Rész, fejezet
1 1, 1 | akire fényes jövő vár.~Frascolin - a második hegedűs - harmincéves,
2 1, 1 | Zorn is, akire Yvernes, Frascolin és Pinchinat nyugodt lélekkel
3 1, 1 | jegyezte meg Pinchinat. Frascolin, Yvernes és ő e kis kalandot
4 1, 1 | epés, Yvernes flegmatikus, Frascolin békeszerető, Pinchinat pedig
5 1, 1 | kászálódott ki a bajból, Frascolin a kocsishoz lépett.~- Nos,
6 1, 1 | kell egyet! - jegyezte meg Frascolin, akit életrevalósága sohasem
7 1, 1 | míg csak közbe nem szólt Frascolin.~- Bízd csak rám a dolgot,
8 1, 1 | már mindegy! - vélekedett Frascolin.~- Kérdezd inkább - vágott
9 1, 1 | Freschalba érünk - szólt Frascolin -, küldhetnénk magának segítséget.~-
10 1, 1 | nem tudott, Pinchinat és Frascolin fölemelték, az út másik
11 1, 1 | ez is megvan... - mondta Frascolin csöndes hangon.~Aztán még
12 1, 2 | panaszkodtak, sem a bölcs Frascolin, sem a vidám Pinchinat,
13 1, 2 | most a hold... - vélekedett Frascolin.~- Ugyan miért? - kérdezte
14 1, 2 | lábunkat! - vetette közbe Frascolin. - Különben az a kellemes
15 1, 2 | medvét. A szolgálatkész Frascolin ajánlkozott, hogy viszi
16 1, 2 | mégis, úgy kellett lennie, Frascolin vette a hátára Zorn úr énjének
17 1, 2 | poétikusnak is találta, Frascolin a maga józanságával legalábbis
18 1, 2 | lábai gyökeret vertek volna.~Frascolin sem cselekedett különben.~
19 1, 2 | Ember vagy állat? - kérdezte Frascolin.~- Magam sem tudom még...~
20 1, 2 | Medve! - tette hozzá Frascolin.~Csakugyan medve jött, mégpedig
21 1, 2 | ugyan ne tegyük - vélekedett Frascolin. - Egyikünket mégiscsak
22 1, 2 | Pinchinat.~- Sebaj! - vágta rá Frascolin. - Azért mégiscsak pompás
23 1, 2 | várost találsz? - tudakolta Frascolin.~- Csakhogy ez a kedves
24 1, 2 | kocsma? - morfondírozott Frascolin.~Az ám, a kocsma, amelyről
25 1, 2 | kopogtassunk! - indítványozta Frascolin.~- Hanem taktusban!... -
26 1, 2 | nyüzsögnek effélék. Ezúttal Frascolin is helyeselte cimborája
27 1, 2 | Megpróbálhatjuk... - vélekedetett Frascolin.~Sébastien Zorn meg sem
28 1, 2 | Yvernes, vedd d-dúrban, te, Frascolin, c-dúrban, Pinchinat, te
29 1, 2 | felelte az életrevaló Frascolin.~Sébastien Zorn intésére
30 1, 2 | szívességét? - kérdezte Frascolin.~- Azt, a legeslegskótabb
31 1, 2 | amerikaiak elragadtatásából...~Frascolin szükségesnek tartotta, hogy
32 1, 2 | Tévedtek?... - ismételte Frascolin.~- Úgy van, uram, és ha
