Rész,  fejezet

 1   1,  2 |         művészeink pedig különösen azok. Csakhogy a bátorság és
 2   1,  3 |         tartja; a fejét és ruháját azok megkefélik, a cipőjét ez
 3   1,  3 |        őket a tegnapi esti idegen. Azok közé az emberek közé tartozott,
 4   1,  4 |          arra következtetett, hogy azok­nak a hegyfokoknak valamelyik
 5   1,  5 |            a Csendes-óceán gyöngye azok közt a tündérszigetek között,
 6   1,  6 |     párizsi művészt.~- Ni... ni... azok még ki is nevetnek minket! -
 7   1,  6 |      Egy-két emberrel találkoztak; azok ügyet sem vetettek az idegenekre.
 8   1,  7 |             Mire valók is volnának azok? London, Párizs és New York
 9   1,  7 |       Callistus Munbar urat:~- Kik azok a jámborok ott?~- Azok ott? -
10   1,  7 |         Kik azok a jámborok ott?~- Azok ott? - felelte a főintendáns
11   1,  7 |   könnyedén Pinchinat. - Ugyan kik azok a koldusok?~- A malecarliai
12   1,  9 |          harmadik.~- Remélem, hogy azok!... - felelte Pinchinat
13   1,  9 |       hanem ők maguk többé már nem azok.~Mióta Kamehameha leigázta
14   1,  10|          pedig sűrűbb a növényzet, azok régebben képződtek, bár
15   1,  11| bennszülöttek kapnak hajba?~- Akár azok, akár a gyarmatosok.~- Vannak
16   1,  11|        volna a hallgatójuk. De hát azok a madarak is olyan kedvesek:
17   1,  14|            termeiben. Akkorra majd azok a családok is vissza­térnek
18   2,  2 |   rablásból élnek.~Szárol kapitány azok közül a zord lelkű, gaz
19   2,  2 |            bennszülöttek kunyhóit; azok kényelmesek, tiszták, ezek
20   2,  4 |       Virradatkor Milliard-Citynek azok a lakói, akik korán szoktak
21   2,  8 |          gondoljon a gyermekeikre, azok túl korán elhalnak... -
22   2,  9 | beszéljetek a ti cethalaitokról... azok nem sós vízi kannibálok
23   2,  9 |      maradt, intett kísérőinek, és azok kunyhóikba elszéledtek.~-
24   2,  10|           hogy rendkívüli emberek, azok voltak és azok maradnak! -
25   2,  10|            emberek, azok voltak és azok maradnak! - vélekedett Frascolin,
26   2,  11|            ismertek irgalmat, mint azok a négylábúak, amelyeket
27   2,  11|            azt is megkísérelhették azok a szörnye­tegek, hogy Standard-Islandet
28   2,  11|           kikötőkben?!... Csakhogy azok már a vadak kezében vannak!...
29   2,  12|     kívánjuk, hogy ezentúl is csak azok maradjunk, amik ma vagyunk.
30   2,  12|      felére fognak be a kocsiba, s azok húzzák kétfelé a kocsit...
31   2,  12|      határán túl megerőltették - s azok a gépházakkal együtt a levegőbe
32   2,  13|      helyzetet, nem is titkolta el azok előtt a derék emberek előtt,
33   2,  13|         izgalma mindinkább nőtt, s azok ellen a nábobok ellen ingerelte
34   2,  14|           veszett. Milyen boldogok azok, akik rátaláltak szeretteikre,