Fejezet

4007 I     |                  lesznek.~Fritznek igaza volt. Nagy-Britannia abban az időben legjobban
4008 XVIII |             igazgyöngyöket, a muskát-diót, s a nagymennyiségű vaníliát.~Mindezért vagy
4009 XII   |                   Felsenheimot és elvégezték a nagymosást, Ernő pedig szorgalmasan
4010 XXVI  |                    Mert akkor a szigetnek igen nagynak kellene lennie, a tompa
4011 XVIII |                   legczélszerűbbnek tartotta a nagynénjéhez fordulni, a ki bizonyára
4012 XVIII |                     nagy fájdalom érte Jennyt. Nagynénjétől megtudta, hogy az ezredes
4013 II    |                      és Jackot, a kik már elég nagyok arra, hogy megbízhassanak
4014 XII   |                       sötétbarna szőrű, szamár nagyságú anta volt, olyan, mint a
4015 VI    |                       mondta Wolston úr - mert nála nélkül aligha tudtam volna
4016 XXXII |                       megpróbáltatások szomorú napjai. A rossz sors üldözni kezdte
4017 XXX   |                hozzátennünk, hogy az év utolsó napjait mind a két család a legmélyebb
4018 XVII  |                      előbbi hang.~- A zendülés napján - folytatta a vitorla-mester -
4019 XXXI  |                  söpörte a kis erőd környékét.~Napkelte után a vadak bandája visszavonult
4020 XXXI  |                 bőrüket.~A vadak nem pihentek. Napkeltéig háromszor rohanták meg az
4021 XXV   |                        fogunk aludni és holnap napkeltekor megvizsgáljuk a fönsík éjszaki
4022 IV    |                        szigeten. - ~Zermatt úr naplója. - A tizedik év vége.~Az
4023 XXIX  |                   türelmetlenkedett Ferencz.~- Napnyugta előtt lehetetlen! - kiáltott
4024 XVII  |                      embernek:~- Nem... nem... napnyugtakor jól szemügyre vettem a szemhatárt...
4025 XX    |                   Wolston-család már nemcsak a napokat, hanem az órákat is számlálta...
4026 XXXII |                     őket.~De ők még e válságos napokban sem estek kétségbe. Csüggedten
4027 XXIV  |               zárkózniok a barlangba, a honnan napokig sem jöhetnek ki.~Az albatrosz,
4028 XIX   |                       A hajófenék csapó-ajtaja naponkint kétszer megnyílt s a foglyok
4029 II    |                          A hír hatása. - Három napos zivatar. - ~Kirándulás kémszemlére. -
4030 VII   |                 kedvedre vadászhatsz? Csak egy napról van szó! - mondta Zermattné.~-
4031 X     |                   melyeknek sűrű lombsátorán a napsugár nem bírt áttörni, a háttérben
4032 XIII  |                        is ajánlatos volt, mert napszállat felé többször hallottak
4033 V     |                        A szerencsétlen leány e naptól fogva a szó szoros értelmében
4034 XXI   |               elzárható volt. A fenekét finom, nedvességtől ment homok födte; a magassága
4035 XV    |                   három kirándulóról, akik már negyednapja voltak oda.~- Hol lehetnek
4036 II    |                    kaiaknak ki kellett kötnie. Negyedórai izgatott várakozás után
4037 XXXI  |                      puszta öklükkel löktek le négyet a mélységbe.~A bástya ismét
4038 X     |                     puszta földek következtek. Négylábú állatot már nem láttak sehol,
4039 XIV   |                       hogy a sziget körülbelül négyszáz négyszögmérföld területű
4040 VIII  |                    területe körül belül öt-hat négyszögmérföldnyi lehetett s a keleti fok
4041 XIV   |                     fölkapaszkodtak az alig öt négyszögméter területű sziklacsúcsra és
4042 XXIV  |                    rettegett. Bezárva pár száz négyszögöl területre, melyet a magas
4043 XIX   |            szempillantásban megkötözték mind a négyüket s aztán az ájult kapitánnyal
4044 XVII  |                        ki a kormányt tartotta, negyven év körüli tengerész volt:
4045 VI    |                     Wolston úr, a család feje, negyvenöt éves gépész-mérnök volt.
4046 X     |               Egyet-kettőt föl is vett: sokkal nehezebbnek tetszettek, mint térfogatuk
4047 XXVII |              vitorlamester - éljen a bor!~- De nehogy leigyuk magunkat! - tréfálkozott
4048 XIV   |               tetejéről küldjük ezt a levelet, nektek, kedves szüleink, Wolston
4049 XXVII |                     megmenekülésükben!... Hisz nélküle talán sohasem födözték volna
4050 XVII  |                      kit sem a fáradság, sem a nélkülözés, sem a kétségbeesés meg
4051 XI    |             kölcsönösen gyakorolják, fölváltva német, angol és franczia nyelven.~
4052 XXVIII|                  legnagyobb rendben volt, s ez némileg megnyugtatta őket.~Fritz
4053 VIII  |        kétszersült-darabok mind mutatták, hogy nemrégiben emberek jártak itt.~Mialatt
4054 XVII  |                kétségbeesés meg nem tört soha.~Nemzetségére angol, rangjára vitorla-mester
4055 XXIII |                     szeretném ha lenne... Doll néni meg is ígérte, hogy csinál...~-
4056 XVII  |                  petyhüdten lógott le, s tompa nesszel csapódott jobbra-balra,
4057 XXI   |                  hallani vélt valami szokatlan neszt, mintha óvatos, halk léptek
4058 I     |                       észrevetessük magunkat a netán erre járó hajókkal...~-
4059 V     |                elvesztette, s ettől fogva apja nevelte őt, nagy gonddal és szeretettel.
4060 XXX   |                    ölelhették egymást. Sírtak, nevettek örömükben, s ki sem fogytak
4061 XIII  |                     Zermatt úr Arabs-toronynak nevezett el.~Innen egyenesen a Medve-barlangnak
4062 IX    |                    Ígéret földjének is szoktak nevezni - körülbelül négy négyszögmérföld
4063 XXXII |                    kormányzójának Zermatt urat nevezte ki. Egyúttal Indiából őrséget
4064 III   |                       lakik?~- Mi Új-Svájcznak neveztük el, - felelte Zermatt úr -
4065 III   |                   ágyúval fölszerelt «Licorne» nevű angol hadi korvett Sydneyből,
4066 XI    |                  Montrose-folyó vízesésénél.~- Nézd meg ezt a kavicsot, apám -
4067 XXIX  |                       is orvul támadó vadaknak nézik és ágyúlövéssel fogadják?...~
4068 XIV   |                fölkiáltott:~- Ah, nem oda kell nézni, Wolston úr!... hanem arra
4069 X     |                 reggeli köd volt, s én füstnek néztem.~Ebben aztán mindnyájan