33 1, 2 | Diegóban!... - magyarázta Frascolin.~- San Diegóban ugyanis -
34 1, 2 | villamoskocsi megállt, és Frascolin megszólalt:~- No lám, a
35 1, 3 | város van! - jegyezte meg Frascolin. - Miként lehetséges, hogy
36 1, 3 | várost! - vetette közbe Frascolin. - De hát micsoda istenadta
37 1, 3 | Mi légyen az? - kérdezte Frascolin.~- Szigorúan tilos köpködni
38 1, 3 | Yvernes-t érdekelte az, amivel Frascolin éppenséggel nem törődött,
39 1, 3 | Mi légyen az? - kérdezte Frascolin.~- Nem egyéb egy elmés készüléknél,
40 1, 3 | dörzsölőpapírral súrolták volna végig. Frascolin, aki a fizikai tüneményeknek
41 1, 3 | legalább hajósok? - szólalt meg Frascolin.~- Szó sincs róla!~- Csupa
42 1, 3 | mondta csúfolódóan Frascolin.~- Koldusok, másodhegedűs
43 1, 3 | Tegnap?! - riadt fel Frascolin, töprengve a titokzatos
44 1, 3 | Sébastien Zorn, Pinchinat, Frascolin és Yvernes még mindig járták
45 1, 3 | templom van! - kiáltott föl Frascolin.~Hatalmas, tömör falú épületre
46 1, 3 | vagyunk? - vágott közbe Frascolin, a napálláson tájékozódva.~-
47 1, 4 | delet akarta jelezni - szólt Frascolin, előhúzva óráját -, konstatálnom
48 1, 4 | hogy a csíny jól elsült.~Frascolin, akit a lukulluszi ebéd
49 1, 4 | mikor indul? - ismételte Frascolin sürgető hangon.~- Óh...
50 1, 4 | Megálljunk!... - vágta közbe Frascolin, akit nemcsak a kíváncsiság,
51 1, 4 | összeolvadtak a láthatárral.~Frascolin észrevett valamit, de nem
52 1, 4 | kell, délkeleten látszott.~Frascolin, amolyan józan koponya létére
53 1, 4 | Munbar úr!... - vágott közbe Frascolin. - Megengedem, hogy esőt
54 1, 4 | Tengeralatti kábelük? - kérdezte Frascolin roppant érdeklődéssel.~-
55 1, 4 | elindulnak a nyílt tengerre.~Frascolin észrevette: a kikötő bejárata
56 1, 4 | városba jöttünk? - kérdezte Frascolin.~- Az velünk éppen átellenben
57 1, 4 | fölmenni? - szólalt meg Frascolin.~- Hogy elfeledtem-e, kedves
58 1, 4 | Pedig Sébastien Zorn, Frascolin, Yvernes és Pinchinat tegnap
59 1, 4 | kellett volna venniük!...~Frascolin szörnyű izgatottan fordult
60 1, 6 | tesszük, hogy Sébastien Zorn, Frascolin, Yvernes és Pinchinat olyan
61 1, 6 | Sébastien Zorn, Pinchinat és Frascolin némán, mozdulatlanul állt
62 1, 6 | el! - óvta őt a higgadt Frascolin.~- Micsoda, te beletörődöl
63 1, 6 | torony tetején. Pinchinat és Frascolin egyszer-kétszer lekiáltott.
