Fejezet

5034 XXVII |                        befőtt gyümölcs, aszalt szilva, füge, banán; friss körtét
5035 VI    |                       szelídített sakált, mely szimat és furfang dolgában mindkét
5036 XXVII |                pompázott a sík földön, melynek színes, mosolygó pázsitját csak
5037 VIII  |                közelebb ért a szerencsétlenség színhelyéhez. Zermatt úr megmutatta azt
5038 XXIII |                    kimentek a szerencsétlenség színhelyére és összeszedték, a mi a
5039 XXIX  |                       hogy a piróga kicsiny és színig megtelik, ha mind a kilenczen
5040 IX    |                  tengert, hogy nincs-e valahol szirt az útjukban, Jack pedig
5041 I     |                        csak a feketén csillogó szirtcsoportot, melyen a Landlord törést
5042 X     |                        A folyó medre tele volt szirtekkel, vízesésekkel, s a csónakot
5043 XXVI  |                        Lobogó... ezen a puszta szirten?... - álmélkodott Jenny.~
5044 II    |                        a sziget nyugati kiálló szirtfokát, s mikor óvatosan megkerülték
5045 IV    |                    tovább, mint az első kiugró szirtfokig keleten, mert e mögött gyönyörű
5046 III   |                  eltűntek a Csalódás-fok magas szirtjei mögött.~ ~
5047 XXI   |                      meredeken föl nyúló kopár szirtnél egyebet nem láttak, elhatározták,
5048 XIX   |                       legtöbbször csak iszonyú szitkokkal feleltek. A foglyok több
5049 XIX   |                         A víz még így is egyre szivárgott a hajó fenekébe s a legénységnek
5050 VI    |                     hajószivattyút hajtotta. A szivattyúk harmincz láb magasra emelték
5051 VI    |                    hozta a kereket, mely a két szivattyút hajtotta; ezek felszivattyúzták
5052 XIX   |                 legénységnek állandóan kellett szivattyúznia a vizet.~Végre, sok viszontagság
5053 XIV   |                        várunk.~Mindnyájan igaz szívből köszöntünk mindnyájatokat;
5054 I     |                     igaza szegény Jennynek, ha szíve-lelke egész erejével apjához kívánkozik?...
5055 II    |                    egyre mélyebb gyökeret vert szívében. A fiú végtelenül szerette,
5056 XIX   |                   árbóczos «Flag» födélzetére, szívélyesen elbúcsúzván Littlestone
5057 XXII  |                   csapás ért téged, elszorul a szívem... Először a Dorcas hajótörése
5058 III   |                        a feleségét - egészen a szívemből beszélsz!... Csakhogy nem
5059 XVIII |                    viszont biztosította őket a szíves fogadtatásról.~Aztán visszatértek
5060 IX    |             tiltakozott Zermattné. - Meghalnék szívfájdalmamban, ha meg kellene válnom Felsenheimtól,
5061 XIX   |                         a viharedzett, egyenes szívű vitorlamester, észrevette
5062 XXI   |                   végre hát partot értek. Igaz szívükből adtak hálát Istennek, mert,
5063 XXVII |                     ajtókat, ablakokat, hogy a szobák szellőzzenek, s aztán beszállásolták
5064 IV    |                   falában, belsejét deszkákkal szobákra osztották, s az egészet
5065 V     |                      evezzen. Jenny Montrose a szobalányával, néhány utassal és Greenfield
5066 X     |                      medre itt harmincz foknyi szögben délkeletnek hajlott, s a
5067 XIII  |                    haladtak, mert a lejtősödés szöge az ötven fokot is meghaladta.
5068 XXIII |                        horog formára görbített szögekkel fogtak. Megöltek néhány
5069 XXI   |                   szerencsésebbek voltak. Ép a szögleten, a hol a két szikla sarkot
5070 XXVII |                   megriadt állat pedig roppant szökéssel iramodott a sűrű felé, a
5071 XXI   |                        tud talpra állni és nem szökhetik meg. Féltuczatot mindjárt
5072 XVII  |                      hirtelen a szemhatár fölé szökkent, s egyszerre széttépte a
5073 VII   |                     szó! - mondta Zermattné.~- Szökőév-e legalább ez a mostani? -
5074 XXXII |                   közelében legelésztek és nem szöktek el, bár a vadak szabadon
5075 XIII  |                        ebédeljünk, mert én már szörnyen éhes vagyok.~Miután megebédeltek,
5076 XII   |                      lehetett volna-e védeni e szörnyetegek támadásai ellen.~Aznap délután,
5077 I     |                    ágyúkból.~Valóban ez volt a szokás. Október második felében,
5078 XXI   |           vitorlamester is hallani vélt valami szokatlan neszt, mintha óvatos, halk
5079 I     |                      és jó teremtés volt; szép szőke haja fényes és lágy volt,
5080 II    |                 magukat úgy, mint a vademberek szokták, akkor kevésbé lesznek gyanúsak
5081 XVIII |                     Mivel nem tudta, hogy apja szolgálatban van-e, s hol van, legczélszerűbbnek
5082 I     |                      Fritz, s e mellett vidám, szolgálatra kész és engedelmes. Túlságos
5083 V     |                       ki az indiai hadseregben szolgált. Anyját már hét éves korában
5084 XX    |                        kérve a kapitányt, hogy szóljon ő is a kérdéshez.~- Legfontosabb
5085 XI    |                     helyeselte Zermattné. - Ne szóljunk róla senkinek, s ne is menjünk
5086 XXI   |                       indás, kacsos növényen a szőlőéhez hasonló bogyós fürtök nőttek.~-
5087 XI    |                  Zermatt úr - még senkinek sem szóltál erről a fölfedezésről?~-
5088 XVIII |                        kis fia, Bob, a kit úgy szólván imádtak. Wolstonné angol
5089 XXVII |                         kinőtt antilop oltotta szomját, s Fritz ezt akarta zsákmányul
5090 XVI   |                        lövés!... hanem, miután szomjukat eloltották, tovább siettek
5091 XIX   |                        megöli őket az éhség, a szomjúság, vagy elpusztítja a vihar!...
5092 XXX   |                        két család a legmélyebb szomorúságban, kétségbeesésben töltötte.
5093 VII   |                        sóhajtott Jack színlelt szomorúsággal - még ebben sincs szerencsém!...~
5094 IV    |             Füstölgő-Sziklán».~Tehát Új-Svájcz szomszédságában, talán már évek óta szenved
5095 XIII  |                      moha puhává tette, mintha szőnyeggel lett volna leterítve. E