4070 VII   |                      legalább egyszer körül ne nézzek a szigeten...~- Azért, mert
4071 II    |               öltözködött, mint az andománi és nikobári bennszülöttek szoktak. Félórával
4072 XX    |                     hogy várva várt gyermekeik nincsenek a hajón, mert már előbb
4073 XXI   |                   szigeten bennszülöttek, vagy nincsenek-e rajta vérengző fenevadak,
4074 II    |                  egyszerre csak fölkiáltott:~- Nini! Fritz és Jack már indulnak
4075 I     |                        volt, hogy a számuk még növekedni fog.~- Ugyan mit csinálunk
4076 IV    |                     finom gyümölcs meg hasznos növény.~A sziget állatvilága szintén
4077 XXI   |               családjába tartozó indás, kacsos növényen a szőlőéhez hasonló bogyós
4078 VIII  |         mészkő-sziklákon sehol egy fa, sehol a növényi élet semmi nyoma, sőt még
4079 XIII  |               kényelmes. Az ölnyi magas fűben, növényzetben nehéz volt a járás; itt-ott
4080 XXVII |                  őserejű föld gazdag, tropikus növényzete meglepő szépségben pompázott
4081 XXVII |                        nézték a hatalmas, buja növényzetet, melyhez a fokföldi flóra
4082 XIII  |                   csaknem sima volt és a dúsan növő moha puhává tette, mintha
4083 XXXI  |             pillanatban megtámadhatták őket. A nőket jól, rosszul beszállásolták
4084 IV    |                       14-dikén egy hím- és egy nőoroszlánnal is találkoztak. A két vérengző
4085 IV    |                        lövéssel leterítette, a nőstény megfutott, magával vivén
4086 XXIV  |                        Suzant, meg a másik két nőt találták ott, halálos aggodalomban.~
4087 XXI   |                szőlőéhez hasonló bogyós fürtök nőttek.~- Lám, lám! - kiáltott
4088 XIX   |                      történik oda fönt a három nővel és a gyermekkel! Ráadásul
4089 XXIII |              megszelídítettem... Úgy van: az ő nyakára kötöttem azt a levelet,
4090 XXII  |                       s a vitorlamester majd a nyakát törte: ha Fritz idejében
4091 XXII  |                 csaptak ki a partra, s már-már nyaldosták a sajkát. Végre megeredt
4092 XXVIII|                  találni családjainkat: hiszen nyár van!~- Adná Isten! - sóhajtott
4093 XXVIII|                       a Prospect-Hillre mentek nyaralni. Akkor pedig meg kell kerülnünk
4094 XXVIII|                    Mint tudjuk, a falkenhorsti nyaraló két épületből állt, s a
4095 XXVII |                       is érkeztek az eberfurti nyaralóba.~A majorban nem volt senki,
4096 VI    |                      kissé sovány volt, mert a nyári nagy szárazságban a magok
4097 IV    |                    szellős villába.~Ez jó volt nyárilakásnak; de ideje volt téli szállásról
4098 XXI   |                  nyílik meg alattunk, s nem is nyel el bennünket. Holnap aztán
4099 XI    |                       német, angol és franczia nyelven.~Július vége felé Zermatt
4100 VI    |                     ült, Jack pedig a struczot nyergelte meg. Néha ott háltak meg
4101 XXXII |                    hajó közvetítette. A sziget nyersterményei, az úgynevezett gyarmatáruk,
4102 XXXI  |                       el fejük fölött a kilőtt nyilak, melyek egynémelyike a félszer
4103 XXIX  |                   Ausztrália bennszülöttjei, - nyilakkal és íjjal fölfegyverezve,
4104 XXI   |                     tágas barlangra akadtak. A nyílása nyugat felé volt, tehát
4105 I     |                       mögött ülve a kaiak szűk nyílásaiban, erős kézzel, ügyesen hajtotta
4106 XXIV  |                      hogyha bezárják a barlang nyílását, - a mit nem csak a hideg
4107 XXV   |            sziklatörmeléket, s a szabaddá tett nyíláson Fritz bújt ki először; társai
4108 V     |                      táplálkozott, majd később nyilat csinált, s azzal apróbb
4109 XXI   |                       s addig, azt hiszem, nem nyílik meg alattunk, s nem is nyel
4110 I     |                     fiú volt.~A kaiak e közben nyílként surrant tova a vízen. A
4111 II    |                        után a kis csónak végre nyílsebesen befordult a patak kikötő-öblébe,
4112 XIX   |                        veszedelmet okozta, oly nyilvánvaló volt, hogy még a neki testtel-lélekkel
4113 XXIV  |                            Fiam!... Fiam!... - nyögte Wolston asszony fájdalmasan.~
4114 XVIII |                      kérdezte James Wolston.~- Nyolcz-kilencz hónap múlva - viszonzá Fritz -
4115 XXI   |                        maga, a hol kikötöttek, nyolcz-kilenczszáz ölnyi szélességben be volt
4116 XIV   |                ügyeltek, hogy mindenütt a Jack nyomába lépjenek.~A három utas minden
4117 VIII  |                       a Licorne ott időzésének nyomai: a sátor-karók helyei, az
4118 XXV   |                        bújt ki először; társai nyomon követték.~A szabad ég alá
4119 V     |                   gyújtani.~Hogy meddig élt és nyomorgott ilyen módon, azt maga sem
4120 XIX   |                        fölkiáltott a hajóra:~- Nyomorultak! nem kerülitek ki a földi
4121 XVII  |                        boldogtalanokat leverte nyomorúságuk öntudata, s valamennyien
4122 XXVI  |                     még jobban éreztette velük nyomorúságukat, elhagyatottságukat.~Az
4123 XI    |                     aratás, kaszálás, cséplés, nyomtatás, az eleség betakarítása
4124 X     |             vadállatoknak azonban itt sem volt nyomuk; csak a sakálok ocsmány
4125 XXI   |                        3/4 mérföld széles öböl nyomult be a sziklás, homokos partba,
4126 IV    |                 melyeken töméntelen sokaságban nyüzsögtek a fókák, rozmárok és tengeri
4127 XVII  |               elcsendesedtek, s a néma éjszaka nyugalmát mi sem zavarta többé. A
4128 XVII  |                       s mivel a szél állandóan nyugatról fújt, nagyon valószínű,
4129 XXVII |                 kellett tartaniok.~Az éjszakai nyugodalmat semmi sem zavarta meg. Másnap
4130 III   |                       menni akarnak, bele kell nyugodnunk...~- És Jenny?...~- Ő mindenesetre
4131 V     |               feleségét. Ő maga azonban nagyon nyugtalan volt, s midőn Fritz harmadnapra
4132 XXIV  |             ozsonnatájban sem jött haza, Suzan nyugtalankodni kezdett és mindenütt kereste,
