XII. FEJEZET.

Falkenhorst. - Waldegg. - Zuckertop. - Prospect-Hill. -
Előkészületek a fölfedező útra. - A hegyszoros. - A búcsúzás.

Augusztus utolsó hetében végre a hosszú esős évszaknak is vége lett, s a két család akkor rögtön hozzáfogott a szántáshoz-vetéshez, hogy minél előbb indulhassanak fölfedező útjukra a sziget belsejébe.

Legelőször is Falkenhorstba költözött mind a két család; a férfiak rendbe hozták a fa ágai közt épült kis fészket, melyet a vihar meglehetősen megtépett, s aztán fölszántották, bevetették a földeket.

- Csak annyit vessünk, a mennyi magunknak elég, - mondta Zermatt úr - a tavalyi aratásból még úgyis sok fölöslegünk van, s ha megjönnek az új gyarmatosok, hadd dolgozzanak ők is magukért.

Három nap alatt elvégezték a munkát Falkenhorstban, s innen tovább vándoroltak Waldeggbe. Itt is sok dolguk akadt; ki kellett javítani a kerítéseket, melyekkel a kecskék és juhok legelőit kerítették be, s új tetőt kellett csinálni a szénapadlásra is, mert a régit letépte és elvitte az orkán. A háznak magának nem sokat ártott a tél, s Zermatt úr legnagyobb örömére, a tavaly ültetett gyapot-cserjék is szépen teleltek ki; a Hattyú-tó környékén fekvő mocsaras rizsföldek pedig kitűnő állapotban voltak.

Jack eljárogatott lesre a Hattyú-tóhoz, melyben ezerszámra tanyáztak a vízi szárnyasok: gémek, pelikánok, halász-sasok, szárcsák, vadludak, vadkacsák, vízityúkok, s a gyönyörű fekete hattyúk, melyek festői rajokban úszkáltak a vízen. Persze hogy Jack nem kímélte a puskaport, s mindig bő zsákmánnyal tért haza.

Aztán bevetették a földeket. Ezen a termékeny talajon szántani sem kellett: elég volt elvetni a magot, s boronával ráhúzni a földet: a többit elvégezte az áldott jó természet.

Szeptember 6-dikán mindnyájan visszatértek Felsenheimba. Most már még csak a zuckertopi és prospect-hilli tanyák meglátogatása volt hátra, mert úgy határozták, hogy az eberfurti tanyát majd akkor ejtik útba, ha elindulnak a sziget belsejébe.

Mivel Zuckertop és Prospect-Hill messze voltak, a munka is több akadt ott, mint a közelebb fekvő tanyákon, abban állapodtak meg, hogy az asszonyok ezúttal otthon maradnak, Ernő felügyelete mellett, a három férfi pedig elvégzi a mezei munkát.

Zuckertopban - melyet azért neveztek így, mert mikor elfoglalták, csupa mocsár volt, tele czukornáddal - egy egész hetet töltöttek. Búzát, kölest, kukoriczát és zabot vetettek, mely a fekete televény földben buján fizetett és harminczszoros magot is adott. Jack szórakozásképen folyton vadászott, s a Hattyú-tó környékén egy ritkább fajta állatot ejtett el; sötétbarna szőrű, szamár nagyságú anta volt, olyan, mint a szarvtalan orrszarvú, a tapírok családjából.

Szeptember 15-dikén átmentek Prospect-Hillbe, melynek kissé meredek lejtőin ugyancsak erőlködtek a bivalyok meg az onagra, míg a kis szekeret fölvontathatták. Az orkán csak a háznak ártott, de a károkat hamar kijavították; a tea- és kápri ültetvényeken alig látszott meg, hogy a tél viharos volt. Munka közben sokszor elsétáltak a Csalódás-fokig, a honnét nagy darab tengert láthattak; ezért is nevezték el «Prospect-Hill»-nek.

Szeptember 21-dikén végre itt is elvégeztek minden munkát és elégedetten tértek vissza Felsenheimba. De az otthon maradtak sem pihentek. A hölgyek kitakarították Felsenheimot és elvégezték a nagymosást, Ernő pedig szorgalmasan festegetett, rajzolgatott... hogy mit, ki sem találná az ember!

A kápolna belső díszítését, berendezését, a mit mindenki őszintén megdicsért, mert valóban ügyes és ízléses volt.

- Lesz-e tornya is? - kérdezte Jack.

- Lesz bizony: még harangja is! - felelte Anna - a Landlord harangja.

Zermatt úr most a sziget átkutatásáról kezdett beszélni. Az ő terve az volt, hogy itthon marad Felsenheimban, vigyázni a házra meg a hölgyekre és Wolston úr meg Jack és Ernő, hárman átkutatják a sziget belsejét. Ez a terv mindenkinek tetszett, kivéve Ernőt és Annát, a kik jobb szerettek volna együtt maradni.

Mindjárt el is határozták, hogy a kis társaság szeptember 25-dikén indul, még pedig gyalog, a két kutyával, hogy vadászhassanak is. Az eberfurti tanyáig Zermatt úr is, meg a hölgyek is elkísérik a három fölfedezőt, s a sziklaszorosnál búcsúznak el tőlük.

Szeptember 25-dikén kora reggel befogtak a szekérbe és mindnyájan föltelepedtek rá. A bivalyok lassan, kényelmesen megindultak, s mivel a tanya csak három mérföldnyire volt, remélhették, hogy déltájban oda érnek.

Tizenegy óra felé értek ahhoz a kis ligethez, mely a tanya tőszomszédságában volt, s ebben egy tuczat majmot vettek észre. Puskával hajtották el a falánk, pusztító állatokat, s nem sokkal aztán behajtottak a tanya tágas, bekerített udvarára.

Mialatt az asszonyok a villásreggeli elkészítésével foglalatoskodtak, a férfiak elsétáltak ahhoz a hegyszoroshoz, mely egyedüli átjáró volt az Ígéret-földjéről a sziget másik felébe. Itt nehéz dolguk akadt. Zermatt úr annak idején nagy sziklatömbökkel töltötte meg ezt a hegyszorost, hogy elzárja az utat, de ez a bástya most félig-meddig el volt rongálva. Úgy látszott, hogy hatalmas állatok - valószínűleg elefántok - akartak betörni az Ígéret-földjére és szerencse, hogy nem sikerült nekik, különben bizonyára elpusztították, legázolták volna az ültetvényeket: s ki tudja, vajjon Felsenheimot is meg lehetett volna-e védeni e szörnyetegek támadásai ellen.

Aznap délután, s másnap is egész nap azzal vesződtek, hogy új meg új sziklákat zúdítottak a hegyszorosba, s végkép elzárták az utat. Harmadnapon pedig, szeptember 27-dikén, valamennyien együtt mentek ki a hegyszoroshoz és érzékeny búcsút vettek egymástól.

- Két hétig nem látjuk egymást! - mondta Zermattné.

- Sőt még hírt sem hallunk felőlük! - sóhajtott Wolstonné.

- Dehogy nem! - vigasztalta őt Ernő. - Majd csak írunk!

- S hol a postás, a ki elviszi? - nevetett Jack.

- Itt van ni! - mutatta Ernő.

S diadalmasan tartotta magasra a kis kalitkát, melyben két galambot hozott Felsenheimból.

- Ezt magunkkal visszük, s a hegytetőről hazabocsátjuk.

Valamennyien tapsoltak Ernő ügyes ötletének, aztán még egyszer összeölelkeztek, s Wolston úr meg a két testvér nekivágott a kanyargó, szűk hegyi útnak, mely csakhamar elveszett a sziklák között.