Rész,  fejezet

 1   1,  2 |         támadt rá:~- No, mit dugod ki te is a bárgyú pofádat?!...
 2   1,  2 |           arcú bolygója a Földnek! Ó, te imádott ideálja az imádásra
 3   1,  2 |          kérdezte a gordonkás.~- Mert te akartad, hogy eljöjjünk!...
 4   1,  2 |               S vigyázzunk, hogy az a te istennőd, az örök ifjúság
 5   1,  2 |            jobb, kezdjük még egyszer! Te, Yvernes, vedd d-dúrban,
 6   1,  2 |               Yvernes, vedd d-dúrban, te, Frascolin, c-dúrban, Pinchinat,
 7   1,  2 |       Frascolin, c-dúrban, Pinchinat, te g-dúrban, én maradok a h-moll
 8   1,  6 |         higgadt Frascolin.~- Micsoda, te beletörődöl a mi nyomorult,
 9   1,  9 |         zománc, mely kéz törülte le a te szűzi hímporodat?...~Az
10   1,  9 |   híres-nevezetes brit miniszter tisz­te­letére e szigetnek a Sandwich
11   1,  11|       magasságnak felel meg. Hisz ezt te tudhatod, Pinchinat, saját
12   2,  1 |              Kigyógyultál már abból a te régi balsejtelmedből?...~-
13   2,  1 |           hogy hazavihetjük-e majd?~- Te azt hiszed talán, hogy nem?~-
14   2,  3 |             meg vagyok győződve, hogy te helyeselni fogod!...~- Isten
15   2,  3 |     megértenek engem. Mozart! Mozart! Te vagy a XVIII. század legnagyobb
16   2,  3 |              én. El is ismerték ezt a te nagyságodat! Mindent olvastam,
17   2,  3 |          téged, hogy máris csodáljon! Te vagy az örök Igazság. Te
18   2,  3 |              Te vagy az örök Igazság. Te vagy a szépség megtestesülése!
19   2,  3 |               szépség megtestesülése! Te vagy az örök forrás, a mélységesen
20   2,  3 |      mélységesen mély és tükörtiszta! Te vagy az emberi Tökéletesség
21   2,  3 |              és gyermeki Egyszerűség! Te, aki mindent átéreztél és
22   2,  4 |               eső hull az égből.~- Ó, te örökké kiszáradt muzsikus
23   2,  5 |              sem egyebütt!... Hallod, te élcfaragó szajkó?~- A mi
24   2,  8 |           kétszázötven szigeten?...~- Te sohasem fogsz semmit tanulni
25   2,  8 |           Micsoda bogarakról fecsegsz te?~- Azokról, amelyek a fejedben
26   2,  8 |              a lábához borulnak!...~- Te emberevő szörnyeteg! - támadt
27   2,  9 |       kijutott a megszabadítottnak.~- Te, boldogtalan, te!!!... -
28   2,  9 | megszabadítottnak.~- Te, boldogtalan, te!!!... - szólt Sébastien
29   2,  11|            Callistus Munbar! Értjük a te haragos fölgerjedésedet!
30   2,  11|              banda merte megzavarni a te fényesen rendezett ünnepségedet!
31   2,  12|          fickók után a...~- Hallgass, te kuvik! - riadt rá Yvernes. -