5096 XII   |            harminczszoros magot is adott. Jack szórakozásképen folyton vadászott, s a Hattyú-tó
5097 VII   |                       mennek, hanem sétálni és szórakozni. Ernő szívesen bele is egyezett,
5098 VII   |                       boszorkánysággal határos szorgalmat, mellyel igazi paradicsomot
5099 VII   |                      ön páratlan ügyességét és szorgalmát. De mégis van valami, a
5100 VII   |                      valamennyiüknek kettőzött szorgalommal kellett dolgozniok, hogy
5101 XVI   |                         Így aztán napról-napra szorgosan vizsgálták a tengert, még
5102 I     |                megcsókolta anyját, aztán kezet szorított a fiatal leánnyal, a ki
5103 XVIII |                       Fritz és Ferencz örömmel szorították meg James kezét, Doll pedig
5104 XIX   |                    fektéből, s a kezeit ökölre szorítva, hörgő hangon fölkiáltott
5105 XVI   |              elkalandozni a szigeten.~Pár napi szorongás után tehát Felsenheimban
5106 XV    |                 találkozniok kell velük.~Nehéz szorongásban telt el az éjszaka, s a
5107 XX    |                     szüleink bizonyára halálos szorongással gondolnak ránk...~- Oh,
5108 XX    |                     volt más választásuk.~Nagy szorongásukban valamennyien hallgattak.
5109 XVII  |                       fiatal ember is, dühösen szorongatva az öklét. - De hát a kapitány?~-
5110 VIII  |                        tágabbra eresszék, vagy szorosabbra húzzák a vitorlákat. A szél
5111 VII   |            gondoskodniok, s ezeknek elég magot szórtak a vályúba. A két kutyát,
5112 XII   |                  állatot ejtett el; sötétbarna szőrű, szamár nagyságú anta volt,
5113 XVI   |                     Wolston úr ácsolta össze a szószéket meg az oltárt, míg Zermattné
5114 XXIX  |                     kapujától megállt, s rövid szóváltás után három elvált tőlük.
5115 XXXI  |                  esetleges támadókat. Ez annál szükségesebb volt most, mióta a menekültek
5116 VII   |                       de részint nem tartottam szükségesnek, részint pedig nem is értem
5117 XXVII |                      minél előbb megölelhessék szüleiket.~De a nők fáradtak voltak,
5118 III   |                     Jack Új-Svájczban maradnak szüleikkel.~Zermatt úr fölajánlta a
5119 XXVIII|                      megtört szívvel gondoltak szüleikre, s a legszörnyűbb aggodalmak
5120 XVIII |                       eddig ismeretlen volt, s szüleimet ezelőtt 12 évvel a «Landlord»
5121 XXIII |             távolságokra el szokott kalandozni szülőföldjétől. Jenny albatroszának ittléte
5122 XXVII |                     állathoz, mely gyanútlanul szürcsölte a vizet.~Egyszerre csak
5123 XVI   |                        a vízhez és kényelmesen szürcsölték...~- Ekkor azt gondoltam,
5124 XVII  |                 világít...~- De hátha a hajnal szürkülete derül éppen ott keleten? -
5125 XXXI  |                      árnyak föltűntek a hajnal szürkületében, vagy száz lépésnyire az
5126 XXV   |                     lépésnyire mentek az egyre szűkebb folyosóban, végre előttük
5127 XXIV  |                       mi rajta van, s most nem szűkölködnénk semmiben!~Január 17-én nagy
5128 XIX   |                        Batáviába igyekezett, a Szunda-szigetekre. Kevés kerülővel tehát útba
5129 XXXII |                      mert az Indiai-óceán és a Szunda-tengerek bejáratát őrzi.~A sziget
5130 III   |                    jövőről, s csak hajnal felé szunnyadtak el egy kissé.~Reggel aztán
5131 XXIV  |                  pitymallani kezdett, s a szél szűntével a tenger háborgása is alább
5132 XXVII |                         markolatig az oldalába szúrta a kését. De ez a seb nem
5133 XIX   |                   közepén horgonyt vethettek a Tábla-öbölben. Legelső látogatójuk James
5134 XVI   |                    magas szikla aljában volt a tábor: vagy harminczan lehettek
5135 XVI   |                        sincs ott hagyni eddigi táborukat. S ha mégis mutatkoznának,
5136 VIII  |                      szél erejének megfelelően tágabbra eresszék, vagy szorosabbra
5137 XVII  |                      év körüli tengerész volt: tagbaszakadt, vihartól edzett, nagy erejű
5138 XXII  |                   ködbe borította őket. De nem tágíthattak; mert ha a sajka összetörik,
5139 V     |                   tudjuk.~Ettől fogva Jenny is tagja lett a derék svájczi családnak.
5140 VI    |                     tájban a két család összes tagjainak jelenlétében megindították
5141 X     |                    folyó bal partja kis öböllé tágult, melybe egy patak ömlött;
5142 XXVII |                    szigetnek ily kopár, zordon tája is lehet: ezért nem ismertek
5143 XIII  |                       szigetnek még ismeretlen tájaira.~Déltájban letelepedtek
5144 X     |                       az is röpült a boldogabb tájak felé; csak a sakálok vonítottak
5145 XXII  |                        is, hogy a földnek mely táján lehetnek; de természetesen
5146 XX    |                     balszerencse, a Leuwin-fok tájékára, a hol a vad, emberevő pápuák
5147 XXVII |                        kis csapat élén járt, a tájékozás csodálatos ösztönével ugyanazon
5148 XIV   |              harmincz-negyven lábnyira, mintha tájékozni akarta volna magát. Aztán,
5149 XVI   |                       volt, s mivel nem tudtam tájékozódni, találomra megindultam nyugat
5150 XXVI  |                      még egyszer körülnézett a tájon; és a mint nézte, nézte,
5151 XXII  |                       vízben álltak, s a finom tajtékban porló víz sűrű ködbe borította
5152 II    |                    tenger egészen fehér volt a tajtéktól, s ilyen vad viharban egyetlen
5153 I     |                      ugyanekkor a háztartás, a takarítás apró dolgaival foglalatoskodtak.~-
5154 XIX   |                       hordó sózott hús, néhány takaró, felső ruha, konyhaedény
5155 XXVI  |                szemhatárt minden felé sűrű köd takarta, melyen nem láttak át. Nem
5156 I     |                  partot a zöldellő bokrok, fák takarták, a Sakál-patak torkolatától
5157 XXV   |                        12 láb széles lehetett, talaja kavicsos homok volt, melyben
5158 VIII  |                     valóságos paradicsom volt; talaját buja tropikus növényzet
