Fejezet

5535 II    |                    partot.~- Igazán különös! - tünődék Zermattné. - Talán valami
5536 VI    |                      valamelyik öböl mentén, s türelmesen horgászott. Rendesen bő
5537 XIII  |                    órai pihenés után az örökké türelmetlen Jack fölugrott és neki iramodva
5538 XVI   |                      rajta!~Most már az eddigi türelmetlenséget komoly aggodalom és nyugtalanság
5539 XVII  |                    néha a kétségbeesés elveszi türelmünket...~- De hol vagyunk hát
5540 XXXI  |                        csak a két ágyú kartács tüze fogadta őket. Húsz-huszonöt
5541 VIII  |                sátor-karók helyei, az éjszakai tüzek üszke-hamva, az itt-ott
5542 XXXI  |                      sziklatetőre is: a puskák tüzelése nem bírta őket megállítani...
5543 XXV   |                       sikertelenek voltak, s a tüzelő-anyagból semmit sem lehetett megmenteni.~
5544 XXV   |                        kezdete előtt elégett a tüzelőszerük és csak imitt-amott, a sziklák
5545 XXV   |                      már kiért a szabadba: - A tüzelőszerünk ég!~Valóban, a villám fölgyújtotta
5546 XXXI  |                  puskapor, az ostromlottak sem tüzeltek oly gyorsan és szakadatlanul,
5547 XXIX  |                         Megpillantotta az ágyú tüzének föllobbanását, mely megelőzte
5548 IV    |                      melynek egyik vulkánjából tüzes füstoszlop száll az ég felé,
5549 XXXI  |                   tartottak és minden oldalról tüzetesen meghányták-vetették helyzetüket.
5550 XIX   |                  teljes mértékben bírta a hajó tulajdonosainak bizalmát.~Egészen ellentéte
5551 XXXI  |                      sokáig tarthat, s a vadak túlereje végre is elnyomja az ostromlottakat.
5552 I     |                szolgálatra kész és engedelmes. Túlságos jó kedvében néha-néha gúnyolta,
5553 VI    |                        dolgában mindkét kutyán túltett.~Ernő ezalatt szívesebben
5554 XVI   |                   megdöbbenve hallgattak. Azon tűnődtek, hogy miféle törzsből valók
5555 XXV   |                       túlsó oldalára? - mondta tűnődve.~- S ha kivezet is, - viszonzá
5556 XXXI  |                     ostromlottak állapota elég tűrhető volt. A hombárban fölhalmozott
5557 XV    |                      az előkészületeket, mikor Turk és Braun hirtelen kirohantak
5558 XXXI  |                       rohantak fölfelé.~A kézi tusa ismét kezdetét vette. Ember
5559 XXXI  |                      Jack és Fritz karabélyaik tusával verték be a bástyára kapaszkodók
5560 XXIV  |                     múlva már ismét megjöttek: tűvé tették a szigetet Bobért,
5561 XXI   |             behurczolkodtak a barlangba, a kis tűzhelyet pedig a sziklafal szögletében
5562 XXVI  |                 pillanatban, éppen midőn a nap tűzkorongja fölbukkant a habokból, előjöttek
5563 XVII  |                    mögötte vérvörösen kelő nap tűztányérától.~Öt óra tájban a szél már
5564 XVI   |                      visszaérkezése is ki volt tűzve. De sem ezen, sem a következő
5565 VI    |                        földeket, hogy most már tűzzel-vassal irtják őket.~Az 1816-dik
5566 IX    |                       a parton: szárcsák, vízi tyúkok, viharmadarak, halász-sasok,
5567 XXI   |                  mondta John Block - én majd a tyúkokat fogom el.~És Ferencz segítségével
5568 XXIX  |                 Ferenczet pedig ott hagyták az udvar bejáratánál, hogy a legelső
5569 XXVIII|                      egyszerre föltűnt a major udvarán az óriási magnólia-fa...~
5570 XII   |                        tanya tágas, bekerített udvarára.~Mialatt az asszonyok a
5571 XXVIII|             vitorlamester fojtott hangon.~S az Üdv-öble felé fordulva, óvatosan
5572 XIX   |                 bizonyára ő is horgonyt vet az Üdv-öblében.~Másnap a «Flag» kibontotta
5573 XXVIII|                    láthattak messzire, mert az Üdv-öblének túlsó felén Felsenheim sziklái
5574 XXXI  |                       keresztben szelték át az Üdv-öblöt, s fél négy felé, megkerülvén
5575 IX    |                    szintén egyenesen haladt az Üdv-öbölig; itt a tenger mélyebben
5576 XXXII |                        sziget belsejével és az Üdv-öböllel.~Három évvel azután, hogy
5577 I     |                    lobogót és két ágyúlövéssel üdvözöljék... Ez az egész!~- Akkor
5578 I     |                       két ágyúlövéssel kellett üdvözölniök a hazai zászlót.~Mialatt
5579 XIX   |                       kit valamennyien örömmel üdvözöltek. Ő már elintézte minden
5580 I     |                   árboczra, s két ágyúlövéssel üdvözölték a hazai zászlót. Aztán inkább
5581 XV    |                      alkalmat, s a kényelmesen ügető elefántok után eredt a kutyájával
5582 XVI   |                    folyik át. Az elefántok oda ügettek a vízhez és kényelmesen
5583 XXVII |                      is láttak: a nagy állatok ügetve tértek be az erdőbe, a honnan
5584 XXXI  |              puskatussal, mindennel, a mi keze ügyébe került. Fritz, Ferencz,
5585 XIV   |                       Wolston úr és Ernő pedig ügyeltek, hogy mindenütt a Jack nyomába
5586 I     |                      nyílásaiban, erős kézzel, ügyesen hajtotta a kis csónakot,
5587 VII   |                        nagy találékonyságot és ügyességet, a mellyel Zermatt úr lakhatóvá
5588 VII   |                  minden dicséri az ön páratlan ügyességét és szorgalmát. De mégis
5589 XXIX  |                    menekülnek...~- De ugyan ki üldözi őket? - kérdezte Ferencz.~
5590 XXXII |                   szomorú napjai. A rossz sors üldözni kezdte ezeket a derék embereket,
5591 XXVII |                     pillanat alatt eltűnhetett üldözői elől.~De itt már Ferencz
5592 II    |                    hogy nem látja-e valahol az üldözők csónakjait. De semmi gyanúsat
5593 XV    |                      eszébe, hogy az asztalhoz üljön.~Mind a négyen elindultak
5594 XXX   |               fölfedezett szigetről.~Szomorúan ülték meg a szent karácsony ünnepét
5595 XII   |                   legnagyobb örömére, a tavaly ültetett gyapot-cserjék is szépen
5596 I     |              állatainkra is kell gondolnunk, s ültetvényeinket is rendbe kell hoznunk.~-
