Fejezet

3003 XIV   |                      Gondviselés visszavezérli körünkbe azokat is, a kiket oly szeretettel
3004 IX    |               Anna-folyónak! - ajánlta Ernő.~- Köszönöm a megtiszteltetést, - viszonzá
3005 I     |                        ki mosolyogva fogadta a köszöntést; majd meglátva, hogy Jack
3006 I     |                        Zermatt úr.~- Talán nem köszöntöttünk föl, nem csókoltunk meg
3007 VII   |                       irogatni, sikerült újévi köszöntővel üdvözölte Wolston Annát,
3008 XIV   |                        Mindnyájan igaz szívből köszöntünk mindnyájatokat; egészségesek
3009 XIII  |              harminczat megöltek az arczátlan, kötekedő állatok közül.~Ezután ismét
3010 XXIII |                       készített a sajka vékony köteléből, s óvatosan bujkálva közeledett
3011 XVII  |                  hirtelen fölkúszván az árbocz kötelein, ujjongva fölkiáltott:~-
3012 II    |                 tépte-e el a csónak és a kaiak köteleit.~A vihar negyvennyolcz óráig
3013 XXIII |                      kormánylapátot, evezőket, köteleket, s az édesvizes hordókat.
3014 I     |                      bizony meg feledkeztünk a kötelességünkről!... Jer csak, Jack: készítsük
3015 XXIII |                        teljes erejéből húzta a kötelet, s még így is alig bírta
3016 XX    |                        ő mászott föl az árbocz kötélzetére, s ő adta hírül társainak
3017 XXXI  |                    vadak előbb-utóbb ki fognak kötni a szigeten, s akkor nagy
3018 II    |                      hol a kaiaknak ki kellett kötnie. Negyedórai izgatott várakozás
3019 XIV   |                       kalitkájából, bal lábára kötötték a levelet s azzal szárnyára
3020 XXIII |                          Úgy van: az ő nyakára kötöttem azt a levelet, a melyet
3021 IV    |                    Zermatt úr hamarosan tutajt kötözött össze deszkákból, gerendákból
3022 X     |                    gazdag rétek helyett kopár, kövecses puszta földek következtek.
3023 XIV   |                    egymásra halmozott sziklák, kövek oly összevissza hevertek
3024 XIV   |                 Wolston úr erős, hosszú botját kövekkel körülbástyázták és Jack
3025 IX    |                      időközben horoggal néhány kövér pontyot fogott, s ez az
3026 XIII  |              elkiáltotta magát:~- A ki szeret, kövessen!~- Mutassuk meg neki, kedves
3027 XXXII |                   melyet nemsokára még több is követett. Két esztendőre rá Ferencz
3028 III   |            parancsnokának a beleegyezésével, a következőket határozták el.~A Wolston-házaspár,
3029 XXV   |              vigasztalóbb tájat.~Ekkor Fritz a következőt ajánlotta:~- Kedves Jenny!
3030 XVII  |                       okozta gyorsabb párolgás következtében az ujja egyik felén hűvösséget
3031 XV    |                        még vér sem, amiből azt következtethették volna, hogy talán megsebesült.~-
3032 XI    |                  lövést már nem hallottak, azt következtették, hogy a hajó vagy elsüllyedt,
3033 XXXI  |                   melyet vad fájdalomkiáltások követtek, annak jeléül, hogy több
3034 XXV   |                      ki először; társai nyomon követték.~A szabad ég alá értek.
3035 VIII  |                       úrra, s azért Zermatt úr közbeszólt:~- Ne ma... most már későn
3036 XXV   |                        csaphatott le valahol a közelben, - mondta Ferencz.~- Alighanem
3037 XXXI  |                      abból az irányból, de már közelebbről.~- A vadak visszajöttek! -
3038 XVII  |                rettenetes árnya nagy léptekkel közeledik feléjük...~A vitorla-mester
3039 XVII  |                      mely úgy tetszett, mintha közelednék a sajka felé.~- Ez valóban
3040 XIII  |                   fölverik őket, ha veszedelem közeleg.~Mindnyájan lefeküdtek és
3041 XXIX  |                    hogy idejében észrevették a közelgő pirogákat, s elmenekültek
3042 II    |                  isteni Gondviselés jóságát, a közeli megszabadulás lehetőségét
3043 XXXI  |                       két oldalon lehetett meg közelíteni. Azt a partot, mely az ágyútelep
3044 VIII  |                        szenvedett.~- Szeretném közelről megnézni azt a sziklát, -
3045 XX    |                   szigeten, mielőtt hajó téved közelükbe?... S mit csinálnak addig
3046 XX    |                        s ezért öt óra tájban a középső vitorlát begöngyöltette,
3047 XXXI  |                      Szerencsére Fritz és Jack közibük kartácsoltak, s a két ágyú
3048 XXXII |           kimeríthetetlenek voltak. Az állandó közlekedést és forgalmat Angliával több
3049 XXVIII|                    Fritz és John Block aggódva közölték a többiekkel, hogy mit láttak.
3050 III   |                    tanácskozott tisztjeivel, s közösen azt határozták, hogy másnap
3051 I     |                        lesznek tanyái, falvai, községei, sőt még fővárosa is...
3052 XVIII |                      leányával, s megtelepedik köztünk a szigeten.~- És mi valamennyien -
3053 XXXII |                  forgalmat Angliával több hajó közvetítette. A sziget nyersterményei,
3054 II    |                       családban, ő volt a béke közvetítője, a ki megint összhangot,
3055 XVI   |                       részéről sem fenyegetett közvetlen veszedelem; lehet, hogy
3056 XXIX  |                 valóban, mikor a csónak öt-hat kőhajításnyira ért a szigethez, az ágyúk
3057 IV    |                 azonkívül a szigeten sok füge, kókuszdió, szágó pálma, kenyérfa,
3058 XXXI  |                    bőven adtak az antilopok, a kókuszdió- és banánfák pedig folyton
3059 V     |                      faágakból; madártojással, kókuszdióval, s más e fajta gyümölcsökkel
3060 VI    |              természetére, ízlésére és jelleme komolyságára teljesen megegyezett vele,
3061 XXIII |                     egy fa sem nőtt.~A férfiak komoran mentek vissza a barlangba;
3062 XIV   |                    kőszáli sasok és a hatalmas kondorok fajtájából, melyek szédítő
3063 XX    |                       ez a föld az ausztráliai kontinens, vagy Tazmánia földje, a
3064 XI    |                        közelében építik föl, a konyha kert végében, a hol széltől,
3065 XXVII |              konyhakertben.~Mivel ott voltak a konyha-edények is, a nők fölséges lakomát