4133 VII   |                     lesznek, - szólt Wolstonné nyugtalankodva - mi egyedül maradjunk itthon:
4134 XVI   |           türelmetlenséget komoly aggodalom és nyugtalanság váltotta föl; s mikor október
4135 XV    |                     FEJEZET.~Az otthonmaradtak nyugtalansága. - Wolston úr és Ernő. - ~
4136 II    |                        bár most már meg voltak nyugtatva, hogy a korvett nem kalóz
4137 XXXI  |                     valószínű volt, hogy estig nyugton maradnak ott, s csak éjjel
4138 I     |                        s még mindig félálmosan nyújtózkodott, dörzsölte a szemeit.~-
4139 XIV   |                         halálra fáradtan végig nyújtóztak rajta pihenni.~Innen köröskörül
4140 VII   |                      madarakat hessegette, s a nyulakat hajszoltatta a kutyákkal.
4141 X     |                      is: egy antilopot, néhány nyulat, egy agoutit, s vagy féltuczat
4142 XXVI  |                   öt-hat láb magas bot vagy fa nyúlt a magasba a sziklák közül.~-
4143 XIII  |                   jobbra-balra óriási fenyőfák nyúltak a magasba s minél följebb
4144 X     |                    volt nyomuk; csak a sakálok ocsmány ordítása verte föl az erdő
4145 XXVI  |                 réteken is túl, fölcsillant az óczeán kéklő vize, mely minden
4146 I     |                      hajók útjába, s az Indiai Óczeánnak ezt a részét ritkán látogatják.~-
4147 XXXI  |                      őket, s nem fogják olcsón odaadni a bőrüket.~A vadak nem pihentek.
4148 XI    |                   kedve kimenni senkinek, mert odabent sem unatkoztak. A két család
4149 XVI   |                      hasznát sem tudták venni, odadobták a szikla aljába, az én nagy
4150 XX    |                   tartunk, két-három óra alatt odaérhetünk...~- Szerencsétlenségre -
4151 XXVIII|               szerettek volna, hogy gyorsabban odaérjenek...~- Megálljanak!... megálljanak! -
4152 VII   |                       mert egy óra alatt úgyis odaérnek. Elöl szaladoztak a kutyák,
4153 XXVIII|                   tehát szét sem rombolhatták. Odafönt minden a legnagyobb rendben
4154 I     |                       S mialatt Fritz meg Jack odajárnak a szigeten, Ernő, Feri meg
4155 XXI   |                     Horgásszanak addig, míg mi odajárunk: valószínűleg több szerencséjük
4156 XXIV  |                        mondta a kapitány.~Most odajött John Block is; fülét a sziklafalhoz
4157 VIII  |                        kezeit, s hátrafordulva odakiáltotta a többieknek:~- Micsoda
4158 XVIII |                          szólt most James - ha odaköltözném az önök szigetére, én lennék
4159 II    |                    kezeit. - Lehetetlen!~Jenny odalépett Fritzhez, s halálsápadtan
4160 XXI   |                    mindnyájan elaludtak, Fritz odament John Blockhoz, a ki a hajó
4161 XI    |                        Európából...~- De hátha odamentében hosszabb ideig megállt a
4162 XV    |                      már nem volt rá ideje? Ők odasiettek: a fák és bokrok köröskörül
4163 XV    |                    Jack esetleg megláthassa és odatalálhasson. Éjjel a fenevadak ordítása
4164 XXIV  |                  roskadt férje karjaiba. James odatérdelt felesége mellé és úgy ápolta,
4165 X     |                  hallották meg vagy száz öllel odébb.~- Na, ez megakasztott bennünket! -
4166 XIV   |              rajzolgatta a sziget körvonalait, öbleit, tengerbe kiugró fokait,
4167 I     |                      szoktak csónakázni az Üdv öblén át a szigetre, fölhúzták
4168 I     |                      felé siklott, mely az Üdv öblét a nyílt tengerrel összekötötte.~
4169 XXVII |                      hozott kitűnő pálmaborral öblítettek le.~- Elég soká ittunk vizet! -
4170 X     |                         A folyó bal partja kis öböllé tágult, melybe egy patak
4171 I     |                      meg az életét.~Jack méltó öccse volt Fritznek. A huszonegy
4172 XVIII |                     veszik az angolok. Ferencz öcsém meg én fölhasználtuk ezt
4173 XVII  |                         dühösen szorongatva az öklét. - De hát a kapitány?~-
4174 XXXI  |                        úr és Ernő pedig puszta öklükkel löktek le négyet a mélységbe.~
4175 XIX   |             fölemelkedett fektéből, s a kezeit ökölre szorítva, hörgő hangon fölkiáltott
4176 XVI   |                     örömét. Szinte a vállukon, ölben vitték be szegény Jackot,
4177 XXIII |                        elpityeredett. De Jenny ölébe vette a fiút és megvigasztalta.~-
4178 XXX   |                      végre viszontláthatták és ölelhették egymást. Sírtak, nevettek
4179 II    |                 mindnyájan könnyezve, boldogan ölelték, csókolták egymást.~- Mindenekelőtt
4180 XIV   |                        alá a több mint kétszáz öles szakadékba.~Végre, délután
4181 X     |                        hallották meg vagy száz öllel odébb.~- Na, ez megakasztott
4182 X     |                       voltak magasabbak másfél ölnél. A sajka, melyet a szél
4183 XXXI  |                bástyára; a hol birokra keltek, ölre mentek az ostromlottakkal.~
4184 XXII  |                barlangba; Ferencz és James már ölszámra hordták a fűteni való tengeri
4185 IV    |                    csak megsebezte, de meg nem ölte.~Április 16-dikán reggel
4186 IX    |                   lassankint határozott alakot öltött. Az északi part körülbelül
4187 II    |                        befestette magát és úgy öltözködött, mint az andománi és nikobári
4188 V     |                       éves és csak férfiruhába öltözött. Jenny Montrose volt az
4189 X     |                       tágult, melybe egy patak ömlött; a víz fölé óriási indiai
4190 XVIII |                     visszatér Európából, eljön önért is, ha ugyan kedve lesz,
4191 XXXII |                      család, a Wolston család, önként telepedett meg a szigeten,
4192 XIV   |                        a temető, úgy hogy Ernő önkénytelenül is fölkiáltott:~- Milyen
4193 VIII  |                  szemmel láthatóan pártfogolta önöket.~Tizenegy óra tájban a Licorne-öbölbe
4194 III   |                   családjával, s megoszthatjuk önökkel azt a keveset, a mink van...~-
4195 XXI   |               Számítunk reá!~- Mi pedig inkább önökre számítunk - viszonzá Ferencz.