5597 I     |                 szigetnek az a része, a hol az ültetvények voltak, rendesen nagyon
5598 XII   |                  kijavították; a tea- és kápri ültetvényeken alig látszott meg, hogy
5599 I     |                      két testvér egymás mögött ülve a kaiak szűk nyílásaiban,
5600 VI    |                     kérdezte:~- Hát fölavatási ünnepély nem lesz?~- Hogyne! - sietett
5601 XIV   |                     puskalövéssel üdvözölte az ünnepélyes eseményt.~ ~
5602 XXXII |               Új-Svájczba, hogy Anglia nevében ünnepélyesen birtokba vegye a szigetet.~
5603 XXXII |              legénységének jelenlétében fényes ünnepet ültek Új-Svájczban: Zermatt
5604 XXX   |                    ülték meg a szent karácsony ünnepét is és csüggedt szívvel kezdték
5605 XVIII |                  voltak, s a hajón mindenkinek ünnepi jó kedve volt.~Fritz és
5606 XXI   |                        bennük egy-két repedés, üreg, de ezek oly kicsinyek voltak,
5607 XIX   |                        egyúttal a hajó farának üregében is rés támadt, melyet csak
5608 IX    |                         melyekbe a tenger mély üregeket vájt. A vízben azonban jobbról
5609 XXVIII|                 istállókhoz, aklokhoz szaladt: üresek voltak!...~E pillanatban
5610 VI    |                     véletlenül az asztal körül üresen maradt helyükre esett, a
5611 XXIX  |                    valami gyanús neszre rajtuk üssenek!~E közben az öt vadember
5612 VIII  |                      helyei, az éjszakai tüzek üszke-hamva, az itt-ott elszórt kétszersült-darabok
5613 IV    |                        a mely csak elkábult az ütéstől, letéptem egy darabot a
5614 XVI   |                   hanem miattatok, ha rajtatok ütnek ezek a vadak!... Ha a Licorne
5615 XX    |                        ha véletlenül sziklához ütődik is.~Igaz, hogy így nagyon
5616 X     |                    magasról lehulló víz moraja ütötte meg füleiket... Mi lehetett
5617 III   |                        ebédeltek, három sátrat üttetett föl számukra a parton, hogy
5618 XVIII |               alapított a Fokvárosban, virágzó üzlet volt és James úgy gondolkozott,
5619 XXVIII|                 durranását, vagy kutyájának az ugatását... De köröskörül mély nyugalom
5620 XV    |                       vannak: sem a kutyák nem ugattak, pedig ők bizonyára megérezték
5621 XXI   |                    sietett, szikláról-sziklára ugorva, hogy elvágja a homokos
5622 X     |                     fákon a majmok csoportosan ugráltak, sivalkodtak.~Vérengző vadállatoknak
5623 I     |                    Fritz, gyönyörködve a vígan ugrándozó kedves jószágokban.~- Majd
5624 XXVI  |                    Bobot.~Az albatrosz vidáman ugrándozott szikláról-sziklára, s röpdösve
5625 XV    |                      míg a hegy lábához értek: ugyanannyi idő kell nekik a visszatérésre
5626 XXXII |                      sziget nyersterményei, az úgynevezett gyarmatáruk, évente több
5627 XXII  |                      lehet.~- Lehetséges, hogy Új-Hollandiában vagyunk, - mondta a kapitány; -
5628 XIX   |                    nagy aggodalommal gondoltak Új-Svájczra, a honnan immár tíz hosszú
5629 VII   |                               VII. FEJEZET.~Az újév. - Séta Falkenhorstba. -
5630 VII   |                         szegények, hogy boldog újévet kívánjunk nekik! - mondta
5631 VII   |                     szokott irogatni, sikerült újévi köszöntővel üdvözölte Wolston
5632 XVII  |                      párolgás következtében az ujja egyik felén hűvösséget érzett;
5633 XVII  |                   légáramlat... Megnyálazta az ujját és föltartotta... Nem tévedett:
5634 VI    |             Hattyú-tóba folyt.~A tapsviharnak, ujjongásnak vége hossza nem volt; most
5635 XXIX  |                megjöttüket és a jó hírt kitörő ujjongással fogadták. Ferencz és a vitorlamester
5636 II    |                        világtól távol... olyan újság, olyan remény volt ez, mely
5637 XX    |                        társainak az örvendetes újságot. Valamennyien fölugráltak,
5638 XXIV  |               menekültek élete már így is csak unalmas, senyvesztő tengődés volt.
5639 XI    |                     senkinek, mert odabent sem unatkoztak. A két család annyira összeszokott,
5640 VI    |                        napokon mély szomorúság uralkodott Felsenheimban. Zermatt úr
5641 III   |                     kezdtek, így szólt Zermatt úrhoz:~- Kedves barátom: megengedi,
5642 XXX   |                    féljünk tőlük.~Most Zermatt úron volt a sor, hogy elmondjon
5643 VIII  |                végzetes lehetett volna Wolston úrra, s azért Zermatt úr közbeszólt:~-
5644 XIX   |                        Robert Borupt korlátlan úrrá lett a «Flag» födélzetén.
5645 XXVII |                 hamurakás volt, mely a Wolston úrtól gyújtott pásztortűzből megmaradt.~
5646 XII   |                         melyek festői rajokban úszkáltak a vízen. Persze hogy Jack
5647 XVII  |                       a ködöt, mely a tengeren úszott.~A sajkában ülők már mind
5648 XXIII |                       miattad sírt... Kiáltott utánad, s te nem feleltél... Úgy-e,
5649 X     |                  holdas éjszakák voltak, éjfél utáni egy órakor neki indulnak
5650 I     |                       népes és könnyen küldhet utánunk pár száz családot.~- De
5651 V     |                        összes legénységéből és utasaiból csak ő maga menekült meg.~
5652 XXV   |                sziklákra halmozva álltak, s az utasoknak segíteniök kellett egymást
5653 III   |                     sem a többi matrózokról és utasokról - a kik közt Montrose ezredes
5654 V     |                        a szobalányával, néhány utassal és Greenfield kapitánnyal
5655 XIII  |               fenyő-tobozokkal dobálta a három utast. Ezek a puskáikkal feleltek
5656 I     |                      kísérték őket, szerencsés útat kivántak nekik, s a kis
5657 XIX   |                   FEJEZET.~A «Licorne» második utazása. - A Fokvárosban. - Új utasok
5658 XIX   |                  tengeren.~A «Licorne» második utazásában semmi különös dolog nem
5659 V     |                  mindig nem szólt semmit Fritz utazásának czéljáról, mivel nem akarta
5660 IV    |                     Ennyit mondott el Fritz az utazásáról; de midőn egyedül volt apjával,