3066 XI    |                       gyakran segített nekik a konyhában.~Ernő és Anna mindjobban
3067 XIX   |                     néhány takaró, felső ruha, konyhaedény volt: - szóval pár napra
3068 XXVIII|                   ágynemű leszórva a földre, a konyhaedények, eszközök, szerszámok ezer
3069 XXVII |                zöldséget zsákszámra találtak a konyhakertben.~Mivel ott voltak a konyha-edények
3070 VI    |                     egyedül kellett ellátnia a konyhát hússal és Jack, két kutyája,
3071 VIII  |                       a része, mint Zermatt úr korábbi kirándulásaiból is sejtette,
3072 XVIII |                        s ha meggondoljuk, hogy koráll és gyöngy még tömérdek volt
3073 III   |                       mulatságból halásztak, a korallokat, a szerecsen-diót, a vaníliát,
3074 XVIII |                Bálna-sziget vizeiben halászott korállt, a Gyöngy-sziget öblében
3075 XVII  |                kételkedett Fritz.~- Még nagyon korán van, hogy virradjon - viszonzá
3076 XXIII |                    albatroszának ittléte tehát korántsem bizonyította azt, hogy Új-Svájcz
3077 II    |                 kerekedett, s toronymagasságra korbácsolta a habokat az Üdv öblében.~
3078 XIX   |                   azóta, a mióta Robert Borupt korlátlan úrrá lett a «Flag» födélzetén.
3079 XVII  |                      legott dolgozni kezdett a kormánnyal, hogy a szél, ha hozzájuk
3080 XX    |                    erre a hírre legott a sajka kormányához vitette magát.~Fritz röviden
3081 XVII  |              vitorla-mester ismét visszament a kormányhoz és fásultan ült le helyére.
3082 XIX   |                   roppant erőlködéssel húzta a kormánykereket.~Harry Gould az élete koczkáztatásával
3083 XXIII |                     vasmacskákat, a padokat, a kormánylapátot, evezőket, köteleket, s
3084 XVII  |                        kapitány ~és John Block kormányos-mester beszélgetése. - Föld!...
3085 XX    |                 Fájdalom, nem volt ereje, hogy kormányozhasson, s ez nagy baj volt mindnyájukra.
3086 XX    |                       hogy John Block biztosan kormányozhatott volna!... De semmit sem
3087 XX    |                       most már biztosan tudott kormányozni.~A köd ismét ráborult a
3088 XX    |                        mert a vitorlamesternek kormányoznia kellett. De a három férfi,
3089 II    |                   egészen a parti szirtek közé kormányozta a kis kaiakot, hogy lehetőleg
3090 XIX   |                   vitorlamester rögtön a sajka kormányrúdjához állt, Fritz és Ferencz pedig
3091 XXXII |                    függetlenségét, s a gyarmat kormányzójának Zermatt urat nevezte ki.
3092 VI    |                        őket.~Volt Jennynek egy kormoránja meg egy sakálja, melyeket
3093 XV    |                kiszaladtak a kutyák után, de a koromsötétben tétován megálltak... merre
3094 XVIII |                sterlinget (körülbelül 190 ezer koronát) kaptak; s ha meggondoljuk,
3095 XX    |                  fátyolát, s a vérvörösen izzó korong fénye szerte lövellt a szemhatáron.~-
3096 VI    |                      fontos eseményekben és új korszak kezdetét jelezte Új-Svájcz
3097 XIV   |                  György angol király ő Felsége korvettját.~Ezzel fölhúzták az angol
3098 III   |                       földet jelzett az árbocz kosarából. Littlestone hadnagy rögtön
3099 XXVIII|                       nyitott verandára, hol a kosarak, eszközök, szerszámok szerteszórva
3100 XXVII |                     Jennynek tehát csak a nagy kosarakat kellett fölnyitnia; volt
3101 VI    |                     partra dobálta, a hol Anna kosárba szedte őket.~Volt Jennynek
3102 XIV   |                    király a madarak közt is, a kőszáli sasok és a hatalmas kondorok
3103 IV    |                       melyek nagy csoportokban kószáltak a szigeten.~Egy napon aztán,
3104 XIV   |                       is indult lábaik alatt a kőtörmelék, mely vad morajjal hullott
3105 XI    |                        a ki a lakatossághoz és kovácsmesterséghez is értett, Zermatt úr és
3106 V     |                        velük, a magával hozott kovával és aczéllal pedig tüzet
3107 XXVII |                     Dél felé egy gyors futású, kristálytiszta vizű patakhoz értek, s ott
3108 IV    |                    medve, a tigris, a sakál, a krokodil, az elefánt, a párducz, -
3109 XXIV  |                      hol az albatrosznak külön kuczkója volt, melyben aludt is.~
3110 XXXI  |                       vadak, földühödve eddigi kudarczaikon és veszteségeiken, vakon
3111 XVI   |                    álltam tehát, elkeseredve a kudarczon s aggódva, hogy hogyan találok
3112 II    |                        ne ő maga menjen, hanem küldje Fritzet és Jackot, a kik
3113 XIV   |                        Zermatt-csúcs tetejéről küldjük ezt a levelet, nektek, kedves
3114 XXXI  |                     Maga az ágyútelep sziklás, különálló dombon volt; körös-körül
3115 XIII  |                        utas, mihelyt keresztül küszködött a sziklás, szűk hegyszoroson,
3116 XXVI  |                       emberfölötti kitartással küszködtek.~Három órakor fölértek és
3117 XXXI  |                     magtárhoz szaladt, melynek küszöbén már ott volt apja, Wolston
3118 XXIV  |                        kereste, majd a barlang küszöbéről hangosan hívta Bobot.~De
3119 XXVIII|                      de megkövülten állt meg a küszöbön, mialatt a többiek rémülten
3120 XXXI  |                           Úgy látszott, hogy a küzdelem már nem sokáig tarthat,
3121 XXXII |                küzdöttek a rossz sors ellen, s küzdelmük jutalma nem is maradt el.
3122 XXII  |             visszaadtad bátorságomat. Úgy van: küzdeni fogunk, Isten nevében...~-
3123 XXXI  |                       vette. Ember ember ellen küzdött, késsel, puskatussal, mindennel,
3124 VII   |                        úton, melyet két oldalt kukoricza-, köles-, zab-, búza-, árpa-,
3125 VI    |                       következett az aratás, a kukoricza-törés, a rizs-kaszálás, a czukornád-vágás,
3126 XII   |                      töltöttek. Búzát, kölest, kukoriczát és zabot vetettek, mely
3127 XXIII |                     szárnyuk sincs, föl bírtak kúszni a szikla tetejére, ez annak