5159 VIII  |                  szikla domb nyílt föl a köves talajról. Öt percz alatt fönt volt
5160 VII   |                 egyszer megcsodálta azt a nagy találékonyságot és ügyességet, a mellyel
5161 XXII  |                       semmiféle műszerük, csak találgathatták, hogy a föld, melyen menedéket
5162 IV    |                kényelmesebb lakást keresve sem találhattak volna; legott el is foglalták
5163 XIII  |                     menekültek az erdőbe. Ez a találkozás arra bírta Wolston urat,
5164 XIX   |                    járt útjából, a hol könnyen találkozhat hadihajókkal, melyek kérdőre
5165 XXII  |                   tudja, milyen veszedelmekkel találkozhatnak útjukban!~Mind a mellett
5166 XXIII |                        szállhattak, s útjukban találkozhattak valami hajóval, mely megmenthette
5167 II    |                      visszatérjen?... s vajjon találkozik-e egyáltalában hajó, a mely
5168 XV    |               hegyszorosig, a hol okvetetlenül találkozniok kell velük.~Nehéz szorongásban
5169 XVI   |                      hol legelőször is Falbbal találkoztam.~- Egész éjjel s másnap
5170 XXV   |                        sziklahasadékból és nem találnak kedvezőbb tanyát a mostaninál,
5171 XXIV  |                     sikongatott, - meg kellett találniok a nyílást, melyen bemászott;
5172 XVI   |               kudarczon s aggódva, hogy hogyan találok haza. A nap már leáldozóban
5173 XVI   |                        nem tudtam tájékozódni, találomra megindultam nyugat felé.
5174 XXII  |                        Gondviselés velünk van: találtunk a szigeten barlangot, ivóvizet,
5175 XIX   |                  pisztolyát s a kapitány fején találva, beleroskadt a vitorlamester
5176 XXI   |                 fordított tekenős béka nem tud talpra állni és nem szökhetik meg.
5177 XVII  |                        izgatottan. - Talán föl támad a szél?~Az arczát mintha
5178 III   |                   esetleges, bár nem valószínű támadásokat vissza tudja verni.~Végre
5179 XXXI  |                      is kilőtték, s a vadak új támadásra gyülekeztek. Vad ordítással
5180 XXXI  |                 ostromlottakat, s minden újabb támadásuk hevesebb, erőszakosabb lett.
5181 XXXI  |                    vadak gyakrabban megújítják támadásukat, s akkor nem védhetik magukat
5182 XVI   |                  Felsenheim ellent tud-e állni támadásuknak?...~Ha a Licorne megérkezik,
5183 XXXII |                    kijelölésénél surlódások ne támadjanak.~Még három hét sem múlt
5184 XVI   |                    Ellenben ha a szárazföldről támadnának, a hegyszoros felől, akkor
5185 XXXI  |                ágyúitól, puskáitól, nem mertek támadni... Ámbár az is meglehet,
5186 XXIX  |                 mellett... Hátha őket is orvul támadó vadaknak nézik és ágyúlövéssel
5187 XXXI  |                       haraggal fordultak ismét támadóik ellen, a kiket a félelem
5188 XXXI  |                       éjszak felől.~A lövést a támadók is meghallották, mert meghökkenve
5189 XXXI  |                    visszakergetik az esetleges támadókat. Ez annál szükségesebb volt
5190 XXII  |                       felől sűrű, sötét felhők támadtak az égen, s a tenger erősebben
5191 X     |                 egy-egy vízilovat; de ezek sem támadták meg a hajót. A nap épen
5192 XVI   |                    melynek hátsó sziklafalához támaszkodott; a tetejét bambusszal födték
5193 XXV   |                     egyébként Doll és Suzan is támogatott, hallani sem akart erről.~
5194 IX    |                      alkalmas öbölbe szakad.~- Tán itt jobb lenne lakni is? -
5195 XV    |               elefántok üldözése. - Wolston úr tanácsa. - Jack!~Ugyanaz nap este
5196 XV    |                     elindultak, még pedig Jack tanácsára kelet felé, mert arra ritkább
5197 XXIX  |                   annyira lecsillapítani, hogy tanácskozhattak a teendők felől.~Ferencz,
5198 II    |                      különös kegyelméért, azon tanácskoztak, hogy mit tegyenek.~Legelsőnek
5199 XXXI  |                     sebesült meg.~- Kezdődik a táncz! - kiáltott föl John Block.~-
5200 I     |                     délelőttönkint olvasgatni, tanulgatni szeretett, de a bátyja jó
5201 VI    |                   Különösen Ernő buzgólkodott; tanulmányozta a talajt, a föld esését,
5202 XXVI  |                         a mint az angol lobogó tanúsítja.~E pillanatban az albatrosz
5203 XI    |                  munkákat, gondosan bezárták a tanyai épületeket, s kívülről is
5204 I     |                        éppen úgy, mint lesznek tanyái, falvai, községei, sőt még
5205 XII   |                vadászhassanak is. Az eberfurti tanyáig Zermatt úr is, meg a hölgyek
5206 XXXII |                 hosszas megszokás folytán régi tanyájuk közelében legelésztek és
5207 XI    |                      felhőszakadások elöntik a tanyákat, az orkánok pedig összetörik,
5208 XI    |                   zuckertopi és prospect-hilli tanyákhoz. Az aratás, hála a csatornázásnak
5209 X     |                        mert ez a füst csak ott tanyázó vademberektől származhatott;
5210 XXII  |                       a vitorlamestertől.~De a tapasztalt tengerész nem tudta mit
5211 VI    |                    utolsó hónapjaiban többször tapasztalták, hogy Fritz és Feri dolgos
5212 IV    |                      előfordult az oroszlán, a tapír, a medve, a tigris, a sakál,
5213 XII   |                        szarvtalan orrszarvú, a tapírok családjából.~Szeptember
5214 IX    |                       ezer meg ezer kérődző bő táplálékot talált volna. Mindenfelé
5215 XXIII |                       halakkal, csigákkal kell táplálkozniok? Meddig fogják kibírni betegség
5216 V     |                      más e fajta gyümölcsökkel táplálkozott, majd később nyilat csinált,
5217 XXVII |                     iránt, melyek hónapokon át tápláltak bennünket.~Ily vidáman beszélgetve
5218 XXV   |                        börtönükből!~A sötétben tapogatózva, a mily gyorsan csak lehetett,
5219 XII   |                    hazabocsátjuk.~Valamennyien tapsoltak Ernő ügyes ötletének, aztán
5220 VI    |               egyenesen a Hattyú-tóba folyt.~A tapsviharnak, ujjongásnak vége hossza