5661 XXX   |                  sérült meg hajójuk a hazafelé utazásban, hogyan szálltak a «Flag»
5662 XIV   |             egészségesek és jókedvűek vagyunk; utazásunk eredményét majd szóval mondjuk
5663 V     |                   veteránjait. Mivel Jenny nem utazhatott ezen a csapatszállító hajón,
5664 III   |                 Wolston-leány, a ki Fokvárosba utazik a bátyjához, s aztán visszajön
5665 VIII  |             tekintetben a Dorcas, melyen Jenny utazott, szerencsésebb volt, - mondta
5666 VII   |                       a nagy sajkában.~- Mikor utazunk? - kiáltott föl Jack. -
5667 XVIII |                     Svájczba, szüleik hazájába utazzanak. Családjuknak alig egy-két
5668 XXIX  |                      valaki a küzdelemben?~Fél útig a tengerdagály gyorsan vitte
5669 VII   |                  Falkenhorstba. - A kápolna. - Útitervek. - Márczius 15-dike.~Január
5670 I     |                   hazánk épen nem esik a hajók útjába, s az Indiai Óczeánnak ezt
5671 XX    |                    annyira eltérhetett eredeti útjától, hogy a Csendes-Óczeánnak
5672 XIII  |                      két testvér is elfogadta.~Útjok most már kényelmesebb volt;
5673 XVII  |                    mikor az a nyomorult Borupt utolsót rúg a levegőben!~- Bizonyos,
5674 XVII  |                      kevesebb veszedelemmel is űzheti a kalózkodást. De én azért
5675 XXXI  |                       pár nap múlva az ő ágyúi űzik el ezeket az ördögöket...~-
5676 XVI   |                        de valami rejtélyes erő űzött, hajtott utánuk, s én szinte
5677 V     |                       Egyik vihar a másik után űzte-hajtotta a tengeren, míg végre egy
5678 V     |                                                V. FEJEZET.~Hazatérés Felsenheimba. -
5679 XXVII |                    megmaradt.~Miután szegényes vacsorájukat elköltötték, s Bobot lefektették,
5680 XXVII |                   fölséges lakomát készítettek vacsorára, melyet a pinczéből hozott
5681 VIII  |                    csak itt-ott volt egy kevés vad-moha, abból a fajtából, melynek
5682 XXI   |                       a partnak ez a része még vadabb és zordonabb volt, mint
5683 XXX   |                 féltuczat piróga, jól megrakva vadakkal, meg is kísértette a partra
5684 XXXI  |                        ágyúlövéstől megdöbbent vadakra rohantak. Most már újult
5685 X     |                ugráltak, sivalkodtak.~Vérengző vadállatoknak azonban itt sem volt nyomuk;
5686 I     |                      fáradságot megbíró, bátor vadász és hatalmas gyalogló volt:
5687 XIV   |                   megpillantották.~Jack, a kit vadász-szenvedélye minduntalan elragadott,
5688 XVI   |                  elvette a puskámat, a másik a vadász-tarisznyámat, aztán összekötözték a kezeimet,
5689 III   |                       puskát, a mire nemcsak a vadászat miatt, hanem azért is szüksége
5690 XXVIII|                  szokott lenni négy-öt puska a vadászatok szezonja alatt; de most
5691 VI    |                       tanácskozott, Jack vígan vadászgatott. Most már neki egyedül kellett
5692 VII   |                    egész esztendőn át kedvedre vadászhatsz? Csak egy napról van szó! -
5693 XXVII |                        tehát nem kellett többé vadászniok.~Mivel az idő dél felé járt,
5694 XXVIII|                        nem hallják-e a folyton vadászó Jack puskájának durranását,
5695 XV    |                 foszlány, sem a kalapja, sem a vadásztarisznyája, sőt még vér sem, amiből
5696 XIII  |                   melynek húsát földarabolva a vadásztáskájukba rakták.~Délben egy roppant
5697 XXX   |                   számosan fogják fölkeresni a vadban és halban dús, termékeny
5698 XVI   |                    halálos rettegést keltett a vademberekben... Egész elefánt-csorda -
5699 IX    |                   embereket látsz a parton?... vadembereket?... bennszülötteket?~- Oh
5700 XXIX  |                       szeme pillantott meg két vadembert egy pirógában, mely gyorsan
5701 X     |                        közt ezrével fészkelt a vadkacsa, a szárcsa, a vízi tyúk,
5702 XII   |              halász-sasok, szárcsák, vadludak, vadkacsák, vízityúkok, s a gyönyörű
5703 IV    |                     voltak, mert láttak néhány vadkant is arra kóborolni, sőt 14-
5704 XII   |                        halász-sasok, szárcsák, vadludak, vadkacsák, vízityúkok,
5705 XIII  |                      nőtt.~Délután egész falka vadmacskával találkoztak, melyet néhány
5706 XXXI  |               bástyához rohantak. Ez a támadás vadságra, elszántságra és hevességre
5707 VI    |                       a harmadik Leichtfuss, a vadszamár, mely csakugyan oly könnyen
5708 XXI   |               Új-Svájcz volt, a hova oly forró vággyal igyekeztek, de föld volt
5709 XIII  |                      tehát azt ajánlotta, hogy vágják magukat keresztül ezen az
5710 XXVI  |                    annyira sarkantyúzta őket a vágy és az izgatottság.~A fölfelé
5711 I     |                  tavaszi verőfényben.~- Készen vagy-e? - kérdezte Fritz.~- Készen! -
5712 VII   |                        nyugodt élethez, nem is vágyakoztam soha másfelé. Aztán nem
5713 XXVI  |                        van: de kimondani ezt a vágyat könnyebb volt ám, mint teljesíteni.
5714 XXVIII|                 rablási, mint inkább rombolási vágyból. Az élelmiszerek szétszórva,
5715 XIV   |                négyszögmérföld területű lehet, vagyis akkora, mint Sziczíliának
5716 XVIII |                       pénzzé teszi mindenét, s vagyonát a településhez szükséges
5717 XXX   |                      most már tudják, hogy itt vagytok? - kérdezte Ferencz.~- Tudni
5718 I     |                        Dorcas hajótörésében... Vajon nincs-e igaza szegény Jennynek,
5719 I     |                 apjához, gondolkozva csóválta, vakargatta a fejét, s töprenkedve kérdezte:~-
5720 XVII  |                  felhőkkel, melyekből időnkint vakító villámok czikáztak. De maga
5721 XVIII |                    hogy a leánya él, bánatában vakmerően koczkára tette az életét,
5722 XXIX  |                      szándéka veszedelméről és vakmerőségéről. Átlátta, hogy czélszerűbb
5723 XXXI  |                kudarczaikon és veszteségeiken, vakon rohantak a golyók és a halál
