Rész,  fejezet

 1   1,  2 |           gúnyolódó ezüst sarlója. Isten tudja, miért - talán mert
 2   1,  2 |    kellemes meglepetés érhet, hogy Isten ege alatt töltjük az éjszakát.~-
 3   1,  2 |         éjszakát.~- Az ám, ha csak Isten ege volna fölöttünk!...
 4   1,  2 |           ha azt nem akarták, hogy Isten ege alatt töltsék az éjszakát,
 5   1,  2 |           Kezdjük! Egy-két taktust Isten nevében!...~Onslow-nak ezt
 6   1,  5 |      értesítéseket.~És ha, ne adj’ Isten, végül valaki mégiscsak
 7   1,  7 |       kerekedik felszínre?... A jó Isten tudja!...~E két napilapon
 8   1,  8 |          korallhegyeit. Így hát az Isten is mintha arra teremtette
 9   1,  9 |      hirtelen felkiáltott:~- Szent Isten! Mit látok odaát?!...~-
10   1,  9 |         kannibálok?...~- De hát az Isten szerelméért, mit akarnak
11   1,  9 |           fogadták hajdan 1770-ben Isten gyanánt Cook kapitányt a
12   1,  12|             Gondviselésnek e fája” Isten jóvoltából tenyészik, nem
13   1,  12|            vessék a szemüket, mert Isten tudja, meddig licitálnának
14   1,  14|              kérdezte Frascolin.~- Isten annak a tudója!... - felelte
15   1,  14|    szopránja szépen összecsengett.~Isten tudja, miért, miért nem -
16   2,  2 |           hangon -, mert a jóságos Isten nem akarhatja, hogy ön meghaljon.~-
17   2,  2 |            is ne értenének ezen az Isten áldotta szigeten a nábobok?...
18   2,  2 |          No lám, mennyire felviszi Isten a pennaforgatók dolgát! -
19   2,  3 |          te helyeselni fogod!...~- Isten neki, hallgassuk meg most
20   2,  3 |    istennek nevezném inkább, és ha Isten létezését elismerjük...
21   2,  5 |       kergette ez a hangzagyvalék. Isten tudja, mire lyukadt volna
22   2,  6 |         ebédre is, vacsorára is.~- Isten bizony - kezdte a szót Pinchinat,
23   2,  9 | banánerdőbe, ott elfogták, és a jó Isten tudja, hova hurcolták. Rémület
24   2,  10|    értelemben szintén rájuk illik. Isten is egymásnak teremtette
25   2,  10|           a templomokba, ahol őket Isten színe előtt össze fogják
26   2,  11|          őslakók ivadékai, Teapolo isten vad imádói; csaknem egészen
27   2,  11|            a mi mentsvárunk, és ha Isten csodát tesz velünk, megmenekülhetünk
28   2,  12|      majdan vér is folyik. Jóságos Isten, hát nem áztatta-e elég
29   2,  12|     megtelt néppel, ott tanyáztak, Isten szabad ege alatt. Egyik,
30   2,  13|      ellenálló képessége...~- Adja Isten, hogy hevesebb vihar ne