Fejezet

3507 XXI   |           vitorlamester rögtön oda rohant, két markába csurgatta a vizet, s miután
3508 VI    |               visszatért az ereje. A felesége, Marry Wolston, pár évvel fiatalabb
3509 XV    |                    most a fenevadaknak eshetik martalékul.~Másnap egész nap szintén
3510 XXIV  |                       Sok gyertyát kellett hát mártaniok, s ezt a dolgot a vitorlamester
3511 XXIII |                   zsírjukból ellenben gyertyát mártottak. Egyszer egész raj hering
3512 XXIV  |                        legott visszafordult és más-más irányban indult el az eltévedt
3513 XXVI  |                    ennek a fölséges vidéknek a mása... S hirtelen, mintha mennyei
3514 VII   |                        nem is vágyakoztam soha másfelé. Aztán nem hagyhattam itthon
3515 IX    |                   részétől. Egyfelől a tenger, másfelől a Nautilus-öböl fogta körül,
3516 XXXI  |                     melyeknek egyikét golyóra, másikát kartácsra töltötték.~A Czápa-sziget
3517 XI    |                      volt töltés! Oda ugrott a másikhoz: abban sem volt!~- Tehát
3518 XXII  |                      ugrálva egyik szikláról a másikra, följutottak ugyan, de ez
3519 XVII  |                        A vitorla-mester rögtön másnak adta át a kormányt és a
3520 XX    |              megpillantotta a földet. Csak pár másod perczig tartott az egész,
3521 I     |                      egy percz múlva követte a másodikat.~A két testvér kirohant
3522 XXIV  |                       hogy bemászhatott...~Pár másodpercz múlva ismét kibújt, s karjaiban
3523 X     |                    majd meglátod, hogy akadnak mások, a kik hasznát veszik.~-
3524 XIX   |                fordítására, a mi nélkül az egy másra következő szélrohamok a
3525 VI    |             gyarmatosok megérkeznek, nekik már másutt kell majd házat építeniök,
3526 XIV   |                       lépcsők, melyek a gúlára mászást megkönnyítik: sőt ellenkezőleg, -
3527 XXI   |                fáradsággal, talán föl lehetett mászni a gerinczére.~Ez a kép meglehetősen
3528 XXII  |                       emberevők.~- Föl kellene másznunk a sziklatetőre, - mondta
3529 XXI   |                        a homokos parton lassan mászó teknősbékák útját. A kis
3530 XV    |                      Azt hiszem, hogy éppen ma mászták meg a hegyet - felelte Zermatt
3531 VIII  |                  mondta Ernő - legalább néhány matróza megmenekült.~- Úgy van, -
3532 III   |                       a segítségére szorultak. Matrózokat küldött föl az árbocz-kosárba,
3533 XIX   |                 szigorú a daczos, féktelenkedő matrózokhoz, hanem még szinte biztatta,
3534 III   |                  hatvan embernek parancsolt. A matrózokon kívül volt a hajóján egy
3535 III   |                       kapitányról, sem a többi matrózokról és utasokról - a kik közt
3536 III   |                      mert főkormányosát, három matrózzal együtt, egy Sydneybe tartó
3537 V     |                     van, óvatosságból feketére mázolta az arczát és alakját, hogy
3538 X     |                      jó darabra látták a folyó medrét: keresztben a folyó ágyában,
3539 IV    |                        az oroszlán, a tapír, a medve, a tigris, a sakál, a krokodil,
3540 XIII  |                 nevezett el.~Innen egyenesen a Medve-barlangnak fordultak; ez arról volt
3541 VII   |                             Hátha párduczczal, medvével, vagy oroszlánnal találkozunk? -
3542 XXVII |                    éjjel. A fenevadak ordítása meg-megzavarta az éjszaka csöndjét, s bár
3543 XX    |                  fogott az evezéshez. Izmaikat megaczélozta a szabadulás reménye, s
3544 XIV   |                      Igaz, - sóhajtott Jack és megadással vállára vetette a puskáját.~
3545 X     |                     száz öllel odébb.~- Na, ez megakasztott bennünket! - mondta Ernő.~-
3546 XVIII |                    szerettem volna, ha apám is megáldja házasságunkat... Most már
3547 XXXI  |                        a rendes őrjáratokat is megállapították.~Fritz és Harry Gould kapitány
3548 XXXI  |                        tüzelése nem bírta őket megállítani... Szerencsére Fritz és
3549 XXVII |                      ismét elöl járt, hirtelen megállította a kis csapatot egy tisztás
3550 VII   |                        én még sem tudtam volna megállni, hogy tizenkét év alatt
3551 I     |                    Jack vidáman megfordulva és megállva. - Fritz meg én nagy útra
3552 III   |                   Wolston-család.~Valamennyien megbámulták Zermatt úr sziklába vájt
3553 XXIV  |                       kis Bob meg az albatrosz megbarátkoznak. - Előkészületek a telelésre. - ~
3554 XIX   |                        Fritz és Ferencz nagyon megbarátkoztak a hajó káplánjával, a ki
3555 IX    |                    evés közben.~- S ez a folyó megbecsülhetetlen kincs, - tette hozzá Zermatt
3556 XXXI  |                       ellen, a kiket a félelem megbénított egy pillanatra.~E perczben
3557 XXIII |                   akkor, ha egyik a másik után megbetegszik?...~Így következett el deczember
3558 I     |                       ügyes, minden fáradságot megbíró, bátor vadász és hatalmas
3559 III   |          parancsnokának, a tengernagyi hivatal megbízásából, kutatnia kellett útjában
3560 II    |                     már elég nagyok arra, hogy megbízhassanak okosságukban. Ernő pedig
3561 VII   |                    lehet.~- Épen erről kellene megbizonyosodnunk - viszonzá Wolston úr.~Végre
3562 I     |                testvéreit is, de ezek szívesen megbocsátották neki a tréfát, mert valóban
3563 VII   |                     hogy Új-Svájcz térképét is megcsinálhassam.~- Barátaim, - mondta most
3564 VII   |                       van miből!... Wolston úr megcsinálja a tervet...~- Jó, jó - hagyta
3565 I     |                   kedvében néha-néha gúnyolta, megcsipkedte testvéreit is, de ezek szívesen
3566 VII   |                         Wolston úr még egyszer megcsodálta azt a nagy találékonyságot
3567 IV    |                       mutatóba, s valamennyien megcsodálták a tiszta fényű igaz gyöngyöket.~
3568 VII   |                        letelepedtek:~- Gyakran megcsodáltam már, s még most is egyre
3569 I     |                       fák közül. Fritz először megcsókolta anyját, aztán kezet szorított