5724 XX    |                   láthattak és úgyszólván csak vaktában haladtak előre.~Dél tájban,
5725 XX    |                    éppen úgy küldhet nekünk is valakit, a ki megszabadít bennünket.~
5726 XI    |              összegyűlt a könyvtár-szobában, s valamelyikük hangosan fölolvasott. Könyvük
5727 XIV   |                  Annának, - minden jót kívánva valamennyinek.~A galamb, mely levelünket
5728 XXVIII|                 mindnyájukban meghűlt a vér, s valamennyiöket ismét elővette a kétségbeesés.
5729 VII   |                    dolgos kezet elfoglaltak, s valamennyiüknek kettőzött szorgalommal kellett
5730 I     |                       félek, hogy ha Új-Svájcz valamikor benépesedik, meghazudtolja
5731 I     |                     horgászni, - mondta - hogy valamiről egészen megfeledkeztek...~-
5732 XIX   |                  matrózok durva vagy fenyegető választ adtak, sőt legtöbbször csak
5733 XX    |                 eltévedhetnek; de nem volt más választásuk.~Nagy szorongásukban valamennyien
5734 XXVIII|                  piros-fehér zászló, Új-Svájcz választott lobogója. De annak a jele
5735 XXVIII|                 igyekeztek, a legrövidebb utat választották; ez pedig Falkenhorston
5736 XXIII |                     hogy megkísértik a vakmerő vállalkozást.~A hullámok nagy erővel
5737 VIII  |                      igen fog ilyen kalandokra vállalkozni, ha visszajön...~- És ugyan
5738 VIII  |                    Jack.~- Bezzeg nem volt ily vállalkozó szellemű a reggeli előtt! -
5739 VIII  |                     Zermatt úr - hogy Jack még vállalkozóbb szellemű lesz, mint Fritz.~-
5740 VIII  |                 Zermatt úr.~- Nagyon helyes, - vállalkozott Ernő - én szívesen itt maradok
5741 XXI   |                       Fritz és a vitorlamester vállalkoztak rá, hogy reggelig fölváltva
5742 XIV   |                 elragadott, több ízben lekapta válláról a puskáját, hogy rájuk lő;
5743 II    |                      így beszélt. Tudjuk, mily vallásos volt mindig, s ez a vallásosság
5744 II    |                   vallásos volt mindig, s ez a vallásosság idővel egyre mélyebb gyökeret
5745 XXXI  |                       Zermatt úr ezenfölül még vállig érő falat is rakott sziklákból,
5746 XVIII |                        az is, hogy meg kellett válnia Ferencztől, a kivel nagyon
5747 IX    |               szívfájdalmamban, ha meg kellene válnom Felsenheimtól, a hol tizenkét
5748 XXVIII|                   rablók ütöttek ott tanyát, a valódi lakosok pedig elmenekültek,
5749 XVI   |                 tűnődtek, hogy miféle törzsből valók lehetnek ezek a vademberek
5750 II    |                      jelt adhassanak az otthon valóknak. Ha a zászlót háromszor
5751 XXVIII|                  bizonytalanság a legszörnyűbb valónál is irtózatosabb volt.~-
5752 XXI   |                           Legalább lesz fűteni valónk télre, - mondta Fritz -
5753 II    |                    terv volt: csak meg kellett valósítani. Csakhogy, szerencsétlenségre,
5754 XXV   |                       mint barlang, s nem volt valószínűtlen, hogy egész hosszában átszeli
5755 XVI   |                      aggodalom és nyugtalanság váltotta föl; s mikor október 27-
5756 XIII  |                     szervezzen; három óránkint váltották föl egymást s az őrtüzet
5757 I     |                    higgadt férfi vált, s ezt a változást, talán tudtán kívül, Jenny
5758 XV    |                   erősödik?...~- Ha az idő nem változik meg az éjjel, akkor holnap
5759 XVIII |                       szedte föl horgonyait és változó szerencsével vitorlázott
5760 VII   |                   ezeknek elég magot szórtak a vályúba. A két kutyát, Braunt és
5761 XVIII |                         hogy apja szolgálatban van-e, s hol van, legczélszerűbbnek
5762 XXVIII|                  feneke beverve, minden pokoli vandalizmussal ízzé-porrá zúzva: szóval
5763 XXXII |                        szándékozik Új-Svájczba vándorolni, ideje volt gondoskodni
5764 XII   |                 Falkenhorstban, s innen tovább vándoroltak Waldeggbe. Itt is sok dolguk
5765 XXVI  |          bizonyosodhatnak arról, hogy szigeten vannak-e, vagy szárazföldön. A brit
5766 XXXI  |             Valószínűleg megunták a sikertelen várakozást, s félvén az ostromlottak
5767 XXXI  |                      vették körül, mint valami várat.~Maga az ágyútelep sziklás,
5768 II    |                   habokat az Üdv öblében.~Ez a váratlan vihar halomra döntötte a
5769 XV    |                   kirándulókat, s aztán együtt várhatják a Licorne megérkezését.~
5770 XVI   |                 Angliába és vissza, minden nap várható volt, hogy a korvett föltűnik
5771 VII   |                       szegélyeztek. Bő aratást várhattak tehát, nem is számítva,
5772 XVIII |                  beleegyezik, a gyász miatt is várjunk addig, míg önök minden dolgukat
5773 VII   |                      Ernő tréfásan - sőt alig, várom, hogy Új-Svájcz térképét
5774 IX    |                 osztania.~- Azért, mert minden városnak nagy előnye, ha folyamtorkolat
5775 VI    |                  jönnek ide, pár évtized múlva városok is keletkeznek Új-Svájczban...~
5776 X     |                    valóban alkalmas arra, hogy várost építsenek rá! - mondta Zermattné. -
5777 XXIII |                  mondta Jenny: - és majd én is varrok neked két vitorlát. De ne
5778 XI    |                végezték, befőtteket csináltak, varrtak, foltoztak, vagy hallgatták
5779 XIV   |                          csak október közepére vártuk, s íme! már szeptember végére
5780 XIV   |                   szeretettel és türelmetlenül várunk.~Mindnyájan igaz szívből
5781 XVIII |                     szerszámokat, gépeket stb. vásároltak, a többi pénzt pedig azzal
5782 III   |                  hajnalban a Licorne fölszedte vasmacskáit és indulásra készen állt.
5783 XXIII |                      árboczot, a vitorlákat, a vasmacskákat, a padokat, a kormánylapátot,
5784 X     |                       volt, rögtön fölhúzták a vasmacskát, s a tengerdagály azonnal
5785 XXI   |                  tengeri füvet találtak; ezt a vastag réteget valószínűleg a déli
5786 IV    |                         hogy egyik lábán fehér vászon darab van; hamar leoldotta
