Fejezet

 1 III  |      köszönhető. Igaz ugyan, hogy az ő munkája könnyebb volt, mint
 2 III  |       kudarcot vallott előzőié, mert ő a Great-Eastern-nel dolgozott;
 3 X    |              egy egész városrésze az ő telkein épült. Egy negyed
 4 X    |              nagyon lassan járnak az ő vágyaikhoz képest. Ah, uram!
 5 X    |              lángolna a tűz, mint az ő szíveikben, akkor elég gőzünk
 6 XII  |         világon boldogtalanabb, mint ő!~Ekkor röviden elbeszélte,
 7 XII  |     nyomorult!~- De miért ne lehetne ő is itt, a födélzeten? -
 8 XIII |              Istentől jön. A szél az ő kezében van: ne bántsuk
 9 XIV  |    közreműködött beszédje sikerében. Ő maga szinte megdicsőült
10 XIX  |               Fabian, mert csakugyan ő volt, nem felelt; talán
11 XIX  |         karon fogott s éreztem, hogy ő is megrázkódott. Ugyanaz
12 XIX  |       hozzánk intézte ezt a kérdést: ő magában beszélt.~A szegény
13 XIX  |           összekulcsolta a kezeit.~- Ő az! - suttogta halkan.~Aztán,
14 XX   |        ösztönszerűen mondta, hogy - «ő az!»~De hogyan is ismerhetett
15 XXI  |              Szerencsére Fabian, bár ő is kockáztatott néhány font
16 XXI  |      kifejlődött mellkassal. A másik O’Kelly nevű ír, izmos, tagbaszakadt
17 XXI  |              látták, hogy Wilmore és O’Kelly igazi versenyfutók.
18 XXI  |           volt.~A második fordulónál O’Kelly és Wilmore, akik folyton
19 XXI  |              volt ugyan, de nyugodt; O’Kelly ellenben úgy zihált,
20 XXI  |              zihált, mint a fujtató. Ő már «korbácsot kapott»,
21 XXI  |             sokan.~- Hurráh! Hurráh! O’Kelly! - kiáltoztak mások.~-
22 XXI  |            mások.~- Wilmore nyert.~- O’Kelly nyert.~- Nem, együtt
23 XXI  |         győzelmére fogadott.~- Én is O’Kellyre fogadtam, mint ön -
24 XXII |       szerencsétlen barátomat? Talán ő is fölfedezte a szerencsétlen
25 XXII |          húzta, talán a nélkül, hogy ő maga is tudott volna róla.
26 XXIII|               melynek tanúja voltam. Ő is rögtön átlátta, hogy
27 XXIV |            éppen úgy értem oda, mint ő a minap hozzám: a lábai
28 XXIV |         cyclon, amelyet egyenesen az ő számára rendeltek meg!~De
29 XXIV |          megadta magát sorsának. Sőt ő maga ugrott oda a kis gőzkerékhez,
30 XXVII| szerencsétlen őrült nem más, mint az ő volt menyasszonya?~Corsican
31 XXVII|          egyenesen hozzánk lépett.~- Ő volt az! Az őrült? - kérdezte. -
32 XXVII|          őrült? - kérdezte. - Úgy-e, ő volt, Ellen? Szegény Ellen!~ ~
33 XXIX |             is kapta volna a pofont. Ő a sértett fél és elégtételt
34 XXXII|     nyereségre. Mikor megtudta, hogy ő nyert, rögtön Anderson kapitányhoz
35 XXXIX|      dörmögte bosszúsan a barátom. - Ő érte akár én is felelek!