5221 XXII  |                     hányódtak a tajtékzó habok taraján.~ ~
5222 IV    |                   hajóra és minden használható tárgyat lassankint a szigetre hordott.
5223 XVII  |                       és John Blocknak hívták. Társa már jóval fiatalabb volt,
5224 XXXI  |                        bandából, de a többiek, társaik véres holttestén át, mint
5225 XXII  |                     visszalökte a kapitányt és társait, hogy valamennyien hanyatt
5226 XXXI  |                      az is meglehet, hogy csak társakért mentek haza, s nemsokára
5227 VI    |                        kutyája, Braun meg Falb társaságában minden nap kora reggel vállára
5228 XXVII |                  különben is ízletes; de a kis társaságnak valóságos csemege volt:
5229 II    |                 Zermatt úr.~- Az nagyon sokáig tartana, - mondta Fritz - elég lesz
5230 X     |                     öbölből egyenesen hazafelé tartanak.~Villásreggeli után elhatározták,
5231 XXXI  |                        küzdelem már nem sokáig tarthat, s a vadak túlereje végre
5232 XIX   |                       A hajón semmi esetre sem tarthatja őket... talán kiteszi valami
5233 XVI   |                     kellene menekülniök, a hol tarthatnák magukat addig, míg a korvett
5234 XVI   |                       évnél hosszabb ideig nem tarthatott az utazás Angliába és vissza,
5235 VII   |                     márczius 15-én kis pihenőt tarthattak; s a következő hetet arra
5236 III   |                        s reméljük, hogy meg is tartja ezt a nevét.~- Hát sziget
5237 XXIX  |                        a vadak ostromzár alatt tartják őket... De az is meglehet,
5238 XXIX  |                        hogy a vadak megszállva tartják-e Falkenhorst környékét, vagy
5239 XXV   |               gerinczét 1000-1200 láb magasnak tartom - még öt-hat óráig kell
5240 XXXII |                     abban a szerény kápolnában tartották meg, hanem az új templomban,
5241 XXVII |                        minden, a mi a pár napi tartózkodás kényelméhez szükséges volt,
5242 XXI   |                    partot; az algák családjába tartozó indás, kacsos növényen a
5243 VII   |                      minden javunkkal Istennek tartozunk...~- Építsünk hát neki templomot! -
5244 XX    |                         ha jó széllel északnak tartunk, két-három óra alatt odaérhetünk...~-
5245 XXI   |               megrontotta az a kép, mely akkor tárult elébük, mikor a sajkát megkerülve,
5246 XXVI  |                        meg, karjait az ég felé tárva fölkiáltott:~- Ez Új-Svájcz!...~-
5247 XXVIII|                        épített kapuhoz, a mely tárva-nyitva állt, sőt ki volt rángatva
5248 XIX   |                         hogy siettetni fogja a tatarozás munkáját s november végére
5249 III   |                       volt.~Mivel a hajón némi tatarozást kellett végezni, a hadnagy
5250 II    |                  húzódott meg az öbölben, hogy tatarozzák, mert árboczai le voltak
5251 XIX   |                        a legénységnek: a felső tatvitorlát, a helyett, hogy élével
5252 XII   |                       úr legnagyobb örömére, a tavaly ültetett gyapot-cserjék
5253 XII   |                          mondta Zermatt úr - a tavalyi aratásból még úgyis sok
5254 I     |                    vakítóan ragyogott a meleg, tavaszi verőfényben.~- Készen vagy-e? -
5255 XX    |                       is ködös volt, nem lehet távolabb öt-hat mérföldnél...~A kapitány
5256 VII   |                    dolgozniok, hogy pótolják a távollevő Fritz és Ferencz hiányát.
5257 XIV   |                   értett valamit a terület- és távolság-becsléshez, azt mondta, hogy a sziget
5258 XXIII |                       röptű madár, mely óriási távolságokra el szokott kalandozni szülőföldjétől.
5259 XXV   |                  hallgatózott.~Éjszak felől, a távolságtól meggyöngített tompa dörrenést
5260 XXV   |                      tudja magát elhatározni a távozásra.~- Fritz ajánlata nagyon
5261 XXVIII|                    hagyták-e ott azt a zászlót távozásuk után is: hisz rendesen fölhúzták
5262 XIV   |                       hajó délkeletnek tart és távozik a szigettől.~Valóban, semmi
5263 XXVI  |                         Elhatározták, hogy nem távoznak innen, míg a köd el nem
5264 XX    |                    ausztráliai kontinens, vagy Tazmánia földje, a honnan szintén
5265 XII   |                  károkat hamar kijavították; a tea- és kápri ültetvényeken alig
5266 XV    |                       karjaiba.~- Itt csak egy teendő van - szólt most Wolston
5267 XXII  |                      kapitány fölébred, hogy a teendőkről beszéljek vele.~Mialatt
5268 XXV   |                    tengeri füvet biztos helyre tegye... de hová?~- Miért ne csinálnánk
5269 IV    |                kecskéjük, egy szamaruk meg egy tehenük, számos szárnyas állatjuk:
5270 XXIII |                      őket. Ha ezek az otromba, tehetetlen, félszeg állatok, melyeknek
5271 III   |                        Littlestone hadnagy nem tehetett. Miután hajója le volt szerelve,
5272 XVII  |                          Ezt pedig csak a szél teheti... fölpaskolja a vizet:
5273 XXI   |                        mert a hátára fordított tekenős béka nem tud talpra állni
5274 XXIII |                     tetején fölbuknia, s körül tekintenie a tengeren, hogy mi van
5275 XXVIII|                        messzelátót és dél felé tekintett...~Jennynek igaza volt:
5276 IX    |                       Valamennyien meghökkenve tekintettek oda, s Zermattné ijedten
5277 III   |                           Pedig már leányomnak tekintettem őt...~Zermatt úr és neje
5278 VI    |                  lányukként szerettek. S mikor tekintetük véletlenül az asztal körül
5279 XXVI  |                        vissza kell-e térniök a Teknősbéka-öbölbe, vagy tovább mehetnek éjszak
5280 XXVII |                       nem ismertek rá, midőn a Teknősbéka-öbölben kikötöttek.~Most már meg
5281 XXI   |               dicsekedett Ferencz, s kirakta a teknősbéka-tojásokat, melyekhez a vitorla-mester
5282 XXII  |                       barlangból.~- Ne menjünk teknősbéka-vadászatra? - kérdezte tőle.~- Csak
5283 XXIII |                     pusztította-e el a vihar a teknősbékákat is? Oda indult tehát Ferenczcel.~
