIII |                      nőül vette.~James Wolston irodája, melyet öt éve alapított
2425 VII   |                       a ki verseket is szokott irogatni, sikerült újévi köszöntővel
2426 XXI   |                    lehet enni! Az én hazámban, Írországban, főzeléket is csinálnak
2427 VI    |                    hogy most már tűzzel-vassal irtják őket.~Az 1816-dik év utolsó
2428 XXVIII|                        legszörnyűbb valónál is irtózatosabb volt.~- Barátaim, - kezdte
2429 XVI   |                        az ormányukat föltartva irtózatosan tülkölni kezdtek!... Mindenki
2430 XII   |               vigasztalta őt Ernő. - Majd csak írunk!~- S hol a postás, a ki
2431 XVIII |                    forró égövből, s körülbelül Isle de France szigete közelében
2432 I     |                      meg Ernő.~- Na, erről rád ismerek, Ernő! - felelte Jack nevetve. -
2433 III   |                       hogy Littlestone hadnagy ismeri Montrose ezredest, sőt azt
2434 VII   |                        és átkutassák a még nem ismert vidékeket.~- Csodálom, kedves
2435 XXVII |                       tája is lehet: ezért nem ismertek rá, midőn a Teknősbéka-öbölben
2436 XXIX  |                      vagyunk!... mi vagyunk! - ismételték fölváltva Fritz és Ferencz.~
2437 XXVI  |             figyelve-lesve, hogy nem hallják-e ismétlődni az ágyúdörrenéseket; de
2438 XXVIII|                       sincsenek?...~Ferencz az istállókhoz, aklokhoz szaladt: üresek
2439 XXVII |                    perczekig némán bámulták az istenáldotta, gyönyörű vidéket.~- Hát
2440 II    |                   megrendítette.~Mindnyájan az isteni Gondviselés jóságát, a közeli
2441 XXII  |                      már mind elmúlt: s kérjük Istent, hogy a mint erőt adott
2442 XV    |                    egyre a fülükbe hangzott, s iszonyodva gondoltak arra, hogy ha
2443 XIX   |                    adtak, sőt legtöbbször csak iszonyú szitkokkal feleltek. A foglyok
2444 XIX   |                       pár napra való eleség és ital.~De mit törődtek most azzal,
2445 XXVIII|                     vitorlamester higgadtabban ítélték meg a dolgot, Igaz, hogy
2446 XXVI  |                    lennie, a tompa dörrenésről ítélve; ilyen nagy sziget pedig
2447 XIII  |                        s a bő reggelire nagyot ittak a lábuknál csörgedező hűvös
2448 XXIII |            szülőföldjétől. Jenny albatroszának ittléte tehát korántsem bizonyította
2449 XXVII |                     öblítettek le.~- Elég soká ittunk vizet! - kiáltott föl a
2450 IV    |                                                IV. FEJEZET.~Tíz esztendő története. -
2451 XVI   |                    csípnék és nyugodtan tovább ivott... Még csak meg sem fordultak,
2452 XXII  |                találtunk a szigeten barlangot, ivóvizet, eleséget... s én reménylem,
2453 IX    |                                                IX. FEJEZET.~A partvidék. -
2454 XXIII |                         a madár lábára kötötte izenetét.~Ebben azonban semmi különös
2455 II    |                     kellett kötnie. Negyedórai izgatott várakozás után a kis csónak
2456 XXV   |                    egyezett bele. Valamennyien izgatottak voltak és Jenny, Doll, meg
2457 XXVI  |                 sarkantyúzta őket a vágy és az izgatottság.~A fölfelé mászás egyre
2458 XXIX  |                     állapodtak meg és szorongó izgatottsággal várták az estét.~Nyolcz
2459 X     |                        parton?~S volt is ok az izgatottságra, mert ez a füst csak ott
2460 II    |                   Fritzhez, s halálsápadtan az izgatottságtól szorongva kérdezte:~- Talán
2461 VI    |                    Zermattné, de természetére, ízlésére és jelleme komolyságára
2462 XII   |              megdicsért, mert valóban ügyes és ízléses volt.~- Lesz-e tornya is? -
