Rész, fejezet
1 1, 1 | faragásán buzgólkodott. Így szólt:~- No lám, ez a mi kocsink
2 1, 1 | belőle, míg csak közbe nem szólt Frascolin.~- Bízd csak rám
3 1, 1 | Ha Freschalba érünk - szólt Frascolin -, küldhetnénk
4 1, 2 | szeretetreméltó nyájassággal így szólt:~- Uraim, én műbarát vagyok,
5 1, 2 | megtartanunk.~- Vagy úgy?!... - szólt az idegen, éreztetve hangjával,
6 1, 3 | Szállóból elindultak, így szólt Callistus Munbar:~- A harmadik
7 1, 4 | a delet akarta jelezni - szólt Frascolin, előhúzva óráját -,
8 1, 4 | ugyanis vezetőjük hirtelen így szólt:~- Uraim, a villamosvonat
9 1, 4 | a bejárat fölirata így szólt: „Rammsporn-üteg”.~- Hátultöltő
10 1, 4 | Ez a mi zászlónk, uraim - szólt Callistus Munbar, tisztelettel
11 1, 6 | romantikus emlékei, s így szólt:~- Hasonlítunk azokhoz a
12 1, 6 | az a maguk fonográfja! - szólt fitymálva Yvernes.~- Nem
13 1, 6 | megragadta az alkalmat, és emígy szólt:~- Szép... szép, hanem azért
14 1, 6 | Biztosítom önöket, hogy nem!... - szólt Callistus Munbar felállva. -
15 1, 7 | Mindkettőnek a hírrovata arról szólt, hogy melyik teherszállító
16 1, 9 | mosolygott, és tréfásan így szólt:~- Próbáljunk szerencsét,
17 1, 11| törvényt.~- Hallod-e, öreg? - szólt Frascolin mókásan Zornhoz. -
18 1, 12| megcsókolni.~Egyszer így szólt hozzájuk Athanase Dorémus,
19 1, 12| türelem!... Izsaiás próféta! - szólt kenetteljes hangon Pinchinat.~
20 1, 14| legyetek türelemmel... - szólt a gordonkás, - olyatén módon
21 1, 14| viszontlátásra, uraim! - szólt búcsúzóul Walter Tankerdon.~
22 1, 14| összerántotta szemöldökét, így szólt leányához:~- Remélem, nem
23 2, 1 | adják?~- Édes öregem - így szólt egy nap Zornhoz -, ha ezen
24 2, 3 | tekinthettek volna. Frascolin így szólt a beszélgetés folyamán:~-
25 2, 3 | az idő, és a király így szólt:~- Köszönjük, uraim, szívünk
26 2, 7 | Tankerdonhoz ment, és így szólt hozzá komoly hangon:~- Megmentette
27 2, 9 | dolog, de hát elmondom... - szólt a kalauz. - Ennek a fának
28 2, 9 | feltápászkodtak, a kalauz egy-két szót szólt a főnökhöz, természetesen
29 2, 9 | tanácsot adni neki.~Ekkor így szólt Frascolin, akit hidegvére
30 2, 9 | boldogtalan, te!!!... - szólt Sébastien Zorn. - Mi jutott
31 2, 10| szentelt ama két óra idején szólt így, amikor a kvartett tagjai
32 2, 13| Dorémus mellé került, így szólt hozzá:~- Ugye, megjövendöltem,
|