3128 XXVI  |                 ugrálva, valósággal zergemódra kúsztak fölfelé. A vitorlamester
3129 XXIX  |                       nesztelenül, fától fához kúszva közeledtek a parthoz. Köröskörül
3130 IV    |                    eljuttatja ezt az izenetet, kutasd föl azt a szigetet, melynek
3131 III   |                     parancsnokát, hogy útjában kutassa át az ismeretlen szigeteket,
3132 V     |                        szigeteit. Az első napi kutatás eredménytelen volt.~A második
3133 XV    |                      mindjárt ott kezdjük el a kutatást. Így két nappal előbb érhetünk
3134 XXIV  |                  éjszaka vetette őket haza, de kutatásuknak, fáradtságuknak semmi eredménye
3135 X     |                        úr és Jack pedig gyalog kutatják át a közel fekvő vidéket.
3136 IV    |                    Czápa-szigetre és át akarta kutatni; de nem jutott tovább, mint
3137 III   |              tengernagyi hivatal megbízásából, kutatnia kellett útjában azt is,
3138 XIV   |                        ijesztőbb volt. A három kutató elnémult, míg a puszta sivatagot
3139 XXI   |                       ki szintén megízlelte.~A kutatóknak ezt az örömét csakhamar
3140 VIII  |                   Elindultak tehát, elöl a két kutya, utána az egész társaság.
3141 XIII  |                        nem volt fáradt, mint a kutyái.~- Én is osztom Ernő véleményét -
3142 XXVIII|                    puskájának durranását, vagy kutyájának az ugatását... De köröskörül
3143 XV    |                   ügető elefántok után eredt a kutyájával együtt.~- Jack!... Jack!... -
3144 IV    |                       boldogulhasson. Volt két kutyájuk, hat birkájuk, két kecskéjük,
3145 XV    |                    egyszer, s magukkal vivén a kutyákat is, vagy mérföldnyire elébük
3146 VII   |                        nyulakat hajszoltatta a kutyákkal. Mikor elindultak hazulról,
3147 XXIV  |               szorgalmasan vadászott a tengeri kutyákra, melyeknek faggyából és
3148 VI    |                       furfang dolgában mindkét kutyán túltett.~Ernő ezalatt szívesebben
3149 XV    |                        távolról szintén elhaló kutyaugatás felelt.~- Ez Falb! - kiáltott
3150 XII   |                        még pedig gyalog, a két kutyával, hogy vadászhassanak is.
3151 XVIII |          Francziaország partjai mentén beért a La Manche-csatornába, s pár
3152 XIV   |                        néha-néha meg is indult lábaik alatt a kőtörmelék, mely
3153 VI    |                       oly könnyen szedegette a lábait, mintha nem is az övéi lettek
3154 XXVII |                      állat még néhányat rúgott lábaival, s aztán mozdulatlanul terült
3155 XV    |                galambot, Anna pedig lefejtette lábáról a levelet és hangosan fölolvasta.~
3156 XVIII |                     egyszer a szigetre tette a lábát - felelte a fiatal leány.~-
3157 XXV   |                      magassága alig volt 10-15 lábnál több; inkább folyosó volt
3158 XIII  |                       reggelire nagyot ittak a lábuknál csörgedező hűvös patak vizéből.~
3159 XXVII |                     kapitány.~- Van elég gyors lábunk!... S majd meglátja, kapitány,
3160 XXVIII|                      székek, asztalok eltörve, ládák, szekrények fenekestől fölforgatva,
3161 I     |                      szép szőke haja fényes és lágy volt, mint a selyem, kék
3162 XXIX  |                    magnólia-fa tetején még egy lakás van, a melyben idegenek
3163 II    |                      lábukat sem tehették ki a lakásból.~Oh, milyen szomorú nap
3164 XXI   |                kicsinyek voltak, hogy a bennük lakásra gondolni sem lehetett; kibővíteni
3165 IV    |          szikla-otthonnak. Most már tehát volt lakásuk télen is, nyáron is, s attól
3166 XI    |               évszakban is. Wolston úr, a ki a lakatossághoz és kovácsmesterséghez is
3167 VII   |               ügyességet, a mellyel Zermatt úr lakhatóvá tudta tenni ezt a levegőbe
3168 XV    |                    hogy kétszer annyian is jól lakhattak volna belőle. De mivel a
3169 VII   |                     már Falkenhorstban úgy sem lakhatunk, jó lesz ez kápolnának...~-
3170 XXVI  |                       nem ismeretlen, s ha nem lakják is európaiak, kétségtelen,
3171 XX    |                     Hátha nekik is évekig kell lakniok egy puszta szigeten, mielőtt
3172 XI    |                     megtarthatják Ernő és Anna lakodalmát is.~Egy este Zermatt úr
3173 XXX   |                       abban az épületben, mely lakóház és raktár is volt egyúttal,
3174 XXX   |                         ez volt egyszersmind a lakóházuk is.~Kevéssel utóbb a vadak
3175 IV    |                        el szokott kalandozni a lakóhelyétől.~Egyelőre elhatározta, hogy
3176 VI    |                     Felsenheim szűk lesz ennyi lakónak, kivált ha - a mi valószínű -
3177 XXXII |               elfoglalta a szigetet, Új-Svájcz lakosainak száma már meghaladta a kétezret.
3178 XXVIII|                   ütöttek ott tanyát, a valódi lakosok pedig elmenekültek, ha ugyan
3179 XVIII |                  kíváncsisággal fogadta őket a lakosság, melyből többen meg is ígérték,
3180 XXXII |                      nyílt tengerről.~A sziget lakossága napról-napra gyarapodott.
3181 XXXII |                     óta, midőn a sziget összes lakosságának s a hajó legénységének jelenlétében
3182 XXV   |                        barlangon át, a melyben laktak.~A meghiúsult reményre következő
3183 XXIII |                     meghiúsult, sőt oda voltak lánczolva ahhoz a sziklaszigethez,
3184 VI    |                        ez működésbe hozhatná a Landlordról megmentett két hajó-szivattyút,
3185 XX    |                  vágott közbe Ferencz - a szél lankad, s alighanem végkép el is
3186 VI    |                       ment Jenny is, a kit már lányukként szerettek. S mikor tekintetük
3187 VI    |                       is összeállította a nagy lapátos kereket, melyet a Sakál-patak
3188 IV    |                   onnan, két, a tengerbe nyúló lapos földnyelv közt volt a gyönyörű
3189 XXIII |                        hátha a vető-pányvával (lasso) megfoghatja.~Gyorsan pányvát
3190 XVII  |                       kelet felé...~- Nos, mit lát ön ott?~- Ha nem csalódom,
