Rész,  fejezet

 1   1,  2 |        nyájassággal így szólt:~- Uraim, én műbarát vagyok, és éppen
 2   1,  2 |       gúnyosan Pinchinat.~- Nem, uraim, hanem az elsőt, ritkán
 3   1,  2 |         freschaliakat. Nos, hát, uraim, engedjék meg nekem, hogy
 4   1,  2 |       szót: - Az mitsem határoz, uraim. Egy nap bőségesen elég
 5   1,  2 |       Elfogadják az ajánlatomat, uraim?~- Szívesen - felelte Sébastien
 6   1,  3 |     dúsan kárpitozott terembe.~- Uraim, teljesen az önöké vagyok...
 7   1,  3 |       szavait:~- Ha úgy tetszik, uraim, megnézhetjük... Csak egyre
 8   1,  3 |       fölkiáltott:~- Nézzék meg, uraim, azt a szállót!~Hatalmas
 9   1,  3 |         egyelőre nem hajlandó.~- Uraim! - mondta az amerikai. -
10   1,  4 |     Yvernes.~- Ne ijedjenek meg, uraim!... - felelte Callistus
11   1,  4 |          hogy elkésett...~- Nem, uraim, világért sem! A Nap sem
12   1,  4 |         hunyorgatva. - Jöjjenek, uraim, jöjjenek! Nem bánják meg,
13   1,  4 |  vezetőjük hirtelen így szólt:~- Uraim, a villamosvonat néhány
14   1,  4 |       Munbar. - Elhihetik nekem, uraim, hogy ez utóbbiból kiszámít­
15   1,  4 | versenyezni.~- Ez a mi zászlónk, uraim - szólt Callistus Munbar,
16   1,  6 |        Minthogy most már tudják, uraim, hogy ki és mi vagyok...~-
17   1,  6 |          hangon. - Hallgatjuk.~- Uraim - vette át újra a szót Callistus
18   1,  6 |   kiáltott fel Pinchinat.~- Nem, uraim! Biztosítom önöket, hogy
19   1,  6 |        kifütyüljenek?!...~- Nem, uraim, hipekkel és hurrákkal fogadják,
20   1,  7 |    Húszmillió dollárra, tisztelt uraim.~- Százmillió frank! - kiáltott
21   1,  7 |      mondani:~- Csak ide... ide, uraim és hölgyeim! Tessék jegyet
22   1,  8 |   elbizakodottságra nem hajló.~- Uraim - mondta a művészeknek ez
23   1,  11|     tengerpart irányában.~- Íme, uraim, önök e helyütt tisztán
24   1,  11|           Nem ajánlanám önöknek, uraim, hogy megszegjék ezt a törvényt.~-
25   1,  12|         és Fakaravánál, ráérnek, uraim, hogy keresztül-kasul bebarangolják.~
26   1,  14|      Akkor hát a viszontlátásra, uraim! - szólt búcsúzóul Walter
27   2,  3 |         önöknek ezt a figyelmet, uraim, szíves indulatuk hálára
28   2,  3 |     levegőjét varázsolták volna. Uraim, önöket én ismerem, mert
29   2,  3 |   szentély kellene...~- Úgy van, uraim!... - vágott közbe a király -
30   2,  3 |          fölragyogott az öröm.~- Uraim!... Önök megtennék?!...
31   2,  3 |         vendégeivel. - Köszönöm, uraim, köszönöm a királyné és
32   2,  3 |        ha nem Pinchinat?~- Igaz, uraim, de ebből láthatják, hogy
33   2,  3 |         rajongó dicséretektől.~- Uraim, ne vegyék zokon ezt az
34   2,  3 |          így szólt:~- Köszönjük, uraim, szívünk mélyéből köszönjük.
35   2,  3 |      kívánja, még...~- Köszönöm, uraim, köszönöm. Szívességükkel
36   2,  3 |    jöttek...~- Nos hát, úgy van, uraim... - folytatta vidám hangon. -
37   2,  6 |       Bikerstaff nyitotta meg.~- Uraim, önök mindnyájan tudják,
38   2,  6 |          vesztegetni való időnk, uraim!... Egyelőre ne feszegessük
39   2,  6 |      jegyzést megkockáztasson:~- Uraim, a határozatok végrehajtását
40   2,  6 |        beszélt, ilyeténképpen:~- Uraim, tegnap egy hajó haladt
41   2,  6 |         Nat Coverley.~- Nos hát, uraim, ha önök közül valaki azt
42   2,  6 |             Megvan annak az oka, uraim, hogy miért támadt bennem
43   2,  6 |       bizonyos hasonló esetet.~- Uraim - folytatta végül Harcourt -,
44   2,  6 |          szavait:~- Dologra hát, uraim!... És jusson eszünkbe,
45   2,  11|       Callistus Munbar.~- Előre, uraim! - rivallt föl a malecarliai
46   2,  12|       küldöttségnek:~- Köszönöm, uraim. Ajánlatuk hízelgő ugyan
47   2,  13|        épen Standard-Islanden.~- Uraim - mondta Simcöe tengernagy -,
48   2,  14|         nagyérdemű közönséget.~- Uraim, húsz esztendeig is szíves-örömest