5787 II    |                   négyen beburkolóztak viaszos vászonköpönyegükbe, s elbukdácsoltak a Sakál-patak
5788 XIX   |                       s bár ők kétségbeesetten védekeztek, egymásután leeresztették
5789 XXXI  |                      néztek össze. Az éjszakai védelemben sok puskaport és golyót
5790 XXXI  |                    emeltek természetes bástyát védelmére és Zermatt úr ezenfölül
5791 XXX   |                        a két ágyú segítségével védelmezhetik magukat a tömeges támadás
5792 XXIX  |                     látszott, ugyancsak bátran védelmezték magukat.~Nem kellett tehát
5793 XII   |                        is meg lehetett volna-e védeni e szörnyetegek támadásai
5794 XXXI  |                     Vagy nem lehetne-e kitörni védett sánczaikból és puskatűzzel
5795 IV    |     csepegőkő-barlangba jutottak. Ennél szebb, védettebb, kényelmesebb lakást keresve
5796 IV    |                     roppant pusztításokat vitt végbe. A szelídíthető állatok
5797 XVI   |                       csak gondoltam ezt, mert végbevinni aligha bírtam volna. Szóval
5798 VI    |                      mely a Nautilus-öböl déli végébe torkollott. Ez a vízhiány
5799 I     |                        lobogót, mely aztán ősz végéig ott maradt, s aztán két
5800 XXI   |                        a homok nedves szegélye véget ért, a tengeri fű arasznyi
5801 XXV   |                        közben, hogy gyorsabban végezhessenek. Azután pár napra való eleséget
5802 XXIX  |                       Közös elhatározással úgy végeztek, hogy Ferencz és a vitorlamester
5803 VII   |                       azt sem tudták, melyiket végezzék előbb. A mezei munkák meg
5804 XXXII |                      és lakóinak kiirtása után véglegesen Felsenheimban telepednek
5805 XXV   |                   Világos tehát, hogy a szikla végtől végig meg volt hasadva:
5806 XXV   |                        vezette a kis Bobot; és végül James és a kapitány, a kik
5807 XXIX  |               bizonyára fölriasztott, észre ne vegyék őket.~De hajót semerre sem
5808 XXII  |                        az eső csakhamar jéggel vegyest hullott alá. A férfiak ott
5809 I     |                        a kevés örömet, a mit a végzet még meghagyott nekik.~Ezen
5810 X     |                  jelenlétük a szigeten könnyen végzetessé lehetett volna mindnyájukra
5811 XVII  |                      Bizonyos, hogy akasztófán végzi az életét, - hagyta helyben
5812 XXV   |                      bizonyos, hogy ott, a hol végződik, járható-e, vagy pedig meredek
5813 IX    |                       egyfelől a keleti fokban végződött; a keleti part szintén egyenesen
5814 XI    |                    nekünk az arany? Mi hasznát vehetjük itt?~- Kedves Ernő, - kérdezte
5815 I     |                   parthoz közel járó hajók sem vehetnek észre bennünket... A Czápa-szigeten
5816 XI    |                        tenger felé, semmit sem vehettek észre.~- Különben is hogyan
5817 XXIV  |                     hogy mi is fölszállhatnánk veled! - sóhajtott a vitorlamester: -
5818 II    |                          Alighanem úgy lesz, - vélekedék Jenny.~Jó hír lesz-e, vagy
5819 XXV   |                        a barlangba; sőt menjen veletek James is... még idejében
5820 XI    |                  menjünk többé oda... Bízzuk a véletlenre a kincs fölfedezését: hadd
5821 XVIII |                     hogy önök mindnyájan az én vendégeim lesznek.~Ezt a meghívást
5822 XV    |                        belőle. De mivel a várt vendégek még mindig nem jöttek, senkinek
5823 XVIII |                       ott voltak James Wolston vendégszerető házában. A fiatal Wolston-házaspárnak
5824 III   |                    hogy legyen szívesen látott vendégük, de a parancsnok hallani
5825 III   |                 örömmel - boldogok leszünk, ha vendégül tisztelhetjük önt kedves
5826 XVI   |                       semmi hasznát sem tudták venni, odadobták a szikla aljába,
5827 XXXI  |                bandából, de a többiek, társaik véres holttestén át, mint őrült
5828 XVI   |           hegyszorosnak tartottam, s keresztül vergődve rajta, csaknem hazáig futottam!~
5829 XXXI  |                       hogy azok mögül puskával verhessék vissza az esetleges rohamot.~
5830 XXII  |                       és a sajkát a sziklákhoz veri?~- Mit tegyünk? - kérdezte
5831 III   |                       támadásokat vissza tudja verni.~Végre október 19-dikén
5832 I     |                     ragyogott a meleg, tavaszi verőfényben.~- Készen vagy-e? - kérdezte
5833 IV    |                       darabot a zsebkendőmről, vérrel ráírtam ennyit: - «Bízzék
5834 VII   |                      már nem lehet részük Ernő verseiben, adjunk nekik legalább dupla
5835 I     |                   huszonegy éves fiú mindenben versenyezhetett bátyjával: épp oly ügyes,
5836 XXXI  |                     ettől az őrültségig dühös, vérszomjas, vad csordától.~E pillanatban, -
5837 XXXI  |                      Fritz karabélyaik tusával verték be a bástyára kapaszkodók
5838 I     |                        szelídebb lett; a heves vérű, lobbanékony ifjúból higgadt
5839 XI    |                   kivert útjából, s most talán veszedelemben forog...~A férfiak rögtön
5840 XVII  |                      kevesebb a hajó, kevesebb veszedelemmel is űzheti a kalózkodást.
5841 VIII  |                       s nem kell félnünk semmi veszedelemtől sem...~- De én mégis aggódom,
5842 XXI   |                        a hol legalább a tenger veszedelmeitől mentve voltak.~Mivel a koromsötét
5843 V     |                elfeledett mindent: fáradságot, veszedelmeket és lázas erőlködéssel evezett
5844 XXII  |                  fegyverük: s ki tudja, milyen veszedelmekkel találkozhatnak útjukban!~
5845 XXIX  |                   meggyőzte Ferenczet szándéka veszedelméről és vakmerőségéről. Átlátta,
5846 XIX   |                 szándék, mellyel Borupt a nagy veszedelmet okozta, oly nyilvánvaló
5847 XXIX  |                    nevében, hogy mindnyájunkat veszélybe dönts elhamarkodásoddal .~
5848 IX    |                      alacsony, rejtett szirtek veszélyeztetik a hajózást. Egyszerre csak