4196 XXIV  |               melyeknek faggyából és zsírjából öntötte a gyertya anyagát, belét
4197 VI    |                     foglalkoztak a mesterséges öntözés kérdésével. Különösen Ernő
4198 VI    |                  waldeggi és zuckertopi földek öntözésére is...~- Minek az? - mondta
4199 XI    |                   csatornázásnak és szorgalmas öntözésnek, nagyon bő volt, s most
4200 VI    |                        eső hiányát mesterséges öntözéssel kellene pótolni: - de hogyan?~
4201 VI    |                        sőt Eberfurt vidékét is öntözhetjük - tette hozzá Wolston úr.~-
4202 VII   |                    mióta a Sakál-patak vizével öntözhették.~Minden két-háromszáz lépésre
4203 IX    |          Falkenhorst-csermely, meg a Hattyú-tó öntözte; ezen épült Felsenheim és
4204 III   |                     hogy őszintén kérdezhessek öntől valamit?~- Sőt kérem!~-
4205 XVII  |           boldogtalanokat leverte nyomorúságuk öntudata, s valamennyien mély kétségbeesésbe
4206 XVI   |                    hajtott utánuk, s én szinte öntudatlanul követtem őket. Négy óra
4207 IV    |                    volt. Velük nem törődtek az önző, menekülő matrózok és ez
4208 XXXI  |                      hát néhány vakmerő fekete ördögnek sikerült fölkapaszkodnia
4209 XXXI  |                        ágyúi űzik el ezeket az ördögöket...~- Adná Isten! - sóhajtott
4210 III   |                   viszonzá Zermattné. - Mi már öregek vagyunk, nekünk csak nyugalom
4211 XVI   |                       hogy ha lelőhetném a két öreget, a kicsikét könnyen elterelhetném
4212 XVIII |                        melyet Jenny az apjától örökölt, betették az Angolbankba,
4213 XVIII |                       lett, mint De Foe Dániel örökszép «Robinson Crusoe»-je.~Ennélfogva
4214 VI    |                        gyermekeikkel együtt az öröm és boldogság is örökre eltávozott
4215 XV    |                          Wolston urat és Ernőt öröm-ujjongással fogadták; de mivel ők nem
4216 I     |                 igyekeztek élvezni azt a kevés örömet, a mit a végzet még meghagyott
4217 XVI   |                      szikla aljába, az én nagy örömömre.~- Most következik a megszabadulásom,
4218 XXX   |                    leírni azt a boldogságot és örömöt, a mit a rég elszakadt családok
4219 XXIX  |                      alig bírták visszafojtani örömsikoltásukat.~- Ez nagyszerű véletlen! -
4220 XIX   |                    volt kötve.~De mekkora volt örömük, midőn a csónakban viszontlátták
4221 IX    |                 kérdezte Jack, a ki nem nagyon örült annak, hogy ezt a szép paradicsomot
4222 VII   |                   egymás kezét, s valamennyien örültek, boldogok voltak. Ernő,
4223 XVIII |                       bizonyára végtelenül fog örvendeni, ha viszont látja elveszettnek
4224 XXIII |                     itt maradok egész közel, - örvendett Bob és visszament a homokba
4225 XVIII |                    sógornője nyakába borult és össze-vissza csókolgatta.~- A meddig
4226 VI    |                  gépészmérnök volt, először is összeállította a nagy lapátos kereket,
4227 XI    |                        Ernő és Anna mindjobban összebarátkoztak és szüleik már előre látták,
4228 II    |                         álmélkodott Zermattné, összecsapva a kezeit. - Lehetetlen!~
4229 VII   |           kívánságokkal. A hölgyek szeretettel összecsókolóztak, a férfiak melegen megrázták
4230 XXXII |                       úr és Jack pár nap alatt összefogdosták háziállataikat is, melyek
4231 XX    |                       Fritz röviden igyekezett összefoglalni véleményét, kérve a kapitányt,
4232 XI    |                       A két család minden este összegyűlt a könyvtár-szobában, s valamelyikük
4233 XXXI  |                 szigeten.~A két család gyorsan összekapkodta, a mit lehetett és fölmenekült
4234 I     |                        öblét a nyílt tengerrel összekötötte.~Ebben az időben Fritz már
4235 XVI   |                     vadász-tarisznyámat, aztán összekötözték a kezeimet, s közre fogva
4236 XVIII |                   James úgy gondolkozott, hogy összeköttetéseit akkor is fönntarthatja eddigi
4237 XVIII |                        első, a ki kereskedelmi összeköttetést teremtene Új-Svájcz és Anglia
4238 VI    |                      mihelyt tehették, azonnal összemarakodtak, s a csetepatéba rendesen
4239 XIV   |                        a sziget alakja széles, összenyomott falevélhez hasonlított s
4240 XII   |                   ötletének, aztán még egyszer összeölelkeztek, s Wolston úr meg a két
4241 IV    |                        meg egy szétszedett, de összerakható nagy sajkát, melyet Zermattné
4242 XVI   |                      szegény Jackot, a ki majd összerogyott az éhségtől és a fáradtságtól.
4243 III   |                       Zermatt úr aztán mindent összeszedett, a mit csak Angliában pénzzé
4244 XI    |              hallgattak, de ezalatt Zermatt úr összeszedte magát, s aztán megnyugtatta
4245 XXI   |                    mindjárt magukkal vittek, s összeszedtek vagy húsz tojást is és ezzel
4246 XXVI  |                       valami menedékfélét, két összeszoruló sziklafal között, a hol
4247 XX    |                       sziklás és a hullámverés összetöri a sajkát a szirteken?...~
4248 XXIII |                       a mióta a sajkát a vihar összetörte, s a hajótöröttek egyhangú
4249 XXVII |                         bár maga is elesett az összeütközéstől, heves rohantában feldöntötte
4250 XVI   |                 sejtelemtől, melyben a félelem összevegyült a reménnyel.~ ~
4251 XIV   |                   halmozott sziklák, kövek oly összevissza hevertek s oly lazán álltak
4252 II    |                       közvetítője, a ki megint összhangot, szeretetet hozott a viszálykodók
4253 XXV   |                   kérdés, hová vezet a sziklás ösvény, mely előttük állt?~- Akárhová,
4254 XIV   |                     akarta volna magát. Aztán, ösztönére bízva magát, neki vágott
4255 XXVII |                         a tájékozás csodálatos ösztönével ugyanazon az úton vezette
4256 XIV   |                     mint szemmel látható volt; öthatod részében oly termékeny volt,