3191 XVI   |                        leste a szemhatárt: nem lát-e rajta vitorlát? Sehol semmi!...~
3192 II    |                      soha többé az életben nem láthatja viszont... Zermatt úr és
3193 VIII  |                 Wolstonné - hogy az ég szemmel láthatóan pártfogolta önöket.~Tizenegy
3194 XIII  |                    hogy még onnan felülről sem láthatunk a végére.~Megindultak tehát
3195 XXIX  |                    lementek az udvarba; ha nem látják nyomát a vadaknak - így
3196 XII   |                     egymástól.~- Két hétig nem látjuk egymást! - mondta Zermattné.~-
3197 XVII  |                        a vihart is szívesebben látnám, mint ezt a szélcsendet, -
3198 XXIII |                      fiút és megvigasztalta.~- Látod édes Bob, - így szólt hozzá, -
3199 III   |                  meghívta a parancsnokot, hogy látogassa meg őket sajkájukban. Littlestone
3200 III   |                         várta tehát, hogy azok látogassák meg őt, a kik a segítségére
3201 VII   |                     tetszik, azt ajánlom, hogy látogassuk meg ezen idő alatt a szigetnek
3202 I     |                     tavasz! - Fritz és Jack. - Látogatás a Czápa-szigeten. - ~Két
3203 XXVII |                        magyarázni az albatrosz látogatását is. A madár Jenny távozása
3204 I     |                        állandó marad, meg kell látogatnunk többi telepeinket is: Waldegget,
3205 XVIII |                        Fokváros előtt, legelső látogatóinak egyike James Wolston volt.
3206 XIX   |                       a Tábla-öbölben. Legelső látogatójuk James Wolston volt, a kit
3207 XVII  |                        kérdezősködik, hogy nem látok-e földet.~És magában fogcsikorgatva
3208 XXVI  |                      vitorlamester, - s ha jól látom, lobogó is van rajta.~-
3209 IX    |                       Jack?... Talán embereket látsz a parton?... vadembereket?...
3210 XXVI  |                  mindnyájukat; ez a csekélynek látszó dolog csak még jobban éreztette
3211 XXI   |                        mondta most Fritz - bár látszólag semmi veszély sem fenyeget,
3212 I     |                     egymásba folyó homokdombok látszottak, míg a másik partot a zöldellő
3213 XX    |                      köd emelkedett föl.~- Hol láttad a partot? - kérdezte Fritz
3214 XXVIII|                      nem várt szerencsétlenség láttára... Vajjon ugyanez történt-e
3215 VII   |                     fekvő hegyek kék gerinczét láttuk... A sziget tehát igen nagy
3216 III   |               Littlestone hadnagy - mert mi is láttunk bennszülötteket tegnap egy
3217 II    |                  sietnek, - mondta Zermatt úr, látva, hogy a kaiak csakugyan
3218 XIV   |                        mutatott helyet, de nem látván semmit, délnek fordult s
3219 XV    |                        nagy munkában voltak; a lazaczok, mint minden évben, úgy
3220 XIV   |                     összevissza hevertek s oly lazán álltak egymáson, hogy minden
3221 XXII  |                   villámok egymást érték; néha le-lecsaptak a magas sziklafalra is,
3222 XVI   |                        találok haza. A nap már leáldozóban volt, s mivel nem tudtam
3223 I     |                       kezet szorított a fiatal leánnyal, a ki mosolyogva fogadta
3224 I     |                    szüksége...~- Nincs, kedves leányom, - viszonzá Zermattné -
3225 III   |               Zermattné szomorúan. - Pedig már leányomnak tekintettem őt...~Zermatt
3226 I     |                  kellett húzniok a félszer elé leásott árboczra a piros-fehér svájczi
3227 XXXI  |         reménytelenséget. Mindnyájuk ajkán ott lebegett ez a szörnyű kérdés:~- Mi
3228 XIX   |                        kapitánnyal egyetemben, lebocsátották őket a hajófenékbe.~Jennyt,
3229 IV    |                    reggelig, a mikorra a vihar lecsendesült, s a tengerdagály lassan
3230 XXIX  |                  nehezen sikerült őket annyira lecsillapítani, hogy tanácskozhattak a
3231 X     |                      hallottak egyebet, mint a lecsobogó víz zuhogását.~- Még néhány
3232 XXIII |                    zúgtak.~Reggel felé a vihar lecsöndesedett. A kapitány, John Block
3233 XXII  |                       volt: hogy a vihar előbb lecsöndesül, mint haragja a parthoz
3234 XI    |                   meggyújtotta; a kanócz tövig leégett, a gyújtó-por ellobbant -
3235 XI    |                   alatt az ágyúk álltak, tövig leégve!~Csak az ágyúk álltak helyeiken;
3236 XXV   |                 meredek sziklafal zárja-e el a leereszkedés útját?...~Ez szörnyű csalódás
3237 XIX   |         kétségbeesetten védekeztek, egymásután leeresztették őket a hajó nagy mentő-csónakjába,
3238 XXIX  |                  sietnek és tengerre szállnak.~Leérve az udvarba, semmi gyanúsat
3239 IX    |                  aggódott a fiatal leány; s ez lefegyverezte Jackot.~Kilencz óra felé
3240 XV    |                megfogta a galambot, Anna pedig lefejtette lábáról a levelet és hangosan
3241 XIX   |                        következő roham egészen lefektette a hajót a vízre s ugyanekkor
3242 X     |                         Ebéd után mind siettek lefeküdni, mert úgy határozták, hogy
3243 IX    |                     vissza a hajóra aludni. De lefekvés előtt Zermatt úr még azt
3244 XXV   |                       sziklafalához ért, hűvös légáramlatot érzett, s halk fütyülést
3245 XII   |                      bizonyára elpusztították, legázolták volna az ültetvényeket:
3246 XVIII |                    méltán sorakozhatott Anglia legbecsesebb gyarmatai közé!~Az eladott
3247 XVIII |                 szolgálatban van-e, s hol van, legczélszerűbbnek tartotta a nagynénjéhez
3248 IX    |                  kellett kerülnie a sziklapart legdélibb kiágazását, mely messzire
3249 XXVII |                       zsákmányul ejteni.~Ennek legegyszerűbb módja az volt, hogy bekerítik
3250 I     |                      Összesen vagy ötven darab legelészett a cserényben, s valószínű
3251 XXXII |                        régi tanyájuk közelében legelésztek és nem szöktek el, bár a
3252 XII   |                   melyekkel a kecskék és juhok legelőit kerítették be, s új tetőt
3253 II    |               tanácskoztak, hogy mit tegyenek.~Legelsőnek Fritz szólalt meg:~- Azt
3254 XXXI  |                        John Block megragadta a legelsőt. Irtózatos erővel kapta