5849 XXIX  |                       és akkor...~- Akár észre vesznek, akár nem, én megyek - szólt
5850 II    |                     Lehet, hogy a hajó még ott vesztegel valahol, valamelyik parti
5851 XVI   |                 félnyersen faltam föl, hogy ne vesztegessem az időt; s így huszonnégy
5852 III   |                        tudták, hogy a tengerbe vesztek-e, vagy esetleg valami szigetre
5853 XXXI  |              földühödve eddigi kudarczaikon és veszteségeiken, vakon rohantak a golyók
5854 XXXI  |                   vadak egyik pirógáját; ezt a veszteséget bizonyára hamarosan észreveszik,
5855 XV    |                   Mivel a tengerpart közelében vesztettük el őt, legczélszerűbb lesz,
5856 XVIII |                  elhatározni a sziget birtokba vételét.~Az angol lobogó kitűzését
5857 VI    |               fölfalták volna Új-Svájcz minden veteményét. Ezek a kis állatok roppant
5858 V     |                       Angliába az indiai sereg veteránjait. Mivel Jenny nem utazhatott
5859 XXI   |                     valószínűleg a déli szelek vetették partra, s ki tudja, hány
5860 IX    |                 megfelelő hely, a hol horgonyt vethessen. Óvatosan haladtak előre;
5861 II    |                     veszedelem nélkül horgonyt vethet, ha egyszer a keleti fokot
5862 XIX   |                    szeptember közepén horgonyt vethettek a Tábla-öbölben. Legelső
5863 XX    |                        délnyugati partokra nem veti őket a balszerencse, a Leuwin-fok
5864 XVII  |                        a vihar legalább partra vetne bennünket...~- Vagy elsüllyesztene,
5865 V     |                    aztán épen horgonyt készült vetni a Gyöngyház-öbölben, mikor
5866 XXIII |                       hogy megkísérti, hátha a vető-pányvával (lasso) megfoghatja.~Gyorsan
5867 XXIII |                       Egyszer egész raj hering vetődött a szirtek közé: ezekből
5868 VIII  |            hajótörésünk után nem erre a partra vetődtünk! Hogy éltünk volna meg itt?~-
5869 X     |                   határozzuk el, hogy horgonyt vetünk-e, vagy szépen visszaereszkedünk
5870 XXV   |                        pár napra való eleséget véve magukhoz, valamennyien elhagyták
5871 XIV   |                          viszonzá Ernő, kezébe vévén a messzelátót - ez a hajó
5872 XVIII |                        is fönntarthatja eddigi vevőivel, ha Új-Svájczba költözik.~
5873 XXXI  |          ostromlottaktól, Gould kapitány tüzet vezényelt.~Hét-nyolcz lövés dördült
5874 XXVII |                        Hajnalhasadtakor, Fritz vezetése mellett, a kis társaság
5875 VI    |                                                VI. FEJEZET.~Az otthonmaradtak
5876 XIII  |                     sokféle pálmák s itt-ott a viaszfa, mely óriási magasra nőtt.~
5877 II    |                    mind a négyen beburkolóztak viaszos vászonköpönyegükbe, s elbukdácsoltak
5878 I     |                 keblébe hozta őt, valósággal a vidámság, elégedettség költözött
5879 XXII  |                        Fritz - viszonzá Jenny, vidámságot erőltetve. - Ez a sok csapás
5880 XXVII |                       nem ismerték a forró övi vidékek szépségeit és csodás gazdagságát,
5881 VII   |                    átkutassák a még nem ismert vidékeket.~- Csodálom, kedves Zermatt, -
5882 XX    |                       Csendes-Óczeánnak azon a vidékén, a hol őket a sajkába tették,
5883 VI    |                        Zuckertop, sőt Eberfurt vidékét is öntözhetjük - tette hozzá
5884 XXVI  |                  elmosódva él ennek a fölséges vidéknek a mása... S hirtelen, mintha
5885 VII   |                   kérdezte fontoskodva.~- A mi vidékünkön soha sem jártak még - felelte
5886 VII   |                          Egy óra volt, mikor a víg társaság megérkezett Falkenhorstba,
5887 XXX   |                  örömükben, s ki sem fogytak a vigasságból, bár sorsuk, helyzetük rendkívül
5888 XVII  |                     föl-föl sírt, s csak anyja vigasztalására, csókjaira csillapult le
5889 XXX   |                    hitök is megingott és semmi vigasztalást sem láttak a sötét jövőben.~
5890 XXV   |                    szét: nem pillantanak-e meg vigasztalóbb tájat.~Ekkor Fritz a következőt
5891 VI    |                 beletörődtek sorsukba, s azzal vigasztalták magukat, hogy egy év múlva
5892 XXXI  |                           mondta Fritz, anyját vigasztalva. - A «Licorne» már nem késhetik
5893 XII   |                    itthon marad Felsenheimban, vigyázni a házra meg a hölgyekre
5894 XXXI  |                    Bejárták a sziget partjait, vigyázva, hogy nem látják-e valahol
5895 I     |                    bekapta a horgomat... Hopp! vigyázz.~S úgy tett, mintha csakugyan
5896 VIII  |              megpihenhetnek, s akkor Ernő hadd vigyázzon rájuk, míg mi visszajövünk.~
5897 XVII  |                       az átkozott szélcsendből vigyen el bennünket.~Félóra múlva
5898 XVIII |                     ezt az alkalmat, hogy haza vigyük Londonba Montrose ezredes
5899 II    |                       a tajtéktól, s ilyen vad viharban egyetlen hajó sem merészkedhetett
5900 XIX   |             eltitkolnia. John Block azonban, a viharedzett, egyenes szívű vitorlamester,
5901 IX    |                         szárcsák, vízi tyúkok, viharmadarak, halász-sasok, kormoránok
5902 I     |                      nagyon sokat szenvedett a viharoktól, mert egészen nyitva volt
5903 XVII  |                  Landlord hajótöröttjei partra vihették a hajó egész rakományát
5904 VII   |                                                VII. FEJEZET.~Az újév. - Séta
5905 VIII  |                                                VIII. FEJEZET.~Az utazás. - A
5906 IX    |                      kormoránok és albatroszok vijjogva, rikácsolva szeldelték a
5907 XI    |                    aranyrögök vannak, az egész világ alja, söpredéke, a szerencsevadászok
5908 XVII  |                        fölpaskolja a vizet: az világít...~- De hátha a hajnal szürkülete
5909 XXIV  |                  gémberedjenek, - mivel fognak világítani? Sok gyertyát kellett hát
5910 XXXI  |                     sötét volt; még a hold sem világított. Köröskörül mély, halálos
5911 V     |                      közelebb ért hozzá, annál világosabban látta a füstöt, mely a sziget
