Fejezet

2502 III   |                        mint a béke és barátság jelével gyorsan evezett a korvett
2503 VI    |                      természetére, ízlésére és jelleme komolyságára teljesen megegyezett
2504 IX    |                      melyet maga a Gondviselés jelölt ki számunkra.~Hat óra tájban
2505 VII   |                     Márczius 15-dike.~Január 1-jén a két család kölcsönösen
2506 V     |                     majd a sajkával tér vissza Jennyért, s megérkezésekor jeladásul
2507 III   |                    Ernő.~Fritz nem szólt, csak Jennyre nézett, a ki némán lehajtotta
2508 XVIII |                      és könnyezve búcsúzott el Jennytől, a kit Wolstonné is nagyon
2509 I     |            feledkeztünk a kötelességünkről!... Jer csak, Jack: készítsük el
2510 XVI   |                     csak halk zörejt hallottam jobbfelől... Már kiáltani akartam,
2511 XXVI  |                        kapitány.~- És miért ne jöhetne a lövés a szárazföldről
2512 XXIV  |                 lábánál, hogy Bob lássa, merre jöjjön.~Késő éjszaka vetette őket
2513 XIX   |                      szobájába s elő ne merjen jönni, míg nem hivatom!~A rossz
2514 VI    |                       a hajónak ismét meg kell jönnie az Üdv-öbölbe, - Jennyvel,
2515 V     |                        akarom bántani... Azért jöttem, hogy megszabadítsam.~Jenny
2516 XXXII |                      elláttak rakománnyal, s a jövedelmező kereskedés egyre fokozta
2517 XV    |                    hogy a három férfi hazafelé jövet megváltoztatta útitervét,
2518 V     |                     Jennyvel, de a kaiak, mely jövetközben egy sziklába ütődött, annyira
2519 XXX   |                vigasztalást sem láttak a sötét jövőben.~E végzetes esztendő január
2520 XXXII |                        A sziget boldogulása és jövője most már teljesen biztosítva
2521 I     |                      Igaz, hogy sokat aggódtak jövőjükön, mert nem igen volt valószínű,
2522 II    |                ágyúlövésben... Zermattné már a jövőn tépelődött, Jenny apjára
2523 III   |                      még sokáig beszélgettek a jövőről, s csak hajnal felé szunnyadtak
2524 XXII  |                     bizodalommal várjuk a jobb jövőt. Lám, a Gondviselés velünk
2525 XXI   |                    fogott halakat.~- De mi sem jövünk ám üres kézzel! - dicsekedett
2526 IV    |                   sziget hemzsegett mindenféle jóhúsú állattól és madártól, a
2527 VII   |                 legnagyobb rendben és teljesen jókarban talált. Wolston úr még egyszer
2528 XXVII |                    honnan messze elhallatszott jókedvű trombitálásuk.~John Block,
2529 XIV   |                mindnyájatokat; egészségesek és jókedvűek vagyunk; utazásunk eredményét
2530 XXIX  |                       a kapitány egy deszkával jól-rosszul kormányzott.~A szigeten
2531 III   |                     gazdaságot, a kényelmet és jólétet, mit tíz esztendei szorgalmas
2532 XXXII |                      fokozta a sziget lakóinak jólétét. Két nevezetes kikötője
2533 XXX   |                 semmiképpen sem magyarázhatták jóra; s mivel más hajó sem látogatta
2534 XVII  |                       mindig remélhetünk Isten jóságában és kegyelmében...~- Úgy
2535 II    |               Mindnyájan az isteni Gondviselés jóságát, a közeli megszabadulás
2536 I     |                       a vígan ugrándozó kedves jószágokban.~- Majd eladjuk, - viszonzá
2537 I     |                    neki a tréfát, mert valóban jószívű és derék fiú volt.~A kaiak
2538 XII   |                         melyekkel a kecskék és juhok legelőit kerítették be,
2539 XX    |                     majd evezniök, hogy partra jussanak.~A partra! ha csak legalább
2540 I     |                       van Angliában: de hogyan jusson el oda, ha csak valami hajó
2541 XXIX  |                      fő, hogy a Czápa-szigetre jussunk minél előbb - mondta Fritz.~-
2542 XXXII |                        sors ellen, s küzdelmük jutalma nem is maradt el. A borúra
2543 XXIX  |                     kérdés, hogy hát ők hogyan juthatnának el oda?... Ah, ha mertek
2544 XVIII |                        két hónapi utazás után, juthatott el Fokvárosba, a hol egy
2545 XX    |                     lakatlan, könnyű lesz haza jutniok, mert a hajók gyakran járnak
2546 XXIII |                     Pedig minden áron föl kell jutnunk a sziklafal tetejére, -
2547 XXI   |                     csak nézzük meg, hogy hová jutottunk.~- Menjünk! - felelte Jenny
2548 XI    |                       kincs fölfedezését: hadd juttassa Isten annak, a kinek akarja!~
2549 XVII  |                        egészen puszta szigetre juttatott?~- Csakhogy a Landlord hajótöröttjei
2550 XXV   |                      belőle? Csöbörből vödörbe jutunk: ott sem lesz sziklánál
2551 XIX   |                        Bobbal együtt, bezárták kabinjaikba, melyeknek ajtait, Borupt
2552 XIX   |                    utasok csak most bújtak elő kabinjaikból. Mindnyájan tudták, hogy
2553 IV    |                    állatjuk: tyúk, kakas, lúd, kacsa, galamb, melyek hamarosan
2554 VIII  |                     hol testvérére, hol Annára kacsintott. - De most nem erről van
2555 XXI   |                      családjába tartozó indás, kacsos növényen a szőlőéhez hasonló
2556 VII   |                   Miért nem mindjárt tegnap? - kaczagott Ernő.~- Nem jó lenne mindjárt
2557 XIX   |                boldogtalanok is hogy sírtak és kaczagtak egyszerre örömükben, mert
2558 III   |                    Fritz és én! - felelte Jack kaczagva, s elmondta az ügyes cselt
2559 XI    |                  szintén égethetnek a tömérdek kagylóból és csigahéjból, mely a partokon
2560 IV    |                       Fritz a sajka előtt ment kaiakjában. Csakhamar meg kerülték
2561 V     |                        napon Fritz neki vágott kaiakjával a sík tengernek, s a mint
2562 II    |                  torkolatához siettek, a hol a kaiaknak ki kellett kötnie. Negyedórai
2563 IV    |                         szágó pálma, kenyérfa, kakaó-babcserje és még sok más finom gyümölcs
2564 IV    |                       szárnyas állatjuk: tyúk, kakas, lúd, kacsa, galamb, melyek
2565 XVI   |                        s aztán így beszélte el kalandjait:~- Mikor a három elefántot
