Rész,  fejezet

 1   1,  1 |          fél­kegyelmű fráter, aki minket felfordít, kocsiját összetöreti,
 2   1,  2 |    szívesség... hol részesíthetne minket abban?~- Két mérföldre innen.~-
 3   1,  2 |          az amerikai.~- Úgy, hogy minket már várnak San Diegóban!... -
 4   1,  2 |         gordonkás - szerződtettek minket egy sorozat zenematinéra.
 5   1,  6 |           azok még ki is nevetnek minket! - mondta Pinchinat.~- Nekem
 6   1,  6 | kvartettjének fültanúivá tegyenek minket. Ha kedve tartja, megteheti
 7   1,  6 |      kérdezzük, hogy miért hozott minket ide?!...~- Mert a vonós
 8   1,  7 | egymillióért fogott el ez az álom minket egy esztendőre...~- Nem
 9   1,  9 |      gondol, tengernagy úr, vajon minket nem ér-e az a szerencse,
10   1,  9 |           a Callistus Munbar tett minket lóvá!... Emlékeztek, mikor
11   1,  9 |            Becsaptak és megloptak minket!...~- Az ám, száz esztendővel
12   1,  11|   juthassunk. Ha odáig elvinnének minket...~- Nem ígérhetem meg -
13   1,  11|            Üdvlövésekkel fogadnak minket!... Ágyút sütögetnek el!... -
14   1,  14|              Lehet, hogy el akart minket kísérni a kedves gavallér?...~-
15   2,  1 |           Új-Kaledóniában akarnak minket partra szállítani!... És
16   2,  3 |         hogy fogadni méltóztatott minket, egyszerű művészeket. Az
17   2,  6 |           azután hadd egyenek meg minket a vadak...~- Ki tudja, hátha?... -
18   2,  6 |      tigris vagy kannibál talál-e minket fogára való falatnak?!...~-
19   2,  11|       olyan könnyen falhatnak fel minket puskástól, csizmástól!... -
20   2,  13|           gőzhajók hiába keresnek minket, mert úgy tetszik nekem,
21   2,  13|          járatlan vidékeire ragad minket az ár...~Ethel Simcöe tengernagy