64 1, 6 | hőseink mindhiába óbégattak. Frascolin kérő szavai éppen olyan
65 1, 6 | vetettek az idegenekre. Frascolin bölcs előrelátással figyelmeztette
66 1, 6 | első körúton elhaladtak, Frascolin megállt egy pompás épület
67 1, 6 | Yvernes, Pinchinat, sőt Frascolin is kezdte az életet rózsaszínben,
68 1, 6 | leszünk... - jelentette ki Frascolin komoly, nyugodt hangon. -
69 1, 6 | kívánja... - jegyezte meg Frascolin -, hanem, amit ő mondott,
70 1, 6 | összeköttetésük...~- És kegyed, édes Frascolin, ezt lehetetlenségnek tartja? -
71 1, 6 | tulajdonképpen? - kérdezte az élelmes Frascolin.~Callistus Munbar elővette
72 1, 6 | egyévi késedelemmel is.~Frascolin átvette a szerződést, figyelmesen
73 1, 6 | mindenáron San Diegóba! Frascolin alig bírta lecsillapítani
74 1, 6 | komolyan vehetik, mert lám, Frascolin már megkockáztatta ezt a
75 1, 6 | nélkül aláírták a szerződést.~Frascolin, Pinchinat és Yvernes nem
76 1, 6 | végül ő is csak aláírta.~Frascolin, Pinchinat, Yvernes a szerződés
77 1, 7 | színvalóság - vélekedett Frascolin. - Tapogasd csak meg a zsebedet,
78 1, 7 | rúg évenként? - kérdezte Frascolin.~- Húszmillió dollárra,
79 1, 7 | lakik!~- Úgy van, kedves Frascolin, ennyit jövedelmez nekünk
80 1, 7 | pénzük ehhez... - tette hozzá Frascolin.~- Ahhoz talán nincs, hogy
81 1, 7 | Zorn, Pinchinat, Yvernes és Frascolin New York, Chicago, Philadelphia
82 1, 7 | Sébastien Zorn, Yvernes, Frascolin és Pinchinat az illemtanból
83 1, 8 | negyedév kezdetén! - vágta rá, Frascolin, aki mindenkor szeme előtt
84 1, 8 | Ha azonban Pinchinat és Frascolin a sziget egyik vagy másik
85 1, 8 | lévén Yvernes, Pinchinat és Frascolin megelégedtek a milliomosok „
86 1, 9 | érdekelte. Pinchinat, Yvernes és Frascolin a következő megjegyzéseket
87 1, 9 | Ugyan mit? - kérdezte Frascolin.~- Templomtornyokat...~-
88 1, 9 | ostromolta Callistus Munbar urat, Frascolin volt.~- Már hogy az amerikaiak? -
89 1, 9 | kannibálok?! - jegyezte meg Frascolin.~- Azzal vigasztalnám magamat,
90 1, 10| találhatták a Csendes-óceánnak. Frascolin, a kvartett-társaság legkomolyabb
91 1, 10| kényszerutazással.~Így tehát Frascolin az egyedüli, aki Polinéziát
92 1, 10| népfajok mindinkább elnyomják. Frascolin értesüléseinek fő forrása
93 1, 10| meg ne tedd! - óvta őt Frascolin, és megragadta Pinchinat
94 1, 11| 1774-ben kikötött rajta.~Frascolin mondta el mindezeket, aki
95 1, 11| hadiereje is? - kérdezte Frascolin előzékeny útbaigazítójától.~
96 1, 11| kisebbfajta hajók kiköthetnek.~Frascolin, Yvernes és Pinchinat otthagyták
97 1, 11| kivétel... - jegyezte meg Frascolin -, mert nagyon sivárnak
98 1, 11| sincs róla - vetette közbe Frascolin -, a Niagara szélességben
99 1, 11| Hallod-e, öreg? - szólt Frascolin mókásan Zornhoz. - Vigyázz
100 1, 12| ámde Yvernes, Pinchinat és Frascolin álmukban sem képzelhettek
101 1, 12| dőzsölt az út gyönyörében, Frascolin és Pinchinat is egészen
102 1, 12| bretagne-i Morbihanunk!~Frascolin fején találta a szöget.