2566 VIII  |                       ő már nem igen fog ilyen kalandokra vállalkozni, ha visszajön...~-
2567 XV    |                  ruhájából egy foszlány, sem a kalapja, sem a vadásztarisznyája,
2568 VI    |                        a magok megszorultak, a kalászok elcsenevészedtek. Szemmel
2569 XIV   |                     Ernő.»~Kivették a galambot kalitkájából, bal lábára kötötték a levelet
2570 XII   |             diadalmasan tartotta magasra a kis kalitkát, melyben két galambot hozott
2571 II    |                  nyugtatva, hogy a korvett nem kalóz hajó, egyelőre nem akartak
2572 XIX   |                        igyekszik, mely akkor a kalózhajók tanyája volt... de mi szándéka
2573 XVII  |                      veszedelemmel is űzheti a kalózkodást. De én azért hiszem, hogy
2574 XVIII |            szigetcsoportot; majd megkerülvén a Kanári- és Azori-szigeteket, Portugália
2575 XXXI  |                    őket, míg Fritz és Jack égő kanóczcal álltak az ágyúk mellett.~
2576 XI    |                        Jack rögtön beledugta a kanóczot az egyiknek serpenyőjébe,
2577 XIII  |              mérföldnyire, délkeleti irányban, kanyargott egy kis folyó, mely valószínűleg
2578 XXV   |                        rossz pedig azért, mert kanyarodásaival meghosszabbította az utat.~
2579 X     |                      folyó a hegyláncz aljában kanyarodik el, - jegyezte meg Wolston
2580 XXV   |                       Block következett.~Az út kanyarogva haladt a két sziklafal között,
2581 X     |                     elértek a Montrose második kanyarulatához, mely itt még jobban nyugatnak
2582 X     |                   elérte a Montrose-folyó első kanyarulatát. A medre itt harmincz foknyi
2583 X     |                          de azt hiszem, hogy a kanyarulatnál tovább már nem visz a dagály,
2584 XXXI  |                   tusával verték be a bástyára kapaszkodók fejeit, Ferencz markolatig
2585 XXVI  |                        mindnyájan újult erővel kapaszkodtak fölfelé, s fáradságot nem
2586 I     |                        s ha elfogy, tudják hol kaphatnak megint...~- Nekünk pedig
2587 XVIII |                hadnagyra bízták, a kit azonban kapitánnyá léptettek elő.~Mivel a «
2588 XIX   |                    Flag» parancsnoka, gyűlölte kapitányát, de ezt a gyűlöletet sikerült
2589 XIX   |                       elejére rohant a második kapitányhoz és rárivallt:~- Rögtön menjen
2590 III   |                    tengeren. De sem Greenfield kapitányról, sem a többi matrózokról
2591 XXII  |                      ha Fritz idejében meg nem kapja, lezuhan a mélységbe. Ezen
2592 II    |                      hogy eleinte csak zihálva kapkodtak levegő után és némán mutogattak
2593 XIX   |                   nagyon megbarátkoztak a hajó káplánjával, a ki ismerte Montrose ezredest,
2594 XXXII |                        már nem abban a szerény kápolnában tartották meg, hanem az
2595 XXXII |                 áldotta meg Felsenheim szerény kápolnájában. Ez volt az első esküvő
2596 XVI   |                     folyt. Most valamennyien a kápolnán dolgoztak, hogy készen legyen,
2597 VII   |                      sem lakhatunk, jó lesz ez kápolnának...~- Csakhogy egy kissé
2598 XX    |                       tartott az egész, mint a káprázat, de neki ez is elég volt;
2599 XII   |                        kijavították; a tea- és kápri ültetvényeken alig látszott
2600 XI    |                       A férfiak rögtön magukra kapták vízmentes köpönyegüket és
2601 XXVII |                         hogy sok hullámcsapást kaptam életemben, de egy sem bánt
2602 XXVIII|                   szaladtak a sövénybe épített kapuhoz, a mely tárva-nyitva állt,
2603 XXIX  |                        vad, nem messze a major kapujától megállt, s rövid szóváltás
2604 IX    |                       szárnyuk olyan, mint két kar, a lábuk meg fekete, mintha
2605 XXXI  |                 tolongó vadakat. Jack és Fritz karabélyaik tusával verték be a bástyára
2606 XXX   |                    Szomorúan ülték meg a szent karácsony ünnepét is és csüggedt szívvel
2607 XI    |                  hullámzott, a négy férfi erős karja könnyen és biztosan hajtotta
2608 II    |              izgatottan belekapaszkodott Fritz karjába.~- Ti nem hallottátok? -
2609 XXIV  |               másodpercz múlva ismét kibújt, s karjaiban hozta az ájult Bobot, a
2610 XXIX  |                         meg Jack ott voltak és karjaikba zárták elveszettnek hitt
2611 XXI   |                       Fritz és a vitorlamester karjaikon vitték át a barlangba. Elmondták
2612 XXVI  |                    sugallat szállta volna meg, karjait az ég felé tárva fölkiáltott:~-
2613 XXXI  |                        ezúttal csak a két ágyú kartács tüze fogadta őket. Húsz-huszonöt
2614 XXXI  |              Szerencsére Fritz és Jack közibük kartácsoltak, s a két ágyú ismét tisztára
2615 XXXI  |                       egyikét golyóra, másikát kartácsra töltötték.~A Czápa-sziget
2616 XXXI  |                    bástyának, s bár a két ágyú kartácstüze szörnyű rendet vágott soraikban,
2617 XIII  |                        lőtt. Kenyerük is volt: kasszária-kenyér, a mit magukkal hoztak,
2618 XXVII |                   azokban minden: szágó-liszt, kasszáva, maniok, sózott hús és füstölt
2619 XXX   |                      ólmukat, több zsák rizst; kasszávát, lisztet és más egyéb eleséget
2620 XI    |                 hét-nyolcz héten át az aratás, kaszálás, cséplés, nyomtatás, az
2621 XXXII |                       fekszik; egyúttal fontos katonai állomás is, mert az Indiai-óceán
2622 IX    |                  egyenes sorban állnak, mint a katonák; két kis szárnyuk olyan,
2623 XXXII |                        kis erődöt építtetett a katonaság számára: az egyiket a Keleti-fokra,
2624 X     |                      azokat a barnás, gömbölyű kavicsokat, melyek szerteszórva hevertek
2625 XXV   |                        széles lehetett, talaja kavicsos homok volt, melyben a növényzetnek
2626 I     |                        a sora a Zermatt-család keblébe hozta őt, valósággal a vidámság,
2627 IV    |                    kutyájuk, hat birkájuk, két kecskéjük, egy szamaruk meg egy tehenük,
