Fejezet

 1 VI     |         csábítás, ami arra bírt, hogy mi is erre a gőzösre szálljunk.
 2 VI     |          haboztam hát s így kerültünk mi is erre a gőzösre.~- Kedves
 3 VIII   |                S ki tudja, uram, hogy mi is hol leszünk nyolc nap
 4 IX     |            tömeget pillantottunk meg. Mi lehetett az? Csónak, döglött
 5 IX     |           fogadásokat tettek rá, hogy mi lehet, mert az angolok és
 6 IX     |            tudott megfelelni.~Mikor a mi gőzösünk megkerülte a hajó
 7 XI     |         örvény húz, csábít engemet!~- Mi baja önnek, Fabian? - kérdeztem,
 8 XI     |          megfogva mind a két kezét; - mi baja önnek, barátom?~- Itt,
 9 XII    |            mondjam közös barátunknak, mi történt köztünk tegnap,
10 XII    |               a hullámzó vízben.~- És mi a neve szegény asszony férjének? -
11 XV     |         áprilisi tréfa volt, melyet a mi elbolondításunkra gondolt
12 XV     |               ért oda Dean Pitferge s mi is odamentünk a gépházhoz,
13 XV     |            feleltem mosolyogva.~Aztán mi is rákönyököltünk a gépház
14 XX     |              véletlen nem lép közbe s mi résen állunk, Fabian nem
15 XX     | megközelíthesse a Great-Eastern-t s a mi kapitányunk, ezt észrevévén
16 XXIII  |         fölöttem a Véga tündöklött, a mi jövendőbeli sarkcsillagunk,
17 XXIV   |         bajusza alól, mintha nem is a mi hajónk táncolt volna ebben
18 XXIV   |       óvatosan ment a hajó orra felé, mi pedig a második árboc mögül
19 XXV    |         Pitferge, - igazán nem tudom, mi ért volna bennünket, mert
20 XXV    |           szerencsére, nem igaz.~- De mi már ismét rendes úton haladunk? -
21 XXVII  |         legyenek is a következmények, mi csak egyet óhajthatunk,
22 XXVII  |            elpusztuljon. Az igazság a mi részünkön van.~- Az bizonyos, -
23 XXIX   |              is az amerikai partokat. Mi lesz a feleségéből meg a
24 XXIX   |              másodperc; mivel pedig a mi földünkön másodpercenként
25 XXIX   |            fél és elégtételt követel. Mi az elégtételt fölajánljuk.
26 XXX    |    vetélytársak s akkor minden eldől. Mi volt ennek a túlságos sietségnek
27 XXXIII |         holttest fölé hajolt, mialatt mi többiek megborzadva döbbentünk
28 XXXIII |              villám sújtotta agyon, s mi már csak élettelen hullát
29 XXXIV  |           Dean Pitferge orvos.~- Nos, mi lesz önnel - kérdezte tőlem.~-
30 XXXIV  |          orvos kezét.~Negyedóra mulva mi is fölültünk a helyi hajóra
31 XXXVI  |         kötött ki Albanyban, amikor a mi vonatunk már régen elment.
32 XXXVI  |            sebességgel röpített tova.~Mi pedig szabadon járhattunk-kelhettünk
33 XXXVIII|       elhalmozott hálás köszönetével. Mi pedig vele együtt örültünk