103 1, 12| bezzeg Pinchinat, Yvernes és Frascolin szerették volna, ha Standard-Island
104 1, 12| kókuszolaj-készítés, ahogy Frascolin erről már eleve tudomást
105 1, 12| Hisz ez rák! - magyarázta Frascolin.~Csakugyan rák volt, a bennszülöttek
106 1, 12| tápláléka... - tódította a szót Frascolin.~- Hát ha most nekünk az
107 1, 13| folytatódik.~Ennek a hasonlatnak Frascolin volt a kieszelője, mivelhogy
108 1, 13| Zorn, Yvernes, Pinchinat és Frascolin, továbbá Dorémus, Callistus
109 1, 13| És holnap? - kérdezte Frascolin.~- Holnap a sziget kormányzója
110 1, 13| koronás úrnője.~A közlékeny Frascolin ugyancsak igyekezett megfelelni
111 1, 13| hurutos dió” - vágott közbe Frascolin.~- Pompás! - kiáltott föl
112 1, 13| fiúk!... kezdte a szót Frascolin. - Miféle darabokat vegyünk
113 1, 14| Papeetéból ide is, oda is.~Frascolin azt mondta Callistus Munbar
114 1, 14| vége szakad? - kérdezte Frascolin.~- Isten annak a tudója!... -
115 1, 14| bennszülöttek? - ismételte még Frascolin a hozzá intézett kérdést. -
116 1, 14| honfitársakkal van találkozásuk. Frascolin kiszimatolta, hogy van a
117 1, 14| Tankerdon úr - felelte Frascolin. - Coverleyné meghívott,
118 1, 14| igaza volt... - vélekedett Frascolin. - Szegénynek nagyon fájhat
119 1, 14| Bezzeg Yvernes, Pinchinat és Frascolin! Tahiti és Standard-Island
120 2, 1 | vén brúgós!... - mondta Frascolin egy nap Zornnak. - Kigyógyultál
121 2, 1 | sem tudhatta meg. Amikor Frascolin ebben az ügyben meginterpellálta
122 2, 1 | szokásos üdvözlő ágyúlövésekre.~Frascolin, Yvernes és Pinchinat az
123 2, 1 | vannak a hajókon? - kérdezte Frascolin az egyik tiszttől.~- Nem...
124 2, 1 | udvariasak... - jegyezte meg Frascolin.~- Sostenuto con espressione! -
125 2, 2 | házasságból? - kérdezte Frascolin.~- Meghiszem azt, kedves
126 2, 2 | Meghiszem azt, kedves Frascolin! Éjjel-nappal arról álmodom.
127 2, 2 | emberevőkkel - jegyezte meg Frascolin.~- Sajnos, hogy nem - vélekedett
128 2, 3 | dolognak tekinthettek volna. Frascolin így szólt a beszélgetés
129 2, 3 | sóhajtott megadóan Frascolin.~- Azt szeretném indítványozni,
130 2, 3 | ötleteddel - vette át a szót Frascolin. - Erősen hiszem, hogy módfelett
131 2, 3 | ki a szolgaszemélyzetet.~Frascolin megnyomta a villamos csengettyű
132 2, 3 | komornyik ajtót nyitott előttük.~Frascolin elmondta, hogy ő és társai
133 2, 3 | akivel csak érintkezett.~Frascolin kezdte a szót; bizony kissé
134 2, 5 | megtekintjük? - érdeklődött Frascolin.~- Nem gondolnám, mert százötven
135 2, 5 | bebarangolja. Pinchinat, Yvernes és Frascolin nem riadt vissza, de nincs
136 2, 5 | civilizációhoz.~Pinchinat, Yvernes és Frascolin nem akartak hódoló tiszteletüknek
137 2, 5 | hatvan méter a kerülete. Frascolin megmérte, jegyzőkönyvébe
138 2, 7 | kaszinóban. Vacsoráztak. Frascolin sem hiányzott közülük; azt
139 2, 8 | kedves barátom!... - felelte Frascolin. - Úgy van, kétszázötven
140 2, 8 | érzéket. Íme, most is odament Frascolinnel a kaszinó nagy térképéhez,
141 2, 8 | megkerülve, köréjük kanyarodik.~Frascolin megmutatta a gordonkásnak
142 2, 8 | Sébastien barátom!... - felelte Frascolin. - S ha ezalatt kedved van
143 2, 8 | mégpedig lekicsinylően, és újra Frascolin felé fordult.~- Azt mondtad
144 2, 8 | a szorosokat, amelyeket Frascolin említett neki. Ezektől délre
145 2, 8 | hovatovább kivész... - mondta Frascolin. - Van Európában is néhány
146 2, 8 | szágót?!... - kiáltott föl Frascolin. - Mennyire emlékeztet ez
147 2, 8 | szellemesek - vágott közbe Frascolin -, akkor nyilván halottidézéssel
148 2, 8 | szörnyeteg! - támadt rá Frascolin. - Megérdemelnéd, hogy Tahakumban
149 2, 8 | adatokkal csakúgy dobálózó Frascolin - a sziget keleti részén
150 2, 8 | tanulmányuk; sőt a tudós Frascolin is visszariadt ilyesmitől.