2628 XII   |                       kerítéseket, melyekkel a kecskék és juhok legelőit kerítették
2629 I     |                        engedelmes. Túlságos jó kedvében néha-néha gúnyolta, megcsipkedte
2630 VII   |                        hogy egész esztendőn át kedvedre vadászhatsz? Csak egy napról
2631 VI    |                   szintén féltékeny volt Jenny kedvenczére, s ha szerét ejthette, ugyancsak
2632 XIX   |           Zermatt-családot, ha megtudják, hogy kedveseik már jóval előbb elindultak
2633 XIX   |               csónakban viszontlátták siratott kedveseiket: Jennyt, Dollt, Suzant és
2634 XIX   |                   történik velük s mi történik kedveseikkel!...~Most már, ha bizonyosan
2635 XIX   |                  bátorította őket elnézésével, kedvezéseivel.~E közben körülbelül az
2636 IV    |               közeledett. A szerencse ebben is kedvezett a hajótörötteknek. Nem messze
2637 XXV   |               sziklahasadékból és nem találnak kedvezőbb tanyát a mostaninál, még
2638 XXIX  |                      hogy magunk ne rontsunk a kedvezőre fordult helyzeten.~- Az
2639 XXVII |                         Flag» fenekére, csak a kedvezőtlen szelektől hajtva vitorlázott
2640 IX    |                       hajó nem állhatott meg a kedvükért.~De minél inkább dél felé
2641 XXXI  |           mindnyájuknak vége: nem számíthatnak kegyelemre ettől az őrültségig dühös,
2642 XVII  |                 remélhetünk Isten jóságában és kegyelmében...~- Úgy van, - suttogta
2643 II    |                   hálát adott Istennek különös kegyelméért, azon tanácskoztak, hogy
2644 XXXII |                katonaság számára: az egyiket a Keleti-fokra, a másikat a Csalódás-fokra,
2645 VI    |                       Falkenhorst és keleten a Keleti-patak, mely a Nautilus-öböl déli
2646 XXVII |                  érezte többé; mintha szárnyuk keletkezett volna, valamennyien szinte
2647 VI    |                       évtized múlva városok is keletkeznek Új-Svájczban...~S bár Jacknak
2648 XXVI  |                    eldől a sorsuk, hogy vissza kell-e térniök a Teknősbéka-öbölbe,
2649 XVIII |                       utazás első hetei nagyon kellemesek voltak, s a hajón mindenkinek
2650 X     |            megnyugodtak. Az út hátralevő része kellemesen telt el. Az Elisabeth gyorsan
2651 XIII  |                    szinte megifjodtak.~De volt kellemetlenségük is. Egész sereg majom ugrált,
2652 XXVII |                 Felsenheimba.~Hogy délig ne is kelljen pihenniök, James, Ferencz
2653 XXIX  |                     csónakjukat?...~Ekkor, nem kellvén semmit félnie a vadaktól,
2654 XVII  |                  látszott a mögötte vérvörösen kelő nap tűztányérától.~Öt óra
2655 X     |                        meg a hajót. A nap épen kelőben volt, mikor az Elisabeth
2656 XVI   |                    csakhamar halálos rettegést keltett a vademberekben... Egész
2657 X     |                   többieket. Egy órakor föl is keltette a férfiakat, s mindjárt
2658 XXI   |                     nézte a tömör sziklákat.~A kemény gránit-falak simák, egyenesek
2659 II    |                        vadak elől... s aggódva kémlelte a tengert mindenfelől, hogy
2660 XXIX  |                     felől. - Az ágyúlövés. - A kémszemle. - ~A csónak. - «Ne lőjenek!...»~
2661 II    |                   napos zivatar. - ~Kirándulás kémszemlére. - A hadihajó.~Mikor a czápa-szigeti
2662 XXVII |                      mi a pár napi tartózkodás kényelméhez szükséges volt, s ráadásul
2663 XXVI  |                  barlangba. Akármily zordon és kényelmetlen lesz is az éjszaka a kopár
2664 IV    |                        kókuszdió, szágó pálma, kenyérfa, kakaó-babcserje és még
2665 XIII  |                   melyeket Jack útközben lőtt. Kenyerük is volt: kasszária-kenyér,
2666 XXXI  |                     sánczaikból és puskatűzzel kényszeríteni a vadakat, hogy megszökjenek
2667 I     |                  kivándoroltunk!~- Ki ám, mert kényszerítve voltunk rá, - viszonzá Fritz. -
2668 III   |                 melynek feje, betegsége miatt, kénytelen volt Ausztráliából Európába
2669 XXIX  |                      úgy hogy Fritz és Ferencz kénytelenek voltak evezni, míg a kapitány
2670 XXVI  |                   először látja ezt a gyönyörű képet... hogy lelkében, emlékezetében
2671 XXXII |                       mint a hivatalos hatóság képviselője mindaddig az Üdv-öbölben
2672 XXI   |                       meg egy-két parti fecske képviselte; ezek is hangos sikongatással
2673 XIX   |                    fegyveres matrózok őrizték.~Képzelhető, mily szörnyű aggodalom
2674 I     |                    kirántotta volna a vízből a képzelt halat, majd hangosan, vígan
2675 XXII  |                    haboztak; szinte élet-halál kérdése volt rájuk nézve, hogy megtudják,
2676 IV    |                        szállt, rögtön kíváncsi kérdésekkel ostromolták, hogy hol járt.
2677 II    |                     lesz-e, vagy rossz? ezen a kérdésen töprenkedett mindenki.~Valamennyien
2678 VI    |             foglalkoztak a mesterséges öntözés kérdésével. Különösen Ernő buzgólkodott;
2679 XX    |                 kapitányt, hogy szóljon ő is a kérdéshez.~- Legfontosabb most az, -
2680 III   |                       megengedi, hogy őszintén kérdezhessek öntől valamit?~- Sőt kérem!~-
2681 XVII  |                    John Block, - s egyre arról kérdezősködik, hogy nem látok-e földet.~
2682 IX    |                        elfeledtünk...~- Mit? - kérdezték mindnyájan kíváncsian.~-
2683 XIX   |               találkozhat hadihajókkal, melyek kérdőre vonhatnák, hogy hova megy
2684 XI    |                        dikán ment el: ez tehát kerek kilencz hónap... Valószínű
2685 VI    |                      Sakál-patak vízesését egy kerék hajtására; ez működésbe
2686 XX    |                        Amott, a hol éppen most kerekedik az a sűrű felhő - viszonzá
2687 III   |              kérdezhessek öntől valamit?~- Sőt kérem!~- Lássa, ez a nyugodt,
2688 III   |               elhatározta, hogy alkalmas öblöt keres a szigeten, s ott horgonyt
2689 XXIV  |                    férfiak ismét hozzáláttak a kereséshez és nagy tüzet is gyújtottak
2690 XVI   |                      egy részük a sziklák közt keresett menedéket, más részük vízre