4257 XII   |              Valamennyien tapsoltak Ernő ügyes ötletének, aztán még egyszer összeölelkeztek,
4258 XVI   |                    vagyok, de hirtelen eszembe ötlött, hogy Ernő és Wolston úr
4259 XXVIII|                     földön, melyet gondosan az övébe dugott.~Mindnyájan megkövülten
4260 VI    |                       lábait, mintha nem is az övéi lettek volna.~A két család
4261 III   |                       haza... ők még fiatalok, övék a jövő... s bármily fájdalmas
4262 XXI   |                        terméketlen sziklafalak övezték, s a partnak ez a része
4263 XXVII |                       még nem ismerték a forró övi vidékek szépségeit és csodás
4264 XXII  |                   jobbra-balra? A férfiak néha övig vízben álltak, s a finom
4265 XXXII |                  befogadására, a kik még egyre özönlenek a termékeny, boldog szigetre.
4266 XV    |                      idén is, roppant tömegben özönlötték el a Sakál-patak torkolatát,
4267 XVIII |                       anyámnak ez a legforróbb óhajtásuk.~- Mondja meg azt is, Doll, -
4268 XXVI  |                         a minőt csak álmaikban óhajthattak volna!~S túl mindezen, a
4269 XVIII |              megölelheti apját, a kitől áldást óhajtott kérni frigyére - s íme!
4270 I     |                    haditengerészek teszik...~- Ohó! - szólt most Fritz - csakhogy
4271 XIX   |                     veszedelmes szándékának az oka. Ezt csak John Block a vitorlamester
4272 XXXI  |                      maradjon, hanem főleg két okból. Először azért, hogy megnézze,
4273 I     |                         toldá meg Ernő - azért okosabb volna abban hagyni a czéltalan
4274 VIII  |                        alatt átkutatjuk.~Ennél okosabbat semmi esetre sem tehettek.
4275 XXIX  |                   beszéd és a kapitány higgadt okoskodása meggyőzte Ferenczet szándéka
4276 II    |                      arra, hogy megbízhassanak okosságukban. Ernő pedig azt tanácsolta,
4277 XXI   |                    ismétlődött, hogy nem adott okot komoly aggodalomra.~Az éjszaka
4278 XV    |              Tulajdonképpen nem is volt komoly okuk az aggodalomra, de azért
4279 XXX   |                  annyian vagyunk, még kevesebb okunk van, hogy féljünk tőlük.~
4280 XV    |                   elébük a hegyszorosig, a hol okvetetlenül találkozniok kell velük.~
4281 XXIX  |                    Fritz ingerülten. - A vadak okvetlenül észrevennének bennünket
4282 XVII  |                     sima volt, csaknem mint az olaj; semmiféle szellő nem bodrozta
4283 XXXI  |                      várták őket, s nem fogják olcsón odaadni a bőrüket.~A vadak
4284 XXVII |                  legelső gyanús neszre kereket old.~Mialatt a nők hátramaradtak,
4285 XXIII |                         hogy a sziklafal túlsó oldala nem oly meredek, mint az,
4286 XXI   |                    körülfogó sziklafal nyugati oldalát. A roppant, csaknem tükörsima
4287 XXXI  |             Szerencséjükre a szigetet csak két oldalon lehetett meg közelíteni.
4288 III   |                       különösen sok puskaport, ólmot és puskát, a mire nemcsak
4289 XXX   |              összeszedték minden puskaporukat, ólmukat, több zsák rizst; kasszávát,
4290 XXXII |                        Zermatt Ernő vezette az oltárhoz Wolston Anna kisasszonyt
4291 XVI   |                       össze a szószéket meg az oltárt, míg Zermattné és Wolstonné
4292 XXV   |                     rohamosan terjedt, hogy az oltási kísérletek sikertelenek
4293 XXVII |                      erőteljes, kinőtt antilop oltotta szomját, s Fritz ezt akarta
4294 I     |            Felsenheimban, a hol délelőttönkint olvasgatni, tanulgatni szeretett, de
4295 XXXI  |                    igyekezett, egymás arczáról olvasták le a reménytelenséget. Mindnyájuk
4296 XVI   |                     Jack 20-án fölnyergelte az onagrát, s fölnyargalt vele a Prospect-Hillre
4297 XXXI  |                    lefeküdt; éjfélig ő volt az őr, akkor felköltötte Fritzet,
4298 XX    |                    nemcsak a napokat, hanem az órákat is számlálta... Valamennyien
4299 I     |                délelőtt még van egy-két szabad óránk: menjünk, Jack! rajta, Feri!...~-
4300 XXX   |                       a tengerdagályt, még pár órányi idejük volt. Hamarosan összeszedték
4301 XIII  |                   vadat nem láttak, sőt még az ordítását sem hallották, elhatározták,
4302 XIII  |                       többször hallottak olyan ordítást, a mely csakis valami nagy
4303 XIII  |                      Egész sereg majom ugrált, ordítozott a fákon s csupa mulatságból
4304 IV    |                       vérengző fenevad dühösen ordítva csapkodta bordáit a farkával;
4305 XXXI  |                       végezték éjszakánkint az őrjárás fontos és fáradságos munkáját.
4306 XXIV  |                        közeledett és Suzan úgy őrjöngött fájdalmában, hogy attól
4307 XI    |         felhőszakadások elöntik a tanyákat, az orkánok pedig összetörik, elszakítják
4308 XXXI  |                 mérföld. Nappal könnyű volt az őrködés, mert az ágyúk mellől a
4309 XXIX  |                       ülők tudták, hogy valaki őrködik az ágyúk mellett... Hátha
4310 XXXI  |                    Zermatt úr: - azért mi csak őrködjünk gondosan. A meddig nem teszik
4311 XXI   |                        hogy reggelig fölváltva őrködnek.~Mikor már mindnyájan elaludtak,
4312 XXX   |               megfutott.~De azért éjjel-nappal őrködniök kellett, mert a vadak minduntalan
4313 II    |                         apám, - mondta Feri. - Őrködünk egész nap... s ha kell,
4314 XXVIII|                      többiek is, hogy a sziget ormán, az ágyútelep fölött valóban
4315 XVI   |           megriasztották őket, kivált mikor az ormányukat föltartva irtózatosan tülkölni
4316 V     |                   leánya volt William Montrose őrnagynak, a ki az indiai hadseregben
4317 V     |                        dik év derekán Montrose őrnagyot ezredessé nevezték ki, azzal
4318 IV    |                   fenevadak közt előfordult az oroszlán, a tapír, a medve, a tigris,
4319 VII   |                    párduczczal, medvével, vagy oroszlánnal találkozunk? - kérdezte
4320 VIII  |               északkeletnek fordította a sajka orrát, s egyenesen azok felé a