3255 XIX   |                        Csak az történt, hogy a legénységben egyre jobban és már szembetűnően
3256 XIX   |                       Az egész hajó fölzendült legénységével szemben hasztalan volt az
3257 XIX   |                  feleletem! - szólt Borupt s a legénységhez fordulva, hangosan fölkiáltott: -
3258 V     |                        tulajdonképpen leány, - legfeljebb húsz éves és csak férfiruhába
3259 XXIX  |                       fölmásztak a magnólia-fa legfelsőbb ágaira, hogy kikémleljék
3260 VI    |                     mert a vizek tele voltak a legfinomabb fajtájú halakkal. Gyakran
3261 XX    |                    szóljon ő is a kérdéshez.~- Legfontosabb most az, - így kezdte -
3262 XVIII |                    Apámnak és az anyámnak ez a legforróbb óhajtásuk.~- Mondja meg
3263 XIII  |                         elöl Jack, utána Ernő, leghátul Wolston úr. Száz lépésnyire
3264 XXIX  |                   teendők felől.~Ferencz, a ki leghevesebb és legizgatottabb volt mindnyájuk
3265 VII   |                  számára; mivel fű bőven volt, leginkább csak a baromfiakról kellett
3266 XXIX  |                   Ferencz, a ki leghevesebb és legizgatottabb volt mindnyájuk között,
3267 VII   |                        Wolston úr - ez lenne a legkényelmesebb.~- Fogadni mernék, - szólt
3268 XVII  |                  hullámokat, melyek a meggyűlt légköri villamosságtól erősen foszforeszkáltak.~
3269 I     |                     Akkor hát, - mondta Ernő - legokosabb lenne lövöldözni minden
3270 XXVIII|                     Felsenheimba igyekeztek, a legrövidebb utat választották; ez pedig
3271 XXIX  |                    megrohanták volna őket.~- A legrosszabb, a mitől féltünk, nem következett
3272 XXXI  |                   magukban mégis elkészültek a legrosszabbra is.~E közben a férfiak fölváltva
3273 XXIV  |                      szirtek közé zuhant?... A legrosszabbtól is lehetett félni, hisz
3274 XIX   |                megváltozott. Szeptember 9-én a légsúlymérő higanyoszlopa hirtelen leszállt
3275 XVIII |                        kérni frigyére - s íme! legszebb reményei meghiúsultak -
3276 XXVIII|                       fölmásztak a magnólia-fa legtetejébe, s onnan vizsgálták a szemhatárt
3277 XX    | Kerguelen-szigetcsoport. Innen, bár e szigetek legtöbbje lakatlan, könnyű lesz haza
3278 XIX   |                   fenyegető választ adtak, sőt legtöbbször csak iszonyú szitkokkal
3279 XVIII |                    megtudta, hogy az ezredes a legutolsó hadjáratban elesett... Talán,
3280 XXXII |                       a «Licorne» volt, mely a legválságosabb pillanatban jelent meg,
3281 XXIX  |                         utánuk a nők és Bob, s legvégül James Wolston meg a vitorlamester.
3282 I     |                kitűnően értett az evezéshez.~- Légy nyugodt, kedves Betsie, -
3283 XVI   |                      fülét rázta meg, mintha a legyek csípnék és nyugodtan tovább
3284 XXIX  |                       teraszon, megragadják és lehajigálják őket a 40-50 láb magasból.~
3285 XXIV  |                        aljában. Jenny hirtelen lehajlott a földre és hívta a madarat,
3286 IV    |                        nagy albatroszt. A mint lehajolt a madárért, észrevette,
3287 III   |                     Jennyre nézett, a ki némán lehajtotta a fejét.~Másnap aztán, hosszas
3288 XXXI  |                      akad menedék?... Vagy nem lehetne-e kitörni védett sánczaikból
3289 II    |                   reményeiben... Megsemmisül a lehetőség, hogy viszontlássa szeretett
3290 II    |                    sokat törődtek a szabadulás lehetőségének meghiúsulásával. De annál
3291 II    |                         a közeli megszabadulás lehetőségét látták ebben a három ágyúlövésben...
3292 XXII  |               menedéket találtak, hol lehet.~- Lehetséges, hogy Új-Hollandiában vagyunk, -
3293 X     |                        mikor hirtelen magasról lehulló víz moraja ütötte meg füleiket...
3294 VI    |                       tudott futni; a harmadik Leichtfuss, a vadszamár, mely csakugyan
3295 XXVII |                       éljen a bor!~- De nehogy leigyuk magunkat! - tréfálkozott
3296 XXII  |                   ahhoz, a hogy a Leuwin-fokot leírják. Akkor pedig joggal félhetünk
3297 XXIX  |             tengerdagályt.~Fél tíz tájban mind lejöttek az udvarba; elöl a kapitány,
3298 VI    |                    akkor elvezethetjük addig a lejtőig, a honnét egyenesen a Hattyú-tóba
3299 XII   |         Prospect-Hillbe, melynek kissé meredek lejtőin ugyancsak erőlködtek a bivalyok
3300 IX    |                     nem volt hágó, csak a déli lejtőkön. Ezt a területet a Sakál-patak
3301 XXXI  |                       végig lehetett söpörni a lejtős partot. Ezenkívül még csak
3302 XIII  |                        oldalt haladtak, mert a lejtősödés szöge az ötven fokot is
3303 XXVI  |                       esik alá, hanem szelíden lejtősödik, s alig száz lábnyira alattuk
3304 XXVII |                       fenyőerdőben, a szelíden lejtősödő hegyoldalon lefelé.~Számításuk
3305 VIII  |                  melyen álltak, délnyugat felé lejtősödött, s rajta túl széles völgy
3306 XIV   |             minduntalan elragadott, több ízben lekapta válláról a puskáját, hogy
3307 V     |                     míg végre egy napon a hajó léket kapott. Nem messze a szemhatáron
3308 VIII  |                        volt a tetején, s aztán lekiáltott apjának meg Wolston úrnak,
3309 XXIII |                         felelte Fritz, mihelyt lélegzethez jutott. - A sziklafal tovább
3310 XXX   |               egyenesen az Üdv-öbölbe tartott.~Lélekszakadva futott haza megjelenteni
3311 XXIX  |              ellopóznak egész a partig. Ha ott lelik a csónakot, akkor a kapitány,
3312 XXVI  |                       a gyönyörű képet... hogy lelkében, emlékezetében elmosódva
3313 VII   |                   Magam is! - tette hozzá Ernő lelkesülten - s arra szavazok, hogy
3314 XIX   |                    törődtek most azzal, hogy a lelketlen banditák kilökik őket a
3315 II    |                        ez, mely valamennyiüket lelkük mélyéig megrendítette.~Mindnyájan
3316 XVI   |                   Ekkor azt gondoltam, hogy ha lelőhetném a két öreget, a kicsikét
