Rész, fejezet
1 1, 1 | kificamodott, nem léphetett rá, egy lépést sem tehetett,
2 1, 1 | valamivel magasabb, gondja van rá, hogy inkább soványnak lássék,
3 1, 1 | lélekkel és készségesen bízta rá a kvartett vezéri tisztét
4 1, 2 | az öklével, s így támadt rá:~- No, mit dugod ki te is
5 1, 2 | felfohászkodásodat? - riadt rá a gordonkás. - Ha ezek az
6 1, 2 | hangversenyről is elkésünk! - vágta rá Pinchinat.~- Gyönyörű egy
7 1, 2 | gurult - no hiszen akadt is rá oka bőségesen -, szidta
8 1, 2 | Pinchinat.~- Sebaj! - vágta rá Frascolin. - Azért mégiscsak
9 1, 2 | tartanak, szavamat adom rá, hogy olyan fogadtatásban
10 1, 4 | társait, gyanakodva nézett rá, anélkül azonban, hogy tudta
11 1, 4 | jótáll arról... - gyújtott rá még egyszer a gordonkás.~-
12 1, 6 | kelsz a védelmére? - förmedt rá a második hegedűs.~- Semmi
13 1, 6 | helyzetünkbe?! - ripakodott rá Pinchinat.~- Azt nem mondhatnám...
14 1, 6 | hangversenyt, nemde? - rivallt rá Sébastien Zorn. - Hogy a
15 1, 8 | ellene haragot. Gondunk lesz rá, hogy velünk minden tekintetben
16 1, 8 | negyedév kezdetén! - vágta rá, Frascolin, aki mindenkor
17 1, 10| tízezer lakosát. Méltán illett rá ez a név, hogy „boldog sziget”,
18 1, 10| húrvakargató pajtás - vágta rá Pinchinat. - Egy akó szenteletlen
19 1, 11| mesterműre zendítettek volna rá, mintegy feleletül a természet
20 1, 13| éves korában meghalt. A rá következő években a királynő
21 1, 13| beszélne!... Gondunk legyen rá, hogy kezünk ügyében legyen
22 2, 1 | sürgetéseivel, nem adta rá a fejét, hogy az Ó- és Újvilágba
23 2, 4 | hintette be. A babonás nép ráfogta a vörös homokszemekre,
24 2, 4 | hogy nem esett - vágta rá Turner kapitány -, de a
25 2, 5 | vendégül, és így nem szorultak rá, hogy az „Idegenek szállójá”-
26 2, 5 | semmi áron sem beszélték rá, hogy holnap velük menjen
27 2, 5 | főudvarmester... az egész nép, ha rá merné tenni a kezét!...~
28 2, 8 | emberevő szörnyeteg! - támadt rá Frascolin. - Megérdemelnéd,
29 2, 8 | megfestik, csíkokat vonnak rá, és árusítják a többi sziget
30 2, 9 | Sébastien Zorn esete a tanúság rá, hogy jó tiszteletben tartani
31 2, 9 | elképzelték, hogy milyen sors vár rá az általa mindig annyira
32 2, 10| mennykő!... - duplázott rá Pinchinat. - Teringettét!
33 2, 11| Főleg Erromangóra illik rá, amint a néhai kalóz mondott
34 2, 11| sikerült. Fölmászkáltak rá, de golyók fütyültek a fejük
35 2, 12| Hallgass, te kuvik! - riadt rá Yvernes. - Ha nem hallgatsz,
36 2, 13| fél lábunk is... - vágta rá Frascolin. - A meglevő pedig
37 2, 13| Izsaiás próféta! - ripakodott rá „Őfelsége”. - Most a bűnbánati
|