5912 II    |                        tizenegy év óta élnek a világtól távol... olyan újság, olyan
5913 I     |                   remetelakot, a Prospect Hill villáját... s végre még állatainkra
5914 XI    |                        szíve megremegett bele. Villámcsapás villámcsapást ért, s a szörnyű
5915 XI    |                 megremegett bele. Villámcsapás villámcsapást ért, s a szörnyű dörgés
5916 XXIII |                    csak pár ölnyire volt tőle, villámgyorsan ráhajította a pányvát, rárohant,
5917 XI    |                dörrenés hallatszott: s ezúttal villámlás sem előzte meg. Most már
5918 XXV   |                     csupa tűz volt a folytonos villámlástól és Fritz, Ferencz meg a
5919 XXIII |                    mert egész éjjel dörgött és villámlott, a sziklákat ostromló hullámok
5920 XVII  |                      melyek a meggyűlt légköri villamosságtól erősen foszforeszkáltak.~
5921 XI    |                      voltak, mikor egy roppant villanás után hirtelen mély csend
5922 I     |                      foghatunk, mint a mennyit villásreggelire elkölthetünk.~- Hát aztán? -
5923 XIII  |                  hosszabb pihenőt tartottak és villásreggeliztek. Egy órai pihenés után az
5924 II    |                      Fritznek mindjárt el kell vinnie az egész családot Falkenhorstba,
5925 X     |                legalább félóráig kellett volna vinniök a vállukon, míg ismét vízre
5926 VII   |                     élénken beszélgettek. Anna virágokat szedett Ernővel, Jack pedig
5927 XVII  |                     Még nagyon korán van, hogy virradjon - viszonzá a vitorla-mester. -
5928 XXII  |                  kellett ápolniok; az éjszakai virrasztásokra nem volt szükség, a sebláz
5929 VIII  |                  hölgyek a födélzeten ültek, s vissza-visszanéztek Felsenheim szikláira, melyek
5930 XXII  |                   kiáltott föl Fritz - te most visszaadtad bátorságomat. Úgy van: küzdeni
5931 X     |                 horgonyt vetünk-e, vagy szépen visszaereszkedünk az öbölbe.~Ez a hely valóban
5932 XVI   |                  egyúttal az a nap, a melyre a visszaérkezése is ki volt tűzve. De sem
5933 XXII  |                   legkésőbb 48 óra alatt ismét visszaérkeznek.~Ámbár az évnek ebben a
5934 XX    |                  körülbelül most kellett volna visszaérkeznie. A Zermatt- és Wolston-család
5935 IV    |                 Zermatt úr, fiai segítségével, visszaevezett a hajóra és minden használható
5936 XXIV  |                       fiút!~Az öt férfi legott visszafordult és más-más irányban indult
5937 XVI   |                  menten pirógáikra szálltak és visszahajóztak oda, a honnan jöttek. De
5938 I     |                    jobb partján, de Zermatt úr visszahívta őket.~- Annyira siettek
5939 XV    |                   kilenez órakor tehát mindent visszahordtak Felsenheimba a hajóról,
5940 X     |                        órakor a tengerapállyal visszaindulnak. Zermatt úr ébren maradt,
5941 X     |                        úr - ámbár, ha mindjárt visszaindulnánk, két óra alatt elérnénk
5942 XXI   |                 fejezte be James.~A négy férfi visszaindult a sajka felé és útközben
5943 XXIII |                        már egyet sem találtak. Visszajött a kapitány is, Jamesszel
5944 XXXI  |                     már közelebbről.~- A vadak visszajöttek! - kiáltott föl Fritz. -
5945 XXXI  |                      körüljárnak a partokon, s visszakergetik az esetleges támadókat.
5946 XXII  |                 víztömeg zuhant le a partra, s visszalökte a kapitányt és társait,
5947 XXIX  |                      bennünket.~Ekkor óvatosan visszalopóztak ismét a majorba, hol megjöttüket
5948 XXV   |                        likba, s aztán nem bírt visszamászni. Eleinte kiabált és sírt
5949 III   |                      most itt az alkalom, hogy visszamehessünk Európába... Csak az a kérdés,
5950 IV    |                   reménykedtem, hogy egyenesen visszaröpül a Füstölgő-Sziklára, s akkor
5951 XXVII |                       távozása után bizonyosan visszaröpült eredeti hazájába, a Füstölgő-Sziklára,
5952 XI    |               Megtöltötték tehát az ágyúkat, s visszasiettek Felsenheimba, hogy megnyugtassák
5953 XIV   |                       lő; de Wolston úr mindig visszatartotta.~- Minek? hisz úgyis a mélységbe
5954 XV    |                   rögtön utána szaladtak, hogy visszatartsák... E pillanatban az elefántok
5955 II    |                     elől? S ha egyszer elment, visszatér-e megint?...~Ernő reménykedett
5956 II    |                        jutott, hogy ez a gyors visszatérés talán menekülés is lehet
5957 XV    |                    ugyanannyi idő kell nekik a visszatérésre is; a harmadik nap pedig
5958 XXXI  |                        örökre elment a kedve a visszatéréstől.~ ~
5959 XXV   |                      lesz, hogy szükség esetén visszatérhessünk a barlangba.~Félórai pihenés
5960 XI    |                      mondta Ernő. - Igaz, hogy visszatértében is meg fog állni a Fokvárosban:
5961 XVIII |                       beleegyezik, a «Licorne» visszatértekor készen leszünk, hogy hajóra
5962 XVI   |                 intézett támadást könnyű lenne visszaverni a Czápa-szigeten és a Felsenheim
5963 II    |                  eldördült, Felsenheim sziklái visszaverték a dörrenést és Zermatt úr,
5964 XXIII |                      vízbe.~A hullámok kétszer visszavetették, s csak harmadszorra sikerült
5965 XIV   |                      múlva talán a Gondviselés visszavezérli körünkbe azokat is, a kiket
5966 XXXI  |                  Napkelte után a vadak bandája visszavonult a magtárba, a melyet a dühös
5967 XXII  |                    csoda, hogy a hullám, midőn visszazúdult a tengerbe, magával nem
5968 I     |                     Felsenheim meg Falkenhorst visszhangjának nem tetszik a dörgés: itt
5969 I     |                      verte föl a távoli hegyek visszhangját.~Fritz mindjárt tisztítani
5970 I     |                  ágyúinkat, de dörgésük csak a visszhangot ébresztik föl Falkenhorst
5971 XII   |                 Felsenheimból.~- Ezt magunkkal visszük, s a hegytetőről hazabocsátjuk.~
5972 X     |                   kanyarulatnál tovább már nem visz a dagály, azért határozzuk
