Fejezet

 1 IV     |               útitárs volt.~- Uram, - szólt hozzám, - mindeddig azt
 2 VIII   |            emelkedett s rám nézve így szólt:~- Valóban dicső! Az a kör,
 3 X      |          egyformák.~- Ugyan, ugyan! - szólt a doktor; - látszik, hogy
 4 XI     |                barátom?~- Itt, itt, - szólt a szívére mutatva; - itt
 5 XII    |       szegélyéig terjed.~- Dél van! - szólt a parancsnok, mikor műszerén
 6 XII    |                 Velünk itt a hajón? - szólt Corsican kapitány megdöbbenve
 7 XII    |              a hajón.~- Adja Isten, - szólt a kapitány komolyan, - hogy
 8 XII    | visszatartottam.~- Igaza van önnek, - szólt Corsican kapitány, - valósággal
 9 XII    |        Bárcsak igazat mondana uram, - szólt Corsican kapitány; mert
10 XIV    |             mérnök» esete.~- Látom, - szólt a doktor, - hogy a kapitány
11 XIV    |               hinne-e, kapitány úr, - szólt Dean Pitferge komolyan, -
12 XIV    |        mesterségemet.~- Az már más! - szólt a kapitány megnyugodva.~ ~
13 XIX    |              megfultam a szalonban, - szólt Corsican kapitány. - Itt
14 XIX    |             lépett hozzá.~- Fabian? - szólt halkan.~Fabian, mert csakugyan
15 XXI    |               A kicsiny fog nyerni, - szólt Pitferge. - Nézze, még csak
16 XXI    |             fordulva gúnyos mosollyal szólt:~- Hát önnek, uram, a barátaira
17 XXIV   |              oldalt dőlt.~- Ez itt, - szólt a doktor -, már nem csiklandozás,
18 XXIV   |               sietett.~- Vigyázzon, - szólt hozzám a doktor, - a szerencsétlenség
19 XXV    |           babakereskedővel.~- Uram, - szólt hozzá a derék Dean Pitferge, -
20 XXVII  |             éjszaka egyetlen szót sem szólt. A kapitány különben is
21 XXIX   |       segédjei fölkeresték Fabiant, - szólt a kapitány. - Fabian engem
22 XXX    |             keressük a sietség okát - szólt Corsican kapitány; - ha
23 XXXI   |               törődik a hónapokkal, - szólt Dean Pitferge vállat vonva. -
24 XXXII  |              kapitányt.~- Uram, - így szólt, - engem a társaim küldtek,
25 XXXIII |              Harry Drake egy szót sem szólt, de meglátszott rajta, hogy
26 XXXIV  |        kezemet.~- Ellen meggyógyul, - szólt örvendezve; - meggyógyul!
27 XXXVI  |                Jó reggelt, barátom, - szólt, miután teleszívta tüdejét
28 XXXVII |               a Terrapin-Tower, - így szólt a doktor, - előbb-utóbb
29 XXXVIII|            Most pedig a vízeséshez! - szólt a doktor, miután megreggeliztünk.~
30 XXXVIII|           Csak hagyják ott Fabiant, - szólt, - ne aggódjanak.~Hallottam,
31 XXXVIII|        megnyugtatta:~- Ne aggódjék, - szólt Fabianhoz; - sőt örüljön,
32 XXXVIII|        megismerte!~- Megmentjük őt, - szólt a kezemet szorongatva; -