151 2, 9 | nevezetes ez a fa? - kérdezte Frascolin.~- Nem nagyon különös dolog,
152 2, 9 | el!... - figyelmeztetett Frascolin.~Művészeink egy óráig sétálgattak
153 2, 9 | semmi jót nem sejthettek.~Frascolin megpróbált a kalauz révén
154 2, 9 | útjukban szakad rájuk az éj.~Frascolin ekkor kezdett nyugtalankodni
155 2, 9 | csónakhoz... - vélekedett Frascolin.~- Azt ugyan rosszul tette
156 2, 9 | Hát a társunk? - kérdezte Frascolin.~- Nem jött önökkel? - csodálkozott
157 2, 9 | mérhetjük Sébastien Zorn, Frascolin és Yvernes kétségbeesését.
158 2, 9 | adni neki.~Ekkor így szólt Frascolin, akit hidegvére még nem
159 2, 9 | Nincs más mód!... - felelte Frascolin. - Értesítenünk kell a szerencsétlen
160 2, 9 | barátunkat!... - kiáltotta Frascolin - ha... ha még nem késő!...~
161 2, 9 | csónakba Zorn, Yvernes és Frascolin.... Mintha mégis ott szerettek
162 2, 9 | hiába. Menniük kell, mondta Frascolin... és igaza van, ennél okosabbat
163 2, 9 | kurjantott föl nevetve Frascolin.~- Tudjátok-e, hogy mit
164 2, 10| én nagyon helyeslem, hogy Frascolin, a mi talpraesett pénztárosunk
165 2, 10| Kantáta? - kérdezte Frascolin.~- Az ám. Igaz, hogy zene
166 2, 10| Miért ne lehetne? - mondta Frascolin. - Szedd össze csak minden
167 2, 10| fizetség! - tiltakozott Frascolin. - Ez legyen az az obulus,
168 2, 10| azok maradnak! - vélekedett Frascolin, amikor meghallotta, hogy
169 2, 10| mitől félnünk! - mondta Frascolin.~- Majd elválik!... - mormogta
170 2, 10| tartottak.~Sébastien Zorn, Frascolin, Yvernes és Pinchinat ezen
171 2, 11| csizmástól!... - felelte Frascolin.~- Én védem magam, mint
172 2, 11| vannak!... - jegyezte meg Frascolin, akinek a bal karját súrolta
173 2, 11| és Walter, Nat Coverley, Frascolin és társai üldözték az első
174 2, 12| szikráját?... - jegyezte meg Frascolin.~De nem. Callistus Munbar
175 2, 12| titeket!... - jegyezte meg Frascolin.~- Mi közünk nekünk ezekhez
176 2, 12| Zorn, Pinchinat, Yvernes, Frascolin, néhány tiszt és hivatalnok,
177 2, 12| parancsot teljesíti? - kérdezte Frascolin.~- Teringettét!... Magam
178 2, 12| őket.~Yvernes, Pinchinat és Frascolin nem állhatták meg, hogy
179 2, 13| lábunk is... - vágta rá Frascolin. - A meglevő pedig édes
180 2, 13| akartak elszakadni egymástól, Frascolin nem vesztette el nyugalmát,
181 2, 14| el csak őket egymástól.” Frascolin higgadtan szemlélődött,
182 2, 14| Sébastien Zorn, Yvernes, Frascolin és Pinchinat elbúcsúztak
|