3317 XV    |                   sziklacsúcsról két óra alatt lemásztak, s a fenyőerdőben háltak
3318 XXXI  |                    Menekülnek! - felelte Jack, lemászva az árboczról.~E pillanatban
3319 XIX   |                        sem, hanem engedelmesen lement a szobájába.~Három napig
3320 XXIX  |                       a vitorlamester óvatosan lementek az udvarba; ha nem látják
3321 II    |                    Zermatt úr és Zermattné már lemondtak reményeikről. Ernő, Jack
3322 X     |                        megtörülte a messzelátó lencséit és több ízben sokáig figyelmesen
3323 XXVIII|                 Czápa-szigeten még most is ott leng a zászló!~Csak most vették
3324 XXX   |                      fölött Új-Svájcz lobogója lengett.~Meg sem kísértjük leírni
3325 XVIII |             odaköltözném az önök szigetére, én lennék az első, a ki kereskedelmi
3326 XXVIII|                      már nekünk is ott kellene lennünk!~De Harry Gould és a vitorlamester
3327 V     |                       köröskörül sehol egy élő lény: - valószínű, hogy a Dorcas
3328 XVI   |                       álltak ott valamennyien, lenyomva egy titkos sejtelemtől,
3329 IV    |                        vászon darab van; hamar leoldotta onnan, s látta, hogy angolul
3330 XIV   |                      voltak meg azok a roppant lépcsők, melyek a gúlára mászást
3331 XXVIII|                      fölvezető titkos ajtót és lépcsőt, tehát szét sem rombolhatták.
3332 VII   |              öntözhették.~Minden két-háromszáz lépésre megálltak, s élénken beszélgettek.
3333 XXVI  |                        különben nem bírt volna lépést tartani velük.~Délután két
3334 XXX   |                      mely egyébként nem nagyon lepett meg senkit sem, mert a mióta
3335 XIII  |                      elérjék a végét, a honnan lepillanthatnak a szigetnek még ismeretlen
3336 XIV   |                       mindenütt a Jack nyomába lépjenek.~A három utas minden baj
3337 IX    |                     hogy most ismét oly földre lépnek, a melyen előttük még ember
3338 IX    |            valamennyiüket bizonyos elfogultság lepte meg, hogy most ismét oly
3339 XV    |                 hallani lehetett, a mint nehéz lépteik alatt recsegve-ropogva töredeznek
3340 XVII  |                  éhhalál rettenetes árnya nagy léptekkel közeledik feléjük...~A vitorla-mester
3341 VI    |                       nyúl, hogy szinte minden lépten-nyomon egy-egy család ugrott fel
3342 XVIII |                       a kit azonban kapitánnyá léptettek elő.~Mivel a «Licorne» még
3343 XXXI  |                        számban föltóduló vadak lerántják őket a bástyáról...~Úgy
3344 XXVIII|                     Licorne» megérkezését kell lesnie?~- De ez az, kapitány, -
3345 XII   |                      voltak.~Jack eljárogatott lesre a Hattyú-tóhoz, melyben
3346 XVI   |                   Prospect-Hillre és szorongva leste a szemhatárt: nem lát-e
3347 XXIII |                  éjszak felé.~Mikor e kísérlet lesújtó eredményét a többiek megtudták,
3348 XXIV  |                        az éjszakába, figyelve, lesve, nem hallják-e a kis Bob
3349 XXIV  |                      kis fiú nem felelt.~Suzan leszaladt a partra, s ott is hívta. -
3350 XX    |                      haladtak, s ha az éjszaka leszáll, ismét eltévedhetnek; de
3351 XIV   |                 Indiai-Óczeán Máltája?~Mivel a leszállásra elég volt egyharmada is
3352 XXII  |                   múlva, azt hiszem, elég erős leszek arra, hogy indulhassunk
3353 XXII  |                   legyen, s még az árboczot is leszerelték, a vitorlákat is partra
3354 XXVIII|                        fölforgatva, az ágynemű leszórva a földre, a konyhaedények,
3355 XXV   |                 hidegét; a vitorlamester pedig letartva gyertyáját a földre, megvilágította
3356 XXI   |                     aztán majd meglátjuk, hogy letelepedhetünk-e, vagy tovább kell mennünk.~-
3357 XVIII |                    hogy nejével és gyermekével letelepedjék a szigeten...~- Mikor jön
3358 IX    |                      gyarmatosok is itt fognak letelepedni...~- Na, hát csak telepedjenek
3359 XXXII |                        a hová az új polgárokat letelepíthetik, hogy házaikat ott építsék
3360 XVI   |                    kiabálással rohantak rám és letepertek... az egyik elvette a puskámat,
3361 XIX   |                egyetlen intésére, megrohanták, leteperték a foglyokat s bár ők kétségbeesetten
3362 XII   |                 szénapadlásra is, mert a régit letépte és elvitte az orkán. A háznak
3363 IV    |                      csak elkábult az ütéstől, letéptem egy darabot a zsebkendőmről,
3364 XXIV  |            vitorlamester nem habozott. Gyorsan letérdelt, s maga mögé hányván a homokot,
3365 IV    |                 hímoroszlánt egyetlen lövéssel leterítette, a nőstény megfutott, magával
3366 XIII  |                   mintha szőnyeggel lett volna leterítve. E mellett árnyékban mehettek,
3367 II    |                      tudják, hogy Új-Svájcz is létezik...~Az október 11-dikéről
3368 XV    |                   Zermatt úr gyorsan fölment a létrán és megfogta a galambot,
3369 VI    |                      szívesebben halászgatott. Leült valami árnyas helyre a Sakál-patak
3370 IV    |                        madár közül szigonyával leütött egy nagy albatroszt. A mint
3371 XX    |                    veti őket a balszerencse, a Leuwin-fok tájékára, a hol a vad, emberevő
3372 XXII  |                       hasonlít ahhoz, a hogy a Leuwin-fokot leírják. Akkor pedig joggal
3373 XIII  |                        meredek lett; a hegyről levált sziklatömbök, a kitört fenyőfa-törzsek
3374 II    |                 eleinte csak zihálva kapkodtak levegő után és némán mutogattak
3375 VI    |                      most Új-Svájcz egészséges levegőjében rohamosan visszatért az
3376 XV    |                        fölolvasta.~A rövid kis levél valamennyiüket boldoggá
3377 IV    |                    él-e még?... mert a különös levélen nem volt kelet, s meglehet,
3378 XIV   |                  valamennyinek.~A galamb, mely levelünket viszi, szerencsésebb mint
3379 XXII  |                       hidd el, engem kétszerte lever az, hogy nincs módomban