3570 XV    |                       kiáltott föl Zermatt úr, megcsókolva fiát - miféle veszedelem?~-
3571 II    |                        A felhőszakadás annyira megdagasztotta a Sakál-patakot, hogy ki
3572 XII   |                        a mit mindenki őszintén megdicsért, mert valóban ügyes és ízléses
3573 XXXI  |                        Jack.~S az ágyúlövéstől megdöbbent vadakra rohantak. Most már
3574 VI    |                  jelleme komolyságára teljesen megegyezett vele, úgy hogy rövid idő
3575 I     |                     lesz s ha te nem vagy vele megelégedve...~- Mi talán meg lehetnénk
3576 IX    |                      felé mentek, annál jobban megelevenedett a partvidék. A vízi madarak
3577 XIV   |                        ezer gyarmatos bőségben megélhetett volna rajta. Egyébként teljesen
3578 XXIX  |                    tüzének föllobbanását, mely megelőzte a dörgést... és látta a
3579 I     |                    partjára. Fritz és Jack már megelőzték és magukkal vitték horgaikat
3580 III   |                       úrhoz:~- Kedves barátom: megengedi, hogy őszintén kérdezhessek
3581 VII   |                  Zermatt úr mosolyogva - de ha megépítjük is a templomot, ki lesz
3582 VI    |                         a strucz, mely szintén megérdemelte a nevét, mert szélsebesen
3583 VII   |                       úr.~- Ej, hát csak ők is megérdemlik, szegények, hogy boldog
3584 XXII  |                     nyaldosták a sajkát. Végre megeredt az eső is, mintha sajtárból
3585 XV    |                    ugattak, pedig ők bizonyára megérezték volna gazdáikat, sem Jack
3586 V     |                sajkával tér vissza Jennyért, s megérkezésekor jeladásul kisüti a pisztolyát.
3587 XVIII |                   kiveheti.~Végre egy hónappal megérkezésük után minden dolgukat elvégezvén,
3588 XVI   |                  félniök a vademberektől... De megérkezik-e?... és idejében érkezik-e
3589 VI    |                 lehetett. Ha az új gyarmatosok megérkeznek, nekik már másutt kell majd
3590 II    |             kételkedhettek. Egyébiránt Jack is megerősítette bátyja szavait, sőt még
3591 VI    |                        is ép úgy meggyógyul és megerősödik, mint az apja.~Zermatt úrnak
3592 XVII  |                    tengerbe fúlnánk!... Holnap megesszük az utolsó eleséget is és
3593 XVI   |                     sült halat is, a mit mohón megettem, mert nagyon éhes voltam.
3594 XXV   |                        éhen kell halniok, vagy megfagynak a tél hidegében. A következő
3595 I     |                         hogy valamiről egészen megfeledkeztek...~- Miről, apám? - kérdezte
3596 XX    |                 Ferencz és James erejük teljes megfeszítésével eveztek, de oly gyöngék
3597 XIX   |                     elhatározta, hogy titokban megfigyeli a hadnagyot.~A három első
3598 XXIII |                       a vető-pányvával (lasso) megfoghatja.~Gyorsan pányvát készített
3599 XV    |                    gyorsan fölment a létrán és megfogta a galambot, Anna pedig lefejtette
3600 XXIII |             ráhajította a pányvát, rárohant, s megfogván az alig vergődő madarat,
3601 XIII  |                  nevezetes, hogy Ernőt csaknem megfojtotta itt egy maczkó, a mellyel
3602 XXVI  |                    kétségtelen, hogy néha-néha megfordulnak ott, a mint az angol lobogó
3603 X     |                       volt más mit tenni, mint megfordulni. Beültek hát a csónakba
3604 I     |                          viszonzá Jack vidáman megfordulva és megállva. - Fritz meg
3605 I     |                        Zermattné - én az alatt megfőzöm az ebédet.~Jack levitte
3606 XVIII |                     ezer koronát) kaptak; s ha meggondoljuk, hogy koráll és gyöngy még
3607 XXII  |                    hamar elcsüggedned.~- De ha meggondolom, - sóhajtott Fritz - hogy
3608 XXV   |                    Éjszak felől, a távolságtól meggyöngített tompa dörrenést hozott feléjük
3609 VI    |                    hogy rövid időn ő is ép úgy meggyógyul és megerősödik, mint az
3610 XXII  |                       hogy mihelyt Harry Gould meggyógyult, azonnal megkísértik a sziklafal
3611 XXIX  |                    kapitány higgadt okoskodása meggyőzte Ferenczet szándéka veszedelméről
3612 XI    |                    serpenyőjébe, fölporozta és meggyújtotta; a kanócz tövig leégett,
3613 XVI   |              hegyszoros felől, akkor ugyancsak meggyűlne velük a bajuk, s valószínűleg
3614 XVII  |                bodrozta a hullámokat, melyek a meggyűlt légköri villamosságtól erősen
3615 I     |                     örömet, a mit a végzet még meghagyott nekik.~Ezen a napon Zermatt
3616 I     |                   nincs-e valahol hajó, a mely meghallaná a lövéseket és felelne rájuk?...~-
3617 II    |                        hajó csakugyan ott van, meghallja a lövéseinket és felel is
3618 I     |                      Új-Svájcz mellett elmenve meghallotta a két ágyúlövést és felelt
3619 XXVII |                     nem törődtek vele; ők majd meghálnak a szabad ég alatt: elég,
3620 IX    |                       tiltakozott Zermattné. - Meghalnék szívfájdalmamban, ha meg
3621 VII   |                     évszak elkezdődik, azonnal meghányjuk-vetjük a kápolna tervét... addig
3622 XVIII |                 egyébként is volt kedve hozzá, meghányván-vetvén feleségével a dolgot, végkép
3623 II    |                    leányt, kinek bánata mélyen meghatotta. - Ez a hajó... vagy egy
3624 I     |               Új-Svájcz valamikor benépesedik, meghazudtolja a nevét, mert lakosai nem
3625 XIX   |                  őrködtek és minden kísérletet meghiúsítottak. A boldogtalanok még azt
3626 II    |                       szabadulás lehetőségének meghiúsulásával. De annál jobban bánkódott
3627 XXV   |                elcsüggesztette utolsó reményük meghiúsulta. Nem volt más hátra, mint
3628 XVIII |                       s íme! legszebb reményei meghiúsultak - mert apja már nem élt!~
3629 XVIII |                    felelte a fiatal leány.~- A meghívás valóban csábító, Zermatt
3630 III   |                  melynek végeztével Zermatt úr meghívta a parancsnokot, hogy látogassa
3631 XXV   |                    azért, mert kanyarodásaival meghosszabbította az utat.~Tíz óra tájban
