Fejezet

 1 XII    |        kérdeztem a kapitánytól.~- Ellen Hodges volt a neve, - felelte
 2 XII    |              felelte a kapitány. ~Ellen! Ez hát megfejtette az L
 3 XII    |           megszereznie.~- Szegény Ellen! - sóhajtott a kapitány. -
 4 XII    |      aztán a fejemet ráztam. Nem; Ellen nem lehetett, nem volt a
 5 XII    |        nem kerülte volna ki. Nem; Ellen nem kísérte el Harry Drake-et
 6 XVIII  |            mely védve volt a szél ellen. Onnan végig láthattam az
 7 XX     | kételkedtünk, hogy a fekete hölgy Ellen volt, Fabian egykori jegyese,
 8 XX     |       azonban nem csalódott, hogy Ellen őrült. A szegény asszony
 9 XX     |    voltunk, hogy a tegnap esti nő Ellen, akit Harry Drake magával
10 XX     |          is tehettünk a nyomorult ellen, aki férje és ura volt a
11 XX     |          egymást. A szerencsétlen Ellen nappal sohasem mutatkozott,
12 XXI    |      Drake hevesen fordult Fabian ellen.~- Mit beszél ön? - kérdezte
13 XXII   |        részét, ahol a boldogtalan Ellen lakik. De merre lehet a
14 XXII   |     panaszkodó teremtés csakugyan Ellen.~Néhány percig hallgatóztam
15 XXII   |      Harry Drake? Sem Fabian, sem Ellen érdekében nem lett volna
16 XXII   |        honnan sejthette volna meg Ellen jelenlétét? És mégis, valami
17 XXII   |        éles sikoltás hangzott ki.~Ellen talán valami delejes ösztönnél
18 XXIII  |       tiltakoztak e «fosztogatás» ellen.~Délben a következő jelentést
19 XXV    |       fordultunk a szél és tenger ellen. Hát nem érzi? - tette hozzá
20 XXV    |      utasaimat a tengeri betegség ellen s minden gyomorémelygésért
21 XXVII  |       hajón? Gondolt-e arra, hogy Ellen is itt van, e nyomorult
22 XXVII  |         tudott szerelméről. Talán Ellen, mikor már az értelme elhomályosodott,
23 XXVII  |       csak egyet óhajthatunk, úgy Ellen, mint Fabian érdekében:
24 XXVII  |        kérdezte. - Úgy-e, ő volt, Ellen? Szegény Ellen!~ ~
25 XXVII  |            ő volt, Ellen? Szegény Ellen!~ ~
26 XXXIII |          halványan, mint a halál, Ellen közeledett a vívók felé.
27 XXXIII |      Fabian fél térdre roskadt és Ellen ráborult: csak Harry Drake
28 XXXIII |        magasra tartott kardjával.~Ellen bágyadtan fölemelkedett
29 XXXIII |  élettelenül zuhant a födélzetre.~Ellen a holttest fölé hajolt,
30 XXXIV  |       szorította meg a kezemet.~- Ellen meggyógyul, - szólt örvendezve; -
31 XXXIV  |           Fabian is ott volt, meg Ellen is, Mrs. R... felügyelete
32 XXXV   |           volt a doktor programja ellen. Lehozattuk a podgyászunkat,
33 XXXVIII|        láthatom!~- Hát Fabian? És Ellen? - kérdeztem, melegen megszorítva
34 XXXVIII|        Fabian boldog, mert remél; Ellen pedig lassanként lábadozik
35 XXXVIII|        Ellent.~- Meggyógyul-e hát Ellen? Megismerte már Fabiant?~-
36 XXXVIII|       Drake holtan roskadt össze, Ellen egy pillanatra visszanyerte
37 XXXVIII|          gondos környezetben van, Ellen állapota határozottan javult.
38 XXXVIII|           hol van Fabian, hol van Ellen?~- Nézzen oda! - viszonzá
39 XXXVIII|      sziklás parton, előtte pedig Ellen ült, mozdulatlanul. A balpartnak
40 XXXVIII|    közeledtünk a Table-Rock felé. Ellen még mindig oly mozdulatlanul
41 XXXVIII|        csak Fabian feléje lépett. Ellen hirtelen fölugrott, odasietett
42 XXXVIII|          s az örvény közé lépett. Ellen megrázta szőke fejét, s
43 XXXVIII|            Fabian! - kiáltott föl Ellen.~S élettelenül roskadt volna
44 XXXVIII|          tört ki: azt hitte, hogy Ellen meghalt. De a doktor rögtön
45 XXXVIII|        sem foroghatott fönn, hogy Ellen meggyógyul, hiszen őt is
46 XXXVIII|          Holnap, talán holnapután Ellen ismét az enyém lesz. Ah,
47 XXXVIII|  csakugyan volt okunk a reményre: Ellen meggyógyulása csak idő kérdése
48 XXXVIII| elbúcsúztunk kedves barátainktól, Ellen még aludt. Fabian megölelt
49 XXXVIII|          távirattal tudósít engem Ellen állapotáról. Délben elhagytuk
50 XXXIX  |     sürgönyzött, de csak ennyit:~«Ellen eszméletre tért, tökéletesen
51 XXXIX  |     csaknem egy hónapig laktam és Ellen meg Fabian találkozását,