4321 XII   |                       olyan, mint a szarvtalan orrszarvú, a tapírok családjából.~
4322 XIII  |                     váltották föl egymást s az őrtüzet sem hagyták kialudni.~Reggel
4323 XXXI  |               számíthatnak kegyelemre ettől az őrültségig dühös, vérszomjas, vad csordától.~
4324 XXIX  |                       mellett... Hátha őket is orvul támadó vadaknak nézik és
4325 XXXII |                      Szunda-tengerek bejáratát őrzi.~A sziget boldogulása és
4326 XXVII |                    terült el szemeik előtt. Az őserejű föld gazdag, tropikus növényzete
4327 X     |                   Ámbár én nagyon szeretném az ősi angol lobogót kitűzni Új-Svájcz
4328 XXIII |                        villámlott, a sziklákat ostromló hullámok pedig dübörgő morajjal
4329 XXXI  |                 birokra keltek, ölre mentek az ostromlottakkal.~John Block megragadta a
4330 XXXI  |                        vagy száz lépésnyire az ostromlottaktól, Gould kapitány tüzet vezényelt.~
4331 IV    |                    rögtön kíváncsi kérdésekkel ostromolták, hogy hol járt. Fritz röviden
4332 XXIX  |                   akkor bizonyos, hogy a vadak ostromzár alatt tartják őket... De
4333 I     |                    svájczi lobogót, mely aztán ősz végéig ott maradt, s aztán
4334 XXVI  |                        innen, míg a köd el nem oszlik, s meg nem bizonyosodhatnak
4335 V     |                        alig észrevehető szürke oszlop száll az ég felé...~Rögtön
4336 IX    |                        idegenekkel is meg kell osztania.~- Azért, mert minden városnak
4337 XIII  |                         mint a kutyái.~- Én is osztom Ernő véleményét - mondta
4338 XXIII |                       ejtette őket. Ha ezek az otromba, tehetetlen, félszeg állatok,
4339 III   |                       Zermatt úr sziklába vájt otthonát, a kis gazdaságot, a kényelmet
4340 XXI   |             legczélszerűbb lenne barátságosabb otthont keresni...~- Úgy van, -
4341 VI    |                  kísérni leányát és Fritzet új otthonukba...~Így telt el az 1816-dik
4342 XVI   |                      az elefántoktól bizonyára óvakodni fognak elkalandozni a szigeten.~
4343 XXXI  |                       szállítani.~De a többiek óvatosabbak voltak és be akarták várni
4344 XX    |                sziklás-e a part, vagy homokos. Óvatosnak kellett hát lennie, mert
4345 XXVII |                 ezüstös szalagjai.~Távol vidám őzek és fürge szarvasok kergetőztek
4346 XXIV  |                    merre van a fiú.~Csak mikor ozsonnatájban sem jött haza, Suzan nyugtalankodni
4347 XXIII |                  vitorlákat, a vasmacskákat, a padokat, a kormánylapátot, evezőket,
4348 III   |               hadnaggyal: néhány hordó bort és pálinkát, felső- és alsó ruhákat,
4349 IV    |                     sok füge, kókuszdió, szágó pálma, kenyérfa, kakaó-babcserje
4350 XXVII |                        pinczéből hozott kitűnő pálmaborral öblítettek le.~- Elég soká
4351 XIII  |                   banánok, mandulafák, sokféle pálmák s itt-ott a viaszfa, mely
4352 V     |                   értek hozzá, a partmenti kis pálmaligetben meg pillantottak egy hottentotta
4353 IX    |                   horgonyt vetettek, szemben a pálmaligettel, a folyó torkolata előtt.
4354 XXII  |                   félhetünk az ausztráliai vad pápuáktól, a kik emberevők.~- Föl
4355 VII   |                      is a templomot, ki lesz a papunk?~- Hát Ferencz, majd ha
4356 V     |                 ezredessé nevezték ki, azzal a paranccsal, hogy vigye vissza Angliába
4357 XIX   |                       mellyel a legénység az ő parancsait fogadta és teljesítette.~
4358 XXXI  |                  puskaporuk, a mit a «Licorne» parancsnokától kaptak: ezt akarta, ha ugyan
4359 III   |               végeztével Zermatt úr meghívta a parancsnokot, hogy látogassa meg őket
4360 III   |                sorhajóhadnagy, hatvan embernek parancsolt. A matrózokon kívül volt
4361 XX    |                       Fritz.~- Az evezőkhöz! - parancsolta a kapitány elhaló hangon,
4362 VII   |                háziállat: minden dicséri az ön páratlan ügyességét és szorgalmát.
4363 XXIX  |              megrettentek: vajjon nem a kanócz parazsa volt-e ez?... S nem dördül-e
4364 IV    |                        krokodil, az elefánt, a párducz, - meg a majmok nagy serege,
4365 VII   |             makacskodott egy kicsit...~- Hátha párduczczal, medvével, vagy oroszlánnal
4366 VI    |                    fogtak, meg néhány különös «paripa», a minők Európában nem
4367 XVII  |                         a szél okozta gyorsabb párolgás következtében az ujja egyik
4368 IV    |          gyöngy-kagylókkal. Hozott is haza egy párt mutatóba, s valamennyien
4369 II    |                    segedelmünkre sietett magas pártfogásával!~Természetes volt, hogy
4370 VIII  |                        az ég szemmel láthatóan pártfogolta önöket.~Tizenegy óra tájban
4371 XXIX  |                       akkor ellopóznak egész a partig. Ha ott lelik a csónakot,
4372 XXXI  |                siklottak tova Új-Svájcz keleti partjainak mentén, s nagyon is távol
4373 III   |                        sziget keleti és északi partjának átkutatására.~Másnap, épen
4374 VIII  |                 növényzet födte, a folyó túlsó partját pedig sűrű erdők szegélyezték.~-
4375 XIX   |              elszegődött legénység sem merte a pártját fogni. Ő maga sem szólt
4376 X     |                       megkerüljük ezt a kiugró partkanyarulatot...~- Rajta hát! - kiáltott
4377 X     |                  csónak csakhamar megkerülte a partkiugrást, melyen túl ismét jó darabra
4378 V     |                     Mikor közel értek hozzá, a partmenti kis pálmaligetben meg pillantottak
4379 XX    |               szabadulás, ha csak a délnyugati partokra nem veti őket a balszerencse,
4380 XXX   |                    valószínűleg az ausztráliai partokról jöttek, valami húsz nagy
4381 XXIX  |               hallatszott.~Így értek a homokos partszegélyhez, melynek végében, a vízből
4382 I     |                       Indiai-Óczeán szigeteit, partvidékeit lassankint egészen hatalmába