3632 XI    |                      Ha visszajön a Licorne, s meghozza Fritzet és Jennyt, akkor
3633 XXVIII|                       föltevésre mindnyájukban meghűlt a vér, s valamennyiöket
3634 XXV   |                       egy barlang sincs, a hol meghúzódhatnának.~- Menjünk hát! - szólt
3635 XXVI  |                       a hol a nők és a kis Bob meghúzódhattak.~Előszedték tehát az eleséget
3636 III   |                     nekem és családomnak, hogy meghúzódjunk a sziget valamelyik félreeső
3637 XIII  |                        gyanta-illatában szinte megifjodtak.~De volt kellemetlenségük
3638 XXIV  |                       volt velük.~James nagyon megijedt; de Fritz megnyugtatta,
3639 XXI   |                   sikongatással röppentek föl, megijedve az emberektől.~- Sebaj! -
3640 VI    |                        szárazságtól: elég volt megindítani a kereket, s fölnyitni a
3641 VI    |                    most Zermatt úr is - holnap megindítjuk a gépet, s utána nagy lakomát
3642 VI    |                  összes tagjainak jelenlétében megindították a gépet. A víz forgásba
3643 XXVII |                        mellett, a kis társaság megindult a fenyőerdőben, a szelíden
3644 XVI   |                  tudtam tájékozódni, találomra megindultam nyugat felé. Útközben szomorú
3645 XXX   |                       lassankint ez a hitök is megingott és semmi vigasztalást sem
3646 XXI   |                   mondta Ferencz, a ki szintén megízlelte.~A kutatóknak ezt az örömét
3647 XXVIII|                     nem ismerték! Sok százszor megjárták az utat Eberfurt és Falkenhorst
3648 XXX   |                       kétségbeesése. - A vadak megjelenése.~Pár percz múlva a két család,
3649 XXXII |                  melyet a «Licorne» szerencsés megjelenésének emlékére Szabadulás-foknak
3650 XIX   |                   álmélkodására, Robert Borupt megjelent a hajóhídon.~Harry Gould
3651 XXX   |                      Lélekszakadva futott haza megjelenteni a szörnyű hírt, a mely egyébként
3652 XIV   |                 vigasztalta magát Jack. - Majd megjön a Licorne is és akkor talán
3653 XII   |                      sok fölöslegünk van, s ha megjönnek az új gyarmatosok, hadd
3654 XXIV  |                      De félóra múlva már ismét megjöttek: tűvé tették a szigetet
3655 XXIX  |            visszalopóztak ismét a majorba, hol megjöttüket és a jó hírt kitörő ujjongással
3656 XXIII |                          mondta Doll: - még ma megkapod...~- Akkor hát kettőt csinálj, -
3657 V     |                     csapatszállító hajón, apja megkérte Greenfield urat, a Dorcas
3658 XXX   |               piróga-rajt, a mint a Keleti-fok megkerülésével egyenesen az Üdv-öbölbe
3659 XXXI  |                    mikor a vadak észrevétlenül megkerülhették a szigetet és titokban föllopózhattak
3660 XXII  |                   kicsiny, mint látszik, akkor megkerülik és 24, legkésőbb 48 óra
3661 XXXI  |                    Csak két pirógának sikerült megkerülnie a Keleti-fokot, a többi
3662 XXIV  |                       hogy Bob talán időközben megkerült; de csak Suzant, meg a másik
3663 XXXII |                         az elveszettnek hittek megkerültek, s a két család boldogsága
3664 XXI   |                  tárult elébük, mikor a sajkát megkerülve, a hegyfok keleti lábához
3665 X     |                   Másnap reggel hét óra tájban megkezdődött a tengerdagály. Jack már
3666 XI    |                  mentek.~Május második felében megkezdődtek az esőzések, s a két család
3667 XXXII |                        telepednek meg, s ezért megkímélték a kényelmes lakást.~Még
3668 XXIII |                        Fritz elhatározta, hogy megkísérti, hátha a vető-pányvával (
3669 II    |                        a kaiakkal nem lehetett megkoczkáztatni az elindulást. Lassan kint
3670 XIV   |                        melyek a gúlára mászást megkönnyítik: sőt ellenkezőleg, - az
3671 XIX   |                        de egy szempillantásban megkötözték mind a négyüket s aztán
3672 XXI   |                    csurgatta a vizet, s miután megkóstolta, örvendve fölkiáltott:~-
3673 XVII  |                    éjszaka volt. Alig lehetett megkülönböztetni a vizet az égtől, mert az
3674 XV    |                      raktak, hogy Jack esetleg megláthassa és odatalálhasson. Éjjel
3675 XIII  |                   zászlót.~- S egyúttal azt is megláthatjuk, - tette hozzá Ernő, - hogy
3676 XXVII |                        gyors lábunk!... S majd meglátja, kapitány, hogy holnap ebédre
3677 XXVII |                       szólni akkor, mikor majd meglátják azt a csodát, a mit az emberkéz
3678 I     |                      nyílt tengerről nem lehet meglátni: ellenben a két ágyúlövés
3679 X     |                         de azért ne félj; majd meglátod, hogy akadnak mások, a kik
3680 XII   |                       és prospect-hilli tanyák meglátogatása volt hátra, mert úgy határozták,
3681 XVII  |                      hiszek Istenben, hogy még meglátom, mikor az a nyomorult Borupt
3682 XVII  |                        úgy 18 éves lehetett, s meglátszott rajta, hogy nem tengerész.~
3683 XXIII |                     többiekhez.~Jenny, mihelyt meglátta, álmélkodva fölsikoltott:~-
3684 I     |                     fogadta a köszöntést; majd meglátva, hogy Jack egyenesen a patak
3685 XIX   |                     jobban és már szembetűnően meglazult a fegyelem; Borupt másodkapitány
3686 XXIII |                      az, a hol ők laknak; s ha meglenne a sajkájuk, s átkerülhetnének
3687 XXVII |                    gazdag, tropikus növényzete meglepő szépségben pompázott a sík
3688 XXVII |                     roppant gazdagsága annyira meglepte őket, hogy perczekig némán
3689 I     |                     nem is, legalább ez az egy meglesz...~- Hm! - csóválta a fejét
3690 XV    |                        ki a kis tisztásra: két meglett, hatalmas állat: az apa
3691 XXVI  |                    Jenny.~E pillanatban a szél meglibbentette a lobogót, mert valóban
3692 II    |                         Ha a zászlót háromszor meglobogtatják, s aztán a tengerbe dobják,
3693 XV    |                  kirándulókkal. Ez a késedelem megmagyarázhatatlan volt, ha csak föl nem tették,