5284 XXIII |                       sem változott. Egyformán teknősbékával, meg rákokkal, csigával,
5285 XXX   |                  közeledtek, és az «Elisabeth»-tel gyorsan átkeltünk a szigetre.~-
5286 XIII  |                    barlang-féle üreget, melyet telehordtak száraz fűvel, hogy kényelmesebb
5287 XXIV  |              megbarátkoznak. - Előkészületek a telelésre. - ~Megint új csapás! -
5288 XXXII |                       a Wolston család, önként telepedett meg a szigeten, melynek
5289 IX    |                  letelepedni...~- Na, hát csak telepedjenek le itt! - kiáltott föl Jack. -
5290 XXXII |                       véglegesen Felsenheimban telepednek meg, s ezért megkímélték
5291 IX    |                        ezer gyarmatost, ha itt telepednék meg!~- S miért épen itt? -
5292 XIII  |                       tengeri-fenyő árnyékában telepedtek le. Mialatt Jack megsütötte
5293 I     |                     meg kell látogatnunk többi telepeinket is: Waldegget, Zuckertopot,
5294 XVIII |                   teszi mindenét, s vagyonát a településhez szükséges fölszerelésekbe
5295 XI    |                        még ily hosszú, viharos telet soha sem ért, pedig már
5296 XII   |                        vetettek, mely a fekete televény földben buján fizetett és
5297 VI    |                     melyekben a három nő tőlük telhetőleg segített a négy férfinak.~
5298 XV    |                 harmadik nap pedig csak holnap telik le.~- Igaz, - felelte Zermattné -
5299 XXIII |                elfogtak és füstre akasztották, télire.~Már hat hete voltak a szigeten,
5300 VIII  |                    elég szelet is.~Ez a remény teljesedett. Kilencz óra tájban az Elisabeth
5301 XXVI  |                  vágyat könnyebb volt ám, mint teljesíteni. Szikláról-sziklára lépve,
5302 XIX   |                        ő parancsait fogadta és teljesítette.~A következő héten nem történt
5303 XXXII |                        földek kiosztásánál s a telkek kijelölésénél surlódások
5304 XVII  |                  fásultan ült le helyére. Órák teltek el a dermesztő, kétségbeejtő
5305 XXVIII|                       rendesen fölhúzták egyik téltől a másikig, s azután egész
5306 XIV   |                 csöndes és kihalt volt, mint a temető, úgy hogy Ernő önkénytelenül
5307 VIII  |                        sem volt ezen a kihalt, temetőhöz hasonló, szomorú vidéken.~-
5308 XXXII |                      árnyas fasorban; a csinos templom tornya kimagaslott a fák
5309 XXXII |                     tartották meg, hanem az új templomban, mely Falkenhorst és Felsenheim
5310 XXXI  |                     kerülék alakú volt; hosszú tengelye 2600, a rövidebb pedig 700
5311 XXXI  |                       sem maradt a szigeten. A tenger-apálytól hajtva lassan siklottak
5312 XXII  |                      vitték. Aztán megvárták a tenger-dagályt, mely vagy tíz lépéssel
5313 X     |                        éjfélutáni egy órakor a tengerapállyal visszaindulnak. Zermatt
5314 XXX   |                        vadak pirógái, melyek a tengerártól hajtva, egyenesen oda tartottak,
5315 XIV   |                    sziklacsúcs emelkedett ki a tengerből, vagy négy mérföldnyire
5316 X     |             hegylánczból fakadt.~- Kár, hogy a tengerdagálynak nemsokára vége lesz és nem
5317 I     |                   lenne, - mivel Svájcznak sem tengere, sem flottája nincs!~- De
5318 XXI   |                       ki ismerős volt ezeken a tengereken, örvendve mondta:~- Nem
5319 VIII  |                     roncsait: a sekély homokos tengerfenék tiszta volt, semmit sem
5320 XIII  |                     rakták.~Délben egy roppant tengeri-fenyő árnyékában telepedtek le.
5321 XXVII |                     lefeküdt a kényelmes, puha tengeri-fű-ágyra, s mivel itt már biztos
5322 VIII  |                    Mert ez a völgy bizonyára a tengerig nyúl: hisz folyója is van,
5323 III   |                 kikötőjét, s parancsnokának, a tengernagyi hivatal megbízásából, kutatnia
5324 I     |                      mely az Üdv öblét a nyílt tengerrel összekötötte.~Ebben az időben
5325 I     |                        Három ágyúlövés felel a tengerrõl.~A tavasz már október második
5326 I     |                    mely egyenesen a felé a kis tengerszoros felé siklott, mely az Üdv
5327 XXIX  |                         át akarnád úszni ezt a tengerszorost?...~- Gyerekjáték az egész,
5328 XXIV  |                     aljában játszani, messze a tengertől; vele volt az albatrosz
5329 XXIV  |                       csak unalmas, senyvesztő tengődés volt. De legalább minden
5330 XXI   |                     növényzetnek: csak itt-ott tengődött a csenevész moha, de a nap
5331 XXIV  |                      de azért is meg kell majd tenniök, hogy a széltől bevert vízpárákban
5332 XXV   |                  sziklákon, míg itt már az sem tenyészett.~Senki sem szólt egy szót
5333 VIII  |                    nincs szüksége földre, hogy tenyészhessen. Természetes, hogy semmiféle
5334 II    |                          Zermattné már a jövőn tépelődött, Jenny apjára gondolt, a
5335 XXVI  |                       lassankint kezdte szerte tépni a ködfátyolt, mely eltakarta
5336 II    |                        kevés híja, hogy el nem tépte a Család-hidat is. Zermatt
5337 II    |                    megnézni, hogy az orkán nem tépte-e el a csónak és a kaiak köteleit.~
5338 XXIX  |                      mint egyenkint kibuknak a teraszon, megragadják és lehajigálják
5339 XIX   |                  fenekére, a hol Jenny melléje térdelt és gyöngéden ápolta.~A Flag
5340 VI    |                       9-dikén, ebéd után rá is terelte erre a beszélgetést.~- Mi
5341 XXVII |                      Ferencz. - Vad elég bőven terem Új-Svájczban: majd vadászunk!~-
5342 XXXI  |                       folyton friss gyümölcsöt teremtek.~De a puskapor és golyó
5343 XVIII |                    kereskedelmi összeköttetést teremtene Új-Svájcz és Anglia között...
5344 VII   |                      igazi paradicsomot tudott teremteni ezen a szigeten... Felsenheim,
5345 I     |                      Jenny nagyon kedves és jó teremtés volt; szép szőke haja fényes