2691 XXIV  |                       hisz már egy órája hiába keresik a fiút!~Az öt férfi legott
2692 XVIII |                        én lennék az első, a ki kereskedelmi összeköttetést teremtene
2693 XXXII |                   rakománnyal, s a jövedelmező kereskedés egyre fokozta a sziget lakóinak
2694 XXXII |                 nemcsak Angliával és Európával kereskedik, hanem Ázsiával és Ausztráliával
2695 XVIII |                       imádtak. Wolstonné angol kereskedő-család leánya volt, s gyermekkora
2696 XVIII |            gyarmatokban töltötte, a hol szülei kereskedők voltak. Most huszonhét éves
2697 XVI   |                     Ernő talán kétségbeesetten keresnek és aggódnak értem... Csak
2698 XXXI  |                mindjárt tudni fogják, hogy hol keressék.~- Azt is gondolhatnák, -
2699 VII   |                   addig pedig megfelelő helyet keresünk...~- Azt hiszem, - szólt
2700 XIX   |                 parancsot adott a vitorlarudak keresztbe fordítására, a mi nélkül
2701 IV    |                   tiszteletére «Elisabeth»-nek kereszteltek.~A család egyelőre sátrakban
2702 XXVI  |                      kék sávok, a Szent-György kereszttel!...~Csakugyan az angol lobogó
2703 X     |                       Néha egész falka antilop kergetőzött a réten, a távolban pedig
2704 XVI   |                     szörnyű gondolat a másikat kergette agyamban. Nem magamért aggódtam,
2705 XX    |                    Saint-Paul, vagy délebbre a Kerguelen-szigetcsoport. Innen, bár e szigetek legtöbbje
2706 XVIII |                       a megmentőjét, s áldását kérheti frigyükre.~E közben a «Licorne»
2707 XII   |                   akadt; ki kellett javítani a kerítéseket, melyekkel a kecskék és
2708 I     |                        jól teleltek ki, mert a kerítésen belül bőven találtak füvet
2709 XII   |                      kecskék és juhok legelőit kerítették be, s új tetőt kellett csinálni
2710 XVI   |                       sem tudtam ugyan, hogyan keríthetném kézre a kicsikét, de valami
2711 XXII  |                      csapás már mind elmúlt: s kérjük Istent, hogy a mint erőt
2712 XXVII |                      elfogy is, mit tesz az? - kérkedett Ferencz. - Vad elég bőven
2713 XXIX  |                        még csak engedelmet sem kérnek, hogy elvihessék!~- Ha most
2714 XVIII |                        a kitől áldást óhajtott kérni frigyére - s íme! legszebb
2715 IX    |                      talajt, hol ezer meg ezer kérődző bő táplálékot talált volna.
2716 XI    |                 közelében építik föl, a konyha kert végében, a hol széltől,
2717 VII   |                 Prospect-Hill, a szántóföldek, kertek, a sok háziállat: minden
2718 XXXI  |                      töltötték.~A Czápa-sziget kerülék alakú volt; hosszú tengelye
2719 XXXI  |                    lábnyi volt, a sziget egész kerülete tehát körülbelül 3/4 mérföld.
2720 XIX   |                     hajóra:~- Nyomorultak! nem kerülitek ki a földi igazságszolgáltatást!~-
2721 XXII  |                   szakadékot.~- Akkor a sajkán kerüljük meg, - fejezte be a kapitány. -
2722 IX    |                  tenger felé, mert meg kellett kerülnie a sziklapart legdélibb kiágazását,
2723 XXVIII|                 nyaralni. Akkor pedig meg kell kerülnünk a Csalódás-fokot is.~- Nem
2724 XIX   |                       Szunda-szigetekre. Kevés kerülővel tehát útba ejthetné Új-Svájczot
2725 IV    |                      kaiakjában. Csakhamar meg kerülték a Csalódás-fokot, s ott
2726 XX    |                      összefoglalni véleményét, kérve a kapitányt, hogy szóljon
2727 XXIX  |                      hallani sem akart erről a késedelemről. Ő haladéktalanul indulni
2728 XXX   |                      volna érkeznie.~A hosszas késedelmet semmiképpen sem magyarázhatták
2729 XXIII |                        a sajka is elveszett! - kesergett Doll. - Ha elkövetkezik
2730 XXVI  |                   néztek éjszak felé.~De ismét keserű csalódás érte őket.~A szemhatárt
2731 XXXII |                      kitataroztatta, több havi késés után végre megérkezett Új-Svájczba,
2732 XXXI  |                      nem érkezik?~Pedig a hajó késése oly aggasztó volt, hogy
2733 XXVII |             hátramaradtak, az öt férfi, csupán késével fegyverkezve, nesztelenül
2734 XXXI  |             vigasztalva. - A «Licorne» már nem késhetik soká, s lehet, hogy pár
2735 X     |                     látott, sehol sem látszott keskenyebbnek, - tehát nagyon is alkalmas
2736 VIII  |                közbeszólt:~- Ne ma... most már későn is van... majd holnap. S
2737 XXXI  |                     Ember ember ellen küzdött, késsel, puskatussal, mindennel,
2738 II    |                       húzódik.~- Ki tudja, nem késtünk-e már el? - aggodalmaskodott
2739 XXIX  |                        akartak fogni a vacsora készítéséhez, tompa dörrenést hallottak.~-
2740 XIII  |                        Ezalatt Jack a vacsorát készítette el. Találtak is egy barlang-féle
2741 XXVII |                         a nők fölséges lakomát készítettek vacsorára, melyet a pinczéből
2742 I     |           kötelességünkről!... Jer csak, Jack: készítsük el a kaiakot és menjünk...
2743 XXXI  |                      és golyót lövöldöztek el; készletük már fogytán volt, s ha ellőtték
2744 XXIV  |                       melyben aludt is.~Közben készülődtek a télre is. Nagyon aggasztotta
2745 V     |                     sokkal aztán épen horgonyt készült vetni a Gyöngyház-öbölben,
2746 XXXI  |                       vagy pedig újabb rohamra készültek, s azért vonultak vissza?...
2747 I     |                         Fritz meg én nagy útra készülünk.~- Nagy útra? - ismételte
2748 XXX   |                      foglya lett, el voltak rá készülve, hogy a vadak mihamar számosan
2749 II    |                      Fritz, Jack, Ernő és Feri két-két óránkint fölváltva virrasztottak.
2750 XXXII |              lakosainak száma már meghaladta a kétezret. A brit kormány meghagyta
2751 XIV   |                      szigettől.~Valóban, semmi kétség sem volt benne, hogy a hajó
2752 XVII  |                  öntudata, s valamennyien mély kétségbeesésbe merültek. Az a csekély élelem,