3694 XVIII |                        is.~Fritz aztán mindent megmagyarázott James Wolstonnak.~- Az ön
3695 XXII  |                        megkísértik a sziklafal megmászását.~Több nap telt el így, s
3696 VIII  |                     szólt Ernő.~- De előbb még megmászom azt a hegyet! - kiáltott
3697 XXVII |                        midőn a Zermatt-csúcsot megmászták.~Nyolcz óra tájban elérték
3698 IV    |                   hálát adtak Istennek, csodás megmenekülésükért. Aztán Zermatt úr, fiai
3699 XV    |                       anyja karjaiba borult.~- Megmenekültem, - mondta lihegve - de lehet,
3700 XXX   |               pirógában.~- Hála Istennek, hogy megmenekültetek tőlük! - sóhajtott föl Jenny.~-
3701 VI    |               működésbe hozhatná a Landlordról megmentett két hajó-szivattyút, s akkor
3702 XXIII |            találkozhattak valami hajóval, mely megmenthette volna őket. Most ez a reményük
3703 XXIV  |                      ezeken a sziklákon! Akkor megmenthettünk volna mindent, a mi rajta
3704 XVIII |                bemutathatja apjának Fritzet, a megmentőjét, s áldását kérheti frigyükre.~
3705 XIX   |                        tőle telt, hogy a hajót megmentse. Az emberfölötti küzdelemben
3706 VIII  |                       színhelyéhez. Zermatt úr megmutatta azt a szűk sziklatorkolatot,
3707 XXI   |                 Meglehetősen, - felelte Jenny, megmutatva a fogott halakat.~- De mi
3708 VI    |                   kissé szűk volt, az igaz, de megnagyobbítani még sem lehetett. Ha az
3709 IV    |                Egyelőre elhatározta, hogy ő is megnézi a Gyöngyház-öblöt. Fölszerelték
3710 III   |                     Littlestone hadnagy rögtön megnézte a térképet, de sehol semmi
3711 XXXI  |                     okból. Először azért, hogy megnézze, milyen állapotban hagyták
3712 XI    |                   kimentek Felsenheimből, hogy megnézzék, milyen károkat okozott
3713 I     |                   rándulni Falkenhorstba, hogy megnézzem, a viharok nem rongálták-e
3714 XVII  |                    volna a hűvös légáramlat... Megnyálazta az ujját és föltartotta...
3715 XIX   |                 csapó-ajtaja naponkint kétszer megnyílt s a foglyok némi eleséget
3716 V     |                       megérkezése, a mely újra megnyitotta előtte az utat haza, rég
3717 VI    |                      és neje sokáig nem bírtak megnyugodni abban, hogy két fiúk eltávozott,
3718 X     |                         Ebben aztán mindnyájan megnyugodtak. Az út hátralevő része kellemesen
3719 XI    |               visszasiettek Felsenheimba, hogy megnyugtassák az aggódó asszonyokat.~ ~
3720 XXI   |                        a helyzetünk sem valami megnyugtató ezen az ismeretlen vidéken.~-
3721 XX    |                 Ferencz szavai épen nem voltak megnyugtatók. Ezt mondta:~- A part, a
3722 XXVII |                    vannak a szarvai.~Hamarosan megnyúzták és földarabolták az antilopot;
3723 XXVII |                 Felsenheimig, hogy minél előbb megölelhessék szüleiket.~De a nők fáradtak
3724 XVIII |                  reménnyel jött Angliába, hogy megölelheti apját, a kitől áldást óhajtott
3725 III   |                       kiáltott föl Zermatt úr, megölelve a feleségét - egészen a
3726 XIX   |                    tengerre, a hol előbb-utóbb megöli őket az éhség, a szomjúság,
3727 III   |                      önt kedves családjával, s megoszthatjuk önökkel azt a keveset, a
3728 II    |                   dolgoztak, hogy Felsenheimet megóvják a kiöntött víz rombolásától.
3729 VIII  |                      úr - ha aztán elfáradnak, megpihenhetnek, s akkor Ernő hadd vigyázzon
3730 XXV   |                     Délután két óra felé ismét megpihentek, s ezúttal ettek is. Most
3731 XXI   |                        az bizonyos, hogy kissé megpihenünk. Ha pedig a part nem egészen
3732 IX    |                    kanyargó folyó, melyet Jack megpillantott.~A hajót egyenesen neki
3733 XXVI  |                      elől.~Tizenegy óra tájban megpillantottak egy czukorsüveg formájú
3734 XXI   |                          kiáltott föl Ferencz, megpillantva a homokba rakott apró buczkákat.~-
3735 XXXII |                    ekkor elkövetkeztek a nehéz megpróbáltatások szomorú napjai. A rossz
3736 XXIX  |                 egyenkint kibuknak a teraszon, megragadják és lehajigálják őket a 40-
3737 III   |                         Csak az a kérdés, hogy megragadjuk-e ezt az alkalmat?~- Miért
3738 XXXI  |                    ostromlottakkal.~John Block megragadta a legelsőt. Irtózatos erővel
3739 XXX   |                     vagy féltuczat piróga, jól megrakva vadakkal, meg is kísértette
3740 VII   |            összecsókolóztak, a férfiak melegen megrázták egymás kezét, s valamennyien
3741 XI    |                        hogy valamennyiök szíve megremegett bele. Villámcsapás villámcsapást
3742 XVI   |                        az elefántoktól annyira megrémültek, hogy menten pirógáikra
3743 II    |                  valamennyiüket lelkük mélyéig megrendítette.~Mindnyájan az isteni Gondviselés
3744 XXIX  |                     csillant föl...~Mindnyájan megrettentek: vajjon nem a kanócz parazsa
3745 XXIV  |                     mellé heveredett, hirtelen megrezzent. Úgy tetszett neki, mintha
3746 I     |                   töltővesszőt, midőn hirtelen megrezzenve fölegyenesedett.~Távolról
3747 XVI   |                       s ezek a szörnyű állatok megriasztották őket, kivált mikor az ormányukat
3748 X     |              megváltozott; a növényzet kezdett megritkulni, eltünedezni, s a gazdag
3749 VI    |                       a láz az ő egészségét is megrongálta; remélhető volt azonban,
3750 XIX   |                       útját. A viharok annyira megrongálták, hogy legalább két-három
3751 XXI   |                        ezt az örömét csakhamar megrontotta az a kép, mely akkor tárult
3752 XV    |            következtethették volna, hogy talán megsebesült.~- Fiam!... szegény fiam! -
3753 IV    |                       Jack golyóját, mely csak megsebezte, de meg nem ölte.~Április
3754 XX    |                viszonzá Jenny gyöngéden - majd megsegít bennünket a jó Isten! A
3755 XX    |                       a jó Isten! A mint engem megsegített a Füstölgő-Sziklán, midőn
