Fejezet

 1 I      |          vélt barátomat; nem csoda hát, hogy őt magát s a véletlen
 2 II     |     lehetett a hivatását.~De miért hát ez a késedelem? Mire valók
 3 II     |         látogatókat. Ezért kellett hát a gőzöst újra átalakítani:
 4 IV     |        helyettesíteni.~Odaintették hát a már távozóban levő helyi
 5 VI     |            Egy percig sem haboztam hát s így kerültünk mi is erre
 6 VI     |  postabélyeg volt: joggal hihettem hát, hogy ön nem hagyta el az
 7 VI     |          fenevadakat; elhatároztuk hát, hogy egy darabig békét
 8 VIII   |         Ugyan, doktor? Ön eszerint hát istentagadó?~- Mire való
 9 VIII   |      szóltam vállat vonva, - akkor hát sajnáljuk ezt a derék embert
10 VIII   |           nem forogtak. Be kellett hát érni a puszta csavarral
11 X      |        megy.~- Micsoda nem megy?~- Hát a hajónk. A katlanok, meg
12 X      |          elég magas nyomásuk.~- Ön hát nagyon siet New-Yorkba?~-
13 X      |            egy hírhedt bűnpörbe.~- Hát az a másik, az a hosszú,
14 X      |    vagyonát milliókban számítja.~- Hát az a magas alak ott, aki
15 X      |           pedig el fognak válni.~- Hát az a magas termetű, büszke
16 X      |     Nagy-Sóstó partjain.~- Igazán? Hát Mr. Hatch?~- Neki például
17 XI     |       szenvedett.~Szótlanul néztük hát a hullámzó tengert, reá
18 XII    |     felelte a kapitány. ~Ellen! Ez hát megfejtette az L és E betűket,
19 XIII   |         föl tetszésünk szerint.~Én hát szintén beértem ezzel a
20 XIV    |    Corsican kapitány mosolyogva.~- Hát többet hinne-e, kapitány
21 XIV    |         föl a kapitány. - Micsoda! Hát még hazajáró lelkek is vannak?
22 XIV    |              Ha önnek úgy tetszik, hát ma éjjel. Hát ön, - kérdezte
23 XIV    |         úgy tetszik, hát ma éjjel. Hát ön, - kérdezte a kapitány
24 XIV    |        Ugyan, doktor, - szóltam; - hát igazán komolyan azt hiszi,
25 XVII   |  hullámverés erejét fölfogták. Így hát James Anderson kapitány
26 XIX    |       levegőben úszunk.~- Élvezzük hát vígan, - feleltem tréfásan. -
27 XX     |   New-Yorkban leszünk: remélhettük hát, hogy ha a véletlen nem
28 XXI    |          gúnyos mosollyal szólt:~- Hát önnek, uram, a barátaira
29 XXIV   |              ismételte a doktor; - hát csak azért, hogy történjék
30 XXV    |      rögtön megszűnt. Föl lehetett hát szolgálni a villásreggelit,
31 XXV    |            nincs mindennek vége.~- Hát az a szerencsétlen hajós? -
32 XXV    |            a szél és tenger ellen. Hát nem érzi? - tette hozzá
33 XXVII  |           Harry Drake segédjei: én hát még nem veszítettem el minden
34 XXIX   | New-Yorkban?~- Nem; itt a hajón.~- Hát legyen a hajón, ha önöknek
35 XXXI   |        viharokat szokta megelőzni. Hát még mindig nem volt vége
36 XXXI   |          ha már úgy kell lennie... hát majd meglátjuk. De ön legalább
37 XXXIII |           szívemre tolult.~- Védje hát magát! - hörgött Drake dühösen,
38 XXXIV  |      forgást, uram.~- Ah, valóban! Hát a csavar, ha szabad kérdenem?~-
39 XXXIV  |            tolakodásnak...~- Akkor hát együtt utazunk, - szóltam,
40 XXXV   |             doktor, - kérdeztem, - hát mikor indulunk?~- Ma este
41 XXXVI  |       elszalasztjuk a vonatot! Így hát a programunk is változást
42 XXXVI  |            az időnk.~- Helyes! Így hát este helyett majd csak éjjel
43 XXXVI  |           régen elment. Be kellett hát várnunk a két órai vonatot
44 XXXVIII|           örülök, hogy láthatom!~- Hát Fabian? És Ellen? - kérdeztem,
45 XXXVIII|      ápolja Ellent.~- Meggyógyul-e hát Ellen? Megismerte már Fabiant?~-
46 XXXVIII|             Hol vagyok? Hol vagyok hát?~Csak most látszott észrevenni,
47 XXXIX  |       kiáltottam föl álmélkodva. - Hát visszamegy Európába?~- Vissza,
48 XXXIX  |        érte akár én is felelek! De hát mit ér az? Ki felel én értem,