2753 XXIV  |                     folyton félrebeszélt lázas kétségbeesésében, a férfiak pedig fölváltva
2754 XXIX  |                        láthatók lesznek.~A nők kétségbeesését most már mi sem fékezte.
2755 V     |                      ezredesre, a ki bizonyára kétségbeesve siratja őt, egyetlen leányát.
2756 II    |                barátságosan integettek feléje; kétségkívül bennszülötteknek nézték
2757 XXXI  |                      szem elől.~Most már semmi kétségük sem lehetett: a vademberek
2758 XXX   |                   Czápa-szigetre menekültek, s kétszer-háromszor vagy féltuczat piróga, jól
2759 XIX   |                      hordó édes víz; négy zsák kétszersült, egy kis hordó sózott hús,
2760 VIII  |                üszke-hamva, az itt-ott elszórt kétszersült-darabok mind mutatták, hogy nemrégiben
2761 XVII  |                       elfogyott; csak egy zsák kétszersültjük volt még, penészes az is,
2762 XXII  |                   téged ért: de hidd el, engem kétszerte lever az, hogy nincs módomban
2763 XXIX  |                     felelte Fritz - legföljebb ketten-hárman, hogy megtudjuk, ki lakik
2764 XI    |                   okozott. Óriási fák derékban kettétörve hevertek a földön, az antilopok
2765 XIX   |                        A matrózok szekerczével kettévágták a sajka kötelét, s a hajó,
2766 V     |                        annyira megsérült, hogy kettőjüket nem bírta volna el. Elhatározták
2767 II    |                      vademberek szokták, akkor kevésbé lesznek gyanúsak a hajó
2768 III   |                    megoszthatjuk önökkel azt a keveset, a mink van...~- Éljen Új-Svájcz! -
2769 XXX   |                     őket, négy puskával nagyon kevésre mehetnek.~Mivel a vadaknak,
2770 XXIV  |                        hogy a tenger erősebben kezd hullámzani.~Ez volt a tengerdagály
2771 XXV   |                  csapás volt. Pár héttel a tél kezdete előtt elégett a tüzelőszerük
2772 XXX   |                  horgonyzott, s a tengerdagály kezdetével legott indultak a Czápa-sziget
2773 IV    |                  megvolt ahhoz, hogy új életet kezdhessen és boldogulhasson. Volt
2774 XV    |                      torkolatáig, mindjárt ott kezdjük el a kutatást. Így két nappal
2775 XXIII |                       és szomorúan gondoltak a kezdődő új évre is, mert attól sem
2776 XVI   |                  közben beesteledett; kiabálni kezdtem, hogy hátha meghallják,
2777 XXXI  |                   puskatussal, mindennel, a mi keze ügyébe került. Fritz, Ferencz,
2778 XI    |                        Ernő belépett hozzájuk. Kezében tartott egy olyan barna
2779 VI    |                      hogy Fritz és Feri dolgos kezei hiányzanak. Most volt a
2780 V     |                       a mely szerencsére Fritz kezeibe került.~Fritz elbeszélte,
2781 XXIX  |                       most már mi sem fékezte. Kezeiket tördelve siratták családjukat,
2782 XVI   |     vadász-tarisznyámat, aztán összekötözték a kezeimet, s közre fogva megindultak
2783 XXXI  |                    ördögök rohantak fölfelé.~A kézi tusa ismét kezdetét vette.
2784 XVI   |                      ugyan, hogyan keríthetném kézre a kicsikét, de valami rejtélyes
2785 XXI   |                     nem mertek fegyvert adni a kezünkbe...~- Pszt! - vágott közbe
2786 I     |                     mivel a lövéseknek nincsen kézzelfogható hasznuk, lőni sem volna
2787 XVI   |                    hanem vademberek!~- Szörnyű kiabálással rohantak rám és letepertek...
2788 XV    |                keresték az erdőben mindenfelé: kiabálták a nevét, lövöldöztek, de
2789 XXIV  |             Valamennyien oda siettek, hangosan kiabálván Bob nevét, de hiába: sehol
2790 IX    |                kerülnie a sziklapart legdélibb kiágazását, mely messzire benyúlt a
2791 XVI   |                     hallottam jobbfelől... Már kiáltani akartam, hogy itt vagyok,
2792 XXVII |                       Egyszerre csak Fritz vad kiáltással hirtelen elébe toppant,
2793 III   |                             Éljen Új-Svájcz! - kiáltottak föl valamennyien és vígan
2794 XIII  |                       s az őrtüzet sem hagyták kialudni.~Reggel már csak mintegy
2795 XXIII |                   táplálkozniok? Meddig fogják kibírni betegség nélkül?... S mi
2796 XIX   |                   Üdv-öblében.~Másnap a «Flag» kibontotta vitorláit és a tengerre
2797 XXI   |                 lakásra gondolni sem lehetett; kibővíteni pedig eszközök, szerszámok
2798 XXV   |                 menekvés egyedüli útja.~Rögtön kibővítették a nyílást és néhány gyertyát
2799 XXIX  |                  mihelyt a tisztás túlsó felén kibukkannak, ismét azonnal láthatók
2800 III   |                       a hajónak tartott. Mikor kibukkant a nyílt tengerre, hátsó
2801 I     |                     kik szintén utánuk jöttek, kibukkantak a fák közül. Fritz először
2802 XXIX  |                csiga-lépcsőn, a mint egyenkint kibuknak a teraszon, megragadják
2803 XV    |                        apa és az anya, meg egy kicsike.~Jack, a ki már régóta szeretett
2804 II    |                      velük, tudni akarom, hogy kicsodák.~Ez okos terv volt: csak
2805 XVII  |                      volt elég erős arra, hogy kidüllessze a vitorlákat. A mily mértékben
2806 XXVIII|                        felé fordulva, óvatosan kidugta fejét a lombok közt, de
2807 XXIX  |                   gyorsan vitte őket a sötéten kiemelkedő sziget felé, de ekkor eltért
2808 I     |                   dörgés: itt van Ernő... majd kiengeszteli őket valami szép költeménnyel...
2809 XXV   |                     Tíz óra tájban már annyira kifáradtak, hogy meg kellett pihenniök.
2810 VII   |                       kerekedett, a nagy sajka kifeszített vitorlákkal nekivágott a
2811 III   |              fölszálltak a hajóra, mely lassan kifeszítette vitorláit és méltóságteljesen
2812 XIX   |                        hajó, minden vitorláját kifeszítve, pár percz múlva végkép
2813 XXIX  |                        tudták adni Falkenhorst kifosztásának is: ezek a vadak garázdálkodtak
2814 XXXI  |                        a melyet a dühös rablók kifosztottak; valószínű volt, hogy estig
2815 XVI   |                   valami fenevad lehet... vagy kígyó... Nem volt rá időm, hogy