3756 II    |                       csalódott reményeiben... Megsemmisül a lehetőség, hogy viszontlássa
3757 V     |                      sziklába ütődött, annyira megsérült, hogy kettőjüket nem bírta
3758 XVII  |                       a szél?~Az arczát mintha megsimította volna a hűvös légáramlat...
3759 VII   |               meglátogatták a derék állatokat. Megsimogatták és bőven ellátták mindennel
3760 XI    |                        s a szörnyű dörgés majd megsüketítette őket. Másnap este épen a
3761 XIII  |                    telepedtek le. Mialatt Jack megsütötte az antilop egyik czombját,
3762 XX    |                        nekünk is valakit, a ki megszabadít bennünket.~De mikor?...
3763 XX    |        Füstölgő-Sziklán, midőn téged küldött a megszabadításomra, éppen úgy küldhet nekünk
3764 V     |                  bántani... Azért jöttem, hogy megszabadítsam.~Jenny hálát adott Istennek
3765 V     |                     Jenny hálát adott Istennek megszabadulásáért. Aztán Fritz legott indulni
3766 XVI   |                  örömömre.~- Most következik a megszabadulásom, a mely igazán különösen
3767 XXII  |                     elvész a reménységük, hogy megszabadulhatnak erről a puszta szikláról.~
3768 XXIII |                       ki mindent megtesz, hogy megszabaduljunk.~- De mit tehetnek ők is,
3769 I     |                    volt valószínű, hogy valaha megszabadulnak e szigetről; az is igaz,
3770 XXXI  |                     házunkban!~- Ej, majd csak megszabadulunk tőlük valahogy Isten segítségével, -
3771 XIII  |                        egy szágópálma ligetben megszálltak, rendes éjjeli őrséget szervezzen;
3772 XXIX  |                      volna tudni, hogy a vadak megszállva tartják-e Falkenhorst környékét,
3773 XXI   |                      másik sziklafal, tömérdek megszáradt tengeri füvet találtak;
3774 XXIII |                        tüzet gyújtott, melynél megszárították a ruháikat. Aztán lefeküdtek;
3775 XXIII |                      melyet a Füstölgő-Sziklán megszelídítettem... Úgy van: az ő nyakára
3776 XV    |                        egy kis elefántot, hogy megszelídítse, rögtön föl akarta használni
3777 XVIII |                        kit Wolstonné is nagyon megszeretett. Doll szomorúságát még növelte
3778 I     |                    életét, napról-napra jobban megszerette. Jenny nagyon kedves és
3779 VI    |                    hogy rövid idő alatt nagyon megszerették egymást. Leányuk, Wolston
3780 XXXI  |                  kényszeríteni a vadakat, hogy megszökjenek a szigetről?... De, fájdalom!
3781 XXI   |                      tartanunk...~- Mert ők is megszöknének erről a vad, kopár helyről -
3782 XI    |                      és szerét tehette, legott megszökött vadászni.~Meghányták-vetették
3783 XVI   |              könnyelműséget követtem el, mikor megszöktem tőlük!...~- E közben beesteledett;
3784 XXXII |            háziállataikat is, melyek a hosszas megszokás folytán régi tanyájuk közelében
3785 XVI   |                    Felsenheimban ismét a régi, megszokott munkás élet folyt. Most
3786 IV    |                       galamb, melyek hamarosan megszoktak az új hazában. Bútorokban,
3787 XVII  |                      majd a fiatal ember ismét megszólalt:~- Hát a kapitány?~- Harry
3788 XVII  |                   vitorla-mester? - kérdezte a megszólított, fölemelkedve fektéből.~-
3789 VI    |                      nagy szárazságban a magok megszorultak, a kalászok elcsenevészedtek.
3790 III   |                     tartó hajó félig éhenhalva megtalálta és fölszedte a nyílt tengeren.
3791 XXIII |                     azt a levelet, a melyet te megtaláltál...~És Jenny nem csalódott:
3792 V     |                    apját, s azt mondta neki:~- Megtaláltam!...~- Mit?... a Füstölgő-Sziklát?...~-
3793 III   |                      csak nyugalom kell, s azt megtaláltuk itt: minek indulnánk most
3794 XXXI  |                 szigeten és minden pillanatban megtámadhatták őket. A nőket jól, rosszul
3795 XVI   |                   kérdés, mit fognak tenni?... megtámadják-e őket?... s ha igen: Felsenheim
3796 XXXI  |                        mert lehet, hogy legott megtámadnak.~A vadak színlelt elutazása
3797 XXXI  |                           Talán minket akarnak megtámadni? - kérdezte Wolston úr.~-
3798 XXXII |                    egyidejűleg a vademberek is megtámadták őket.~De ők még e válságos
3799 XI    |                      épületeket, s kívülről is megtámogatták, hogy a téli viharok kárt
3800 XI    |                 Fritzet és Jennyt, akkor talán megtarthatják Ernő és Anna lakodalmát
3801 XXI   |                      az ismeretlen parton. - A megtelepedés.~Két heti kínos, veszedelmes
3802 IV    |                  története. - A Zermatt-család megtelepedése a szigeten. - ~Zermatt úr
3803 IX    |                     terület, melyen Zermatt úr megtelepedett családjával, - s melyet
3804 XVIII |                 szintén visszajön leányával, s megtelepedik köztünk a szigeten.~- És
3805 XXIX  |                       piróga kicsiny és színig megtelik, ha mind a kilenczen beleülünk,
3806 VI    |            cziszternába, mely másfél óra alatt megtelt. Ekkor kinyitották a zsilipeket,
3807 VI    |                     szerét ejthette, ugyancsak megtépázta.~Volt ezeken kívül még néhány
3808 XII   |                    melyet a vihar meglehetősen megtépett, s aztán fölszántották,
3809 XXIII |                    férfi van itt, a ki mindent megtesz, hogy megszabaduljunk.~-
3810 XI    |                       minden évben, ez idén is megtették a két lövést: de feleletet
3811 XXIX  |                    elébe állván - mint bátyád, megtiltom neked apánk nevében, hogy
3812 IX    |                     ajánlta Ernő.~- Köszönöm a megtiszteltetést, - viszonzá a fiatal leány
3813 XVI   |                         Nem volt rá időm, hogy megtöltsem a puskámat... Négy sötét
3814 XXVIII|                        kérdés!... Mert könnyen megtörténhetnék, hogy a rablók ütöttek ott
3815 X     |                     veszik.~- Addig is; míg ez megtörténik, - szólt Jack - ajánlom,
3816 X     |                    hajó orrában állt, gondosan megtörülte a messzelátó lencséit és