4383 IX    |                        folytatódott. A nyugati partvonalt két öböl szaggatta meg:
4384 XIII  |                     mérföld hosszú lehetett és párvonalosan húzódott azzal a hegylánczcal,
4385 XVII  |                         a mint a sajka fenekét paskolta; majd a fiatal ember ismét
4386 XXII  |                       ellen, melyek vad erővel paskolták és forgatták jobbra-balra?
4387 XXVII |             mindnyájukat.~Óvatosságból azonban pásztortüzet is gyújtottak és Fritz,
4388 XXVII |                       a Wolston úrtól gyújtott pásztortűzből megmaradt.~Miután szegényes
4389 IV    |                    tengerdagály lassan egy kis patak-torkolat felé hajtotta a tutajt.~
4390 VIII  |                        társaság. Egy kiszáradt patak-völgyben mentek fölfelé a sziklák
4391 VI    |                    nadrágját, s bele is ment a patakba - rákászni; kihúzogatta
4392 XXVII |                    futású, kristálytiszta vizű patakhoz értek, s ott ebédeltek.
4393 XXVI  |                 mezőkkel, ligetekkel, átszelve patakoktól, benépesítve állatokkal: -
4394 XXI   |                   tetszett, mintha egy csoport patkány igyekeznék a tenger felé.
4395 XXXI  |             puskaporunk is van még elég...~- A patvarba! - kiáltott föl John Block: -
4396 I     |                      sem volna szabad, mert ez pazarlás!~- Nincs igaza! - vágott
4397 I     |                  Felsenheim szikláin!... Minek pazaroljuk a puskaport? - jegyzé meg
4398 XXVII |                       melynek színes, mosolygó pázsitját csak itt-ott szaggatták
4399 XII   |                        vízi szárnyasok: gémek, pelikánok, halász-sasok, szárcsák,
4400 IV    |                       mit az úton szedtek, meg pemmikánból és néhány tojásból. Aztán
4401 XVII  |                       kétszersültjük volt még, penészes az is, de mi ez tizenegy
4402 XVIII |                       stb. vásároltak, a többi pénzt pedig azzal a 10 ezer font
4403 XXVII |                    annyira meglepte őket, hogy perczekig némán bámulták az istenáldotta,
4404 XXIV  |                   összeszokott Bobbal, hogy öt perczre sem tudtak ellenni egymás
4405 XI    |                     melyekből hol szakadt, hol permetezett az eső, úgy hogy vízmentes
4406 XXI   |                       csenevész moha, de a nap perzselő sugarai azt is vörösre fonnyasztották.~-
4407 VI    |                        Jack. - Mivel úgy sincs piacz, a hol eladhatjuk a fölösleges
4408 I     |                    hogy Új-Svájcznak nemsokára piaczai is lesznek!~- Persze, hogy
4409 IX    |                     környékét; a hölgyek pedig pihenhetnek addig itt.~A reggeli után
4410 VIII  |               bennünket, itt pedig kényelmesen pihenhetünk, s nem kell félnünk semmi
4411 XIII  |                      Ernő azt tanácsolta, hogy pihenjenek meg.~- Már? - kiáltott föl
4412 XXI   |                        nem kényelmes kikötőben pihenünk is meg, legalább a vihartól
4413 XVI   |                        gyalogoltam: csak addig pihenve, míg lőttem valami vadat,
4414 XI    |                        a Licorne lehet!...~Pár pillanatig rémülten hallgattak, de
4415 XXXII |                 szigetnek a története, attól a pillanattól fogva, midőn a vihar és
4416 XXV   |                       onnan nézzenek szét: nem pillantanak-e meg vigasztalóbb tájat.~
4417 XXVII |                készítettek vacsorára, melyet a pinczéből hozott kitűnő pálmaborral
4418 XXXI  |                   pedig azért, mert Felsenheim pinczéjében még volt három hordó puskaporuk,
4419 XXIII |                   postának használt.~Egy napon pinguineket is láttak a sziklafal gerinczén,
4420 XVII  |                      ölnyire. Aztán lassankint pirkadni kezdett keleten az ég, s
4421 XXX   |                    véletlenül megpillantotta a piróga-rajt, a mint a Keleti-fok megkerülésével
4422 XXX   |                    kezdtek előbukkanni a vadak pirógái, melyek a tengerártól hajtva,
4423 XVI   |           félmeztelenek voltak valamennyien és pirógáik ki voltak húzva a partra.~-
4424 XVI   |                       megrémültek, hogy menten pirógáikra szálltak és visszahajóztak
4425 XXIX  |                      ott hevert a két vadember pirógája, s benne a két evező!~Fritz
4426 XXXI  |              menekültek ellopták a vadak egyik pirógáját; ezt a veszteséget bizonyára
4427 XXIX  |                 idejében észrevették a közelgő pirogákat, s elmenekültek a vadak
4428 XXXI  |                 mélyébe a vadakat is. Csak két pirógának sikerült megkerülnie a Keleti-fokot,
4429 XXIX  |                   rögtön hátára kapta a könnyű pirógát és lassan vitte a Czápa-sziget
4430 I     |                        érzem is, hogy egy szép pisztráng bekapta a horgomat... Hopp!
4431 XXIV  |                    éjszakának.~Négy óra tájban pitymallani kezdett, s a szél szűntével
4432 XXVII |                        zavarta meg. Másnap még pitymallat előtt útnak eredtek, s délután
4433 XVIII |                   Fritz és Jenny egybekeltek a plébánia-templomban. Az esketési szertartást «
4434 II    |                  tartott. Zermatt úr és fiai a pogány időben alig bírtak eljutni
4435 XIX   |                         Licorne» utasai minden poggyászukkal átköltöztek a három árbóczos «
4436 XXVII |                       szólt Ferencz, föltartva poharát.~Erre mindnyájan koczintottak,
4437 XXVII |                       vidám beszélgetés közben poharaztak tovább. Majd, mikor elálmosodtak,
4438 XXVIII|                  hordók feneke beverve, minden pokoli vandalizmussal ízzé-porrá
4439 XXXII |                       helyről is, a hová az új polgárokat letelepíthetik, hogy házaikat
4440 XXVII |                       Fritz - ott az erdő! Oly pompás lesz a lombsátorok alatt
4441 XXVII |                  növényzete meglepő szépségben pompázott a sík földön, melynek színes,
4442 XXXI  |                    csordától.~E pillanatban, - pontban nyolcz óra huszonöt percz
4443 XXVI  |                     hegyláncznak a legmagasabb pontja.~- Ha oda följutunk, - mondta
4444 X     |                  kitűzni Új-Svájcz legmagasabb pontján!~E közben szorgalmasan eveztek
4445 X     |               figyelmesen vizsgálta a part egy pontját.~- Mi az? - kérdezte Zermatt