3380 XXV   |                  meghiúsult reményre következő levertség mindnyájukat elcsüggesztette.
3381 XXIII |                       abba a kísérletét; Fritz levetkőzött, derekára kötötte a sajka
3382 XXVIII|                       hogy a Sakál-patak vizét levezette a Hattyú-tóba, hogy nyáron
3383 I     |                       megfőzöm az ebédet.~Jack levitte a kaiakot a Sakál-patak
3384 II    |                   nincs semmi baj, s az otthon levők nyugodtan megvárhatják,
3385 XXVII |                     hogy Robert Borupt, miután lezáratta őket a «Flag» fenekére,
3386 XVII  |                      gazemberek egy álló hétig lezártak bennünket a hajó fenekére,
3387 XXXI  |                       mint valami holt tömeget lezúdította társai közé, halomra döntve
3388 XXII  |                        idejében meg nem kapja, lezuhan a mélységbe. Ezen a részén
3389 XIV   |                        hogy minden pillanatban lezuhanással fenyegették őket.~Jack,
3390 VI    |                     állítottak föl, úgy hogy a lezuhanó vízsugár mozgásba hozta
3391 XVII  |                 utolérte őket a szélcsend; ott libegtek a végtelen tengeren, nem
3392 VIII  |                  önöket.~Tizenegy óra tájban a Licorne-öbölbe értek, s fél órával később
3393 XXXII |                   torkolatában volt, a másik a Licorne-öbölben, melyet jó kocsiút kötött
3394 IX    |                        mérföldnyire lehetett a Licorne-öböltől dél felé, tehát két-három
3395 XIX   |                  nemcsak hogy nem előzi meg a «Licornet» Új-Svájczban, hanem egyáltalában
3396 XXIX  |                      vitorlamester. A fasor, a liget és a part éppen oly csendes
3397 XIII  |                    kelve, mikor egy szágópálma ligetben megszálltak, rendes éjjeli
3398 XXVI  |                     gazdag rétekkel, mezőkkel, ligetekkel, átszelve patakoktól, benépesítve
3399 XII   |                     óra felé értek ahhoz a kis ligethez, mely a tanya tőszomszédságában
3400 XIII  |                hálhatunk majd ott, annál a kis ligetnél.~- Helyes, - jegyzé meg
3401 XXIV  |                   homokot, hamar kitágította a likat annyira, hogy bemászhatott...~
3402 XXV   |             albatrosszal, könnyelműen bebújt a likba, s aztán nem bírt visszamászni.
3403 XXIV  |                    következő perczben kibújt a likból, s egyenesen Jennyhez futott.~-
3404 XXIV  |                       20-25 hüvelyk széles kis likra akadtak, egészen a fal aljában.
3405 XXX   |                    több zsák rizst; kasszávát, lisztet és más egyéb eleséget vittek
3406 XIV   |                válláról a puskáját, hogy rájuk lő; de Wolston úr mindig visszatartotta.~-
3407 I     |                  szelídebb lett; a heves vérű, lobbanékony ifjúból higgadt férfi vált,
3408 XXVIII|                   ágyútelep fölött valóban ott lobog a piros-fehér zászló, Új-Svájcz
3409 I     |                  szigetre, fölhúzták Új-Svájcz lobogóját az árboczra, s két ágyúlövéssel
3410 II    |                 azonban a zászlót csak kétszer lobogtatják meg, s aztán fölhúzzák az
3411 II    |                      Ujjongva és zsebkendőiket lobogtatva feleltek a két lövésre,
3412 XXV   |                      rakás tengeri füvet, mely lobogva égett, mint a szalma, s
3413 XVII  |                éjszakában csak a habok csöndes locsogása hallatszott, a mint a sajka
3414 XXI   |                           Nem én; csak a habok locsogását a sziklákon...~- Hát most? -
3415 XIX   |                        hogy a hajó már az első lökésre féloldalt dőlt és csak nagy
3416 XXXI  |                     Ernő pedig puszta öklükkel löktek le négyet a mélységbe.~A
3417 XX    |                       izzó korong fénye szerte lövellt a szemhatáron.~- Föld!...
3418 I     |                      hajó, a mely meghallaná a lövéseket és felelne rájuk?...~- Tökéletesen
3419 I     |                  nevetve. - Szerinted, mivel a lövéseknek nincsen kézzelfogható hasznuk,
3420 I     |                       abban hagyni a czéltalan lövöldözést.~- Ne aggódjál, fiam, -
3421 I     |                        Ernő - legokosabb lenne lövöldözni minden reggel és minden
3422 XVII  |                    neki fekhessék a petyhüdten lógó vitorláknak.~- Az a kérdés,
3423 XVII  |                 fölhúzott vitorlája petyhüdten lógott le, s tompa nesszel csapódott
3424 X     |                   mondta Ernő - itt ugyan alig lőhetett volna valamit.~- Az bizonyos -
3425 XI    |                          tanácsolta Jack. - És lőjünk: hátha feleletet kapunk
3426 XXVIII|                    láthatták a felsenheimi fák lombjai fölött.~- Ott vannak! ott
3427 X     |                       borultak, melyeknek sűrű lombsátorán a napsugár nem bírt áttörni,
3428 XXVII |                        erdő! Oly pompás lesz a lombsátorok alatt aludni. Különben is
3429 XVII  |                       nagy sajka himbálózott a lomha vizeken; fölhúzott vitorlája
3430 II    |                    elverte a parttól... Megint lőnünk kellene tehát, s ha feleletet
3431 XXVII |                      fegyverkezve, nesztelenül lopódzott közelebb az állathoz, mely
3432 XXXI  |                        a tengeren, egymás után lőtte fenékbe a törékeny pirógákat,
3433 IV    |                szárnyas állatjuk: tyúk, kakas, lúd, kacsa, galamb, melyek hamarosan
3434 I     |                        azonban, a ki szeretett lustálkodni, még föl sem kelt.~Zermattné
3435 VI    |                          rákászni; kihúzogatta lyukaikból a rákokat, s a partra dobálta,
3436 XXXI  |                    vitorlamester.~Jack, mint a macska, hirtelen fölmászott a zászló
3437 XIII  |                    csaknem megfojtotta itt egy maczkó, a mellyel egész véletlenül
3438 XVII  |                   folytatta a vitorla-mester - Madagaszkár közelében voltunk; s mivel
3439 XXIV  |                   sikongatás ismétlődött.~- Ez madár-hang, - mondta a kapitány.~Most
3440 XXIII |              fölsikoltott:~- Ah, hisz ez az én madaram!... úgy van, ráismerek:
3441 IV    |                  albatroszt. A mint lehajolt a madárért, észrevette, hogy egyik
3442 V     |                      kunyhót lombos faágakból; madártojással, kókuszdióval, s más e fajta