3817 XX    |                       volt éhezve, elcsigázva, megtörve a testi-lelki szenvedésektől,
3818 XXIX  |                 legföljebb ketten-hárman, hogy megtudjuk, ki lakik ott.~- Induljunk
3819 II    |                        kapitánya ne igyekezzék megtudni...~- Ez mind csak üres beszéd! -
3820 XXIV  |                      vitorlamester: - legalább megtudnók, hogy hol vagyunk.~Az albatrosz
3821 XXIII |                   lesújtó eredményét a többiek megtudták, a szomorúság még nagyobb
3822 XXI   |                    Jenny, - kérdezte Ferencz - megvagytok-e elégedve?... Hát a horgászás
3823 XVI   |                   felől, a honnan a szabadító, megváltó angol korvettet várták,
3824 XV    |                     három férfi hazafelé jövet megváltoztatta útitervét, s vargabetűt
3825 XVII  |                      bennünket a hajó fenekén, megváltoztatták a hajó útját, s pár száz
3826 II    |                      az otthon levők nyugodtan megvárhatják, míg Zermatt úr és Jack
3827 XVIII |                     fölszerelésekbe fektetvén, megvárja, míg a «Licorne» visszajön,
3828 IX    |                    kételkedett Jack.~- Föl, ha megvárjuk a tengerdagályt...~- De
3829 XXII  |                    Block - felelte Fritz. - Én megvárom, míg a kapitány fölébred,
3830 XXII  |                        is partra vitték. Aztán megvárták a tenger-dagályt, mely vagy
3831 XXII  |                        a sajka mellett. Vajjon megvédhetik-e a hullámok ellen, melyek
3832 VII   |                kilométernyi út, s a lombos fák megvédik a társaságot a nap hevétől
3833 XXXI  |                 alkalmas volt a kikötésre, jól megvédték az ágyúk, melyekkel végig
3834 III   |                        erről. Először ő akarta megvendégelni a szegény hajótörötteket.
3835 I     |                    jönnek erre hajók, a melyek megveszik? - kérdezte Fritz.~- Szó
3836 XI    |                        vele! - szólt Zermattné megvetően. - Minek nekünk az arany?
3837 XXIII |                    Jenny ölébe vette a fiút és megvigasztalta.~- Látod édes Bob, - így
3838 XXV   |                  letartva gyertyáját a földre, megvilágította a sziklafal alját. Csak
3839 XXVII |                 lesznek. És, a mint gyertyával megvilágították a barlang belsejét, a legelső,
3840 VIII  |                         Ez a kirándulás nagyon megviselne bennünket, itt pedig kényelmesen
3841 XXV   |                   aludni és holnap napkeltekor megvizsgáljuk a fönsík éjszaki felét is... ~
3842 I     |                      bajlódott, Fritz gondosan megvizsgálta, megtöltötte és fölporozta
3843 XXIII |                      és Fritz-cel; még egyszer megvizsgálták a nyugati sziklafalat és
3844 XI    |                komolyan.~- Nem, apám; gondosan megvizsgáltam, elemeztem: nem tévedhetek;
3845 XI    |                        máskor már július végén mehetett vadászni, most pedig még
3846 VII   |                      akadt itthon, hogy nem is mehettem volna el.~- Ez mind igaz
3847 II    |                         hogy a kaiakban is oda mehetünk.~- S mit csináljunk ott? -
3848 X     |                     nem sokkal nagyobb, mint a mekkorának gondoljuk.~- De a hegy legalább
3849 VII   |                    összecsókolóztak, a férfiak melegen megrázták egymás kezét,
3850 XIX   |                    sajka fenekére, a hol Jenny melléje térdelt és gyöngéden ápolta.~
3851 XVII  |                    vitorla-mester ezt mondta a mellette fekvő fiatal embernek:~-
3852 XXXI  |                      az őrködés, mert az ágyúk mellől a partokat mindenütt látni
3853 XVIII |                     örömét, mert hisz a sziget méltán sorakozhatott Anglia legbecsesebb
3854 I     |                   mentette meg az életét.~Jack méltó öccse volt Fritznek. A huszonegy
3855 XIV   |                        mi is otthon leszünk és méltóképpen fogadhatjuk III. György
3856 III   |                      kifeszítette vitorláit és méltóságteljesen nekivágott a végtelen tengernek.
3857 IX    |                       Üdv-öbölig; itt a tenger mélyebben benyomult a partba, mely
3858 XXXI  |                         magukkal víve a tenger mélyébe a vadakat is. Csak két pirógának
3859 XXI   |            jobbra-balra még apróbb, fülkeszerű mélyedések is voltak benne, melyeket
3860 II    |                     mely valamennyiüket lelkük mélyéig megrendítette.~Mindnyájan
3861 IX    |                   mészkő- vagy gránit-sziklák, melyekbe a tenger mély üregeket vájt.
3862 VI    |                        mind fáradságos munkák, melyekben a három nő tőlük telhetőleg
3863 II    |                   szegény leányt, kinek bánata mélyen meghatotta. - Ez a hajó...
3864 XXV   |                      ott volt mindnyájuk szíve mélyén, s ezért rögtön el is határozták,
3865 XXVII |                    hatalmas, buja növényzetet, melyhez a fokföldi flóra nem is
3866 XIV   |                    négyszögmérföld területű.~- Melyik az?~- Málta.~- Ah, Málta! -
3867 VII   |                    akadt, hogy azt sem tudták, melyiket végezzék előbb. A mezei
3868 XXIII |            vitorla-mester nagy tüzet gyújtott, melynél megszárították a ruháikat.
3869 XXI   |                     láb, a szélessége 20-25, a mélysége pedig 50-60 láb lehetett,
3870 XXIV  |                       Ez fontos kérdés volt, a melytől esetleg valamennyiök élete
3871 XXXI  |                belsejébe, a hol bizonyára akad menedék?... Vagy nem lehetne-e kitörni
3872 XXVI  |                 keresés után, talált is valami menedékfélét, két összeszoruló sziklafal
3873 XIX   |                gyanítottak, hogy Robert Borupt menekszik a hajók rendesen járt útjából,
3874 XXX   |                        úr azt tanácsolta, hogy meneküljenek Felsenheimból a Czápa-szigetre.
3875 XXVII |                      akart ugrani, hogy tovább meneküljön.~E pillanatban ért oda Fritz
3876 XXXI  |                        hátra, mint az ágyúkhoz menekülni, - mondta Zermatt úr: -
3877 VIII  |                   férjem meg én és a gyermekek menekültünk meg a haláltól.~- S a többiek
3878 XXV   |                    kell kísértenünk, mert ez a menekvés egyedüli útja.~Rögtön kibővítették
3879 XXV   |                  Wolston asszony és Bob meg te menjetek vissza Ferenczcel a barlangba;