2816 XVII  |                        hallgassa csak...~Fritz kihajlott a sajkából és füleit hegyezve
2817 XXIV  |                      albatrosz, mely hamarosan kiheverte nagy fáradságát, csakhamar
2818 IV    |                        ráírva:~«Akárki vagy, a kihez Isten eljuttatja ezt az
2819 XXX   |               Czápa-szigeten; első dolguk volt kihordani a csónak becses terhét,
2820 XXIX  |                       s a baloldali félszerből kihozták a hálókat, melyeket Zermatt
2821 VI    |                     ment a patakba - rákászni; kihúzogatta lyukaikból a rákokat, s
2822 XXXII |                        elfoglalása és lakóinak kiirtása után véglegesen Felsenheimban
2823 XXV   |                    hátulsó barlangnak nem volt kijárata semerre, csak az első barlangon
2824 XXIV  |                         De legalább minden nap kijárhattak a friss levegőre; ellenben,
2825 VI    |                    volna.~A két család gyakran kijárt megnézni az ültetvényeket;
2826 XX    |                      számlálta... Valamennyien kijártak a Csalódás-fokra, s onnan
2827 XIX   |              vitorlákban esett károkat kellett kijavítani, mert a hajó maga nem szorult
2828 XII   |                     ártott, de a károkat hamar kijavították; a tea- és kápri ültetvényeken
2829 XXXII |                        kiosztásánál s a telkek kijelölésénél surlódások ne támadjanak.~
2830 II    |                    hullámzott.~Az egész család kijött a házból, s fürkészve nézte
2831 XXIX  |                     Ferencz és a vitorlamester kikémlelik Felsenheim környékét, s
2832 XXIX  |                        legfelsőbb ágaira, hogy kikémleljék a vidéket; főként azt szerették
2833 XXVIII|                        minthogy elinduljunk és kikémleljük Felsenheimot! - kiáltott
2834 XXIX  |                       és az éjszaka homályában kikémlelni, mi történik Felsenheimban.~
2835 XXIII |                      rokonaikra, barátaikra, a kiknek emlékét ez a madár élénkebben
2836 XXXI  |                ágyútelep alján alkalmas volt a kikötésre, jól megvédték az ágyúk,
2837 XXX   |                         Mivel a vadaknak, hogy kiköthessenek, meg kellett várniok a tengerdagályt,
2838 XXXI  |              keleti-part sziklái közt lehetett kikötni, mert a többi részén mindenütt
2839 II    |                  nyílsebesen befordult a patak kikötő-öblébe, s a két testvér a partra
2840 V     |                      kaiak partot ért, s Fritz kikötött egy kis patak torkolatában.
2841 VII   |                 elindultak hazulról, Zermattné kikötötte, hogy senki se hozzon puskát,
2842 III   |                    áprilisban hagyta el Sydney kikötőjét, s parancsnokának, a tengernagyi
2843 VIII  |                     van szó, hanem arról, hogy kikutassuk a sziget belsejét.~- Azt
2844 XXI   |                 csónakkal kell körülhajózni és kikutatni a többi partokat is...~-
2845 XIII  |                      rohanva sietett lefelé. A kilátás nagyszerű volt. A csaknem
2846 VIII  |                  fölfelé a sziklák között, s a kilátást elzáró hegy gerinczén Jack
2847 XXVI  |                       a földi paradicsom: vagy kilenczszáz lábnyira alattuk egy sűrű,
2848 XV    |                     vihar volt kitörőben; este kilenez órakor tehát mindent visszahordtak
2849 XIX   |                      hogy a lelketlen banditák kilökik őket a sivatag tengerre,
2850 I     |                      lövöldözés?... Évről-évre kilőjük az ágyúinkat, de dörgésük
2851 VII   |             Falkenhorstba: - az egész alig pár kilométernyi út, s a lombos fák megvédik
2852 XXXI  |                  süvöltöttek el fejük fölött a kilőtt nyilak, melyek egynémelyike
2853 XXXII |                        a csinos templom tornya kimagaslott a fák közül, s már három
2854 XII   |                    vízen. Persze hogy Jack nem kímélte a puskaport, s mindig bő
2855 XXI   |                    felén termékenyebb a vidék?~Kimenvén a barlangból, kelet felé
2856 XXVII |            csodálkozással. A természetnek ez a kimeríthetetlen, roppant gazdagsága annyira
2857 XXXII |                     melynek természeti kincsei kimeríthetetlenek voltak. Az állandó közlekedést
2858 XXV   |                    félelmében, de aztán végkép kimerült és elájult; ezer szerencse,
2859 XVII  |                       több emberi alak hevert; kimerülvén az egész napi fárasztó evezésben,
2860 XXVI  |                  széttekinthetünk.~Úgy van: de kimondani ezt a vágyat könnyebb volt
2861 XXXII |                   szigeten, melynek természeti kincsei kimeríthetetlenek voltak.
2862 XXVII |                   vizéből éppen egy erőteljes, kinőtt antilop oltotta szomját,
2863 XXVII |                       legnagyobb rendben volt. Kinyitogatták az ajtókat, ablakokat, hogy
2864 VI    |                       óra alatt megtelt. Ekkor kinyitották a zsilipeket, s a víz a
2865 XXIX  |                      melynek végében, a vízből kinyúlva, feketén csillogtak a szirtek.
2866 XXIX  |                      csüggedt kétségbeesésben, kínzó aggodalmak közt telt el.
2867 II    |                        Felsenheimet megóvják a kiöntött víz rombolásától. Zermattné
2868 XXXII |                       szükséges, hogy a földek kiosztásánál s a telkek kijelölésénél
2869 XIV   |                      elöl járt, előbb gondosan kipróbált a botjával minden sziklát
2870 XXI   |                         dicsekedett Ferencz, s kirakta a teknősbéka-tojásokat,
2871 VIII  |                        mint Zermatt úr korábbi kirándulásaiból is sejtette, a szó szoros
2872 VI    |                      nem férnek el mindnyájan.~Kirándulásaik közben egyszer elmentek
2873 VI    |                       a puskáját és elindult a kirándulásra. Néha magával vitte Cocót
2874 VIII  |                      délután pedig tegyünk egy kirándulást a sziget belsejébe...~-
2875 VIII  |                 szomorú vidéken.~- Íme, vége a kirándulásunknak, - mondta Zermatt úr - legalább
2876 XV    |                      nap múlva viszontlátják a kirándulókat, s aztán együtt várhatják
2877 XV    |                         hogy mi történhetett a kirándulókkal. Ez a késedelem megmagyarázhatatlan