2463 XX    |                    erővel fogott az evezéshez. Izmaikat megaczélozta a szabadulás
2464 VI    |                   gépész-mérnök volt. Az erős, izmos embert az Ausztráliában
2465 XVII  |                 kezdett keleten az ég, s a köd izzani látszott a mögötte vérvörösen
2466 XXVIII|                   minden pokoli vandalizmussal ízzé-porrá zúzva: szóval a legszörnyűbb
2467 XX    |                       fátyolát, s a vérvörösen izzó korong fénye szerte lövellt
2468 XI    |                       azért, mintha nem bíznám Jackban meg Wolstonékban... hanem
2469 VI    |                       hogy Jenny sakálja meg a Jacké semmiképpen sem fértek össze;
2470 X     |                nyugtalanul, rábízva a kormányt Jackra.~- Nem... csalódtam... -
2471 XXIV  |                  aggodalomban.~Suzan úgy sírt, jajgatott és tördelte a kezeit, mint
2472 VI    |                         Felsenheimban. Egy pár jámbor bivaly, melyet szekérbe
2473 XIII  |                      növényzetben nehéz volt a járás; itt-ott sűrű czukornád-bozótok
2474 XIX   |                vonhatnák, hogy hova megy és mi járatban van. Valószínű, hogy a «
2475 XXV   |                      hogy ott, a hol végződik, járható-e, vagy pedig meredek sziklafal
2476 XXV   |                   ugyan elég meredek, de mégis járhatós volt.~Világos tehát, hogy
2477 VI    |                        elutazása óta. Most ott járhatott már a Jó-reménység foka
2478 VII   |                     szavazok, hogy minél előbb járjuk be kis birodalmunkat.~-
2479 XX    |                  jutniok, mert a hajók gyakran járnak arra...~Viszont, ha a sajkát
2480 XXI   |                   töltik. Nem tudván, hogy nem járnak-e a szigeten bennszülöttek,
2481 XXVIII|                   történt, melynek végére kell járnunk.~- Induljunk Felsenheimba! -
2482 IV    |                    sziklatömeg, a melyben Jack játék közben egy kis nyílást födözött
2483 XXIII |                    feleltél... Úgy-e, a parton játszottál?...~- Ott, a kis csónakkal,
2484 XVIII |                     leánya volt, s gyermekkora java részét a gyarmatokban töltötte,
2485 XII   |                       dolguk akadt; ki kellett javítani a kerítéseket, melyekkel
2486 VII   |                     mulasztás... hiszen minden javunkkal Istennek tartozunk...~-
2487 XVIII |                     örökszép «Robinson Crusoe»-je.~Ennélfogva az angol admiralitás
2488 XVIII |                        ismeretlen szigetén, és Jean Zermatt elbeszélése, mely
2489 XXII  |               barlangba, mert az eső csakhamar jéggel vegyest hullott alá. A férfiak
2490 XXI   |                      tengeri szárnyas, sirály, jégmadár, meg egy-két parti fecske
2491 XVIII |                      hozta őket Angliába, mint jegyeseket, ugyanez fogja vissza vinni
2492 IX    |                        szorgalmasan rajzolt és jegyezgetett útközben is és örvendezve
2493 XIV   |                     fejezte be Ernő s elővévén jegyzőkönyvét, írni kezdett, hangosan
2494 XV    |                      hazatérők elébe. De semmi jel sem mutatta, hogy a kirándulók
2495 V     |                     Jennyért, s megérkezésekor jeladásul kisüti a pisztolyát. El
2496 II    |        bennszülötteknek nézték őket, mert csak jelekkel csalogatták őket a hajóra:
2497 I     |                 viszonzá Jack. - Nos, a jövő a jelen folytatása lesz s ha te
2498 XXX   |                    végre a valót, a vademberek jelenlétét a szigeten.~- S hol vannak
2499 X     |                      származhatott; pedig az ő jelenlétük a szigeten könnyen végzetessé
2500 XXIX  |               Felsenheimból fölszálló füst azt jelenti, hogy még ott laknak, akkor
2501 XXXI  |              fájdalomkiáltások követtek, annak jeléül, hogy több golyó czélhoz