5346 XXIX  |                      szirtek. Itt sem volt egy teremtett lélek sem, de a homokban
5347 VIII  |                     Arábia!~Valóban az volt; a téres, szinte be sem látható síkon
5348 X     |                   nehezebbnek tetszettek, mint térfogatuk szerint látszott. Ernő néhányat
5349 IV    |                        azonban, mivel túl volt terhelve, nem messze a hajótól elmerült
5350 XXX   |                      kihordani a csónak becses terhét, melyet a sziget közepén
5351 XXIV  |                         a kit anyja csókjaival térített magához.~ ~
5352 III   |                        szegény hajótörötteket. Teríttetett tehát a Licorne fedélzetén
5353 XX    |                       szárazföld mely irányban terjed ki a sziklafal háta mögött.~
5354 III   |                      az Indiai-Óczeánban; de a térképeken eddig még semmi nyoma sincs.~-
5355 IX    |                       hegylánczot is Új-Svájcz térképére, mely lassankint határozott
5356 III   |                      hadnagy rögtön megnézte a térképet, de sehol semmi nyomát sem
5357 VII   |                    alig, várom, hogy Új-Svájcz térképét is megcsinálhassam.~- Barátaim, -
5358 XXXII |                  dolgozott tizenkét éven át, s termékennyé tette a sohasem művelt földet,
5359 XXI   |                  Ferencz - hátha a túlsó felén termékenyebb a vidék?~Kimenvén a barlangból,
5360 XXI   |                        a sziget másik fele nem termékenyebb-e; vagy pedig csónakkal kell
5361 VII   |                        északra fekvő földek is termékenyebbek lettek, a mióta a Sakál-patak
5362 XXXII |                    szigeten, melynek szépsége, termékenysége elcsábította. De ekkor elkövetkeztek
5363 XVIII |                 fogytak a sziget szépségeinek, termékenységének dicséretéből; nem csoda
5364 XI    |                     akarta építeni: hisz annyi terméskövük volt! Meszet pedig szintén
5365 VI    |                        eladhatjuk a fölösleges termést...~- Majd lesz, - szólt
5366 XII   |                  többit elvégezte az áldott jó természet.~Szeptember 6-dikán mindnyájan
5367 I     |                  becsületére vált családjának. Természete is szelídebb lett; a heves
5368 VI    |                       volt, mint Zermattné, de természetére, ízlésére és jelleme komolyságára
5369 XXXII |                    termékeny szigeten, melynek természeti kincsei kimeríthetetlenek
5370 XXVII |                      betelni csodálkozással. A természetnek ez a kimeríthetetlen, roppant
5371 XIX   |                        erőszakos, szenvedélyes természetű, bosszúálló és irigy ember,
5372 XI    |                      meg is híztak, mert bőven termett a fucus saccharinus, - egy
5373 XXXI  |                     bizonyos, hogy a vadak nem térnek-e vissza. Egyelőre azonban
5374 XXVI  |                     sorsuk, hogy vissza kell-e térniök a Teknősbéka-öbölbe, vagy
5375 XIV   |                    Ernő, a ki értett valamit a terület- és távolság-becsléshez,
5376 IX    |                körülbelül négy négyszögmérföld területen volt és szinte áthághatatlan
5377 I     |                       Majd akkor, ha Új-Svájcz területén több ezer ember fog lakni...~-
5378 IX    |                    csak a déli lejtőkön. Ezt a területet a Sakál-patak és a Falkenhorst-csermely,
5379 XXI   |                      nem láthatták be az egész területét. A part maga, a hol kikötöttek,
5380 XXIV  |                    Bezárva pár száz négyszögöl területre, melyet a magas sziklafalak,
5381 VI    |                       talajt, a föld esését, a tervbe vett csatornahálózatot,
5382 X     |                         Kiszálltak, de ebből a tervből semmi sem lett. A folyó
5383 XII   |           átkutatásáról kezdett beszélni. Az ő terve az volt, hogy itthon marad
5384 VI    |                Wolston-család. - Új munkálatok tervei. - ~Csatorna a Sakál-patak
5385 VII   |                        most Zermatt úr - az én tervem ez. Tíz-tizenkét napunk
5386 II    |                      azon indul el, de erről a tervéről is le kellett mondania.
5387 XI    |                   békességben éltek. A férfiak tervezgettek a jövőre, az asszonyok pedig
5388 XXIV  |                    kivetik a homokra a kis Bob testét...~- Fiam!... Fiam!... -
5389 XX    |                         elcsigázva, megtörve a testi-lelki szenvedésektől, újult erővel
5390 XIX   |              nyilvánvaló volt, hogy még a neki testtel-lélekkel elszegődött legénység sem
5391 I     |                        jobban szerette, mintha testvére volna. A fiatal leány sem
5392 XXIX  |                elveszettnek hitt gyermekeiket, testvéreiket.~ ~
5393 VIII  |                    Ernő - viszonzá Jack, s hol testvérére, hol Annára kacsintott. -
5394 I     |                       közé.~Ernő, Jack és Feri testvérüknek fogadták Jennyt, de Fritz
5395 I     |                  esztendőnkint négy ágyúlövést teszünk - kettőt a tél elején, kettőt
5396 XIV   |                     szikla czukorsüveg formájú tetejéhez, annál nehezebb lett a fölfelé
5397 XVI   |                      mely már fölért a barlang tetejéig, ablakokat vágtak, úgy hogy
5398 XIV   |                    írást:~«... a Zermatt-csúcs tetejéről küldjük ezt a levelet, nektek,
5399 XVI   |                  sziklafalához támaszkodott; a tetejét bambusszal födték be, még
5400 XII   |                   legelőit kerítették be, s új tetőt kellett csinálni a szénapadlásra
5401 XV    |                       után, de a koromsötétben tétován megálltak... merre menjenek?~
5402 XXII  |                        a sok fülkében mindenki tetszése szerint külön alhatott a
5403 X     |                       vett: sokkal nehezebbnek tetszettek, mint térfogatuk szerint
5404 XI    |              fölfedezésről?~- Nem, apám.~- Jól tetted... nem ugyan azért, mintha
5405 XXX   |                  sziget közepén épült magtárba tettek; ez volt egyszersmind a
5406 XVII  |                    ujját és föltartotta... Nem tévedett: a szél okozta gyorsabb
5407 XI    |                  megvizsgáltam, elemeztem: nem tévedhetek; a Montrose vízesésénél
5408 VI    |                          Nem szeretném, ha ide tévednének a mi birtokunkra, - vágott
