Rész,  fejezet

 1   1,  2 |       Föltétlenül.~- Bocsánat, nekünk azt mondták, hogy itt város
 2   1,  6 |     lett volna szabad!...~- És nekünk éhen kell vesznünk! - sóhajtott
 3   1,  6 |      cserének.~- Mi közünk van nekünk ezekhez a dolgokhoz?...
 4   1,  6 |      Milyen biztosítékot adnak nekünk? - kérdezte.~- A Standard-Island
 5   1,  7 |   Frascolin, ennyit jövedelmez nekünk a vám a két kikötőbe szállított
 6   1,  10|      föl Pinchinat. - Eszerint nekünk is kijut a kereszte­lőből!...~-
 7   1,  11|     vette át a szót Yvernes -, nekünk úgy tetszik, hogy az asszonyok
 8   1,  12|       Frascolin.~- Hát ha most nekünk az az ötletük támadna, hogy
 9   2,  2 | áldotta szigeten a nábobok?... Nekünk úgy rémlik, mintha éppen
10   2,  3 |   keltettek Standard-Islanden; nekünk is részünk volt ebben az
11   2,  3 |  örömet nem szerezhettek volna nekünk...~Míg a komornyik behozta
12   2,  3 |    páratlan élvezetet szerzett nekünk, hogy örökké megmarad szívünkben
13   2,  3 |         be végtelenül jólesett nekünk!...~- Ha felségetek kívánja,
14   2,  6 |  falkányi fenevad rohanta meg. Nekünk szent kötelességünk, hogy
15   2,  10|       barátunknak a véleménye, nekünk éppenséggel nincs okunk
16   2,  10|        már pontosan kifizettek nekünk! - vágott közbe Yvernes. -
17   2,  12|     meg Frascolin.~- Mi közünk nekünk ezekhez a marakodásokhoz? -
18   2,  12|          kérdezte Pinchinat. - Nekünk azért ne fájjon a fejünk!