2878 XV    |                          természetesen a három kirándulóról, akik már negyednapja voltak
2879 XXVII |                  eberfurti remetelakba gyakran kirándult a két család, meg volt benne
2880 VII   |                        úr - mert mikor először kirándultunk Grünthalba, a szemhatáron
2881 XXIV  |                      És föl akart ugrani, hogy kirohanjon a viharos éjszakába, de
2882 I     |                       másodikat.~A két testvér kirohant a félszerből.~- Úgy van,
2883 II    |                        Jenny apjára gondolt, a kiről azt hitte, hogy soha többé
2884 III   |                        kis gyermekével és Doll kisasszonnyal együtt.~Zermatt úr aztán
2885 III   |                        s velük megy Doll is, a kisebbik Wolston-leány, a ki Fokvárosba
2886 XXXI  |                     maradnak ott, s csak éjjel kísérlenek meg új támadást.~Az ostromlottak
2887 XXV   |                        terjedt, hogy az oltási kísérletek sikertelenek voltak, s a
2888 XIX   |                      éberen őrködtek és minden kísérletet meghiúsítottak. A boldogtalanok
2889 XXIII |                      kérte, hogy hagyja abba a kísérletét; Fritz levetkőzött, derekára
2890 XXXI  |                    szerencsére a vadak még nem kísérlették meg az éjszakai támadást.~
2891 VI    |                        a ki bizonyára el fogja kísérni leányát és Fritzet új otthonukba...~
2892 I     |                         A többiek, a kik idáig kísérték őket, szerencsés útat kivántak
2893 XXV   |                        de azért mégis meg kell kísértenünk, mert ez a menekvés egyedüli
2894 XXX   |                      megrakva vadakkal, meg is kísértette a partra szállást; de Jack
2895 XXX   |                      lobogója lengett.~Meg sem kísértjük leírni azt a boldogságot
2896 I     |                    eltávozott Felsenheimból, s kisétált a Sakál-patak partjára.
2897 II    |                      pedig a kis kaiak gyorsan kisiklott a nyílt tengerre a folyócska
2898 XV    |                     kellett állnia, hogy a nők kisírhassák magukat.~A sziklacsúcsról
2899 V     |                       megérkezésekor jeladásul kisüti a pisztolyát. El is indult,
2900 XXV   |                       a melyen keresztül ők is kiszabadulhatnak börtönükből!~A sötétben
2901 XXX   |                      de a vadak nem igyekeztek kiszállni, hanem egyenesen délnek
2902 VI    |                          Wolston úr meg én már kiszámítottuk, hogy elég lesz a Sakál-patak
2903 VIII  |                   utána az egész társaság. Egy kiszáradt patak-völgyben mentek fölfelé
2904 XXII  |                       Akkor mentve lesz.~Hamar kiszedtek mindent a csónakból, hogy
2905 VI    |                    vágtak ki; a belét gondosan kiszedték, s a becses szágó-lisztet
2906 XXVI  |                  keleti és nyugati irányban is kiszélesedett, úgy, hogy a tenger, melyet
2907 XXVII |                      valamivel odább nagyon is kiszélesedik és folyóvá lesz: sőt azt
2908 XXIV  |                       hányván a homokot, hamar kitágította a likat annyira, hogy bemászhatott...~
2909 IV    |                      kis nyílást födözött föl. Kitágítván e nyílást, gyönyörű szép
2910 XII   |                        sem pihentek. A hölgyek kitakarították Felsenheimot és elvégezték
2911 XXVI  |                       nem érezve, emberfölötti kitartással küszködtek.~Három órakor
2912 XXII  |                  balsors eltűrésére, úgy adjon kitartást is, hogy bizodalommal várjuk
2913 II    |               vizsgálódó szemek elől. Két órai kitartó evezés után sikerült elérniök
2914 VII   |                       hozzáfogtak az Elisabeth kitatarozásához, a mire a sajka nagyon is
2915 XXXII |                       kapitány, miután a hajót kitataroztatta, több havi késés után végre
2916 II    |                 ezektől pedig minden gonoszság kitelik...~- Úgy van, - helyeselte
2917 XXVI  |                lábnyira alattuk egy sűrű, nagy kiterjedésű lombos erdő, azontúl nagy,
2918 XIII  |                       és nyugat felé nem olyan kiterjedt, hogy még onnan felülről
2919 XIX   |                        tarthatja őket... talán kiteszi valami puszta szigetre...
2920 XXVII |                        s mikor őket a sajkában kitette Isten kényére a tengeren,
2921 XIX   |                       A legénység zendülése. - Kitéve Isten kegyelmére a nyílt
2922 XXXI  |                 menedék?... Vagy nem lehetne-e kitörni védett sánczaikból és puskatűzzel
2923 XXIX  |                       megjöttüket és a jó hírt kitörő ujjongással fogadták. Ferencz
2924 XV    |                      változott, sőt vihar volt kitörőben; este kilenez órakor tehát
2925 XVIII |                      hogy megölelheti apját, a kitől áldást óhajtott kérni frigyére -
2926 I     |                 csónakba ültek, bár valamennyi kitűnően értett az evezéshez.~- Légy
2927 XIV   |                       Most még az angol lobogó kitűzése volt hátra. Wolston úr erős,
2928 XVIII |                       vételét.~Az angol lobogó kitűzését ismét Littlestone hadnagyra
2929 XIII  |                     túlságosan meredek, még ma kitűzhetjük rajta az angol zászlót.~-
2930 X     |                 szeretném az ősi angol lobogót kitűzni Új-Svájcz legmagasabb pontján!~
2931 XVIII |                       deczember 27-dikére volt kitűzve. A válás meglehetősen fájdalmas
2932 XXI   |                      James és a vitorla-mester kiugrott a nedves homokra, melyet
2933 II    |                         szólt Zermatt úr - sőt kívánatos is volna, hogy így cselekedjék,
2934 I     |                    Aztán inkább gépiesen, mint kíváncsiságból, szétnéztek a tengeren,
2935 IX    |                     itt jobb lenne lakni is? - kíváncsiskodott Jack.~- Szó sincs róla! -
2936 XIX   |                      lenne fölvenni hajójára a kivándorlókat.~Fritz és James Wolston
2937 XVIII |                    többen meg is ígérték, hogy kivándorolnak az új gyarmatba, melyet
2938 I     |                   földieink nem igen szeretnek kivándorolni...~- Hát mi?... - kiáltott
2939 I     |                    svájcziak?... és lám, mégis kivándoroltunk!~- Ki ám, mert kényszerítve