5409 XI    |                 kavicsot. - Bizonyos, hogy nem tévedsz? - kérdezte komolyan.~-
5410 VIII  |                       is családapa lesz.~- S a tiéd is, kedves Ernő - viszonzá
5411 IV    |                  oroszlán, a tapír, a medve, a tigris, a sakál, a krokodil, az
5412 IX    |                      Jack.~- Szó sincs róla! - tiltakozott Zermattné. - Meghalnék szívfájdalmamban,
5413 XV    |                       hogy ha az elefántok nem tiporták agyon Jackot, akkor most
5414 XV    |                    bokrok köröskörül le voltak tiporva, de Jacknak sehol semmi
5415 XX    |                      is, - ismételte Ferencz - tisztán, világosan láttam egy egész
5416 XXXI  |               kartácsoltak, s a két ágyú ismét tisztára söpörte a kis erőd környékét.~
5417 XIX   |                 Fokvárosban. - Új utasok és új tisztek. - ~Viharos napok. - A legénység
5418 III   |                  boldogok leszünk, ha vendégül tisztelhetjük önt kedves családjával,
5419 I     |                   visszhangját.~Fritz mindjárt tisztítani kezdte az ágyúkat, de alig
5420 II    |             csodálkozott Ernő. - Hisz még alig tisztíthatták meg az ágyúkat! Ugyan miért
5421 III   |               Littlestone hadnagy tanácskozott tisztjeivel, s közösen azt határozták,
5422 III   |                     Littlestone hadnagy is két tisztjével, meg az egész Wolston-család.~
5423 XI    |                         mielőtt az ember ilyen titkokkal előáll...~- Ugyan mi veszély
5424 XI    |                         Ezért, a meddig lehet, titkoljuk ezt a fölfedezést...~- Jól
5425 XXXI  |                     belső aggodalmait mindenki titkolni igyekezett, egymás arczáról
5426 V     |               családnak. Csak néha zavarta meg titkolt bánata, hogy mi történt
5427 XXIII |                       a vitorlamester gondosan titkoltak: hogy a teknősbékák egyre
5428 IV    |                        Zermatt úr naplója. - A tizedik év vége.~Az 1803-dik év
5429 XIII  |                       hegygerincz fölött, mely tizenegy-tizenkétszáz láb magas lehetett, még
5430 XI    |                        soha sem ért, pedig már tizenharmadik éve lakott a szigeten. Jack
5431 III   |                        Anna meg Doll, az egyik tizenhét, a másik tizennégy éves.
5432 X     |                gondoljuk.~- De a hegy legalább tizenkét-tizenötszáz láb magas, a kérdés, hogy
5433 XXXI  |                        hat... nyolcz... tíz... tizenkettő valamennyi...~- Talán minket
5434 I     |               Baktérítő közt, a déli szélesség tizenkilenczedik foka alatt volt.~Új-Svájcz
5435 III   |                        egyik tizenhét, a másik tizennégy éves. Wolston úrnak volt
5436 XXXI  |                     nincs mitől félnünk. Ámbár tizenöten vagyunk, eleségünk van bőven:
5437 IV    |                     közül a legnagyobb, Fritz, tizenötéves, a legkisebb, Feri, még
5438 XIV   |                        a sziget körvonalait. A tizenötszáz láb magas hegység a sziget
5439 XXXI  |                   kilenczen voltak, a legalább tízszer annyi vadember ellen.~E
5440 XVIII |                       őket a lakosság, melyből többen meg is ígérték, hogy kivándorolnak
5441 VIII  |                   hátrafordulva odakiáltotta a többieknek:~- Micsoda sivatag! valóságos
5442 XXII  |                       szerint külön alhatott a többiektől. Az első éjszaka nagyon
5443 I     |               lövéseket és felelne rájuk?...~- Tökéletesen igaz! - mondta Fritz - mi
5444 XXV   |                       fölugrott és két kezéből tölcsért csinálva a füléhez, a lélegzetét
5445 X     |                  háttérben pedig gyönyörű szép tölgyfaliget zöldellt.~- Ez a hely valóban
5446 XVIII |                     hol egy hetet szándékozott tölteni.~Alig vetett horgonyt a
5447 XXXI  |                  éjszakai támadás. - Az utolsó töltések. - Ágyúlövés a tengerről.~
5448 XXXI  |                        s ha ellőtték az utolsó töltést is: mi lesz velük?... Ez
5449 XXI   |                        egyelőre még a sajkában töltik. Nem tudván, hogy nem járnak-e
5450 XI    |                        csak kivenni: majd újra töltjük.~Jack bedugta a töltő-vesszőt...
5451 XI    |                        töltjük.~Jack bedugta a töltő-vesszőt... de az ágyúban nem volt
5452 XXVIII|                      vitorla-mester talált egy töltött pisztolyt a földön, melyet
5453 XVI   |                         Szóval gyorsan golyóra töltöttem a puskámat és czélba vettem
5454 I     |                     dugta be az ágyú csövébe a töltővesszőt, midőn hirtelen megrezzenve
5455 XXV   |                       volna, hogy a nők is itt töltsék az éjszakát... hisz köröskörül
5456 XV    |                        úgy az idén is, roppant tömegben özönlötték el a Sakál-patak
5457 XI    |                        szerencsevadászok durva tömege mind ide csődülne, s magával
5458 XXX   |                        védelmezhetik magukat a tömeges támadás ellen is, míg Felsenheimban,
5459 XXX   |              mutatkoztak, s félő volt, hogy ha tömegestől megújítják a támadást, mégis
5460 XXXI  |                    magasba és mint valami holt tömeget lezúdította társai közé,
5461 XX    |                vitorlamester csak a föld sötét tömegét látta, s nem tudhatta, hogy
5462 IV    |                   parti szirtek közé, melyeken töméntelen sokaságban nyüzsögtek a
5463 XIX   |                    támadt, melyet csak nehezen tömhettek be. A víz még így is egyre
5464 I     |                        végén - ez még nem tesz tönkre bennünket.~- Apámnak igaza
5465 II    |                    vagy rossz? ezen a kérdésen töprenkedett mindenki.~Valamennyien izgatottan
5466 I     |                csóválta, vakargatta a fejét, s töprenkedve kérdezte:~- Ugyan mi lehet
5467 XXIV  |                   Suzan úgy sírt, jajgatott és tördelte a kezeit, mint az őrült...
5468 XXIX  |                       mi sem fékezte. Kezeiket tördelve siratták családjukat, melyet
5469 XV    |                 lépteik alatt recsegve-ropogva töredeznek össze az apróbb fák és cserjék:
5470 XXXI  |                    egymás után lőtte fenékbe a törékeny pirógákat, melyek fölfordultak
5471 I     |              szirtcsoportot, melyen a Landlord törést szenvedett.~Bementek a nyitott