3880 VIII  |                           majd holnap. S minek mennénk gyalog, mikor vízen is oda
3881 XXVI  |                     mása... S hirtelen, mintha mennyei sugallat szállta volna meg,
3882 IX    |                   vidék ugyancsak népes ám!... Mennyien vannak ott a parton!...~
3883 XXI   |                      óta gyűlt meg oly roppant mennyiségben.~- Legalább lesz fűteni
3884 XVI   |                      annyira megrémültek, hogy menten pirógáikra szálltak és visszahajóztak
3885 I     |                    tudta elfeledni, hogy Fritz mentette meg az életét.~Jack méltó
3886 XIX   |                 leeresztették őket a hajó nagy mentő-csónakjába, mely a «Flag» farához volt
3887 XXXII |                 gyarmat további boldogulása.~A mentő-hajó valóban a «Licorne» volt,
3888 III   |                délelőtt vízre bocsátják a nagy mentőcsónakot, s megfelelő számú legénységgel
3889 XXV   |                   megtöltötte volna füsttel.~- Mentsük meg, a mit lehet! - kiáltott
3890 XVI   |                        tudtam...~- Egész éjjel mentünk, s e közben egyik szörnyű
3891 XIII  |                       csak a kopár sziklabércz meredezett, hosszabb pihenőt tartottak
3892 XXI   |                megmászni; csaknem függőlegesen meredt az ég felé: s megkerülni
3893 II    |                     viharban egyetlen hajó sem merészkedhetett a partok közelében maradni.~
3894 XV    |                    heves szél támadt, hogy nem merészkedhettek kivitorlázni a nyílt tengerre.~
3895 XX    |                      nem lehet távolabb öt-hat mérföldnél...~A kapitány és a vitorlamester
3896 XXXII |                       a fák közül, s már három mérföldnyiről látható volt a nyílt tengerről.~
3897 XXVII |                      Számításuk szerint nyolcz mérföldre lehettek az Ígéret földjétől: -
3898 XIX   |                    menjen a szobájába s elő ne merjen jönni, míg nem hivatom!~
3899 VII   |                     legkényelmesebb.~- Fogadni mernék, - szólt most Anna mosolyogva -
3900 XXXI  |                   hitték mindnyájan, s bár nem merték egymásnak mondani, hogy
3901 XXIV  |                 kétségbeesése határtalan lett. Mértéktelen fájdalmában síró görcsöket
3902 III   |                         mondta Ernő - soha sem mertük átkutatni, mert féltünk,
3903 XVII  |               valamennyien mély kétségbeesésbe merültek. Az a csekély élelem, mit
3904 XXVII |                        tengeren, alig lehettek messzebb Új-Svájcztól, mint száz
3905 X     |                    állt, gondosan megtörülte a messzelátó lencséit és több ízben sokáig
3906 III   |                        sétált, szemügyre vette messzelátójával a kaiakot. Két sötétbőrű
3907 XXXI  |                  mennek, - szólt Ferencz, a ki messzelátón nézte őket.~- Szerencsés
3908 XXIII |                     Egy albatrosz, mely nagyon messziről jöhetett, mert halálosan
3909 XI    |                        annyi terméskövük volt! Meszet pedig szintén égethetnek
3910 IX    |                      mindenfelé magas gerinczű mészkő- vagy gránit-sziklák, melyekbe
3911 VIII  |                       értelmében kopár volt. A mészkő-sziklákon sehol egy fa, sehol a növényi
3912 XXVII |                  kiértek az erdőből.~Termékeny mező terült el szemeik előtt.
3913 XXVI  |                 terület, tele gazdag rétekkel, mezőkkel, ligetekkel, átszelve patakoktól,
3914 XXVII |                    falkákban száguldoztak át a mezőn, a mely egyébként szinte
3915 XIII  |                       FEJEZET.~A Grünthal. - A mezőség. - A rengeteg. - A majmok. - ~
3916 XIII  |               Montroseba szakadt.~Az út ezen a mezőségen éppen nem volt könnyű és
3917 XXIX  |                      lehetnek.~Öt ember, félig meztelen, fekete bőrű vadember, -
3918 XIII  |                    állatok veszett ordítással, miákolással menekültek az erdőbe. Ez
3919 XXIII |                       így szólt hozzá, - anyád miattad sírt... Kiáltott utánad,
3920 XVI   |                  magamért aggódtam, nem! hanem miattatok, ha rajtatok ütnek ezek
3921 X     |                      dünnyögte Wolston úr...~- Miben csalódott?... mit látott?...~-
3922 VII   |                       harangokkal!... Hisz van miből!... Wolston úr megcsinálja
3923 XXX   |                      rá készülve, hogy a vadak mihamar számosan fogják fölkeresni
3924 IV    |                      virrasztottak reggelig, a mikorra a vihar lecsendesült, s
3925 III   |                    ügyes cselt a hadnagynak, a min aztán ez is jól mulatott.~
3926 XXXII |                  hivatalos hatóság képviselője mindaddig az Üdv-öbölben marad, míg
3927 XXXI  |                    vitte el a csónakjukat...~- Mindegy, - viszonzá Zermatt úr: -
3928 I     |                 Fritznek. A huszonegy éves fiú mindenben versenyezhetett bátyjával:
3929 IV    |                        a megmenekült családnak mindene megvolt ahhoz, hogy új életet
3930 XXVIII|                         tette hozzá Ferencz.~- Mindenek előtt azonban nézzük meg
3931 XVIII |                     James Wolston pénzzé teszi mindenét, s vagyonát a településhez
3932 II    |                     aggódva kémlelte a tengert mindenfelől, hogy nem látja-e valahol
3933 XXIV  |                    Hűségesen követte a madarat mindenhová a parton, s órák hosszán
3934 XXVII |                   Felsenheim környékét: - s ha mindennap négy mérföldet gyalogolnak,
3935 VII   |                    áldott vidékre, s mivel itt mindenünk megvolt a kényelmes, nyugodt
3936 XXVI  |                       óhajthattak volna!~S túl mindezen, a zöldellő réteken is túl,
3937 XVIII |                       nagymennyiségű vaníliát.~Mindezért vagy 8000 font sterlinget (
3938 XI    |                        konyhában.~Ernő és Anna mindjobban összebarátkoztak és szüleik
3939 XI    |                        föl Wolston úr.~- Ki... mindkettőt!...~- És kicsoda?~- Kicsoda?...
3940 XXXI  |                      kínos bizonytalanság után mindnyáján megtörtek, s bár belső aggodalmait
3941 XIV   |                        igaz szívből köszöntünk mindnyájatokat; egészségesek és jókedvűek
3942 XXVIII|                      rá idejük...~E föltevésre mindnyájukban meghűlt a vér, s valamennyiöket