2940 XVIII |                   dolgukat elvégzik...~- Ahogy kívánja, Jenny - egyezett bele Fritz.~
2941 VII   |                  szegények, hogy boldog újévet kívánjunk nekik! - mondta Jack nevetve -
2942 I     |             szíve-lelke egész erejével apjához kívánkozik?... Tudja, hogy apja otthon
2943 VII   |              kölcsönösen elhalmozta egymást jó kívánságokkal. A hölgyek szeretettel összecsókolóztak,
2944 I     |                 kísérték őket, szerencsés útat kivántak nekik, s a kis csónak vígan,
2945 XIV   |                       és Annának, - minden jót kívánva valamennyinek.~A galamb,
2946 XVIII |                     szüksége lesz rá, bármikor kiveheti.~Végre egy hónappal megérkezésük
2947 XVIII |                   kellett válnia Ferencztől, a kivel nagyon megbarátkozott az
2948 XI    |                     Zermatt úr. - Próbáld csak kivenni: majd újra töltjük.~Jack
2949 XI    |                     hajó lehet, melyet a vihar kivert útjából, s most talán veszedelemben
2950 XIX   |                      vagy kétszáz mérföldnyire kiverte az útjából, egyenesen nyugat
2951 VI    |              tiszteletére.~- A melyből Ernő is kiveszi a maga részét, - mondta
2952 XXIV  |                         hogy az emelkedő habok kivetik a homokra a kis Bob testét...~-
2953 XIV   |                      el. Szerető fiatok Ernő.»~Kivették a galambot kalitkájából,
2954 XV    |                       hogy nem merészkedhettek kivitorlázni a nyílt tengerre.~Ez valóban
2955 XXII  |                 féltuczat teknősbékát. Délfelé kivitték a kapitányt a friss levegőre;
2956 XXIII |                        s még így is alig bírta kivonszolni Fritzet a vízből...~- Nos, -
2957 VI    |                 csetepatéba rendesen beleszólt Knipp is, a Jack szelídített majma,
2958 XI    |                    Wolston úr nem fából, hanem kőből akarta építeni: hisz annyi
2959 XXIX  |                       Isten ments, hogy a lent kóborló vadak valami gyanús neszre
2960 VI    |                        mivel a szigeten úgy is kóborol elég...~- Nem szeretném,
2961 IV    |                  láttak néhány vadkant is arra kóborolni, sőt 14-dikén egy hím- és
2962 III   |                      föl valamennyien és vígan koczintgattak.~- S éljenek, a kik itt
2963 XXVII |                       poharát.~Erre mindnyájan koczintottak, s még jó sokáig vidám beszélgetés
2964 XIX   |           kormánykereket.~Harry Gould az élete koczkáztatásával a hajó elejére rohant a
2965 XXII  |                       tajtékban porló víz sűrű ködbe borította őket. De nem tágíthattak;
2966 XX    |                     utasai. - A föld eltűnik a ködben. - Fenyegető idő. - ~A part
2967 XXVI  |               lassankint kezdte szerte tépni a ködfátyolt, mely eltakarta a szemhatárt.
2968 XXVI  |                  szélben szerte foszladoztak a ködfelhők, egyszerre föltűnt előttük
2969 XX    |                    ráadásul még a szemhatár is ködös volt, nem lehet távolabb
2970 XVII  |                        s egyszerre széttépte a ködöt, mely a tengeren úszott.~
2971 XXIV  |                       maradtakat.~- Adnád csak kölcsön a szárnyaidat, hogy mi is
2972 VII   |                  melyet két oldalt kukoricza-, köles-, zab-, búza-, árpa-, maniok-
2973 XII   |                        hetet töltöttek. Búzát, kölest, kukoriczát és zabot vetettek,
2974 I     |                  kiengeszteli őket valami szép költeménnyel... Gyerünk, Fritz!~- De
2975 XXII  |                   deszkákat raktak alája, hogy könnyebben csússzék. De hiába álltak
2976 III   |                   nehezen tudták visszafojtani könnyeiket. Fritz, Feri meg Jenny és
2977 XXIII |                        nem tudta visszafojtani könnyeit.~- Mire való a sírás? -
2978 XXV   |                  Játszogatott az albatrosszal, könnyelműen bebújt a likba, s aztán
2979 XVI   |                      most láttam át, mily nagy könnyelműséget követtem el, mikor megszöktem
2980 XXIX  |                    látta a golyót is, mely két könyöknyire csapott le a rémülten menekülő
2981 XXIX  |                       sírtak és csak a férfiak könyörgésére fojtották vissza hangos
2982 XI    |                    végre ott voltak Wolston úr könyvei is. Ha a fölolvasást megunták,
2983 XI    |                      ott volt a Landlord egész könyvtára, melyet Littlestone hadnagy
2984 XI    |             valamelyikük hangosan fölolvasott. Könyvük volt elég: ott volt a Landlord
2985 XI    |                       magukra kapták vízmentes köpönyegüket és kisiettek a szakadó esőbe.
2986 X     |                   többet ért, mint Falkenhorst környéke. Néha egész falka antilop
2987 XXIV  |                       csakhamar megbarátkozott környezetével. Vígan szaladozott a parton,
2988 XXXI  |                         különálló dombon volt; körös-körül roppant sziklák emeltek
2989 XXVII |                     szilva, füge, banán; friss körtét és almát a fákról szedhettek,
2990 XIV   |                         hosszú botját kövekkel körülbástyázták és Jack meg Ernő úgy beékelték
2991 XXI   |                    lépésnyire elérték a partot körülfogó sziklafal nyugati oldalát.
2992 XXVIII|                    közepén, a hol a lombok úgy körülfogták, hogy nyoma sem látszott.~
2993 XXV   |                     partvidék, minden oldalról körülfogva a meredek szikláktól, az
2994 XXI   |                      vagy pedig csónakkal kell körülhajózni és kikutatni a többi partokat
2995 III   |                 teljesen rendben lesz, azonnal körülhajózza az egész szigetet.~De még
2996 XVII  |                  kormányt tartotta, negyven év körüli tengerész volt: tagbaszakadt,
2997 IX    |                      türelmetlenkedett Jack.~- Körüljárjuk az öblöt, meg a környékét;
2998 XXXI  |                 őrjáratokat alakítanak, melyek körüljárnak a partokon, s visszakergetik
2999 I     |               hatalmába ejtette.~A két testvér körüljárta az ültetvényeket, s végre
3000 XXVI  |                        Ekkor Fritz még egyszer körülnézett a tájon; és a mint nézte,
3001 XXVI  |                      tenger síkját, mindnyájan körültekintettek és sóvárogva vizsgálták
3002 XXII  |                        ugyan ajánlkozott, hogy körülússza, de a kapitány nem engedte.