5973 II    |                összhangot, szeretetet hozott a viszálykodók közé.~Miután az egész család
5974 XIV   |                        galamb, mely levelünket viszi, szerencsésebb mint mi,
5975 II    |                  maradjon otthon a többiekkel.~Visznek magukkal zászlót is, hogy
5976 XIX   |              szivattyúznia a vizet.~Végre, sok viszontagság után, szeptember közepén
5977 XXX   |                    Licorne» talán csak az idők viszontagságai miatt késik, de lassankint
5978 XXX   |                  családok éreztek, mikor végre viszontláthatták és ölelhették egymást. Sírtak,
5979 XIX   |                      örömük, midőn a csónakban viszontlátták siratott kedveseiket: Jennyt,
5980 XXVIII|                        nem volt idő, hogy ezen vitázzanak. Felsenheimba érve úgy is
5981 XX    |                     legott a sajka kormányához vitette magát.~Fritz röviden igyekezett
5982 XXIII |                    mindjárt vele ment. A derék vitorla-mesternek az jutott eszébe, hogy nem
5983 III   |                      óra múlva a Licorne fehér vitorlái eltűntek a Csalódás-fok
5984 XIX   |                      kötelét, s a hajó, minden vitorláját kifeszítve, pár percz múlva
5985 XIX   |                   vihar elcsöndesedett, csak a vitorlákban esett károkat kellett kijavítani,
5986 VII   |                       a nagy sajka kifeszített vitorlákkal nekivágott a tengernek,
5987 XVII  |                    fekhessék a petyhüdten lógó vitorláknak.~- Az a kérdés, hogy hová
5988 VIII  |                       úr, Ernő és Jack pedig a vitorlaköteleknél voltak, hogy a szél erejének
5989 XX    |                       és James Wolston, mert a vitorlamesternek kormányoznia kellett. De
5990 XXXI  |                        jelent meg Ernővel és a vitorlamesterrel.~- A szigeten vannak? -
5991 XXII  |                    tegyünk? - kérdezte Fritz a vitorlamestertől.~De a tapasztalt tengerész
5992 XIX   |                  hajóhídra s parancsot adott a vitorlarudak keresztbe fordítására, a
5993 III   |                       egy tizenöt tonnás, erős vitorlás sajka bukkant elő s egyenesen
5994 V     |                Elisabeth» útra készen, fölvont vitorlával himbálódzott a Sakál-patak
5995 XXVI  |                      mely a sziget túlsó felén vitorlázik, - mondta Harry Gould kapitány.~-
5996 IV    |                     mely roppant pusztításokat vitt végbe. A szelídíthető állatok
5997 XXXI  |                        és elmerültek, magukkal víve a tenger mélyébe a vadakat
5998 XIX   |                         Flag» a Csöndes-Óczeán vizeire igyekszik, mely akkor a
5999 VI    |                      bő zsákmánya volt, mert a vizek tele voltak a legfinomabb
6000 XVII  |                      sajka himbálózott a lomha vizeken; fölhúzott vitorlája petyhüdten
6001 VI    |                        és Ernő elkészítették a vízemelő gépet. Wolston úr, a ki
6002 VI    |                  kereket, melyet a Sakál-patak vízeséséhez állítottak föl, úgy hogy
6003 X     |                jegyezte meg Wolston úr.~- S ha vízesések meg nem akasztanak bennünket -
6004 X     |                    medre tele volt szirtekkel, vízesésekkel, s a csónakot legalább félóráig
6005 VI    |                     fölhasználni a Sakál-patak vízesését egy kerék hajtására; ez
6006 XVI   |                    jobb partjára, nem messze a vízeséstől. Most már legalább tudtam,
6007 VII   |                  lettek, a mióta a Sakál-patak vizével öntözhették.~Minden két-háromszáz
6008 IX    |                        De föl bírunk-e menni a vízfolyás ellenében? - kételkedett
6009 XVI   |                        elefántok oda ügettek a vízhez és kényelmesen szürcsölték...~-
6010 VI    |                        végébe torkollott. Ez a vízhiány aggasztotta Wolston urat,
6011 X     |                  néhányszor látni vélt egy-egy vízilovat; de ezek sem támadták meg
6012 XII   |                 szárcsák, vadludak, vadkacsák, vízityúkok, s a gyönyörű fekete hattyúk,
6013 XXIV  |                 tenniök, hogy a széltől bevert vízpárákban el ne gémberedjenek, - mivel
6014 X     |                      és menekültek a sűrűbe. A vízparti bokrok közt ezrével fészkelt
6015 X     |                        szerteszórva hevertek a vízparton. Egyet-kettőt föl is vett:
6016 VII   |                   gondoskodtak bő eleségről és vízről a házi állatok számára;
6017 III   |                        az árbocz-kosárba, hogy vizsgálják a szemhatárt: de hiába!
6018 II    |                 lehetőleg rejtve maradhasson a vizsgálódó szemek elől. Két órai kitartó
6019 XVI   |                      és szörnyű kíváncsisággal vizsgáltak engem, mintha soha sem láttak
6020 VI    |                       föl, úgy hogy a lezuhanó vízsugár mozgásba hozta a kereket,
6021 XXI   |                  szikláról-sziklára csurgó kis vízsugarat pillantottak meg. A vitorlamester
6022 VI    |                       Hattyú-tó lesz az a nagy víztartó, a melyből Waldegg, Zuckertop,
6023 XXII  |           huszonöt-harmincz láb magas, roppant víztömeg zuhant le a partra, s visszalökte
6024 XXVII |                   gyors futású, kristálytiszta vizű patakhoz értek, s ott ebédeltek.
6025 XXV   |                     hasznunk belőle? Csöbörből vödörbe jutunk: ott sem lesz sziklánál
6026 IX    |               megkerülte, szemben volt azzal a völggyel, melyet tegnap láttak meg
6027 XXVII |                   vidéken jártak.~- A Grünthal völgye! - kiáltott föl Fritz.~-
6028 IX    |                      három-négy mérföld széles völgyet, melyet gyönyörű növényzet
6029 XXVI  |                           az angol lobogó... a vörös és kék sávok, a Szent-György
6030 XXI   |                        perzselő sugarai azt is vörösre fonnyasztották.~- A vidék
6031 XII   |                   Felsenheimot is meg lehetett volna-e védeni e szörnyetegek támadásai
6032 XVI   |                     megettem, mert nagyon éhes voltam. A puskámat meg a tarisznyámat,
6033 IX    |                   hosszú, meglehetősen egyenes vonal volt, mely egyfelől a keleti
6034 XIX   |                   hadihajókkal, melyek kérdőre vonhatnák, hogy hova megy és mi járatban