3443 IV    |                  mindenféle jóhúsú állattól és madártól, a folyócskában pedig alig
3444 XXIV  |                      anyja csókjaival térített magához.~ ~
3445 XVI   |                 másikat kergette agyamban. Nem magamért aggódtam, nem! hanem miattatok,
3446 IV    |                    Fritznek szokása volt, hogy magányosan el-elkóborolt a szigeten.
3447 III   |                   felől hangzó ágyúlövés vonta magára a parancsnok és a legénység
3448 XXVI  |                  szárazföldről?... a szigetről magáról? - kérdezte Fritz, mint
3449 XIV   |                      az egyiptomi nagy gúla is magasabb! Csakhogy a hegyen nem voltak
3450 X     |                        s a partjai alig voltak magasabbak másfél ölnél. A sajka, melyet
3451 XXV   |                     melynek csúcsai szédületes magasban vesztek el, 5-6 láb széles
3452 XXIX  |                  lehajigálják őket a 40-50 láb magasból.~Az öt vad, nem messze a
3453 XIII  |              hegyszoroson, rögtön a felé a kis magaslat felé tartott, melyet Zermatt
3454 XVI   |                 Czápa-szigeten és a Felsenheim magaslatán fölállított ágyúkkal...
3455 XXV   |                        gerinczét 1000-1200 láb magasnak tartom - még öt-hat óráig
3456 XIX   |                gyanította, abból az ellenséges magaviseletből, a mellyel a legénység az
3457 XXVIII|                       a felső emelet az óriási magnólia fán volt, az ágak szétágazásának
3458 IV    |                  kirándulása alkalmával óriási magnólia-fára bukkant, melynek ágai mintegy
3459 IV    |                        sólyomtanyának. Mivel a magnóliafa belseje egészen elkorhadt,
3460 VI    |                      nyári nagy szárazságban a magok megszorultak, a kalászok
3461 XXXI  |                         eleségünk van bőven: a magtár és hombár tele van, s aztán
3462 XXXI  |                        Fritz pedig egyenesen a magtárhoz szaladt, melynek küszöbén
3463 II    |                 lefeküdtek, s úgy osztották be maguk közt az őrködést, hogy Fritz,
3464 XXXI  |                      ne fokozzák a csüggedést, magukban mégis elkészültek a legrosszabbra
3465 XII   |                         hadd dolgozzanak ők is magukért.~Három nap alatt elvégezték
3466 XXV   |                       napra való eleséget véve magukhoz, valamennyien elhagyták
3467 XI    |                      forog...~A férfiak rögtön magukra kapták vízmentes köpönyegüket
3468 XII   |                    hozott Felsenheimból.~- Ezt magunkkal visszük, s a hegytetőről
3469 XII   |                       annyit vessünk, a mennyi magunknak elég, - mondta Zermatt úr -
3470 XI    |                    másik után elsültek...~Ez a magyarázat nagyon is természetes volt.
3471 XXIX  |                    Wolston-családból?~Most már magyarázatát tudták adni Falkenhorst
3472 XXX   |                     késedelmet semmiképpen sem magyarázhatták jóra; s mivel más hajó sem
3473 XXVII |                kikötöttek.~Most már meg tudták magyarázni az albatrosz látogatását
3474 XXI   |                 gyorsan ég ám, mint a szalma - magyarázta a vitorlamester. - Igaz,
3475 V     |                     part mentén.~Soha, egész a mai napig, senki sem gyanította,
3476 XVIII |                      deczember 17-dikén, tehát majdnem két hónapi utazás után,
3477 VI    |                   Knipp is, a Jack szelídített majma, mely szintén féltékeny
3478 XII   |                       volt, s ebben egy tuczat majmot vettek észre. Puskával hajtották
3479 XIII  |               kellemetlenségük is. Egész sereg majom ugrált, ordítozott a fákon
3480 XXIX  |                óvatosan visszalopóztak ismét a majorba, hol megjöttüket és a jó
3481 XXVII |                      az eberfurti nyaralóba.~A majorban nem volt senki, hanem a
3482 XXVII |                 zuckertopi, waldeggi termékeny majorokban?!...~Tizenegy óra tájban
3483 XXVIII|              Waldeggben, s a többi tanyákon és majorokon is?... S a rablók talán
3484 XXVIII|                       is érkezik.~Az eberfurti majortól, mint tudjuk, kocsiút vezetett
3485 XI    |                        ágyúkat és haza mentek.~Május második felében megkezdődtek
3486 VII   |                    bele is egyezett, csak Jack makacskodott egy kicsit...~- Hátha párduczczal,
3487 V     |                        arczát és alakját, hogy malájinak nézzék.~Mihelyt fölért a
3488 II    |                      ugyan nem valószínű, hogy malájok, vagy ausztráliai pápuák
3489 XIV   |                  Új-Svájcz is az Indiai-Óczeán Máltája?~Mivel a leszállásra elég
3490 I     |                   horgászni... ha ugyan Betsie mamának nincs rám szüksége...~-
3491 XVIII |                      partjai mentén beért a La Manche-csatornába, s pár nap múlva, 1817 február
3492 XIII  |                      érték a fügefák, banánok, mandulafák, sokféle pálmák s itt-ott
3493 XXVII |                         szágó-liszt, kasszáva, maniok, sózott hús és füstölt hal,
3494 VII   |                    köles-, zab-, búza-, árpa-, maniok- és burgonyaföldek szegélyeztek.
3495 XXII  |             morajlással csaptak ki a partra, s már-már nyaldosták a sajkát. Végre
3496 XXIV  |                        barlangban, de nem volt maradásuk; kis idő múlva megint fölkerekedtek
3497 II    |                 kaiakot, hogy lehetőleg rejtve maradhasson a vizsgálódó szemek elől.
3498 III   |                      meg is gyógyulnék, ha itt maradhatnék ezen az áldott szigeten...
3499 XXV   |                        azt indítványozta, hogy maradjanak itt, s várják meg, míg ő,
3500 XXI   |                     mondta Fritz - ha itt kell maradnunk.~- Csakhogy oly gyorsan
3501 III   |                       útjában azt is, hogy nem maradt-e valami nyoma a Dorcas hajótörésének.
3502 XXIV  |                     mintha csak hívná az alant maradtakat.~- Adnád csak kölcsön a
3503 XXI   |                       ti, nők, mind a sajkában maradtok. Mi úgy sem megyünk messze...~-
3504 XXI   |                       rajta élni, akkor itt is maradunk, ha ugyan vademberek nem
3505 XXIII |                      neki.~A három nő, egyedül maradván, szomorúan beszélgetett.
3506 XXIII |                        egy szál fonál: annak a maradványa, mellyel Jenny, annak idején,