Rész,  fejezet

 1   1,  2 | tulajdonképpen neked köszönhetjük, öreg!... - mondta Pinchinat.~-
 2   1,  2 |        Megrepedt volna tőle még az öreg dob is!... Emlékeztetett
 3   1,  11|            a törvényt.~- Hallod-e, öreg? - szólt Frascolin mókásan
 4   1,  12|   alkalmaknál szokta: a helytartó, öreg tengerésztiszt, méltó társának
 5   2,  2 |    művészeink néhány darabot. A jó öreg gvárdián könnyes szemmel
 6   2,  5 |            No lám, és a mi mérges, öreg Zornunk éppen itt akart
 7   2,  6 |  előkelőségek sem szabadkoztak, ha öreg koruk nem akadályozta őket.
 8   2,  7 |        félelemben találta, mert az öreg jószág szentül meg volt
 9   2,  7 |            meg volt győződve, hogy öreg gazdájának talán már csak
10   2,  8 |         Zorn...~- De keresztül ám, öreg Sébastien barátom!... -
11   2,  8 |       mégsem haladunk előre, nemde öreg? - jegyezte meg Pinchinat. -
12   2,  9 | boldogtalan, akár nem boldogtalan, öreg gordonkahúzóm, de kérlek,
13   2,  14|          illemtan- és tánctanár az öreg szolgálójával. Az áramlat