4446 XVII  |               fenekéről.~- Azt magam sem tudom pontosan - viszonzá John Block. -
4447 IX    |                időközben horoggal néhány kövér pontyot fogott, s ez az ízletes
4448 XXII  |                    álltak, s a finom tajtékban porló víz sűrű ködbe borította
4449 XVIII |                      14-dikén, horgonyt vetett Portsmouth révében.~Jenny legott Londonba
4450 XVIII |                   Kanári- és Azori-szigeteket, Portugália és Francziaország partjai
4451 XXIII |             Füstölgő-Sziklán megszelídített és postának használt.~Egy napon pinguineket
4452 XII   |                     Majd csak írunk!~- S hol a postás, a ki elviszi? - nevetett
4453 VII   |                       kellett dolgozniok, hogy pótolják a távollevő Fritz és Ferencz
4454 VI    |                 mesterséges öntözéssel kellene pótolni: - de hogyan?~A szigeten
4455 XI    |                  töltés - mondta Zermatt úr. - Próbáld csak kivenni: majd újra
4456 I     |                       eberfurti remetelakot, a Prospect Hill villáját... s végre
4457 XII   |                   Szeptember 15-dikén átmentek Prospect-Hillbe, melynek kissé meredek lejtőin
4458 XXVIII|                     Éjszak felé elláttak egész Prospect-Hillig, de a vidék csöndes és nyugodt
4459 XXVII |                 mindenki lefeküdt a kényelmes, puha tengeri-fű-ágyra, s mivel
4460 XIII  |                      volt és a dúsan növő moha puhává tette, mintha szőnyeggel
4461 XIII  |                  dobálta a három utast. Ezek a puskáikkal feleltek s egy órai lövöldözés
4462 XXXI  |                  értünk, - felelte Ernő - és a puskáinkkal már nem tudtuk elkergetni
4463 XXXI  |                      az ostromlottak ágyúitól, puskáitól, nem mertek támadni... Ámbár
4464 XXVIII|               hallják-e a folyton vadászó Jack puskájának durranását, vagy kutyájának
4465 XXXI  |           fölkapaszkodnia a sziklatetőre is: a puskák tüzelése nem bírta őket
4466 XXXI  |                        vitorlamester fölhúzott puskákkal várták őket, míg Fritz és
4467 III   |                 feléjük, de a kaiak, midőn már puskalövésnyire ért a hajóhoz, hirtelen
4468 XVI   |                     aggódtam: élelmet szerez a puskám, a fenevadakkal pedig szintén
4469 XXI   |                  vadászunk... Igaz ugyan, hogy puskánk nincs... a gazemberek nem
4470 XXX   |                  Hamarosan összeszedték minden puskaporukat, ólmukat, több zsák rizst;
4471 XXXI  |                   ember ellen küzdött, késsel, puskatussal, mindennel, a mi keze ügyébe
4472 XXXI  |                  kitörni védett sánczaikból és puskatűzzel kényszeríteni a vadakat,
4473 VIII  |                     értelme neki vágni ennek a pusztaságnak, ily szörnyű hőségben -
4474 XI    |                     károkat okozott a vihar. A pusztítás elég nagy volt, de minden
4475 IV    |                    nagy serege, a mely roppant pusztításokat vitt végbe. A szelídíthető
4476 XI    |                     érve, elbámultak a szörnyű pusztításon, mit a vihar okozott. Óriási
4477 XII   |                Puskával hajtották el a falánk, pusztító állatokat, s nem sokkal
4478 XI    |                       hetében több heves orkán pusztított a szigeten; az ég örökké
4479 XXVIII|                   Eberfurtot is csak azért nem pusztították el, mert nem akadtak rá?...~
4480 XXVIII|                   zúzva: szóval a legszörnyűbb pusztulás képe mindenfelé.~Fritz és
4481 III   |                        a hajó már vagy tíz éve pusztult el. Az angolok álmélkodva
4482 I     |              Új-Svájczot... Az első hajó, mely ráakadna, úgy is rögtön elfoglalná,
4483 X     |                        Zermatt úr nyugtalanul, rábízva a kormányt Jackra.~- Nem...
4484 XXVIII|                       még pedig nem is annyira rablási, mint inkább rombolási vágyból.
4485 XX    |                       kormányozni.~A köd ismét ráborult a szemhatárra, úgy hogy
4486 XXVII |            fenyves-erdő szegélyét és csakhamar rábukkantak arra a barlangra is, melyben
4487 I     |                   jegyzé meg Ernő.~- Na, erről rád ismerek, Ernő! - felelte
4488 X     |                   hátha a vízesés mögött ismét ráereszthetjük a csónakot a folyóra...~
4489 XXVIII|                     szemhatárt; de a végtelen, ragyogó síkon nem volt egyetlen
4490 I     |                       végtelen tenger vakítóan ragyogott a meleg, tavaszi verőfényben.~-
4491 I     |                    selyem, kék szemei szelíden ragyogtak, s mióta a sora a Zermatt-család
4492 VI    |                      lesz?~- Hogyne! - sietett ráhagyni Jack - úgy-e, anyám?~- Ha
4493 XXIII |                       volt tőle, villámgyorsan ráhajította a pányvát, rárohant, s megfogván
4494 XII   |                   elvetni a magot, s boronával ráhúzni a földet: a többit elvégezte
4495 IV    |                        a zsebkendőmről, vérrel ráírtam ennyit: - «Bízzék Istenben...
4496 IV    |                     látta, hogy angolul ez van ráírva:~«Akárki vagy, a kihez Isten
4497 XXIII |                        én madaram!... úgy van, ráismerek: az én albatroszom!...~-
4498 XXIV  |                       hangja, - szólt végre: - ráismertem.~Legott gyertyát gyújtott,
4499 XXIII |                       mártottak. Egyszer egész raj hering vetődött a szirtek
4500 XII   |                  fekete hattyúk, melyek festői rajokban úszkáltak a vízen. Persze
4501 XXXI  |                     többi mind elsüllyedt, s a rajt levő vadak is a tengerbe
4502 XXII  |                        az, hogy nincs módomban rajtad segíteni.~- Hisz ez nem
4503 XVI   |                       nem! hanem miattatok, ha rajtatok ütnek ezek a vadak!... Ha
4504 XXVII |                   antilopot, s aztán egyszerre rajtaütnek; csakhogy ez a mód, a mily
4505 XIV   |                     fokait, földnyelveit.~Ernő rajza szerint a sziget alakja
4506 XII   |                      szorgalmasan festegetett, rajzolgatott... hogy mit, ki sem találná
4507 XIV   |                      szigetet és Ernő gondosan rajzolgatta a sziget körvonalait, öbleit,
4508 IX    |                   tanyák is.~Ernő szorgalmasan rajzolt és jegyezgetett útközben