3943 III   |                       önökkel azt a keveset, a mink van...~- Éljen Új-Svájcz! -
3944 XXVIII|                       róla.~- Nincs más hátra, minthogy elinduljunk és kikémleljük
3945 XII   |                       mikor elfoglalták, csupa mocsár volt, tele czukornáddal -
3946 XII   |                      Hattyú-tó környékén fekvő mocsaras rizsföldek pedig kitűnő
3947 XXIX  |                      felé tartaniok.~Senki sem moczcant, senki sem szólt egy hangot
3948 XXVII |                    ejteni.~Ennek legegyszerűbb módja az volt, hogy bekerítik
3949 V     |                      szoros értelmében a vadak módjára élt. Maga épített magának
3950 XXII  |                 kétszerte lever az, hogy nincs módomban rajtad segíteni.~- Hisz
3951 XI    |                        saccharinus, - egy édes mohfajta - mit a torkos állatok nagyon
3952 XVI   |                     félig sült halat is, a mit mohón megettem, mert nagyon éhes
3953 XXXI  |                       bár nem merték egymásnak mondani, hogy ne fokozzák a csüggedést,
3954 II    |                       a tervéről is le kellett mondania. Még délelőtt valóságos
3955 XXXI  |                beszélgetve töltötték el. Annyi mondanivalójuk volt, hogy ki sem fogytak
3956 XV    |                    bizonyára haza talál.~- Azt mondják, hogy a galamb óránkint
3957 XIV   |               utazásunk eredményét majd szóval mondjuk el. Szerető fiatok Ernő.»~
3958 XI    |                     ezt a fölfedezést...~- Jól mondtad, édes férjem - helyeselte
3959 X     |                    csónakkal fölfelé eveznek a Montrose-folyón, Zermatt úr és Jack pedig
3960 X     |                        fölevezhetünk egészen a Montrose-forrásig is - mondta Wolston úr.~-
3961 IX    |                           Tervek holnapra. - A Montrose-patak.~Másnap reggel hat órakor
3962 XIII  |                     folyó, mely valószínűleg a Montroseba szakadt.~Az út ezen a mezőségen
3963 XVIII |                        és Ferenczet, meg Jenny Montroset is.~Fritz aztán mindent
3964 XXIV  |                     szél kerekedett, s a tompa moraj jelezte, hogy a tenger erősebben
3965 X     |                  hirtelen magasról lehulló víz moraja ütötte meg füleiket... Mi
3966 I     |                        Távolról tompa dörrenés moraját hozta feléjük a szél.~-
3967 X     |                       szédítő eséssel. Ennek a morajlását hallották meg vagy száz
3968 XXII  |                     fellegekből, a habok tompa morajlással csaptak ki a partra, s már-már
3969 XVII  |                     válás perczében, az utolsó morzsáig elfogyott; csak egy zsák
3970 VII   |                        Szökőév-e legalább ez a mostani? - kérdezte Jack.~- Nem
3971 XXV   |                    találnak kedvezőbb tanyát a mostaninál, még mindig elég idejük
3972 XXIII |                       figyelemmel lesték Fritz mozdulatait és a madarat. Az albatrosz
3973 XVII  |                      előtt, a hajó orrában két mozdulatlan alak állott némán, egymás
3974 XVII  |                        dermesztő, kétségbeejtő mozdulatlanságban, midőn egyszerre John Block
3975 XVII  |                   végtelen tengeren, nem tudva mozdulni semerre, s érezve, hogy
3976 XXIII |                       Az albatrosz azonban nem mozdult... és Fritz, mikor már csak
3977 XV    |                      fogadták; de mivel ők nem mozdultak, a többiek futottak hozzájuk.~-
3978 VI    |                       hogy a lezuhanó vízsugár mozgásba hozta a kereket, ez pedig
3979 XXI   |                        James fölkiáltott:~- Mi mozog ott a homokon?... Azt lehetne
3980 XVI   |                       óta.~De a vademberek sem mozogtak; ha nem is hagyták még el
3981 X     |                   vészlövést tehetnek az egyik mozsárból.~A hajláson túl a Montrose
3982 VI    |                        egy kerék hajtására; ez működésbe hozhatná a Landlordról megmentett
3983 VII   |                      Igaza van... ez csakugyan mulasztás... hiszen minden javunkkal
3984 XXV   |                      már idáig eljutottak, nem mulaszthatták el, hogy elmenjenek a fönsík
3985 XXXI  |                     belőle. Mind a mellett nem mulasztották el az őrködést sem, s hajnalig
3986 III   |              hadnagynak, a min aztán ez is jól mulatott.~Legnagyobb volt azonban
3987 II    |                         S ki tudja, mennyi idő múlik el, míg ismét alkalma lesz
3988 XV    |                       Másnap valamennyien nagy munkában voltak; a lazaczok, mint
3989 XXVIII|                         s úgy látszik emberkéz munkája.~- Önnek igaza lehet, kapitány, -
3990 II    |                   bálványozta anyját, s minden munkájában segítségére volt. Ő volt
3991 X     |                        nyoma sem volt az ember munkájának. A szárnyas és lábas vad
3992 XV    |                     Wolstonné és a leánya napi munkájuk után a könyvtár-szobában
3993 I     |                    ismét hozzáfoghattak rendes munkájukhoz. A mióta Fritz megmentette
3994 XI    |               aggódniok.~Elvégezvén az aratási munkákat, gondosan bezárták a tanyai
3995 VI    |                         A Wolston-család. - Új munkálatok tervei. - ~Csatorna a Sakál-patak
3996 XVI   |                       ismét a régi, megszokott munkás élet folyt. Most valamennyien
3997 XVIII |                    halászott igazgyöngyöket, a muskát-diót, s a nagymennyiségű vaníliát.~
3998 XXII  |              természetesen nem lévén semmiféle műszerük, csak találgathatták, hogy
3999 XIII  |                       A ki szeret, kövessen!~- Mutassuk meg neki, kedves Ernő, hogy
4000 XVI   |                   eddigi táborukat. S ha mégis mutatkoznának, a tenger felől intézett
4001 XVI   |                       a Licorne még mindig nem mutatkozott. November 7-dikén mindkét
4002 IV    |                        Hozott is haza egy párt mutatóba, s valamennyien megcsodálták
4003 VIII  |                       kétszersült-darabok mind mutatták, hogy nemrégiben emberek
4004 II    |                 kapkodtak levegő után és némán mutogattak kelet felé, a nyílt tengerre.~-
4005 XIII  |                        rétek, bokrok, aloé- és myrtus cserjék, mintegy hat-hétszáz
4006 VI    |                  halakkal. Gyakran fölgyűrte a nadrágját, s bele is ment a patakba -