5472 XXIII |                       sajkát a vihar össze nem töri, mily más lenne most a helyzetük!
5473 XX    |                   sebességét. Így legalább nem törik darabokra, ha véletlenül
5474 I     |                         mert tudta, hogy miért törődik Fritz oly nagyon Jenny sorsával.~
5475 XI    |                      nagyon sok ilyen...~- Mit törődünk vele! - szólt Zermattné
5476 XXII  |                    vitorlamester majd a nyakát törte: ha Fritz idejében meg nem
5477 XXIX  |                       bizonyára nagy csapatban törtek be.~S egyre gyötrőbb, gyilkosabb
5478 VI    |                     kezdetét jelezte Új-Svájcz történetében.~ ~
5479 XXX   |                     Licorne» eltávozott.~Ezt a történetet mi már tudjuk. Csak még
5480 V     |                      Útközben Jenny elbeszélte történetét. Egyetlen leánya volt William
5481 XV    |                       tanakodtak azon, hogy mi történhetett a kirándulókkal. Ez a késedelem
5482 XVII  |                          Holnap még sok minden történhetik, Wolston úr, - szólt a vitorla-mester
5483 XXVIII|                      láttára... Vajjon ugyanez történt-e Felsenheimban, Waldeggben,
5484 XXIII |                       nagyobb része össze volt törve, már semmire sem volt használható.~
5485 XXVIII|               felkiáltottak.~Minden össze volt törve-zúzva: székek, asztalok eltörve,
5486 VI    |                   annál nehezebb volt a kifúrt törzsek elszállítása. A két bivaly,
5487 VI    |             beleizzadtak, míg egy-egy hatalmas törzset rendeltetése helyére tudtak
5488 XV    |                      fáradtan dőltek le egy fa tövébe aludni; de előbb nagy tüzet
5489 IV    |                      meg pemmikánból és néhány tojásból. Aztán visszamentek aludni
5490 XXI   |                      és rovarokat eszik.~- Itt tojások is vannak! - kiáltott föl
5491 XXI   |               buczkákat.~- Ön csak szedje ki a tojásokat, - mondta John Block - én
5492 IX    |                     seregestől ficzkándozott a tok, köztük hat-hét láb hosszú
5493 I     |                     sem fog adni, ha elfogy, - toldá meg Ernő - azért okosabb
5494 II    |                        szavait, sőt még meg is toldotta ezzel a föltevéssel:~- Kétségtelen,
5495 VII   |                      magunk fogunk imádkozni - toldta meg Wolstonné.~- Nagyon
5496 IX    |                   lábuk van, - de egyszersmind tollasok is.~- Akkor hát pinguinek? -
5497 XIV   |                        gyakran kellett egymást tolniok, húzniok s néha-néha meg
5498 XXXI  |                   halomra döntve vele az alant tolongó vadakat. Jack és Fritz karabélyaik
5499 II    |                     volt; a vihar egyre jobban tombolt. Zermatt úr parancsára a
5500 XXVII |                      kiáltással hirtelen elébe toppant, a megriadt állat pedig
5501 XXVII |                     oda és átszelte az antilop torkát.~Az állat még néhányat rúgott
5502 II    |                     nyílt tengerre a folyócska torkolatából.~A Czápa-szigetnél Fritz
5503 IX    |                       neki fordították a folyó torkolatának, a melyben bizonyára lesz
5504 IV    |                 sátrakban lakott s a kis patak torkolatánál ütött tanyát; a patakot,
5505 XV    |                    özönlötték el a Sakál-patak torkolatát, a hol ikrákat raktak.~Sokat
5506 XI    |                      egy édes mohfajta - mit a torkos állatok nagyon szerettek.
5507 XXIX  |                   vígan ringott a tengerdagály torlódó habjain; óvatosan beleültek
5508 XIII  |                  folytatták útjukat, lehetőleg torony iránt, a hegység felé, ámbár
5509 II    |                  valóságos orkán kerekedett, s toronymagasságra korbácsolta a habokat az
5510 XII   |                     kis ligethez, mely a tanya tőszomszédságában volt, s ebben egy tuczat
5511 III   |                     örömmel ad nőül Fritzhez - továbbá elhozza Fokvárosból James
5512 XVIII |                       Új-Svájczba.~A «Licorne» továbbindulása deczember 27-dikére volt
5513 XI    |                foltoztak, vagy hallgatták Jack tréfáit, a ki gyakran segített nekik
5514 I     |                        kedves Jenny. Jack csak tréfál... Nem mennek messzire:
5515 I     |                 szívesen megbocsátották neki a tréfát, mert valóban jószívű és
5516 XV    |                       nagy dübörgést és hangos trombitálást hallottak a fák közt...
5517 XXVII |                   messze elhallatszott jókedvű trombitálásuk.~John Block, a kapitány
5518 XXI   |                     fordított tekenős béka nem tud talpra állni és nem szökhetik
5519 XVI   |                        igen: Felsenheim ellent tud-e állni támadásuknak?...~Ha
5520 VIII  |                viszonzá Zermatt úr - ámbár nem tudhatjuk, hogy a Landlord legénységéből
5521 XX    |                       vagy szárazföld, azt nem tudhatom, de hogy láttam, az bizonyos!~
5522 XX    |                     sötét tömegét látta, s nem tudhatta, hogy sziklás-e a part,
5523 XXVI  |                   fogva tartott bennünket, nem tudhattuk, hogy merre megy a hajó...
5524 IX    |                elpirulva - de én jobb nevet is tudnék neki...~- S mi az? - kérdezte
5525 XXVIII|                        minden áron meg kellett tudniok a valót, mert ez a kétségbeejtő
5526 XI    |                Littlestone hadnagy sok becses, tudományos munkával gyarapított, s
5527 I     |                       s ezt a változást, talán tudtán kívül, Jenny Montrose okozta.
5528 IV    |                      felé eltávozott. Azt adta tudtára Zermatt úrnak, hogy a Füstölgő-Szikla
5529 XXVI  |                        ilyen nagy sziget pedig tudtommal nincsen a Csöndes-óczeánban, -
5530 XVII  |                       a végtelen tengeren, nem tudva mozdulni semerre, s érezve,
5531 XXI   |                    oldalát. A roppant, csaknem tükörsima sziklatömbökből alkotott
5532 XXVI  |                     sem tűnt föl a tenger sima tükrén.~E pillanatban, éppen midőn
5533 XVI   |               ormányukat föltartva irtózatosan tülkölni kezdtek!... Mindenki futott,
5534 XV    |                       elefántok ismét harsogva tülköltek, s a távolban hallani lehetett,